Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-06 / 251. szám
A FALU SZEMÉVEL Egy sm Irta s Kassay Géza Levél érkezett. Nem színes, illatos; I nem kövér pénzeslevél, nem díszlett ! rajta miniszteriális pecsét, hogy fizetési és társadalmi előbbrejutást jelentsen be; nem anyám irta az ő régimódi, kedves betűivel, nem testvérem, akit már busz éve nem láttam, nem a gyermekem irta meg, hogy jól tanul és mégis örömet jelentett számomra ez a levél. Azonnal láttam, hogy aki ezt a levelet irta, jobban forgatja a kalapácsot, mint a tollat, biztosabban áll az esztergapad élőit, mint a levélpa- pir előtt és ha nem tanulta meg azt a raffinériáf, miképen kell elrejteni szavak és körmondatok cikornyája mögé a lényeget, azt igenis tudja, hogy csak azt Írja le papirra, amit gondol és nem gondol másra, mint amire a gyár korareggel! dudája, a gépszijak csattogása, a lenditőkere- kek veszedelmes dübörgése és az élet nehéz sanyarusága megtanította. Ezért örvendtem ennek a levélnek! Mert a kemény marokkal faragott tiszta mondatokon keresztül egy egyenes jellemű, önálló gondolkodású és a sokféle világnézeti áramlások mellett is fajtája szereteiében j hü maradt magyar munkás nyílj- j tolta tenyerét kézszoritásra a nagy gyárak tövéből a nagy hegyek tövénél fekvő kicsiny falunak. Éppen napraforgót csepeliem, amikor a levél megérkezett. A napra- fcrgócséplés nem nehéz dolog. Az udvar közepéi tisztára söprik, körül- j állja a család apraja-nagyja és pál- | cikávai ütegetik a napraforgó tányérját: a mag pedig hull csengve, csilingelve, mint megannyi apró ezüstpénz. Egyhangú munka, lehel gondolkodni mellette, de lehet énekelni is, sőt kell, mert ez a szokás: szívesebben megy a munka. — Halljunk egy vig nótát, Erzsi! — biztattam a szomszédasszonyt, aki kalákázni jött át. — Tudja, olyant, amilyent maguk felé énekelenek. Erzsi szemérmesen lesütötte a szemét, Pedig jó hangja van. Amikor dolgozik, mindig énekel, sokszor hallottam mosáskor, kenyérsütéskor és kertimunkán. Biztatásképen elénekeltünk az idevalós énekekből ket- tőt-hármat. Erzsi velünk énekelt. A bátorsága, a kedve is megjött és amikor abbahagytuk, ő elkezdte': „Édesanyám, adjon Isten jóestét, hazajöttem, mini egy váratlan vendég“'... Falujabeli ének ez, amit még gyermekkorában tanult. Talán az édesanyjától, talán testvéreinek ajkáról hallotta először. Édesanyja régen meghalt, testvéreitől távol van, szülőfalujától elkerült és mégis éleiének minden lélegzetvétele ösz- szeketi velük azzal az aranyhiddal, amely az édesanya, az otthon és a haza pillérein .nyugszik. Látom rajta, hogy az életnek ez a vára, ahol életének igazi kincseit őrzi. Ezeket a kincseket neki anyja a közös nyelv titkos leltárán adott át és ő ezeket a kincseket szintén át fogja adni az ő gyermekeinek. Hogy ez igy van, ezt onnan tudtam, hogy Erzsi énekelt és szeméből folyt a könny. Mi serényen csépeltük a napraforgómagot és hallgattunk. Az éneket sem tudtuk, de azt is éreztük, hegy Erzsi az emlékezés hattyuszárnyán a vár felé repül, hogy a ma nehéz napjaira erőt merítsen. így hallgattunk és gondolkodtunk. Hogy a többiek mire gondoltak, nem tudom, én arra, hogy az éled sokkal mélyebb, sokkal csodálatosabb valami, mintsem hangzatos jelszavaknak ki lehetne sajátítani. Ideig-óráig reáaggathatnak vagy mi magunk felvehetünk mindenféle ruhákat, de eljön az idő — és az nem éli igazában, akinek nem jön el — amikor szivünk felöltözi azt a ruhát, amelvik sorsunk igazi színeiből szö- öa itt Gondolattal nem tudtam tovább | követni Erzsi énekét, mert kisfiam i szaladt hozzám. Az uicáról jött és le- , velet lobogtatott a kezében: — A postás bácsi adta ide! — lelkendezett. Talán a megbízatásnak örvendezett, de lehet, hogy a levélnek. Még kicsi és igy azt hiszi, hogy minden irás Örömet jelent, pedig milyen sok átkot, nyomorúságot elindító betű van! Ez azonban örö- methozó levél volt. így kezdődött: „...A gyárban voltam. Ebédutáni cigarettaszünetben mellém lépett egy munkástársam és az Ellenzék cimü újságot tartotta elém. A déli ebédje volt belé csomagolva, igy gyűrött volt. Kisimította és ujjával az újság balfelső sarkára mutatott: Ezt olvasd el— mondotta. — A falu szemérvel. Mit érdekel engem a falu — gondoltam. De nem volt más olvasnivalóm és igy leültem egy gerendára. Több munkástársam jött | oda és nézték, mit olvasok. Faluról? — csodálkoztak. De ott maradtak és a vállamon keresztül olvasták a cikket“... Azt irta levelében, hogy a cikk elolvasása után megérezte az őszi nap simoyatását és felfigyelt a távoli hegyek körvonalára. Megérezte, hogy a falu nincs is olyan messze a gyártól; a barázda, ahol a buzaszembő! kenyérré szökken a gabona, van olyan csodálatos, mint a legkomnlikáltabb gép. Gyergyószentmiklós, november hó. Szép őszi napsütéses vasárnapra ébredt Gyergyószentmiklós közönsége. Friss volt az idő s azt, délfelé is megtartotta, mintha serkenteni akarna: tevékenységre, gyorsabb mozgásra, érdeklődésre. Képki állítás nvilt meg A déli miséről kijövök • mindszenteket ünneplőik. Az öreg templomok falai vakítóan verik vissza a fényt s ha az emberek kabátjaikkal nem árulnák el, alig hinnénk, hogy már ősz van. Ősz és háború. S mintha ettől függetlenül mégis ünnepélyesebb volna minden Gyergyóban. Képkiállitást rendeztek a csíkmegyei honvéd művészek. Szentmiklós közönsége oda- ígyekszik. Mindenki ott akar lenni a megnyitáson. aki szereti a szépet, aki- szereti a honvédséget. Mindenki, mert érdekli a művészet, a festészet, a grafika. Érdekli a szép, melyet a művész lélekben átél, hogy a vásznon keresztül részesévé tegye a szemlélőt. * Az ünnepélyes megnyitáson megjelent a katonaság, a város, és sok mis közület vezetősége. Megteltek a Társaskör helyiségei és megélénkültek a kis válaszfalakkal valóságos tál lattá átvarázsolt fülkék sorai. „Köszöntjük katona művészeinket... Egyik kezükben a kard, másikban az ecset. Ők most igy szolgálják Hazánkat . . .“ — szóit Tóth Mátyás polgármester meleghangú üdvözlete „Magyar jelkep ez is. A háború nehézségei közepette —• magyarsors — alkotni, dolgozni. s meg több: a művészetet szeretve ápolni . . Ünnep volt, és ünnepélyes a gyergyószent- miklosi Társaskör helyiségében október 31-én délben megnyitott képkíállitás. örültek az emberek a tarlatnak és örültek egvmásnak. Olyan volt itt Gyergyó érdeklődő közönsége, mint egy nagy család. Egyesítette őket a művészét iránti vágy, a szépnek látniakarása. Közelebb hozta a szó, mely a polgármeseriik ajkarol elhangzott. Közelebb kerültek egymáshoz, mert Csikmegyének katona művészei szerepeltek, sőt Gyergyószentmiklós két szülöttét üdvözölhették ott: Karácsony János hadnagy művészt festményein keresztül és Vákir Tibor főhadnagy, okleveles építészmérnököt tervei és rajzai mellett _ szeAzt írja, az az érzése, hogy jelszavak választanak el egymástól, holott a valóságban közel vagyunk egymáshoz, csak éppen nehezen találjuk meg egymás kezét. Azt írja, hogy az Ellenzék szerkesztőségét csak dicséret illeti azért, hogy hasábjain helyet ad az olyan Írásnak, amely a tekintetet reáirá- nyitja a falura. De ezzel szemben szomorúan látja, hogy munkáskérdéssel nem foglalkoznál igaz, jó- szivvel és jószándékkal. Ennek tudja be azt, hogy nemcsak a munkás van előítélettel, de a munkások megbirá- lásában is előítélet vezet másokat. Pedig milyen jó lenne az egymásra- találás. Azt írja, sok munkás van, aki ezt őszintén kívánja, és aki ezt nem kívánja, az nem az ő hibája egészen, mert nem azzal a szívvel törődtek a munkással, ahogy például a faluval. Azt írja, egy munkástársa az én szcmszédíalumból származott el, igy ismer engem és megmondta az én címemet. Innen jutott eszébe, hogy Írjon nekem. Lehet, hogy ezt a cikk- kiváltotla első hangulatában tette és napok múlva megbánja, hogy irt. Tehát ezért jelentett örömet számomra e’z a levél: ennek minden sora, minden mondata. Őszinte és igaz magyar beszéd szólott a füstölgő gyárkémények, a dübörgő gépek mellől a falunak. Őszivetéshez szántunk most falun. Omlik a bamélyesen is. Örömmel üdvözöljük őket és a kiállítók minden egyes tagját s hisszuk, hogy a november ic-ig (naponta Tó—16 óráig) nyitva lévő kiállítás nemcsak a megnyitás napján, hanem azt követően olyan látogatottságnak fog örvendeni, melyet az összeállított anyag méltán megérdemel. jţs Feltett kérdésünkre a szokott lelkesedéssel válaszolt a kiállítás tevékeny rendezője, Vákár Tibor: „A katonai szolgálatot teljesítő művészek kiállításának Csíkszereda után Gyergyószent- miklóson való megrendezésénél az a tudat vezetett, hogy Gyergyózentmiklós közönsége meg fogja érteni törekvéseinket. Reméljük, hogy úgy erkölcsi mint anyagi támogatásával hozzásegít bennünket Gyergyó medencéjében a művészet szeretettének hathatós ápolásához. Ma, amikor a harcok zajában az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács a megyék székhelyein Székelyföldi Művészeti Évet rendez., Gyergyószentmiklós nem maradhat el a többi székely város mögött, összes adottságait figyelembe véve, joggal tarthat számot arra, hogy a Székelyföldnek szánt művészi javak töredékéből részesülhessen. Gyergyó földjének lakói — alapjában véve — mindazzal az erkölcsi és anyagi kinccsel rendelkeznek, amiket foltét len ki lehet és kell emebii a passzív szemlélődésből. Én hiszem — folytatta Vákár főhadn tgy —, hogy itt ha egyszer meg lehetne nyerni a közönséget a művészi megnyilvánulások iránti tudatos érdeklődés számára, akkor nemcsak a természet adta tétlen előnyeiben és nemcsak a keveset mondó szavak dicséretében merülne ki Gyergyó szerepe. Célom, a kiállítás megrendezésénél egvrészt az volt, hogy ezzel Gyergyó önerejéből részese legyen párhuzamosan a Székelyföldi Művészeti Év megmozdulásának, másrészt pedig az érdeklődők előtt a művészet forma- nyelve gyakorolható, megismerhető legyen. Cél felhívni a figyelmet és minden iónka,ratu érdeklődőnek a szép iránti vágy felkeltése, hogy tudja megbecsülni mindazt a művészetet, amit zenén, festészeten, építészeten, irodalmon keresztül egymásnak nyújtani tudunk. élévszázados külföldi összeköttetéseim lehetővé teszik, ^ ho 'v finom soüngcni acélárukban és szemüvegedben mé<? mindig a leg- R] jobbat és viszonylag olcsón tudom nagyrabecsült vevőimnek nyujfari. Era A vi ágmrü J. A. Henke's soiingeni iker-jegyű zsebkések, o 'ó \ 1 orot- vár, kertieszitözök. valamint öuborotválú-pengék gyári leraknia: IC UN MÁTYÁS FIA Kolozsvár, Kossuth lájos-u. i. ü „Egyik kezükben a kard, másikban az ecset“ Képkíállitás megnyitása Gyergyószentmiklóson rázcla és hull a mag. Nemcsak a ml kenyerünkről, de mindnyájunk kenyeréről van szó. Mi mégsem mondjuk azt, hogy a falu munkája élőbb- való, meri ha nincs vetés, nincs kenyér. Mi tudjuk azt, ha nincs gyár nincs eke, borona. Mi tudjuk azt, hogy ebben a hazában minden magyarra egyformán szükség van, de a>t Is tudjuk, hogy minden magyar úgy kell nézze és szeresse ezt a hazát, mint egyetlen földet, amely neki adatott és máshol nincs hely a számára. Mi falusiak tudjuk azt, hogy a történelem ekéje véres barázdákat húz, de a sóhajoktól, fűztől, pernyétől vé- gigszóntott földből uj élet vetése fog kizöldelni a magyar ugaron. Ennek hivésére feljegosit munkástestvérem levele is, amit naponként elolvasok, mert igaza van a levélnek: „a valóságban sokkal közelebb állunk egymáshoz, amint azt a jelszavak próbálják elhitetni a félrevezetettek kel“. A levél elolvasása után visszamentem a napraforgócsépléshez. Ott már megtanulták mind Erzsi énekét és közösen fújták: „...hazajöttem, mint egy váratlan vendég“... Amíg csiék Erzsi énekelte egyedül, milyen árván hangzott az ének, most, hogy mindnyájan énekeljük, valósággal dühörög a dallam. Hangosan száll a falu éneke. Reméljük, megértik a gépek zakatolása mellett is, de megértik a hivatalokban, kereskedésekben, hogy minden magyart hazavár a magyar róna, a magyar hegy, az őszi magyar szántás testvéri kézfogásra. Munkástestvérem, köszönöm hozzámintézett levelét! Mikor lelkes önzetlenséggel megrendeztük a kiállításunkat, akkor csupán ugyanazt a lelkes érdeklődést vártuk és várjuk mindenül tők Az olaj-, viz-, temperafestmériyek, a ceruza- és krétarajzok, az építészeti tervek szólnak szegénynek, gazdagnak, hozzáértőnek és kevésbbé hozzáértőnek egyaránt. Hazafias szeretettel várjuk a Hiút éppúgy, mint a várost. Meggyőződésem, — fejezte be nyilatkozatát — hogy a k,állítás látogatása nem múlhat el a lelkekben nyomtalanul.' Sorra véve a tárlatot, ez első fülkében dr. Vajtsuk Ferenc orvos-hadnagy és Doór Ferenc hdp. őrm. vizfestménveit találjuk. Mig Vajtsuk lelkiismeretes aprólékossággal, szinte japános meseszei őséggel festi Csik- szentimre tajait, addig az utóbbi nagv frisseséggel és fiatal lendülettel adja a Tatros- völgy szépségeit, katona-életét. Művészpályát választott Halmágyi Roland karp. honv., aki fővárosi tárlatokon is szép eredménnyel szerepelt. Előadásmódszerében igen változatos, olajfestményekben, vizfest- ményben, tuss- és krétarajzokban örökíti meg mondanivalóit. Háromszéki otthonából vonult be Dezső Miklós fhdgy, ki derűs színekkel kezeli ecse tér. Vizfestménvei Csikország ezerszinü világát tárják fel. Képeiből vásároltak és hasonló érdekl ődés van több más mii iránt is. Karácsony János hdgy Cigányleánv cimü, mesteri kézzel készült olaj tanulmánvfejét, valamint Halmágyi Csíki táj cimü temperafestményét a város vette meg. Karácsony Gyergyó szülötte és nagy tehetségű, vérbeli művész. Büszke lehet Gyergyó Nagybányán működő fiára. Uj irányú merész színeivel nagy lelkiélményekről tesz tanúságot. Bár ő az olajnak mestere, itt túlnyomó részt vizfest- ményeivel szerepel. Éljük beie képeinek hangulatába magunkat s a Csíki tájak otthonában leszünk. így megértve, ő is otthon fogja érezni magát körünkben. Vákár Tibor fhgy mint grafikus és mint tervező építészmérnök mutatkozott be. egv- szemelyben. Hargitáról, valamint a Székvlv- föld templomairól készült ceruzarajzai és viafestményrervei valóban hazaiak. Épületei a Székelyföldből nőttek ki. Hat különböző épülettervet mutat be, mindegyik a Székeiv- fold számára, mindegyik annak levegőjét tükrözi. Nagyvonalú és széles városrendezői látókört tükröz vissza Kolozsvár uj Városházának rávlati képe a Szamosparton (szén- raiz). ö jelenleg a sz.'kesfőváro« városrendeZ.ési ügyosz.tálván műkő dik. Kár, J10 gv kevés megvásárolhat' ó képe van . O é| niile lek tervezc set tartja eleeelnak. N ezz ük meg mindé 1 vájt m a k i állitást. mert épülhetünk belőle \ a lóba egy-cg v Liver ! megmozdít lásra. rgv esi tő . rőr: * náci' szái k ség van mind enüt; s ml mag voK S -zűkss ég írt a Székel) földön, a keleti vár tán. N emcsak miivé. i/.i, de i,„, ifi as Körei e„ég is mine lannyiunknak ott lenni,
