Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-10 / 254. szám
O U f^v-rn. Orií -í ’ t * ^ SZERDA, 1343 november j$. Bózdlbv bâfâr miniszterelnök és Símöiioir küáügyminiszier látogatása Hitlernél UU-V. évfolyam, 254. szánn ír j ie FILLÉR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár ßLflPITOTTfll Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÖV ÁLLAL A T" Jókai-u. lö., I. Tetefon: 11—09. Nyomda: Egye- 15 II IS T If II RJ I If I Á C Rt. Kolozsvár. Előfizetési arak: 1 hóra 4.30 P. tem-u. 8. Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72058 ü fl K ■ U I® B* • li *. U d negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 évre 49.00 V. CHURCHILL: A NAGY CSATÁK KOCKÁZATAI MÉG ELŐTTÜNK ÁLLNAK „SZIGETÜNKET ÚJSZERŰ TÁMADÁSOK ÉRHETIK“ — „SOK ANGOL ÉS AMERIKAI OTTHONRA FOG BEKÖSZÖNTENI A BÁNAT“ — „NEM LEHET SZÁMÍTANI NÉMETORSZÁG KÖZELI ÖSSZEOMLÁSÁRA“ Neveitől és Kievtől nyugatra példátlanul elkeseredett harc folyik a döntésért Hitler éi Sztálin beszéde után tegnap Churchill brit miniszterelnök is hosszabb szónoklatban ismertette a politikai és háboríts helyzetet. Az angol Premier kifejező erővel foglalta össze a közelmúlt hadieseményeit és megrázó szavakkal ecsetelte azokat a megpróbáltatásokat, amelyek még az emberiségre várnak, mielőtt a béke alapját, a győzelmet egyik, vagy másik fél kivívhatja. Felsorolta az Egyesült Nemzetek hadseregei- vek eredményeit El Alameidtol Nápolyig, szólott a tcngeralattjáróháboruról, amellyel kapcsolatban kijelentette, hogy a szövetségesek „megtörték a hátgerincét“ ennek a fenyegető veszélynek, amely nagy károkai okozott, Kitért a légiháborura és hangoztatta, hogy nemcsak a német hadiiparnak ártottak sokat az. angol—amerikai bombák, hanem Németország lelki ellenállóerejét is próbára tették. Állást foglalt abban a régóta folyó vitában, hogy a légi fegyvernem döntő szerepet ját- szik-e, vagy nem?- Véleménye szerint a légi haderők annyira fejlődtek, hogy hadműveleteik döntő módon befolyásolhatják a fejleményeket. Elismerését fejezte ki a szovjetorosz hadsereg iránt, amely — kijelentése szerint — „mély sérülést ejtett a német katonai erő szerkezetén Egyre szaporodnak a hírek a Délangliában folyó szövetséges inváziós előkészületekről, ügyes hírek szerint Moszkvában már elhatározták a második front létesítésének időpontját. Ennek következtében számolni lehet azzal, hogy rövid időn belül újabb erős amerikai csapatszállitmányok érkeznek Angliába. Marchall tábornok, amerikai vezérkari főnök törzskarával szintén Londonba érkezik azzal & feladattal, hogy irányítsa az inváziós hadműveleteket. Figyelemreméltó az Army and Navy cimii lap értesülése is, amely szerint a második arcvonal létesítésére sokkal előbb sor kerül, mint bárki is gondolná. Marchall vezérkarához orosz, tiszteket is beosztanak. Talán összefügg az inváziós szándékokkal az amerikai hadsereg, légierő és a haditengerészet vezérkari főnökeinek értekezlete is, amelyet tegnap tartottak Roosevelt elnöklésével. A Budapesti Tudósító egyik londoni távirata ismerteti a háborús szállítási ügyek miniszterének felhívását a brit kereskedelmi flotta tengerészeihez, amelyben felszólítja őket, hogy tömegesen jelentkezzenek szolgálatra a hajókon, amelyeknek az európai szárazföld elözönlése lesz a feladata. Másik Búd. Tud.-távirat azt tudatja, hogy „az elmúlt napokban egyre nagyobb tömegben és mind gyorsabb'ütemben érkeztek Angliába amerikai erősítések. Az. amerikai hadsereg egyik legjobban értesült lapja valószínűnek tartja, hogy a tavaszra tervezett támadást már korábban is megkísérlikUgyanez a jelentés beszámol arról. hogy M archall vezérkarába tartoznak Devcra, Tedder és Paget tábornokok is. A fentebbi híreket azért iktattuk Churchill beszédének ismertetése közé, hogy olvasóink előtt méginkább megvilágítsuk a brit miniszterelnöknek következő kijelentését: „Az angolok és amerikai szövetségeseik minden tőlük telhetőt megtettek cs megtesznek, hogy áthozzák erőiket a tengeren, az ellenség elleni akcióra Lgylátszik, Churchill a moszkvai határozatok értelmében ilyenmódon is biztosítékot nyújtott a Szovjetuniónak, hogy a brit .Jborus kormány legfpniosahj? feladatának tekinti a második front megvalósítását és minden erőfeszítése arra irányul, hogy előkészületei a tökéletesség legmagasabb fokát érjék el. Hires realizmusával azonban az an- * gol kormányfő már előre bejelenti a megoldásra váró feladatok rendkívüli nehézségét. Ellentétben a brit sajtó bizakodó hangjával, azon a nézeten van, hogy 1944-ben lesz csak döntés s ez az év a szövetségesektől igen sok áldozatot követel majd meg. Koloniális brit stílusban mondotta: „Össze kell hoznunk a nadrágszijat és meg kell feszítenünk minden idegszálunkat, hogy sikeresen vihessük véghez vállalkozásunkat“. Elismeréssel adózott az ellenfél, a Wehr- ' macht teljesítményeinek is és vázolta azokat a veszélyeket, amelyeket egy újszerű német támadás háríthat a szigetországra. Nem reménynekj hanem meggyőződésnek nevezi » szövetségesek győzelmének tudatát, és nem tesz különbséget a Németország és a Japán | ellen elhatározott feltételekben. A problémák megsokasodnak a győzelmes háború végén — 1 hangoztatta —, mert ekkor következik el a nagy harc megvívása, a küzdelem az ennivalóért, a munkáért és az otthonért. Végül megállapítja, ha csak valami „boldogító esőménj be nem következik‘ , amelyre nincs jogunk számítani, ha a Gondviselés kezét nem irányítja valamely könyörületes irgalom, az 19.44. esztendő az amerikai és angol hadak legnagyol b Áldozatát fogja jelenteni eme ereiéiben'" Churchill Dünkirchen után mondott beszé- * deben igen sötét sziliekkel festette a brit birodalom jövőjét s komoran kijelentette, hogy a brit világbirodalom polgárainak nem ígérhet mást, mint vért, könnyet és szenvedést. Ebben a hangnemben fejezi be mostani beszédét is, azzal a hittel, hogy ez a beszédmód az angolok, de főképp a romantikus amerikaiak szivéig hatol: „Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államok nagy köztársaságában szerteszét sok otthonba fog beköszöntem a bánat“. Hogy a szónoklatsorozat teljes legyen, Roosevelt is rádióbeszédet mondott tegnap este, „a segélynyújtási és jóvátételi egyezmény“ aláírása alkalmával. Az élelmiszerszállítások problémájával foglalkozott és hangoztatta, hogy ez a most meginduló segélynyújtási mozgalom az egyik azok közül a magas célkitűzések közül, amelyekre a szövetséges hatalmak az Atlanti Chartában vállalkoztak. A beszéd fontosabb kijelentésen holnapi számunkban ismertetjük, tekintettel arra, hogy az arról beszámoló jövid távirat ma reggel érkezett hozzánk. NAGY JÓZSEF, Németországnak még mindig 40(1 hadosztálya van — jelentette ki Churchill tegnapi beszédében Churchill miniszter elnök kedden résztvett a londoni ioirdmajor székházéban rendezett villásregget i n. Itt mondotta első beszórtét, a Cityben, amióta a londoni belváros díszpolgárává választották. Chmjihill beszédében utalt arra, hogy Nagybritannia, a domíniumok és az Egyesült Államok hadseregei megtisztították Afrikát az ellenségtől, a brit és az amerikai erők meghódították Szicíliát, Szardíniát, Korzikát és Olaszország egyharma- dát. „Megtörték a hátgerincét“aíen- geral alt járóhá boriinak, amely id.őn- kinit nagy veszélyekkel fenyegetett és nagy károkat okozott. Most .a szövetségesek okoznak nagy károkat azokban a városokban, amelyek központjai a lőszergyártásnak és ez komolyan ártott a német háborús erőfeszítésnek, nemkülönben Németország lelki ellenálló képességének. Ezek egyéb támadásokkal együtt könnyen lehetnek az európai küzdelemben döntő események előfutárai. Ebben a folyamatban a szó vj éter ősz haetser egge 1 — nppidotta Chu.rchi 11 - - mély sérülést ejtettek a német katonai erő szerkezetén. Az angolok és amerikai szövetségeseik mindem tőink telhetőt megteltek és megtesznek, hogy áthozz tik erőiket a tengeren és az óceánon az el]en;ség elleni akcióba. Megítélése szerint a Németország elleni an got- amerikai légitámadás az egyik elsőrendű mód. a német uralom megdöntés éne. De nem szabad sohasem elfelejteni, hogy az egész világop sehol sem volt éveken át semmi olyan katonai szervezet, amely valaha is akkora csapásokat tudott volna mérni, mint Oroszország, vagy el tudott volna viselni olyan veszteségeket, aminőket Oroszország elviselt. Beszédében azután a londoni Cityből üdvözölte a szovjet hadseregeket és Sztálin tábornagyot. — Ostobák és elitiélenidők volnánk, ha telviünk és cselekedeteink ’azon a feltevésen épülnének fel, hogy Németország hamar összeomlik — folytatta beszédét Churchill miniszterelnök . — Magam továbbra is azon a nézeten vagyok, hogy az 1944-es európai hadjárat a legsúlyosabb és a nyugati szövetségesek számára emberéletben a legköltségesebb lesz minden eddigi harcunk közül. Jól össze kell húznunk a nadrágszijat erre a feladatunkra és meg kell feszítenünk minden idegszáliinkat, hogy sikeresen vihessük véghez vállalkozásunkat. Nem azt iaz időt éljük, amidőn átengedhetjük magunkat a béke és a győzelem örömteli elpuhívlt. gondolatának. Németországnak még mindig 400 hadosztálya van és nagy rendőri erő áll rendelkezésére. Ez az erő hasonlíthatatlanul nagyobb annál, amely az utolsó császár rendelkezésére állt. A német csapatok — bárhol találkoztunk velük össze — veteránok ügyességével harcoltak. A nagy csaták kockázatai még- előttünk állanak. Ezenfelül lehetséges, hogy szigetünket újszerű támadások érhetik. Az elmúlt, időkben hónapokon keresztül éberen figyeltünk minden egyes jelet, amely ilyen támadás el ő készt; let éré vglloU. — Ez a kormány azzal az egyetlen politikai cél ki tüdőssel alakúit meg, hogy háborút viseljünk, amíg győzelmet neap aratunk — mondotta beszéde további során Churchill. — Ma gondolatainkból nem száműzhetjük azt a meggyőződést, hogy győzelmünk biztos és hogy nem csupán Németországot, hanem Japánt is feltétel nélküli fegyverletételre kényszerüljük. Ez nem jelenti azt,, hogy háborús feladatainkat bevégeztük. Más, hallatlanul nagy és gyakorlati vonatkozású kötélességgel is' jár, amit a háború megnyerésének nevezünk. Most. a nemzeti kormány kötelessége és felelőssége végső feladatának tekintem, hogy a háború után mindenki számára ennivaló, munka és otthon legyen. A kormány minden erejét-, amelyet az ellenséggel folyó mostani küzdelméből felszabadíthat, erre a munkára összpontosítja. Észszerű feltételezés, hogyha csak nem követünk el hadi tervünkben valami súlyos hibát, az 1944-es év az európai háború csúcspontja lesz. Hacsak valami olyan boldogító esemény be nem következik, amelyre nincs jogunk számítani, ha a Gondviselés kezét nem irányítja valamely könyörületes irgalom, az 1944- esztendő az angol és amerikai hadak legnagyobb áldozatát fogja jelenteni emberéletben ş a Waterlooinál, vagy a gettys- burginál is nagyobb és véresebb harcot fognak vivni. Az Egyesült Királyságban és az Egyesülj Államok nagy köztársaságában szerteszét sok otthonba fog beköszöntem a bánat. Nemcsak e rettenetes háltorunak a sorsa, hanem a jövő nemzedékek boldogsága iiş Nagyhídi apari a és az Egyesült Államok testvéri összefogásán fog múlni annak a szélesebb vi- lágvpitniénynek a belsejében, amelyet gzéri lnizunk fel, hogy biztosítsuk as emberiség békéjét és szabad-« ságát, * .
