Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-16 / 259. szám

ELLENZÉK 1143 fi&ftubtr II A Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállítása a Műcsarnokban A katalógus előszavában László Gyula a Céh „közösségi hivatását'- öt pontban fog­lalja össze. Az egységbe tömörült művészek mindenekelőtt vállalják az erdélyi elődök nagy hagyományait, de ugyanakkor teljes mértekben mai hangot akarnak megütni. A kolozsvári Műcsarnokot kikristályosodást ten­gelynek látják és művészetükkel nemzeti és emberi szempontból egyaránt izlésneveiesre ós műveltség-serkentésre törekszenek, különös nyomatokkal kell kiemelni a második pontot, mely hitvallása s egyben tömör összefogla­lása a művészetünket továbbiejlcs/tő céltu­datos elszánásnak: a Céh „meg akarja ismer­tetni a közelmúlt és a jelen művészeti ir.i nvait, amelyek forrongásába;: az akadémiák által guzsbakötött nemzet: egyéniség és egye­temes emberség uj utakat vágott s egyre tisz­tábban bontakozik ki. Azt akarja, hogy az emberek ismét úgy lássák a művészetet, ami­lyen valójában. Érezzék át, hogy a művészi alkotás küzdelmében magasabb síkon ugyan, de ugyanaz az élet bontakozik ki, amelyik bennük is a tisztaság felé vágyik/' A kiállí­tás e céloknak hitelt és értéket ad. Belőle ma­gyarságunk és emberségünk ti issen, erőtelje­sen csendül ki. Mikor a figyelmes szemlélő végignézte a festményeket, szobrokat, ötvös­műveket, vidám bizakodás és tiszta öröm tölti el lelkét. Oka pedig ennek az a meggyő­ződéssé szilárduló érzés, hogy a megismert művészek egyenként és együttesen olyan útra léptek, mely lendületesen vezet a haladás felé. Magukba szivták a mult megbecsülését, de képzeletük és alkotásuk minden rezdülés- vei a mában gyökereznek és a kavargó je­lenből is töretlen, magabiztos erővel akarjak és tudják felépíteni az egészséges jövendőt. Lássuk, milyenek azok a külső és belső té­nyezők, melyekből e célkitűzések és azok megvalósításai fakadnak. Első pillantásra feltűnik a tárgyválasztás magyar volta. Hazai erdők, mezek, folyók és hegyek intenek felénk s bennük jelenik meg a dolgos, küzdő, szemlélődő, gyönyör­ködő és szenvedő magyar ember. Mindez nem fényképszerűén, kinos pontossággal és népies saLlangokkal jelenik meg, haiem a maga belső lényegében, a lélek alázatos, egy­szerű, néha szenvedélyesen forró vallomásá­ban. A tájakból és az emberekből kiérződik, hogy külsejük és belsejük mindenestől a miénk. Az otthon kedves, meleg illata száll felénk. Felrajzolódnak szemünk előtt a Szé­kelyföld kusza tömegű gerincei, üde égboltja és mélyben hullámzó völgyei, elővillan a nagybányai erdő tengerzöld rengetege, a Sza- mospart tarka kacagása, testet öltenek az er­délyi falvak meghitt zugai, a városok büsz­kén széttáruló képe, a görbe utcák, az egy­másra tornyosuló házak, templomok és te­metők. E jól ismerr, otthoni környezetben elevenedik meg a magyar ember: asszony és férfi, anya és gyermek, munkás és művész, öreg és fiatal. Sokszor magányosan jelenik meg, testéből és leikéből mégis a magyar föld lchellete árad. És most elérkeztünk a legfon- tosabbhoz: a kiállítás műalkotásai a tárgy- választáson túl megoldásukban is magyar szellemet tükröznek, mégpedig magától érte­tődő, könnyed természetességgel. A valóság megbecsülése, a tiszta látás, a zavaros túlzá­sok ösztörtszerü kerülése, a lendületes előadás­mód és finom diszitőérzék azok a vonások, melyeknek sajátos arányú keveredése hozza létre a művészi élmény formai és tartalmi megjelenítésért. Magyar alkotásaink örök, minden korban lényegileg