Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-17 / 260. szám
1143 o o v ( iu b o r 17. Píllanatíjlvételcfc az ócskapiacról* SzabadkeiesNedelem vagy kfcséMnyciás? KOLOZSVÁR, november 17. Egy nagyvaros negatívuma az ócskapiac. Jollogze- t ességei híven tükrözik vissza a polgárság anyagi jólétét vagy ennek csökkenését. De éles fényt vet a perifériák gt/- ü; sági színvonalára is: emberi sorsok, küzdelmeire — az élni a kar as utolsó erőfeszítéseire. ' Az ószer úgynevezett békeidőkben olyan utolsó mentsvárként szerepeit. A ,.városban“ lakó megszorultságban lépett .tol körülzárt területére, a „városonkivü- ht“ pénzhiánya tette állandó vásárlóvá. A szándék azonban mindkét esetben tiszta volt.. . Több hete látogatója vagyok a Vágóhíd előtti térségnek. Már ismerős arcokat tudok felfedezni az eladók és vásárlók között. De az első benyomásom alig változott __ Megváltozott az ószer képe A felhozatalt a háborús idők anyaghiány a jellemzi: tökéletes Uilsulyban vannak a textil- és bömemüek. A jellegzetes ócskaságok — ami részben póétikus szint adott az ószernek — csaknem teljesen eltűnt. Egv-egv elfakult, régi emléke a polgári háztájaknak még felüti fejét a kábátok, szoknvák és cipők tömkelegéből, de a vásárlók fel sem figyelnek reá. Ugyancsak kiveszett a böngésző vásári, aki ,,szemétdombra“ járt „gyöngyszemet-1 találni. . A legridegebb és kizsákmányoló üzleti szellem a ma ószerének lényege, amely fantasztikus számokb: n nyilvánul meg. ha eladásról, mértéknélküli ócsárolásban, ha vevésről van szó. 200—220 pengő egy bőrtalpú cipő Talán a legkeresettebb áru a cipő Régen kissé ferde sarkú báli cipellők, divatból kiment félcipők alkották az áruk zömét. Ma mutatványban sem taiaini ezekhez hasonlót. Annál nagyobb mennyiségben szinte használhatatlanságig elryütt borrongyokat, amelyeket rendszerint hoz- zánemértő kéz toldott és toldozott egy darabbá és fényes paszta ragyogó fényessé. hogy legalább tisztasága iakar!a el rozoga állapotát. Mindez aligha vrina lényeges, ha az alkuknál nem figyeltem volna fel azokra a horribilis á.akra, amelyekkel az ószer üzérkedői nyomoigatják a legszegényebb társadalmi réteg tagjait Egy pár cipőért — amelyen legvonzóbb tünet, a bőrtalp — 200 és 220 pengőt kérnek. De árát csak akkor áruljak el, amikor az eladó meggyőződik arról, hogy „komoly“ vásárlóval áll szemben. Számos kérdésemre lakonikus válasz volt a felelet: „Amennyiért elkél...“ Két, csaknem használhatatlanná nyütt gyermekcipő — előttem — cserélt 110 pengőért gazdát. Már nem az eladó, hanem a vásárló érdekelt. Hozzá szegődtem. Magyarázata rövid volt s egyben sokatmondó: utalványt nem kap — feketén képtelen csináltatni — gyermekeinek pedig iskolába kell járni. Még csak annyit: férje altiszt, havi 145 pengő fizetéssel... Szab&dkereskedelem vagy kizsákmányolás A textilfronton sem változik a helyzet. A kínálat mennyiségileg talán nagyobb, de minőségileg ugyancsak silány. Jó, csak kopott öltönyök ritkaságszámba mennek. Annál több a már használhatatlanságig elnyűtt ruharabok száma. Ez magyarázza talán azt, hogy hihetetlen árakat kérhetnek egy-egy nadrágért, egy-egy kabátért vagy alsónemükért. íme a kifüggesztésre kötelező áruk egy- némelyikének száma: Nadrág: 80—100 pengő, zeke: 280—320 pengő, gyermekkabát: 130—150 pengő, ing: 40—90 pengő. Egy sátor a magasabb igények kielégi- tésére rendezkedett be. Jobb szövető férfi öltönyök lógnak sorjában a lécen. Ennek vásárlóközönsége azonban élelmes „városiak“ köréből kerül ki. Két üzletkötésnél voltam ielen. Egyik fél elegáns tavaszi-őszi öltönyben kissé kopott, de jó minőségű szürke kockás nyáriruhát vásárolt. Ára: 570 pengő, de csak készpénzében. A másik vásárló feketeruhát vett 600 pengőért. Mindkettő bevallotta, hogy kifordítással és átszabással kevesebbe kerül, mint egy uj és tartósság szempontjából összehasonlíthatatlan a mostani szövetekkel. Uj beszerzési forrás — de itt is kicsiny a készlet és a választék. Az ószeres álláspontja Bizalmatlan az érdeklődővel szemben. Ellenőrzőnek vagy más közegnek néz. A társalgás mégis megindul. — Higgye el — kezdi —, állandóan szidnak az árakért műnket. Pedig 'tuggya, kas zoknikat kínált eladásra. De csak a jobb öltözető vásárlókat közelítette meg óm akkor csendesen varáz.'ieét suttogott: am ouă — van tojásom. Az árat természetesen megkérte — 1.40 fülért, darabjáért. Volt, aki vett, volt a.ki felháborodott. A rendőr nyugodt maradt és bekísérte. Jól öltözött, de sötéttokintetü férfi állja el a/, utam. Panaszkodó hangon adja elő, hogy anyja beteg, menyasszonyát most szállította be a klinikára. Kitűnő órájától kénytelen megválni. 85 pengő csupán, vegyem meg. Sorsán enyhítek. Mutatja az órát. Azt hiszem, 20 pengőt sem ér. Kitérek utjából. Mögöttem két cinkosával összeröhög, hogy nem vette be „a pali a kefét“. A következő pillanatban már egy derék falusinak sírja panaszát. Hátha sikerül... * Az ószer legkelendőbb áruj'a a döblec. Hatalmas kosarakkal hordják körül a párolgó csemegét. Mindenkinek jut belőle. Nem is olyan drága. Panaszkodik is az árusasszony. Sokalja a „felhozatalt“. Ö a régi árus, a többiek csupán jövevények a „szakmában“... A rendőr lassan sétál a tömeg között. Egy-egy barátságos szóval közelitik meg régi ismerősök, barátságosan felel, de szeme ilyenkor is már máshová tekint. Nincs is sok rendzavarás az ószéren. De azért nem ártana még egy őrszem felállítása. Több szem többet lát én az ószer igen alkalmas hel}r a figyelem gyakorlására... Kinek van igaza? A pillanatképeket folytatni lehetne. Az ócskapiacon vevőnek is, vásárlónak is igaza van. Nehéz a beszerzés — nehéz a pénzszerzés. Itt is, mint az élet bármely területén kihacználják a lehetőségeket. Talán jobban és érzékenyebben hat itt, mint máshol. De megrendszabályozni az ócskapiacot — azt nem lehet. Az élet peremén mindig súlyosabb a teher ... (sze.) mit jártam én ezért a pár rongyos nadrágért, meg kabátért. Naponta 7-töl vakolásig járunk az asszonnyal, hogy ösz- s/.akapnrjuk az árut. Hát mondja: van-e valakinek rossz ruhaneműje? Most azt is elhordják, ami már eddig itt sem volt cikk. Még a városban is sokat kémek tőlünk. Mikor ajánlunk egy összeget, lega 7. ember ez n ék, hogy csak zsarolni tudunk. de fizetni nem. Sokszor még éjszaka is tód-fód a család, hogy rendbe hozzuk a holmikat és többet kérhessünk értük ... — De, uram, az árak ... * — Nekem sincs pénzem, másnak sincs. Erről nem tehetek. Minden rongyért többet kell kérni, hogy engedhessünk belőle... A vevő panaszol Szerény, munkáskülsejü fizette ki előttem egy kabát és egy nadrág árát. 355 pengőt. A felesége sóhajtva vette karjára a ruhát. — Máshol alig tudunk vásárolni a drágaság miatt. Erre az ócska ruhára féléve spórolunk. Ö is dolgozik, én is napszámba járok. Otthon két gyermekünk van, azokat is innen vagyunk kénytelenek öltöztetni. Nem is volna ez utóvégre olyan nagy baj. ha nem szipolyoznák az embert. Rongyokért elkérik az ember két, sőt háromhavi fizetését is. — Napszámért most sokat fizetnek ... — Rámegy az élelemre, s a gyermekeknek igv sem tudok adni az iskolába csak kenyeret ... — Csak valamivel udvariasabbak volnának. Kérem, úgy bánnak velünk, mint a haramiákkal. Tudják, hogy reájuk vagyunk kényszerülve ... Pillanatfelvételek A leleményesség az üzlet lelke. Ezt vallotta egy falusi asszony is, aki a világ múlandóságán most a fogházban gondol- kodhatik. Gömbölyűre tömött átalvetőjéböl lyuA Hivatásszervezet küldöttsége Bornemisza Géza iparügyi miniszternél iNovembcr 13-an, szombaton délben fogadta Bornemissza. Géza iparügyi miniszter azt a küldöttséget, amely a Hivatásszervezet- j be tömörült munkásság néhány időszerű ki- j vánságát adta elő. A küldöttséget Közi Horváth József és ; Mikó Imre országgyűlési képviselők vezették, \ tagjai pedig Vida István főtitkár, Sinkó La- ! jós központi titkár (élelmezési ipar), Csurgai István központi titkár (faipar), Pálffy Tibor körzeti titkár (Kolozsvár) és Holló István vasmunkás (Budapest) voltak. A kívánságokat Írásba foglalva nyújtották át a miniszternek, aki nyomban foglalkozott is az egyes kérdésekkel és a munkás küldöttség előtt ismertette álláspontját. A Hivatásszervezet előterjesztésében mindenekelőtt foglalkozott a munkaügyi felügyelőség kérdésével. Kívánta, hogy a munkaviszonyok hatályos ellenőrzésére mielőbb kezdjék meg működésűket a munkaügyi felügyelők, akik mellett munkásokból és munkaadóból álló paritásos bizottság is áll. Az errevonat- kozó rendelet végrehajtási utasításának kibo- csájtása is szükséges már. Szót emelt a munkabérmegállapitó bizottságok tevékenységének ujrafelvétele érdekében, hogy a legkisebb bérmegállapitó rendelctek hiányosságait javitani lehessen. Nyomatékosan kérte, hogy a gyermeknevelési pótlék összegét hamarosan újra felemeljék és hogy 1944 január i-től minden ipari, kereskedelmi és bányász munkásra — bárhol dolgozik is —, vonatkozzék a gyermeknevelési pótlék. Kérte az iparügyi minisztertől azt is, hogy támogassa a magyar munkás és magántisztviselő társadalom ama kívánságát, hogy a jövedelemadó szempontjából adómentes létminimum határát legalább évi 6000 pengőre emeljék fel az eddigi évi 3000 pengő helyett. Ugyanígy a kereseti adó szempontjából adómentes létminimum értékhatárának a heti 20 pengőről 50 pengőre való minimális emelését is kérte. A küldöttség tagjai ezeken kívül a bérkérdést, közellátási és ruházkodási kérdéseket tárták fel, majd ismertették a mozgalom szervezésében működő 15 munkásfőiskola tevékenységét. A fizetéses szabadság problémáját is taglalták. Válaszában Bornemissza Géza iparügyi miniszter kijelentette, hogy a Hivatásszervezet által felvetett kérdéseket komolyaknak tartja. A munkaügyi felügyelőség és az iparfelügyelőségnek kifejlesztésére most kerül sor. Intézkedett, hogy a bérmegállapitó bizottságokat újjászervezzék és újra működjenek. A bizottságok ugyan egyelőre nem térhetnek vissza a békebeli rendszer folytatására, azonban fontosnak tartja egyes problémák megoldása szempontjából, hogy a bizottságok munkája valóban — a Hiyatásszervezet kívánságának is megfelelően —, tovább ne szüneteljen. Szándéka és erre megvan minden remény, hogy a gyermeknevelési pótlék összegét újra emeljék. ' Erre nemsokára sor kerül. Továbbá teljesen magáévá teszi a küldöttségnek azt a kívánságát, hogy ne csak a 20 munkásnál nagyobb létszámú üzemekben dolgozók részesüljenek a pótlékban, hanem mindenki. Ennek akadálya a miniszter szerint csupán az, hogy a kisiparosok nem nagyon bírnák az ezzel járó pénzügyi terheket. Mindenesetre azon lesz, hogy lehetőleg minden 5 munkásnál nagyobb látszámu műhelyben dolgozó családos munkás kapjon gyermeknevelési' pótlékot. Az adómentes létminimumok értékhatárának felemelését ugyancsak indokolt kívánságnak tartja és közli, hogy a kormányzatban meg van a belátás ás így kielégítő intézkedés is várható. A közellátási és ruházkodási kérdéseket állandóan fokozott figyelemmel kiséri, hogy az adott háborús nehézségek közepette legalább a legszükségesebbek meglegyenek. Rátérve a fizetéses szabadságok problémájára, megállapította, hogy a Hivatásszervezet kívánságát külön vizsgálat tárgyává teszi. A küldötség előtt tett kijelentések nyomán most már a Karácsony és Újév körüli időkre bizonyos intézkedéseket vár a munkásság. A Hivatásszervezet pedig ezzel a lépéssel is bebizonyította, hogy a dolgozók érdekvédelméről súlyos időkben sem mond le, kötelességéről nem feledkezik meg. Rendelet a villamosenergia és gáz felhasználásának korlátozásáról Buda pestről jelent i a/. MTI: \ kor- many rmdHetet adóit ki a tüzelőanyaggal való takaró kőnk üdíts érdekében a villarno-enejgia, valamint a gáz felhasználásának kor Iái ó-záráról.' A rendelet megállapít ja, hogy alap- fogyuszfá.-kéiit a vijlamosenergia fogyasztásánál az 194 1 — 1942. évi. i ga/fogya>zla~n;i] pedig az 1942—ül. évi fogyasztási 395 öd részét veszik tel kintetbe. A nyilvános étkező- és szórakozóhely iségek kivilágítása céljára az 1944 januárjáig leojva<sáaig terjedő negyedében legfeljebb 66 százaié'kát, azt kővetően pedig legfeljebb GO százai éleit használhatják fel az alapfogyasztásnak. A rendelet intézkedik az uj fogyasztók ró’] és egyebek között előírja, hogy tilos a házszámtáblák megvilágítása, valamint az üzletek kirakatainak külön kivilágítása. Az ülések és előadások tartására szolgáló helyiségeket csak ariy- nyira szabad kivilágítani, amennyire az i endeltefésszerü használatukhoz szír k séges. Az E. délyi Kaf. Népszövetség intézöbizottsági és évi 'közgyűlése! KOLOZSVÁR, november 17. Az Erdélyi Kát. Népszövetség, amely a kétévtizer des megszállás alatti igazi Actio Catolica munkát végzett, hétfőn délután 4 órakor tartotta intézőbizottsági ülését és 5 órakor évi rendes közgyűlését a kát. kör nagytermében. Az intézöbizottsági ülésen dr. Baráth Béla kanonok-plébános, a közgyűlésen pedig dr. Bánás László debreceni prépost-plébános elnökölt. Az intéző- bizottság készítette elő a közgyűlési. A közgyűlés tárgysorozatában kiemelkedő pont volt dr. Bánás László prépost magas- nivóju megnyitója, amelyben ismertette az Erdélyi Katolikus Népszövetség múltjának nagyszerű munkásságát, majd táviratban üdvözölték a hercegprímást, a kultuszminisztert, az Actio Catolica országos központját és a Kát. Népszövetség budapesti központját. A multévi jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után dr. Bálint József, az Erdélyi Katolikus Nép- szövetség igazgatója ismertette az elmúlt év munkáját, amely a csalddmentés-nem- zetmentés jegyében folyt le. A pénztáros és számvizsgálóbizottság jelentése után dr. Bálint József igazgató ismertette a jövő év munkaprogramját, ami egészen keresztény magyar munka, az Actio Catolica munkája: mindent a magyar családért, a magyar hazáért és az egyházért. Tiszta -ifjúságot nemzetünknek és gyakorlati kereszténységet a férfi tömegeknek. Ezért a központban Szt. Imre. a magvar ifjúság példaképe álljon. Dr. Baráth Béla felszólalásában őszinte, meleg hangon emlékezett meg dr. Bálint József igazgató sokoldalú eredményes munkásságáról, majd Leitersdorf er Sándor, a Katolikus Kör elnöke külön megköszönte a közgyűlés nevében ezt a lelkes keresztény-ma- gvar és különösen szociális munkát, majd melegen kszöntötte dr. Bánás László debreceni prépostot. Dr. Bánás László elnök lelkesítő szavaival a gyűlés véget ért. Cwépkocsihaleftet érte Faruk egyiptomi királyt LISSZABON, november 17. (MTI ) Faruk király hétfőn gépkocsiján baleset következtében megsérült — jelenti a brit hírszolgálati iroda Kairóból. Faruk király a kezelőorvosok jelentése szerint a gépkocsibaleset során balcsipő- csontjián csaknem egy cm. hosszú törést, továbbá kisebb zuzódást szenvedett. Általános közérzete kielégítő. Valószínűleg már kedden reggel visszatérhet Kairóba. Budapesten elkobozzák az engedéllyel visszaélő autósok gépkocsiját BUDAPEST, november 17. Köztudomású, hehogy az utóbbi időben az ,.E‘ betű me'lé ,a gépkocsitulajdonosoknak ,,0" betűt kell igényein lök., hogy ünnepnapon is közlekedhessenek. Soha ennyi közérdekű indokot nem hoztak fel, mint amennyi moßt az emberek benyújtanak asz „Ü" betű kérvényezésére a rendőrkapitányságon. A kapitányságon nyert értesülés szerint az elmufţ év decemberétől mostanáig mintegy 1500 gépkocsi ,,E" betűjét kellett büntetésül beadni, mert az elílenőrző közegek megállapítása szerint az: (autókat* nem rendeltetésüknek, hanem más meg nem engedett és el nem nézhető célokra használták. A többi között egy alkalommal egy gyarmatáru nagy kereskedő tehergépkocsiját áll’.tolták meg, majd amikor a gépkocsi vezetője kijelentette, hogy bejáratja a kocsit, átvizsgálták és abban óriást mennyiségű lisztet, zsírt és sonkát találtak. Az egyik kerék párkereskedő tehergépkocsiját személyszállításra használta,- de más esetek is előfordulnak az autózás körében. A tacxiigazclvánnyai rendelkező orvosok taxihivása rr.egnegyvensuereződött. Valószínűleg kirívó Visszaélésről van szó, mert lehetetlenség, hogy a fővárosban éjszaka 11-től reggel 7 óráig lennének az ösz. szes megbetegedések. A fenntebb felsorolt visszaélések csak töredékei a meg nem engedett visszaéléseknek mondották a főkapitányságon és végül hozzátették, hogy az C- be tüve’. most kibővítették az ellenőrzés szerveit és visszaélés esetén kíméletlenül elkobozzák az autót,
