Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-22 / 239. szám
i H43 októl»«* 22* ellenzék Válasz egy nyilatkozatra Nemrég Kállay miniszterelnök nyilatkozott egy ismert török ujsagiiónak az időszerű magyar problémákról, s ennek során Erdélyről, valamint a magyar román viszonyról olyan megállapításokat tett, amelyek híven tükrözik vissza az egesz magyar közvélemény meggyőződését, s a megallapitasok súrlódásmentesen illeszkednek beie a magyar történelem civilizált, nyugati hagyományaiba. Kifejtette a miniszterelnök, hogy Magyarország es Romania között*' a viszony nem olyan, ahogy az kívánatos volna és hozzáfűzte, hogy „mindent megtesz annak megjavítása érdekében, bár sok nehézség származik Erdély kevert népességi viszonyaiból1'. A török újságíró Budapestről Bukarestbe utazott és jórészt ugyanazokat a kérdéseket tette fel Antonescu Mihály román helyettes ■miniszterelnöknek is, mint a magyar miniszterelnöknek. Antonescu kijelentéseit a magyar •sajtó mar ismertette, de nem felesleges dolog [Visszatérni a nyilatkozat mondataira és kü- lön-kiilön boncolni azokat. Antonescu legelőször is megállapította, hogy ő mindig kereste a módot, hogyan élhetne Románia jószomszédi viszonyban Magyarországgal és minden tőle telhetőt megtett, hogy a két állam egyetértésre jusson, anélküi, hogy ,.az elvet feláldozná a részletekért1’. Nem kétséges, mire vonatkozik a román helyettes miniszterelnök homályos célzata. Két- segbevonjuk azt, mintha akár Antonescu, akár más román államférfin az elmúlt három év alatt kereste volna azt a módot, amely bárcsak a két állam között az elviselhető kapcsolatokat fenntarthatta volna. Hogy mégis a kapcsolatok szivélyessége mindig a ■zérus fok körül mozgott és sohasem süllyedt a Románia számára igen kedvezőtlen kilátásokat és bizonyosan nagy csalódásokat okozó ; mínuszba, az csupán a magyar kormány jóhiszeműségének és európaiam magatartásának tulajdonítható. Antonescu azt mondotta, hogy az elvet nem akarja feláldozni a részlegekért. Ilyen fáradtsággal kijelenthette volna azt is, amit tulajdonképpen mondani akart, azt ugyanis, hogy Románia még egy lojális politika folytatása esetén sem hajlandó engedni az Északerdélvre vonatkozó igényeiből. |Ezzel a. kijelentésével a román minisztereljr.ökhelyettes felmenti a magyar hivatalos po- ilitika képviselőit a/tról, hogy a Délerdélyre vonatkozó magyar törekvéseket továbbra is elhallgassák. Ezért nyugodtan üzenhetjük Bukarestnek, hogy a részletekért, amelyekből amúgy sem valósult meg semmi, mi sem áldozzuk fel az ,,elvet . ~ Antonescu nyilatkozatának második mondáik;1? az egyetértésre irányuló erőfeszítések óriási akadályának azt nevezte, hogy Észak- erdélyben „másfélmillió román rettenetesen elnyomó rendszer alá került". A nyilatkozó ezúttal is óvatos volt, annak mondta az idézett valótlanságot, aki legfennebb átutazott Északerdélyen, de nem ismeri a magyar kisebbség-politika lényegét és igy a román megállapítást csak kommentár nélkül tárhatja országának és azon keresztül a többi államok közvéleménye elé. A román mi-niszterel- nökhelyettes mondta — állíthatja a török ujságiró —, egy felelős államférfi pedig nem tesz olyan kijelentéseket, amelyeknek minden tárgyi alapja hiányzik. Legalább is ez a nyugati és az európai szokás. A rosszhiszeműség azonban annyira nyilvánvaló, hogy magyar cáfolatra nincs is szükség azok előtt a külföldiek előtt, akik a magyar alkotmányos életet csak a legparányibb mértékben is ismerik. Nem a külföldet, hanem az erdélyi magyarságot kérdezzük; Ki látott Északer- ciclyben üldözött románt, nemhogy másfélmilliót, hanem bár százat, vagy ezeret? Nem várunk feleletet, hiszen a vélemények egyöntetűsége miatt úgysem alakulhat ki vita. Mindenki tudja — az északerdélyi románok is —, hogy három év alatt semmiféle üldöztetésnek nem voltak kitéve, s még a legnagyobb délerdélyi magyarellenes kilengések és terror idején1 sem szenvedtek háborgatást nemcsak a magyar hivatalos hatóságok, hanem még az utcai suhancok részérői sem. ..Néhányszázezer románt kiüldöztek'1 — mondja Antonescu a harmadik mondatban. ' Azok a románok, akik Északerdélybol eltávoztak, egytől-egyig önszántukból lépték át a hatart, talán azzal a titkos reménnyel, hogy Romániában a magyar nemzetiség rovására olyan életkörülményekhez jutnak, amelyek kevesebb testi és szellemi megerőltetéssel juttatja okét ahhoz a kényelemhez, amelyet 22 ev alatt igen megszoktak. Nem szol azonban Antonescu arról, hány kiábrándult roman tért vissza Északerdélybe, sem arról, hogy a^ magyar bíróságok milyen enyhén mérlegelték ezeknek a határátlépőknek meggondolatlanságát. Erről nem is szólhatott, mert akkor, ha tárgyilagosan beszélt, meg kellett volna említeni azt is, hogy ugyanezekért a cselekményekért a dékrdélyi magyaroknak sóbanya es fegyhaz jai. Tovább azt mondta Antonescu. hogy mag varok román fiatalembereket ökrök helyett eke elé fogtak, mint a középkorban, a kétéves gyermekeket eltávolítottak szüleik otthonából. ... Ebben a kijelentésben a román miniszter- elnökhelyettes nem alkalmazkodott a mindenkor simulékony és körmönfont propaganda- eszközökkel dolgozó bukaresti hírverés külföldre vonatkozó alapelveihez. Talán egy pillanatig azt hitte, hogy nem a külföld.számára beszél, hanem román óvodistakhoz (akikről elképzelhető, Hogy eteket a képtelenségeket elhiszik), vagy talan eppen azt hitte, hogy román történetíróknak nyilatkozik. ' A7 egész nyilatkozat brtetszéséül ^ Aftfcr nescu megállapítja, hogy »„nem elégséges jt’ viszonyról, beszelni, arról van szó, hogy engedelmeskedni kell a civilizáció törvényei- nek" l'.ívé! egy mondat. alrsl teljes az ezvetérrés. Civilizációt tanulni azonban az ember rém a Balkán felé indul, hanem nyugatra. Kár, hogy a romín helyettes miniszterelnök um kérdezte meg az interjúvoló cörök újságírót, vájjon hí i tila'ko/ott nyugatibb civilizációval; Budapesten vagy Bukarestbe.;.-' Gondoljuk, meg egy miaisztcrel.iök- hoh ellesnek kijáró udvariasáig mellett is a török újságíró a magyar főváros mellett szavazott volna. Nem tehetünk egyebet, mint a magyar hivatalos állásponttal egybehangzóan megállapítjuk a megdönthetetlen igazságot: a románság az évszázados magyar uralom alatt számban és anyagiakban egyaránt fejlődött^ a huszonkétévi román uralom alatt az erdélyi magyarság pedig pusztulásra ítéltetett. Akik pedig fejlődésellenesek és pusztuláspártiak, azok nem is tehettek és tehetnek más kijelentéseket, mint ahogyan azt Antonescu román minis^.terelnökhelyettes tette, mégpedig azzal a szándékkal, hogy a következetes román magatartás újabb „pillérét'1 jóelőre letegyék. Azoknak az államoknak egymással szembeni magatartása, amelyeket a történelem és a kérlelhetetlen geopolitikai helyzet egymásmellé állított és egyik hibájából az ellenségeskedés krónikus, nem fejlődhet más irányba, mint ahogy azt az örökös rakoncátlankodó akarja. Ha az aknamunkának végül is sikerül célját elérnie, a legvégén sajnálkozva csak ezt mondhatjuk: Tu voluisti... NAGY JÓZSEF. / 'ZIO' megbecsüli a rég bevált Pyramidonf. Megszünteti a fájdalmait eş így megóvia a korai öregedéstől, fejfájás, rossz közérzet ellen segít a TABLETTA Kormányzói kézirattal megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka BUDAPEST, október 22. A képviselőház öt és félhónapi szünet után csütörtökön délelőtt újból összeült. Az ülés iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az ünnepi feketébe öltözött képviselők már 10 óra előtt, nagyszámban megtöltötték a Ház folyósóit. 10 óra előtt néhány perccel megjelent a folyósón Kállay Miklós miniszterelnök és megérkeztek egymásután a kormány tagjai is. A miniszterelnök a folyósán a miniszterekkel és a képviselőkkel beszélgetett. Élénken beszélgető csoportok alakultak a kormány többi tagjai körül is. Reményi- Schneller Lajos pénzügyminiszternél igen sokan érdeklődtek a költségvetés, benyújtásával összefüggő kérdések iránt. Amikor 10 óra után megszólaltak a folyosó csengői, pillanatok alatt megnépesedett az ülésterem. A Ház tagjai a belépő Kállay Miklós miniszterelnököt élénk tapssal fogadták. Megtapsolták Csatay Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszterit és Ghyczy Jenő külügyminisztert is, akik miniszteri minőségükben először jelentek meg a képviselőházban. Ugyancsak taps fogadta Szász Lajos közellátásügyi minisztert, akit a Kormányzó Ur ŐfÖméltósága a napokban tüntetett ki a Magyar Érdemrend nagykeresztjével. A kormány tagjai feketében voltak öltözve, Csatay Lájos honvédelmi miniszter pedig disz- egyenruhában volt. 10 óra 10 perckor nyitotta meg az ülést Tasnády Nagy András elnök. Bejelentette, hogy a miniszterelnök kiván szólani. Kállay Miklós miniszterelnök bejelentette, hogy a Kormányzó Ur Őfőméltóságá- tól legfelsőbb üzenet érkezett és kérte annak felolvasását. A legfelsőbb üzenet, amelyet a Ház tagjai állva hallgattak végig, igy hangzik: A magyar országgyűlésnek kormányzói 1üdvözletemet! & Tisztelt országgyűlés! ^ A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére a folyó évi május hó 4-én kelt kézirattal elnapolt országgyűlést folyó évi október hó 21. napjára yösszehivottnak nyilvánítom. Kelt Budapesten, 1943. évi október hó 18. napján. HORTHY s. k. KÁLLAY s. k. Ä nagy tapssal fogadott kormányzói üzenet felolvasása után az elnök bejelen- lette, hogy a legfelsőbb üzenetet hasonló eljaiás céljából átteszi a felsőházhoz. A legutóbbi jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg az időközben elhunyt gróf Széchenyi Bertalan, felsőházi elnökről, valamint az ózdi kerület országgyűlési képviselőiének, Quarin Lajosnak elhunytéról. Emléküket jegyzőkönyvben megörökítik. Közölte továbbá az elnök, hogy Boris boigar király elhunyta, alkalmából a képviselőhöz táviratilag kifejezte részvétét a Szobranje elnökének, aki ugyanok táviratilag válaszolt. A két táviratot felolvastak. Bemutatta az elnök a miniszterelnök kétrendbeli átiratát amelv szerint a Kormányzó Ur Öfőméltósága Csatay Lajos vezerezredest honvédelmi miniszterré, Ghyczy Jenőt pedig külii^v- rniniszterré kinevezte. Több adminisztpativ természetű elnöki jelentése után Szabó Imre, a Ház gazdasági ügyosztályának előadója beterjesztette a gazdasági bizottság jelentését. Fz~ után Tasnádi Nagy András elnök közölte, hogy a Ház legközelebbi ülését pénteken délelőtt 10 órakor tartja, amelynek napirendjén a Pozsonyban kelt magyarszlovák társadalombiztosítási szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat egyes szakaszai feletti döntés és a gazdasági bizottság 1944. évi költségvetési előirányzatáról szóló jelentése szerepel. A képviselőház ülése fél 11 óra előtt néhány perccel ért véget. A telsőház ülése A felsőház báró Radvánszky Albert al- J elnök elnöklésével csütörtökön délelőtt fél 11 órakor ült össze. Az ülésen megjelentek a kormány tagjai teljes létszámban, valamint a felsőház tagjai igen nagy számban. Radváns.áky Albert báró elnök közölte, hogy a képviselőház elnökétől átirat és ezzel együtt kormányzói legfelsőbb kézirat érkezett. Vitéz Görgey László ezután felolvasta a kormányzói kéziratot a parlament összehívásáról és ezt a felsőház tagjai helyükről felállva hallgatták végig. Az elnök ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg gróf Széchenyi Bertalanról, a felsőház időközben elhunyt elnökéről. Ezután gróf Széchenyi Bertalan emlékére öt percre .felfüggesztette az ülést. Szünet után közölte továbbá, hogy III. Boris cár elhunyta alkalmából a felsőház mélységes együttérzését fejezte ki a Szobranje előtt. Megemlékezett továbbá a felsőház időközben elhunyt tagjairól. akiknek emlékét indítványára a felsőház jegyzőkönyvben örökítette meg. Bejelentette továbbá, hogy a felsőház Herczeg Ferencnek, a felsőház tagjának 80-ik születésnapja alkalmából szeren- csekivánatait fejezte ki. Ezután a felsőház tudomására hozta, hogy Pallavicini Gvörgv őrgróf 22-én interpellációt mond el a miniszterelnökhöz a sajtó irányításáról Bizottsági ülések 7 Â képviselőház állandó igazoló bizottsága október 22-én ülésezik. A tárgysorozaton a bizottság elnökének megválasztása, valamint Horváth Sándor és Nagy- bákay Antal országgyűlési képviselő megbízó levelének megvizsgálása szerepel. A felsőház véderőbizottsága október 25-én. hétfőn ülésezik. A tárgysoron Csatay Lajos honvédelmi miniszter tájékoztatója szerepel. A kéoviselőház állandó összeférhetetlenségi bizottsága csütörtökön értekezletre ült össze. A bizottság Pecsornik Lajos országgyűlési kéoviselő ellen bejelentett összeférhetetlenségi ügyben előadóul Boér Ágoston bizottsági tagot választotta meg és az üsv érdemi tárgyalását november 11-én délelőtt 11 órára tűzte ki. (MTI.) Lánckereskedök, árdrágítók, gabonaeltitkolók az uzsorabfróság előtt KOlLOZISVÄlR, Oktober 22. A kolozsvári törvényszék uzsorabirósága Bíró Lajos dr. törvényszéki bíró elnök léséivel az árdrágítók egész tömege felett ítélkezett a törvényszék tegnapi ülésén. A vádat Karda Csaba dr. kir. ügyész képviselte. özv. József Hermáimé Munkás-n. 48. szám és Goldsiteán Irén Munkás- utca 32. szám alatt lakó zsidó asz- szonyok ellen árdrágítás, közellátási vétség és lánckereskedésért indított eljárást az ügyészség. Nevezetitek június 22-én 52 méter különböző minőségű ruhaanyagot vásároltak Xiehetni ann Vilmosné K orv in-tér 7. szám alatt lakó textilestől. Zichenmanné ellen, aki a nagymennyiségű vásárlást nem vezette be az elsőrendű vádlottak vásárlási könyvecskéjébe, szintén eljárást indított az ügyészség. A törvényszéki tárgyaláson a vádlottak beismerték bűnösségüket. A két elsőrendű vádlottat 800— 800 P, a harmadrendű vádlottat 300 P pénzbüntetésre Ítélték . Özv. Horváth Józsefné, Muszka Róza, Marian Demeterbe, Pop Tódorné, Caimpian Vazul né, Grúza Jánosné, Marian Illésné füzesi asszonyok és egy kiskorú füzesi leány ellen árdrágításért indult eljárás, mert nevezel tek ez év nyarán huzamosabb idő keresztül követtek el sorozatos ál drágításokat a tojással. Az uzsora bíróság az elsőrendű vádlottat, öz--. Horváth József né t egyhónapi fog házra és 200 pengő pénzbüntetésre Muszka Rózát 7 napi fogházra és 10 pengő pénzbüntetésre, Marián Demi tern ét 150 pengőre, a többi vádlottá kát lOtb—100 pengő pénzbüntetése ítélte. A kiskorú vádlottat meg dim gálta a bíróság. Tárkányi Jankó András, Nag Kalló Márton és Nagy Varga János né inak telki földművesek azért kt rültek az uzsora bíróság elé, mert e év nyarán cséplés alkalmával k se bb nagyobb mennyiségű búzát 0] titkoltak a cséplési ellenőr elől é ezáltal a közeli át ás alól elvonták gabonát. A két első vádlottat, 200- 200 pengő, a harmadikat 150 penge re ítélték. Tosia Józsefné bedecsi asszony au gusztus 23-án 40 tojást 20 pengőér adott el. 200 P pénzbüntetésre ítéltél Tren ka Sándor né felgőzsuki así szonyt széndrági tűsért 250 peng őr ítélték.
