Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-05 / 250. szám
UtlV* évfolyam, 250. széni. PÉNTEK, 1943 november 5. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Koloisvai; fllfiPITOTTR: Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLALAf Jókai-u. 16-, I. Telefon: 11—Q9. Nyomda: Egye- (ll!SßTI!IS l£9l/láf Rt. Kol<>zsv^r- Előfizetési árak: 1 bóra 4.30 P. •em-u. 8. Telefon: 29—23. Csekkszámla: 720ói IS M It I fi H I» * 11 L U O negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 évre 49.60 P. A WILHELMSTRASSE KÉT ÉRDEKES MEGÁLLAPÍTÁSA 1. Ax oroszok még mindig bővelkednek hadianyagban 2, A szükséges élelmiszerben sem szűkölködnek Jelentős szovjet erők szálltak partra a Krim-félszigeten - Montgomery támadásba kezdett Olaszországban A törők közvélemény eltávolodik a „nem hadviselés“ állapotától Hosszú hasábokon keresztül foglalkoznak a külföldi lapok a moszkvai hármas értekezletről kiadott záróközleménnyel s az ismertebb diplomáciai publicisták izekre szaggatják a deklaráció minden egyes szavát, hogy végül a legmegoszlóbb konklúziókat szűrjék le a határozatokból. Nagy figyelemmel kisértük a külföldi sajtó visszahatását, többszáz kommentárt végigolvastunk s a vélemények tömegéből a leg- frappánSabbnak a Svenska Dagbladed cimü svéd lapnak a következő szellemes megállapítását találtuk.: „Ami világos a kommünikében, azt eddig is tudtuk, amit tudni szerettünk volna, az nincs a közleményben. Nem az a fontos, ami benne van a zárójelentésben, hanem ami kimaradt belőle“. Valóban a moszkvai kommünikében megtalálhattuk a figyelmeztetést a tengely oldalon harcoló államok felé, mégpedig a határozatoknak Olaszországra vonatkozó részeiből. Megtudjuk, hogy a szövetséges hatalmaknak most már fennen hangoztatott szándéka a nemzeti szocialista és fasiszta jellegű intézmények tökéletes felszámolása; félreérthetetlenül hangsúlyozták azt is, hogy azokat a ve- ; zctőket és állami tisztviselőket, akik közre- j működtek a fasiszta, vagy a fasisztához ha% j scnló államrendszerek felépítésében, a háború j végén kivétel nélkül meneszteni fogják, ha j pedig hatalmi pozíciójuknál fogva befolyásol- j ták a fejlődés irányát, felelősségre is vonják | majd őket. Az Ausztriára vonatkozó inegál- j lapitásokból kitűnik, hogy a szerződő felek i elhatározták az 1936 óta német fennhatóság j alá került területek függetlenségének vissza- j állítását, ugyanakkor ezeknek a területeknek lakosságát „háborús vétkességük jóvátételére” '• szólítják fel, vagyis felhívják a német meg- | szállás alá került népeket a szabotázsakciók- * ra, a zendülésekre, másszóval a német belső 1 front ellenálló erejének megingatására. Hézagosán érinti a moszkvai zaróközle- I meny a kisállamok egyenjogúságának kérdé- ' tét, ímégpedig akkor, asm kor a háború után létesítendő nemzetközi szervezetről beszél, amelynek „tagjai lehetnek az összes szuverén országok“, tekintet nélkül hatalmi helyzetükre s ebben az intézményben egyenrangú szerepet játszanának. A genfi tapasztalatokon okulva azonban a legtöbb kisállamban aggodalmat kelteti a moszkvai értekezletnek az a lakonikus megállapítása, amely joggal keltheti a gyanút, hogy a bizalom megszerzésén tu! gyakorlati jelentősége alig van. Ezeket kaptuk, de mit vártunk? Moszkvától a világ közvéleménye főleg azt szerette volna megtudni, milyen törekvései lennének a Szovjetuniónak abban az eset-. ben, ha a győztes fél hagyná el a gigantikus keleti porondot. Mit tenne Finnországgal? Igényei túlterjednének-e az 1939 márciusában kötött moszkvai béke amugyis tulszigoru határain? Meghagyna-e ennek az életképes és a nemes emberi eszményekért mindig eredményesen munkálkodó kis államnak önrendelkezési jogát, vagy pedig saját védelmi szükségésségei- rc hivatkozva, a finn felségterületnek olyan pontjait szállna meg, amelyek szovjet uralom alatt veszélyeztetnék Suomi belső rendjének zavartalan demokratikus fejlődését? A.zt vártuk Moszkvától, hogy nyilatkozik a Balti-allamok kérdésében is, hogy megnyugtatja az amerikai közvéleményt. amely nyíl- ^ "n hangoztatja Észtország, Lettország és < Litvánia helyreállításának feltétlen szükségét. Elallani szerette volna a világ egyrésze az ünnepélyes deklarációban, hogy a három nagyhatalom elismeri Lengyelország függetlenségét s hogy az angolszász nagyhatalmak nem feledkeztek meg arról, miért kezdték meg a küzdelmet. Várni lehetett volna, hogy megemlékezik a kommüniké a Balkán-problémáról is és a három nagyhatalom képviselői kijelentik a balkáni kisállamok szuverenitásának tisztelet- bentartását és minden imperialista érdekszférától való mentességét. Gondoltuk, hogy a geopolitikai helyzetük miatt háborúba keveredett kisállamok kény szerű helyzetét is megértőén veszik számításba és múltbeli elhatározásaikat úgy tekintik, mint amelyek nem csupán az akkor időszerű győzelmi vágyból fogantak, hanem túlnyomó részük volt benne a körülmények végzet- szerűségének is. Mindezekre a kérdésekre nem válaszolt a moszkvai deklaráció, pedig a tárgyaló felek jól tudták, hogy ezek a problémák sokkal inkább érdeklik Európa és a világ közvéleményét. mint á platonikus és a jelenlegi helyzetben elvont jellegű horizontok felrajzolása. A török közvélemény arra szeretett volna választ kapni, milyen mértékben tartja fenn a Kreml a cárok imperialista politikájának a Dardanellákra és az égeitengeri kijáratra vonatkozó igényeit. A kommüniké ebben a kérdésben is hallgatag maradt. Nem vitás, hogy mindannak az anyagnak, amit Eden, Hull és Molotov hét napon keresztül megtárgyaltak, csak egyrészét hozták nyilvánosságra, de érintettek olyan dolgokat is, amelyeknek közreadása politikai és katonai {szempontból p\lanatnyilag még célszerűtlen. Bizonyítja ezt az a tény, bogy Eden Kairóba hívta a török külügyminisztert személyes eszmecserére, ahol minden bizonnyal olyan részleteket közölnek a török delegációval, amelyekről még csak utalást sem találhatunk a hivatalos deklarációban. Ha ez nem igy lenne, felesleges lett volna Menemen- cső glut Kairóba inivtálni, hogy olt ismertessék előtte azokat a határozatokat, amelyeket akár az újságokból, is me gtudhatott volna. Török politikai körökben a kairói találkozónak nagy fontosságot tulajdonítanak. Lehetségesnek vélik, hogy Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió Moszkvában árrá véleményre jutott, hegy Törökország viselkedése megkönnyítené a Balkán elleni hadjáratot, — jelenti a Budapesti Tudósító Ankarából. Nem látszik kizártnak — mondják Ankarában,, hogy Kairóban esetleg felszólítják Törökországot. lépjen be a bábomba, rámutatnak azonban majd arra, hogy Törökországnak módjában lesz, ha érdekei úgy kívánjak, visszautasítani ezt a felszólítást. Ezzel kapcsolatban fokozott jelentőséget tulajdonítanak Inönü államelnök legutóbbi nyilatkozatának, amely szerint „Törökország hajlandó megadni a legnagyobb Áldozatot az emberiség érdekébencc. Utalnak arra, hogy a török kormánynak nyilvánvalóan már hosz- szabb ideje tudomása volt a kairói találkozásról. üt A keleti had szintér déli részén lankadatlan hevességgel folynak a súlyos Uháritóh arcok. A Krim, felszí get most mar a német jelentések szerint is belekerült a hadműveleti zónába, nemcsak a Keresnél végrehajtott sorozatos szovjet partraszállások, hanem a félsziget északi kijárójánál, Perekopnál, sőt ettől a várostól nyugatra eső térségben folyó harcok miatt is. A német hadijelentés ismét szűkszavúan számol be az itteni helyzetről s híven tükrözi vissza a Wehrmacht főparancsnokságának azt a véleményét, hogy a döntő fontosságú viaskodások ideien közelebbi részek feltárásával nem lehet felvilágosítani az ellenfeleket. Nem mulasztják el azonban megállapítani — itt Otto von Heydcbreckct idézzük —, hogy „a Krim-félszigetcn rendkívül cros német erők vannak és egyáltalán nincs szó a félsziget kiürítéséről, amit ellenséges oldalról emlegetnek“. Ez mindenesetre azt jelenti, hogy a német ellenállás különálló bástyájának, a Krim-f él szigetnek kemény és elszánt kitartására kell számítani. Watutin: szovjet tábornok, a Dnyeper-torkolat felé íéh ró orosz csapatok főparancsnoka, hogy az áttörés folytán előállott követelményeknek megfeleljen és az áttörés stratégiai lehetőségeit maradéktalanul kiaknázhassa. újabb tartalékokat kért Szaposnyikov ‘tábornagytól, ■ a szovjet hadsereg vezérkari főnökétől. Az OKW tegnapi jelentése közli, hogy Kievtől északra az oroszok iszonyú méretű tüzérségi pergőtűz és nagytömegű 1 sat are. pü- l'Ő gép többórás előkészítése után támadásra indultak és jelenleg a legsúlyosabb elhárító harcok folynak. Ugylátszik, Rokossovszky tábornok moszkvai utasításra mindenáron ki akarja erőszakolni Kiev bevételét. A vállalkozás sikere, egyhangú vélemény szerint. nem utolsó sorban krivojrogi és a ehersonkörnyéki hadihelyzet alakulásától függ. Egyhetes szünet után a nyugati légiháboru teljes erővel fellángolt. Az újabb támadási periódus első három „áldozata?' Wilhelmshafen, Köln és Düsseldorf. NAGY JÓZSEF. A szövetségesek repulőtámaszpontokat kérnek T örökors zúgtá Lisszabonból jelenti az MTI: A brit hírszolgálat diplomáciai munkatársának jelentése szerint az angol és a török külügymüniszter kairói megbeszélésének fontossága annál nagyobbnak látszik, mert közvetlenül a moszkvai értekezlet után került rá sor. Eden kétségtelenül tájékoztatja Mcneniencsoglut a moszkvai döntések jelentőségéről és horderejűről. Máris különböző találgatások hallhatók. Beszélnek például arról, hogy a szö- vetsegesek légi támaszpontokat fognak kérni a törököktől, mint anuak- ídején Portugáliától. Egyesek odáig mennek e találgatásokban, hogy Törökországtól a szövetségesek oldalán való háborús beavatkozást fogják K vaum. Amit e pillanatban el lehet mondani anélkül, hegy a későbbi események megcáfelhatnák, mindenesetre az, hogy a török közvélemény a valóságban eltávolodik a „nemhadviselés“ tétlen állapotától, hogy közeledjek i;a művelődés és emberiesség gvőzeiméért“ való cselekvőbe közre műkön es kéz. Izmet luönü török köztársasági elnök három nappal ezelőtt kijelentette, hogy Törökországnak célja ez a győzelem. Svájc — <1 moszkvai konferenciáról Géniből jelenti az MTI: A Gazette de Lausenne washingtoni levelezője a moszkvai egyezménnyel foglalkozva azt állítja, hogy az oroszok a tárgyalások alkalmával meglepően engedékenyeknek mutatkoztak, miután meggyőződtek arról hogy a balti államok, Lengyelország és Bessz a rabi a kérdését nem érintik. AbizI tonságról szóló nyilatkozatban világosan felismerhető a tervezett nemzetközi hie- I rare hi a. A négy nagyhatalom lesz a világ- I biztonság szervezetének kerete. A kis- és középállamokat esetről-e-etre j bevonják a tanácskozásokba, amennyiben j saját érdekeikről is szó van. Erre példa- j ként szolgálhat már az európai bizottság i és az olasz bizottság. Az Egyesiült Államok, Nagybritannia és Oroszország mind a két bizottságban képviselve van. Franciaország nem tagja az európai bizottságnak. azonban az olasz bizottságnak ugyanolyan jogú állandó tagja lesz. mint a három nagyhatalom, viszont Görögországot és Jugoszláviát csak korlátozott hatáskörrel vonják be a bizottság tárgyalásaiba. Ez a nemzetközi hierarchia talán nem tetszik valamennyi kis- és középállamnak, azonban konkretizálja aíokat a még határozatlan gondolatokat, amelyek angol—amerikai és orosz körökben egy idő óta a levegőben lebegnek. A Wilhelmstrasse felfogása szerint a moszkvai értekezleten Törökország helyzetét minden esetre megvitatták és azt is. hogy miképpen lehetne Törökországot, semlegessége feladására birni. Ezzel szemben a Wilhelmstrassen hivatkoztak Inönü török köztársasági elnök legutóbbi beszédére. amelyben hangsúlyozta, hogy Törökország ragaszkodik semlegesség! politikájához és annak érdekében hajlandó minden áldozatot meghozni*
