Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-30 / 246. szám
1943 október 3 0, ellenzée mmm :s A bizottsági vita (Z) „Öreg'parlamenti rókák“ bizonyára meglepődve figyelik a jövőévi költségve- tés bizottsági vitájának menetet, és han- ■ .gülatát Annakidején — és ez nem is volt •olyan, régén — • robbanásig feszült han- 'éulatbau^folytak a bizottsági miinkálatok t*s az ellenzék főfeladatának tartotta, . hogy „pdamondijon" a miniszternek és szUajoii támadja a -költségvetés minden betűjét. Bizony, verejtékes napok voltak, ezek a kormányok és támogatóik számá- <ra és súlyos gondokat tornyositottak fel a plenáris vita mennyboltozatára, nem is' beszélve A felhatalmazási vitáról, az úgynevezett appropriációról, mely „vizsgája“ volt a kormánynak, s bizony azon el is lehetett bukni. Persze, az utóbbi években ez kiment a divatból, sok minden egyéb •helyessel és helytelennel együtt, de még a mult évben, is ugyancsak izgalmas volt a bizottsági vita. holott ennek sem tavaly, sem azelőtt nem volt sok értelme, mert _a bizottságokban, hogy úgy mondjuk, a száraz, költségvetési tételeket“ vitatják még, azaz számszerüségek és részietkér- ,elések kerülnek szóba szakemberek előtt. A politika azonban azért politika,, hogy sok furcsaság és ferdeség legyen benne s igy a honatyák á bizottságok zárt ülésein lényegesen bőszebben hadakoztak, .mint „az ország színe előtt“, ahol ha bár ez nem igen fordult elő, mégis csak meg volt a rossz érzésük, hogy esetleg szavú-' kon fogják őket. Ezért pattogtak szívesebben a bizottságokban, hogy azután a ,nagy nyilvánosság előtt a goin.dt.elt állam-- :férfiú borús felhőivel homlokukon mond-; ják el filippikájukat- a kormányzat felé, rendszerint olyan dolgokról, amelyek a bizottságokban • már rég elintéződtek. . Szóval, aki igy szokta meg a parlamentarizmust, az — mint fentebb mondottam — meglepődve figyeli a most megindult .bizottsági vitát. Hozzá kell azonban azonnal tennem, hogy jóleső meglepődéssel. Mert megszokták, hogy a reformország- gyűlések óta nem sokat változott a helyzet s azokról Kölcsey Ferenc Országgyűlési naplójában 1832 december 28-án egyebek között a következőket jegyezte fel: „Délután öt órakor ült össze legelőször az első izenetek és előterjesztések; készítésére kirendelt küldöttség. Tgrgyai közt az elsőleges sérelmek s a királyi feladások rende legfontosabbak valápak, s ugyanezért kérdés alá ezek vétetlek. A , kérdés vége az volt: mind ezeket miképen kell előadni, azaz megírni? Szólották Niczky, Pázmándy, Dókus, Just, Bernát, Siskovics és nagyszombati káptalan követe, de minthogy a sok fej sokféleképen gondolkozik, irni pedig csak egyféleképen kellett: igen természetes, ha a dolgot a jegyzőre bíztuk, és haza oszlottunk, alkalmasint teljes meghatározással, hogy amit íratni fog, azt addig javítjuk, mig többé sem rossz, sem jó nem leend.“ A mostani bizottsági vitában azonban ennek pontosan a megforditottja történik. A képviselők „a tárgyhoz“ szólnak, előterjesztik tárgyi kívánságaikat és követeléseiket, egyes tételek 1 megváltozását kérik. másoknak pedig beiktatását, vagy törlését s a békessége® hangulatban a miniszterek a bizottsági tagokkal szép egyetértésiben igyekeznek a részletekben is a légből esőbben és leg^yakarlatibb módon az ország és népének ügyét szolgálni. Jellemző talán, hogy két szélsőségesen ellenzéki képviselő, akik egyike még a mult évben is „tüzet okádott“, másika pedig tajtékozva követelte „a hatalom átadását“, most egyfelől az alkoholizmus terjedését kívánja szerény szavakkal megakadályozni, másfelől pedig egy bizonyos közjogi rendelkezéssel kapcsolatban kér felvilágosítást, mert „pártja ^ nem akar •összeütközésbe! kerülni a hatóságokkal“. Nehéz okból, fakadó, d;e örömteliee jelek ezek. A háború ötödik esztendejében úgy látszik, mindenki belátta az országban, hogy nagyon egymáshoz kell simulnunk és vállvetve munkálkodnunk az ország megtartásáért és megerősítéséért. Ezt pedig parlamenti szónoklatokkal bajosan sikerül elérni, különösképpen, ha azok az egyesítés helyett a megbontást és a közérdek helyett a részérdeket szolgálják. A vitában valamennyi párt közül a legélénkebben az Erdélyi Pánt vesz részt, mely valamennyi bizottságban nagyszámú szónokkal képviselteti magát, akik konkrét erdélyi kérdések sorát vetik fel, s mint azt a miniszteri válaszokból láthatjuk, javarészt sikerrel. Az Erdélyi Párt eddig sem igyekezett szónoki sikerek fényében fürödni, hanem ,,a dolgot ő magát nézve“, megoldani mindazokat a kérdéseket, amelyek egyáltalán megoldhatók és előkészíteni a többiek megoldását. Ma, a huszonnegyedik óra talán már utolsó perceiben ,ugyanis hóm arról van ,már fizó, hogy szép és tetszetős, vagy akár boletí elméleteket állítsunk fel, nagy kérdések annakidején történő és a lehetőség szerint mások által végrehajtandó megoldására, hanem arról, hogy a gyakorlatot kell üstökön ragadni és ha kell, aprómunkával, ha kell, császármetszéssel megoldani a megoldatlan kérdéseket. Az Erdélyi Párt ezért vonult fel hatalmas „anyaggal“ felkészülve a bizottsági vitára és ennek a felkészültségnek köszönhető, hogy máris sikerült számos olyan, kérdést elintéznie, amelyek ugyan nem országos horderejűek, de elevenen vágnak bele elsősorban a kisemberek húsába. Annak a rendkívüli politikai erőnek a kialakulása mellett, amelyet a pártvi- szálykodások eltűnte kifelé és befelé egyaránt jelent, a bizottsági viták hangulata és menete megnyugtató biztosíték arra, hogy a költségvetésben előirányzott ösz- szégek a jövő esztendőben sokkal több kamatot fognak hozni a köz javára, mint a múltban. Bár az a mérséklet, bölcsesség és felelőssé®, mely a bizottsági viták során mutatkozik, megmaradnia azokban az időkben is, arhelvekben egyesek úgy vélik, hogy mivel könnyebbek, meg kell nehezíteni őket. Lelkesiianga'afu propagandagvíKést tartott Sspsiszentgyiirgyön és Székelyudvarhelyen a Vöröskereszt Fokozottabb kötelesség teljesítésre bivta fel a magyar nőket az erdélyi hadtest vezető lelkésze SEPSISZEMTGYÖRGY, október 30. (Az j Ellenzik kiküldött munkatársától.) A Magyar Vöröskereszt erdélyi kirendeltsége a székelyföldi propagfindagyülélsei sdráu Csíkszereda ■után október 26-án Székelyudvarhelyen és október 28-án Sepsisz.ejvtgyörgyön rendezte meg tagszervező propagandiagyülését. Székelyudvarhelyen, a vármegyeház dísztermében megrendezett népes gyűlést Szabó András ref. főgimnáziumi igazgató nyitotta meg. Megnyitójában üdvözölte a megjelente- I két és ismertette a gyűlés célját. Utána dr. I Ghéczy Lajos tábori alesperes, az erdélyi had-1 test kiküldöttje mondott beszédet. Az erdélyi hadtest vezetőlelkészének beszéde után a gyűlés résztvevői a dr. Szentkirályi Kálmán alispán lemondása miatt megüresedett elnöki székbe dr.' Sebessy Jánost, társelnökké az ugyancsak lemondott br. Dániel Ferencné helyére Han Nándorné, titkárrá pedig Pét,es Józsefet választották meg. A tisztikar egyes helyeinek betöltése után Petres titkár ismertette az udvarhelyvármegyei tagozat működését és elért red menyeit. A pénztári jelentés és az 1944. évi költségvetés letárgyalása után báró Szentkereszthy Erzsébet, székelyföldi vöröskeresztes főápolónő beszélt az ápolónők hivatásáról és kötelességéről. Az indítványok során dr. Filó Ferenc polgármester javasolta, hogy a Vöröskereszt rendezze meg az ezévi közgyűlését. Ezzel kapcsolatban br. Szentkereszthy Erzsébet közölte, hogy a Vöröskereszt Központ a háború tartamára felfüggesztette a közgyűléseket. A Himnusz eléncklésével a lelkes hangulatú gyűlés bezárult. Sepsiszentgyörgyön a városi mozgóképszínház termében, zsúfolt nézőtér előtt zajlott le a Vöröskereszt propagandagyülése. Vitéz Barabás Andor alispán megnyitójában ismertette a Vöröskereszt célkitűzéseit, Kitért arra is, hogy az 1918-ban újjáalakított Magyar Vöröskeresztnek tulajdonképpen csak mosţ van először alkalma bebizonyítani azt, <0 Figyelem ! Egyetem-utca 8. szám alatti éttermemet újonnan átalakítva, szombaton megnyitom, m Konyhámat BRE1NERNÍ! vezeti, aki a volt njságiróklub konyháját tartotta. | Kitűnő borok Pali bácsi pincéjéből, gj Szolid árak, figyelmes és pontos kiszolgálás ! fl| Bozsodi Jenő énekes prímás és zenekara muzsikál. Szives pártfogást kér a nb* közönségtől FODOR M. GÁBOR Vendéglős, hogy hivatásának magaslatán áll. Megemlékezett Háromszék vármegye székely népének áldozatkészségéről, amellyel a Vöröskereszt által legutóbb rendezett gyűjtésben résztvett. Megállapításai szerint a legutóbb lezajlott gyűjtési akcióból a szegényebb réteg sokkal jobban vette ki részét, mint a tehetősebbje. Beszédének befejező részében üdvözölte a megjelenteket,' megköszönte az erdélyi -hadtest parancsnokának azt a jóindulatú é,s mindenütt érezhető támogatását, amelyet a Vöröskeresztnek nyújt. Arra kérte a megjelenteket, -hogy a gyűlésen hallottakat ne tartsák meg magukban, hanem vigyék el a falvakba is és hirdessék mindenütt a Vöröskereszt áldozatokat kívánó szellemét. y — ; 7” Az alispán megnyitója után' dr. Ghéczy Lajos tábori alesperes emelkedett szólásra. Beszédének bevezetőjében megemlékezett a társadalom áldozatos munkájáról, amellyel életre hívta a Vöröskereszt intézményét. Ez a munka ezzel azonban még nem zárult le — mondotta. — A Vöröskeresztnek a munkája továbbfolytatódik akkor, amikor hathatósan közreműködik a belső front megerősítésén és ebből a munkából fokozottabban kell kivegyék részüket a magyar nők. Megemlékezett ezután az intellektuális * réteg hivatásáról, amelynek kötelessége tulajdonképpen az összes karitativ intézményeknek az istapolása, hogy ezzel a munkával magasabb színvonalra emelje azokat, akik önhibájuiikon kívül mélyebben vannak, vagy mélyebbre kerültek. Bejelentette. továbbá, hogy a népesség eltolódásokkal kapcsolatos menekülések, meneküllek befogadása, vagy légitámadások következtében lakóhely nélkül maradtak élelmezése céljából Háromszék vármegyében is rövidesen meg■* szervezik a tömegfőző tanfolyamokat. Ghéczy alesperes beszéde után a betegsége miatt távolmaradt br. Bornemissza Adél, az erdélyi hadtest főápolónője helyett dr. Fogo- lyán Kristóf kórházigazgató ismertette röviden a Vöröskereszt háromszékmegyei tagozatának munkásságát. A tagozat eddig megrendezett ii hathetes ápolónői tanfollyamot 154 kiképzettel és 24 kéthetes tan folyamot 300 kiképzettel. Beszélt az ápolónői hivatásról, amely mindenkor csak a kapott parancs szigorú teljesítése lehet. Mégemélekezett arról is, hogy a Vöröskereszt vezetősége mindenkor 'Szem előtt tartja az egyéni óhajokat is és azok figyelembevételével hívja be és alkalmazza az ápolónőket. Ez az intézkedés éppen azt a célt szolgálja, hogy különösképpen a családanyákat ne szakítsa ki otthonukból. Beszédének befejező részében a példaadásra szólította fel az ápolónői kart. Fogolyán dr. főorvos beszámolója után vitéz Barabás Andor alispán mondott köszönetét a gyűlésen elhangzott értékes beszédekért és megelégedéssel állapította meg, hogy Háromszék vármegyében örvendetesen javult az érdeklődés a Vöröskereszt ügyei iránt, amit az is igazol, hogy az ezévi gyűjtés szebb eredményt hozott, mint az elmúlt esztendei. Megköszönte dr. Ábrahám Józsefnének, Csík vármegye főápolónőjének a gyűlésen való megjelenését. Eíálávsau emlékezett meg báró Szentkereszhy Erzsébet főápolónő áldozatos és fáradtságot nem ismerő munkásságáért, amivel a gyűlést megszervezte. A Himnusz eléneklésávei (ezután a gyűlés bezárult. (b. a.) SRKGIkf énének _r Mátyás Király Diákházban november hó v>án, szerdán este fél 7 órakor Stegeiii tórníí xongorneKtJel Mű oron: Bach, Weiss, Scarlatti, Beethoven, Chopin, Ravel, Debussy, Kókai-szerzemények. — November hó U-án este fél 7-kor Végh-Veress- hegedűest! Október 31 A protestáns világ legnagyobb ünnepe. Emlékünnepe annak a napnak, amelyen Luther Márton közel félezred évvel ezelőtt a wittenbergi vár- templom kapujára kiszögezte a vallás és az egyház megújítását, megtisztítását célzó kilencvenöt tételét. Luther kalapácsütése, amely eldördült a templom ajtaján, uj korszak születésének harangszava volt és egy régi, idejét mult, önmagát túlélt korszak felett húzta meg a lélekharangot. Az az eszmeáramlat, amely a pápaság, a papság egydülálló uralmában a bűnökkel, hibákkal megtelt egyházat akarta megtisztítani, már jóval Luther, Zwingli, Kálvin, sőt a huszita prédikátorok iellépte előtt indult el, hogy a reformációban hitet valljon az isteni kijelentés, a jézusi Evangélium szavai mellett. Amikor Luther felemelte tiltakozó szavát a pápaság bűnei ellen, protestánsával nem az egyházat károniolta, hanem hitet vallott. A reformáció célja nem az volt, hogy a meglevő értékeket eldobja és helyükbe újakat, másokat illesszen, hanem az egyetlen, örökkévaló, megsemmisithetetlen ősérték, az alapigazság, a jézusi Evangélium érvényrejutásának útjait kereste. Nagy eszmei forradalom. JundiiltJia reformációban útjára, amely nemzeti forradalmakat valósított meg. A pápaság lenyűgöző hatalma alól szabadulni akaró uralkodók, a dogmák béklyóit széttörni akaró nép, először ébred nemzeti öntudatra, hogy a következő évszázadok alatt kiformálja, megalkossa az uj ember, a nemzeti gondolat, a nemzeti eszmék emberét. A reformáció nem jelentette a katolicizmus halálát, mert nem a vallást, a hitet akarta eltörölni, hanem csupán a formák, a kötöttségek igájában küzködő embert akarta lelkileg szabaddá, önmaga felett rendelkezővé tenni. A lelkiismereti szabadság érvényesülésénél az egyén, az „én“ jutott előtérbe, hogy a szabadon gondolkozó ember önmaga kívánkozzék nemzeti egységbe tömörülni. Ez az eszmei forradalom, amelyet közönségesen reformációnak nevezünk, nagy társadalmi megmozdulások, osztályok, népek, nemzetek belső vajúdásának volt a magvetője. Nehéz, komor idők kísérője. A lelkek tele voltak hitetlenséggel, a népek a lelki válság csődjének szélén állottak. A magyarság életének is egyik legválságosabb korszaka volt az, amelyben a széthullani készülő nemzetet a reformáció igazságai átsegítették a történelmi válságokon. A megtisztított hit, az evangéliumi igazság palántái a magyar lelkek talaján hamar, dús rengeteggé sarjadtak és Erdélyben, ahol szinte egyetemlegesen átvette a magyarság a reformáció tanait, nemcsak a vallásnak, hanem a nemzetnek is, a magyar fajnak ledönthetetlen sziklavára épült. Most talán ismét olyan forrongó, vajúdó korszakát éli az emberiség, mint félezred évvel ezelőtt. A jövő még sötét, bizonytalan, de hisszük, hogy a reformáció fénycsóvája az elkövetkezendő századokra is bevilágítja a nemzet útjait. Hagyományos erdélyi szellemben, bátran, megalkuvás nélkül küzd mindennap a magyar nép boldoou* lábáért az Ellenzék,
