Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-22 / 264. szám

1 Ö i 3 november 2 2* Sxinyei-Merse Jenő: ELLENZÉK 3 Tűnjék el prökre az a magyar ifjú* aki a falusi munkában büntetést lát A városba áramló székelyek sohasem szakadtak el az ősi rőttől — A keresz­tény és szociális magyar szellem Jegyében zajlott le a KMDSz-nek a Kato­likus Diákotthon Mozgalom javára rendezett estje KOLOZSVÁR, november 22. A Kolozs- J vári Magyar Diákok Szövetsége vasárnap este rendezte ünnepi estjét a Mátyás Ki­rály Diákházban a Katolikus Diákotthon- Mozgalom javára, amelynek középpont­jában Szinyei-Merse Jenő vallás- és köz- oktatásügyi miniszter ünnepi beszéde állt. A ma yar ifjúság kettős célkitűzése Az ünnepi esten resztvettek az egyházi, katonai, politikai és társadalom képvise­lői. A bevezető beszédet Pintér Péter Pál mondotta, aki a KMDSz célkitűzését vá­zolta. Ez a célkitűzés kettős: az örök ke­reszténység és az örök magyarság szolgá­lata. Ez a program nemcsak a mában, ha­nem történetében is kifejezésre jutott. — A KMDSz még a kisebbségi idők- ben, a nemzeti alapon szervezett Diákta-* nács örökségét gyiimölcsozteti — monr dotta — ez a Diáktanács pedig az akkori főiskolás vallásos egyesületek: a Mária Kongregáció, a Főiskolás Ifjúsági Keresz­tyén Egyesület és a Dávid Ferenc Egylet Főiskolás Körének vezetőségéből alakult. Amikor tehát a diákotthonok emelését célzó mozgalmakat felkarolja, kettős fel­adatnak tesz eleget: előmozdítsa a magyar nép tehetséges tagjainak a magyar vezető-gárdába való felemelkedését, eltüntesse a társadalmi helyzet okozta hátrányokat és ezzel biz­tosítsa a keresztény és népi alapon álló Magyarország kibontakozását, erősítse azt a gyökeret, amelyből az ifjúság táp­lálkozik, a mély kereszténységet, hiszen ez ad életüknek értelmet. — Ez az oka annak, hogy a KMDSz erő­teljesen bekapcsolódott a múltban a re­formátus Darányi Kálmán Diákház moz­galomba, ma pedig ezért rendezte meg a magyar közélet és irodalom kiválóságai­nak megtisztelő közreműködésével és tá­mogatásával a Katolikus Diákotthon Moz­galom javára ezt az ünnepi estet. Különös megtiszteltetéssel emlékezett meg Szinyei-Merse Jenő miniszterről és Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás­ról, akik iránymutató kezdeményezéssel állanak a mozgalom mellett. — Tisztáiban vagyunk azzal — fejezte be beszédét az ifjúság szónoka, — hogy tanítani valláserkölcsi nevelés nélkül csak külsőség, amely nélkülözi a lelki felkészültségnek harmóniát biztosító és kultúrát teremtő értékeit. Szívből kívánjuk, hogy az épülő katoli­kus diákotthon egy láncszeme legyen an­nak a munkának, amely a magyarságot az örökkévalósághoz — Krisztushoz — a sziklához láncolja. A Kolozsvári Énekkar énekszáma és Heayi Endre három versének felolvasása után Szinyei-Merse Jenő kültuszminiszter tartotta meg nagy érdeklődéssel várt elő­adását. A miniszter beszéde Kedves Barátaim! Ha népünk és nemzetünk műveltségét tanulmányozzuk, megállapíthatjuk, hogy az egyetemes magyar műveltség és né­pünk műveltsége között eltérés van. Ez az eltérés nem csupán azzal jelentkezik, ho-gy mások a falusi és mások a városi élet feladatai és feltételei, hanem a nem­zeti műveltség e két rétege között szerke­zeti különbségi is van. Kettős műveltsé­gűnk egybe ötvözése, a* munkának széles alapon való végrehajtása s a két művelt­ség közötti különbségnek áthidalása a, mi [feladatunk. Ebbe a munkába fiatalságun­kat is be akarjuk kapcsolni. ' I A városi értelmiség állandóan lépést tart az európai müvelséggel. E műveltsé­günk három naigy műveltségnek: a klasz- szikus kultúrának, az északi germán kul- ! túr,körnek s a steppei művelődésnek a ke­resztény világszemlélettel való összeolva­dásából keletkezett. Felső műveltségűnk tehát a szó nemes értelmében vett nem­zetek feletti műveltség, ezt magyarrá szí­nezi az, hogy a talarj, amelyen "kisarjazott s amelyből alkotói kinőttek: magyar. Ahhoz azonban, hogy olyan termőta- Taiiá tegyük a magyarságot, amelyből még dusabbian sarjazlhatnak lényegünket euró­pai szinten kifejező nagyságaink, saját magunk fokozottabb nevelése szükséges. Népművelésünknek tehát kettős feladata van: népünk méltó felemelésével egysé­ges magyar kultúra megteremtése s ezzel egyidőben felső műveltségűnk utánpótlá­sának a megerősítése. Nézzük meg most megerősödésünk alap­ját: a magyar népet. A klasszikus kultu- ' rák csak felszínesen éreztetik benne hatá­sukat s az é=zaki, germán kultúra sem ha­gyott jelentős nyomot összetételében. Fa­lusi népünk műveltségének összetevői: ősi steppei műveltségűnkkel színezett kö­zépeurópai népkultura, a kereszténység mélyreható és átformáló hatása s végül az uriosztályon keresztül kapott nyugat­európai kulzur javak. Ha a felső műveltségünket népünk mű­veltségével összehasonlítjuk, nyilvánvaló­vá lesz, hogy népünk művelődése nem ab­ból álf, hogy a nép között egyszerűen a felsőbb műveltséget terjesszük. A cél min­denesetre az, hogy művelés által fokoz­zuk népünk teremtő erejét, munkáját s ezzel növeljük benne öntudatát és saját értékelését. A cél tehát világos, de a hoz­závezető eszközök megtalálása semmikép­pen sem egyszerű. Kidolgozásul-: sok alá­zatot s munkát követel. Erre az alázatos munkára hivom a magyar fiatalságot. Ez a munka két részre oszlik: 1. Meg­ismerni a valóságot. 2. Kidolgozni népünk felemelésének módszereit. A valóság megismerése nem történhe­tik úgy, hogy csupán a jelen állapotot vesszük vizsgálat alá. A jelen hosszú fej­lődés eredménye s lényegét csak akkor is­merhetjük meg, ha kialakulásának folya­matát s az azt irányító belső és külső erő­ket felmérjük. Amikor a honfoglaló ma­gyarság megszállotta Erdélynek akkor I lakható területeit, jóformán csak a mai terület töredékére telepedhetett. Valóság­gal heroikus munka * volt az, amivel az akkori még nemrég földműveléshez szo­kott magyarság nem egészen háromszáz év alatt az erdoboritotta földet ismét ter­mőfölddé tette, úgyhogy a XII. század vé-. gére már majdnem a régi települések ha­táráig töltötte ki az erdélyi medencét. Az ekkor betelepített szász;ág a további elő­nyomulás irányában kapott területeket, a nemsokára megjelenő románság pedig olyan területeket tudott a maga sajátos hegyipásztor életmódjával beilleszteni Er­dély képébe, amelyet soha senki addig nem lakott, mert sem földművelő, sem a nagy állattenyésztő és lovaspásztor élet­formának nem felelt meg. Nemzetiségeink első szálldst&rületeikkel tehát hozzájárul­tak a közös munkához, de később már a maavar munka által meghódított terüle­tek felé terjeszkedtek. Ennek egyik lehe­tőségét az adta meg, hogy a terület jelen­tőségeit felismerő magyarság védte meg Erdélyt a századokon keresztül állandóan betörő ellenségtől s igy óriási vérveszte­séget szenvedett. Erdély mai képének ki­alakításában tehát részt vett ugyan mind­három ittlak-ó nép. de a munka dandárját és igy mennyiségileg és minőségileg is ér­tékesebb részét, a sorrendben is első ma­gyarság végezte. Erdély földje tehát igen nagy százalékban még ott is magyar mun­ka eredménye, ahol ma már a honfoglaló magyarság kipusztult. Egy-egy ilyen fel­ismerés nemcsak munkánk jogos öntuda­tát emeli bennünk, de tárgyilagos mérő­eszközt is ad a kezünkbe s talán alapul szolgálhat arra, hogy egymásrautaltsá­gunkat s egymással való viszonyunkat azok is tisztábban lássák, akik nem min- diq találják meg a zavartalan együttmű­ködés útját. Hasonló kutatások más területen is azzal biztatnak, hogy nem tűztünk ki lehetetlen célt magunk elé, amikor népünk és földünk minden szempontú és könyörtelen őszintesé- gü megismerését tűztük ki feladatunknak. E vizsgálat egyetlen célkitűzése az legyen, hogy az egykori és mai valóságot kendőzctle niil megismerjük. A tudománynak tehát van eszköze arra, hogy népünk élete folyását és belső áramlását felfedje. Második lépésként ki kell dolgoznunk népünk felemelésének módszereit s a kidolgo­zott módszerek szerint a munkát el kell vé­geznünk. Tehát mindenkinek, aki hivatásának érzi, hogy népünket műveltebbé tegye s éle­tet magasabb nívóra emelje, kötelessége meg­ismerni a maga területen azt, hogy milyen népünk felfogása, magatartása és igénye. Az általános elvi kérdések tisztázása után fogalmazzuk most meg pontosabban a tenni­valókat. Szükséges, hogy felnövő értelmisé­günk ne csupán felsőbb műveltségűnk szerke­zetét es feladatait ismerje meg. A -^alósá^ felkutatása a tudósok dolga, eredményeik tudomásulvétele és a népművelés azonban minden értelmiségi, embernek egyformán kö­telessége. Meggyőződésem, hogy komoly ered­ményeket csak akkor érhetünk el, ha az cu- I rópai szintű és hasznú magyarságtadomány­nak minden oktatási és nevelési fokon na­gyobb teret biztosítunk. Más tárgyakhoz ha­sonlóan az elemi foktól a legfelsőbb oktatásig állandóan szélesedő s gazdagodó menetben tárjuk fel a munka elvégzéséhez szükséges tu­dásanyagot. Tankönyvek, nagyobb óraszám, uj tanitóhelyek, kutatóintézetek k'dle’iek. Ezeken a kormányzat is segíthet és segített is már jelentős mértékben. A kutatók és a kormányzat munkája azon­ban terméketlen maradna, ha fiatal értelmi­ségünk nem erezné azt, hogy a munka tekin­télyes része reá vár. Magyarországon az erdélyi tájak bőven ad­tak kiváló egyéniségeket a városi magasabb kultúrának. S külön megállapíthatjuk, 'hogy az erdélyi falvakból a nagyobb kultnrkö?.- pontokba áramló székelyek sohasem szakad­tak el az ősi rögtől, sőt ellenkezően, a város­ban szerzett magasabb kultúrájukkal minden­kor az ősi falut, a faluban maradt népüket szolgálták. Az erdélyi fiatalság őseikhez méltóan ma is lelkesen érdeklődik a falu sorsa iránt, ös­szegyűjti népszokásaikat, sőt jogszokásaikat, dalait, táncait, hagyományait. Ugyanez a fia­talság nem felejtkezik meg szétszórtan élő testvéreink gondozásáról sem. Ez a munka el­ismerést érdemel. Örömmel látom, hogy Ti egymás mellett, egyetértőén dolgoztok. Most pedig) Erdély fiatalságán keresztül szólok az egész magyar fiatalsághoz. 1 udom, hogy ti is latjárok, s érzitek, hogy nemzetün­kért élni, dolgozni és áldozni kell. Ebben a nemei küzdelemben, amelyet magyar földön, a magyar nép megerősítéséért és felemeléséért folytatunk, nektek is méltó szerep jut. Tűn­jék el örökre az az értelmiségi fiatal magyar, amelyik vidéki munkahelyében és munkájában nem hivatást lát, hanem büntetést. Magyarok vagyunk s igy sok szó nélkül is meg kell ér­tenünk egymást. Én tőletek tehát egyet ké­rek: nem lankadó lelkesedéssel és szeretettel fokozzátok a tényleges komoly munkát mind a tudomány műhelyében, mind pedig oda­kint a falun. Jól jegyezzétek meg: csak a magasabb cél érdekében végzett munka az, amely idebent és a külföldön egyaránt ered­ményt és megbecsülést hoz számunkra. Ezekkel az egyetemes magyar gondolatok­kal melegen köszöntőm azokat, akik a diák- ottlionmozgalom felkarolásával újabb otthont kívánnak adni a dolgozó fiatal magyaroknak, tőletek ped.g jó munkát, becsületes magyar munkát várok és ehhez a muttkihoz kérem az Isten segítségét és aldárife Tamási Áron ünneplése Szünet után az Egyetemi Énekkar férfikara énekelt, majd Tamási Áron „Téli este a szé­kelyeknek■ cimü elbeszélését olvasta fel a ter­met zsúfolásig megtöltő előkelőségek viharos ünneplése közben. Lörincz Zsuzsa opera­énekesnő négy Kodály-dal előadása után Ka­rácsony Sándor egyetemi tanár tartott elő­adást „Pázmány, a nemzetnevelő“ címen. Az illusztris előadó a felekezeti béke és együtt­működés nevében beszélt. Hangsúlyozta, hogy református létére kötelessége beszélni Páz­mány Péterről, a XVIE század nagy nevelő­jéről, mert tanításai halhatatlanok és idősze­rűek. Vázolta a XVIE század légkörét, a ,,nemzet'4 és a „nevelő"1 fogalmát. Súlyos mon­danivalóinak lényegét végső megállapításában foglalhatjuk össze: ,*i vallási kérdéseknek XVII. századbeli megjelenési formája a hitvita, a XX. szá­zadé a bizonyosságtétel. Pázmány Péter bi- . zonyosságtétele dinamikus formában jelent­kezett: ez a dinamikus forma pedig egyben magyar forma is. — Pázmány nemcsak a katolikus ifjúság nevelője, hanem az egész és osztatlan magyar ifjúságé — fejezte be beszédét Karácsony Sándor — és kérem, áldozzon a magyar tár­sadalom felekezeti különbség nélkül eszméi­nek megvalósítása érdekében. A magas színvonalú ünnepi estet az Egye­temi Énekkar számai zárták be. Vezényelt Benedek Kálmán, a zongorakiséretet Endre Béla látta el. Az előadás után a miniszter résztvett az egyetemi tanács által rendezett vacsorán, a Diákház Korvin-termébcn, A miniszter hétfői programja A miniszter hétfőn meglátogatja az egye- | Ekus teológiát. Az unitárius egyházmegye tem központi épületében a rektori tanácsot, majd résiztvesz a bölcsészet-, nyelv- és törté­nettudományi és a jog- és államtudományi kar tanácskozásain. Györffy István dr. veze tésével megtikenti az Általános Növénytani Intézetet, majd Móricz Dénes dr. vezetésével a gyermekklinikát. A Nőszövetségek elnökei itt kérik a minisztert az uj gyermekklinika berendezéséhez, szükséges póthitel biztosításá­ra. Innen a közgazdasági akadémiára látogat el és megtekinti a református és római kato­iözgyülése után Vásárhelyi János püspök ál­tal adott ebéden vesz részt. Délután megte­kinti a Zenekonzervatóriumot 'és látogatást tesz a KMDSz Mátyás Diákházban lévő if­júsági kaszinóban. Este résztvesz a „Bolygó hollandi1" bemutatóján a Nemzeti Színház­ban, majd a Newyork étteremben tisztele­tére rendezett vacsorán. A miniszter kolozsvári látogatása után a órakor utazik vissza a fővárosba. Székelv gazdák tanulmányúja Csallóközben KOLOZSVÁR, november 22. A magyar gazdaközönség körében már régebben mozga lom indiult meg abból a célból, hogy a kü­lönböző vidékek arany- és ezüstkalászos gaz­dái tanulmányutak keretében megismerhessék az ország más vidékeinek mezőgazdasági hely­zetét, körülményeit, a népélecet és szokáso­kat. A szép sikerrel megindult mozgalomba bekapcsolódott az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület is s ennek eredményeként a múlt hét végén 2j erdélyi székely köz­ségből összeállított 50 főnyi arany- és ezüst- kalászos gazdacsoport látogatott el a Csalié közbe. A földímüvelésügyi minisztérium erdélyi ki­rendeltsége részéről Fazekas József m. kir. gazdasági tanár, az EMGE képviseletében Sebestyén József titkár kisérték el útjára az erdélyi gazdacsoportot. Csallóköz magyar gazdát már ütjük első állomásán, Nemesabonvban, igazi magyar vendégszeretettel fogadták az erdélyi gazdá­kat és fogadtatásukra a község egész lakos­sága kivonult. Neme.sabony és Nemeshódos községek fejljbtt állattenyésztésének bemuta­tására felvonultatták a községek tenvészállat- állományát. A bemutatón megjelent Thiringer László, a Kisalföldi ÁHattenvésztő Szövetség igazgatója is. A székely gazdik nagy öröm­mel nézték végig a községek fejletr tenvész- áliatállományát, majd udvarszemlén vertek részt, amelynek során nemcsak a nagygazdák, hanem a kisbirtokosok és zsellérek portáját is megtekintették. Az állat- és udvarszemlét vítaelőadás zárta be, amelyen közösen meg­vitatták a látottakat s az elhangzott hozzá­szólásokban az erdélyi gazdák mindarra rá­mutattak, amit jónak vagy hibásnak tartot­tak. így például rámutattak a háziipar hiá­nyára s felajánlották, hogy az erdélyi leá­nyok szívesen elmennek Csallóközre, hogy háziipari tanfolyamokon megtanítsák az asz- szonynépet a szövés-fonás mesterségére. Az egyik erdélyi gazda arra a fájdalmas tényre mutatott rá, hogy a nemesabonyi nagygazdáknál mennyire hiányzik a gyer­mekáldás. Útjuk további során az erdélyi gazdacsoport még több csallóközi faluba látogatott el, így Csallótárnokra és Benkepatonyba. Csallótár- nokon az erdélyi gazdák látva a község ma- gasszinvonalu állattenyésztését, azt indítvá­nyozták, hogy a tárnoki gazdák adjanak az erdélyieknek tenyészállatokat s azokért ők fát adnának cserébe. Az indítványt nagy örömmel fogadta Kup- pisch Gyula, az Állattenyésztő Egyesület igaz­gatója s valószínűleg rövidesen létrejön a cse­reüzlet az erdélyi cs csallóközi gazdák kö­zött. A tanulmányút végén az erdélyi gazdák rögtönzött műsorral kedveskedtek vendéglá­tóiknak a csallótárnoki kulturházban és kö­szönetét mondottak Csallóköz magyar népének a szives vendégszeretetért, amelyet valószínű leg a jövő hónapban viszonozni is fognak. AZ IPARTESTÜLET VENDÉG IP ARI SZAKOSZTÁLYÁNAK TISZTÚJÍTÓ ÜLÉ­SE. A kolozsvári ipartestület vendégi pari szakosztálya most tartotta meg közgyűlését. A közgyűlésen a szakosztály elnökévé Csonka Antal, alelnökké Szilágyi Jánost, pénztárossá vitéz Blénessy Ágostont választották meg. Diszelnök egyhangú választással Komját- szeghy Lajos vendéglős lett, aki a kolozsvári vendégi pari szakma egyik legrégebbi érde­mes tagja. A választás eredményének kihir­detése után Csonka Antal elnök a közellátási szabályok betartására hívta fel a tagok fi­gyelmét cs határozatban kimondották, hogy a szakosztály saját hatáskörében is ellenőrzi a közellátási rendeletek szigorú betartását. megalakult a cipésziparosok ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK KOtOZS- MEGYEI SZERVEZETE. Tegnap délelőtt az. ipartestiilct helyiségében ülésezett az ipartes­ti'let lábbelikészito ipari szakosztálya. A7. ülesen a labbelikfczitő ipar tagjai nagy szám­mal vettek reszt. Kovács Antal elnök javas­latára kimondották, hogy megalakítják az. or­szágos szövetség megyei szervezetét.

Next

/
Thumbnails
Contents