Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-09 / 228. szám

1943 október 9. ellenzék 9 _ Háft&ity - & századik íúfn&aláfnadás ulím NÁPOLY, szeptember hó. (Az E.I- 1 rzek m/unkatámátóí.) Megállók ai Vomebo tetején és kitárul előttem a viliág egyik leggyönyörűbb panorá­mája, amelyet legrövidebbem és leg­egyszerűbben igy határolhatok meg: Nápoly... Amott a békésien füstölgő Vezúv, az ég felhőtlen tiszta kékje és a tenger lágyan fodrozóidé azúrja a (látóhatár szélén egybefolyik. Mint a madárfészkek, úgy tapadnak a dombok oldalába a házak a fűggő- kertjeikkel, terraszaikkal... Az egy­kori felséges Parthenope képe — in­nen a magasból nézve! — mitsem változott. A tenger és az ég kékje, a békésen pipáló Vezúv, a dús virág­sziromként ki bőm ló nápolyi öböl, mind-mind mosolyog... Innen a ma­gasból nem 'látjuk Nápoly fenséges- arcának bombázás-ok ózta üszkös se­beit ... — Látod — szól nápolyi barátom és mosolyog hozzá derűsen, a latin lélek gyermeki mosolyával — nem változott semmisem .. • Nápoly a ré­gi ... Száz bomba támad ás — mert annyi zuhogott el felettünk — sem tudta megölni mindazt, amit látsz.. Minden nápolyi ilyen természetfilo- zófus, mint jómagam, ha nem is tudja szavakba formázni a gondola­tait. De ez tett minket erőssé, .ellen­állóivá, hogy el tudtuk viselni azt, amit átéltünk .. - Fel tudunk jönni ide a magasba és idefenn elfelejtjük, hogy holnap még közelebbről per­zsa! végig minket a háború tüzgyü- rüjé, hogy városunk közel negyed- , része romhalmaz és egész városne­gyedek tűntek el a föld szimérői. Igen, a vidám, daloló, könnyű nápo­lyi népet félreismerték, de csak azért, mert erejének a titka ismeret­len maradt... .. Odalenn már a háborús Nápoly fo­gad... Mennyivel megrázóbb és ko- morabb lenne még a képe, ha előző­leg nem láttam volna a 'San Loren- zót és a romba dönt ott, égő római házsorokat... 1 Két utazásom emlé­keit keresgetem: 1936-ban és 1937- ben jártam itt nyáron. De hová let­tek azok? Mekkora fájó ellentét1 a fenn és lenn között, ahol az ember­nek az az érzése, hogy már ai há­borús tüzvonaiban jár... A Nápolyba való kirándulás 1943 nyarán nem tartozik a kéjutázások közé. Mi, újságírók autón érkeztünk. Vonat is jár Róma és Nápoly közötn, ez azonban nem közlekedik egészen Nápolyiig, mert a vasútvonal meg-: szakítva. Onnan olyan alkalmat os­sággal folytatja ujtát az. ideérkező Nápolyba, amilyen akad. — Száz légitámadás érte .Nápolyt ...Szomorú jubileum ,;— jegyezte> meg nápolyi hárítom. — A légiria­dókat nem is számoljuk, olyan sűrűn következnek egymás sarkában... A legretten etesebb az augusztus megye- diki légitámadás volt, amikor alig ért bomba katonai célpontot, viszont elpusztult, vagy megrongálódorL mindaz, ami eddig megkimélődlött... Feisivit a légiriadó szirénája — ez már a harmadik egy rövid délelőt- tön — s betérünk az egyik „iRic ove- ro“-ba A meszes pincefalon a Madon­na képe, előtte fonnyadó virágcsok­rok és két szálacska gyertyát gyúj­tottak meg előtte... A két égő, füs­tös gyertiyaiszálacska talán nem elő­nyös az óvóhely amugyis zárt leve­gőjének, de ki törődnék ennyi prak­tikummal. Legkevésbé az óvóhely publikuma, amely fegyelmezetten, csendesen viselkedik, s az együttes­ből kihal.Lszik egy anyóka mormolá- sa, amint az olvasót mondja. Autót kerítünk és úgy szaladjuk be Nápolyt. A „szaladás“ csak elmé­letileg értetődik, mert igen sok helyt ki kell szállni a kocsiból éis gyalog folytatni az utat az úttesteit eltorlai- szoló. törmelék miatt. A görög telepesektől alapítóiét egy­kori Parthenope-t a normannok tói kezdve sok hóditó járta: franciák, spanyolok és mások, Nagy Lajos is. V.. Nelson tengernagy egy angol fre­gatt főárbócára akasztatta a hős Caracciolo tengernagyot, a francia forrdalom példáján felgyűlt nápolyi nép egyik vezérét, a rövidéleitü „pa.r- t he mope! köztársaság“ egyik irányi- tóját... Az árnyékok visszajárnak! Igen, Nápolyt sok viszontagság érte, mégsem szenvedett annyit a törté­nelmi századok háborúi alatti, mint amennyi pusztulás lezúdult, reá a mostani háború három évében. Aki régebben megfordult Nápoly­ban, talán emlékszik a város legjel­legzetesebb negyedeire: a „Borgo Lo­re to“-ra és a „Borgo di Mercato“-ra. Jámbor halásznép és. utcai áru soli lakták, törzsökös nápolyiak. Az éle­tük úgyszólván egészen az utcán zaj­lott le. Ha az ember végigment, mo­zogni se tudott a sok sátor, portéká­val, élelmiszerrel, hallal, osztrigával megrakott bódé és asztal miatt. Az elmúlt világháború előtt — mint mondják — gőzölgő üstökben árui­ga tták a frissen főtt makarónit: két süldőért porcióját. Zengett a kör­nyék a kinálgatástól. A keskeny ut­cácskák, a kiöblösödő piazzatteák sarkán sízentkép: a Madonna vagy San Giuseppe virágfüzéresen, mécse­sektől vagy égő gyertyáktól karéj óz­va. S az ősi „iCarmen“-tempil'Oim, aho­vá vasárnap és ünnepnap összese- regleitt a bal ász nép, a, két városfer- tály... Mindez nincs többé! Népe a romok alatt, lelte halálát, az él étiben- maradtak szétszéledtek. A Via »Marina, amely a Piazza Mu- niidpio-tól a Ponte della Maddalena- ig ve^et, siralmas képet nyújt, Nincs egyetlen ép háza sem. Amelyik még áll, bombától meglyuggatott faliak­kal, lakhatatlan. Ugyanilyen a .Gorso Umberto, amely a piazza Garibaldit 5 köti össze a piazza Borsa-val. A mo­dern postapalota és a „Palazzo doi Mutilaţi“ tönkrement. A piazza dello Spirito Santo-n lassít az autó: bom­báktól meghasogatott fron tu, n emes patináju régi palota: a palazzo cTAn- gri... Ennek az .erkélyéiből beszélt a Bourbonok uralmának és a nápolyi királyságnak győzelmesen végetvető és az olasz egységet megvalósító Ga­ribaldi I860 szeptember hetedikén a nápolyi néphez ... A Maddaloni her­cegek régi palotáját sem kímélték meg a bombák. A Piazza Plebiscito-n a Palazzo Reale-t legalább húsz bom­ba érte . •. Középütt, a normann Gui- scardi szobra közelében mintha ker­téh ásították volna... A via Parthe- nope-n találatot kapott és többé-ke- vésbé megsérült az „Albergo Excel­sior“, a „Vesuvio“, a „iSiainta Lucia“. S a Zi ‘Teresa“ és a „Ber sag Id era“ vendéglő is ott meredezik feldultan ...Hová lett az a vidám vendégse­reg, amely a. tündéin esti kivilágítás­ban Itt vacsorázott, hallgatta az „er- ches-iua“ zenéjét, az édes, könnyű és felejthetetlen nápolyi dalokat?... Vége. A templomoknál még szivetszomo- ritóbb a kép: a „Santa Chiara“ és a „Santa Lucia“ helyén négy üisizkos meredező fal... Amit a robbanás megkimért, azt elhamvasztotta a gyújtó-bombák-ke It ette tűz. Az össze­dőlt kampanilé harangja ott prése- lődik a romok között, megcsorbulva, megolvadva, örökre elnémult nyelv­vel. S a „Santa Chiara“-ban hiába keresi már a magyar az Endre ki­rályfinak, Nagy Lajos király öncső­nek emlékét hirdető latin feliratot és az Árpád házi Szent Erzsiébe t­dombormüvet! A „San Pietro mari j- r e “ -te m p 1 om ban m e g k Imiéi érd ölt ugyan Peati'ix magyar királyné, Má­tyás király feleségének rnárványsir- ernléke, ez azonban csak csekély vi­gasztalás a látott sok sivárságért. A nápolyi dóm portáléját beszakitotfa a bomba... S ha a templomok mel­lett a kultúra hajlékait nézzük? Á „Teatro di San Carlo“, amelyben va- íamikor Rossininek és másoknak tapsoltak a nápolyiak a királyi ud­var jelenlétében tartott forró premi­erek alkalmával, „aránylag“ külső­re épebb a más megsérült épület­nél, a gyujtóbomba annál alaposabb pusztítást végzett odabenn. A „.Castel Nuovo“ egyik tornyát szintén bomba tépte meg: itt ment végbe Mátyás király és Beatrix eskü­vője. S a nápolyi nép? Ki hinné el, ha nem látja, hogy az agyonbombázott Nápolyban rendes élet folyik. Az üz­letek a megszokott időben nyitnak és zárnak és ezen a renden csak a légiriadó okoz kénytelen változást. A nápolyi népnek derűs, köuuyed életfilozófiája, ami nápolyi barátom szemén minduntalan megcsillan, te­szi számukra ezt a siók rette net es­séget elviselhetővé. Azt a sok kin­cset, amit a természet adott nekik jókedvében és ami bennük él, meg nem semmisítheti a bombazápor — igy hiszik és ez igy is van! Szeretnék távozás előtt még egy­szer felmenni a Vomero-ra, vagy a Posilippo-ra, hogy Nápolynak ne ezt a könnyes, feldúlt arcát lássam és vigyem magammal, hanem onnan a magasból láthatóan: csak a szépet, a nevetőt. „Addio, Napoli“ — mondom s arra gondotok, mikor és hogyan lesz ez a „viszontlátás“ és mi várakozik még a meggyötört Parthenope-ra?! MIHÁLY LÁSZLÓ. Románia a muH évbm 533 adott 660 millió lej összegben (STUD.) Romániai iparát, kereskedelmét és péinzgazdagságát teljes egészében külföldi tó_ kével, külföldi szakértők hivták életre. Kül­földiek furt 9k 1857-ben a Praihova vö'gyé­ben az első olajkutat, külföldi tőkével alakult meg két évvel később Bukarestben az első pénzintézet s iaz ország gazdag nyereanyagi- forrásainak. feltárása után külföldi a’apitásu iparvállalatok indították el Románia ipari ter­melését- A mult század utolsó évtizedeiben kialakuló román középosztály később bizonyos mértékig e'foglalta ugyan az ipar és keres­kedelem külföldi alkalmazottainak helyét, ma­guk a vállalatok azonban továbbra is az ala­pítók tulajdonában maradtak. P. M- Sitescu datail szerint (Der rumänische Wirtschafts­raum., Bukarest, 1939) 1912. évben a kőolaj­vállalatoknak még 96 százaléka, a. bánya- és gyáriparnak 64 százaléka, a bankoknk 54-? száziéka volt külföldi érdekeltségek tulajdoná­igy alakultak: 1912_ben petróleum 1912-ben bány. és n 191-ben bankok 1921-ben petróleum 1921-ben bány. és r 1921_ben bankok 1931-ben petró’enm. 1931_ben bány. és nehézip. 1931_ben bankok ugyancsak P. M. későbbi években millió lej % 313 9ö • z 64 55 millió lej % 1.436 54 i. — 5* — 43 millió lej % 9.478 74 — 32 millió lej % 13-726 65 ). —. 27 —. 31 1938 ban petróleum 1938_ban bány. és ne! 1938-bam bankok, jÄlZ ’Nézett munka, összegszerűen csak a- kő­olajiparban befektetett külföldi tőkét közli. A banyaszatra, nehéziparra és bankokra vonat­kozó adatok csupáu arányszámok. A kőolajtermelést, bányászatot, ipart és pénzügyeket irányitó külföldi érdekeltségek megrendszabalyozásának és a válla’atok esel- leges átvételének kérdése már a világháború befejezése óta állandóan/- foglalkoztatta a kü .onböz’o kormányokat < Állami támogatással megalakult a Nemzeti Hitelintezet, majd az Ipari Hitelintézet mind­kettő azzal a rendeltetéssel, hogy a külföldi SÍIÍenálSie'yél,e. *** roinán Az. első o-yan terv azonban, amely tölrvénv- nyel akarta a kulfo-Jdt érdekeltségeket rámán kazre juttatni, csak 1934-ben merült fel kor Vaida-Voevod Sándor vo’t miniszterelnök akkor egyik tekintély es ellenzéki párt a Ma ' niutól frissen különvált nemzeU parasztpártt csoport vezére megindította ,.numerus vato_ chikus" mozgalmát, melynek lényege az volt, hogy valamennyi idegen érdekeltségű vá’iaia- tot kisajátítás utján birtokba kell venni es románoknak kell fenntartani minden munka- heiyet. f . . ..........*..._ A Vaidaé-féle ,.Numerus valachicus" prog­ram már nemcsak a külföldi tőke, sőt nem is elsősorban a külföldi tőke ellen irányult, ha­nem a. gazdasági életben tevékenykedő ki­sebbségi elemeki háitérbeszoritását és a ro­mánság számára ,.numerus vatochicüs"_sa* akart a gazdasági életben arányszámának megfejelő mértékben elhelyerakedést biztosi- "taná. - •, -I i 3^ 4' . , . I A román gazdasági életben érvényesülő „idegen" befolyás elleni harc, amelyet később valamennyi pártprogramjába vet, ettől kezd­ve a Vaida-Voevod általi1 meghatározott vona­lon haladt! tovább ş a külföldiek kiszorítása helyett an emzeti kisebbségek: németek, ma­gyarok, oroszok, bolgárok s. a román állam- vezetés általi külön népcsoportként) kezeit zsidók vállalatait és munkahelyeit követelte a románság résziére. Ebben a szellemben in­tézkedett az első ilyen törvény is, a Pop Valér dr. liberálispárti munkaügyi miniszter nevéhez fűződő „nemzeti munkavédelmi törvény" me­lyet 1937_ben léptettek, életbe. Ez a törvény már három csoportra osztotta az ország vállalatait: külföldi,, román és kisebbségi vau latotokra. Messzemenőbben még nem avatko­zott bele a válto'toöok ügyeibe, csupán a fog­lalkoztatható alkalmazottakat illetően irt elő a román elem javára arányszámokat. A tör­vényt követő kiegészítő rendelkezések azon­ban mind több mesgszoritást hoztak. Korlá­tozták a nemzetiségeknek kiadható uj ipar­engedélyek számát, a román alapítású uj vál­lalatok számára áll árui támogatást, adókeo­vezményt biztosítottak s még számos nyílt vagy bizalmas jélllegü intézkedéssel igyekez­tek a román, elemnek kedvezni- A külföldi tőke ellen inditott harc igy atokult át las­san gazdasági téren., is a nemzeti kisebbsé­gek ellen folytatott 1 hadjárattá. Az ipar és kereskedelem „romamzálása" 1940 óta foko­zott mértlékben folyik1. A kormány a hadba, lépés után elkobozta az ellenséges országok­hoz tartozó érdekeltsiéjgek vállalatait — igy a kőolajiparnak több mint 80 százaléka került romáin, kézbe — és a. .zsidó' tulajdonban levő vállalatokat. A többi kisebbségi vála) átokhoz — a német érdekeltségű' vállalatok kivételével, amelyek helyzetét kü’iön rendelkezések sza­bályozzák — kormánybiztosokat rendeltek ki, akik a vállalatokat «aizi ’állam érdekeinek meg­felelően vezetik, amiig „romamzátosukra" sor kerül. A „romanizáítos" ügyeit 1941 óta külön központi hivatal irányítja. (Oficiul Central de 1 Romanizare). A hivataialla! együttműködik az ugyancsak 1941-ben alapított „Román Hitel- intézet", amelyet a Román Nemzeti Bank és a. vezetői román pénz irat érzetek alapítottak, az., j z/ai a rendeltetéssel, hogy as „idegen" vél- ' tolatok átvételére jelentkező román 'érdekelt­ségeknek megfelelő tőkét bocsásson rendel­kezésére. Az 1941 december 6_án atokult „Román Hi- teiiptézet" első évi működéséről szóló jelen­test másít hozták nyilvánosságra- Az intézet 233 millió lej alaptőkével alakult meg, ame;y az időközben történt befizetésekkel 1942 vé­géig 507.3 millió lejre emelkedett. A Nem- izeti Bank és a Nemzeti Hitelintézet ezenkí­vül 800 millió léj hitelt bocsátott az intézet rendelkezésére. Az intézethez 1942. év folya­mán 1583 hitelkérés érkezett összesen 2.5 milliárd léj értékben. A kérések közül azon­ban mindössze 533 kérésit intéztek el ked­vezően, összesen kb- 660 millió lej értékben. Az idei évről még nincsenek számszerű ada­tok, de a romanizáló tevékenység egyre szé­lesebb keretekben folyik tovább. A kormány nemrégiben rendeletet adott ki, amellyé’, a honvédelmi törvény .alapján elkobzott va­gyonok kezelését is a „Román Hitelintézet", re bizza azzal a rendeltetéssel, hogy a vagyo­nok likvidá'ásából befolyó összegeket fordít­sák a romanizálás fokozottabb ütemű végre­hajtására. (k. j.) VILÁGH IRÜ zongorák és pianinók erdélyrészi egyedárusitója: Dávid hangtizerháxh» k, t. Kolozsvár. Unió-utca 12. Kérjen árjegyzéket! KŐFARAGÓKAT és kőburkolathoz értő kőműveseket a szükséges szerszámmal felveszünk 2.09 P. órabérrel- Ajánlkozók az alábbi címre írjanak: Méhes Zoltán cuki. mérnök vasút-- építkezési vállalata. Z6ibó, postaitok 22. Felvétel esetén vasúti jegyet kü’dünk. ( Osztály sorsjegyei rendeljen az ismert szerencsés ® SUCI TM BINXHÍZKÍL Budapest, Üilői-ut 6. Kagy sz m-v asttik. Nagy nyerési esély. H Előzék ny lebonyol.tás. Azonnali nyere- ^ ményk,fizetés. Kendelés leve ezőlapon. ) ■ )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents