Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-11 / 255. szám

1 *j 4 1 DOT«o)b«r ff. ■ ÚUMfclÉ fíLI.ENZCK Hinni SZÍN H^" vÜVÉSZÉT " Viharlámpás-flbó Lajos színmüvének első bemutatója a Nemzeti Színházban) Egyetem mozgóban holnap premier: Gróf Monte Christo Szerény beszámolónkat mivel kezdhet­nék mással, méltóbb szavakkal, mint Szontagh Gusztávnak több mint száz év­vel ezelőtt, Jósika Abafijának megjelené­se alkalmából, elhangzott lelkes felkiál­tásával: „Uraim, le a kalapokkal"! Úgy érezzük, nincs benne semmi az el­ragadtatás túlzásából és nem is elfogult­ság, egyéni érzemény lódítja a toll he­gyére a hires mondást. A szinte azonos helyzet azonos lelkiállapotot teremt és hasonló szavakra ösztökél. S kifejezi azt az örömöt, amelyet a hiábavaló keresés és hosszas pangás ideje után a váratlanul megjelenő alkotás idéz elő. Az óhajtott, az igazi és magyar, amelytől a régi íté­szek a nemzet pallérozoitságát és csinoso- dását remélték. Mindezt — túl esztétizáláson és drama­turgián is — el kell mondanunk a Vihar- lámpás alkalmából, hiszen nemcsak Er­délyedé az egész ország müveit magyar közönsége joggal várja régóta azokat a müveket, amelyek hozzá szólónak és ró­la beszélnek s amelyek hiányában nagy közművelődési intézményeink, nevezete­sen az állami színházak, nem is teljesít­hetik igazi hivatásukat. Ezek a drámáért szinte kiáltó nagy magyar sorskérdések. Ezeknek megrajzolása és megjelenítése, ime a nemzeti irodalom és színpad igazi feladata. Csakis az ilyen müvekben való résztvevő elmerülés vallhat arra, hogy a nemzeti társadalom a saját művelődés! formátuma szerint éli meg önnön sorsát ezen a földön. Az oly gyorsan megérdemelt hirre és sikerre szert tett erdélyi irodalom, a lira és az epika mellett sokáig nélkülözte a drámát. Tamási Áron és Nyirő József mü­vei utat törtek ezen a téren is, a második nemzedékből azonban sokáig nem jelent­kezett senki. Asztalos István után Szabó Lajos személyében most megszólalt végre az a nemzedék, amely úgyszólván szüle­tésétől átélte a ..kisebbségi“ sorsot, élmé­nye miivé sűrűsödött s ma itt áll, mintha nem ls első jelentkezése volna, kiforrottam • A Viharlámpásban, ebben a tiszta és reális exponálásu népi drámában, való­ban szinte hiába keressük a „kezdőt“. Kész és befejezett müvei áll előttünk. Tisztában van mondanivalóival, alakjai­val s azok jellemével. A körmönfontan ravasz eszközökkel üldözött magyar falu vívja benne élet-halálharcát a hatalom ellenében. Megtartatásuk é- jövendőjük munkálásának egyedüli eszköze az egy­házi iskola. A igyenge és erős lélek, a faj­taszeretet és hagyományőrzés küzd benne a múló pillanat kényelmének csábításával. Nem nagy szavak ezek, de rideg valóság: a nemzetvédelem és a nemzethalál nagy kérdései kavarognak benne, fojtott és sű­rű drámai levegőben, míg gvőz a gyen­geség és időlegesen felülkerekedik a ha­talom és annak ördögi csábítása. Témájánál és magas célzatánál fogva természetes, hogy sok benne az eszmei, elvi fejtegetés, ám sohasem válik epiká­vá s minden szavának, mondatának meg­van a cselekvő, drámai fedezete. Problé­májának mély örvénylésében szelíd, evan­géliumi szeretet, zabolátlan szenvedélyek, indulatok, sőt bűnök kergetik egymást. Éleslátása, túlzásoktól ment, de követke­zetes realizmusa problémákkal nyíltan szembenéző drámaíróra, etikai tónusa a magyar sorskérdések emelkedett szellemű boncolójára, elégikus borongása a költő­re és alakjainak mozgatása, az első da­rabnál ritka esetben feltalálható, tökéle­tes szinpadismeretre vall. Mindössze túl­csorduló a stílusa', hellyel-közel talán több jelzőt használ s szereplőinek itt-ott aikára csúszik egy-egy magyarázó mel lékmondat. Boileau ezt a fiatalság bősé­gének tartja. Ezt a jelenséget azonban a legszigorúbban méricskélő bíráló sem ró- hatja fel, apró kis karcolások a dráma nagyszerű épitményén. Kenderes Mihálynak, a faluból kinőtt és oda visszatért pap-tanárnak alakja kö­rül izzik a cselekmény. Vének és ifjak, férfiak és nők közt ő a cselekvő és szen­vedő hős, a fajta titkos üzenete, az élő és ellobogó lármafa, mely felnyitja a falu csukott szemét és felrázza alvó lelkiisme­retét. Görbe János alakításában kelt élet­re az első bemutatón ez a nagyszerű hősi lobogásu élet. Görbe művészetének leg­javát adta. Szerepe realitásának érzékel­tetésén túl megtette, ami nagy művésznek is csak ritkán sikerül, szimbolikussá is tudta sűríteni Kenderes személyiségét. Önmaga volt és azon kivül és afelett az egész szenvedő falu. Szenvedélyfütötte gazdag élet és tragédiájának .csúcspont­ján kialvó gyertyafény. Alakítása magá­val ragadta az egész együttest s játéka mindnyájára rányomta sajátos bélyegét. Utána Bodó Györgyöt, Kenderes Mihály falusinak maradt bátyjának megszemélye­sítőjét kell említenünk. Játéka élettel tel­jes es magávalsodró erejű volt. Ismétel­ten örömmel láthatjuk, hogy ez a fiatal színészünk, a jelek szerint, azon az utón van, hogy a társulat első erői egyikévé küzdje fel magát. Az irói lelemény, a drá­ma és a színpad szempontjából is a Vihar­lámpás egyik legjobb figurája, Pista, a falu bolondnak tartott dobosa. Andrási Márton alakításában a Görbéé mellett a legnagyobbra nőtt ez a szerep. Annyi szín, eredetiség és lélek volt benne, hogy ezek után csak egy kívánságunk marad: ne koptassák eredeti tehetségét szórakoztató darabokban. Ritka képességével a maga helyén egyedüli teljesitményre képes. Sallay Kornélia a Joó Lujzából Borgia Lukréciává váló, a női és magyar hűségé­ben megtántorodó tanítónőt játszotta. Ki­váló, tehetséges és tanult színésznő, ala­kítása kifogástalan volt. Tompa Sándor halottkémmé vedlett falusi orvosa rokon­szenves és meleg figura, több jelenetében pedig egyszerűségében és nemes művésze­tében egyenesen megrázó. Csóka József öreg Berde Mózese szintén kiváló volt. Senkálszky Endre a „kulturzónás“ román körjegyzőt alakította. Sajnos, szerepfelfo-1 igása elhibázott volt. Többé-kevésbé szen­vedélyt vitt bele játékába, holott neki, a birtokon belül levőnek a Kenderes—Gör­be János lefojtott indulatával szemben a nyugodt, hol derűs, hol cinikus fölényt kellett volna megjátszania. így a szerző szándéka alakításán keresztül nem érvé­nyesült kellőképpen s a Kenderessel szem­benálló jeleneteit részben megfosztotta a drámai feszültségtől. Egyéni izü. maga körül levegőt teremtő alakítás volt Ku- bányi György tiszteletese. Üde és finom jelenség volt Ölvedy Zsóka Ágnes szere­Dumas \í ághirű regényét f jldo'gozták már fi mre a n 'molek, amerikaiak, olaszok is, mo t a onn- n a Iö újabb legkáprázatoi&bb franua feldolgozást láthatjuk. Az eu óp i világvárosok filmszính i/ainak le hata ma a b szenzációja. Az órií film nem veti bet le egy e.ő adás kertiében és i y két részben k.thajuk: November 12 tői 19 ig el ő rész: Az If-vár foglya. November 20-ól 27-ig második rész: A bosszú. pében. Jók voltak Czoppán Flóri, Bartha Mária, Gellert Ibolya, Dárday Antal, Dan- csó György, Perényi János, Flóra Jenő, a kurátort alakító Borovszky Oszkár s a presbiterek: Csengery Lajos, Kiss Béla, Dancsó György, Szentes Ferenc és Sebes­tyén Kálmán s a többiek. Külön emlitésre méltó Várady Rudolf eredeti szövetke­zeti boltosa és dicséretet érdemel szép ti'zta beszédéért a kis Komáromi Árpád. A darabot a szerző rendezte, kellőkép­pen egybehangolva az együttest. A rend­kívül szép és stílusos díszletek Varga Má­tyás művészetét dicsérik. A Viharlámpás bemutatójának közön­sége lelkesen, vastapssal sem fukarkodva ünnepelte mindvégig a szereplőket s élü­kön Szabó Lajost, a szerzőt, aki müvével irányt mutatott az uj magyar drámának. S7.ARO ISTVÁN. Fidulahangversenv a Német Tudományos Intézetben A majnai Frankfurt zeneművészeti főisko­lájának négy tanára járt Ko’oz.svárt és hang­versenyezett tegnap a Német Tudományos Intézet előadótermében. Kü'ön'.eges zenei c vezetben volt része a mintegy hatvanfőnyi meghívott közönségnek. Valósággal áhitato6 hangulat uralkodott el a hallgatóságon, mi­közben a frankfurti művészek megszólaltat­ták a gótika és reneszánsz elragadóan szép muzsikáját. A XV. és XVI. század legna­gyobb mesterei: Dufay, Isaac, Willaert szó’- tak hozzánk, mégpedig egykorú hangszeren, a fidulán. A hegedű őse, a fidu’a Eprópaszerte a leg­elterjedtebb vonÓ6haaigszer volt a közép­korban. Nálunk. Magyaronpzágon is jól is­merték, erre érdekes bizonyh ékainki vannak- Egyik jeles hangsz-ertörténészünk, Lajtha László megvizsgálta a XI. században épült pécsi székesegyház régi szobrait, melyek ki- ’enc század folyamán erősen megrongálódva. a templom restaurálásakor a kőtárba kei ül­tek. E kiselejtezett szobrok között Lajtha László o’yanokat is talált, amelyek a szente­ket nem kardda’, hanem egykorú hangszer­rel, fiduláva' a kezükben ábrázolták. A fid illa alakra eltér a hegedűtök körteszerü, alul ki­szélesedő, ovális alakjai van, oldalfalai maga­sabbak, tehát hasasabb is a hegedűnél. Ebből fejlődött később a viola da gamba, a' térd- hegedű és két évszázaddal ezelőtt a hegedű, a brácsa é© a cselló. A fidula hangja nazális jellegű © megjelöléséhez akkor járunk a legközelebb, ha az orgonák vonósbangszert utánzó ajaksipjainak a hangszinére emlékez­tetünk. S kik azok a szemzők, akiknek a müvei tegnap a fidulákon fölcsendiiltek? Dufay a XV. 6zázad s a polifon Írásmód legnagyobb mestere. De ép oly hires a két németalföldi szerző is: Isaac és Willaert- Itt újból magyaz kapcsolatra bukkanunk: Willaert II. Lajos király udvari karmestere volt és Budán mű­ködött mint „cantor regis Ungariae" egészen a mohácsi vészig. 1527.tői haláláig, több mint harminc esztendőn keresztül a velencei Szent Márk-templom karnagyakén*’ dolgozott összes kortársait felülmu’ó művészettel. Francia, német, holland és spanyol müveket adtak elő a frankfurtiak, megszólaltatták a nép ze­néjét és a királyi udvarok zeneszerzőinek po’ifon mestermüveift. A három művész: Sieders-beck Franz, Dohme Beatrice és Wfike Erich egyforma tökéletességgel játszott. Elmélvedő, csupa- léleki-müvészetükről, stilusérzésiikrő’ és mu­zikalitásukról csak a legnagyobb dicséret és elismerés hangján szólhatunk. Közreműködött még a hangversenyen Haase Conrad bariton- énekes, aki régi katonadalokat és bordalokat énekelt a vonósokhoz méltó művészettel. Mély zenetörténeti hozzáértés és nagytávlatú kultúra nyilatkozott meg a frankurti művé­szek játékában. Hangversenyük messze kima­gaslott a megszokott, zenei események sorá­ból, szereplésük emlékezetes élményünk ma­rad­KÉK! BÉLA D center elsejfn kezdődnek Kolozsváron az ú] Ipari továbbképző tanfolyamok A Népművelési Bizottság ipari továbbképző tanfolyamainak gyönyörű. eredménye Kolozsvár fhj. sz. kir. város Iskolánki- vüli Népművelési Bizottsága az elmúlt népművelési időszakban 12 közműveltsé­gi tanfolyamot rendezett városunk iparos­társadalma részére. A folyó tanévben most zárult be a 18. tanfolyam ünnepélyes keretek között. Va­lamennyi tanfolyam vezetését a bizottság vitéz Molnár Károly leányipariskolai igaz­gatóra bízta. A lelkes igazgató a bizottság célkitűzéseit magáévá tette, megértette, szivének, lelkének és szaktudásának fel­becsülhetetlen értékét ajándékozta a tan­folyam hallgatóinak. Ennek köszönhető a teljes siker. A vizsgálatot Tóth Gábor Kolozsvár város népművelési titkára nyitotta meg, rámutatva az ipari tanfolyamok fontos szerepére, melynek szükségességét Ko­lozsvár iparos osztálya megérezte és iga­zolta azzal, hogy a most záruló tanfolya­mon is nagyon sokan vettek részt. Hézag­pótló munkát óhajt végezni a Népműve­lési Bizottság, midőn ezen ipari tanfolya­mokat rendezi és kéri, hogy a jövőben is megrendezendő hasonló irányú tanfolya­mok látogatására az ismerősöket minél nagyobb számban ösztönözni sziveskedje­nek. A tanfolyam anyagát: egyszerű ipari könyvvitelt, árszámitást, számtan, kettős könyvvitelt, történelmet, majd a tovább­képző önálló könyvelését v. Molnár Ká­roly leányip. isk. igazgató és lelkes tanári kar tagjai: Fogarasi János, Fogarasi Já- yiosné, Árkossy Sándor, György Dénes tanárok külön-külön mutatták be, min­denben igazolva azt, hogy a hallgatók a tanfolyam anyagát magukévá tették és olyan irányítást nyertek, amelyre a mai ipari és kereskedelmi életben feltétlenül szükségük van. A tanfolyam vizsgáiét Kovács János hallgató meleg köszönő szavai végezték be. Megköszönte Kolozsvár város Népmű­velési Bizottságának támogatását, mely lehetővé tette, hogy Kolozsvár iparostár- sadalma helyes irányítás mellett önkép­zéssel pótoihassa azt, amit a román meg­szállás ideje alatt elsajátítani nem tudott. Vitéz Molnár Károly igazgató zárósza­vai és a Himnusz elénekiése után a tan­folyam bezárult. Ezen tanfolyam záróvizsgálatával kap­csolatban Kolozsvár város Népművelési Bizottsága felhívja ez alkalommal is Ko­lozsvár város iparostársadalmát az ez­után rendezendő ipari tanfolyamokra, me­lyek előreláthatólag december hó 1-én ve­szik kezdetüket, kellő jelentkező esetén. Az előkészítő tanfolyamra jelentkezhet­nek önálló iparosok, iparossegédek, ipa­rosok feleségei. Előadás szombat kivéte­lével a hét minden napján este 7—fél 10-ig. A továbbképző tanfolyamra jelent­kezhetnek azok, akik az előkészítő tanfo­lyamét elvégezték. Továbbképzők részére tanitási idő hétfő, szerda és péntek e"te 7—fél 10-ig. Jelentkezzenek azok is, akik az előző tanfolyamokból kimaradtak. A kettős könyvviteli tanfolyamokra jelent­kezhetnek azok, akik a továbbképző tan­folyamot elvégezték. Jelentkezhetnek ke- resedők, vagy olyanok, akik a kereskedő1 pályán vagy nagyobb ipari cégeknél akar­nak elhelyezkedni. A kettős könyvviteli tanfolyam hallgatói részére szombat ki­vételével minden 'este 7—fél 10-ig lesz előadás. A magyar stilü bútorok gyártását is­mertető tanfolyamba jelentkezhetnek asz­talosok. Jelentkezhetnek azok az asztalo­sok is, akik a továbbképző csoportba jár­nak. mert ez a tanfolvam minden héten kedden és csütörtökön lesz. tehát nem esik össze a továbbképzési tanfolvam óráival. Ezekre a tanfolyamokra jelentkezni le­het december hó 1-ig mindennap délután 4—6-ig a leány iparostanonciskola igazga­tói irodájában v. Molnár Károly igazga­tónál, Fürdő-utca 18. szám alatt, az állam* polgári leányiskola épületében. A tanfo­lyamok ingyenesek. PAPIKBAN, Írószerben, irodai fel- szerelési tárgyakban teljes raktárt talál az „Ellenzék“ könyvesboltban. Kolozsvár, Mátyás kbeál?~*és S. lato- ion NOVEMBER MagvärSzemle Szcrkesztőbizőttság; CBóp BETHLEN ISTVÁN elnök áZEKFÜ GYULA alelnofc A magyar Sión őrhelyén JÁNOSI JÓZSEF Univerzálisraus vagy regionalizmus TÖKÖK ÁRPÁD Középeurópa népei gogoi.Ak Lajos A német szellem útja Romániában KADA BARNABÁS Székely kongresszus bíró Sándor Népgyarapodásunk két világháború között RUISZ P.EZSŐ Külpolitikai Szemle observ ans Basic English és társai OKSZÁGH CÁSZJ.Ó Űj könyvek Szerkeszti: ECKHARDT SÁNDOR MAGYAR SZEMLE TÁRSASÁG Budapest, V., Vilmos császár-üt 2§ Előfizetési ára: magánszemélyeknek évi 12 pengő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents