Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-22 / 289. szám
eit-f 19 43 december 22 M/msmammmmamtmm ELLENZÉK Aaua ‘ n9bbe?t i3áí6iv§éa ^Ißt 89Í 3ÍÖIÜ9 ^fT9l9'[9Q stbßgoü9 nlßi&rflsi )ÍÖX3 fól 29 lÜ ÍEin rIeí6.saÍ9í V 83 9Vg >i9i{ jlect TIOSS jio3 I £§911191 .^ßa "zzhsZ 1 iißiösa mbsaq a m A ícKsasnsq áM .iăib 9b .K9T airt Í9ÍíT9\ílg9 T9^ áOÍ. S 9 3^3^98 n£'dnoxs doi T9X2 §9Í A Lio ixfiqi rí A .dis ttsí*n.9l9i E IÓ'tg£2 29 ÍEZEiS i ,inaÉv E ÁU(ÜZ SOíÜÍSg tv 9 írod Wí síoa se m9it ’ nßdaßb ödrtölijjf chéííisl-l l2Í9g9Í9II ui íné^f ikribom; I rn A i >a .Mf akíu&e 39 îaâs »n ß 3,9 8Í Ibii Í9 ttos os2.-öd rtéí so hí sosrf b-E lse YÍ9ms íraöLsv éíiaöie daEjfiEÍ obnarn í viíix H .9Í9 ■síutíítt Cß2Sß29 jgß-vnß idbilbo 0£—OS oh ed I yood 9Í\T9TŰ q A 2->sJ9t eh nini i-dnoXE íevüm jYllésTrí ktfßbß hdvléb íiéq ß rgrrArn: sA ÍÍOVEÍ-meí iÍEÍI A ■«2 r/Stí IotűH [ gsfll 02Í20-Í KteWI >SC9á yfOOd Hä íárcfií köhségve^ésé^ íárgyaláa le kedden a fe!s©náz , Szász míniszíer a kSzeSSáíási h©!yzc< ia?u!ásirái beszéli BUDAPEST, december 22. A felsőház kedden folytatta a jövőévi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását-. Perényi Zsigmondi báró elnök tiz óra után nyitotta meg az ülést. Bejelentette, ho-gy a felsőház pénzügyi és közjogi bizottsága tegnap módosításokkal elfogadta a kormánynak adott gazdasági felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet a irtai ülés napirendjére kitűznek. Ruprecht Antal a közellátási tárcánál felszólal vaj kérte, hogy Sopron vármegye és város kataszteri tiszta jövedelmének kérdését a közellátási beszolgáltatások szempontjából korrigálják, mert a jelenlegi miatt hátrányos helyzetben vannak. Szász Lajos köz el lát ás ügyi miniszter szólalt fel ezután és hangoztatta, hogy a gazdasági élet egységes egész, annak egyes részeit egymástól ehjál-asztami, függetleníteni, külön megoldani nem lehet. A gazdasági élet bármely részében jelentkező nehézségeket az egész gazdasági élet megérzi, megsínyli. így van az a közellátás kérdéseivel is. Az egész közellátásnak alapja a termelés, viszont a termelés alapja feltétlenül a köziellártás, hogy biztosítsuk a termelés lehetőségeit a szükséges anyagok rendelkezésre bocsá- t4sával. A vita során felmerült konkrét eseteket ismeri és keresi a megoldást. Ma ott tartunk — mondotta —, hogy mezőgazdasági tartalékok gyűjtéséről beszélünk, hogy a gazdasági élet átmenetének sima lehetőségét biztosits-uk és valamit átvigyünk a gyengbb termésű időkre. Csak igy tudjuk biztosítani a legelemibb szükségletek rendszeres, folyamatos kielégítését. Válíozíatei kell a reUirálási rendszeren A marharekvirál ásókkal kapcsolatos panaszokat is ismeri és keresi a megoldást. Változtat is a rekvirálási rendszeren, de az még mindig nem felel meg az igazságosság, a méltányosság és a közellá- tás követelményeinek. Ezt a kérdést egyenletesen végrehajtani a tapasztalatok szerint nem lehet és a gazdaérdekeltségekkel keresi a megoldást. Annyit azonban mondhat, hogy a jelenlegi rendszer jobb, mint az azelőtti volt. A legfőbb panasz a mezőgazdaságnak ipari cikkekkel való ellátására vonatkozik. A miniszter a leghatározottabban kijelentette, hogy nem lehet a mezőgazdaságtól a termelés fenntartását, sőt foko- Zíás-át és a beszolgáltatások teljesítését kívánni, ha nem adjuk meg és nem biztosítjuk a termelés előfeltételét a lehetőségekhez képest. Akciók vannak folyamatban a mezőgazdasági cselédek és munkások ruhaellátását illetően. Az igazságot nem az egyenlő, hanem az arányos ellátásban látja, mert különbséget kell tenni különböző társadalmi rétegek között. Háttérbe kénytelenek szorítani azokat a rétegeket, amelyek el vannak látva, főként ruházati cikkekkel, mert régebb módjukban állott beszerezni. Ez a három dolog, amire a legnagyobb sully t helyezi: a hadi üzemi munkásság, amely helyhezkötötten végzi munkáját, a mezőgazdasági munkásság, amelynek nagy jelentősége van és a kistisztviselő- réteg, amely a maga szerény kis javadalmazása mellett a köz szempontjából rendkívül fontos munkát végez. Ennek a három rétegnek a szükségletét ki kell elégíteni. A miniszter a továbbiakban kijelentette, hogy ismeri a mezőgazdaság variálásának nehézségeit. Gondoskodni kíván arról, hogy a rendelkezésre álló vaskészletekből nagyobb mennyiség álljon elsősorban a mindennapi használatra szolgáló szerszámok készítésében a mezőgazdaság rendelkezésére. Meg van győződve arról, — fejezte be beszédét —, hogv ha azon az utón haladunk tovább, amelven megyünk, ha nem is oldjuk meg tökéletesen a kérdéseket, mégis csak biztosítani tudjuk mind a mezőgazdasági, mind az ipari termelés lehetőségét és ezzel adva van a közellátási rendszer továbbvitelének és továbbfejlesztésének kérdése is. Ebben az értelemben kéri költségvetésének elfogadását. Lakásépítés, házbér, házadémeatesség í A miniszter szavait helyesléssel fogadták. Báró Perényi Zsigmondi elnöklésével ezután folytatták a elménkén ti felolvasást és a táreanélküli miniszter, valamint a nemzetvédelmi propagandamdniszter költségvetéséhez hozzászólás nem hang-1 zott el. A belügyi tárcához egyedül Sza- bó-Szabovjevics Dusán szólt hozzá. A tárca tételei közül csak a szociális ellátáshoz kívánt néhány szót fűzni. Elismeréssel adózott az ONCsA tevékenységének, amely valóban szociális intézkedéseket valósit meg és ezáltal a belső front megerősítését szolgálja. Szóvátette továbbá a lakáshiányt, amelyet nemzeti csapásnak mondott. Felszólalása végén néhány pozitiv kérést -terjesztett a belügyminiszter elé. Kérte többek között, mozdítsák elő minden eszközzel a házak tatarozását, bocsássanak maximális áron rendelkezésre anyagot házépítés céljaira. Lakásépítés céljából bocsássanak ki hosszabb időre, 20—20 évre szóló kölcsönöket, vezessenek be házadórnentességet és engedjék meg, hogy a lakbéreket összhangba hozzák az áremelkedéssel. A költségvetést elfogadta. A pénzügyi tárcához is Szabó-Szabov- jevics Dusán szólt hozzá. Helyeselte, hogy minden honvédelmi kiadás fedezve van, azonban nem szabad elhanyagolni a föld- művelési és ipari, valamint a kultúrintézmények támogatását és a szociális feladatok elvégzését. « Befejezésként konkrét délvidéki problémákat tárt fel, amelyhez a pénzügyi és u* földművelésügyi kormányzat támogatását kérte. W Az iparügyi tárcához báró Kaas Albert távollétében sţenkisem szólt hozzá. Hozzászólás nélkül olvasták fel a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter tárcájának ’címét. A földművelésügyi tárcához JókayA tanuló tanuljon Következett a vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium költségvetése. Pröhle Károly hangoztatta, hogy a mai időkben meg kell szűnnie a széthúzásnak és a pártoskodásnak. A nemzetnevelést csak keresztény valláserkölcsi alapon tudja elképzelni. Elismeréssel állapította meg, hogy a magyar nemzetnevelés ügye olyan %íin kezében y.an aki luimtásg magasihász Miklós szólt elsőnek hozzá. A mezőgazdasági munkások betegbiztosításának megszervezését szükségesnek tartotta. Felhívta azonban a figyelmet, hogy a járadékok kiutalása megfelelő arányban történjék. A mezőgazdaság nem birja el az OTI által kivetett hozzájárulást. Kérte a földművelésügyi minisztert, hogy ne engedje ki hatásköréből a mezőgazdasági munkások biztosításának kérdését. Fz- uián ? kamarák formájának kérdé éré tért át. Ajánlotta a vármegyei érdekelt • ségek meghallgatását. A költségvetést elfogadta. A tárca következő hozzászólója Muzsik Olivér volt. A mezőgazdasági munkásság textilcikkekkel való ellátását tette szóvá. Kérte, segítsék elő, hogy az egyes gazdaságokban és körzetekben a munkások a kemdertermjelést házilag űzhessék. Hasson oda a földművelésügyi kormányzat, hogy az olajosmagvak helyett a vidéknek megfelelőbb magvakat termelhessenek ott, ahol erre a gazdasági felügyelőségek javaslatot tesznek. A költségvetést elfogadta. Vitéz Bitter a Miklós a jövő feladatairól beszélt. A békére való átmenet mezőgazdasági téren nem lesz könnyű, s ezért erre már most fel kell készülni. Első tennivaló lesz a munkanélküliség elleni küzdelem. Olyan munkaalkalmakat kiéli, keresni, amelyeknél nincs igen nagy szükség a yersanyagokra. Ilyenek az utmun- kálatok s a csatornaépítések, mint például a Duna—Tisza közötti csatorna megvalósítása is. A háború után a széles nép- rétegek kereseti képessége csökken, ezért a mezőgazdaság- első feladata lesz a továbbfejlesztéssel kapcsolatosan uj munkaalkalmak megteremtése. A költs^ve- tést elfogadta. sodásában található. Sajnálatos tünetnek tartja, hogy a tanuló sok minden mással foglalkozik tanulmányain kívül. Rátért ezután a nevelés és a tanítás egymásrautaltságára és helytelenítette azt az álláspontot, amely a ma ifjúságát csak nevelni akarja. A jellemnek szilárd nevelési alapra, tudásra kell felépülnie. A tanári kar helyzetének javítását a pótlékok rendszerének visszaállításában látja. Megemlékezett végül a csonkaegyetemek te-1 j ess ét ét el ér 51, majd a költségvetést elfogadta. Ezután Szabó-Szabovjevics Dusán a tanitóhiány kiküszöbölését és a tanítóság anyagi helyzetének javítását kérte. Ajánlotta 'a beiratkozási pótlék bevezetését. A költségvetést elfogadta. Vekerle Sándor alelnök röviddel 2 óra után a vitát félbeszakította és annak folytatását 22-re, szerdára tűzte ki. latán áll. A továbbiakban a tanárképzés utánpótlásáról és a családvédelemről beszélt. A költségvetést elfogadta. Halasi Nagy József felszólalása középpontjába a gimháziumok problémáját állította. A tanári hivatás szépsége és eszménye a mai időkben elhomályosodott és ennek oka a tanárság mostoha anyagi helyzetében és a bivatáqtudat eihontályn}âzscţ: AttUcol écd&n&s ZázzacLabni UäteU'zttt&eg&U Sok szó esik mostanában a társadalmi kötelezettségekről. Elsősorban a középosztályt foglalkoztatja ez a kérdés, mert a társadalmi áldozatvállalásból az oroszlánrészt ez a réteg veszi ki. A köztisztviselők, a fixfizetéses magántisztviselők, a lelkészek, tanárok és tanig tók rendje, akik az ügyvédeknél és orvosoknál is sokkal hátrányosabb helyzetben vannak, mert szükreszabott jövedelemből kell legszükségesebb életszükségleteiket fedezniük. Nem is beszélünk a „kedvezményezettekrőlk‘, a különböző jogositványosok szerencsés tulajdonosairól, az uj virilistákról, akik egyik napról a másikra hatalmas jövedemekhez jutottak és sokkal jobban panaszkodnak, ha társadalmi kötelezettségeknek kell eleget tenniük, mint azok, akiknek a legkisebb pénzáldozat is azt jelenti, hogy meg kell vonni valamit maguktól, vagy a háztartásuktól a nemzetközösség érdekében. Erdélyi magyar középosztályunk dicséretére legyen mondva, nálunk sohasem volt hiba az áldozatvállalásban. A fixfizetéses magántisztviselő éppen úgy áldozott, mint a közhivatalnok, a lelkész, a tanár és a tanító, akik a felszabadulás után is megmaradtak a magyar élet végvári harcosainak. Sajnos, az a helyzet, hogy nagyon sok a közérdekű társadalmi célkitűzés és nagyon szerények a középosztály anyagi lehetőségei. A múltkoriban egy társaságban kiszámítottuk, hogy egy havi nyolc- százpengős fizetésű, tekintélyes köztisztviselő, akinek háromtagú családja van, különböző egyesületi tagdijak és jótékonycélu intézmények támogatása címén minden hónapban közel száz pengőt áldoz közösségi célokra. Megtölt ént már, hogy papirt és ceruzát vett elő, mert megpróbálta ezeknek a kiadásoknak egy részét lefaragni. Végül rájött arra, hogy hiába szeretne ezen a címen takarékoskodni, nem tud számot vetni a lelkiismeretével. Úgy érezte, hogy mindazok a kötelezettségek, amelyeket önként vállalt, egyformán fontosak nemzeti szempontból. így tehát bármennyire is nehezére is esik, továbbra is eleget tesz az eddigi kötelezettségeknek. Középosztályunk anyagi helyzetével azonban társadalmi intézményeiknek is számot kell. vetni. Készséggel elismerjük, hogy a háborús nehézségek a különböző intézmények fenntartását egyre nehezebbé teszik. Dq azzal is tisztában kell lenni, hogy középosztályunk nem vállalhat újabb áldozatokat és minden pengős kiadási többlet jelentős tételt jelent a fixfizetésesek osztályánál. Ezért fogadtuk visszás érzésekkel, amikor arról értesültünk. hogy egyik legrégibb társadalmi intézményünk, a Nemzeti Kaszinó legutóbbi közgyűlésén íjo százalékkal felemelte a tagdijakat. A kaszinó tagjainak legjelentősebb része a fixfizetésesek osztályából került ki, akik kész- seggel támetgatják a százesztendős magyar intézményt, de nemcsak kaszinó tagdijat kell fizetni, hanem ezenkívül is számos magyar intézmény támogatásához is hozzájárulnak. A kaszinótagdij felemelése csak egy kiragadott példa a sok társadalmi kötelezettség közül. Az eddigieknek is nehezen tud eleget tenni közép- osztályunk, nem csoda, ha képtelen újabb terheket vállalni. Az lenne a helyes, ha a társadalmi kötelezettségekből mindenki jövedelme arányában venné ki a részét. A különböző intézmények is könnyebben megtalálnák a számításukat, ha általának tagdíjemelés helyett megajánlásokat fogadnának ei és a középosztályt mentesítenék az újabb áldozatvállalástól. Hun tesz B. U. í. \l. Az elmúlt évben az illetékes kormánytényezők kezdeményezésére a posta vezérigazgatósága nagyon időszerű és helyénvaló kéréssel fordult a közönsghez. Felhívta a magyar társadalmat arra, hogy mellőzze a szokásos karácsonyi s újévi üdvözleteket, amelyek csak megnehezítik a posta amugyis rendkívül túlterhelt munkáját és nem illenek a háborús idők szelleméhez. A felhívásnak meg is volt a kívánt hatása. Elmaradtak az újévi üdvözletek, amelyek amugyis idejét mult divat késői maradványait, hiszen azok, akik közel állanak egymáshoz a rokonság, a barátság, vagy a szeretet révén, úgyis tudják, hogy akkor is melegséggel telik meg szivünk, amikor rájuk gondolunk, ha ezt nem hozzuk kedvezményes postatarifával felbélyegzett borítékban továbbított, négy betűvel ellátott névjeggyel a tudomásukra. Ebben az. évben a posta nem fordult külön felhívással a, közönséghez. Az illetékesek bizonyosan azt hitték, hogy nincs szükség a figyelmeztetés megismétlésére. Mi azonban mégis helyesnek tartjuk. hogy a nyomtatott betű erejével újra emlékezetbe idézzük: mellőzni ktll a maf időkben az üres formaságokat. Ne árasszuk el tehát ismerőseinket az újévi üdvözletek garmadájával és magunk se sértődjünk meg, ha az ujesztendő küszöbén nálunk sem jelentkezik a postás a B. U. É. K. fel írása névjegyekkel. Kivánmnk egymásnak lélekben boldog uj esztendőt, mert ezzel bizonyítjuk be a legméltóbban, hogy áterezzük a sorsdöntő idők felelőssegét. A háborús Visagosayok folytán választékom csökkent ugyan, de szolgálatkészségem nem ! Karácsonyi és újévi szük- s©£jlötét fedszse IíEKCSJEjO JÓZSEF csemege, konzerv, cukorka és italkülönlegességek szaküzleiében Kolozsvár, Deák Ferenc-utca ö. szám. 1 A búzaköt vények kibocsátását országszerte nagy érdeklődéssel fogadta a közvélemény A magyar pénzpiacon megkezdődött a buzakölcsönkötvények jegyzése. Nemzet gazdaságiam és pénzügytant szempontból egyaránt fontos eseményt jelent az uj magyar értékpapír kibocsátása, amely nemcsak biztos és gyümölcsöző tőkebefektetés, hanem az üzleti életben a készpénzbiztositék erejével bír. A kötvényeket ugyanis nemcsak <* tőzsdén jegyzik, hanem üzleti biztosítékul és bánatpénzül is■ elfogadják. A kötvények értékét úgy állapították meg, hogy már eleve biztosítsák az árhullámzásokkal szemben. A buza kötvény értéke ugyanis<a búzának mai. vagyis a kötvény kibocsátásánál alapul vett mázsánkinti negyven pengős áránál alább nem esketik. A gyakorlatban ez azt jelenti,^ hogy a legnagyobb névértékű kötvény, amely száz mazsa, illetőleg egy vagon buzara szol, akkor is változatlanul négyezer pengőt fog érni, ha a buza esetleges ára nem negyven, hanem harminc pengő lenne. Azok tehát, akik búzák ötvényt vásárolnak, a legkedvezőbb feltételek mellett biztosítják pánzüket, mert a kötvények hozadéka akkor is változatlan marad, ha a buza ára közben alacsonyabb lenne. A kötvények címleteit úgy állapították' meg, hogy a kispolgárnak és a nagytőkének egyformán lehetővé tegyék a kötvényvásárlást. Úgy a kétszázpengős, mint a négyezer pengős tőke gyümölcsözheiően elhelyezhető a buzakötvény- vásárlással. Az egész ország közvéleménye nagy érdeklődéssel fogadta a buzakötvények kibocsátását és nemcsak pénzügyi körökben, hanem a kispolgárok nagy tömegeiben is a leţ megfelelőbb befektetésnek tartják a kötvényvásárlást.
