Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-17 / 260. szám
KLLXVrZlM I 9<3 níTimlífT IT, ■P 5 ă belügyminiszter élesen tiltakozott a szociáldemokrata- és a kisgazdapárt előnyben részesítésének vádja ellen Albrecht Dezső a közigazgatás reformjáról, a nemzetiségi és a szociális politikáról beszélt a belügyi tárca költségvetési vitájában Visszadobják a határon, vagy internálják a beszivárgó zsidókat BUDAPEST november 17. Az 1944. évi állami költségvetés tárgyalását kedden folytatta a Ház a belügyi tárcával. Tasnád'i- Nagy András elnök a napirend előtt bejelentette, hogy József királyi herceg és Auguszta királyi hercegasszony házasságkötésének jc-ik évfordulóján a Ház nevében jókívánságait fejezte ki. Ezután Hunyadi-Buzás Endre előadó ismertette. a költségvetésnek a belügyi tárcára vonatkozó adatait. Jaross Andor (imrédista) hangoztatta, hogy nagyobb felelősséget és önállóságot kell adnunk, de kívánnunk is a közigazgatási tisztviselőtől. Éles szavakkal kelt ki a bürokrácia kinövései ellen. Igen éles szavakkal foglalkozott a független kisgazdapárt, a parasztszövetség és a şzociâldemokrata párt szervezkedésével. Kérte a belügyminisztert, hogy a legerélyesebben védje meg a társadalom ellenálló szellemét. Kossuth Pál dr., a Magyar Élet Pártjának vezérszónoka beszédében hangoztatta, hogy a letünőben lévő • közigazgatási rend helyébe egy uj, szociális gondolattól áthatott közigazgatási rend kezd lépni. Az átfogó nagy reform készen áll, csak a háború az oka annak, hogy nem kerül alkalmazásra. Maróthy Károly (Nydaskeresztes Párt) I élesen támadta a belügyminisztert a gyüleke- I zési jog tekintetében elfoglalt álláspontja 1 miatt. Kérte az OTI önkormányzatának felfüggesztését, mert szerinte a Szociáldemokrata Párt ebben az intézményben túlzott mértékben érvényesíti befolyását. A legerélyesebb intézkedéseket kérte a marxista front szervezkedésének megakadályozására s élesen tiltakozott az ellen, hogy a „Népszavát41 Erdély egyes részeiben propaganda szempontból igen terjesztik. A költségvetést nem fogadja el. A következő vezérszónok Albrecht Dezső erdélyi képviselő volt. Ä közigazgatás reformját sürgette az Erdélyi Párt vezérszónoka Az Erdélyi Párt vezérszónoka beszéde elején a szükséges reformokról és elsősorban a föld revíziójáról beszélt. Rövid történeti visszatekintést vetett a magyar alkotmány és ezzel együtt a házszabályok és törvények fejlődésére. Ezután a közigazgatás kérdésesei foglalkozott. A közigazgatásnak, mint versenytársnélküli hatalomnak, megvan az a legbensőbb természetében rejlő hibája, hogy öncélúvá hajlamos változni és ,ezáltal hivatását a közfeladatok eredményes megoldása utján a társa, dalom szolgálatát nem tudja teljesen ellátni. Ha ehhez hozzávesszük a végrehajtó hatalomnak a törvényhozó hatalom feletti túlsúlyát és azt egy mindjobban erősödő folyamatnak tekintjük, úgy belátható időn belül a főhdtalmak egymáshoz való viszonyának újbóli "szabályozása válik szükségessé és ismét idézhető lesz Montesquieu, aki szerint: „örökös tapasztalat az, hogy akinek hatalma van, hajlik arra, hogy visszaéljen s hogy vissza ne élhessen hatalmával, olyan elrendezésre van szükség, hogy az .egyik hatalom korlátozza a másikat'4. Ezután foglalkozott a közigazgatási reform meglodásának különböző lehetőségeivel) és arra a megállapításra jutott, hogy a megoldást a végrehajtás vonalán kell keresni. A továbbiakban rátért a közellátási közigazgatás kérdésére. Közismert, hogy a közellátást végrehajtó közegeknek, de még a közellátási kormány- biztosoknak sincs semmi hatáskörük a rende- letek alkalmazásában, —. mondotta. A rendeleteket betüszerint végre kell hajtaniok. Ezek a rendeletek pedig — mint azt Szász Lajos miniszter ur a bizottsági tárgyaláson mondotta —• természetük szerint csak elnagyoltak, nyersek lehetnek; men: kifinomitásu- kat, minden eshetőségre alkalmazhatóságukat ínem birná el az apparátus. Most már ebből az következik, hogy amely rendelkezés jó Sómogyban> az nem jó Kolozsban, amelyik jó Baranyában az fordítva jelentkezik Udvarhelyen. A Jegyző, a főbíró, alispán, főispán egyaránt látják, az általános rendelkezésnek helyi alkalmázása ellentétes a józan ésszel, látják a végrehajtás katasztrofális következményeit. Hiába. A rendeletek Krisztus keresztjére vannak feszítve é= végre kell azt hajtaniok. A közigazgatás addig jó, amig vezetőihez bizalommal fordulhat. Bizalom pedig csak akkor lehet, ha a közigazgatás igazságos és a józan ésszel nem ellentétes. A közellátási kormánybiztosok mellé szakembereket kell adni és hatáskörrel kell felruházni őket. Hatáskörüket két irányban is fejleszteni kell magának a beszolgáltatásnak és elosztásnak az irányába, de ezenfelül olyan felügyeleti és fegyelmi jogkör statuálásában, amely nemcsak a közellátási hivatalnokokra terjedne ki. hanem mindazon szervek miikö- ' desére, amelyek megbízás folytán a közellá- tassal kapcsolatos beszolgáltatásokat és elosztásokat végzik. A Ház nagy figyelme mellett ezután a nemzetiségi kérdésre tért át. Ä helyes nemzetise gi politika , ~ A miniszterelnökségi tárca költségveté- ‘ mondotta — elvi jelentőségű beszo- cek hangzanak el nemzetiségi politikánkról. Legyünk őszinték. Nemzetiségi politikánkkal mindenki elégedetlen. Elégedetlen a visszatért tnagyars£g cs elégedetlenek a nemzetiségek. A visszatért magyarság azért elégedetlen, -jrt.ajnasik oldalról másfajta nemzetiségi politikához szoktatták hozzá és most — nem minden logíka nélkül — azt várja a maeyar kormányzattól, hogy hasonló eszközök alkal- rnazasaval állítsa vissza a megszállás előtti helyzetet. A nemzetisegek pedig elégedetlenek azon egyszery okból, hogy ők a többségi uralmi' posztból deposszedáltattak. Úgy vélem, a hibát akkor követjük el, amikor összehasonlítás tárgyává tesszük Magyarország és az utódállamok nemzetiségi politikáját. Nem lehet összehasonlítani a kettőt, mert a feltételek és adottságok mások. Az utódállamok jogcíme a bitorolt területre számuk, illetve számbeli túlsúlyúk volt. Arra nem törekedtek tehát, hogy ezt a jogcímüket minél jobban megerősítsék. Mert minél többen vannak és minél többet birtokolnak, annál biztosabb es az uralmuk. Politikájuk tehát soviniszta mindenáron terjeszkedő. — A mi jogcímünk a geopolitikai adottságon kívül, a történelem: az, hogy mi tudtunk itt egyedül idegen nemzetiségű népeket egységbe fogni és kormányozni. Ez feltételez egy konszenzust. A másik oldalról is így a kormányzás ténye gátat szab a szovinizmusnak. Politikánk tehát nacionalista, de egy szublimált, a kormány feladatát előtérbe helyező nacionalizmus megnyilvánulása. Az utódállamok soviniszta, magyarságot elnyomó és saját népüket erősítő politikája tehát teljesen azonos volt népük legközvetlenebb, legelemibb érdekeivel. Viszont a kormányzati feladatokat előtérbe helyező magyar nemzetiségi politika és a magyar nép érdekei között, ellentmondás áll fenn. Ennek az ellentmondásnak a kiküszöbölése a magyar nép érdeke szempontjából, Legalább is olyan jelentős politikai teljesítmény lenne, mint a helyes és megnyugvást teremtő nemzetiségi politika, megteremtése az ország szempontjából. Látszólag két ut áll csak rendelkezésre. Vagy magunkévá tesszük az utódállamok so- vén módszerét és nemzetiségeink elnyomásával, háttérbeszoritásával erősítjük meg a magyar népet és ezzel viszont veszélyeztetjük az ország sorsát, vagy kitartunk a magyar nemzetiségi politika hagyományai mdlett, de miként az elmúlt évszázadok alatt: elesett- ségben hagyjuk a magyar népet. Tragikus ellentmondás: amit egyik esetben nyerek ?z országon, elvesztem a magyarságon, amit a másik esetben nyerek a magyarságon, elvesztem az országon. — Ezt az ellentétet feloldani sem a mai, sem bármiféle elképzelt közigazgatási rendszerben nem lehet. A közigazgatásnak, amennyiben pacifikálni, nemzetiséget megnyerni akar, úgy tárgyilagosnak és igazságosnak kell lennie. Külön kell tehát választani a magyarság megerősítésének, a magyar nép ér- dekvédelmének a kérdését a közigazgatástól. A közigazgatás maradjon meg a maga hűvös szentistváni tárgyilagosságában, viszont a magyar nép felemelésének, érdekvédelmének, térhódításának megszervezését vegye kezébe egy nagy, minden magyart magábafoglaló társadalomszervezet. Minél tárgyilagosabb, minél szentistvánibb a közigazgatás, annál erősebbnek, hatalmasabbnak kell lennie a magyar összefogásnak, ha azt akarjuk, hogy ne csak országunk legyen, hanem legyen benne virágzó, fejlődő hóditó magyar népünk is. Beszéde második felében Albrecht Dezső a kormányzat szociálpolitikáját bírálta és először elméleti alapon szólott hozzá a kérdéshez. A szociális kérdés megoldása: a magasabb munkabér — Túlságosan széles az a réteg nálunk — mondotta, amely szociális gondozásra szorul. Az ONCsA az 5—10 holdas, sokgyermekes családokat is megélhetésükben veszélyeztetetnem a szociálpolitikában, hanem a gazdasági tek közé sorolja. Nyilván okkal. De akkor itt prosperitásban és az azt meghatározó gazdasági és árpolitikában van a baj. Életerős, fiztál munkások (nem a mai rendkívüli helyzetet értem) nálunk a szociálpolitika alanyai. Máshelyt a polgáriasultság előhírnökei. Miért? Mert minden más államban negyven százalékkal • (Csehszlovákiában izo százalékkal) magasabb volt a munkabér, mint nálunk. —• Nem ismerek intézményt Magyarországon, amellyel kapcsolatban annyi es olyan egyértelmű panasz hangzanék el, mint az OTI-val kapcsolatban. És ha valamiben ilyen egyértelműség nyilatkozik meg, abban valami igaznak is kell lennie. Nem vonom kétségbe, hogy' az OTI azoknak a bizonyos indexszámoknak az alapján eleget tesz szolgáltatásainak. Én csak azt szögezem le, ha egy intézmény a társadalom egyes rétegeinek biztosítására, tehát azok nyugalmának megteremtésére alakult, működése viszont az ellenkezőjét, nyugtalanságot kelt, akkor az az intézmény nem tölti be a hivatását, amiért az államnak érdemes' áldozatot hoznia. Ezután a községi segélyalapok kérdésével foglalkozott, majd őszinte elismeréssel emlékezett meg a Nép- és Családvédelmi Alapról, hangsúlyozva, hogy ennek az alapnak a ron- tosságát éppen az igényeknek a sokfélesége mutatja, amelyekkel hozzáfordultak. Ez bizonyítja, hogy' mennyire szükséges volt az államigazgatás hidegsége és merevsége helyett a hajlékony segkőkészségre, a felemelő és útra indító atyai kéz melegségére, amely a magyar nép rászorult rtétegei számára az ONCsA- ban testesül meg. Hangsúlyozta, hogy az ONCsA magyar találmány, de máshol meg sem születhetett volna, csak nálunk, ahol a szakigazgatás tárgyíiasultságában, a paragrafusok kietlenségében elsorvadásra volt Ítélve a magyar nép. Az ONCsA-ra vár a legnagyobb feladat: neki kell pótolni azt, amit az utolsó féiszázad alatt a magyar nép érdekében elmulasztottunk megtenni. — Az ország rendje és biztonsága — mondotta beszéde végén — a szociális megelőzésnek, a rend fenntartásánál is fontosabb eszközei, a magyar nép egészségének gondozása a belügyminiszter ur kezébe van letéve. Mivel a rend fenntartásához szükséges eréíyt, a szociális kérdések iránt való meleg érdeklődést, az egészségvédelem fejlesztésére irányuló törekvést személyében biztosítva látom, sőt nyugodtan úgy is mondhatnám, az ő személyében látom legjobban biztosítva, x belügyi tárca költségvetését bizalommal elfogadom. Malasics Géza közbelépést kért a kormánytól a lakosság körében pusztító három népbetegség, nevezetesen a tüdőbaj, a vérbaj és az alkoholizmus pusztításai ellen. A javaslatot nem fogadja el. Nyilas Ferenc, a MÉP következő vezérszónoka a belügyi tárca költségvetését a szociális, célokra fordítandó nagy összegekre való tekintettel, teljes bizalommal elfogadja. Ezután Donáth György, Mátéffy Viktor, Homicskó Vladimir, Krantz Raymund, Szabó Zoltán, Baky László (imrédyria), Rosta Lajos, majd Meskó Zoltán szólaltak fel. Tors Tibor alelnök Meskó Zoltán .fel-* szólalása után a vitát bezárta és bejelentette, hogy a belügyminiszter kíván szólam. A belügyminiszter beszéde Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter általános figyelem közepette emelkedett szólásra és a tárcája körébe tartozó, úgyszólván minden időszerű kérdésre kiterjedő beszédének elején azt hangoztatta, hogy tárcájának költségvetése semmi újat nem tartalmaz. Meg kellett elégednie azzal, hogy az eddigi programot és célkitűzéseket életbentartsa és megvalósításuk biztositassék, még ha lassúbb tempóban is. Köszönetét mondott a pénzügyminiszternek azért, hogy a mai rendkívül nehéz államháztartási viszonyok és pénzügyi helyzet mellett az ONCsA dótációja az idén megint lényegesen nagyobb, mint a tavalya. Az ONCsA dotációja mutatja meg a legjobban, hogy miként értelmezi a kormány a kisemberek megs égi tés ének szükségességét. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyr- miniszter beszéde további részében bejelentette, hogy a belügyi tárca programját képező kérdésekkel tulajdonképpen csak annyiban kivan foglalkozni, amennyiben azok a tfita során felmerültek. Ami a tisztviselői kérdést illeti — mondotta — teljesen osztom azoknak a nézetét, akik azt mondották, hogy a közigazgatási tisztviselők, kezdve a községi jegyzőtől, olyan mértékben túl vannak terhelve, hogy már szinte nem lehet tőlük kötelességük pontos betartását kívánni. A belügyminiszter ezután Hangoztatta, hogy a tisztviselők túlterheltségén segíteni nagyon nehéz, mert ném lehet megfelelő utánpótláshoz jutni. Ott, ahol ennek lehetősébe megvan, igyekszik a helyzetet kurus máim és megfejelő létszámemeléssel a tisztviselők munkáját enyhíteni. A belügyminiszter a továbbiakban a közigazgatás működéséről szólott. Elan- goztatta, hogy bár a tisztviselők túl vannak terhelve,- közigazgatási szerveink nagyobb és mélyrehatóbb erőfeszítéssel és tiszteletreméltó eredményekkel végzik a maguk kötelességét. Többször hangoztatta már, hogy a közigazgatásban bizonyos ni- vósiiUyedés 'fSivetkezett be. Most azonban meg kell állapítania, hogy e\z a süllyedés lassan-lassan a javulás és a fejlődés útjára lépett. Az a nevelőmunka, amelyet a tisztviselők továbbképzésének érdekében megindítottak, kezdi éreztetni hatását és ennek kihatásait látjuk ma. . Külön kérdést jelent a visszatért területek közigazgatása. Ezen a téren is hatá-' rozott a javulás. A belügyminiszter a közigazgatási kérdések során szóvátette az önkormányzati tisz húséi ők státusrendezésének kérdését is. A pénzügyminiszterrel már érintkezésben van, hogy ezt a kérdést a költségvetés után megtárgyalják és a lehetőségek szerint méltányosan rendezni fogják. Ezután a közegészségügyi kérdésekké! foglalkozott. Harc a népbetegségek ellen Malasits Géza felszólalásával kapcsolatban foglalkozott a népbetegségek kérdésével. Rámutatott arra, hogy a-népbetegségek elleni küzdelem érdekében hozták az 19-ML. évi IV. törvénycikket, amelynek végrehajtása folyamaiban van. de ezenkívül is mindent elkövet a népbetegségek leküzdésére. Mindehhez pedig pénz kell és idő. Az alkoholizmus fokozódása különösen a területvisszacsatolások óta tapasztalható, amin segíteni kell. Az OTI-nál nem, azért vannak hibák, mert önkormányzata van és abban szociáldemokraták is helyetfoglalnak. Az OTI ingatlan- vásárlásait a legszigorúbban ellenőrzi. Ezután részletesen foglalkozott az O-szá- pcs Nép és Családvédelmi Alappal, amely I két esztendő óta szolgálja a törvény által ‘ kitűzött célokat. Nagyjában és egészében azt mondhatja, hogy az intézmény működéséhez fűzőit remények beváltak, mégy azt mondja, hogy az ONCsA még. mindig az első kísérletezés és próbálkozás stádiumában van, még mindig javítani, fejleszteni kell és még mindig többet kell produkálni. A belügyminiszter ezután a karhatalmi szolgálat problémáit tette szóvá. A háborús idők — mondotta — megkövetelik tele. mint az ország rendiéért felelős minisztertől. hogy nagyabb fiaveimet é.s gondot fordítson az ország közbiztonságára. Ennek érdekében megtörtént elsősorban rendőrség és a csendővség megfelelő létszámemelése. Nagy örömmel íátia a segédrendőri szolgálatban mindazokat a
