Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-27 / 292. szám

P5 £ *? fcj‘ö)Q ■íoT Î313SÎ i ÍÍTöJ iß'* ^3 S5J iT91 a ?'3ts^ ’^aisj í JT9J íQDífT 3T^a 22 űxt 9Î23T W»'q KOLd iiSOQ 30Í1VÖ P’HJd ÍÜI32 "’íSij >d29i «ijíí ir^ iíoJja «■ 2í mis ÍT&Js 3DÜ2 u TT3JT JT9-J­ffxrö IWB iíi)2 OÎM ÍQU Tsq ÍÍT uso 3qí oVl JOT JXI ód cd K9 E.d ;°t ay “C yÁ ib >rí rrr 3Î T Î ) ) I 19 4 3 december 27« ELLENZÉK VégU J-ázse# : Afnícúl éedctn&s jx>t li^O> ctzir Talán sohasem, volt olyan bensőséges a szeretet ünnepe hazánkban, mint a mos­tani karácsonyom. A sors megpróbáltatá­sai kozott mindig megnyugvásra vágyott az emberi lélek. Világválságok idején Is­ten békéjét áhito&ta az emberiség, olyan békét, amely maradéktalanul érvényesíti a krisztusi-szeretet parancsolatait és a keresztényi megértés jegyében a leg fék­telenebb indulatokat is lecsillapítja. Is­ten békéjéért könyörgött országszerte a magyarság é»s nem volt olyan ember a szeretet ünnepén, aki ne igyekezett vol­na számadást vetni önmagával és ne ke­reste volna az Istenhez vezető utat. Tem­plomaink zs-ufolásig megteltek. Legszebb bizonyítéka ez annak, hogy a karácsonyi istentiszteletek jelentőrégét szegény és gazdag egyformán átérzte. Mindenkiben önkéntelenül felvetődött az a kérdés, i hcmy vájjon a szeretet ünnepén elcsönde- sedik-e a harci zaj és a közévkor „Treuga dei“-je érvényesül-e a modern hadvise- j lésben? Mialatt itthon a szeretet ünnepét Jültük, a rádióhirek hamarosan felvilágo­sítottak arról, hogy a harctereken mórt is változatlan hevességgel tombolt a vér- zivätar. Ölyan háború kellős közepén élünk, ahol a „Treuga dei“ ősi lovagias­sága sem tud diadalmaskodni. rep, hogy a legiválságosabb időkben, a vi­lágháborús összeomlás után, mint főikor­mánybiztos, Erdély ólére kerüljön. Fő­kor mám y biztosi megbízatása alatt tartot­ták meg a románok a gyulafehérvári gyűlést ék erre hívta össze válaszul Apáik y István 1918 december 22-re Ko­lozsvárra a,z erdélyi és keletmagyaror- szági varmegyék magyarságának nem­zetgyűlését. A pvülést az Iparosegylet Mátyás király-téri dísztermében tartot­ták meg, amelynek termében csak né- hánv százan fértek el. Az Erdély minden részéből összese reglett magyarok, mint­egy harmincezer ember a Mátyás király- téren helyezkedett el és egy szívvel, egy lélekkel mondatta Apéithyval együtt: „Mi is önrendelkezési jogot követelünk, magyar Erdélyt akarunk!“ Két napra rá a románok bevonultak Kolozsvárra és Apáthy Istvánt röviddel azután letartóztatták. Hónapokig fogság­ban tartották, a súlyos beteg embert had­bíróság elé állítatták és végül a marasz­taló ítélet után csérem egállá po dós alap­ján áttették a határon. Apáthy Budapes­ten, majd Szegeden visszavonultan élt, alig érintkezett valakivel és súlyos bete­gen irta meg emlékiratszerü feljegyzé­seit Erdély gyásznapjairól. Legutolsó ta­nulmányából idézi székelyföldi laptár­sunk, hogy minden erejével Kolozsvár városát akarta Magyarország középpont - jâvp tenni. Az volt az elgondolása, hogy Kolozsvár Budapestnél sokkal magya- rabb, sokkal egészségesebb, szellemi köz­pontja legyen Erdélynek és egyáltalá­ban a magyar hazának. M.egiillefödve gondolunk vissza Apáthy István tragikus sorsára. Most nem aka­runk azon vitatkozni, hogy voltak-e po­litikai tévedései és követett-e el hibákat politikai pályafutása alatt. Negyedszázad távlatából mindannyiunknak el kell is­merni, hogy minden erejével fel akarta tartóztatni a felénk közeledő végzetet és miniden elgondolásában Erdély szeretet? és tiszta magyar érzése vezette. B&i&ivZfU&vá&i pandák A fodrászüzletek záróráját a mostani karácsony alkalmával nem szabályozták külön rendelkezéssel és igy történt meg, hogy az ünnep két első napján zárva tar­tottak a borbélyüzletek. A borotválkozás komoly gondot olwzott azok számára, akik borbélynál borotválkoznak, mert a fodrászra est er éktől sem lehetett azt kí­vánni, hegy az ünnepnapokon minden vendégükhöz ellátogassanak. Elképzelhe­Középkori Mária-kép nyomában Értékes mü miék várja feltárását a templomban — Egykori feljegyzések a koronás Mária-ktpröl Ucm érezzük azonban, hogy a magyar nemzet mégis bizalommal tekinthet a jö­vendőbe, mert igyekeztünk megtalálni önmagunkat és azt az utat egyengetni, amely az egységes, nemzetiélek kialakulá­sához vezet. Átéreztük, hogy a lélek haj­lékonysága nélkül a legszebb szavak is úgy hangzanak, mint „a zengő érc és pengő cimbalom“. Igyekeztünk megérte­ni egymást és közös akarattal eltüntetni azokat az apró egyenetlenségeket, ame­lyek széthúzásokra adhatnak alkalmat. Nagyon sok olyan esetről hallottunk vá­rosunkban a mostani karácsony alkalmá­val, amikor olyan emberek, akik hosszú hónapok, sőt évek óta ellenséges viszony­ban éltek, megkövették egymást, mert ezzel akarták tanujelét adni annak, hogy karácsonykor igazán a szeretet ünnepét fogják megülni. Isten békéje a maga teljességében ér­vényesült a magyar lelkekben. Halaál- jv.nk tovább ezen az utón, a hétköznapo­kon is. Kerüljük a felesleges gáncsosko- dást, az egyéni vetélkedést, a hiúság jó­vátehetetlen bálványozását és az életnek mindazokat a ferdeségeit, amelyek mes­terséges válaszfalakat emelhetnek a ma­gyar töm-eg közé. Forduljunk mindig megértéssel a nincstelenek és önhibáju­kon kivül bajbajutottak félé, ahogyan ka­rácsonykor az áldozatkészség gyönyörű példáját szolgáltatta a társadalom. Le­gyen az a célunk, hogy Isten békéje, amely a karácsonyi napok alatt az egész magyar életben uralkodott, mindig vál­tozatlanéi győzedelmeskedjék nálunk és erősítse meg a magyar lelkeket a jöven­dő megpróbáltatásainak elviselésére. AfrátUty l&tván, ttodíUt KÜSMÖD, december 27. (A.z Ellenzék kiküldött munkatársától.) Az első ziman- kós éjszakával köszöntem be én is a Fir- tos-pataka színtiszta vidékére. Nem ép­pen Küsmöiire, csak melléje. S ez nagy I baj volt. .. j Reggel fejcsóválva újságolta, házigaz- dăm, hogy kisütött a nap. Nem tudtam I mire vélni. Enyhe melegben mégis csak j kellemesebb a szekere zés. De mire ki- I bökte, hogy senki sem vállalja a rettentő sár miatt az alig háromkilométeres utat { Küsmödig, bennem is felágaskodott a dac, I hogy akikor megfessem gyalog . . . I Átugrottam tehát- a Firtos-patakát és gverünk. Hát én még soha akkora sâr­me miy is éget egy tömegben nem láttam*. Sokszor úgy ragadtam belé, mint mézbe a légje Ezt aligha hiszik el, pedig tanúm reá Gábor, a cigány, akinek segítsége nélkül már gyökeret is eresztettem vol­na világ csudájára Kiismöd határában... Moccanni sem tudtam az u.t közepén. — Huzzam-e ki, urfi? — szólt hoznám egy feketén bozontos fej. — A jó ember segít a másikon ... — idomultam a tájhoz. — S mit kap érte Gábor? Egyesség után furcsa kis menet érke­zett a falu végére aznap -délután. Vidá­man kacarázó székely gyermekedtől kö­rülvéve, Gábor ölében egy vadidegen, akit sohse Láttak s akit egyhamar nem is látnak dülöngéző putrik hunyorgó la­j kői. Vagy két küsmödi atyafi is megcsó­válta fejét s én erősen szégyelltem ma­gam. Tekintélyemen alig billentett vala­mit, hogy a templom után kérdezősköd­tem . . KIBONTÁSRA VÁR A KÜSMÖDI MÁRIA-KÉP Erdély egyik legrégibb temploma áll a falu túlsó végén egy kis domboldalon. A Legendák és mesék színes szálai fonják körül. A -zékelyek játékos képzelete szí­vesen időz titkai körül, melyeket nyolc évszázad homálya takar ... Nem ritkaság, hogy református tem­plomok fehér re me szelt vakolatrétege alatt nagy értékű freskók várják a feltá­madást, hogy hirdessék mult századok fedett magyar képzőművészetét. Azt tartja a szóbeszéd, hogy egy ilyen, rend­kívül értékes Mária-kép díszíti Küsmöd templomát is. Az öregek hiszik és vall­ják, a fiatalok nem törődnek vele. — Ami nem látszik, az nincs ... — szegte meg kérdezgetésem fonalát egyik legény. Ezt azonban — hisszük — nem teszik imagukévá hivatalos köreink ... PÉTER ELEK VALLOMÁSA A templomról vajmi kevés adat ma­radt fenn. Leghitelesebb történetét Pé­ter Elek Lelké-z foglalta Írásba az egy­ház évkönyveibe: Az erdélyi lapok karácsonyi,, számai­ban lapozunk. A korlátozott’ oldalterje­delem miatt egyik lapnak sem nyílott alkalma arra, hogy úgynevezett „nagy karácsonyi számokat“ hozzon ki. A béke­években a karácsonyi szám összeállítása hatalmas versengést jelentett a lapok között, most a papirszük világban egy­forma szerény keretek között láttak nap­világot a lapok ünneni számai. Nagyon sok érdekes cikket lenetine a karácsonyi Számokból idézni. Nálunk most is az erdélyi gondolat ér­vényesült és a nagy magyar sorskérdé­sek mellett Erdély lelkiségét akarták visszatükrözni a lapok. Az ünnepi cik­kek sorában feltétlenül figyelemreméltó az a megemlékezés, amelyet marosvásár- hielyi laptársunk, a Székely Szó közöl Apáthy Istvánnak Erdélyért folytatott harcáról. A cikk minden sora erdélyi és elsősorban kolozsvári vonatkozású. Apá­thy István tragikus életsorsáról emléke­zik. Méltatja az európaihirü tudóit, aki a politikában mindig az ellenzéki olda­lon állott és végül is ráhárult az a sze­Zsebnaptárak az 1944. évre bőr­és vászonkötésekben minden nagyságban és árban, az „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. „A közvélemény és a benne talált íeliratok nvomáa a tisztelt utókor szamára örök emlékezetül a következendőkben.’ j A közvélemény szerint 1100 és 1200 J könyv is: között építették. Megerősíti ezt atz év­,i. . . a keresztény vallásnak e helységben történt mtegállapodása korszakiban.'' I A Firtos-patak vidékének hosszú időn j j keresztül ez volt egyetlen keresztény j’ temploma; amit a siklódi református egy- I ház hiteles okirata is bizonyít. A szom- vszédkozségek székelyei Etéd, Énlaka, Atyha, Siklód, Szolokma jártak ide ke­serves esztendőkben dicsérni az Urat. A „templomjárásnak“ sok emléke ma­radt fenn. Az etédi emelkedőt, amit ma „Peszente-tetőnek“ nevez a nép, valaha „Köszönte-tetőnek“ hívták, mert Kör­mödre vonulásuk idején itt találkoztak és köszöntötték áhitatos lélekkel egy­mást. A mult hosse.u időre megszakad. Az idő megrongálja s a szegénység nem tud ellenállam. A XVIII, század elején de'z- kamenyezete elkorhadt, hajója megrepe­j dezjett és a tartóoszlopoknál kettévált. Siiyalmias állapotán Szentkirály András pap és Sófalvi István rektor segítenek. Áldozat készség üík megmenti a templomot és „megujittatik“. Az omladozó falak feltárták ekkor a múltat. A templom nyugati nagyobb ré­sze — hajója — feletti menyezet. vékony elszintelenült fehér fektékkel volt be­vonva. Ez a rész ma is őrzi titkait. A ki­sebbek keleti rész feletti menyezeten le volt festve a halál, emberi csontváz alak­jában, sárga színben. Mellette hatalmas méretű griff-madár. Aktán egy római számmal ellátott óra, két számmutatójá- val és a körirattal: Hora qua non putatüs. Péter Elek igy vall tovább elfakult la­pok dűlt betűivel: ,,A templom hajójának déli oldala a boltív közelében a mennyezet be van va­kolva, találjuk itt Jézus Anyának, Máriának koronás képét jobbkarján a kis Jé­zust tartva s előtte felismerhetetlen emL'er alak térdel..." A tisztárameszelt templomban szunv- ny,ad a múlt. A MULT SZIGORA Az egyház müvészlelkületü papja meg akarta menteni egykor a freskót. Hosszú beadványt intézett egyházi vezetőségé­hez és kérte, hogy „engedtessék meg ne­ki“ e szentkéro megmentére. Szigorú le­irat érkezett kérésére: eltüntetni minden nyomot, mely egyháza katolikus múltjá­ra vonatkozik. A renoválás gyökeresen oldotta meg végiül a kérdést, vastag va­kolat réteg került a falakra s ma már csak emlékekben és emlékezésben él az egy­kori, Mária-kép ... Öreg székelynek említettem később Pé­ter Elek sorait. — Úgy, úgy — bizon vgatta —. de van ott még más is. Mesélték, hoigy hatalmas ........ fii tő, hogy azoknak, akik mindennap bo­rotválkoznak, vagy legalább rnásodna- yxmkint eljárnak a borbélyhoz, mennyi bosszúságot okozott, hogy éppen kará- csny ünnepén kénytelenek szakállasán járni. Érthető, hogy mindenki érdeklő­dött: miért, nem, nyitottak, az eddigi szo­kástól eltérően, másod,napján a borbély­üzletek. A törvényes rendelkezések ér­telmében a fodrászüzletek úgy karácsony, mint husvét másodnapján délelőtt nyitva tarthatnak, ezzel szemben harmadnapján délután kötelesek zárni. Most azonban karácsony első napja szombatra esett és másodnapján — más rendelkezés hiányá­ban — érvényben maradt a teljes vasár­napi munkaszünet. A fodrászmesterek az érdeklődő vendégeknek nem válaszolhat­tak egyebet, minthogy máisodnapján is zárva tartanak, mert a vasárnapi munka- szünetet külön rendelettel kellett volna felfüggeszteni. Ugyanez lesz a helyzet újévkor is, ha közben nem adnák ki más rendelkezést. Újév ugyanis szornbatra esik, amikor természetszerűen nem nyit­nak a borbélyok és utána ismét vasárnap következik, amikor a teljes, munkaszü­netre való tekintettel, wem szolgálhatják ki vendégeiket. Az ünnepnapi borotvál­kozás azok közé a kicsi dolgok közé tar­tozik, amelyek nagyon tudják bosszantani az embert, helyes lenne tehát, ha ezt a kérdést az illetékes hivatalos tényezők egyszersmindenkorra szabályoznák. alagút vezet a templomból a Barátok- dülőjéhe, ahol egykor szerzetesek laktak. Menekültek valahonnan s hajlékra itt ta­láltak . .. Mi igaz, mi nem. ki tudja. A mesék világából csak a Mária-kép százados szunnyadása bizonyos. Hithü barát vagy bárki más festette egvkoron, lelket lehelt belé, mert emléke él, ha vastag vakolat borítja is. Szóbeszéden indultam útnak és nyom­ra találtam. A megjelölt helyen kis ka­parás jelzi, hogy kutattak utána már. Mikor és ki, aligha megfejthető. Érdemes volna, ha tudósaink, akik a magyar mult feltárásán dolgoznak, komolyan érdek­lődnének iránta, mert hátha a Firtos pa­takjának sártengerén túl a magyar fes­tészet. értékes alkotása várja feltámadá­sát . .. SZABÓ ENDRE. A FÖLDRIRTOKOSOX IS KÖTELESEK A LEVENTEKÉPZÉSÍ HOZZÁJÁRULÁS FIZETÉSÉRE A földművelésügyi miniszter leiratot inté­zett a törvényhatóságok vezetőihez a mező­gazdaságnak a 'eventeképzés céljaira történő hozzájárulás ügyében. Adok. esetből kifo­lyóan a honv.delmi miniszter panasszal for­dult a földművelésügyi miniszterhez, hogy egy földbirtokos vita tárgyává tette: kötelesek-e gazdálkodó fö dbirtakosok is leventeképzési hozvájá.ulást fizetni. A földbirtokos hivatko­zott a törvény ama szak/aszára, mely „mező­gazdasági vállalatiról beszél és arra az á - láspontra helyezkedett, hoggv mezőgazdasági vállalata van egy haszonbérlőnek, vagy résr- vénytársaságnak, magának a fö dbirtoikosnak nincs vállalata- A földbirtokos nem min. vál­lalat gazdálkodik, hanem saját személyében, mint hivatásos gazda-. A miniszter szerint ez, az álláspont a törvény he'yres értelmezésének nem felel meg. Mindenekelőtt megokolaílsp volna olyan megkülönböztetést, amely szerint a haszonbére köteles leventeképzési hozzá­járulást fizetni, a gazdálkodó földbirtokos azonban nem. De azt sem lehet megokoln', hogy miért fizessen leventeképzési hozzájá­rulást a saját tulajdonán gazdálkodó rész­vénytársaság akkor, araikor a saját tulajdo­nán gazdálkodó természetes személy ezt a közterhet nem viseli. A leventeképzési hozzá­járulás alapja az a körülmény, hogy egy gaz­daságban bizonyos, számú levente1 foglalkoz­tatnak és közömbös, hogy a gazdálkodást ki folytatja. A törvény bizonyára az egyszerű­ség kedvéért haszná'ja csupán a ,,vál!a!af* kifejezést. Ezzel szemben egy legújabb mi­niszteri rendelet minden félreértést kizáróan úgy rendelkezik, hogy „minden olyan mező- gazdasági üzem fenntartója, melyben az ál­landó alkalmazottak száma az 50-et megha- ’adja, de az 1000-et nem éri el, a levente- képzés céljaira köteles hozzájárulást fizetni’’ (M. T.) Erdélyi Gazda 1944. évi naptára 632 oldal. — Ünnepi kiadás az EMGE százéves évfordulójára. Szerkesztette: Demeter Béla. Bolti ára 8 pengő. EMGE-tagoknak 5 pen­gő. Kapható: EMGE vármegyei kirendelt­ségeknél Megrendelhető: A gazdakörök ea az Erdélyi Gazda kiadóhivatala utján, Kolozsvár, Majális-utca 24. szám.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents