Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-15 / 258. szám

ELLENZÉK

ij

némten.

politikát ismerünk: kisebbségi magyarságunk

megmentését !i

Az új magyar nemzetiségi p®=

Jitíka

A háború alatt minden szem a végkifej- les és ujjáríndezés kérdésein függ. A miniszterelnök ur huszti beszédében kijelentette, hogv a Kárpitmedence kérdésének megoldásánál az egyetlen szóbajöhető pozitívum az. ezeréves magyar nép. Ennek tárgyilagos kritikája és ebből a mai kor nemzetiségi és szociális szemléleteinek megfelelően levonható konzekvenciái a magyar államalkotás és törvénykezés művészete mindig kereste és megtalálta azokat a formákat, amelyekben vezetése alatt a Kárpátmedence népeinek együttélése, fejlődése biztosítva van. Ezáltal olyan célt tűzött ki a nemzet elé, aminek megvalósítására minden magyar embernek szövetkeznie kell. Ennek a magyar múltnak egy’emlékezetes évfordulója esik éppen a mai napra. Ma 75 éve annak, hogy Réthelyi József; beterjesztette a képviselőházba a nemzetiségi törvényjavaslatát, amelyből a most jubiláló iS68, évi XLIV. t. c. született. A magyar nemzetiségi törvényt akkor tudjuk helyesen értékelni, ha összehasonlítjuk azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a trianoni béke- szerződés a megcsonkított Magyarországra kisebbségeivel szemben ró. A magyar béke- delegáció nem gördített akadályokat a kisebbségvédelem rendezésének elfogadása elé, amire az utóállampkat csak ultimátummal lehetett rávenni, sőt javasolta, hogy bővítsék ki azokat, nemzetiségi jogunk ugyanis Közép- európa valamennyi államát megelőzve, már 75 évvel ezelőtt megvalósította a megújult magyar alkotmány keretei között a nemzetiségi egyéni szabadságnak és egyenlőségnek teljességét. Jó erre emlékezni ma, amikor az uj közepeurópai rendezésnél ismét az első sorban szeremének ülni azok, akik az utódállamokban az i860, évi törvénycikket hatályon kívül helyezték és a páriskörnyéki békeszerződésekkel kényszerűen elvállalt kisebbség- védelmi rendelkezéseket sem tartották be. Nem hallgathatjuk el, tisztelt Ház, hogy a nemzetiségi törvényt a kisebbségek nagyrésze kévéseké és nem fogadta el, ezáltal alkalmat adott a későbbi magyar politikusoknak arra, hogy ők is letérjenek a törvény útjáról. De ez csak azt mutatja, hogy nemzetiségi oldalon az agitátorok, magyar részről a soviniszták kerekedtek felül. Az elmúlt háromnegyed század eseményei azonban bebizonyították, hogy a Kárpátmedence nemzetiségi békéjét a nemzetiségi izgatókból utódállambeli államfér- fiuvá előlépett politikusok sem tudták megteremteni. A nagy nemzeti nekibuzdulások kora lejárt. Az illúziók szétoszlottak. A Duna-völgye összekuszált nemzetiségi viszonyainak rendezését ismét elölről kell kezdeni, ott, ahol az 1918-ban abbamaradt. A hadviselő felek és az emigráns kormányok nap-nap után újabb és újabb ujjárendezési tervekkel lepik meg a világot, amelyeknek többé -kevésbé az oroszok által annyira ellenzett federáció az alapgondolata. Kossuth alkotmányterve és dunai szövetség javaslata, az uj kisantant csillagképévé változott át. Az kétségtelen, hogy egyes nemzetiségek elérték nagykorúságukat, masok kinőttek a személyekre vonatkoztatott jogegyenlősgi rendszer keretei közül s ma már uj szelek nyögetik az ősi magyar fákat. Az önrendelkezés gondolata, amiről a miniszter- elnök ur iş említést- tett, nem volt idegen a magyar alkotmány fejlődésének történetében, a politikai önkormányzat 400 éves múltra tekint _ vissza. Erdély ezt a három nemzetiséguniójában juttatta kifejezésre, az ország pedig a kiegyezés után a horvát, szlovén és dalmát népet ismerte el az 1868. évi XXX. te. ön- kormányzattal bíró politikai nemzetnek. Az ősi önkormányzatnak emlékét mi is elevenen őrizzük. A szászsághoz való viszonyunkat sem a külpolitikai konjunktúra határozza meg, hanem a 800 éves erdélyi életközösség. A magyar életközösségből kiszakított horvátiak kisebbségküzdelmelt a magyarság ro* konszenve kisérte, amikor önálló államukat megvalósították és a magyar kormány az elsők között ismerte el azt. Az önkormányzat egyházi vonatkozásban is régi magyar gyakorlat. A görögkatolikus egyházon keresztül a ruthének és románok egyrésze a többségi magyar egyházhoz kapcsolódott. A görögkeleti egyház szerepe pedig Magyarországon a protestáns egyházi alkotmányt vette alapul, s nemzeti egyházat teremtett külön a szerbeknek és külön a románoknak. Másrészt pedig olyan önkormányzatot biztosítottak számukra, amellyel az orthodox egyház sem Szerbiában, sem Romániában nem rendelkezett.

