Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-24 / 291. szám
r T T- î! N 7 t IC 1 q * 3 december 2 f. mmma.u niummmmmmmmmm —Í4. NAGY KÁLMÁN RIPORTJA, AZAZ éXSSBI HOGYAN RÉSZÜL A RIPORT K0L07S\'{R, december 24. Az olvasónak * legvegyesebb elképzelései vaunak arról, bogy, mi a riport. A vezéreikkel, tárcát, bír- fejti, novellát, kisebb napi híreket már külső formájuk után is meg tudják különböztetni, de ezen felül, mindent, ami egy napilapban megjelenik, „riport'' gyűjtőnév alatt könyvel ti az olvasó magúban, pedig dehogy is mind riport, ami a felsorolt mii fajokon kivid megjelenik a napilapokban, sót . . . Az újságírónak általában van fogalma arról, hogy mi az igazi „riport". Azért mondom, hogy általában, mert el tudom képzelni azt is, hogy valakinek, akinek a főfoglalkozása az újságírás, fogalma se legyen arról, hogy mi az a „riport". Az újságírók egymás között őszinték szoktak lenni és elismtrik, hogy kit tartanak vérbeli újságírónak és kit tartanak jó „riporternek". Éhből az őszinteségből következik, hogy annyi jó újságíró van, illetve, hogy a rossz újságíró, még a fehérhollónál is ritkább. Mondhatná az olvasó, de a „szakmabeli" fnondja * . hogy nem a riport az újságírás magasiskolája, hanem, mondjak a vezércikknél kezdődik azoknak a műfajoknak a sorozaté, amelyeket komoly „zsurnaliszta" munkának lehet tekinteni. Nos ezeknek az olvasóknak es „szakmabelieknek" elárulhatjuk, hogy a legnehezebb műfaj nem a vezércikk, nem a tárca, nem a novella, karcolat, hirfej, ţupihir stb , hanem a riport. Mi tehát ez a műfaj, ha a felsoroltak közé sehova sem lehet beskatulyázni? Égyik sem közülük, de unndenikböl van benne valami. \ an benne vezércikk, tárca, novellarészlet, van benne publicisztika, költészet és bizony sokszor irodalom is, természetesen, csak abban a bizonyos „jó riportban'*, amelyet a szakmabeliek is annak tartanak. Ilyen riport azonban minden tiz jó újságíróra évente átlag egy jut. Magam, bevallom, négy éven belül összesen három igazi riportot olvastam. Egyet egyik jgen jó barátom irt „hasból", a másik kettő szerzőjét szerénységem tiltja megnevezni. Lássuk tehát, hogyan készül egy ilyen rendkívüli ujságiról mű: Ahogy as olvasó gondolja Önagysága nagyvilági hölgynek képzelte magát, ennélfogva szalmaszőkehajat, sötétkék szempillákat, ötcentis vérpiros hegyes karmokat viselt és inkább feküdt, mint ült a keskeny kávéházi pamlagon. Nagyobb társaság volt körülöttünk, de egyszerre csak ketten maradtunk. Önagysága kivette szájából a félméteres cigarettaszipkát, unott lagymatag hangon kérdezte: Szóval maga újságíró? Feleletet nem is várt, percenként mind jobban felvillanyozva folytaita,: Milyen érdekes életük van maguknak. Állandó szenzáció az életük. Szószerint igy mondotta s látszott a szemén, hogy hiszi is amit mond. Mindenütt ott vannak, ahol valami érdekes történik, mindent hamarabb megtudunk, mint más, mindenkit ismernek, mindenhova bemehetnek, minden nagyemberrel beszélhetnek ... lit egy kis szünetet tartott, aztán szinte csak sóhajtotta: Istenem, ha én egyszer egy király- lyal beszélhetnék, vagy bár csak egy miniszterrel. Mély rezignáció, nagyon sok lemondás volt a hangjában s a démon alól hirtelen kibújt a gépirókisasszony. Ahogy a valóságban történik — Azonnal menj, —- szólj egyszer a fő- szerkesztőm, — valaki telefonált a városból, hogy jó ismerőse most érkezett haza Spanyol- országon keresztül Szíriából. Roppant érdekes dolgokat tud beszélni. A lakása címét nem tudta pontosan megmondani, de megmondta az utca régi román nevét és, hogy valami V argának, vagy mi az ördögnek hívják. Mindenesetre menj ki, nézz körül, keresd meg, beszelj vele és estére írj szép riportot az élményeiről. Lehet bosszú a cikk, akár egy oldalt is rászánhatok. Kedves dolog, gondoltam, de nem bosszankodtam. Őszintén szólva engem is izgatott a dolog és elkapott az a láz, amely minden valamire való cikk szülőanyja szokott lenni. Legelőször is egy könyvkereskedésbe rohantam, hátha találok egy régi, román térképet, amelyen minden utca akkori neve fel van tüntetve. Nem kaptam. Sem egyikben, sem másikban, sem a tizedikben. Talán a rendőrségen, vagy valamelyik könyvtárban, vagy a múzeumban találhat, biztattak a könyvkereskedők. Egyikük megsajnált és elárulta, hogy a kérdéses utca valahol a Feleki-ut környékén lehetett. Azonnal nekiiramodtam. Jármüvet sehol- sem találtam; különben is ünnepnap volt, gyalogszerrel vágtam neki a hegyoldalnak. Végigjártam a rádióleadótói az Alvernáig minden utcát. Egyik sem volt az. Már az erőm végefelé járta, amikor egy másik jóindulatú embertársam felvilágosított, hogy nem is abban az irányban lehetett az utca, hanem valahol a Dónát-uti negyedben. 1:1 keseredve, holt fáradtan tettem haza. f-Ste szerencsére nem érdeklődött a szerkesztőm a dolog felől. Másnap már autóbuszra ültem és kivitorláztam a város másik felélte. Majdnem este volt már amikor végérvényesen megtudtam, hogy a kérdéses utca a Csillaghegy alatt található. Megint eltelt egy nap. Harmadnap csakugyan megtaláltam az utcát. Nekiálltam házalni. v égigjártam elcjétól-vegig es vissza. ,Mindenütt Varga nevii embert kerestem. I utáltam legalább huszonhatot, de egyik sem járt sohasem az ország határán kívül. Délig készen is voltam, i izenkettőkor már rogyadozó inakkal kapaszkodtam fel a vasúti repidőhidra. A közepetáján megpihentem. Kihajoltam a korláton és merengve, szinte lélekteleniil néztem a pályaudvar forgalmát. Arra riadtam fel, hogy egy tolatómozdony elhaladt a kid aktit és szemem-izám telekopte füsttel, 'rikácsolás közben viszont jó eszmém támadt. Tu- dom már, hol lehet megtalálni az emberemet. Gyerünk gyorsan a bejelentő hivatalba. Szinte repültem odáig, előadtam kérésemet, de leforrázva távoztam. Sajnáljuk, mondta az előzékeny tisztviselő, de mi keresztnevek szerűit tartjuk nyilván a lakosságot, tehát, ha a keresztnevet nem tudja, semmiképpen sem találhatjuk meg azt, akit keres. Este végül előmertem hozakodni a főszerkesztőm előtt a háronapos kálváriám történetével. Szó nélkül végighallgatott, aztán megkérdezte: Na és a riportot megírtad. Nem . . . tévedt a nyelvem hegyére, de nem merít m kimondani. Ehelyett azt mondtam: Hogyne, azaz, még nincs egészen készen, de egy óra múlva behozom ... És bevittem. hl hogyan ír riportot Ez volna hát egy módszer, ahogyan egy riport megszületik, de ez elvegjg nem általános. Esetenként és személyenként változnak a külsőségek. Lassúk hogyan ir riportot más, például azok, akiket magam is legjobban ismerhetek, lapunk belső, sőt legbelsőbb munkatársai. Nem akarok semmi fele sorrendet használni, csak úgy ötletszerűen veszem tehát a különböző egyéneket. A nyomdai szerkesztő Még egészen fiatalember. Igazán nem látszik meg rajta, hogy már családról kell gondoskodnia. Roppant heves vérmérsékletű ember. Haja természetesen szén fekete. Bajusza is. Arcbőre viszont szokatlanul halvány, némelykor szinte zöld. Civilben különben tanár és filozófus, de nagyon titkolja. Ezért ölti mindig magára egy újságíró álarcát. Némelykor a legmagasabb hanghordozással ki jelenti, hogy rossz a lap. Nincsenek riportok. Nincsenek riportok? — kérdezzük szelíden — Írjál hát, ka nincs riport. Hal majd írok is, döngeti a mellét és az asztalt. Azt olvassátok el. Eltelik két-három hét. A riport meg nem született meg. A fiatalember már sokkal csendesebb, de ha megkérdezik, csak tovább veri a mellét. Hát igenis megírom azt a riportot. Másnap beveszi magát az egyetemi könyvtárba. Ha valaki meglesné, láthatná százötven lexikon, kétszáz szakkönyv cs trzmázsa folyóirat között, egy különszobában egyik cigarettát a másikról gyújtja cs köhög. Ez az állapot eltart körülbelül kéthonapig. Aztán megszületik a riport. Kicsit dohos, könyvtár- szagu, de nagyszerű irásmü. Olyan számoszlopok, statisztikák vannak benne, hogy egv számvevőségi hG^to^^ak heti munkát É adna, amíg keresztülrágnák maguk t rajta. Efogy ne legyek rosszindulatú, bevallom olvastam egy nagyszerű riportját is. Természetesen „hasból“ irta és a címet — mondanom sem kelj — én adtam neki ... A közgazdasági rovatvezető Öregedő, végtelen jóindulatú bácsi. Kezdő újságírók leghübb tanítómestere. Annyira jóindulatú, hogy egész nap a mások ügyében fulkározik, a maga dolgait pedig elhanyagolja. A kisujjában van a város legutóbbi harminc évének története. Ha jókedve van, szívesen mesel. Meséi a legpompásabb riportok, csak egy hibája van: nem szereti mindezeket megírni. Írjanak csak a fiatalok, meg a műkedvelők, szokta mondani, nekem sokkal komolyabb dolgaim vannak annál, hogy- sem riportokat Írhassak. Felteszi kisebbségi (huszonötéves) kalapját és fütyörészve távozik a szerkesztőségből. A főszerkesztő Rokonszenves úriember. Még egészen fiatal, negyvenéves sincs. Kitűnő publicista, de nem hiszi, ellenben meg van győződve, hogy elsőrendű riporter. Vezércikkeket nincs ideje Írni, mert a szerkesztés teljesen igénybe veszi minden idejét. Időközönként ráripakodik a tártaságnak a riportírás mesterségéről és fogadkötik, hogy ő ina pl megmutatja, hogyan kell a/t a riportot megírni. Ila a'/.tán teheti, 0/í- hagyta a szerkesztenél járó ,Javágómunkat és elutazik riportkörutra. 7 iz nap malva hazajön és sebtiben ír öt riportot . .. hl agybányáról. A mcgftíbb ftzerhrszib Szint oly rokonszei/ves és talán meg fiatalabb úriember. V ezercikkei egyenesen brill tan- ük. I crmeszelésen ó is arról can meggyőződve, hogy riporternek meg különb njságit ó, mint publicistának. Sajnos, nincs alkalom különbségi t tenni, mert ö csakugyan ir vezércikkeket, szerkeszt is, igazán nem lehet ideje riportot írni. Pedig, de megmutatná . . . Egy- szer irt ugyan egyet. Gyönyörű volt. Sírni lehetett téllé. Sajnos sohasem jelent meg. A cenzor lágyszívű ember volt. Nem akarta, hogy az olvasók betegre sírjak magukat. Az egesz akket törölte . .. A rendőri riporter A leghrajbb lelkületű ember, akit valaha láttam. Ver et természetesen sohasem ír, nem is irt, de mindenki jól ismerheti azokat a költői szépségű „mütyürt yéket“, amelyeket a „Kis notesz“ rovatunk keserít az olvasó ele. Annyira lírai lelkületű, hogy minden szavából, minden tettéből csak úgy sugárzik u jóindulat. Suba senkivel még egy napnál tovább nem volt haragban. Annyira jó, hogy emiatt gyakran kellemetlenségei támadnak. Az emberek nem mindig tünk el a jóindulatot. Ilyenkor napokon keresztül borús a kedélye, szinte sugárzik róla a fájdulom. Ál int riporter, utolérhetetlen. írásai színesek. kedvnek, tartalmasak, ötUlestk, ragyogjak. Emlékszem, ezelőtt ölesztendővel olvastam egy riportját. Pazar volt. Azt mondják, mindenünnen elkésik, mert... gyakran fáj a lába és ö is- mindig a mások ügyeit igazítja. Állítólag az esküvőjéről is elkésett, mert sürgősen mozijegyet kellett szereznie valakinek. Mint rendőri riporter, ő minden bűnügyi dolognak első krónikása. Az öngyilkosokat mindig annyi fájdalommal pa- rentálja el, hogy csak amiatt érdemes volna „A Játszó emberről', játékának színhelyéről, a színházról, annak lényegéről: a színjátszásról, fejlődéséről és az emberábrázolás művészeiének segédeszközeiről, segítőiről, az előadóművészét korunkban annyira megszaporodott formáiról szól könyvem" — Írja a szeiBo előszavában. ,,Megírásakor egy cél lebegett e'őttem: a 6zinház és előadómiivészet- történet áttekinthetetlen számú analitikus, elemző jellegű művei után egy szintetizáló, összefoglaló jelegű á.taiunos műveltséget gyarapító 6zinháztoitténeti beviáriumot akartam adni a színházat szerető, müveit ember kezébe". A feladat, amelyre a szerző vállalkozott, va'óban rendkívül nehéz: egyetlen könyvbe tömöritení az el őad omü vész etek genezisétől kezdve, a 6?inház es színjátszás életét ít> fejlődését Kelet színházából => görög színházon, a középkor, a renaissance, a XVil.ik század, a barokk éő a felvilágosodás színházán és játékstílusén, valamint a romantikán kérészéül napjaink uj színházáig. A színház a művészetek történetében taián a leggazdagabb, legtöbb anyagot nyújtó és igen sokfelé ágazó művészet. Voltaképpen fejlődésének minden szakaszában sok más művészeti ág fejlődéstörténetével van összekötve. Vizsgálata tehát rendkívüli játtasságot igényel a szoros értelemben vett színháztörténeten kívül 6ok más területen is. A szerző feladata épp azért volt kényes és hâUy'an, mait egyes korsza8 kok, vagy stílusok részletekbe menő elemzése és kritikája helyett összefoglalást nyújtott. A feladat nehézsége ellenére a színháztörténetnek egyetlen fejezete, sőt nevezetes mozzanata sem kerülte el a figyelmét. A mii jellegénél fogva, mint ahogyan a szerző előszavában is megváltja, semmilyen stilus vagy felfogás érdekében nem üt pártot Ezért nem tette ki magat „az elvek között való meddő meghalni. lerménrlesen, ha az ember előre olvashatná a nekrológját. Ha az. ongyilkoiiág megélt véletlenül reimt dráma húzóink meg, a ril/orl annál sgivhemarkolóbh ... i salt egy hibája van. a lap lemarad vele és legutoljára hozza ki... A m*gédM»erhe*xlő Alacsony ember, de roppant mozgékony éi tevékeny. Keze alatt ég a munka. Zizegnek a papírlapok, esuttog az. olló. működik a ra gasztó, gyűl az anyag, készül a lap. Leptibcn dolgozik, de nagyon eredményesen. Gscndes természetű gyerek, de fojtott indulatok lap- panganak henne. Lovagiul ügyen hangtalanul, zajtalanul, de roppant rréllyel intézi. Kitűnő burát, s/tártai jellem. Mondják, hogy riporternek is kitűnő. Érhet, nem tudom, igazán nem olvastam egy surl mi tőle . . . A történyuzéki riporter Itt szerénységem megint tiltakozna a nyilatkozás ellen, de mások azt mondják, hogy munkáját szinte kíméletlen kegyetlenséggel végzi. A bűnügyeket másodkézéből kapja » rendőri riporter után, lehet, hogy ezt a hátrányát igyekszik behozni, amikor „kiterít" valakit. Tagadhatatlan, hogy naponta vannak. akik megkörnyékezik: igazán ne írjon ki, vége a nevemnek, tönkre megy a családom, nem elég, hogy Hitéinek, még a lapokba ts In-kér üljek . . . inkább megölöm magam . , . Van úgy, hogy ezt meg is ígéri. De ígérete csak addig tart, amíg a szerkesztőségbe érkezik és írógépet nem iát maga előtt. Ha már diktálhat, megfeledkezik minden ígéretéről és megszületnek azok a cikkek, amelyek kuriil- belül igy kezdődnek: Véres kegyetlenséggel elkövetett betörés tettese felett ítélkezett stb..,. A haditudósító Mint ilyen, bejárta már a fél Európát. Rettenetes dolgokat látott. Végignézhette sokszor harminc- negyvenezer ember halálát. Charkov visszafoglalásánál kétszer is részt vett. Ez. írásain is meglátszik. Minden riportja ragyogóan indul, de aztán elkapja c,z élmények révülete. Nem tud szabadulni a közvetlen tapasztalataitól és minden sorában jobban és jobban gyűlnek a rémségek. A riport végén már valóságos hullahegyek tornyosulnak. Akkor már ö sem meri megnézni. A cikket már behunyt szemmel ír ja alá és olvasati inul adja oda a szerkesztőnek. Fentieken kivül volna meg öt-hat riporterünk, de őket most hagyjuk, űk tudnak riportot írni . . . botorkázásnak". Iránymutató szempontjai a következők: A színjátszás kultikus eredetű, a teremtés boldog pillanatától a földi terekre száműzött, gyarlóvá lett ember, olthat3tlan istenvágyának együk kifejezési módjából fakadt. Másik irányadó elve, hogy a szinészktt- dós művészet, s mint ilyen, az emberábrázolás művészete, fősi formájává. a ánccal, m illúzióra éhes emberi lélek magasabbren- dü vágyainak egyik csodálatos kifejezője. A színház az emberi lét legmagasabb kategóriája, e éppen Heszke Béla könyvének áttanulmányozása győz meg róla, háromezer- éves története során elkísérte azi embert kulturmegnyilatkozásainak kezdetétől fogva napjainkig. Heszke Béla avatott tollal a rajongó hangján és a beavatott szakértelmével vezet keresztül ennek; a történetnek labirintusán. Szakértelme és a színházi művészet iránti rajongása teljes összhangban van egymással és ez. adja meg könyvének hangulatát és hitelét. Külön kell megemlékeznünk könyvének rendkivül értékes, ily gazdag vá’tozatban egyetlen hasonló természetű műben fel nem található gazdag és nyomdászalilag is ki. tűnőén sikerült képanyagáról, amely a szín- has történetének bonyolu’t fejezeteiben kellemes szemléltetést nyújt elméleti és elvi fejtegetéseihez. Heszke Béla színháztörténeti breviáriumának külön erénye és értéke rendkivül gazdag és napjainkban mindeníé’e müve t nyelven megjelent szakmüváket magábanfoglaló könyvészeti jegyzéke, amely az egyes részied- erdések iránt behatóbban érdeklődők számára nélkülözhetetlen. Mindent egybevetve,' könyve a magyar szakirodalomban hézag. pót'ó fontosságú s azt a szakszerűséget kereső és a müveit közönség egyaránt haszonnal forgathatja. (sz. i.) saságra és riportokat kér. Természetesen nem kap. Ilyenkor felháborodva tart leckét a tárI1ÁKÓCZI - filmszínház December 22—29-ig! Karácsonyi ünnepi műsor! ANYÁMASSZONY KATONÁJA, December 25 és 26-án napon a két ma tinéelőadás-, d* e. 11 Jf M órai és 1 órai kezdettel: w wMWíwM Monumentális olás? film. A Minerva Irodalmi ég Nyomdai M íüztfézoi Ki &yemás.a Feled ős vöxöU» MAJOR JÓZSEF« SZÍNHÁZ (Haszke Béla színháztörténeti breviáriuma)
