Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-02 / 223. szám

1943 október 2, ellenzck 9 ,HONVÉDEUVK HARCAI A HON PARTJÁN“ Té^iaUiél, • • CSÍKSZEREDA, szeptember. Fehér kartonlappal borított füzet fek­szik előttünk. Címe: Honvédeink harcai a Don partján. Mélységes tiszteletet ébresz­tő szavak ezek. Nyomukban az örök ma­gyar katona nagyszerű teljesítményei vo­nulnak el előttünk. Hősök alakja kél élet­re. Magyar férfiaké, akik becsülettel helytállottak. Ha a muszka áradat elfog­lalta a veszélybe került üteg bal, majd jobb, aztán egyik középső csövét — tüzé­reink a negyedik még tüzelő cső mellett csákánnyal, áhóval, foggal, ököllel, kö­römmel tartottak ki, mig a fergetegként rohanó ellentámadás el nem söpörte az oroszokat . . . Gyalogosok, utászok, árká- szok, páncélosok, tüzérek, 'huszárok, hír­adók, szekerészek, gépkocsizók végelátha­tatlan sora vonul el lelki szemeink előtt fegyelmezetten s az orosz népdalokban ,,csendesének becézett Don partján kato­násan egymás mellé sorakozó fakeresztek hirdetik, bizonyítják: ,,Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!“ Tehát: férfiakról, magyarokról, honvé­dekről, hősökről szól a kis füzet tárgyila­gosan, úgy, ahogy a szabatos katonafogal­mazás megköveteli. Magvar katonákról belinek a sorok, akik jól tudták, miért kell harcolniuk, hisz döbbenetes, szánal­masan szegénv idegenség közepette szaka­datlanul övéiket látták maguk előtt. Gyermek, feleség, szülők arca, fehérre meszelt házak körvonalai bontakoztak ki a kors.zeVü harcászat vértkövetelő, vasat- szóró füstfelhői közül. Az a tudat és aka­rat lendítette előre a honvéd testét, hogy minden előre tett lépés, minden helvtállás közelebb viszi boldoguláshoz a hazát. * így megy ez már ezer esztendő óta a magyar életben. Helyesen állapítja meg a füzet: nem volt az európai nemzetek között olyan küzdelem, melynek a ma­gyar tétlen szemlélője lehetett volna, de nincs is talán Európának olyan pontja, melyet a magyar vér nem öntözött! Nem volt azonban a hosszú harcos múltnak ta­lán egyetlen küzdelme sem, amely olyan ellentétes megvilágításokban szerepelt volna a nemzeti közvélemény előtt, mint a magyar 2. hadsereg harcai a most fo­lyó világháborúban. A magyar ember előszerettel keres minden hir mögött va­lami „titkot“. Híranyagról pedig bősége­sen gondoskodott az itthon kényelmes melegéből felelőtlenül birálgatók locsogó szószátyárkodása. A fecsegés hatását megszorozza az, hogy a fegyveres erők küzdelmét lépésről-lépésre kíséri, heves­ségében pedig sokszor felülmúlja a szel­lemi háború. Ezért hireket suttog, balsi­kereket nagyit, sikereket és dicsőséges küzdelmeket elhallgat, yagy elhomályosít az ellenség zsoldjában álló. Ellenségeink mesterei ennek a szellemi hadviselésnek, | nálunk pedig igen sok tudatos, vagy os­tobán jóhiszemű munkatársra találnak. Igv találkozik a szándékos rombolás és. bomlasztás a butaság és emberi gyenge­séggel. Részletesen ismerteti a füzet az 1918-as összeomlást, mely az ellenséges hírverés eredménye volt. A nagy magvar éjszaka kezdetén „ellenőrző bizottságokat“ ültet­tek a csonka ország nyakára és minden ténykedését közvetlen közelből szemlél­ték. Olyan zsoldos hadsereg alakulhatott csak, melynek tagjai dugdosni kénysze­rültek szegény, ócska, elavult felszerelé­süket, amit sikerült megmenteni a világ­háború maradék anyagából. Olyan pará­nyi ország pedig, melvnek határait gyors­vonaton négy óra alatt az ország bárme­lyik széléről el lehetett érni — titokban sem fegyverkezhetett. Ehhez a fegyver és hadianvagszegénységhez járult az, hogy az e1 esett nemzet, amelyik fegyverkezés és földrajzi helyzetének alárendeltségét érezte, a „békés revízió“- gondolatához menekült. 01 van egvszerü igazságokat feleltettek el. hogv nemzetek életében so­hasem voltak ..ajándékok“. Ezen a téren a iog és igazsácr a fegyverek ereién és a nemrc-tek küzdőkéoességén szokott fel­épülni. hogv az egyszer elvesztett va- pvn-nt és területet csak küzdelemmel lehet uiból megszerezni. Ebből következik: en- nek a nemzedéknek sokkal keményebb­nek kell lennie, minden puha érzelgő'sé- pűt és böRselkedő okoskodást száműzni kell magától, sl­Ilyen anyagi és szellemi lehetőségek közepette szervezték újra s állították so­rompóba a honvédséget, mely minden csodavárást száműzött. A valóságok terü­letére lépett. A valóság egyik hatalmas ifejezője és megnyilatkozása volt a ke­leti arcvonaL Adatszerűén ismerteti a füzet, hogy a mult év junius 28-án megindított hatal­mas támadásban a magyar hadsereg be­érkezett részei vehettek részt csak Kurszktól keletre. A junius végén meg­induló német támadás hadműveleti tervét igy rögzíti a szerző: A támadó német zöm Charkovtól délre levő területről a Kauká­zusra tör előre. E támadást észak felől egy hadseregcsoport Voronyezsre, majd Sztálingrádra előretöréssel biztosítja. A biztositó hadsereg támadott előre. A biz­tositó hadseregcsoportba tartozott két ne­met hadsereggel (egyik páncélos)^ a ma­gyar 2. hadsereg is, melynek a támadás­hoz — mert a hiányzó két hadteste a hadműveletek megkezdéséig be nem ér­kezhetett — egy német hadtestet is alá­rendeltek (egyik hadosztálya páncélos). Hadseregünk a két német hadseregköte­lék közé ékelődött be. Megállapítja a füzet, hogy egy lelőtt német repülőgép tisztjénél talált adatok alapján az oroszok felfigyeltek s a hadve­zetés megkezdhette a veszélyes övezet ki­ürítését. A magyar csapatok csatája igen nagy erőpróba volt. Nappal harc szünte­lenül, éjjel — állandó légitámadások kö­zött — a járhatatlan utakon átcsoportosí­tások, zuhogó esőben, pihenésre alig ju­tott idő. Joggal és büszkén állapíthatjuk meg azonban e harcok eredményeként azt, hogy katonáink legalább úgy megáll- ták a helyüket, mint hasonló körülmé­nyek között a világ bármelyik katonája. A magyar katona az orosszal szemben fö­lényben érezte magát. A megvert vörös erőket erőltetett menetben követték kato­náink. A magyar hadsereg éle julius 9-én érte el a Dont. Ebben az időpontban vette kezdetét a német hadsereg kaukázusi tá­madása is. A Don partján elhelyezkedett biztositó erők sok esetben 1000 kilomé­teres gyalogmenet után foglalták el a te­repet több mint 200 kilométer szélesség­ben. A haditudósitásokból közismert urywi kanyarban beszorult orosz páncé­los erőkkel a soproni csapatoknak sú­lyos harcokat kellett vívni. Ezt a jelen­tős orosz erőt julius 18-án a soproniak, a közben beérkezett péncéloshadosztály egvik csoportjával, lendületes támadás­sal teljesen megsemmisítették. Ez volt az első urywi csata. A következő hetekben végig az egész magyar arcvonalszakaszon állásépitéssbe kezdtek, mert a Don-folyó nem jelentett nagyobb akadályt, hisz 60—120 méter széles, A sokhelyen kétkilométerig is ki­szélesedő bokrok, cserjék és hatalmas sá­sai benőtt árterület annál több és na­gyobb veszélyt jelentett. A megvert erők a túlsó parton folyton gyarapodtak. Sötét éjszakákon kisebb egységek szivárogtak át a magyar oldalra. A partmenti náda­sokba meghúzódva, kisebb hidfőket igye­keztek kialakítani, hogy nagyobb erők át­kelését lehetővé tegyék. Többek között ilyen apró hídfő kelet­kezett a magyar védőállás északi szár­nyán, az urywi kanyarban és a középen Korotojáknál. Az ellenség embermagas- ságu sürü bozótosban levő láthatatlan ál­lásokból nagyszámú aknavetővel lőtte a mieinket és a túlsó partról tüzérségi és sztalinorgona támogatta az oroszokat. * Ebben az időben tombolt teljes erővel a sztálingrádi és kaukázusi csata, mely­nek mérhetetlen anyagfogyasztása any- nyira lefoglalta a gyér szállító hálózatot, hogy utánpótlási nehézségek miatt a ma­gvar csapatoknál löszerhiány