Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-19 / 262. szám
♦ BEM ELLENZÉK „4 katolikus társadalomnak meg kell becsülnie a papjai, lelkiekben vezeiőjcí és Selkiaiyjái** Sándor Imre plisptiU hesynöL a „névíeicn papolí érdemeli méllaiia az erdélyi római kaiolikui egyházmegye közgyűlésén KOLOZSVÁR, november 19. Az erdélyi római katolikus egyházmegyei tanács mint már jelentettük — tegnap délelőtt kezdte meg tanácskozását. A kegyesrendiek templomában tartott szentmise után, melyet Sándor Imre dr. püspöki helvnök szolgált nagy segédlettel, az egyházmegyei tanács t.igA közgyűlés megnyitása után általános figyelem közepette a püspöki helvnök emelkedett szólásra és nagyhatású elnöki megnyitójában megemlékezett az igazgatótanács 70 éves múltjáról, párhuzamot vont az egyházmegyéi tanács és az újonnan megszervezett Katolikus akció között s megállapította, hogy mig a státus jogi szervezet, a Katolikus akció társadalmi szerv. De a két szervezetnek egy a célja, egy kell legyen a lelke is. Majd így folytatta: Milyen legyen ez a lélek? A kérdésre azt felelem: ténylegesen keresztem-! szükség ezt ma hangoztatni és megmondani, logy a keresztényiég nem fajt jelent, hanem életstílust. Ma, amikor a keresztény név ki- akatok reklámja lett és sokszor élhetetlenséget pótol, máskor kapzsiságot takar, meg kell nondani, hogy a tényleges kereszténység több (ires szónál: Az Istent feljed és tartsad meg az c parancsait, ez az egész ember! Meg kell mondani, hogy hiába magasztaljuk a fajt tiszta vér nélkül, hiába mentjük a népet erkölcs nélkül, hiába szavaljuk a nemzeti egységet önzetlenség nélkül, hiába aggódunk a jövőért az erkölcsi megújhodás őszinte vágya nélkül, nem fogjuk megmenteni a társadalmat Krisztus nélkül! Christianus mihi nomen, catholicus cognomen. Akarjunk és merjünk keresztények lenni katolikus módon. Ennek a mondatnak minden vonatkozását most ki nem fejthetett, csak szükebb körre vonva azt mondom: Szeressük Krisztus egy-házát annak természete szerint. Krisztus egyháza hierarkikus szervezet alá és fölé rendeltséggel s főként minden egyes tagnak sajátos feladatával. Mivel a katolikus egyrház ezt a jelleget a századok folyamán mindig komolyan vette, szervezettségével és fegyelmével a kívülállók tiszteletét is kiérdemelte. jni a kar. gimnázium dísztermébe vonultak, ahol az. elnöki emelvényen Sándor Imre püspöki helvnök, dr. vitéz Boga Alajos kanonok, dr. lnczédy Jvksman Ödön főispán, világi elnök, Adorján Károly dr. tanfelügyelő és dr. Jelen Gyula, világi alelnök foglaltak helyet. szülni, ha kell, a katakomháélctre is a feltétlen szükséges a katolikus akció munkájának támogatása. Vitéz Boga Alajos dr. kanonok, az igazgatótanács nevében köszönetét mondott az. elismerő szavakért, hangoztatta, hogy bár a megszállás alatt a státus 26.000 hold' erdejéből 24 ezret elvertek, a lehetőség határain belül szives örömmd támogatják az akció munkásságát. A felszólalások urán az egyházmegyei tanács elfogadta Faragó Ferenc dr., teológiai tanár javaslatát. le eniőien szaporodóit a ketoIiLus iskolák ianulóléíszáma A tanügyi értekezlettel kapcsolatban Kov- rig Béla dr. egyetemi tanár megállapította, hogy az egyetemi hallgatók közül kevesen vesznek részt a vallási életben. Foglalkozott az egyetemi hallgatók elhelyezésének kérdésével s megemlítette, hogy a Bátori Apor Szeminárium befogadóképessége rendkívül csekély s annak kibővítésére feltétlen szükség van. Biró Vencel dr. egyetemi tanár uj szeminárium létesítésének szükségességét hangoztatta, ahol a tehetséges, de szegény' tanulók részére ingyenes ellátást biztosíthatnak-. A tanügyi jelentés kapcsán Balázs András dr. felemlítette, hogy csekély méreteik miatt az intézetek nem tudják befogadni a növendékeket. Eismerését fejezte ki az igazgatótanács munkája iránt, amelyet különösen a megszállás éveiben végzett. Biró Vencel az egyházmegyei tárnics idlsztikar|lnak érdemeit méltatta. Csipák Lajos dr. kanonok a tanintézetek növendékeinek örvendetes szaporodásáról számolt be s annak a véleményének adott kifejezést, hogy az ifjúság gyakorlati irányú nevelésére van szükség, ezért polgári és szakiskolákat kell létesíteni. Kovrig Béla dr. a polgári iskolák létesítését feleslegesnek inon dotta, mert a polgári iskolákban a falusi ifjúság csak szellemi proletár lesz, ehelyett több gimnáziumra van szükség. Dombói Zoltán dr. egészségügyi főfelügyelő előadta, hogy a gimnáziumokban a leányok nyelveket, zenét, művészetet, sokat tanulnak, a gyermek neveléshez és ápoláshoz azonban nem értenek, s ezért a tanterv ezirányu átalakítására vari szükség. Rózsa József dr. tankerületi főfelügyelő és Szőkefalvi Nagy Gyula egyetemi tanár szántén a polgári iskolák felállítása mellett foglaltak állást, Xantus János igazgató pedig polgáriiskolai tanárképző felállításának szükségét hangoztatta. Sándor Imre püspöki helynök válaszában kijelentette, hogy az igazgatótanács mindent elkövet azért, hogy a növendékek nevelését kedvező megoldáshoz juttassa. Vitéz Boga Alajos dr. kanonok hangoztatta, hogy az iskolai rendszerért változtatnál kell és gyakorlati irányba kell terelni. Kereskedelmi és középiskolákra van szükség, hogy az ifjúságot gyakorlati pályákra neveljék. Biró Ferenc esperes hangoztatta, törekedni kell arra, hogy elmélyüljön a kapcsolat az intézetek és növendékei között. Nagy Lajos dr. a székelyudváhrhelyi gimnázium fennállásának 350 éves évfordulójáról emlékezett meg. Csipák Lajos dr. kanonok a fiúnevelő intézetek önellátásra való áttérését javasolta. Inezédy-Joksman Odón dr. főispán felszólalásában a katolikus leányotthonok létesítésének szükségességét ismertette és hangoztatta, hogy a tehetséges tanulók fokozottabb felkarolására van szükség. Az egyházmegyei tanács ezután a felszólalások után megszakította tanácskozásait. A tanács tagjai a Központi Szálló éttermében közebéden vettek részt. A közebéd után az egyházmegyei tanács a Hinléder-Fcls Ákos lemondása következtében megüresedett igazgatótanácsosi helyre Rózsa József dr. tankerületi főigazgatót választotta meg. Vitéz Boga Alajos dr. kanonok javaslatára újra megválasztotta a számvizsgáló, tanügyi és adminisztrációs bizottság tagjait, ezután pedig a gazdasági ügyek és alapok helyzetének megvitatása után a közgyűlés végétért. Tudomány és erdélyiség „Gondolunk a névtelen papra* Az egységbe szervezéshez Erdély katolikus férfiaitól elsősorban kérem — mondotta a továbbiakban —, hogy a hierarkia megsegítésével biztosítsák azt a fegyelmet, amely eredményes munkánk alapfelétele. És itt ne gondoljon senki az én igénytelen személyemre. Nehéz óráimban, melyeket nem a munka erdeje, hanem a felelősség súlya szokott nehézzé tenni, nem a nagyobb tekintélyről, hanem a csendes elvonulásról szoktam — ábrándozni. Ne gondoljanak a püspök személyére se. Ma Márton Áron mellett állni nem jámbor emberek jó- indidata, hanem jeles férfiak tisztessége. Hanem gondoljanak a névtelen papra, aki valahol Erdélyországban szent hivatása posztján áll. Lemondott a civilizáció olyan előnyeiről, melyek ma a bolti szolgává lett hívének is kijárnak a városban. Éhbérért dolgozik a gránicon, idegenek gyűlöletét viseli a szórványokban, értetlenséggel és szűkmarkúsággal küzködik a falvakban és sokszor érzi ug}r, hogy ha Krisztusa nem volna, senkije sem volna. Kérem a közgyűlés tagjait, vigyék szét annak a kötelességnek a tudatát, hogy a katolikus társadalomnak meg kell becsülnie a papját, lelkiekben vezetőjét és lelkiatyját. — A katolikusoknak egymást is meg kell ismerniük és támogatniuk. Nem akarom én ezzel a protekcionizmust és a klikkrendszert az egyházba is behozni, csak azt kiemelni, hogy nem vagyunk tehetségben kisebbek, megbízhatóságban értéktelenebbek, műveltségben elmaradottabbak, hazaszeretetben hátrább állók, mint bárki ez országban. De magunk és ügyeink védelmében élhetetlenebbek vagyunk. Pedig a szeretet rendje, az ordo cari- tatis nemcsak megengedi, hanem parancsolja, hogy egyéb minden feltétel egyenlősége esetén a hozzám közelebb állót támogassam. A beszéd elhangzása után a püspöki helynök megemlékezett az elhunyt papokról, utána az egyházmegyei tanács jelentésének tárgyalása került sorra. 4 katolikus akcíd Faragó Ferenc dr. teológiai tanár lelkes- hangú beszédében a katolikus akció munkájának jelentőségét méltatta. Kérte, hogy az igazgatótanács a katolikus akció munkásságát mindenben támogassa. Vargha Béla dr. megemlékezve a közgyűlés elé terjesztett jelentésről, bizalmát fejezte ki az igazgatótanács iránt. Kovrig Béla dr. prorector a világválsággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy elő kell kéFöldrajzilag a népek találkozási pontja, divatos kifejezéssel: viharsarok; rendező elv és szervező gyakorlat, tudományban és művészetben nemcsak befogadó és tolmácsoló, de nagy módosító és eredeti alkotó, íme ez röviden Erdély s az erdélyiség. Az analógiákat kedvelőkért ide írhatjuk: Toscana és Provence, de Weimar s talán a magunk módja Szerint egy kissé Potsdam is. Különálló költészet és szin, különálló bölcselet és főként életforma, s jobb századaiban erő és egyensúly. A történelem minden szele átzugott felette. A Habsburg és a porta követei viaskodnak érte, s a mondvacsinált hatalmasságok ma sem bírják legyűrni birtoklása csábitó vágyát. A gótika, a renaissance, a humanizmus és a reformáció tették európaivá, időleges államszervezete, életformája és társadalmi berendezése őrizte meg erdélyiségében. Szenei Molnár Albert, Apáczai Csere János, Brassai Sámuel, egy Bethlen Miklós vagy Mikó Imre er. fejezték ki ezt az erdélyiséget különféle téren, minden ismérvével együtt. Mi a tudományos kutatás és cél összefüggése e tájjal, a találóan ,,minőségi Magyarországnak“ nevezett Erdéllyel, az au194 3 november 19 tentikus európai kultúra határvidékével? Mert tagadhatatlan, hogy az « rd'-lyi./g nemcsak különleges célokat tűz a tudomány elé, külön feladatokat ad fel megoldásra, de színeket kever bölcseletébe és irányítja exact munkáját. A kérdés részletes és elvont boncolgatása hMyidt, áll- j n itt, rövid, de szemléltető feleletül annak a munkásságnak felsorolása, amit a korszerű erdélyi tudományos kutatás követelményeinek szem előtt tartásával, fennállásának rövid ideje alatt az Erdélyi Tudományos Intézett végzett. Nagytömegű kiadványa itt áll összegyűjtve, asztalunkon. E hasábon nem is törekszünk felmérésére, sem szakszerű bírálatára. Mindössze érzékeltetni szeretnők 0 munka irányát, lényegét, sajátos indító okait. Tájékoztatóul jegyezzük fel tehát az alábbiakat: Az erdélyi tudománypolitika és megvalósulásainak múltját, jelenét és jövendő célkitűzéseit, az egyetem ujjászerveze- se alkalmából kiadott „Az erdélyi egyetemi gondolat“ rimü kiadványában dolgozta fel az intézet. László Gyula, Roska Mái ton és Székelv Zoltán munkái, — ,.Erdély régészeti repertóriuma“ és „A kőmáliéi erődített római tábor“ Erdély népvándorláskorabeli és főleg az első magyar századokból származó emlékek felkutatását és feldolgozását tűzték ki céljukul. Ugyancsak erre szolgál az egvetemiinkön közelebbről felállítandó népvándorlásKC- rabeli ősrégészeti tanszék, s ebbe a munkába kapcsolódnak bele a helybeli és a szilágvsági ásatások is. A magyar nyelvi és nyelvtörténeti munkák közt megtaláljuk Szabó T. Attila „A kalotaszegi helynévanyag vízrajzi szókincse“, Márton Gyula ,,A rumén nyelvatlasz magyar eredetű anyaga“ és Imre Samu „A kolozsvári fazekasság müszókincse“ cimü intézeti kiadványokat. Művelődéstörténeti, s részben irodalomtörténeti jelentőségű feldolgozás Tamás Lajos „Fogarasi István kátéja' Varjas Béla ,,Engedi György Gismundi é' Gisouardus széphistóriája“, vagy a közelmúlt magyar-román viszonylatának egy nevezetes fejezetéről szóló tanulmány I. Tóth Zoltán tollából, „Az Astra románo- sitó tevékenysége a Székelyföldön“. Ven- czel József „Az erdélyi román földre- form“-ot dolgozta fel tudományos módszerrel. Bónis György „Erdély perjogi emlékei“-1 állította össze, Tamás Lajos „Magyar-román közigazgatási szótár“-1 szerkesztett. Varjas Béla orvostörténeti könyvet irt „XVI. századi magyar orvosi könyv‘ elmen. Nagy Zoltán összeállította az északerdélyi szász és román szövetkezetek hálózattérképét, s kiadta összefoglalását „Az erdélyi magyar szövetkezetek a visszatéréskor“ cimen. Szabó Dénes az „Apor-kódex"-ről ir. Árvay József „A barcasági Hétfalu helynév ei“-vei, Járdányi Pál pedig „A kidéi magyarság világi zenéjé“-ve 1 foglalkozik. De itt van két vaskos évkönyvbe összegyűjtve számos kisebb-nagyobb terjedelmű erdélyi vonatkozású tanulmány. Csak futólag említettük az Erdélyi Tudományos Intézet, mintegy tizenegy munkaközösségi szervezetű szakosztályának eddig megjelent kiadványait. A nagyközönséget közelebbről érdeklő kérdéseket tárgyaló kiadványokkal külön-külön és részletesen is kívánunk foglalkozni. Ezekben a sorokban fel akarjuk hívni olvasóink figyelmét a sajátos erdélyi tudományos kutatások eredményeire, arra a nagyszabású monografikus és szintetikus munkára, amely a dolog természeténél fogva kézzelfogható eredményeit tekintve, nem mindig tarthat lépést a napi eseményekkel. Vívmányai azonban állandóak, minden időkre kihatóak. S arra is, ami talán legjellemzőbb jegye az erdélyi- ségnek: amig mások hatalmi szóval és különféle irányú „helyezkedéssel“ kívánnak súlyt adni szavuknak, addig nálunk csendben folyik a tárgyilagos tudomány munkája. A tárgyilagosság, s a jelében véghezvitt kutatás eredménye pedig minket igazol. (ón) ÖTVEN SZÁZALÉKKAL EMELTÉK A MEGHATALMAZÁS ILLETÉKÉT. Budapestről jelentik: A Budapesti Közlöny legközelebbi száma közli a minisztérium rendeletét, amely a már végrehajtott általános illetékemelés mértékéhez hasonlóan, a meghatalmazás illetékét is 50 százalékkal emeli. OKTATÓFILM A TAKARMÁNYHIÁNY LEKÜZDÉSÉRE. A földművelésügyi minisztérium mozgalmat inditott annak érdekében, hogy a gazdák a szálas takarmányok pótlására használják fel azokat az anyagokat és terményeket is, amelyek rendes körülmények között ilyen célra nem jönnek számításba. A répalevél, a kicsépelt napraforgó tányér, a szecskázott kukoricaszár, takarmányozási célokra nagyon jól felhasználható. A propagnda hathatósabbá tételének érdekében a földmüve lésügyi minisztérium most propagandafilmet készít, amelyet az ország minden falvában bemutatnak. „Kmzíus nélkül nincs társadalom“