egyformán ható törvényei ezek. A megnyilvánulás foka és a ■jellemvonások kiválasztódása természetesen korszakok és egyéniségek szerint is változó. Lássunk most erre néhány határozott pél­dát. Csupa derű és napfény Szolnay Sándor tájképsorozata. Benne a hónapok jellegzetes szín és fényhatásai jutnak kifejezésre. Az él­mény elvont, de annak megtestesítője az üde szamosmenti partvidék és a föléje boruló fehér felhőktől átszántott égboltozat. Ha­sonló gondolám Andrássy Zoltán kolozsvári tavasza, a tiszta színek e boldog szimfóniája, összetettebb és tépelődőbb Abódy-Nagy Béla. Képzeletét az átmenetek izgatják, a le­vegő szint és fermát oldó remegése. Tájat és embert ezernyi árnyalat szövedékébe bur­kolja. Képei komolyak, meggondolkoztatók. Amilyen finom Abódy-Nagy, olyan erőteljes Pirk János. Harsány színfoltjai szinte egy­mást kergetik a vásznon. Ecsetvonásainak lendületéből nő ki a nagybányai erdő, mely­nek nyugalmát az emberi munka feszültsége űzi el. A jeles elődök áhitatos természetimá­data képein viharrá fokozódik. Pirk Jánosnál a színek, Nagy Imrénél a vonalak kavarog­nak. Nagyszerű tusrajzain az erdélyi írók monumentális jellemképe mögött az erdélyi irodalom komor tüze ég. E művészek a szín és vonal kifejező erejét kíméletlenül kiaknáz­zák. anélkül, hogy a valóságot eltorzítanák. Ugyanez áll Gy. Szabó Lajos pasztell jelre. A színek és tonnák drámai felfokozása már túllépi a technika kereteit. A nehéz, kékek, vörösök és barnák a kezdet igézetével cs nyersességével robbannak ki, legmegrávóbban az Önarcképen. A művész uj utón indul el, melynek különös érdekességet ad a niüt aj és előadásmód éles ellentéte: a vihar a csend­életből és a vadvizes, buckás alföldi tájkép­ből támad. E pasztcllek lendületét látjuk vi­szont Incze István mélytüzű, kitűnőim felépí­tett tájképein és András László alakos kom. pozícióin. A „Szénagyüjtők“ és a „Vásár*1 rendkívül mozgalmasak és csordultig telve vannak élettel. Egységüket elsősorban finom, halvány tónusuknak köszönhetik. Simon Béla biztos kézzel odavetett színfoltokkal épit, de az egységes összefoglalással adós marad. Ré­gebbi, monumentális kompozícióival szemben a most kiállitottakban ideges keresés forr, mely széttöredezi a felületet. Nagyon érdekes, hogy a vonal és tömeg kifejező ereje milyen sok festményen tér visz- sza. Simon Béla tisztára színekből és tónusok­ból táplálkozó szerkesztése mellett ez a má­sik felfogás bontakozik ki Mohi Sándor meg­lepően jó képein. Csendélete és önarcképe ki­tűnő példa arra, hogyan válik az izmos vo­nal és tömeg a mondanivaló gerincévé. Ugyanez az erőteljes k'fejezésre való törek­vés nyilatkozik meg Pisholti Gábor „Patak“ című festményén. A formák és szinek fe­gyelme azonban nem kényszerű, ellenkező­leg szabad és könnyed. Incze János is ezen azuton halad, de nála a kifejezés bizonyos dekorativ mellékizet kap. A tér megszükül, akárcsak Vásárhelyi 2. Emil két jellegzetes arcképén. Ennek az iránynak minden követ­keztetését Fülöp Antal Andor vonja le. A szinek és formák vásznain síkba higgadnak és tiszta egymásmellettiségükben is valami cso­dálatosan friss tónusban olvadnak össze. Oda­adással és végtelenül finoman használja ki cgy_egy színnek minden árnyalatát. A sárga mellett újabb képein a vörös és a zöld is te­kintélyes szólamot kap. (Birsalmát szedő lány.) Sőt a szilvás csendélet lapos háttéri­ből mélykék foltok sötétlenek elő. Fülöp festményei határozottan dekoratívak, de zj remek diszitőérzék mögött nem üresség, ha­nem komoly művészi érték rejtőzik. Belőlük az. a halkszavu finomság szól, mint Fcrenczy Julia pasztelljeiből és főleg Tollas Julia első­rangú vizfestményeiből. Aktképein, fejtanul- manvain és különösen a „Levél“ cimü kis kompozíción könnyed, puha gyöngyházas fé­nyek csillognak. Feltűnő, hogy mennyi kiváló akvarell-festő szerepel: Bordy András ve­zetőalakja meilctt Dcbiczky István, Bene Jó­zsef, Kudelász Károly és Olajos István. Ide kapcsolódnak hangulatilag Varga Mátyás szeretetreméltó költőiséggel festett temperái is. A „Láz** cimü egyike a kiállítás legsziv- hezszólóbb . alkotásainak. A művész két szép fametszete viszont határozott formaérzékről tesz tanúságot. Mellettük még szembetűnőbb Flesdy István rézkarcainak lágy festőisége. A festészet tükrözte világ fogad bennünket a szobrokban is. Legnagyobb meglepetés Kósa-Huba Ferenc és Kós András erőteljes előretörése. Tehetséges voltuk eddig is kétség­telen volt, de teljesen csak most találtak magukra. Kóisa-Huba önarcképe és Kós női feje kiforrott alkotások, melyek a nemes anyag szépségét átszellemitik. Érezzük ben­nük a valóság lüktetését és e mellett azt a többletet, mely őket a természet esetleges síkjáról a művészet örök sikjára emeli. Méltó­képpen csatlakozik hozzájuk Szervátiusz Jenő szinte az egyiptomi klasszikus szobrászatra emlékeztető „Tibikéje“. Szervátiusznak még két müvét kell kiemelni. Az égtük a „Csángó határőr“. A sziklára támaszkodó tagbasza­kadt alak döbbenetesen érezteti a határőri hivatás zord nagyszerűségét és félelmetes fe­lelősségét. A zárt kőkompozicióval szemben az élet szárny bontogató melege árad a „Kis­madár“ cimü terrakotta csoportból. A vona­lak és formák könnyed fellazulását az anyag és a tárgyválasztás egyaránt indokolják. Az elbeszélés közvetlen és kedves: az anya gyer­mekében, az pedig madárkájában gyönyör­ködik. A szobor költőiséggel teli, meghitt hangulatát a terrakotta puha szinhatása csalt fokozza. Szervátiusz e szoborcsoportját mű­vészetének uj kiindulópontjának érezzük. Róla tekintetünk önkéntelenül Kósa-Huba hasonló tárgyú terrakottájára téved. Az erdélyi ötvösség terén friss nekilendü­lést jelent Fuhrmann Károly művészete. Kép­zeletét a honfoglaló magyarság díszítőelemei ragadták meg. E téren máshol is találunk ered­ményeket, s igy talán szabad remélnünk a további fejlődés és kibontakozás lehetőségét. Az alapmotívum a tarsolylemezek palmettája. A művész végtelen ötletesen fejleszti ki be­lőle kompozícióit. Hol sávban, hol központi diszitményben alkalmazza s mindig más es más megoldást nyújt. Stílusának egyik leg­teljccn érett alkotása kerek. ezüst .-ívnek középső mélyedésében a pa 1 met­sz ebb, tál, met iák zegzugos és mégis kiegyensúlyozott süni­jében s/.kita szarvasok alakja tűnik fel. Na­gyon szépek í láncok T zománco imdltük is. Az előbbiek közül a kolozsvári Mezőgazda- sági l ői&kola gazdag éiutétsü dékáni lánca tűnik ki. A kezdet kedvező folytatással biz­tat. A műtárgyak kiválasztása és rendezése igen szépem sikerült. A bírálókat és rendező­ket őszinte elismerés illeti. Ki kell emelni u középső terem végtelenül derűs, kedves han­gulatát. Az oldalszárnyakra a sötétebb cs drámatabb alkotások kerültek. Ezáltal nem­csak ritmust, hanem fokozást és feloldódá-.t is érez a látogató. Természetesen van néhány sarok, mely nem egészen szerencsés. Az. épí­tészeti tervek ilvenfajta szerepeltetésének pl. nincs sok értelme. Vagy állítsanak ki meg­jelelő mennyiséget, vagy maradjon cl ez az ág teljesen. A most látható néhány darab csak zavarja a képek együttesét. Nemrégiben nyílt meg a budapesti Nem­zeti Szalonban a Képzőművészek Uj Társa­ságának kiállítása. A KÚT és a Barabás Miklós Céh tárlatát igen érdekes összevetni. Mindkettő művészek közössége, melynek tag­jai I.ú yLó Gyula helye, megítélése .zrrint ».puszta egyéni munkánál többre hivatoitak.“ E mellett mindkettő maga. miivé- /,i •/ínyo nalat képvisel. f..s niégw a két kiállításnak egészen más a hangadata. A fővárosban szá­zadunk eleje művészi eltévelyedé. ének torzító árnyék.i kísértett és .a dicséretes kivételek kétségtelenül erős gárdíj.i közepette itt Í-. ott is ielütöttc fejét a bar pour fart művészet. Ezzel szemben Kolozsvárt bátor, félreérthe­tetlen cs bízó kiállásnak lehettünk tanuk olyan kiállásnak, mely arra /pit, am: mm dencstői a miénk: a magyar tájra, a rnagvar emberre. De ez az építés nem külsősége*, ha­nem ősi hagyományokba és ízlésbe ereszti gyökerét és azokból táplálkozva keresi cs ta­lálja meg az. uj utakat, melyeken magyarság és európaiság szilárd egységgé forr. Lntz Géza ■* A Barabás Miklós Céh Képzőművészeti Kiállítását a várost Műcsarnokban vasárnap déllsen nyitotta meg Kós Károlyiiak, a Céh elnökének beszéde után Kel cd y Tibor polgár­mester. A kiállítás megnyitásán részt vett vi­téz dr. Haász Aladár miniszteri osztályfőnök is. A kiállítás iránt már a megnyitáson is nagy közönség-érdeklődés nyilvánult meg. Megállapították az értéknyílvánitás nélküli postai csomagok után íizetendö kártérítés legnagyobb összegét BUDAPEST, november 16. (.MTI) A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter újból megállapította az ér- téknyilvánitás nélküli postai csoma­gok után fizetendő kártérítés legna­gyobb összegét. A rendelet szerint az értéknyílvánitás nélküli -csomagok­ért kifizetendő legnagyobb kürtéi i- tés összege, ha a csomag teljes súlya az 1 kg.-ot nem haladja meg, 5 pen­ * 3 * * * * * * 10 * * * * 15 gő; 1 kg.-on felül 0 kg.-ig 25 pengő; 5 kg.-c.n felül 10 kg.-ig 50 pengő; 10 kg.-on felül 15 kg.-ig 75 P; 15 kg.- t'óil 20 kg.-ig 100 pengő; 20 kg.-on fu­lfil pedig minden kg. után további 25 pengő fizethető ki. A k ártérit és újabb megállapítása csak a rendelet kihirdető-e napjától kezdődő idő- ponnhan feladott postai csomagkül- d emén v ek re alkalmazható. Törvényszéki bűnesetek: Megvesztegetési és árdrágítást ügyek a biróság előtt Börtön-, fogház- és pénzbüntetéseket szabott ki a törvényszék és 300 penegő pénzbünte­KOLOZSVÁR, november: 16. A kolozs­vári törvényszék büntető hármastanácsa tegnap tárgyalta Szabó András dr. tör­vényszéki tanácselnök elnöklésével Vipdo- rovits Sámuel, Szentlászló-ut 11. szám alatt lakó zsidó fuvaros bűnügyét, aki el­len az ügyészség megvesztegetés büntette miatt indított eljárást. Vigdorovitsot a vá­rosi fogyasztási adóellenőrök március 13- án tettenérték. amikor egy László Márton nevű élőállatkereskedő társával két bor­jut engedély nélkül levágott és feketén árusította. Á tettenért zsidó fuvaros Szép Lajos, Boldizsár Ferenc és Miklós János fogyasztási ellenőröket 50 pengővel meg akarta vesztegetni és arra akarta bírni a közhivatalnokakat, hogy az ellene felvett jegyzőkönyvet semmisítsék meg. Vigdorovits a tárgyaláson tagadta bű­nösségét, azonban a tarnak ellene vallot­tak. Á törvényszék 6 hónapi börtönre és 3 évi jogvesztésre Ítélte a vádlottat, akit az ügyész indítványára azonnal letartóz­tattak, miután szökésétől tartani lehet. Pop Sándor kolozsgyulai 77 éves föld­műves szintén megvesztegetés miatt ke­rült a törvényszék elé, mert márciojs 15-én arra akairt bírni egy katonai személyt, hogy ne vegye igénybe szénafeleslegét és 10 pengőt kínált ezért. A tárgyaláson ta­gadta bűnösségét, azt mondta, hogy a 10 pengőt nem megvesztegetési szándékkal akarta adni, hanem mintegy kárpótlás­ként az állammal szemben a széna ellen­ért ékeképen. A törvényszék az idős föld­művest előrehaladott korára való tekin­tettel nem itétle börtönbüntetésre, hanem 15 napi fogházat szabott ki rá és politikai jogait egy évre felfüggesztették. A törvényszék egyes uzsorabirái szá­mos árdrágitási ügyben hoztak ítéletei. Vitos Pál dr. törvényszéki tanácselnök Bot Mara István mákófalvi gazdát, aki búzakészletét nem jelentette be a nyáron, 200 pengő pénzbüntetésre Ítélte. Székely Józsejné, Bolgár-utca 25. szám alatti lakos viszonteladási célzattal egy pár tyúkot vásárolt meg drágábban. 200 pengő pénzbüntetést kapott. Feuer Salamon bánffyhunyadi rongy- szedő, mult év junius havában Goldstein Mózes szappanfőzőtől viszonteladási cél­zattal megvásárolt 25 drb. 7—8 dkg. su- L;u mosószappant darabonként 30 fillér helyett 1 pengőért és egy-egy darab szap­panért a fállásiaktól 1.62 pengő értékű 4 éz fél liter tejet kért. Az árdrágító zsidó 500 pengő pénzbüntetést kapott. Ugyancsak számos árdágitási ügyben ítélkezett Biró Lajos dr„ mint egyes uzso- rabiró. Valits István kőrösfeketetói föld­művest, aki nagymennyiségű gabonakész­letét elvonta az igénybevétel elől, egyhó­napi fogházra tésre Ítélte. Istók István mérai földműves 8 mázsa gabonát elrejtett. Egyhónapi fogházra, 300 psengő pénzbüntetésre eo egyévi jog­vesztésre ítélték. Juhanek Pál kőrösfeketet-v földműves szeptember 22-én elrejtette 8 mázsa ga­bonáját. 15 napi fogházra. 300 pengő pénz­büntetésre és 1 évi jogvesztésié Ítélték. Koleser Simonná vajdaházi asszony két csirkét 40 pengőért akart eladni 300 pen­gő pénzbüntetést kapott. Szabó András mérai mészaro« szeptem­ber 17-én engedély nélkül vásárolt és le­vágott egy háromhetes bivalyborjut és kilónként 7 pengős áron akaita kiárusí­tani 600 pengő pénzbüntetéssel sújtották P>zsi L-emeterné szamosfaivi kereske­dő feleségét árdrágításért 300 pengő pénz- büntetésre, Kovács János egeres i földmü- v^et árdrágításért ugyancsak 300 pengő péti -büntetésre ítélték. Groza Gergely szászfenesi cipész egy ’’3 p-ngő értékű cipőt 150 pengoe-A akart el­adni. 250 pengő pénzbüntetésre és 80 pen­gő vagyoni eléjgtétel megfizetésére ítélték. Kádár István diósi földműves felesége tejet szállított Kolozsvárra. A férfi szep­tember 7-én felkereste vevőiket és literen­ként 1.70 pengőt követelt a tejért, Biró­ság elé állították. A törvényszéki tárgya­láson a vádlott hozzátartozói azzal véde­keztek, hogy Kádár István nem beszámít­ható és a vádlott elmeállapotának meg­vizsgálását kérték. A biróság hasonló ér­telemben határozott és a vádlottat beutal­ták elmemegfigyelésre az ideggyógyászati klinikára. RENDELET AZ OLAJLENSZALMA BESZOLGÁLTATÁSÁRÓL BUDAPEST, november 16. (MTI.) A rostnövényforigakná központ feflhivja az olajlent termelő gazdák figyelmét a rost­növény forgalmának szabályozásáról szó­ló rendeletben foglalt kötelességek telje­sítésére. A rendelet értelmében a gazda köteles az általa termelt olajlenszalmát az alább részletezett beszolgáltatási határ­időik szerint a jogosított kereskedőnek vagy kikészítő vállalatnak eladni, vagy vételre felajánlani. A beszolgáltatás, felajánlás két részben történik. Az alső részben a termésnek 70 százalékát október elejéig, a visszamaradt 30 százalékát 1944 április 1-ig keil vételre felajánlani.

Next

/
Thumbnails
Contents