Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-08 / 227. szám

„Szerte van fúlva Romániában a székelysál!w Negyedmillió Romániában élő székely megmen­téséért intézett drámai figyelmeztetést a magyar közvéleményhez az első székely kongresszus Megdöbbentő adatok az idegeabeszakadt magyar tömegek magárahagyatottságárél fi székelyföldi fürdők fe lendítése érdekében nagyvonalú terveket dolgoztak ki Tusnádon A második székely kongresszusra vár a feladat, hogy megvalósítsa a 41 év előtti határozatokat (Befejező közlemény.) KOLOZSVÁR, október 8. Mi okozta a Székelyföld, elszegényedését? Hogyan tör­ténhetett meg, hogy a kereskedelem vi­rágzása idején, a nagy vállalkozások kor­szakában a székely tömegek kénytelenek voltak idegenben megélhetést keresni? A magyar politika részéről olyan végzetes hiba volt a székely kivándorlással szem­ben tanusitott közömbösség, amely előtt 41 esztendő múltával szinte értetlenül ál­lunk. Annál megdöbbentőbb az akkori hivatalos körök álláspontja, mert az első székely kongresszus tanácskozásai és ha­tározatai azt a célt szolgálták, hogy fel­rázzák a lelkeket és a közvélemény fi­gyelmét a székely kérdésre irányítsák. A kongresszus ötödik szakosztályáno.k ülé­sei kizárólag a kivándorlás és a fürdőügy kérdéseivel foglalkoztak. fi székely kivándorlás mesdübáentö sdafa! A székely kivándorlás szomorú törté­netét László Gyula ismertette a kongres­szussal. A székely kivándorlás általános okát az abnormis gazdasági viszonyokban látta. A stagnálást és itt-ott hanyatlást a Székelyföld elszigeteltsége és az újkori ■haladásból való kirekesztése okozta. Nem . kapott világforgalmat közvetítő vasutat, noha a természetes útirány ke­let és nyugat országai között a Székely­földön vezet keresztül, az anyaországtól távol esik, közbe nagy területeken idegen ajkú nép lakik. Terményeit a székely se­merre sem értékesíthette haszonnal. Er­délyben is szemben találta magát a ren­dezettebb gazdasági viszonyok között élő szászok versenyével. Mindazok a kincsei, amelyekkel a ter­mészet megáldotta, jobbára parlagon he­vertek. A tőke bizalmatlan volt a Szé­kelyfölddel szemben, amit az tett indo­kolttá, hogy a székely vonatkozású keres­kedelmi és ipari vállalkozások rendsze­rint balul végződtek. A tusnádi kongresszus a kivándorlás veszedelmének megakadályozására ki­mondotta, hogy a kivándorlásnak törvénnyel való sza­bályozását elengedhetetlenül szükséges­nek tartja. Javasolta, hogy a kivándorlási ügy orszá­gos felügyeletére és vezetésére szervezze­nek kivándorlási tanácsot, az ország kü­lönböző részein pedig kivándorlási irodá­kat állítsanak fel, amelyek a kivándor­lási tanács felügyelete alatt működnek. Szükségesnek tartotta a kongresszus, hogy a székely kivándorlás ellenőrzésével az erdélyi rész határállomásainak alkal­mas hivatalnokait bízzák meg, a felada­tokban való különleges kioktatás mellett. Kimondották, hogy Predeal nagyobb ha­tárállomáson külön kiváindorlási iroda szervezését tartják szükségesnek. Megállapította a kongresszus, hogy a Romániában élő magyaroknak nincs kellő érdekképviseletük. Jellemző, hogy 1902-es adatok szerint 200.000 olyan magyar élt Romániában, akik a nép- számlálás alkalmával magyar nemzeti­ségűnek vallották magukat. Ezek fele moldvai csángó, akik állandó román honosok és román alattvalók, má­sik fele útlevéllel ideiglenesen kintartóz- kodó magyar honos. A kongresszus ki­mondotta, hogy a Romániába kivándorol­tak érdekképviseletére, anyagi érdekeik­nek megvédésére és erkölcsi gondozására hívják fel a legfokozottabb mértékben az osztrák-magyar konzulátusok figyelmét. Döntő fontosságú nemzeti érdek, hogy a külképviseletek tisztviselői karában magyarul tudó és a székely nép viszo­nyaival ismerős hivatalnokokat megfe­lelő számban alkalmazzanak. A kongresszus körvonalazta ezután a kivándorlási tanács feladatait, amelyek közül első helyen a kivándorlási törvény végrehajtása áll. A kivándorlási tanács ezenkívül figyelemmel kisérné azoknak sorsát, akik külföldön keresnek megélhe­tést és elősegiti a kivándoroltak visszaté­rését. A kivándorlási irodák és megbízott közegek feladata az lett volna, hogy a ki­vándorlókat tanáccsal és útbaigazítással lássák el, ellenőrizzék a munkásszerződ­tetéseket és megakadályozzák a tiltott közvetítéseket. Kimondotta a kongresz- szLis, hogTr munkások közvetítésére csak azoknak a. külföldi vállalatoknak, vagy megbízottaknak adhat engedélyt, amelyek ’nztositekot nyújtanak hogy. a szer.r zödésben itthon kikötött feltételeknek eleget tesznek. Kivándorlások közvetítésére üzérkedő magánvállalkozóknak ügynöki engedély nem adható. A kongresszus ezenkívül részletesen kör­vonalazta, hogy milyen büntető szankció­kat alkalmazzanak azok ellen, akik ki­vándorlásra csábítják a székely népet. Felhívta a kongresszus a magyar társa­dalom figyelmét arra is, hogy milyen ve­szedelmet. jelent a székein leányok kiván­dorlása. Elsősorban úgy lehetne ennek gátat vetni, ha leányoknak 24 éves ko­rukig útlevelet még a határszéli forga­lomban 'sem adnak ki. Továbbá a szülők­től is számonkérik a kíséretükben kime­nő gyermekeket. A prostitúció terjeszté­se ellen ott, kün Romániában kell véde­kezni, mert rendszerint kinntartózkodó és ebből élősködő lelkiismeretlen magyar honosok válnak lélekkufárokká. A ro­mániai külképviseleteknek, a magyar pa­poknak és tanítóknak kell nyilvántartani ezeket a helyiszerzőket és táncrendezőket, hogy a leleplezett visszaélések esetén odahassanak a román hatóságoknál, hogy a bűnözőket hazatoloncolhassák. Ugyanez az érdekképviselet kellene minden esz­közzel fellépjen a vadházasságok korlá­tozására. Kimondotta a kongresszus, hogy a külföldről visszatérő szülők útle­veleiben feltüntetett kísérők (gyermekek) a határállomásnál számba veendők és a hiányzókról jelentést kell tenni az illeté­kes hatóságoknak. A kivándorlási tör­vényt szándékosan kijátszó szülőket fele­lősségre kelL vonni és szigorúan meg kell büntetni. Végül a konzulátusok és a ma­gyar társadalmi szervek feladatait dol­gozta ki a kongresszus és adataira az egész magyar közélet figyelmét felhívta. „Végre itt az ideie, hegy gátat vessünk a további magyar vérvesztésnek“ legyenek A romániai magyarok helyzetével kap­csolatosan Hegedűs Lóránt megállapítot­ta, ,,szerte van fújva Romániában a szé- kelység, mint a homok, néhol csak egy- egy szem, néhol vastagabb réteg, s min­denütt szűrődik bele a talajba“. A székely kongresszus az egész ország közvéleményéhez fordult és rávilágított arra, hogy ugv hatalmi, mint nemzeti szempontból milyen óriási horderejű vol­na, ha az a 200—250.000 magyar, akik még a jelenben m magyarok Romániá­ban: Erdély magyarságát gyarapítanák. „Végre itt az ideje, hogy számot vetve magunkkal, a további magyar vérvesztés­nek gátat vessünk az itthoni megélhetési viszonyok javításáéval. Ezenfelül egy má­sik kötelesség is háramlik reánk: tegyünk meg minden lehetőt, hogy a már Romá­niában levő véreink megmaradhassanak idegenben is magyarnak“ — mondotta a kongresszus határozata. A kongresszus a statisztika beszédes adatai alapján kimutatta, hogy a Romá­niába szakadt magyarság iskoláztatása és lelki gondozása is a legnagyobb nehézsé­gekbe ütközik és a román államhatalom részéről állandó akadályokkal találkozik. Azok a magyar papok és lelkészek, akik a Romániában élő, mindenkitől elhagya­tott magyar állampolgárok lelki gondozá­sát vállalják, igazi apostoli munkát vé­geznek. „Csaknem hihetetlen az, hogy ezekkel az önfeláldozó papokkal és taní­tókkal épp úgy nem törődik senki, mint a gondozásuk alatt levő hívekkel. Nehe­zebb a sorsuk, mint a háborúban levő ka­tonáknak. A híveik koldus alamizsnájá­ból élnek, ugyanakkor, mikor a német kormány csak a bukaresti iskola évi fenn­tartására 600 márkát fordít.“ Döbbenetes olvasni a székely kongresszus jegyző­könyvében, hogy a magyar állam nemhogy áldozott vol­na ezekre az igen fontos intézmények­re, hanem azoktól a tanítóktól is, akik itthoni többévi szolgálattal mentek ki Romániába missziót teljesíteni, meg­vonták a nyugdíjkedvezményt és elbo­csátották őket a nyugdíjintézet kötelé­kéből. A kongresszus mindezek figyelembevé­telével erélyesén követelte a kormány­tól, hogy tegyen meg annyit a Romániában élő magyarságért, mint amennyit Európa bármely nemzete tesz az ott élő alatt­valóinak nemzeti megvédése érdekében. Minden megengedhető eszközzel segíteni kell az idegenben élő magyar honpolgá­rokat, hogy továbbra is megmaradjanak a magyar nemzet tagjainak, nyelvüket ne felejtsék el, vallásukat ne hagyják el, egyházaik és közgazdasági összekötteté­seik révén az anyaországhoz fűzve. Ezek voltak a székely kongresszus ki­vándorlásügyi határozatai, amelyek al­kalmasak lettek volna arra, hogy gátat vessenek a székely tömegek külföldre özönlésének. Ha most 41 esztendő múl­tán a Romániáira vonatkozó adatokat ol­vassuk, önkéntelenül felvetődik bennünk a kérdés: hogyan történhetett meg, hogy mindezek a határozatok nem váltak való­sággá és az államhatalom hivatalos gépe­zete nem mozdult meg azonnal a nemzet­mentő munka elvégzésére. Foglalkozott a kongresszus a turiszti­ka fejlesztésével i's, amelyet a Székely­föld idegenforgalmának emelése szem­Dajka Margit Csortos Gyula Tímár József Romváry Gertrud Makláry Zoltán Peéry Piri Ujváry Lajos Hidassy Sándor Turáni Endre Boray Lajos stb., stb. Ez a díszes szereplőgárda! Ifj. Lázár István rendezése! Az uj utakon haladó remek kísérőzenét pedig Buday Dénes szerezte! A helyszíni felvételek a Fényes-cirkusz­ban és a pesti Vigadó nagytermében ké­szültek! Ezek után bátran invitáljuk meg Közön­ségünket, váltsa meg jegyét o. Corvinba, ahol a franciás izü, rendkívüli sikerű nagy magyar film, a: Szerelmi fáz bemutatója lesz ma. A Corvin uj kezdési ideje: negyed 4, ne­gyed 6, negyed. 8 óra. Vasáriiap és ünnepnap d. e. 11 és d. u. negyed 2-től is állandóan tartunk előadást. Nagyothallók részére legmodernebb fej­hallgatót díjtalanul ad a Corvin. pontjából rendkívül fontosnak tartott. Kimondotta, hogy az idegenforgalmat a Székelyföld felé kell irányítani. A székelyföldi fürdő­ket, kirándulóhelyeket, városokat és történelmi nevezetességeket a kon­gresszus véleménye szerint olcsó füze­tekben kellett volna ismertetni. A fürdők fejlesztésével kapcsolatosan ki­mondotta, hogy a székely fürdők számára megfelelő közlekedési viszonyokat kell teremteni és a székely fürdőkre 50 szá­zalékos vasúti jegykedvezményt kell adyű. Oíszágszerte meg kell könnyíteni a für­dők reklámozását és a székely fürdők ré­szére nagyobb hitelalap létesítésével tör- lesztéses kölcsönöket kell folyósítani. A kongresszus vezetősége követelte, hogy a nyolc és fél év előtt beterjesztett tör­vényjavaslat és az azzal szoros kapcso­latban álló és nélkülözhetetlen hitelszö­vetkezet kérdése — mielőbb megoldást nyerjen. Javasolták, hogy a székely- földi gyógyfürdőkön állami támogatás­sal létesítsenek szanatóriumokat, külö­nösen gyermekszanatóriumokat. A székely fürdők számára — tekintettel kedvezőtlenebb helyzetükre és a világ­forgalomtól való távolabbi fekvésükre, kivételesen nagyobb állami támogatást kért a kongresszus. fi székely kongresszus - az osztálykiilönbségek ellen Az ötödik szakosztály üléseinek utolsó témaköre a társadalmi szervezetek létesí­tése volt. Az ebben a kérdésben hozott határozat is beszédesen bizonyítja, hogy a csik-tusnádi székely kongresszus minden­képpen a magyar egységet kívánta szol­gálni. Érdemes szószerint idézni a társa­dalmi intézményekkel kapcsolatos hatá­rozat első pontját, amely kimondja, hogy „olyan társadalmi szervezetek létesítését tartja szükségesnek a kongresszus, ame­lyek megteremtik a különböző társadal­mi osztályok között a harmóniát, feléb­resztik a 'szunnyadó erőket és tehetsége­ket, hogy azoknak egyesülése által az összetartásban rejlő hatalommal megkez­dődjék a székelvség és vele együtt Erdély magyar társadalmának megerősítésére irányuló munka“. Ezekben ismertettük az első székely kongresszus szakosztályi tanácskozásai­nak főbb határozatait, amelyeket a kon­gresszus záró ülése követett. A záróülésen elhatározták, hogy az összes határozato­kat a kormány elé terjesztik és a legsür­gősebb intézkedéseket kérik, mert a Székelyföld megerősítése és gazdasá­gi helyzetének feljavítása a magyar, nemzet összességének létérdeke. " fi második székely kongresszus feladatai Visszapillantunk 41 esztendő távlatá­ból! Úgy hisszük, érdemes volt a mai magyar közvéleménnyel megismertetni: hogyan látták ezelőtt 41 esztendővel a Székelyföld problémáit az erdélyi élet akkori vezetői. Mennyi lelkesedés, önzet­lenség, fáradságos munka kellett ahhoz, hogy a székely kérdés minden részletét kidolgozzák! Az első székely kongresszus résztvevői példát mutattak az áldozat- készségből és felelősségvállalásból és megjelölték azt az irányt, amelyet követ­ni kellett volna. Milyen végzetes rövidlá­tás volt, hogy a székely kongresszus intő szózatai valósággal pusztában elhangzott szavak maradtak. Ha végigsorakoztatjuk az akkori problémákat, keserű szájízzel kell megállapítanunk, hogy éppen a leg­fontosabb kérdések maradtak megoldatla­nul. Keservesen megbünhödtünk azért, hogy az államhatalom nem ismerte fel a székely kérdés fontosságát. 22 esztendő kisebbségi so-vsa olyan tanulságokat szol­gáltatott, amelyekkel minden magyar ember tisztában van. Felszabadulásunk óta az egész ország szar eteti élj es érdek­lődéssel fordult a Székelvföld felé. Az államhatalom a háborús nehézségek kö­zepette is igyekezett megoldani a legége­tőbb problémákat. Az Erdélyi Párt szá­mos emlékiratban hivta fel a közvéle­mény figyelmét a székely Kérdésre és az erdélyi törvényhozók parlamenti felszó­lalásaikban is állandóan felszínen tartot­ták a kérdést. Az erdélyi vezetők most dolgoznak a második székely kongresz- szus előkészítésén. Együttmunkálkodnak a siker érdekében politikai, egyházi, tár­sadalmi és gazdasági életünk legkitűnőbb szakemberei. Sok olyan probléma kerül majd megvitatásra, amelyek már 41 esz­tendővel ezelőtt is a székely sors fájdal­mas sebét képezték. Bízunk abban, hogy a második székely kongresszus éppen olyan alaposan kidolgozza a tennivaló­kat. mint a 41 esztendővel ezelőtt tartott tanácskozások, azzal a különbséggel, hogy a kormányhatalom támogatása" mellett most csakugyan sikerül valóra váltani a magyar felelősségérzet és nemzeti öntu­dat fa'mentő elgondolásait. VÉGH JÓZSEF,

Next

/
Thumbnails
Contents