Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-05 / 225. szám
1943 október S, ellenzék Uzsorások kezében — a székely nép Megrendítő adatokkal bizonyította a csiktusnédi kongresszus: hogyan «itatják koldusbotra a székelyeket - A hiteit gyi alosztály illésén gróf Bethlen István elnököli és gróf Bánffy Miklós volt az egyik eleadó Ferenczy Géza dr.: „H magyar pénzintézetek nevetségesen csekély összegeket fordítanak jótékony vagy közhasznú célokra“ KOLOZSVÁR, október 5. A székely kérdések megoldásánál a csik-tusnádi kongresszus főszempontja a kivándorlás kérdésének tanulmányozása és az ez ellen való védekezés megállapítása volt. A kivándorlás okai között legnagyobb fon- tossággal a birtokpolitikai, az adó és a (V. közlemény.) hitelügyi problémák szerepeltek, éppen azért ennek a szakosztálynak tanácskozásai különös érdeklődésre tarthattak számot. A szakosztály elnöke gróf Zselénski Róbert volt, egyik; alelnöke pedig gróf Bethlen István, Magyarország későbbi miniszterelnöke. „A szövetkezeti esTraét hathatós állami segélyei kell támogatni a Székelyfö.döii“ A szakosztály tanácskozásai a hitelszövetkezetek hivatásának tárgyalásával kezdődtek. Seidl Ambrus előadó mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a falusi szövetkezetek kisgazda és kisiparos tagjai az eddigi hitelviszonyokhoz képest olcsó kamatozású pénzzel kiválthatják magukat a pénzuzsorások kezeiből és hasznos beruházásokra kedvező fettételek mellett kaphatnak kölcsönt. A kongresszus kimondotta, kogy a szövetkezeti eszmék terjedését és megvalósítását a székely nép helyzetének javítására irányuló egyik főtényezőnek tekintik. Felhívta az illetékes kormánytényezők figyelmét arra, hogy a szövetkezeti eszmék megvalósítását a Székelyföldön hathatós állami segé- > lyekkel támogassa. Felkérte továbbá a törvényhatóságokat és községeket, valamint a székely nép érdekeiért lelkesülő magánosokat, hogy mindenképpen támogassák a szövetkezetek munkáját és tegyék lehetővé, hogy a székelv nép bajainak enyhítésére újabb szövetkezetek alakuljanak. Végül kérték, hogy a szövetkezetek működését hozzák kapcsolatban a felállítandó székely földf hitelintézettel. Javasolták továbbá a kamatláb alábtezállitását és a telekkönyvi biztosíték általánosításával a váltók kiküszöbölését. iSzétforgácsolódik az ősi birtok A székely nép elszegényedésének egyik főoka a birtok szétforgácsolódása és az örökösödési rend modem alakulatának helytelen voltában keresendő. Ezekkel a kérdésekkel, valamint a hitbiizományok ügyével külön ülés keretében foglalkozott a kongresszus. Dr. Seb ess Dénes volt a kérdés előadója és a hozzászólók között .szerepeltek dr. Fábián László, Hollaky Arthur, Éber Ernő, Ugrón Zoltán, Ugrón Gábor, gróf Bánffy Miklós, dr. Bodor Tivadar és Bánffy Zsigmond. A kongresz- szus rendkívül érdekes vita után kimondotta, hogy a székelyföldi ingatlanok elöröklésénél kívánatosnak tartja azon korlátozás kimondását, hogy egy bizonyos egészet képező és rheghatározott területen aluli ingatlan, természetben fel nem osztható, épp igy nem képezheti árverezés tárgyát a családi ház azon célból, hogy az örökösök a vételáron osztozkodjanak. A határozatok rámutattak azokra a módozatokra, amelyeknek segítségével a birtok szétforgácsolódását el lehet kerülni. Szükségesnek tartotta továbbá a kongresszus a Székelyföld Romániával határos erdőségeinek állami megvásárlását és a Székelyföld állattenyésztő vidékei érdekében azoknak mérsékelt dijakért a székely földművelő nép használatába való bocsátását. „Ne engedjük idegen kézre a magyar birtokot!“ Történelmi jelentőségű a kongresszusnak az a határozata, amely c kormánytól egy olyan állami pénzintézet felállítását, vagy egy meglevő pénzintézet segélyezését követelte, amelynek az lenne a célkitűzése, hogy a birtokváltozásokban az államhatalom a Székelyföldön a magyar faj fennmaradása érdekében olyan befolyást gyakoroljon, hogy a birtok ne legyen kitéve idegen népelem beözönlésének. Végül szükségesnek tartotta a kongresz- szus, hogv a Székelyföld és Románia közötti területeken hit'bizományokat állítsanak fel, illetve engedélyezzék azokat kisbirtokosok részére. Ä helyes telepítés A székely kérdés megoldásának másik legfontosabb kérdése a telepítési akció helyes keresztülvitele. A székely kongresszus bölcs felismeréssel megállapította, hogy az a solcszázezer székely, akik elvesztették birtokukat és a birtokkal együtt otthoni létalapjukat és emiatt kivándoroltak, csak életfeltételeiknek; földbirtoknak és munkának biztosítása által telepithetők újra haza. A magyar lelkiismerethez szól Máthé József előadónak ezzel kapcsolatos meg- állapitáisa: „ez a föld pedig nemzetiségek által körülvett föld, hogy a magyarság numerikus megerősítésével is magyar nemzeti érdekeket kell szolgálni. Reánk, székelyekre a keleti határ védelmével kapcsolatosan nagy feladatok várnak, a jelen viszonyok között e feladatnak to- vábbteljesitésére képtelenek vagyunk“. A kongresszus megállapította, hogy a székelység elveszített vagyona és nyomasztó szegénysége miatt vándorolt ki. Ezért elhatározta, hogy a telepítés ügyét a Székelyföldön különösen fel kell karolni. A székelység számára a Székelyföld erdőtisztásain (irtásain) önálló telephelyek nyitását kérte. A munkásfölös- leget ipartelepeken, vagy nagyobb gazdaságok mellett hozzátelepitéssel kell elhelyezni. A székely kisgazdákat támogatni kell alkalmas birtokvételben, vagy hosszabb haszonbérletben. A telephelyeket vásárolja meg az állam, vagy vegye bérbe és ossza ki. A telepesek 10 évi adóját a telep közcéljaira engedjék át/ és tőkésítsék. Gondoskodjanak a telepek lelki és közoktatásügyi szükségeiről. A telepítésnél figyelembe kell venni a telepítendő nép vallási viszonyait, munkaképességét, a feldolgozásra váró és értékesíthető nyersanyag, továbbá a termőföld, kaszáló és legelő bőségét. A szakosztálv további határozataiban minden részletre kiterjedő tervezetet dolgozott ki, amelynek azonnali megvalósítása alkalmas lett volna arra, hogy megállítsa a székely kivándorlást és azok számára is lehetővé tegye a hazatérést, akik a mostoha viszonyok miatti kétségbeesésükben elhagyták szülőföldjüket. A tagosítás és a ielekkönyv Nagy bajokat okozott a Székelyföldön a tagosítás és a telekkönyvi viszonyok kuszáltsága is. Ezekkel kapcsolatosan a kongresszus a közérdekű határozatok egész sorozatát hozta. Sajnos, a kérdési még ma sem sikerült véglegesen rendezni. A székelyföldi telekkönyvek most is rengeteg bajt okoznak a székely birtokosoknak és a mostani kormányzatra vár a kérdés rendezésének végleges feladata. Ugyanilyen radikális változtatásokra volt szükség az arányosítás kérdésénél is, ahol hosszú vita után tökéletesen kidolgozott és a kérdés minden szempontját magában foglaló javaslatot fogadtak el. . Kortörténeti dokumentumoknak rendkívül érdekes elolvasni a vita anyagát és újra elszomorodva kell megállapítanunk, hogy bár az összes felszólalók és az előterjesztett javaslatok a lehető legvilágosabban rámutattak a bajokra, mégsem sikerült maradéktalanul megoldani a kérdést. Drákói intézkedéseket az uzsorások ellen A székely nép elszegényedé'séhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy a század elején egyre gyakrabban megperdült a végrehajtók dobja a székely portákon. Az árvereztetés és végrehajtás a törvényes keretek között történt, de számtalanszor ez volt az oka annak, hogy a nincstelenné vált székely gazda lélekben meghasonulva elhagyta ősei földjét és idegenben keresett megélhetést. Azok, akik a hitelügylet megkötésekor rokonok, vagy jó barátok voltak, halálos ellenségekké váltak és egyre jobban felütötte fejét a belső egyenetlenkedés a székelyek soraiban. A tusnádi kongreszs<zus két lehetőséget látott ennek az egyre fenyegető veszedelemnek leküzdésére. Az egyik: a végrehajtási törvény módosítása, a másik az uzsoratörvény megszigorítása. Azzal is kétségtelenül számolni kellett ugyanis, hogy a székely gazdák nagyon gyakran lelkiismeretlen uzsorások kezében kerültek, akik felhasználták a kölcsönért folyamodó pénzzavarát és a jogügyletekben való járatlanságát, aminek az lett a következménye, hogy egészen jelentéktelen összegű tartozásért mindenéből kiforgatták a gazdát. A tusnádi kongresszus a végrehajtási törvény módosítására olyan javaslatokat terjesztett a kormány elé, amelyek nem ellenkeztek a-z általános jogrendszerrel. Az uzsoratörvény megszigorításával kapcsolatosan pedig kimondotta, hogy a legszigorúbb büntetést javasolja azok ellen, akik másnak szorultságát, köny- nyelmüségét, vagy tapasztalatlanságát tervszerű kizsákmányolásra használják fel. Javasolta, hogy az uzsoratörvényben előirt szabadságvesztési büntetéseket szaporítsák és emeljék fel a pénz- büntetések maximumát. Az összes uzsoracselekményekre vonatkozóan mel lékbüntetésként a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését kérte. Az uzsoráskodók ellen kitiltási javaslatot is tett és indítványozta, hogy minden uzsorás ügyletet tekintsenek semmisnek. Végül azt kérték, hogy az uzsora úgy a magánjogi semmisség, mint a büntethetőség szempontjából legyen hivatalból észlelendő és üldözendő. Gróf Bánffy Miklós javaslatai Nagyon fontosak voltak a harmadik szakosztály hitelügyi alosztályának tanácskozásai. A hitelügyi alosztály ülésein gróf Bethlen István, Magyarország későbbi miniszterelnöke elnökölt. A községi gazdálkodás rendezéséről, a .pótadók korlátozásáról, a fogyasztási adók csökkentéséről és az adómentes. létminimumról szóló javaslatot dr. gróf Bánffy Miklós Magyarország későbbi külügyminisztere terjesztette elő. Javaslatára a kongresz- szus kimondotta, ho«v a községek által kivethető pótadók maximumát törvény- hozásilag, illetve vármegyénként szabály- rendeletileg kell megállapítani. Javasolta, hogy a községek által végzett állami természetű munkák kiadásait az állam viselje. Kívánatosnak tartotta a hús, bor és sörfogyasztási adók leszállítását, lehetőleg teljes törlését. Elhatározták, 'hogy italm,érési jogot, vagy bérletet csak olyan községi illetőségű magyar állampolgár javára javasolnak, aki a községben ingatlan vagyonnal bir. Az italmérési jog kezelésére is csak magyar állampolgárnak adható engedAR-. Az italmérés vasárnapi napokon betiltandó. A községnek adható italmérési jogok ösz- szessége elsősorban az erre ajánlatot tevő községnek, mint testületnek engedé- lvezendő. Szükségesnek tartotta a kongresszus a II. oszt. szem. kereseti adó teljes törlését és az adómentes létminimum törvénybe iktatását. Végül azt javasolta, hogy a községi és me\gyei pótadókat ne a folyó évi, hanem a megelőző évi állami adók után vessék ki. A Székely Földhitelintézet ügye A Székely Földhitelintézet felállításával kapcsolatos javaslatokat dr. Hegedűs Lóránt későbbi pénzügvminiszter állította össze és a kongresszuson Barabás Endre terjesztette elő. A kongresszus szükségesnek tartotta egy székely záloglevélkibocsátó intézet felállításéit és ennek megalkotására és előmozdítására az összes illetékes tényezők közreműködését. A záloglevélintézet tőkéjének beszerzésénél a kongresszus az illetékes törvény he tó? ág ok és kormánuközegek támogatásút kérte. Naptól kiszárított vagy ráncos, zsíros, pórusos arcbőrét szakszerűen rendbehozza az „ILLA“ KOZMETIKA. Tulajdonos: M. Pázmány Nóra, Mátyás király-tér 27. sz. 1. emelet. Tel.: 33—26. Tartós sxempillaf estes !! Végül örömmel üdvözölte a Magyar Földhitelintézetnek, valamint a többi jelzálog- intézeteknek székelyföldi működését, de kérte, hogy a kölcsönösszeg minimumát szállítsák le és a hitelt a házakra is terjesszék ki. Határozatba foglalták továbbá a Földhitelintézettel kapcsolatosan célravezető kedvezményeket. A nemzetiségű pénzintézetek messzemenő céljai — és a ma* gyár bankok kulturközössége A hitelügyi alosztály végül a takarék- pénztárak reformjával foglalkozott. Ezt azért tartotta szükségesnek, mert egyes takarékpénztárak bukása egész vidékek gazdasági válságát s megrázkódtatását okozta. A takarékpénztárak 1902-ben érvényben volt szervezete nagy gazdasági válságok csiráját rejtette magában, annak megreformálása éppen olyan elsőrendű gazdasági érdek volt, mint amilyen fontos, tényezői a közgazdasági életnek a takarék- pénztárak. A vita során dr. Ferenczy Géza a tőke hazafiasságára apellált. Rámutatott arra, hogy a magyar pénzintézetek' kizárólag pénzintézetek, mig a nemzetiségi pénzintézetek messzemenő célok alapján fejtik ki működésűket. Az erdélyi nemzetiségi pénzintézetek hatalmas összegeket fordítanak nemzetiségi célokra, viszont a mi pénzintézeteink valóban nevetségesen kis összeget fordítanak jótékony, vagy közhasznú célokra és ezekkel semmiképpen sem < tudják ellensúlyozni a nemzetiségi pénzintézetek romboló hatását. Feltétlenül szükségesnek tartotta tehát, hogy • . , a magyar pénzintézetek legalább kíséreljék meg ellensúlyozni az idegen pénzintézetek ezirányu működését. Szükségesnek tartotta tehát az osztalék és a tartalékalap növekedésének korlátozását, valamint annak megállapítását, hogy az ezen felül fennmaradó összeg jótékony és közhasznú célokra fordítandó■ VÉGH JÓZSEF. Bartha Ignác képviselői beszámolója Megírtuk, hogy az Erdélyi Párt kolozsvári tagozatának III. kerületi szervezete beszámoló értekezletet tartott, amelyen dr. Bartha Ignác ügyvéd, országgyűlési képviselő tartalmas, kimerítő és lelkes beszédet mondott a magyar öncéluságról. bátorságról és áldozatkészségről. Röviden (ismertette a világesemények érdekességeit, a háború változatait, majd áttért a belpolitikai kérdésekre, méltatta a kormányzat erőfeszítéseit az örök magyar célok elérésére és nemzeti aspirációink megvalósítására. Megemlékezett a honvédség hősi harcairól, amelyek nemcsak megbecsülést szereztek a magyar fegyvereknek, hanem zálogai a jövendő harcainak és a végső győzelemnek. Megemlékezett arról a szerető gondoskodásról, amelyben az erdélyi kérdések részesülnek és hűségre, kitartásra hívta fel a hallgatóságot. A képviselői beszámoló után a hallgatóság részéről több hozzászólás hangzott el a napirenden levő kérdésekről. Általános és helyi problémákat vetettek fel, szóvá tették a ter- ménybeszolgáltatás, a tüzifaellátás, a szemétfuvarozási illeték, az ipar és kereskedelem kérdéseit az árszabályozás és árujuttatás nehézségeit és a fekete piac kinövéseit, amelyekre nézve a legerélyesebb intézkedéseket kérték a helyi hatóságok részéről. A felvetett kérdésekre dr. Bartha Ignác és Botos János tagozati főtitkár adtak kimentő ie! világosi tusokat és hívták fel a jdenlevőkem keresztül az egész város figyelmét arra, hogy a háborús helyzettel velejáró anyaghiányt és nélkülözést viseljék türelemmel és kemény lélekk-1 és ne sodródjanak túlzásokba, mert ez károsán befolyásolja a közvéleményt és a belső font szilárdságát. 37.600 PENGŐ FOLYT BE KOL^YS- VÁRON A VÖRÖSKERESZT KflTN A Bl GYŰJTÉSÉN. A Vöröskereszt Egylet által Kolozsváron rendezett kétnapos gyűjtés eredménye minden tekintetben megfelelt a várakozásnak. Kolozsvár város polgárai a rangra és társadalmi különbségre való tekintet nélkül eleget tettek hazafias kötelességüknek, c»n«'nnv>>ev a két nap alatt 37.600 pengő folyt be Ebben az összegben még nincsenek b-enne azok az összegek, amelyeket a levente ifjak házról-házra járva pvüjtölteh
