Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-21 / 238. szám

o 1 M 3 október 2 1. ELLENZÉK mam Helyzetkép az elmúlt 24 óra politikai és háborús fejleményeiről A moszkvai konferencia Hull, Éden és Molotov megkezdték ta­nácskozásaikat. Az első ülésről beszámoló félhivatalos közlemény hangsúlyozza, hogy a mintegy két hétig tartó tárgyalások befeje­zése előtt nem várható semmiféle hivatalos nyilatkozat, sem a megbeszélések anyagáról, som az elért részlcteredmcnyékről. Így tehát el lehetünk készülve arra, hogy ket heten ke­resztül a világsajtó a külsőségekből meríti majd azokat a momentumokat, amelyek a lé­nyégét kerülgető találgatásaihoz éppen a leg­alkalmasabbak. Egyelőre a távirati irodák cs a rádióközlemények alapján annyit tudunk, hogy az első értekezlet fesztelen légkörben folyt le é.s várható, hogy a további üléseket a nyílt eszmecsere fogja jellemezni, annál is inkább, mert a szovjet politikusok — ezt az angolszászok jól tudják — legjobb akaratuk ellenére sem tudnak alkalmazkodni a nem­zetközi értekezleteken szokásos keretekhez. Ezért előreláthatóan meghatározott napiren­det sem dolgoznak ki. A három külügymi­niszter naponta csak egyszer találkozik. Egy­értelműen megállapodtak abban is, hogy a nagy apparátussal, felvonult sajtó kiváncsi ságát inkább katonai vonatkozású közlésekkel ei’égitik ki. Természetesen nvnd a tengely, mind a szövetséges újságok már. az első tár­gyalási nap után nagy hévvel kutatják a várható eredményeket. így a brit hírszolgálat kifejti azt a nézetét, hogy nem helytálló az az állítás, mintha a jelenlegi találkozás arra saló vo^ia. hogy a küiügymiit.szterek ki­merítően kicserélnék nézeteiken a Churchill által nemrégiben említett Sztálin—Roosevelt —Churchill találkozó előkészítéséhez. A Szovjetunió véleménye szerint ,,az ügyek tul- gyorsan fejlődnek, semhogy ezt a találkozást csak egy másik összejövetel előkészületének tekintsékA Wilhelmstrasse nem foglalt állást és az újságírók által feltett kérdéseket a német külügyminisztérium hangvivője meg­válaszolatlanul hagyta. A News Chronicle úgy gondolja, hogy az értekezleten a politi­kai kérdések túlsúlyban lesznek. A semleges sajtó is érthető érdeklődéssel taglalja a mosz­kvai eseményeket. A Tat cimii svájci lap moszkvai jelentése megismétli azt a sokszor hangoztatott véleményét, hogy a Szovjetunió a balti államokat, Nyugatukrajnát, Fehér­oroszország nyugati részét, Besszarábiát és Bukovina egyrészét orosz területnek tekinti és erről nem is vitázik. A Dagerís Nyheter, az általában jóiértesült stockholmi újság ugv tudja, hogy az angol­szász hatalmak bejelentik elvi készségüket a második arcvonal felállítására. Ugyancsak a Dagens Nyheter írja, hogy Walter Lippman, az ismert amerikai újságíró véleménye sze­rint az értekezlettől sem túlsókat, sem tul- keveset nem szabad várni. A moszkvai konferenciával kapcsolatban érdeklődésre tarthat számot a szovjet fővá­rosban tegnap megkezdődött pánszláv érte­kezlet. A szláv népek képviselői üdvözlő táviratot ) ntéztek Sztálinhoz, valamint a vöröshadsereghez és a hadsereg parancsnoksá­gához. A jugoszláv delegátus a szerbiai par­tizánharcokról számolt be, Vasziievszka asz- szony, a lengyel hazafias unió elnöke a len­gyel szabadcsapatok szervezéséről emlékezett meg, a bolgár képviselő pedig hangoztatta az orosz és bolgár nép között fennálló hagyó-’ Újdonságok rádió- szakkönyvekben: Molnár-Jovitza: Rádiósok köny­ve. Elméleti és gyakorlati ké­zikönyv, 407 ábrával, IV. át­dolgozott és bővített kiadás 14.80 Makati István: Rádiótechnika a gyakorlatban. Alapfogalmak­tól a szuperig 4.80 Makai István: Korszerű rádió- készülékek építése. Gyakorla­ti útmutató épitők és javítók számára 5.80 Makai István: Rádió-hibakere­sés, javítás, behangolás. Nél­külözhetetlen gyakorlati se­gédkönyv 7.— Magyari Endrei; Amateur-labo- ratórium. Rádiótechnikai mé­rések, 240 ábrával, 20 táblá­zattal és 60 táblával. 9.— Kaphatók az „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vi­dékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. mányos baráti kapcsolatot. A pánszláv érre- kczl éttel kapcsolatban Berlin már nem olyan hallgatag és a gyűlést a moszkvai háromba* tnlmi értekezlet kisérő zenéjének tekinti. A pánszláv nagygyűlésen történt megnyilatko­zásokból kitűnik — mondja Berlin — hogy Kcletcurópát és a Balkánt a Szovjetunió közvetlenül érdekterületének tekinti. Berlini politikai megfigyelőknek feltűnt, hogy a moszkvai pánszláv nagygyűlés túltette ma­gát azokon a törekvőiken, amelyeket a I undonban székelő különböző menekült kor­mányok előmozdítani igyekeznek. A keleti hadszíntér A keleti hadszíntéren az óriási elháritócsara nem csökkenő hevességgel folyik. A helyzetre jellemző a Budapesti Tudósító stockholmi távirata, amely szerint s\cd politikai kö­rökben úgy vélekednek, hogy a Szovjet unió d\nhő eredményt akar kicsikarni. Svéd katonai szakértők a keleti helyzetet igen komolynak ítélik meg, különömi azért, mert a szovjet- hadosztályok nyomása a legutóbbi időben ál­landóan növekedett. Moszkvától Stockholmba érkezett jelentések szerint a szovjet hadveze tcs a betörések egyes helyein állandó újabb tartalékokat vet l>c. A Stockholms íidningen azt Írja. hogy a berlini külföldi újságírók nagy feszültséggel várják a kremencsugi nagy csatáról érkező jelentéseket cs az a vélemé­nyük, a németek tudatában vannak annak, hogy a csata eredménye hatással lehet . a Dnyeper alsó folyásánál a katonai helyzetre. Egyébként a jsremcncsugi csata tegnap is óriási erők összecsapásával, tombolt. Berlinbe érkezett hírek szerint a Szovjet húsz. lövész­hadosztályt és sok páncélos dandárt vetett be. Az orosz támadást a műszaki fegyverek rendkívül erős összevonása jellemzi. A szov­jet csapatok ezen a szakaszon — állapítják meg Berlinben — nem csekély számbeli fö­lényben is vannak. A Budapesti Tudósító azt jelenti ma a német fővárosból, hogy a német sajtó még alig tükrözi vissza a hely­zet komolyságát és egyelőre arra a megálla­pításra szorítkozik, hogy a harcok keleten igen súlyosak. ' ' NAGY JÖZSEE.. Svédország hajó vesztesége 222 hajó 557.000 bruttótonna Stockholmból jelentik, hogy a hajózási hatóságok kimutatása szerint az idei au­gusztus ' végéig a svéd kereskedelmi hajó­zás 222 hajót vesztett el, amelynek együttes köbtartalma 557.000 bruttó re­giszter tonnát tett. Ebben a mennyiség­ben benne van 25 lefoglalt kereskedelmi hajó, 46.000 bruttó tonnával és 16 halász­hajó. amelyek azonban együtt mindösz- sze 800 bruttó tonnát kéoviselnek. A ke­reskedelmi hajózás vérvesztesége 1191 tengerész és utas, akik a különböző hajó­elsüllyesztéseknél és bombázásoknál vesz­tették el életüket. A svéd tengerészet veszteségei eszerint már eddig is messze meghaladják az első világháború veszte­ségeit. mikor is 268.000 bruttó tonna és 794 élet pusztult el. A veszteségek pótlására a hajóEási vál­lalatok nagy rendeléseket adtak, bár az éoitési költség most igen magas. Ennek az évnek az elején, becslés szerint, mint­egy 670.000 tonna volt a m°°3- end elések ö-'szege, vagvis valamivel több, mint az eddigi veszteségek tétele. Ez a mennyi­ség a svéd termelést több esztendőre el­látta munkával. A mult esztendőben 134 ezer bruttó tonna hajóür készült a svéd vállalatokban, az előző évben pedig 166 ezer tonna. A békebeli termelés ennél jó­val nagyobb arányú volt, még 1939-ben is 220.000 tonna volt a svéd hajóépités eredménye. Ezekben az adatokban azon­ban seholsem szerepel a haditengerészet­nek szállított hajók űrtartalma, sem a megrendelések, sem a termelés oldalán. Diákkörökben úgy számolnak, hogy az uj hajóépitések a veszteségeknek eddig körülbelül a háromnegyedrészét pótolják. A hajógyártó üzemek az utóbbi évek­ben elsősorban tankhajókat építettek, a legtöbb hajó gyorsjáratú motorhajtásu és az építés iránya még mindig a gvorsaság fokozása irányában halad. Megfigvelhe- tő az is. hogy a haiókat most egész kü­lönös tekintettel építik azoknak a vona­laknak jellegére, amelyeken ezek járni fórnak. Különösen nagy pondet fordíta­nak arra. hogy a berakodás időtartamát minél jobban megrövidíthessék. Negyvenezer házaspárral szemben csak22.000 lakással emelkedett az ország lakásállománya (STUD) A Magyar Statisztikai Zseb­könyv közli, hogy 1941-ben az újonnan megkötött házasságok száma 116.754 volt, a felbomlottaké pedig 75.472. Ezek közül 68.613 az egyik, — vagy nem egy esetben mindkét, — házasfél halála folytán sza­kadt meg. így tehát az év végén 41.000 házaspárral volt több az országban, mint az év elején. Miután 1941-ben a házas­párok száma mintegy három és egyne­gyedmillió volt, egy év alatt ez elég te­kintélyes szaporulat: 1.2%. Nem minden felbomló házasság jelent egy felszabaduló lakást is, sőt a válás sok esetben éppen azt jelenti, hogy ezután két lakásra lenne szükség egy helyett. De az özvegyek is legtöbbször tovább foly­tatják a családi keret fenntartását és nem egy ízben hosszú idő kell ahhoz, hogy a felnövekvő gyermekek családala­pítása és az özvegy halála a lakást ki­ürítse. De mivel minden évben nagy­számmal halnak meg özvegyek is, — vé­gül mégis azt kell a legmegbízhatóbb alapnak tekintenünk az évente törvény­szerűen jelentkező lakásszükségletre, amit a házasságok többletének adata mutat. A 41.000 házaspárszaporulattal )szem- ben pedig 1941-ben összesen 22.000 lakás­sal nőtt az országban a lakásállomány. Igaz, hogy az előbbi adatban benne van a hazatért Délvidék is, a lakásépítésekében meg nincs, de ez nem sokat változtat az arányokon. Az 1941. évben voltaképpen 31.000 uj lakást építettek, de ebből tíz­ezret régi lakások lebontása árán, úgy, hogy a tiszrta szaporulat 22.000-re apad le. Az uj építkezések a községekben igen nagy arányban keletkeztek régi lakások lebontása árán. A falvakon 20.286 uj la­kást építettek, de a tiszta lakásszaporu­lat nem volt több, mint 13.097. vagyis alig kétharmiadrész. Nagy-Buda pesten 8051 uj lakás épült és ebből 7308, vagvis több, mint kdlenctizedrész volt a lakás- szaporulat aránya. A törvényhatósági jogú városokban a lebontott lakások és az újak aránya a fővárosi átlaghoz állott 'közel, a megyei városokban a községekéhez A házasul ás arányai a városokban ma­gasabbak, mint a vidéken, mert hiszen a városokban több a munkabíró korú és jól kereső ember, mint a vidéken és amellett a nők arányszáma is nagyabb: ez pedig maga is nagy ösztönzés a házasságra. Nemcsak azért, mert itt van kiben válo­gatnia a házasulandónak, hanem azért is, mert a nők a városokon nagyobb hatá­rozottsággal törekszenek a házasságra, mint a vidéken, ahol szerepük jóval passzívabb. Mégis, ha nagyjában ugyan­azokból az arányszámokból indulunk ki, vagyis abból az országos arányból, hogy 1941-ben minden ezer lélekre 8.5 házas­ságkötés esett, akkor a 116.000 uj házas­ságból Nagy-Budapestre esett volna 16.000 házasság, a többi tj. városokra 12.000, a megyei városokra, leszámítva belőlük azokat, amelyek Nagy-Buda- pestbe eanek, mintegy 11.000 s a közsé­gekre a többi 77.000. Eszerint Nagy-Budar pesten és a többi tj. városokban is min­den má7odik fiatal pár uj lakáshoz jut­hatott volna ebben az esztendőben, a me­gyei városokban azonban csak minden negyedik, a községekben pedig minden hatodik. Mivel pedig a házaspárok száma egy esztendő alatt az uj házassá.gok egv- harmadrászével növekedett, ebből nem nehéz kiszámítani, hogy a. fővárosban és a tj. városokban a lakásépítések aránya messze meghaladta a házaspárok szapo­rulatának mértékét, a megyei városok­ban azonban már elmaradt, a vidéken, a falvakon pedig éppen nagy mértékben elmaradt e mérték mögött. Ez pedig azt jelenti, hogy miután már ebben az évben nemcsak a fővárosban, és közvetlen környékén, hanem a többi tj. városokban is nagy volt a lakáshiány: a lakásépítések statisztikája világosan mu­tatja a vidéki népességnek a városok felé való szakadatlan húzódását. Ha ugyanis a lakásépítés meghaladja a szükséges ab­szolút mértéket és mégis lakáshiány van, akkor a lakásokat nyilván nem a hely­ben lakó fiatal párok, hanem a vidékről behúzódó népesség foglalja el. Mivel pedig a laksürüség, vagyis az egy lakásban lakók átlagos száma kö­rülbelül állandó szám, mivel csak évtize­dek mértékével találunk komoly válto­zást, ezekből az adatokból még azt is igen mesbizhatóan ki lehetne számítani, hoey milyen arányú hát a városok zsufo- lódása és milyen a - vidék emibe^veszte- sége. Csak egy fokkal kellene tisztábban és részletesebben közölni az adatokat ah­hoz, hogy a statisztikai kombináció ezt a számítást elvégezhesse. bünU^yi napló KOLOZSVÁR, október 21. A rendűfftég bűnügyi naplójában az elmúlt 24 ói a est. im nyci kozott az alábbi adatokat ta­láljuk: A Dávid Ferenc-utca egyik vendéglő- jelben tegnap este véres verekedői» zaj­lott le. Kovács József, Szántó-utca 88. az. alatti lakos többed magával mulatozott, majd kissé ittas állapotban duhajkodni kezdett. Később összeszólalkozott a szom­széd asztalnál ülő Zsézsy István, Gidó- falvi-utca 21. szám alatti lakossal* és a szóváltásból csakhamar verekedés lett és annak hevében Kovács József előrántva zsebkését, Zsézsy Istvánt karján és vál­lán megszurta. A vendéglő tulajdonos- nője békitőleg közbe akart lépni, de a duhajkodó Kovács József a következő pil­lanatban öt is megszurta. A két sebesül­tet a mentők első segélynyujtá-a után be­szállították a sebészeti klinikára, míg a késelő Kovács Józsefet a rendőrség őri­zetbe vette és meginidtotta ellene az el­járást. Különös lopás ügyében tett feljelentést a bűnügyi osztályon Óvári János, Akác­fa-utca 30. szám alatti lakos. Feljelenté­sében elmondotta, hogy néhány nappal ezelőtt kissé beborozott állapotban ha­zafelé tartott, amikor egy ismeretlen fér­fi^ csatlakozott hozzá aki el is ki-érte ha­záig, de útközben ellopta tőle több mint 300 pengő értékű Doxa gyártmányú órá­ját. A rendőrség az ismeretlen óratolvaj kézrekeritésére megindította a nyomé zást. Hirtelen haláleset történt szerdán a F^dá -utca 4. szám alatti ház előtt. Dukó Zakariás, 48 éves érieli őr Szcntgyörg,r- hegvi-ut 15. szám alatti lakos az ideán ös^zeseett s mire a mentők a hélv-zinre érkeztek, nm-rhalt. Holttestét beszállítot­ták a kórbonctani intézetbe s rendőrség elrendelte a felboncolását a halál oká­nak megállapítása végett. vA bcfgfr rózsa lövője: a rózsavitamin (STUD.) A bolgár rózsaolajkivitel az 1920-as évek óta állandóan csökken, mert a Németországban előállított mesterséges ró­zsaolaj alig egyharmadába kerül a valódinak. A vegyiparnak ez a leküzdhetetlen versenye valósággal katasztrofális helyzetbe sodorta az eddig a szó gazdasági értelmében is „virág­zó* rózsaolajtermelést. A kormány ugv igye­kezett a termelőkön segíteni, hogy 1914 óta megvásárolta a rózsaolajtermést és ráfizetés­sel vitte ki. A beváltási árat azonban nem sikerült a régi színvonalon tartani. 1924-ben egy kiló rózsaolaj beváltási ára 105.000 le­va volt, 1934-ben már csak 28.500; az 1935 —39. években 24.500, 1941—42-ben 32.000 lévát fizettek eev kilogramért. A termelést pedig úgy próbálták csökkenteni, hogy 1937- ben törvénnyel tiltották meg újabb rózsaültet- véryek létesítését. Az a termelő pedig, aki rózsa helyett dohány-, vagy szójababterme­lésre vállalkozott, minden hektár kiirtott ró- zsatelepités után 3.500 leva jutalmat kapott. Már úgy látszott, hogy a bolgár rózsaiil- tetvények végleg eltűnnek, amikor a fejlődő tadorpány, amely eddig pusztulással fenye­gette a rózsakerteket, ismét érdemessé tette a rózsatenyésztést. A karlovói gazdasági kísér­leti állomáson folytatott vizsgálatok során megállapítottak, hogy a fehér olajrózsa bo­gyója nagymennviségü C-vitamint tartalmaz s ennek kivonása sokkal olcsóbb és egyszerűbb, mint a C-vitamin eddigi vegyi előállítása. Egv hektár rózsaterület — az olajhozam csökkenése nélkül — 11—13 kg. C-vitami.nt ad, ami körülbelül egyenlő értékű a terület ólajtermésévélj. Ilyen módon tehát már az olajtermelés is kifizetődik, mert a vitamin pótolia az olaj esetleges árcsökkenése követ­keztében elszenvedett veszteséget. A kormány most újabb rendelettel vissza­vonta az 1937-ben kiadott telepítési tilalmat s a rózsaolaj mellett Bulgária rövidesen uj kiviteli cikkel jelentkezik: a rózsavitaminnal. Leugrott az elmegyógy intézet emeletéről eg7 ápolt KOLOZSVÁR, október 21. A Trefort- utoai elmegyógyintézetben állott ápolás alatt Kilin Miklós 20 éves litográfus raj­zoló. Az elmúlt napokban egy őrizetlen pillanatban Kilin Miklós felnyitotta az emeleti kórterem ablakát, kiugrott az udvarra ,ahol összetört tagokkal, eszmé­letlenül terült el. Azonnal orvosi ápolás alá vették, de segíteni már nem tudtak rajita — belehalt sérüléseibe. Öngyilkos­sága előitti nap éjszakáján Kilin Miklós kijátszva az ápolók éberségét, kiszökött az intézetből. A lenge magyarban az ut­cán szaladó Kilint egy hadnagy elfogta és bekísérte az I. kerületi rendőrőrszo­bára, ahonnan azután visszaszállították az elmegyógyintézetbe. Másnap azután ön­gyilkos lett. Az ön,gyilkosság részleteit a hatóságok még vizsgálják.

Next

/
Thumbnails
Contents