— i Mindez történelmi valóság, amire és amiből építeni lehet. Nem íróasztalok mellett, emigráns fotelekben kieszelt papirosterv, amel y a valóság első lehel Jetére kártyavárként omlik össze. A reformkor teremtő magyar fantáziájára^ és a kiegyezés nagy alkotásainak lehíggadasára van ma is szükség. Hogy elhárítsuk a kívülről es belülről fenyegető veszélyeket.^ Fegyver és jó vitézi rezolució a ha- /t a Hildákén. Politika, bölcsesség, előrelátás bent az országban! Ez a magyar jövő záloga. Ennek az erősítéséhez ajánljuk mi fel a tör- 1 téraelmi Erdély fiatal népi erőit és sajátosan magyar szellemiségét. A miniszterelnöki tárca költségvetését elfogadom,

194 3 n ó v emberis,

itniai'imii rumiiffiiMffag i" 'iirriiniiHiiB mi—

A KORMÁNYZÓ JELENLÉTÉBEN

Felavatták a hősi halált halt kormányzólielyéltesről elnevezett újpesti hajóslaktanyát

BUDAPEST, november 15. (MOT-) A Magyar Királyi Folyam-éis Tenger- hajózási RT. újpesti baj ótelepén vasárnap avatták fel a vitéz nagybányai Efortby Istvánról elnövezeht ha' jós-laktanyát és ezzel egyidejűleg leplezték le a laktanya előtt a hősi halált balt kormán,yzóhelyetites szobrát. Az ünnepség az egész magyar hajózás bensőséges ünnepe volt és az esemény jelentőségének fontosságát vitéz nagybányai Horthy Miklós; Kormányzó Ur şs a Kormányzóhe- lyettes fő méltóságú hitvesének jelenléte is kidomborította. A Főméltósá- gu Ur már a Margitszigetről csónakra szállt és onnan vizen tette meg az utat. A Fő méltóságú Urat és kíséretét vivő csónak fél 11 órakor érkezett meg az ünnepség színhelyére. A Kormányzó Ur Őfőméltóságáfc érkezésekor Komiarniczky Gyula, a M'EiF T ER al él nők - v e z ér iga zgató ja,

valamint Zsindely Ferenc kereskedelemügyi miniszter fogadta és kisérte a diszeimelvényre. A MEFTER hajószenekar az érkezés alatt a, Himnuszt játszotta. Ezután Komarniezky Gyula, mondott ünnepi beszédet- Miután az elhunyt kormányzóhelyettes életének és éleit áldozatának jelentőségét. méltatta, engedélyt kért a Kormányzó Űrt ól a szobor leleplezésére. Mialatt a szoborról lehullott a lepel, a MEFTER hajórnühely munkásda- lárdája a Magyar Hiszekegyet énekelte. Ezután a Főméltóságu Ur, valamint, a Kormányzóhelyettes Eőrnél- t óságai özvegye megtekintette az uj hajózási laktanyát. Ezt követői eg Horthy Miklós Kormányzó Ur Zsindely Ferenc kereskedelemügyi mi- j niszterrel és kíséretével motorcsó- i nakba szállt és szemlét tartott a fel- í vonult és, fellő bogozol! hajóegységek felett. A Kenderes-motoros vontató hajón kiszállt és hosszú ideig a legkisebb részletekig terjedő figyelemmel szemlélte meg az egységet, közben pedig a felsorakozott legénységgel is beszélgetett és érdeklődött munkájuk iránt. A szemléül végeztével a Zsófia termesgőzösön tízórait szolgáltak fel, amelynek során a Fő- méltóságú Ur rendkívül szívélyes és hosszú ideig tartó beszélgetés közben időzött a megjelentek társaságában. ;

Egyedi Zoltán és a budapesti színigazgatók aííf ér javai igcazgaíóválasEímcmyí ü ésen foglalkozott

a Sajtékamara

KOLOZSVÁR, november 15. Az Országos Magyar Sajtókamara az alábbi közleményt adta ki:

Az Oi'szágos Magyar Sajtókamara 1943. november 12-én tartott igazgatóválaszt- mányi ülésén a Kamarához történt bejelentések és a sajtóban mégjelent közlemények alapján foglalkozott azzal a határozattal, amelyet a magánszínházak igazgatói 1943. október 30-án a Film, Színház, Irodalom cimü hetilap ellen hoztak s amelyhez az Országos Magyar Moz- góképüzemengedélyesek Országos Egyesülete is csatlakozott.

Tekintet nélkül a magánszínházak igazgatói által inkriminált közlemények tartalmára, az Országos Magyar Sajtókamara, mint a magyar sajtó egyedüli illetékes érdekképviseleti szerve, szükségesnek tartja kifejezésre juttatni azt az elvi

álláspontját, hogy sajtóorgánumokkal, il- ; letőlej* szerkesztőikkel szemben felmerült j ellentetek, vagy viták esetében a sajtó i szabad működésének bármely tényező ál- 1 tál való korlátozását helyteleníti s igy a ! folyamatban levő ügy fórumának csak a magyar királyi biróságot, vagy az Országos Magyar Sajtókamara fegyelmi bíróságát ismerheti el.

Tekintettel arra, hogy a Film, Színház, Irodalom szerkesztőjének, Egyed Zoltán sajtókaonarai tagnak á magánszínházak igazgartói részére inkriminált cikkei a sajtókamara által képviselt ujságiróetikai szempontból méltán kifogásolhatóknak látszanak, az Országos Magyar Sajtókamara igazgatóválasztmánya Egyed Zoltán kamarai tag ellen a fegyelmi eljárást megelőző felügyeleti vizsgálat lefolytatását elrendelte.

T5rö& árpád mészárost árdrágításért másfélévi börtönre, 30 ezer pengő pénzbüntetésre és fparlofosftvánsánnk elvesztésére ítélte az Ítélőtábla

Köteles a vádlott az ítéletet salát költségén lapunkban közzététetni. Tettestársa ügyében újabb tárgyalást rendeltek ei

KOLOZSVÁR, november 15. A kolozsvári Ítélőtábla büntető fellebbviteli tanácsa Mikó Lőrinc dr. táblai tanácselnök elnöklésével kétnapi tárgyalás után szombaton délben hirdetett ítéletet Török Árpád hentes és társa, Muradin Márton árdrágítást bűnügyében.

Török Árpádot, mint az Élelmiszeripar Kft; tulajdonosát és társfőnökét 1941 november 21-én tartóztatták le és az ügyészség a közellátásban elkövetett súlyos visz- szaélések miatt indátott ellene eljárást. A törvényszék uzsorabirósága ez év májusában tárgyalta az Élelmiszeripari Kft. egykori vezetőjének és a cég kiépített fiókszervezete több elárusítójának a varos közellátását veszélyeztető árdrágító üzelmek miatt megindított bünperét. A vádlottak a legszükségesebb élelmiszerek közé tartozó hús- és zsír ellátásban okoztak súlyos rendellenességeket, amennyiben a szétosztással megbízott tényezők a városi lakosság ellátására szánt mennyiséget részben megpróbálták kiszállítani, a forgalomba kerülő részt pedig uzsoraáron továbbították a viszonteladóknak.

Az uzsorabiróság Török Árpádot napokon át tartó tárgyalás után kétrendbeli folytatólagosan elkövetett árdrágító visz- szaélé,s bűntettében találta bűnösnek és ezért 2 évi és 1 hónapi fegyházra, 10.000 pengő pénzbüntetésre, 5 évi jogvesztésre ítélte' és 15.000 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezte. Muradin Márton, Török Árpád tettestársa héthónapi börtönbüntetést kapott, a per mellékszereplőit kisebb-nagyobb pénzbüntetésre ítélte vagy felmentette a bíróság.

Ä kiszabott büntetés ellen és a bűnösség megállapítása miatt Török Árpád és

j Muradih Márton fellebbezett. Ugyaniak- j kor a vád képviselője is fellebbezett su- | lyosbitásért. j

Az ítélőtáblán Mikó Lőrinc dr. táblai í tanácselnök a vádlottak jogi képviselői előtt hirdette ki az Ítéletet. Török Árpáddal szemben kétrendbeli, folytatólagosan elkövetett árdrágító visszaélés bűntettét és egyrendbeli, folytatólagosan elkövetett i közellátást veszélyeztető vétséget állapítottak meg, ezért összbüntetésüí egyévi és hathónapi börtönre és ötévi jogvesztésre, mint főbüntetésre és 10 ezer pengő pénz- büntetésre, mint mellékbüntetésre ítélte. Ezenkívül iparengedélye elvesztésére ítélték és 5 évre eltiltották a közélelmezési cikkekkel való kereskedéstől. Kötelezték végül 20.000 pengő va,gyoni elégtétel megfizetésére.

Muradin Márton másodrendű vádiolt ügyét az ítélőtábla elkülönítette és a törvényszék uzsorabiróságát utasította újabb tárgyalás megtartására.

Az ítélet indokolásában az Ítélőtábla elfogadta a törvényszék uzsorabiróságának megállapításait a zsir hiányos kimérését illetőleg. Eszerint a vádlott 25 kg. súlyú zsircsomagokat az igazgatása alatt álló vállalat fióküzleteinek 27.5, 29.5. 31.5, sőt 37.5 kg. súlyban számlázott, tehát a valódi csomagolásnál nagyobb súlyokat tüntetett fel. A vádlott ezzel is bűncselekményt követett el, mert az is árdrágítás, ha a maximális árnak megtelelő egységáron a kötelezőnél kisebb mennyiséget szolgálnak ki,.

Az ár- és sulykülönbözeti károsodás fejében adott kárpótlást, melyet az érdekelt fiókvezetők mái, tüdő, vese és egvéb hasonló termékekben kaptak, a biróiság nem

méltányolta teljes egészében, mert ez a vizsgálat megindulása után történt. A bíróság azonban ezt nyomatékos /enyhítő körülménynek tekintette. Enyhítő körül - mányiként mérlegelték még a vádlott büntetlen. előéletét és hossza« bűnvádi eljárással reáhárult erkölcsi felelősség súlyát. Súlyosbító körülménynek tekintették a cselekmény folytatólagosságát és hogy a bűncselekmény válságos időben történt, amikor a város lakosságának közel látását komolyan veszélyeztette.

A büntetésbe az előzetes letartóztatásban töltött 50 napi fogságát beszámították Török Árpádnak.

Végül kötelezte az ítélőtábla Török Árpádot, hogy az Ítéletet egész terjedelmében saját költségén az Ellenzékben köz- zététesse.

Végh Sándor és Veress Sándor hangversenye

Két kolozsvári származású művész, akikről joggal elmondhatjuk, hogy Kolozsvár büszkeségei: Végh Sándor és Veress Sándor hangversenyezett szombat este a Mátyás Király Diákházban. Országhatárokon, sőt Európán túl visszhangzó sikerekkel a hátuk mögött tértek vissza szülővárosukba s talán nemes ragaszkodásuk jelét láthatjuk abban, hogy a legtöbbet, a legmagasabbrendü művészetet adták kolozsvári hangversenyükön. Valóban elég egy pillantást vetnünk műsorukra, hogy megállapítsuk, mennyire eszményi törekvések vezetik a két művészt. Elsőnek Veracini B-dur szonátáját játszotta Végh Sándor Respighi átiratában. E pompásan felépített mü előadása közben meggyőződhettünk Végh Sándor tökéletes felkészültségéről, technikai és szellemi értelemben egyaránt. A Veracini-szonáta után azonban sokkal nagyobb vállalkozás következett: Végh Sándor bemutatta

Bach hires d-moll suitejét, melynek utolsó tételét, a Chaconnet Hubermanntól és Enes,cutól is hallottuk, de az öttételes müvet teljes egészében — emlékezetünk szerint — most Végh Sándortól hallottuk először Kolozsvárt. Ez a szólóhegedüre irt mü próbaköve a nagy hegedűsöknek és ezért a Bach-suite bemutatását nagy szellemi teljesítményként kell értékelnünk. Végh Sándor előadását klasszikus éi'telmezés és kiegyensúlyozottság jellemezte.

A hangverseny folyamán eddig is élénk kapcsolat volt az előadók és a közönség között, a nagy siker azonban még csak ezután bontakozott ki. Veress Sándor II. hegedűre és. zongorára irt szonátáját játszotta a két művész. A Bartókot és Kodályt követő uj magyar zeneszerző-nemzedék kimagasló tágja, Veress Sándor 1939-bén, londoni tartózkodása idején irta második szonátáját s a velencei bien- nálen kellett volna még abban az évben bemutatnia. A háború kitörése miatt a biennále s vele együtt a Verees-szonáta bemutatása is elmaradt és csak 1942-ben került reá sor. Végh Sándorral közösen, mutatták be előbb Velencében, majd Berliniben s a mü kolozsvári előadása egyben az első magyarországi bemutató. Két tételből áll a szonáta. Az eleő tétel romantikus jellegű főtémája jó alkalmat kínál a szép éneklő hegedühang érvényesítésére. Az átvezető részben feltűnést keltőek a hegedű pizzicato glissandói (Bartók alkalmazta először a hegedűi irodalomban), visszatérésekor a főtéma a zongorán Szólal meg. A második rész, az A1T Ungherese egy gyors táncjellegü témára , épül, de nem népi gvüjtésü dallamra, hanem a szerzőnek a magyar népzene szellemében készült eredeti témájára. Veress Sándor müve, illetve a mü kitűnő előadása olyan lelkesedésre ragadtatta a válogatott, hozzáértő közönséget, hogy a művészeknek meg kellett kmételniök a \ második tételt s a szűnni nem akaró tapsokra újból el kellett játszaniuk az első tételt is. Tökéletesen belemélyedve a játékba. kivételesen szép művészi élménynyel ajándékozták meg a közönséget. Ezután Kodály Zoltán megragadóan ezép Adagiója következett, majd Farkas Ferenc Hétfalusi csángó tánca, melyet Végh Sándor irt át hegedűre, (Farkas Ferencet is ünnepelte a közönség), azután. Bartók magyar népdalait játszották Szigeti átírásában és végül Bartók I. rapszódiájával zárták műsorukat. Ráadásul Veress—■ Végh Nógrádi verbunkosát adták elő.

VÍgh Sándor fölényes biztonságú, kulturált hegediijátéka és Veress Sándor nagyszerű technikai felkészültsége és muzikális alkalmazkodása döntő szerepet vitt a siker kivívásában. De a közönség és magunk is ennek a hangversenynek abban látjuk legnagyobb jelentőségét, hogy a két művész műsora megmutatta, milyen ma- gasrendü és a világ zeneirodalmában elsőrangú helyet elfoglaló müvek kerültek ki az utóbbi években a magyar alkotó szellem műhelyéből.

KÉKI BÉLA,