Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-19 / 262. szám

í®«® BffTemner rí. un Helyes-e, ha a színészek politizálnak? 1 Egyre gyakrabban foglalkoztatja ez a kérdés a budapesti sajtót, különösen az­óta, hogy közel harminc neves budapesti színészről kiderült: rész tv ettek egy politi­kai megbeszélésen és állítólag elhatároz­ták, hJogy belépnek a szociáldemokrata pákt-ba. A budapesti lapok a színészek' névsorát is közlik és igen helyesen hozzá­teszik, hogy a mai rendkívüli időkben, amikor a nemzet élet-halál harcát vívja, naigyon visszatetsző, ha elsővonalbeli szí­nészeink beleavatkoznak a politikusok dolgába. A színpadról a szó nemesi elkü és iga-zi értelmében azt szoktuk mondani, hogy az élő szó temploma. Hirdetője és egyik fenntartója a magyar kultúrának, amely döntő hivatást tölt be a nemzet éle­tében. Megdöbbentő tünet, ha a színészek hivatásukat nem ebben az eszményi ér­telemben fogják fel, hanem a konjunk­túrát akarják szolgálni és lealacsonyod­nak a napi politika posványáiba, s különö­sen jellemző, hogy egyes művészek éppen a szociáldemokrata párt keretei között akarják megtalálná a haza boldogulását, amely az utóbbi időben egyre fokozottabb mértékben fejti ki tevékenységét. A sajtónak az a része, amelyet véle­ménynyilvánításai miatt baloldali színe­zetű újságírásnak szoktak nevezni a köz­véleményben, természetesen semmi ki­vetnivalót nem talál abban, hogy egyes budapesti vezető színészek belépnek a szocialista pártba. Jól emlékszünk azon­ban arra, hogy éppen ezek a sajtóorgá­numok a legélesebb támadásokat intézték azok ellen a művészeink ellen, akikről azt tartották, hogy a magyar nemzeti gondolat jegyében folytatják művészi munkájukat. Igv született annakidején a Páger-ügy, amely a legd.urvábban kriti­zálta legkiválóbb magyar filmszínészün­ket, amiért fellépett az egyik jobboldali folyóirat irodalmi estjén. Hétszámra tele volt a sajtó azzal, hogy Páger Antal po­litizál és a film, berkeiben is olyan minő­síthetetlen vadaikat hoztak fel ellene, ami­lyenekre alig volt példa a magyar életben. Az utóbbi időkben Kiss Ferencnek ju­tott ki a tanra d ás okból. Erre az uj sajtó- kampányra az adott alkalmat, hogy a a Nemzeti Színház öltözőiében Jávor Pál állítólag összetörte Kiss Ferencnek ott el­helyezett szobrát. Az egyik baloldali lap ebből az alkalomból kétszer is vezércik­kezett és egyik cikkében gúnyos hangon kifordította az általános ismert verssoro­kat, hogy: „Szobor vagyok, de fáj minden, tagom“- arra, hogy: „Szobor vagyok, de fájok miniden tagnak“, vagyis, hogy a Nemzeti Színház minden tagjának fájna az a fény, hogy Kiss Ferenc miniatűr árulja, hogy a magyar közéletben rnég mindig akadnak olvanok, akik a gyülöl- séget és a bosszuállást tekintik legfőbb céljuknak. A politizáló színészek ügye ezzel szem­ben egy cseppet sem képez szálkát a bal­oldali újságírás szemében. Nem! Ezek a színészek szerintük nagyon előrelátó és bölcs emberek, akik helyesen ismerték fel, hogy mi a kötelességük. Keserű száj­ízzel és jogos kiábrándulás érzésével fi­gyeljük ezeket a sajtóvitákat, amelyek távol állanak az erdélyi lélektől és attól a széliemtől, amely kisebbségi sorsunk­ban közöttünk kialakult. Nálunk nem po­litizálnak a színészek, mintahogy nem po­litizáltak a múltban sem. Mi a színpadot a ma,gyár kuikura egyik bevehetetlen vá­rának tekintettük az idegen uralom alatt és a szineszeket végvári harcosoknak, akik a legszömyübb anyagi nehézségek köze­pette teljesítették magyar hivatásukat ugyanakkor, amikor a budapesti sztárok vagyonokat kerestek össze. A mi színé­szeinek sohasem engedték meg maguknak azt a fényűzést, hogy politizáljanak és kitartanak eddigi álláspontjuk mellett most is, amikor mindennél nagyobb szük­ség van arra, hogy megőrizzük a magyar egységet. Ha a neves budapesti színészek az erdélyi példára gondolnak, azt hisz- szük, hogy nem á-ezhet-ne-k egyebet a lel­kűk mélyén, mint szégyenkezést, mert a nemzet összessége ellen vétkeznék, ami­kor a művészet szentségét konjunktúra- hajszolással és a napi politikába való b el ea v atk ozással 1 etal ácson v Lt j á k. VÉGH JÓZSEF. I 4PJ RUHÁT A RIJHÁTLANOKVAK! | 4 főispán: Boldog, akt' segíthet a szegényeken! a polgármester ; társadalmá­ban nem csalódhatunk 2430 rxegénY család nercben kopogtat nah a tizedesek KOLOZSVÁR, november 19. Alig telt el 48 óra az első hivatalos felhivás óta, hogy Kolozsvár társadalma egy ember­ként vegyen részt a legszegényebb lakos­ság téli felruházásának mozgalmában, s máris jóleső örömmel jelenthetjük, hogy ez a mélységesen emberbarát! felhivás megmozgatta Kolozsvár egész társadal­mát. Az „Adj ruhát a ruhátlannak“ jel­szó rövid két nap alatt is szinte beideg­ződ ött a telkekbe, s minden túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogv nemcsak a tehe­tősebb, de a középosztályhoz tartozó csa­ládi körökben is lázas buzgalommal ké­szül mindenki a gyűjtésre, az adakozásra. Jól esik tudni, hogy Kolozsvár város lakossága valóban megértette a felhivás lényegét, s már a gvüjtés megindulása előtt svziwel-1 élekkel készül csatlakozni ehhez a nemes mozgalomhoz. Mindez azt jelenti, hogy e nemes hagyományú, ősré­gi városnak, Erdély fővárosának lakói a mai szörnyű háború közepette is megérez­ték azt, ^ogv az egyéni saját gondunknál talán sokkal súlyosabb és sötétebb gon­dok felhőzik be sok szegény kolozsvári testvérünk arcát és szemét. Megérezték, hogy sajnos, igen sokan vannak, akiket a közelgő téli hónapokban nem véd meg a fagyoskodástól hiányos ruhájuk és lyu­kas cipőjük. A város és vármegye vezetőségének fel­hívása után a Kolozsvár város Tizes Szer­vezetének röpcédulái is eljutottak a ko­lozsvári családok otthonába és ezt üzenik mindenkinek: „Most, a nemzeti lét nehéz óráiban a belső front parancsa ez: mindenkinek, minden körülmények között egyformán vállalnia kell, az emberi és nemzet test vé­ri kötelességeket. Egy ruhadarabot ad­junk. de jót! Ha rongyos, foltozzuk meg. ha piszkos, takarítsuk ki! Készítsétek jó szívvel az ajándékozandó holmikat és ad­játok szeretettel! Érte jövünk november 21. és 28. között!“ A tizedesek minden kolozsvári lakásba bekopogtatnak a téli segítséget váró ko­lozsváriak nevében. Fogadjuk őket mind­nyájan sziveden. Nem koldulni jennek, hímem segítem nélkülöző erobertest vé­reinken. szobrát elhelyezték az öltözőben. Megszó­laltatták a lapok Jávor Pált is az ominó­zus ' szoborügyben, aki kijelentette, hogy: „Nem nyákazta le Kiss Ferenc szobrát, mindössze egyik karját törte le, ezt is tisz­tán véletlenségből és szívesen megfizeti azt a kárt, amelyet ezáltal okozott.“ Azt is tudni kell, hogy bármennyire til­takozik is Jávol Pál a politizálás ellen, a budapesti közvélemény azok közé a szí­nészek közé sorozza, akik nyíltan rokon­szenveznek a baloldali ezsmékkel. Több olyan „baráti megbeszélésen vett részt, amelyeken baloldali politikusok és újság­írók vitték a hangot, amiről a szocialista színezetű lapok hűségesen be is számol­tak. Nem szorul tehát különösebb magya­rázatra az a tény, hogy a baloldali sajtó kétféle mértékkel mér. Azt nagyon he­lyénvalónak találja, ha színészek baloldali politikát folytatnak, de jaj annak, aki a keresztény magyar nemzeti szellem egyed­uralmát kívánja a színpadon. Kiss Fe­rencet azért ^űlölik ezek a politikusok és lapjaik, mert mint a Szánészkamara el­nöke, a legvégsőkig exponálta magát a keresztény magyar nemzeti gondolat mel­lett. Az egyik lap leplezetlenül be is vall­ja, hogy ezért van a nagy harc. Vezércik­kének befejező szakaszában nyíltan meg­mondja, hogy Kiss Ferenc, mint színész- kamarai elnök működésével olyan felejt­hetetlen működést fejtett ki, amire a szí­nészek mindig emlékezni fognak. Ez a fe- nyegetésszerüen hangzó megjegyzés el­A főispán egyetlen mondata Az előkészítő munka a legszebb és leg- J reményteljesebb jegyben indult el. A I mozgalommal kapcsolatban megkérdez- « tűk Inczédy-Joksman Ödön dr. főispánt és Keledy Tibor dr. polgármestert, hogyha a hivatalos felhívásokon kívül volna va­lami közölnivalójuk Kolozsvár társadal­ma számára^ mondják el. Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán mindössze ennyit mond: — Életünkben az adja talán a legna­gyobb boldogságot, amikor adni tudíunk. amikor jó szívvel ajándékozhatunk és se­gítünk másokon, a szegényeken.. Egyetlen rövid mondat az egész, de úgy érezzük, hogy a főispánnak ebben az egyetlen gondolatában benne van az egész mozgalom célja, jelentősége, lényege és . minden bizonnyal sikere is. A helyzet beszél mondja a polgármester Keledy Tibor dr. polgármester is rövi­den nyilatkozik. Minidének előtt kijelenti, hogy ^ boldog, mert úgy látta, hogy Ko­lozsvár társadalma a leg dicséret rém ol­tóbb együttérzéssel és megértéssel visel­tetik a mozgalom iránt. — Voltaképpen a helyzet beszél — mondja a polgármester — s ma, közvet­lenül e háborús tél küszöbén a szegények helyzete mindennél többet mond és ha megérzi mindienki azt, ami a lélekben fa­kad egy-egy nélkülöző, sokgyermekes sze­gény családapa, vagy családanya láttán, úgy az az egyetlen leiekből fakaidó érzés többet mond bármilyen hivatalos nyilat­kozatnál. Megértjük Keledy polgármesternek ezt a szép gondolatát. S hisszük, hogy velünk együtt egy emberként megérti Kolozsvár közönsége is. A továbbiakban még ezt mondja Kolozsvár első polgára: — Fájdalmas elgondolni is, hogy legye­nek olyan kolozsvári szeygény gyermekek, akik ruha vagy cipő hiányában az iskolá­ból kimaradni kénytelenek, s épp olyan elszomorító volna, ha e szegény gyerme­kek egyszerű, szegény szülei, a család munkakeresője, az apa, vagy anva meg­felelő ruházat hiányában nem tudna min­dennap megjelenni munkahelyén. Erdély fővárosában még ez ötödik nehéz háborús télen sem szabad ennek megtörténni. Sokatmondó számadatok Megkérdezzük a polgármestertől, hogv hozzávetőleg hány gondozásra szoruló szegény családot tart nyilván a város népjóléti ügyosztálya. Az adat, amelyet a polgármesteri válaszból megtudunk, elég­gé elszomorító. — Kolozsvárcm — mondja a polgármes­ter — 2430 egészen szegénysorsu család­ról kell gondoskodnia a népjóléti ügyosz­tálynak. A 2430 közül pedig 1200 a sok- gyermekes család szám.a. Ha tehát a ess­Ä kultuszminiszter kolozsvári látogatása során megtekinti az egyházak kulturális j intézményeit BUDAPEST, november 19. (MTI.) Szi- nyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter-'a kolozsvári tudományegyetem meghívására november, 21-én, vasárnap Kolozsvárra érkezik,- ahol aznap este elő­adást. tart a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége által a Mátyás K:r'7v D'ók- házban a Katolikus Diákmozgalom javá­ra rendezett ünnepi esten, amelyen rajta kívül még Karácsony Sándor debreceni egyetemi tanár taft előadást. A minisz­ter a hétfői napot is Kolozsváron tölti és \ megtekinti áz egyetem újabb intézmé- I nyelt, valamint az egyházak kulturális in- f ládi aráinypzámot vesszük alapul, úgy azt lehet mondani, hogv Kolozsváron össze­sen mintegy 10—11 000 segélyezésre szo­ruló szegény ember él, természetesen gyermekeket és felnőtteket qrvaránt be­leértve. Ez pedig Kolozsvár összlakossá­gának bizony 10 százaléka. Arról van te­hát szó, hogy a fennmaradó tehetősebb 90 százalék a lehetőség szerint s a lehe­tőség mellett a szív sugallatára is hall­gatva, segítsen valamit e nehéz téli hó­napokban a segítségre nagyon is rászo­ruló tízszázaléknyi szegén veken. felvetődött az a gondolat, hogv bizo­I)V?rö rvV’-O >*> rvlr ■? <* otyr-’ilr T"'"1’ 1O nyilag talán nem tudnak ruhaneműt adni, ..........-.........._________3____ de készséggel és szívesen vállalnak részt a mozgalomban, olyanformán, hogy a sze­gényeknek ajándékozandó holmit meg­vennék. A kérdés mármóst az, hogyan történjék ennek gyakorlati megoldása. Ezzel kapcsolatban dr. Keledy polgármes­ter a népjóléti ügyosztály vezetőjével, dr. Csizmadia tanácsnokkal már meg is be­szélte a teendőket és ennek a megold ását is megtalálta. A gyűjtést vezető tizedesek pénzt természetesen nem fogadnak el, hi­szen a cél az, hogy ruhaneműhöz jussa­nak a szegények. Aki tehát ajándékozni akar valamit, de pillanatnyilag nem ren­delkezik megfelelő nélkülözhető ruhane­művel, úgy azt megvásárolja, értesíti ar­ról a népjóléti ügyosztályt és az intézke­dik tovább, hogy a megvásárolt holmik annak a szegény családnak a vásárlási könyvébe Írják be, akinek részére vették. Ismételten hangsúlyozza a poLgánmeste:: — A hanigsuly azon van, hagy kész hol­mihoz, ruhához, vagy cipőhöz jussanak a szegények, mert ha csak anyagot adunk nekik, az csak félsegitség volna. Végül megemlékezik Keledy polgármester meleg, szavakkal a kolozsvári Tizes Szervezet­ről, amely a legkészségésébb odaadással állott a mozgalom mellé és vállalkozott a gyűjtés végrehajtására. A legteljesebb el­ismerés és köszönet illeti ezért. * Az utolsó kérdést maga a polgármester adja fel: — Kell-e Itt sokat magyarázni, mon­dani? Igaza van Keledy polgármesternek. Minden szó szegény és silány ahhoz. ami‘ az emberi :ziv és lélek érez. S ha e ne­mes mozgalomra való felhivás valóban elér Kolozsvár társadalmának szivéhez, úgy a családi otthonok ajtaján nem fog­nak hiába kopogtatni derék tizedeseink, s nem marad hiányos, rongyos ruhával és cipővel egyetlen szegény gyermek és ke­nyérkereső édesapa sem ezen a fájdalma­san nehéz télen Kolozsváron. (g. a.) Wekerle Sándor a letsöházúi alelnöke BUDAPEST, november 19. A felsőház november 18-án. csütörtökön délelőtt 10 órakor ülést tartott. Báró Perényi Zsig- mond elparentálta Beöthy László belső titkos tanácsost. Közölte továbbá, hogy József királyi herceget és Auguszta ki­rályi hercegasszonyt házasságkötésük 50. évfordulója alkalmából a felsőház nevé­ben jókívánságaival felkereste. Bejelen­tette még, hogy Bethlen István gróf le­mondott a földművelésügyi bizottság tag­ságáról, Bethlen Pál gróf pedig véderő­bizottsági tagságáról. A napirend első pontja értelmében sor került a felsőház egyik alelnöki tisztének választás utján való betöltésére. A leadott 172 szavazat közül 165 szavazattal Wekerle Sándort választották meg a tisztségre. Az egyik jegyzői tisztségre Kass Albert bárót vá­lasztották meg. A napirend előtti elnöki bejelentés szerint a felsőházban csütörtö­kön rendeztek próbariadót. A szirénák 11 óra 13 perckor szólaltak meg és 11 óra 33 percig az elnök az. ülést felfüg­gesztette. Ujramegnvitáskor felolvasták a mentelmi bizottság jelentését több felső­házi tag mentelmi ügyében. A pénzügyi és véderőbizottság együttes jelentését az egyszeri hadkötelezettségi adóról és a rendkívüli hadiadóról szóló törvényjavas­latról. A tárgysorozat utolsó pontjaként a pénzügyi bizottság jelentését olvasták fel a rendkívüli ideiglenes házadómentes­ségről szóló törvénycikk alapján engedé­lyezett rendkívüli ideiglenes házadómen­tességről szóló pénzügyminiszteri jelen­tésről. A felsőház a felolvasott jelentése­ket hozzászólás nélkül elfogadta. Az ülés röviddel 12 óra után véget ért. NÉPI IRODALMI EST DÉSEN. A sza- mosmemti tanítóság rendezésében novem­ber 23-án népi irodalmi est lesz Désen a vármegyeháza dísztermében, a műsorban szereoelmek Sinka István, az ismert fiatal népi költő és Féja Géza, az ismert falu­kutató író. Az esttel kapcsolatban a népi irók müveiből dr. Piski Sándor irányítá­sával könyvvásárt is rendeznek. ATÉPITTK A NAGYVÁRADI PÁLYA­UDVAR r. A MÁV építési ügyosztálya azzal a tervvel foglalkozik, hogv Nagyvárad sze­mély pályaudvarát átépíti és a pályaudvar vá­gányai fölé üvegcsamokot épít. Egv másik terv szerint alagsoros pályaudvar készülne Nagyváradon. FÖLDBTRTOKRF.NDF.ZÉSí TANFO LYAM. A földművelésügyi miniszter 30 hallgató részére január r-ével kezdődőleg i éves földbirtok rendezési műszaki tanfolyaméi rendez. A hallgatók amennyiben kötelezettsé­get vállalnak arra, hogv a tanfolyam sikeres elvégzése után kijelölt földbirtokrendező mérnökök irodájának szolgálatába lépnek, havi 130 pengő díjazás mellett a ranfolvam meg­kezdésével egv'cfeiüleg. mint kisegítő munka erők kapnak alkalmazást. Politizáló színészek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents