Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-14 / 232. szám

1943 október 14.. ellenzék A FALU SZEMÉVEL falukutatás Irta Kassay Géza Mi, jámbor falusiak alig győzzük cső- | dálkozással, hogy honnan van idejük azoknak a falukutató uraknak, akik fel­áldozva városi kényelmüket, szinte na­ponként, felkeresik falunkat. Az én házam útba esik és igy rendesen hozzám nyúa- nak be elsőnek. — Megnézhetjük a falut? — kérdezik. Bár ezerszer hallottam ezt a kérdést, czeregyedikszer is elcsodálkozom: miért kérdik éppen tőlem, aki sem biró, sem jegyző, de még esküdt sem vagyok9 Ezért akaratom ellenére kelletlenül vá­laszolok: — A falut méltóztatnck óhajtani meg­nézni? Oh, tessék, az urak előtt van. Nézzék, ha van idejük, mert nekünk, fa­lusiaknak ilyenkor, hordás és eséplés ide­jén meghalni sincs időnk! — Erre rende­sen valamit hümmögnek a falukutatók. Természetesen nem azt, amire gondolnak, mert u. i. azt gondolják: ilyen tipikus paraszttal sem sokkal találkoztunk. Ezt olvasom le arcukról és igy ezt gondolom: helyben vagyunk. Egyszerre közléke­nyebb leszek: — Hogy óhajtják látni a falut? — kér­dem — mert sokféleképpen meglehet nézni. Hajnalosan, kövér tenyerével sze­di a harmatot és mossa gömbölyű vállát, széles csípőjét és hosszú, szőke haját. Dél­előtt és délután olyan a mozdulata, rtJnt- ka éppen aratna. A környező erdő, mint nagy szalmakalap védi a fejét, hajának kontyából kihullt a hajtü és a nagy, se- lyemsátor majd a bokájáig leng utána. De ha a bokáját nem is, a lábikráját el­fedi és igy a kandi szemek nem láthat­nak abból semmit. Este lefeküdve lehet látni. A takaró csak úgy, félig-meddig takarja gömbölyüségét. Jobblábát maga- alá húzza térdből és fehér, párnás karját széttárja nagy, asszonyi elomlásóban, hogy magáraölelje a falu minden lakóját. Mikor látom, hogy látogatóim jelentő­sen összenéznek elmebeli állapotom miatt, akkor benyúlok az íróasztal fiókjába és eléjük teszem falunk térképét: — Méltóztassanak megnézni, hát nem olyan, mint egy falusi asszonyt ábrázoló szobor? Nem javakorabeli, akinek alak­ját elformálta a sok gyérmek, sem öreg, akinek húsát lerágta a sok munka, ha­nem olyan, egészen fiatal; telve az anya­ság duzzadó ígéretével, a mindennapi ke­nyér illatával és a jövendő sejtelmével. Látogatóim megkérdezik, hogy jöttem rá erre? Ezt a térképet én készítettem. Bele van rajzolva minden nádfödeles ház, pajta, a sáros, girbe-görbe utcák, a ke- nyeretadó szántó, a szénátadó rét és az erdő minden egyes fája. Pirosszinnel je­löltem meg azt, ami magyar tulajdon és kékkel azt, ami idegen. Hej, sok álmat­lan éjszakán hajoltam a falu térképére: összeadtam, kivontam; szoroztam és osz­tattam. Azonban akármilyen számtani műveletet végeztem, az eredmény mindig ugyanaz volt: kevés a gyermek és ván­dorol a föld. Milyen nagy volt az örö­möm, ha egy pirossal jelzett pont mellé beírhattam a számot: 1, 2, 3, 4, 5... ez azt jelentette, hogy ennyiszer szólalt meg a nádf ödeles ház fölött a gólya. De mi­lyen ritka volt a számtani sornak ez az emelkedése. Legtöbbször 1, 2, de sok he­lyen csak ,,0“, Az ilyen házakhoz nem szerettem betérni. Ha gazdája büszkén dicsekedett aratás táján, hogy milyen sok kalangyát aratott, akkor szomorúan csak ennyit mondtam: jobb lenne azzal dicse­kedni, hogy hány gyermeknek vágott ma kenyeret. Az ilyenek aztán nem értettek meg és nem is szerettek. De annál sűrűbben jártak hozzám azok, akiknek nem volt mit aratniuk, pe­dig lett volna kinek, mert volt gyerme- 'kük. összedugtuk a fejünket és tanakod­tunk. A megtartás igéje ez a. kettő: a gyerek és a föld. Ebben megállapodtunk. A sorrendben volt egy kis vita. Ők azt mondták, először a föld, mert a gyermek azután jön Ainagától. Én azt mondtam, először a gyermek, mert akié a gyerek, azé a föld. Látogatóim hallgatnak, igy folytatom. Ez tiz évvel ezelőtt történt. Akkor, ami­kor a hatóság elhatározta, hogy legered­ményesebb, ha a magyarság lába alól ki­húzzák a földet. Mi, maroknyi magyarok azonban elhatároztuk, hogy a földet bi­zony nem adjuk. Eltűrtük, ha anyanyel­vűnkért szánkra ütöttek. Némák voltunk akkor is, ha minden semmiségért tör­vény elé vittek. Bezárták az iskolát? Hallgattunk. A papot leszedték a szó­székről? Könnyes szemmel néztünk utá­na. De a földet? Azt nem adjuk! Azt már nem! Egyetlen kapavágást, egyetlen la­páttal sem. Meyvédjük, ha kell életünk árán is Ez igy volt akkor és szép volt. Éjsza­kákon át tanácskoztunk. Aggódó féltés­sel dugta össze fejét a katolikus plébá­nos a kálvinista prédikátorral. Hősi ál­mok születtek és szent elhatározások fo­gantak paraszti szivünk mélyén a föld, az örök erdélyi föld megtartásáért. Mert tudtuk, hogy a földön múlik minden: a földön és a gyermeken. Hogy melyik fér­fi szánt több földön és melyik anya rinr gat karján több gyermeket. Ezen a ket­tőn fordul meg a jövendő. Nemcsak a mi jövendőnk,. nemcsak Erdély jövendője, hanem mindnyájunk jövendője: a magyar jövendő. Nekünk ezt jelentette és ezt jelenti most is a falu. Óh, falukutató testvéreink, többszörös doktorátussal rendelkező, nagytudományu professzor uraink, akik városok könyvtárainak, katedráinak ra­gyogó magasságából leereszkednek a fal­vak porába, vájjon tudnak-e ilyen szem- mól nézni az erdélyi falura? Kötelessé­gemnek érzem feltenni ezt a kérdést, mert a fülű meg tudja nyitani a szivét, de be is tudja úgy zárni, hogy ezer mik­roszkóppal, górcsővel sem lehet a szivéig látni. Látogatóimnak fenti áradozásom unal­mas, de főképpen tudománytalan lehe­tett, mert azt mondták, a falukutatást bízzam csak rájuk: nekik megvan a tu­dományos rendszerük. Elköszöntek és három napoh át járták a falut. Figyel­tem minden lépésüket és vártam. Ha anélkül mennek el, hogy visszajöjjenek, akkor nem látták meg a falu igaz*, ar­cát, de ha meghallották *zí.»4ghbqri-ását, akkor visszajönnek. Visszajöttek. Poro, sak, gyürődöttek és fáradtak voltak. Azonnal észrevettem, hogy láttak valamit a faluból és ez a kevés is elég volt ahhoz, hogy alázatra és gondolkodásra intse. Friss tejet és fekete kenyeret tettem elé­jük. Láttam, hogy mikor ajkukhoz vit­ték a fekete, erdélyi kenyeret, úgy ha­raptak belőle, hogy ajkukkal előbb meg­érintették. Ebből tudtam, hogy ezek ne­kem lelkitestvéreim. És ekkor megnyílt a szivem. — Tudjátok, miért van ez igy? — mondtam nekik. — Azért, mert a múlt­ban a falu olyan hely volt, ahol buta pn- rasztok laktak. Olyan hely, ahol megter­mett a mindennapi kenyér a városi né­pek asztalára. Olyan heiy, ahonnan föld­nélküli Jánosok utrakeltek külvárosi gyárak éhes gyomra felé. Ennyi és több semmi! Csak igy lehet elképzelni, hogy egyetemi várostól pár kilométerre a falu lakói elfelejtették apáiktól örökölt nevü­ket. Eent a városban Apácai Cseri Já­nos kiharcolta, hogy az iskolában latin helyett magyar nyelven tanítsák a tudo­mányt és ugyanakkor a környező falvak elfelejtettek magyarul beszélni. Bent a városban a nemzeti színjátszás hajnala fakadt és amíg Déryné zengzetes nyelve^ hazafiul érzést gyújtott, addig a környező falvakban számba sem vett lelkek elhul­latott hazafiul öntudatának néma tragé­diáját játszották a szürke hétköznapok... Bent a városban megszületett a nyelv, a tudomány, az irodalom,' a színészet pár­tolása és nem kisebb buzgalmu férfiak álltak sorompóba, mint Aranka György, Döbrentei Gábor, Mikó Imre. És ugyan­akkor ki törődött azzal, hogy a várostól 3 pár kilométerre fekvő falvak lakói egy idegen nyelv, egy idegem, tudomány és idegen történelmi, eJArchítái polipkarjai kőié kerülnek?, . amíg bent <? par or • ban ősrégi templomok csúcsíves hajóinak szószékein veszekedtek a katolikusok, re­formátusok, evangélikusok és unitáriu­sok azon, hogy melyik egyház igazi hor­dozója a magyarságnak, addig közvetle­nül a város küszöbén idegen szellemiség papjai . i . , szaba­don szakították, ie a falu magyarjait a nemzet testéről.. . Látogatóim intetlek, hogy ne folytas­sam tovább, mert megszakad a szivük. Elhallgattam. Ök is némán bámultak maguk elé. Ott hevert előttük háromnapi munkájuknak összeírása, jegyzete, feldol­gozása, de rá se néztek, mert egyszerre megérezték, hogy nem a papír a fontos, hanem az élet, nem a mult, hanem a jö­vő. Hallgattunk és a csend úgy feszült fölöttünk, hogy tisztán hallottuk egymás gondolatainak vívódását. Ekkor egyszer­re nagy kiabálás támadt az udvaron: si­rás, pörölés és nevetés egyszerre. Egyik látogatóm ijedten ment az ablakhoz. Én is az ablakhoz léptem: — A gyerekek játszanak — mondot­tam nevetve. És mivel az udvar tele volt gyerekkel, sietve hozzátettem, hogy nem mind az enyém: itt van a szomszédomé is. Kimentek a mezőre és megkértek, hogy addig ügyeljünk rájuk. Látogatóm meg akarja őket olvasni, de nem sikerül, mert úgy villámlanak, mint a fény. — Földje két hold van, de gyereke nyolc — mondom be a számot és azon kapom rajta magam, hogy az előbbi ag­godalmaskodás egyszerre elszállott és olyan keményen megnyomtam a nyolcat, mintha ezt jelentettem volna be: meg­nyertük a háborút. Kolozsváron megszűnt az ingatlanvásárlási láz KOLOZSVÁR, október 14. A nyár elején Kolozsváron rendkívül nagy kereslet mutat­kozott az ingatlanok iránt. Mindenki, akinek egy kis megtakarított pénze volt, ingatlant akart vásárolni., A kereskedők, akik anyag­hiány miatt raktáraikat nem tudták pótolni, minid városi telket kerestek, hogy megtaka­rított pénzüket jól helyezzék el. A nagy ke­reslet felverte az árakat. Talán sohasem volt olyan nagy értéke az ingatlannak Kolozsvá­ron, miive ebben az időben. Az ingatlanvá­sárlási láz lassan alábbhagyott, sőt a mult hónapban már nem a kereslet, hanem a kí­nálat volt nagyobb. Ennek következtében az ingatlanok értéke is esett 10—15 százalékkal. Csak az egy-kétszobás, beköltözésre alkalmas családi házak értékében nem volt ilyen nagy visszaesés azért, mert a lakásmizéria követ­keztében azok, akiknek mines lakásuk és mód­jukban áll, kisebb házastelkeket kerestek megvételre. A kolozsvári ingatlanforgalom a mult hó­napban teljesen ellanyhult. Alig pár telek­könyvi átírás történt, s ezek is kisebb jelen­tőségűek. A múlt hónapban csupán egy na­gyobb ingatlan cserélt gazdát, a bukaresti Cartea Romaneascának a Honvéd-utcában levő, iniagy értéket képviselő ingatlana, me­lyet a hitelezők 166 ezer pengős követeléséért nyilvános árverésen 351 ezer pengőért adtak el. Az ingatlan állítólag 600 ezer pengőt ér és ezért valószínű, hogy az ingatlanárverés el­len utóajánlatot adnak majd be. __A ____________________________— A háztulajdonos a házbéremelésről Kaptuk az alábbi levelet: „Ellenzék“ tekintetes Szerkesztősége Helyben. Nagyságos Zathureczky Gyula Főszerkesztő Ur, Pár nap előtt b. lapjában közölve volt a tisztviselők és munkásság álláspontja a házbéremelésre vonatkozólag. Mint az Ellenzék több évtizedek óta pártfogói és előfizetői, bátorkodom a kö­vetkezőket előterjeszteni: Ma a legegy­szerűbb munkásnak is nagyobb jövedel­me van, mint egy Nţ háztulajdonosnak, î_ j> » i j ' > i »> j . t < V / H f A / ** T\ 4 / . J f <* 'V/V*’ ^ ‘L * . _ _.+ i_A * P 4 Manapság úgy az ipari, kereske­delmi és gazdasági-élelmi cikkek árai hogy felemelkedtek, ennek arányában a munkásság, a köz- és magánalkalmazot- tak jövedelme emelkedett, a munkás még- egyszer annyit keres, mint tavaly, a tiszt­viselők s alkalmazottak fizetései a drá­gasági pótlékkal a következőképpen emel­kedett: pl. a 200 pengő alapfizetés sze­rint áprilisban 260 pengőt kaptak, a 200 pengős alapfizetésre julius 1-től 60 szá­zalékot kellett temelni az összes alkal­mazottaknak, igy a havi fizetése 320 pen­gő lett, ilyen körülmények közt könnyen fizethetnek az igen alacsony 1939-es bér­re egy 25—30 százalékos pótlékot. A való- ságos tényeknek csak elferdítése, hogy ezt a kis különbséget pem tudnák pótol­ni, ez csak általános belátásnélküliség. A háztulajdonosoknak az 1939-i rögzi- tett házbérre semmiféle emelés nem tör­tént, azóta a közterhek igen sokkal meg­nagyobbodtak, a munkásság és tisztvise­lők ellenben többizben kaptak drágasági pótlékot. A háztulajdonosok részére en­nek a 30 százalékos emelésnek természe­tesen csak úgy volna reális haszna, hogy ha az eddigi házadót rögzítenék és ez a kis emelés, mint drágaság! házbérpótlék adómentes legyen, mint ahogy az elmúlt háború idején volt ilyen elrendezés. A mai helyzet az, hogy 60 százalék emelést kaptak az összes tisztviselők s alkalma­zottak, igy tehát a háztulajdonos is meg­érdemel 30 százalékos pótlást. Kolozsvárt a háztulajdonosok nagyobb része keresz­tény magyar ember, a házbérjövedelme volna a nyugdija, ’. IÍfcVww*b!'fc?jfc ^ » ' 1 * * f" *' * * t / Î Jl 4 I ‘ v V ’V V ■> l J / V A • -. • Egyetem Mozgóban mai kezdette1 az olasz film­gyártás milliós költséggel ké­szült gigantikus remekműve: DZSflRflBlIB A filmmű/észet káprázatos csedáj^. —Az európai nagy filmszínházak legújabb szenzációja. .Reméljük m. t. Főszerkesztő Ur, szives le^z becses lapjában a háztulajdonosok álláspontját is a tárgyilagosság védett közzétenni. Maradunk teljes tisztelettel az Ellenzéknek több évtizedek óta 1,zinte becsülői és pártfogói. Az audiatur et altera pars elve alap­ján készséggel adtunk helyet a fenti so­roknak. (A szerk.) A Francia Tanulmányi Kör tanfolya­ma és előadásai KOLOZSVÁR, október 14. A Kolozsvári Francia Tanulmányi Kör e hét folyamán kezdte meg francia nyelvi és irodalmi tan­folyamán. Itt írjuk meg, hogy az irodalmi tanfolyam keretében ma La Fontaine-röl tar­tanak a körbeni előadást, 16-án, szombaton délután 6 órakor pedig a központi egyetem III. számú tantermében Georges Deshusses, a budapesti egyetem megbízott előadója tart előadást Demosthenesről. A honvédcsapatok bevonulása előtti napokban elkövetett rablási ügyben, ítélkezett a kolozsvári törvényszék KOLOZSVÁR, október 14. A második bécsi döntés után két nappal, 1940 szeptem­ber elsején, Kovács János váralmási illető­ségű román földmüveslegény vezetésével, aki akkor a román hadseregben tényleges katonai szolgálatot teljesített, egy' katonákból, suhan- cokból és cigánylegénykből álló csapat Ko­lozsváron megostromolta Kleinberger Móric korcsmáját, betörték az ajtót és a korcsma­helyiségből elvittek minden elvibetőt, Nagy­mennyiségű italkészletet, dohánvt, edényeket, háztartási cikkeket, sőt bútorokat is össze­szedtek és magukkal vitték. A lopott holmit egymásközt szétosztották, majd elkótyave­tyélték. Az ügy'észség tizenöt kolozsvári és szamosfalvi román és cigánylegény' ellen in­dított eljárást, akik között több fiatalkorú is volt. A vádlottak közül legtöbbem idő­közben Romániába szöktek. A törvényszék tegnap foglalkozott a rab­lási esettel, de a vádlottak közül csupán egy kiskorú egyén, azonkívül Dogi. András és Joanut Illés szamosfalvi cigányok jelentek meg. A bíróság a kiskorú fiatalembert az enyhítő körülmény'ekre való tekintettel rablás bűntettében találta vétkesnek, de fiatal kora miatt csupán 15 napi fogházra ítélte. Dog: András lopásért j hónapot, Jonaut Illés or­gazdaságért /y napi fogházbüntetést kapott. Az Ítélet jogerős. A SZÉKELY LÖVÉSZEGYESÜLET TE- HE rSÉGKUTATÓ VERSENYE. Marosvá­sárhelyről jelentik; Erdély egyik legkiválóbb lövészegyesületc, a Székely' Lövész Egyesület vasárnap tehecségkutató versenyt rendez reg­gel 8 órai kezdettel a somostetői lőtéren, hogy a lövészegyesületck soraiban az után­pótlást biztosítsa.

Next

/
Thumbnails
Contents