Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-27 / 292. szám

I J, 5 f >Baom a.’iAcn- aajî ■noißji fDgol ß.ggi aíV. Sitw bTTt -,S 3-IUííO äi isd » .9ié, igeJecf üßtbß i-Ti&iO iaiasa Ä aM tß-TX£ß ICVt itiiJl ijitf 3«* ifisşiT omol goi ş YléiTE lcdßf ied icv.ö i Toyf Í19á SUa [, ß2ßt skid serf ît £9 oibiî miei [fald! 'M thî >S8. 93 negi inhq iaiüj; i-saiy ;xrra ,dßJ" T 0 & J'lO Í ß sA d.9-g ario Lfirf £9 goi 1 î l \ \ Ű3 'M sa ss hfll <ca 61 ■riß H >v ai id id it A d 6 î 19 4 3 december 27. fiLLENZÉK 3 UOftmiELT NAGY KARÁRESZÉUE: l Minden népnek jogú van szabadságra Disszabonból jelenti az MTI: Roosevelt elnök karácsony estéjén, rádióbeszédet mondott, amelyet a brit hírszolgálat is­mertet. — A kairói és a teheráni értekezlete­ken — mondotta Roose-v.elt — nemcsak katonai kérdésekkel foglalkoztunk, de foglalkoztunk a jövővel is: az egész vi­lágra kierjedő tervekkel. Mvnt tudják, Churchill és jómagam a múltban már sokszor találkoztunk. Jól ismerjük és jól megértjük egymást. Churehillt Amerikában is töhbmillió em­ber ismeri, szereti és sokat imádkoztunk őre, amikor érés ül tünk legutóbbi súlyos betegségéről. — A kairói és a teheráni értekezletek adták az első alkalmat, hogy. találkozzak Csangkajsekkel és Sztálinnál, szemtöl- s zömben beszéljek ezzel a két legyőzhetet­len személyiséggel. Terveket szőttünk. Az asztalon át 'beszéltünk egymással és ha­marosan megállapíthattuk, hogy vülarn&nnyóen ugyanazon az oldalán vagyunk az asztalnak. Tiszában lettünk egymással valamennyi fontos cél tekintetében és ez vonatkozik a foganatosítandó katonai lépésekre is. mok között megoldhatatlan differenciák támadnának. A tárgyalásokon alapvető kérdésekkel foglalkoztunk, pl^an alay-álk vekkel, amelyek a biztonságot, a jStéiet, az emberi lét feltételeit a kis- és n.agy.- államokban egyaránt determinálják. — Nagybritannia, Oroszország, Kína és az Egyesült Államok a világ lakosságá­nak háromnegyedét jelentik.- Ha ez a négy nemzet hatalmas katonai erejével azon lesz. hogy fenntartsa .a békét, sem­mi lehetősége sem áll fenn annak, hogy egy nemzet támadást kezdjen a világbé­ke ellen. A távolkeleti helyset ■— Churchill és . jómagam Kairóban niéigy napig tanácskoztunk Csangkajsek tábornaggyal. Nemcsak hadászati kérdé­seket vitattunk meg, hanem több olyan jövőre kiható kérdést tárgyaltunk, ame­lyek a t-ávoíkeleten hosszú nemzedéke­ken keresztül biztosiiani fogják a. békét. Japánnak, mint támadó erőnek eltávolí­tása jelenti a Csendes-óceán vidékén a béke és a biztonság helyreállítását. Eh­hez nem kell mád, minthogy katonáink és tengerészeink szigetröl-szigetre menve harcoljanak. A kairói megbeszélések ér­telmében Marshall tábornok repülőgépen íöldkörüli útra -indlult. Mac Arihurral és Nimitz tengernagy- gyal folytatott megbeszélései sok rosz- szat takargatnak a japánokra már a kö­zeljövőben. Igen sok tervet vitattunk meg, hogy Ja­pánra több irányból döntő csapást mér­jünk. Azt hiszem, hogy Csangkajsek a teljes győzelem biztos tudatával ment vissza Csungfcingba. D.e ennek a négy nanyhatalómnak ■ együtt kell munkálkodnia Európa, Ázsita, Afrika és Amerika valamennyi népével a szabadság érdekében. Min- ,den nemzet jogát, legyen az kicsiny, vagy nagy, tiszteletben kell tartani, mégpedig olyan féltékenyen, mintha a mi demokráciánk valamelyik állampol­gárának jogairól lenne szó. Az a doktrína, hogy az erős uralkodjék a gyenge felett, ellenségeink alapelve. Ez a doktrína meg kell hogy szűnjék. Mi (azon a véleményen vagyunk, hogy ha ka­tonai erőre lesz szükség a béke fenntar­tására, akkor nemzetközi e»6 alkalmazá­sára kerül sor. Ez a mi állhatatos -politi­kánk, amely a biztonság, a közösségi ér­zés politikája. — Minden népnek meg van a joga a szabadságra. Az 1918. évi fegyverszünet után hittük .és •reméltük, hogv Németország katonai jellegű gondolkodásmódja gyökeresen •megszűnik. Túlontúl sok, esztendeig azzal a kegyes reménykedéssel álltat tűk ma­gunkat, hogy a támadó és háború' szel­lemű nemzetek megtanultak, megértették .és önakaratukból . alkalmazzák a béke feltételeit. Srzátnidlékiuník, minden emberi­leg tehetőt megtenni annak mie@ate?dályo- zásá.ra, hogy ezeket a tragikus’ téved.ése- ket újra elkövessük. A világi minden népének túlnyomó többsége a békét' akarja. A többség a békéért harcol. Nem fegyverek nyug­vásáért, fegyverszünetért, hanem a bé­kéért. — Amint mi most készek vagyunk a (békéért harcolni, vájjon nem logikus-e, A Németország elleni támadás •— Alig háromnapi tanácskozás után, amelyek végig barátságos légkörben foly­tak, Teheránban is megegyezésre jutottunk annak a támadásnak tekintetében, mely gigantikus mértékben. Németország el­len irányul. Oroszország falytatja komoly támadásait a keleti arcvomalon Németország ellen. Az Olaszországban lévő szövetséges sere­gek délről gyakorolnak nyomást Német­országra és végül a bekerítés teljes azok­kal a hadműveletekkel, amelyeket a brit és északiamerikai földgömb más részein foganat ősit anak. Ezeknek a másutt történő hadművele­tek parancsnokául Eiserhower táborno­kot neveztük ki. A Németország elleni harcban az amerikai bombázó alakula­tok föpa'iancsnoka Spaatz vezérőrnagy lesz. Eisenhower föildközdtengeri parantísjniok- ságát egy brit tisztre ruházta át, kinek nevét Churchill fogja közzétenni. Ennek az újonnan kinevezett parancsnoknak megígértük, hogy föMközátengieri hatal­mas szárazföldi, tengeri és légi erőnk rendelkezésére állnak, bármely helyen akarja is felhasználná őket, — A teheráni értekezlet két utolsó nap­ján Sztálin, Churchill és jómagam egyek voltunk abban a felfogásban, hogy Né­metországot meg kell fosztani katonai hatalmától és semmi lehetőséget sem sza­bad adni a jövőben arra, hogy ezt a ha­talmát visszanyerje. Az egyesült nemzetek a német népet nem akarják leágazni. a Meg kívánják adni azt a normális lehe­tőséget, hogy békében fejlődjék, mint az európai család hasznos éh tiszteletreméltó tagja. Határozottan aláhúzzuk ezt u szót: tiszte letreméltó, me rí hogy szükség esetén a jövőben erőt al­kalmazzunk, hogy a békét fenntartsuk? Azt hiszem és azt mondom, hogy a há­rom másik nagy nemzettel teljesen össz­hangban készen kell állnunk a béke fenn­tartására az erőszak utján. Ha Németor­szágnak és Japánnak teljes tudomására hozzák, hogy a világ nem enged újabb nyomásnak sem, akkor lehetséges és — remélem teljesen valószínű is, hogy el­állnak a támadók gondolkodásmódjától. — Még azt kívánom mondani, hogy -miinidlen utamon, nálunk itthon és külföl­dön katonáink, tengerészeink nagyszerű .teljesítményei töltöttek el a leglendülete­sebb sugallatokkal és a jövőbe vetett 1 eg­te] jesefoió bizalommal. zi zsewm, csak most bocsássa:iák mc egyset, egyem a/e.a a p »>■' ükét. Ne nmankódjck; nem megy az olyan leihítás az amerikai katonákhoz Roosevelt ezután biztosította az ame­rikai csapatok minden katonáját, hogy kormányuk célja ezt a háborút megnyer­ni és őket mielőbb otthonukba visszajut­tatni. A továbbiakban kijelentette Roose­velt, hogy útja alatt sok katonával talál­kozott, akik a harcmezőkön már szembe­kerültek az ellenséggel. Ezek a valóságot ismerő emberek elismerik, hogy a le­győzendő ellenség erős, ügyes és sok se­gélyforrássá1 rendelkezik. A háború most olyan szakába lép> amelyben nagy emberveszteségre, el­esettekre, sebesültekre, eltűntekre kell számítani. A háború ezt megköveteli. Nem vezet könnyű ut a végső' győzelemig. A vég nincs is még a láthatáron. A készülőben levő töme?!támadások, amelyek Európá­ban és a Távolkeleten egyszerre indulnak m,eg, mr*fkövetelnek minden erőt, ener­giát, erőfeszítést, amelyet a szövetséges hatalmiak latbaveitbetnek, amelyre mu­ll elyei nk felkészülhet nők. Nem kezdhetünk támadást hétfőn az­zal a követeléssel, hogy végezzük szom­baton — m on d ot ta Ro őse veit. Roosevelt végül kifejezte a fegyveres erő minőjén egyes emberének az amerikai nép karácsonyi üdvözletét. XiL PIUS; A Vatikán elleni légitámadás tünete a szellem megzavarodásának Rómából jelenti a DNB: XII. Pins pápa karácsony estéjén fogadta a bíboro­sak testületét, amely ünnepi jókívánságait fejezte ki. Válaszában a pápa utalt a sú­lyos és kemény időkre, majd hangsúlyozta az Örök Város, különleges helyzetét. Eb­ben az esztendőben — mondotta a pápa — a háború vihara mind erősebben köze­ledett az Örök Városhoz is. A Vatikánváyas ellen intézett légitámadásokról szól­va a pápa köszönetét mondott Istennek, hogy a Vatikánvárosi megőrizte,, amikor néhány héttel ezelőtt légitámadást intéz fék ellene. Kijelentette, hogy e támadás hírét minden tisztességes ember egyöntetű felháborodással fogadta. Előre megfon­tolt támadásokról volt szó a minden keresztény embernek szent, a Szent Péter vérével megdicsőült hely és világszerte értékelt kulturközpemt ellen, amelyet ün­nepélyes egyezmények is védenek. Ez a támadás rehézen érthető tünete a szellem megzavarodásának és a lelkiismeret erköjcsi lehanyatlásának, amelybe néhány el- tévelyedett ember jutott. Végül felszólította a pápa hiv\eit, hogy e_ szomorú idők hatása alatt ne veszítsék el az Isten áltaf[ kijelölt egyenes utat. könnyen, bogy magát egyszerűen nazabocsa\- .si.k. Lássuk csalt előbb, mi van azzal a lo­pással? ... — Jaj néni loptam én, dehogy loptam, ár- tátlán vágyók, jaj, édes jóistenén;), hová ke­rültem .... — Magát tetrenérték az állomáson, amikor egy falusitól demeJte a tarisznyáját. De mi­nek is kellett magának egy tarisznya kerék­kötőlánc? — Jáj dehogy loprám, dehogy loptam, mágá á falusi ádcá nókén á tárisnyát. hogy vigyem odá á korcsmába egyik bárátjánák... Hazugság az egész beszéd. Maga el­lopta a tarisznyát és éppen menekülni akart, amikor elfogták. — Nem, néni, ném igázs . . . — Ismerje be, mert magának is jobb lesz. — Ném ismerek be semmit ártatlan vágyák, érésszén ék bázsá. — Hát ha nem ismeri be, megidézzük a károsultat, meg a rendőröket, meg a detek­tívet, aki előtt beismerte. Maga pedig itt ma­rad addig a fogházban. — Én á fogházsbán? Jáj tér-mtő drágájóis- téném, mi léss vélem, mi less á gyérmékék- kél. Jáj Láciká, jámká, Zsuzsiká, Bözsiké, Tériké. — Mi az, magának ennyi gyermeke van? A kihallgatásakor azt mondta, hogy csak egy leánya van. — Leányom csak égy ván, dé ázs unokáira. Jáj Lácikáa, Jániká . . . — Hagyja már abba. Jobb lesz, ha be­ismeri a lopást, hogy fejezhessük be már ezt a dolgot. — Csinyálják hát áhogy ázs urak ákár- ják. Béismérék, mindent beismerek, jáj Láciká, jániká . . . — A Magyar Szent Korona nevében kihir­detem a törvényszék Ítéletét. A bíróság há- romhónapi fogházra Ítéli a vádlottat. Bele­nyugszik? — Mit csinyálják, náccságos, tekntétés, m l- Újságos ur, csinyálják, áhogy mágik ákárjá.k... Dé ügyi ázs ünnepekre házsáéngédnék, há bélén yugsom? — A büntetést azonnal meg kell kezdeni. H aladékot csak az igazságügy miniszter adhat írjon folyamodványt. — Hát hogy írják, amikor irni sem tudok? Jáj Láciká, Jániká . . . — Fogházőr, vezesse el. Nincs időnk, hogy a prézsmitálását hallgassuk. — Teremtő Istenem, ségény gyermekek, hogy még ázs ünnepekét sem tölthétém vé­lik, jájájáj . . . Megtörtén, reszkető lépésekkel indul meg a fogházőr előtt, de a folyosón már váratlanul magához tér és egész természetes hangon, ha- miskás kacsintással mondja a kísérőjének: — Azser meg jó, hogy á kártyám mindig vélem ván. Majd vétek és Silvestérkor sérén- csét magának meglássa, meg a tébbi fogházsőr uráknák is. Jó lés ázs á kicsi pénzs, amikor kisabádulok. Belevigyorog a fogházőr arcába, szoknyája zsebéből zsíros vetőkártvut húz elő. legyezőt formál belőle és duruzsolva mondja a hat- gyermekes altisztnek; — Nagyon nagy sérénycsé vár magára. Égy sép léjánt fog mégsérétnk ázs lés á félesé­gé .. . Hihihihi . . . NAGY KÁLMÁN. az a szándékunk, hogy gyökeresen él­válasszuk a német népet a nácizmus­tól és a porosz militarizmustól, vala­mint attól a fantasztikus és erkölcste­len felfogástól, amely a „terenvalks- ír a“ vonatkozik. A k is és na try államok egyenjogúsága —  nemzetközi kapcsolatok kérdéseit mind álfplánossá'giban, mind részleteiben megvitattuk. Tárgyalásaink alapján meg­ái lapíthatom, nem hiszem, hogy Oroszor­szág, Nagybritannia és az. Egyesült ÁlLa­Törvőiisszéki karcolatok Ünneprontás Tisztes polgári ruha van rajta. Messziről j'ómódu hósráti nénikének nézné az ember, mert- arcszine- is meglepőm világos, csupán az orrán van. valami halvány ibokyaszin ár­nyalat. Amint kinyitja azonban száját, azon­nal kitűnik az indo-egyiptomi származása. A fogházőr előtt' a tetetés ösztönszerü, széles, színpadias pózában valósággal beesik az aj­tón. Szinte úgy fest a dolog, mintha a fog­házőr marka hátulról jóindulatúan támogatta volna, hogy könnyebben átléphesse a tárgyaló­terem küszöbét. A valóságban azonban csak a .derék fogház! altiszt akadályozza meg ab­ban,' hogy ti termetes vádlott nagy igyekeze­tében né 'zuhanjon egyenesen az elnök asz­tala éle. Már az gjtóban könyörgően összekulcsolja kezét és nevetséges, apró kis táncl.épésekkel, összegörnyedt derékkal, szinte csúszik a bí­róság elé. Még hozzá sem. szóltak, de máris jajveszékel. Kezét tördeli, sóhajtozik, fohász­kodik, mintha akasztani vinnék. Az elnök­nek még valami irnivalója van, előbb azt. in­tézi el,, de különben is látja a nagy szurko­lást, elfojt egy mosolyt és hagyja puli ülni .a delikvenst. Eg.y-két perc is eltelik, mialatt halotti csend van a teremben, .csak az elnök tolla se.rceg a papíron és a vádlott vissza­fojtott sóhajai zümmögnek szinte hangtalanul. Aztán hirtelen felemeli az elnök a fejét, mintha csak akkor látta volna az előtte jaj- veszékelő kövér, nagykendős vádlottat és csodálkozva kérdi: — Hát maga hogy kerül ide?... Mintha zsilipet húztak volna fel, úgy sza­badul el a beszéd árja. A vádlott csak azt varra, hogy jogszerint is kiny.iiha.^a a szájál. Siránkozik, rimánkodik, jajveszékel, sötét át­kokat szór rnggára, családjára, az egész yi- lágríi . . . Náocságos ur drága, kém érgém, a pá­linka baszott uié, csak á pálinka, sohasem kerülnék -ide, lnr ném volna ázs á pálinka. Biz.sonyiscen most vágyák itt elősör, csák most bocsásson meg drága jó nviltuságos tékintérés ur . . . — Mit beszél maga, hogy most került ide először? Hiszen mi már jól ismerjük egymást. Maga a láncoló, besurranó-cigánytolvajok kö­zé tartozik. Valamelyikük behatol valahová, ráteszi kezét a ,,szajré''-ra, aztán mikor ki­jön, hirtelen továbbadja á második, harma­dik társának a zsákmányt. Magát nemrég ítéltük el itt pénzbüntetésre. »— Dé mégíizsettem, drága uraim, mégfi­Elfi-y rendkívül érdekes könyv: Fónagy Iván: Mágia (A titkos tudományok története.) Kit ne érdekelne a primitiv népek' varázsitalainak titka, az egyiptomi papok rejtelmes tudománya, a hin­du fakirok titkos hatalma? E könyv­ből elénk tárul a fehér és fekete má­gia története, találkozunk az arany- csinálokkal és a XV1. század rózsa- kereszteseivel, akik ismertek a hoi&z- s-zu élet. titkát. Paraeelsuson, FJud- dón, Agrippán, Cagliostrón keresz­tül eljutunk Menu érig, a -magnetiz- mus es távolbalátás titkáig. Az ala­pos Tel készült seggel és élvezetes tor­mában megirt hatalmas mü lexikon- alakban, 500 oldalon jelem meg es ára diszköté&ben 3&.S6 pengő. Kapható az „Ellenzék“ könyvesboltban. Kolozsvár, Mátyás kirá-ly-tér 9. Vi­déki megi endet évsek el a beérkezés napján Intézünk el. l'tanvéttel is szállítunk. Kérje a Óé oldalas, képes karácsonyi árjegyzékünket. Hirdessen Erdély legelterjedtebb napilapjában, az Ellenzékben.

Next

/
Thumbnails
Contents