Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-24 / 291. szám

mm it 194 3 december 2 4. ELLENZÉK vtkín 9vá [9l9Í9Í ) nßV ^ .2ÍSÍ ixqßlß öiiqe 3yO qnißO errmt kfcTöí 9Í9S2 ótóijn t A mexg qéoíÍ9 *lá9£9 ßtftoxS )£Í£a3 ) A g9TÖ nßYS 3 V.S9 ßdlßiv ÍÖT 9ÍOÍ Ügsm ^S-ßxi ílgó'M arftio mai .ÍÍÖÍ9 tí3 rrr93 YÜrn dgév ÍX smíe miit 13 rge .löd .itef .iíov son 9 rrred' ;airti rrriq hieb dot il2 o idea iux3 19§Í d£[ e TfiV SS íizo nes rísl 1 Í£V [ßjl fos ''lei 9S2 raq DÍ9 3£Í JJO & l£Í ne SB ob fii 9 ti rfa B , 9Í ti A MÁSODIK ÉN Gyors, biztos, eredmé­nyes tanulás POLCZ ILONA ÍREN FRANZ HELLENS NOVELLÁJA Franciából jorditotta: EIESZKE BÉLA Franz He’len (született 1881_ben) a francia nyelvű belga irodalom egyik) legeredetibb és ‘egtehetsége- eebb elbeszélője. Lelki rokona a francia impresszionizmus nagy mes­tereinek: Gérard de Nervalnak és Chares Nodiernak. Azok közül való, aki a természetet mindig csak fél­álomba borulva látja s a nagy élet köziött bolyongó embert azokban a pillanatokban, lesi meg és irja e, amikor a tudatalatti élet jogai;. ícö- vetelgetj a konvenciók béklyói alól szabadulni vágyó lélek. Regényhősei nem éptialkii emberek, de nem is be. tegek. Ébiren is álmodok, akiknek az az érzésük, hogy nagy .tótok szé­lén járnak, önmagukat keresik, mert énjüktől szabadulni vágynak. Évek óta ismerek egy Rotterdamban letelepedett gazdag hollandus családot. Van Campék valamikor gyarmatosok vol­tak. Aztán nagy gyarmatárulkereskedést alapitattak az anyaországiban s üzletük apáról* fi ura szállva igen jól virágzott. Gyermekkor ómban élj á tszad őzt am Van Campék fiával, Hendricus-sal. Jól meg­termett kölyök volt, akár családjának többi tagja, de ennek a fiúnak a termé­szete valahogy elütött valamennyi roko­náétól. A fiatal Hendricus álmodozó, félénk gyermek volt, negédes mint egy leány és elképesztően érzékeny. Jól emlékszem ezekre a tulajdonságokra, mert egészen szokatlanok voltak egy olyan kereskedő családban, mint az övé. A család egyik barátjának tanácsára az öreg Van Camp elhatározta, hogy fiát a gyarmatokra küldi. Felajánlottak neki egy elég jövedelmező előadói állást Batá- viában az állami birtokon. Több hónapra elutazása után, kaptam tőle Batáviából egy levelet. Hendricus megkért, hogy apjánál kefebejárjak egy nagyobb pénzösszeg elküldését illetőleg. Megtudtam azt is, hogy a fiatalember otthagyta állását, de ő kért, hogy titkol­jam el ezt a kellemetlen hirt a szülei előtt. Ettől eltekintve a levél egy részlete sem árulta el, hogy a fiú életében vala­milyen mélyreható változás ment volna végbe. Kissé szomorúan a levél tartalmától, elmentem az öreg Van Camphoz és eljár­tam a fia ügyében. Eltelt megint egypár hónap. Kaptam egy második levelet, de ezúttal Szumátrá- ból. Meglepetésem most már határtalan lett. Már a levél hangja is feltűnően más volt, mint a többié. A levélíró jellemének nagyfokú változásáról tanúskodott. Csak erőshangu és rövid mondatok voltak benne. Határozott jellemre valló kéz Írása vetett egypár szükséges szót pa­pírra. A fiatalember megkért, hogy ér­deklődjem Rotterdamban olyan vállala­tok után, melyek hajlandók lennének az ő síz urnát rai dohányültetvényének termé­séből vásárolni. Megjegyezte még, hogy Szumátra éghajlata gyilkos, a sziget lakói igen vadak és bejárhatatlan erdők borít­ják uj hazáját. Siettem tudatni a meglepő hirt az öreg Van Camppal. Örömtől reszketve olvasta az aggastyán Hendricus levelét. Könny csillogott a szemében, megszorította ke­zemet: — Ez már ő — mondotta. * Most már felismerem. Lustasága, hanyagsága múló valami volt. Most felébredt. Ez az én fiam, a Van Campok méltó leszárma­zottja ... Azonnal hozzáláttunk, hogy a fiú üzle­teivel foglalkozzunk és egy év alatt elég szép eredményt értünk el. A rendelések pontosan érkeztek. Az öreg Van Camp eldicsekedett, hogy a fia azon az utón ha­lad, melyet ősei neki kijelöltek. Egyébként a levelek, melyeket Hendri­cus irt, úgy látszik meg is erősítették ezt a véleményt. Mindig az az energikus, ha­tározott hang jellemezte a leveleket, ami engem elő-zör úgy meglepett. Valami azonban meghökkentett. Egy egész kis dolog. Barátom amikor házáról, ültetvé­nyéről, szumátrai életéről irt, félreérthe- itetlenül jelezte, hogy nincs többé egye­dül. A — mi — mindenütt helyettesi tette , a régi — én-t. De hiába kérdeztem az ül­tetvényest ebben az ügyben, egyáltalán nem kaptam kielégítő feleletet. Egy év múlva újabb, teljesen váratlan levelet kaptam. Hendricus irta, hogy lá­zadás tört ki az ültetvény munkásai kö­zött. Kénytelen volt uj segítséget alkal­maznia, ^miután saját kezével megölte csaknem felét az embereinek, a lázadás le veretese után. Mindezt erős, sőt sokhelyt durva kife­jezésekkel adta elő a levélben. Nem is­mertem fel e sorokból sem a rotterdami félénk fiatalembert! ■ sem a vállalkozó, biztoskezü ültetvényest, akit oly hűen visszatükrözött nehány hónappal ezelőtt írott levele. Semmit sem értettem ebiből az újabb változásiból. Az öreg Van Campot is na­gyon letörte a változás. Hivatkozva csalá- daink régi kapcsolatára, kérve kért, hogy azonnal induljak útra, keressem fel a fiát, aki végeredményben nekem is jó­barátom és győződjem meg a helyszínen, hogy miféle titkos változáson ment ke­resztül Hendricus. Elindultam, megérkeztem s viszontlát­tam Hendricust. Amit barátom elmesélt, az túlszárnyal minden lobogó képzeletet: Amikor Jáva szigete felé ment, Hendri­cus a hajón egy hinduval ismerkedett meg, aki Ceylon felé tartott. Országaik szokásairól beszélgettek. A hindu mélyéi- telmü és érdekes magyarázatokat adott a fiatal hollandusnak a Yogik bölcsessé-gé- ről és kisérleteiről. Felfedte előtte azokat a meglepő mutatványokat, melyekkel ezek az aszkéták tanaikat igazolják. Barátomat annyira felkavarták e be­szélgetések, hogy mihelyt Ausztráliába érkezett, azonnal hozzálátott, soha nem tapasztalt akaraterővel és lendülettel azoknak a könyveknek a tanulmányozá­sához, melyekben ennek a régi bölcses­ségnek a tanai megvoltak és ő maga is meg akarta valósítani azokat a csodákat, melyekről a hindu neki beszélt. Hendricus Van Camp ■annyira beleve­tette magát a tanulásba, hogy minden­napi munkáját elhanyagolta és ezért ál­lását el kellett hagynia. . államilag engedélyezett gyorsíró-, gépíró- és szépírólskoiójiiban Kolozsvár, Timár-utca 2. sz. Uj tanfolyamok. Jelentkezés január 10-ig bezárólag. Akkor irta nekem az első levelet, mely­ben pénzt kért. Semmivel nem törődve, barátom foly­tatta a megkezdett kutatást. Akaratát egy határozott cél felé irányította: anyaggá akarta tenni saját árnyékát, meg akarta teremteni saját mását. Előbb nagyon hafovány vonalakban, majd egyre fokozódó tisztasággal a kép alakulni kezdett, arányokat és tartalmat nyert s egy nap Hendricus Van Camp tö­kéletes mása megjelent. De ez egy nő volt. Az első hetekben nem is tudta megkü­lönböztetni, -hogy vájjon a nő, vagy a férfi képviseli-e az ő igazi személyiségét. Azért csakhamar hozzászokott ehhez a kettősséghez, sőt már úgy kezdte tekin­teni a mellette éldegélő nőt, mint egy kezdettől fogva meglévő társat. Jelleme természetesen megváltozott az események következtében. Azzá a fér­fiúvá lett, aki Szumátrából írott levelé­ben olyan nagyon meglepett engem. A szumátrai ültetvényen töltött első év után, második énjének, vagy a feleségé­nek, nem is tudom miként mondjam, szü­letett egy gyermeke. A születési pillanatá­ban, Hendricus szavai szerint, úgy érezte magát, miint akit megfosztottak jelleme, személyisége gyermekes vonásaitól. Eled­dig emberi es és jóságos volt. Azóta ke­gyetlen, durva és könyörületet nem isme­rővé lett. Abban az időben rendezte az oktalan mészárlást és legyilkolta az ültet­vényes telep munkásainak csaknem felét, csak úgy bosszúból. Eközben Hendricus észrevette, hogy második én-je, vagy a felesége, ahogy önök akarják, kezdett soványodni. Eleinte nem méltatta ezt nagy figyelemre, de csakhamar kényszerült több figyelemmel kísérni ezt a szokatlan sül y veszt es éget. Úgy tetszett neki, hogy élettársa testben kisebbedik, arcszine sápad napról-napra, / KOVALSZKY Mátyás király-tér 13. Díszmtíóríícikkek, ■ Telefonszám 43 — 14. kerámia, kristály, porcellán, aján- ~ dék tárgyak. — 111 UL V S X Ugyanott i © t ö k NAGY LAJOS hirdetési irodája ítSZSj NAGY GYULA ► Kolozsvár, Mátyás király-tér 4. Tel.41-07. ereje fogyogat, s mig ő testben szokatla­nul erősebbnek kezdte érezni magát, ad­dig társa mind véznábbá lett, végül tel­jesen lefogyott, megsemmisült. Hendricus egyedül maradt a gyermek­kel és akaratlanul megváltoztatta egé z magatartását az ültetvény munkásaival, szemben. Megszűnt kegyetlensége, sőt igen engedékeny lett, úgy annyira, hogy üzletei kezdtek romlani. Nehány nappal Batáviába való érke­zése előtt, Handricus észrevette, hogy gyermeke is kezd sápadni és fogyni, ép­pen úgy, mint ákit elveszített. Ugyanazo­kat a jelenségeket figyelte meg: a test fo­kozatos gyengülését,^ a bőr vékonyodását, az egész teremtés fokozatos ellégiesedését s majd a visszatérést a semmiségbe, a végleges eltűnést, minden nyom hátraha­gyása né lkül ... Barátom átszellemült arccal adta tud­tomra, hogy sem a felesége, sem a gyer­meke eltűnése egyáltalán nem okozott neki semminemű fájdalmat. Ellenkezőleg: állította, hogy amilyen mértékben kez­dett megszűnni a két élőlény, annyival inkább érezte, hogy egy nehéz tehertől szabadul meg. Megszűnt az őt kínzó nagy szorongás érzete. Mikor ezt Hendricus nekem bevallotta, tekintete valami csodálatos szelídséget árult el, amit én a régi időkből nagyon jól ismertem. Néztem a szemeit. Az volt az érzésem, hogy csak akkor tudnám ér­zékeltetni a tekintetét, ha egy anyáéhoz hasonlítom ... Minden szavában, minden mozdulatá­ban ismét megtaláltam a hajdani félénk, finom és jóságos fiatalembert. Majd ki­jelentette nekem, hogy csak egy dolog nyugtalanítja. Nem a vállalata sorsa. Nem tagadta, hogy azt úgy sem tudja megmenteni a romlástól. Ellenben azt kérdezgette aggódva, hogy mi lesz az al­kalmazottaival, ha üzlete csődbe jut. Ezek az emberek munka nélkül lesznek. Nem lenne-e illő szétosztani az üzlet fel­számolásából eredő pénzt az emberek kö­zött, akik az ő hibája miatt maradnak ke­nyér nélkül? ‘Meglepődve néztem végig Hendricuson. Megértettem, hogy a sziget könyörtelen ‘ éghajlata megváltoztatta barátom észbeli képességeit s most meg kell mentenem őt az őrülettől. Megmondottam, hogy apja határozata alapján azonnal hajóra kell száll amink és haza kell mennünk. O, fé­lénken mint egy gyermek, engedelmes­kedett. iiűAÁM&totyfák'. . . A szép, sötétzöld fenyőjácskák. karú- csony ünnepének gyönyörű, örök szimbólu­mai' elindultak, mennek az otthonok fele. Mennek egyre többen, mintha életrékelné­nek, hogy elvigyék mindenfelé az örömöt, a ragyogást, az ünnepi hangulatot. Már várják a kisebb-nagyobb fenyőfákat min­denütt, várják őket ünnepi díszekkel, a csn- logó-villogó tündérhajjal, az aranyruhaba öltöztetett csörgődióval, és színes gyei- tyácskákkal, amelyekről oly szépen mond­ta egykoron a költő, hogy: „Apró lángjaik a. karácsonyi otthon csillagjai!“. Messze tá­volul. nagy, behavazott hegyek oldaláról, sötét hegytetőkről vándoroltak ^ ide a ka­rácsonyfák, a székely havasokról,^ erdélyi bércekről, ahonnan egyszerű szénégető em­berek, havasi pásztorok bozláre be a vara­sokba, hogy minden otthonnak jusson je­löle A siető, vásárló, ünnepelötti örömök­kel-gond okkal elfoglalt emberek szeretettel nézik a kolozsvári utcán a vándorló, ha­zafelé igyekvő karácsonyfákat, amelyek ez- idén mintha többet jelentenének, mint más­kor. Mintha magukkal hoznák szép, távo­li vidékek, bércek völgyek ^ szeretetteljes karácsonyi üdvözletét a sötetbeborult va- utcáknak, otthonoknak, családoknak... L maciikkal hoznának egy áhított és megtagadott gondolatot, hogy átadják ennek az ezer és ezer sebtől vérző z\ilÚ£riak. 1 ajjon eszrevesszük-e?, . ^ Orthopedia, orvosi berendezések' műtőasztalok' mosdók, síb. fűzők, gyógyhaskötő/»•, pristeesek, duraluminiam-gyógyeipő- betétek« gumi sérvkötők' gumiárúk' egészségügyi cikkek' gutui kar is nyá k, sze m ü v eg e k. Pontos kiszolgálás mellett — legjobb kivitel és legjobb anyagból! Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kíván kedves vevőinek az őskeresztény töltótollszaktizlet, Kossuth Lajos-utca 54» sz. Kolozsvár, Horthy-ut 42..' Telefon 24—52. Felvesz bármilyen hir­detést az ország összes napilapjai ás szaksajtója részére, a. leg­előnyösebb feltételek mellett, BUDAPESTI KÖZLÖNY — hivata­los lapba közgyűlési meghívók, mérlegek, bírósági végzések, ár­verési hirdetmények, idézések megjelentetését határidere vállalja. Dijmenítiesen szolgál hirdetési tervezettel. rost Mintha magú mégis annyiszor

Next

/
Thumbnails
Contents