lépett fel. A nagyméretű csaták színhelye kivánta meg a légierők zömének alkalmazását. A ma­gyar arcvonalon ezért ellenséges légifö­lény volt. Ilyen körülmények között augusztus 6-án egész éjjel tartó igen heves légite­vékenység után — a hajnali órákban Urywnál a soproni csapatok sávjában és Korotojáknál a kaposváriakkal szemben több zászlóaljjal megkezdte átkelését az orosz a Donon. Csapataink azonnal heves ellentámadásba kezdtek. Estig azonban mindkét helyen már kb. 1—1 páncélosok­kal megerősített vörös hadosztály állt az innenső parton. A hadvezetőség — érthe­tő okokból — a korotojáki támadást tar­totta veszélyesebbnek, mert iránya és tá- I volságával közvetlenül fenyegette a Sztá­lingrádnál harcoló német erők legfonto- 1 sabb utánpótlási vonalát. Másnap a pán­célos hadosztály támogatásával megindi- j tott ellentámadás Korotojáknál a Don vo- I nalára vetette vissza az ellenséget, i Ugyanaznap az urywi védőcsoport szaka- I datlanul megújuló és egyre erőcbödő tá­madásokban makacsul védekezett s este kedvezőbb állásokat foglalt, ahol rendít­hetetlenül kitartott. Augusztus 10-én indult támadásra a korotojáki körzetből kivont páncélos had­osztály egri csapatok támogatásával Uryw környékén. A támadók az előző napi orosz állásokat kiürítve találták. 3—4 ki­lométeres előnyomulás után magas bo­zótból. váratlanul aknavetők, •sztalinorgo- nák (feltűnően sok sztalinorgonát vetet­tek be ezekbe a harcokba), tüzérség és más nehéz fegyverek tüzébe kerültek. A sürü bozótban az ellenség tűzfegyverei láthatatlanok. Csapataink a terepviszo­nyoknak megfelelő vonalakon állást fog­laltak és beásták magukat. A legalatto­mosabb eszközökkel és módszerrel dolgo­zó (magyar egyenruhába öltöztetett, több magyarul is beszélni tudó orosszal az élen) ellenség szándékát kemény küzdelemben meghiúsították a magyar csapatok. A ma­gyar hadsereg teljesen megoldotta fel­adatát. A vörösök csúnyán megtépázva kerültek ki a küzdelemből, támadásaikat beszüntették és védelemre rendezked­tek be. Szeptember 8-án került sor a harmadik urywi csatára, hogy a kanyart teljes egészében megtisztítsák. E csatában 4 ma­gyar és 1 német hadosztály támadta az orosz állásokat. Hajnali 5 órakor 35 ma­gyar és német bombázógép Storoshewoje elleni bombázással indította el a táma­dást. Ugyanakkor 40 üteg verte a terepet'. Egyidejűleg a déli kaput, Uryw falut a kecskeméti hadosztály támadta. A musz­kák makacsul védekeztek. Urywot a kecs­kemétiek páratlan lendületes támadással két óra alatt foglalták el, ami örök pél­dáiba a magyar küzdeni akarás és tudós­nak. Storoshewojét páncélosaink támoga­tásával példátlan utcai harcokban vették birtokba alakulataink. A falu helyén csak por és hamu maradt . . . Rakétalövegek és Sztalinorgonák tömegeit alkalmazták eb­ben a küzdelemben más legkorszerűbb fegyverek mellett. A méreteire nézve leg­nagyobb 3. urywi csata lefolyása fényes bizonyíték arra is, hogy a magyar csapa­tok küzdőképessége és vitézsége kifogás­talan volt. + Ezután kezdődött meg a magyar arcvo­nalon a vitézség, merész kezdeményezés, Október 1-én és 2-án VoROSKERESZTES GYQJTŐNAP LESZ! ADJ a Vöröskeresztnek, hagy ott olt­hasson az érted is szenvedő s€jhesült honvédek mellett! Mielőtt cipőszükségletét foeszerezsié, tekintse meg véle!kötelezettség nélkül €ípőáruhúzát,Deák Feresc-«, 49. Te!. 43-88. Őszi cipők, Házi papucsok nagy választékban! rengeteg ragyogó példát szolgáltató vál­lalkozások időszaka. Részletesen vázolja a füzet a keleti magyar hedsereg közvet­len télelőtti helyzetét. Megállapítja, hogy a védőkörleteket kifogástalanul kiépítet­ték. Állítja: tömeges és makacsul kitar­tó támadással a világ legerősebb védő- övezetét is be lehet törni, ha nem állnak megfelelő tartalékok rendelkezésre. A magyar hadseregnek alig volt tartaléka. Ebben a helyzetben csak a legendás ma­gyar katonaerényekben lehetett bízni. A magyar katona kész volt a vakmerő vál­lalkozások hosszú sorának minden veszé­lyét vállalni s ennek során a hősiesség legragyogóbb példáit szolgáltatta. A ma­gyar katona rendületlenül őrt állt a Don­nál. 1942 novemberében a magyar arcvo­naltól messze délre megindult a sikeres orosz támadás. 1943 év első napjaiban a kemény harcok lehetősége nap-nap után közelebb került a magyar arcvonalhoz. A vállalkozások során egyre erőteljesebb erőkkel találták szembe magukat honvé­deink. A Don fenékig befagyott, nem volt többé akadály. Január 12-én indultak el a muszkák. Ezzel a mippal újabb hősi küzdelem kezdődött. Reggel erős tüzérsé­gi, aknavető és Sztalinorg-ona előkészítés mellett, súllyal, keskeny sávban támad­nak az oroszok. Az egriek és soproniak / az első támadást kemény harcban vissza­verik. Tomboló hóviharban indul a déli órákban a második támadás, mely elszánt küzdelemben 4 kilométeres tért nver. Özönleni kezdtek az orosz harckocsikkal támogatott alakulatok, miközben a ma­gyar honvéd óráról-órára, sőt percről- percre aranybetüvel iria be nevét a had­történelembe. A szombathelviek. egriek, szekszárdiak, komáromiak kivágják ma­gukat s vére1' veszteségeket okoznak az ellenségnek Az egrieket például teljesen körülzárták állásaikban, ahol kitartottak. Amikor parancsot kaptak a visszavonu­lásra, nem hátra, hanem kelet felé indultak s onnan érik el a komáromiak még min­dég a Don partján levő állásait. Ekkor már északon a német arcvonal teljes moz­gásban volt s délen az olasz állásokat 100 kilométernél mélyebben haladták át az oroszok. Meg kell állapítani: ezekben az óriási méretű harcokban a magyar hon­véd utolsónak szakadt le a Donról, hő­siesen vállalta az utóvédek utóvédjének a szerepét. Olyan hőstettek születnek, me­lyeknél különbeket a történelem nem igen tud felmutatni. Igv például az Osztro- goskba bekerített kaposváriak és kecske­métiek háromszor is kivágják magukat a szorongató gyűrűből s mint utóvédek, úgyszólván minden nehézfegyver nélkül fedezik saját és szövetséges csapatok s csapatmaradványok visszavonulását. + A szombathelyi hadtest német kötelék­ben, tüzérség és jórészt nehézfegyverek nélkül, a szakadatlanul tartó fölényes orosz támadásokkal szemben egy tapod­tat sem hátrálva, január 26-án 21 óráig — amikor visszavonulásra kapott paran­csot — megtartotta január 15-iki állásait. Ez az eléggé nem méltatható hősi ellen­állás tette lehetővé, hogy a legfelsőbb szö­vetséges vezetés zavartalanul kivonhatta csapatait és felhalmozott igen nagymeny- nyiségü hadianyagát a voronyezsi térség­ből. A nagykanizsai hadosztály vált le — visszavonulási parancsra — az összes szö­vetséges csapatok között utolsóként ja­nuár 26-án éjjel a Donról. A hősiesség nagyszerübbnél-nagysze- rübb példáit sok'?záz köteten keresztül lehetne folytatni. Amikor tehát a haza­tért. sokat szenvedett hősök sorait látjuk, ne feledjük el. hogy reánk, élőkre vár a halott hősök álmának valóra váltása. Az orosz szteppén álló magyar fakeresztek kötelezően összetartásba, szeretetre fi­gyelmeztetnek. Ne hallgassa meg tehát senki a nemzet ellenállókéoességét aláás­ni akarók, alattomos ziillesztők suttogá­sait. Ellenségek ők. akár kint vannak, akár bent. A magvar hadsereg harcaiból azt a hitet és erőt merítheti mindenki, hogy töretlenül él a hazát megszerezni és fenntartani tudó ősök szelleme. Erre a hitre és erőre nagv szűk sémink van. mert a háború még nem ért véget. És ne fe- , lejtse senki: a magvar haza megmaradá­sának csak e^v záloga van: a fegyver, biz­tosítéka: pedig: a harcos szellem és kato­nai erények. Kicsiny hitű. orrlógató Jánosokkal sen­ki soha. semmiféle eredményt nem ért el. FERENCZ GYÁRFÁS. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents