Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-16 / 234. szám

Ferencz Gyárfás írja: ellenzék Gyökerében kell megoldani a székelyföldi fa kérdését ÉRDEKES TERV A FAI ERMELÉS ÁTSZERVEZÉSÉRE CSÍKSZEREDA, október. Nem lehet, elégszer leírni, hogy székelyföldi, különösen csíki vi­szonylatban nemzetgazdasági szem­pontból első vonalban a fa áll. Ezt a roncsaiban is hatalmas értéket kéz­be kell venni. A legnagyobb köny- nyelmüség a széikelvség részéről, hogy tőle teljesen távol álló elemek zsebébe kendi 1 a fa jövedelme, amely­ből céltudatos gazdálkodással telje­sen át lehet alakítani ennek a sokat szenvedett földnek a gazdasági éle­tét. Ezt a felismerést vallotta és tette magáévá több csíki, a kérdés min­den ágát alaposan ismerő ember, amikor közvetlen a felszabadulás után tervezetet készített és terjesz­tett illetékesek elé a feladat gyöke­res megoldása érdekében. Érdemes, sőt vissza kell térni erre a kezdemé­nyezésre, mert világosan kitűnik, hogy a szakember éles szemével lát­ták meg a székelyek a kérdést, mér­ték fel a helyzetet és céltudatosan szabt ak irányvonal at. Mindenekelőtt megállapították a kezdeményezők, hogy a 'Székelyföld erdőipara 60 éves. Csikban az első fürészgyár a nyolcvanas években épült. Ez a hatvanéves fejlődés a haldokló szabadelvű gazdasági rend­szer minden szervi betegségét ma­gában hordja. A tőke, főleg aíz ide­gen tőke kizsákmányolta az erdőtu­lajdonost, az erdőmunkást és kifej­lesztett egy züllött közszellemet a közvagyonok kezelése terén, aimi az anyagi értékek pusztulásánál is na­gyobb veszélyt jelent a székely kö­zösség számára. Ebből kiindulva, a kérdést négy főszempont szerint le­het megoldani: LEGYEN A SZÉKELYÉ A SZÉKELY FA 1. Az erdőtulajdonosok, főleg a székely közületek, kapják meg a, fa­anyag legmagasabb árát. 2. Az erdőmunkás és fuvaros kap­ja meg a tisztességes megélhetésé­hez szükséges munkabért. 3- Som az erdőtulajdonos, sem az erdőmunkás ne, legyen kiszolgáltat­va a tőkének. x\ gyáriparos hasznát korlátozzák a tényleges szellemi munka ellenértékére és az üzembe befektetett tőke törvényesen megál­lapított dijának megtérítésére. 4. Ezeknek a szempontoknak érvényesítésé csak olyan gazdd&á/fi rendszer keretében óldlható meg, amely a termelés zökkenő nélküli folytatását biztosítja. Az erdőeladá­soknál felmerülő visszaélések lehe- ! tőségét kizárja s ezáltal elejét veszi ; a különböző alapos és alapnélküli gyanúsításoknak^ feljelentéseknek, amelyek közéletünket megmérgez­ték és mérgezik. Lehetőséget nyújt az idegen tőke és szellemi vezetés gyökeres és tökéletes kiküszöbölé­sére. A fakitermelés és értékesítésnek átmeneti, jó megoldásával kapcsola­tosan leszögezték annakidején, hogy a kérdés az egész vármegyét, sőt a Székelyföldet magába foglaló irányí­tott erdőgazdálkodási rendszer kere­tében oldható meg. Ennek a rend­szernek a szervei a következők: 1. Az Erdőbirtokosok Egyesülete,' mint jog iszom él y. 2. Az Erdőipari Szaktanács. Az Erdőbirtokosok Egyesülete olyan jogiszemély lenne, amelynek tagjai az összes közbirtokosságok és magánerdők tulajdonosai. Az egye­sület kebelén belül minden erdőtu­lajdonos közösség megtartaná eddigi szervezetét, rendszerét, de a kiter­melésre' kerülő évi vágterületek el­adását az Erdőipari Szaktanács ut­ján eszközölné. Az Erdőbirtokosok Egyesülete (EBE) gondoskodnék olyan ipari tőke fejlesztéséről, amo^y lehetővé teszi a jelenleg magánkéz­ben lévő fűrészek átvételét.. Ugyancsak gondoskodik az üze­mek technikai és szellemi vezetésé­hez szükséges szakemberek kiképzé­séről. Hogyan működne az új szervezet? _Az EBE, amikor elegendő tőke és a vezetéshez szükséges szakemberek felett rendelkezik, átalakul Erdőter­melési Részvény társasággá, vagy szövetkezetté és mint ilyen, egyedül vállalja az összes erdőipari kérdések megoldását. Az Erdőipari Szaktanács egyik szerve lenne a vármegyei általános gazdasági szaktanácsnak. Tagjai: az állami erdőmérnökök és minden gondnokság, illetőleg felügyelőség területéről olyan keresztény szak­ember, aki az erdőt ermél és és er dő- ipar, valamint a kereskedelem helyi adottságait ismeri. Továbbá járáson- kint egy-egy olyan ember, aki az il­lető körzetek általános gazdasági és társadalmi kérdéseivel tisztában van. A szaktanácsban nem foglalhat Este az étkezésnél már mindenki tudta az étteremben, hogy ki az előkeld idegen. A törzsasztal közönsége, élén a városka polgár- mesterével, szerelmes pillantásokkal bombázta.- a sarokasztalt, ahol a ,,dúsgazdag angol“ küz- koüött a bécsiszelettel. A cigány hangfogóval '■játszotta a legszebb hallgatókat és a legron­dább amerikai slágereket, a tulajdonos saját­kezűig vitte a feketét az „angol“ urnák, aki ügyet sem vetett a körülötte zsibongó életre, hanem beletemctkezett egy lepedőnyi angol újságba. Angolul ugyan alig tudott valamit, az újság is legalább kétbetűs volt és inkább csak a címek böngészésével öregbítette nyelv­tudását. Mikor a fekete után szájába dugta valódi angol „klubpipáját“ és rágyújtott a valódi angol „klubdohányra“, a polgármesterből hangosan tört ki az elragadtatás: — Ez igen, messziről látszik rajta, hogy angol. Milyen finoman tartja a pipát a szájá­ban, mennyi előkelőség van minden mozdula­tában. A fiatalember félfüllel hallotta az elragad­tatás kitöréseit és már majdnem kiesett sze­repéből. Már-már ott tartott, hogy felugrik, odarohan s a szemükbe vágja: Mit álmélkod- tok, bámészkodtok, hisz én is csak olyan ág- rolszakadt vagyok, mint ti. Szerencsére a cigány közbelépett és meg­akasztotta jószándékában. Asztalkendővel le- takast tányérral odapolkázolt az „angol“-boz és diszkrét mosollyal orra alá dugta a tányért. A fiatalember előbb, mintha kíváncsian nézett volna a prímás arcába, azután megértő mo­sollyal zsebébe nyúlt és egy huszpengős bank­jegyet ejtett a szalvétára. A mozdulatot min­denki látta, és megdermedve nézte a husz- pengőst az étterem egész közönsége. Csak a cigány nem jött zavarba. — Kézit csókolom, — nyögte — azután visszakacsázott a bandához és tust húzott. \ alaki a háttérben szerény éljent szalasztott' ki a száján. Ez mar sok volt a fiatalember idegeinek is. Fizetett. A vacsorája 4.80-ba kerül;. Tiz pen­gőst dobott az asztalra és hanyagul intett: A többit osszák el, aztán felsietett a szobájába. Másnap reggel nyolckor elsétált a törvény­székre. Úgy látszik, odáig még nem hatolt el av esemény hire, mert a folyosón elibe állott az altiszt: Nem lehet bemeri, zárt tárgyalás. .. Itt már nem is gondolkozott a fiatalember, nyugodt előkelőséggel, hangjában sok-sok finomsággal, szinte suttogva mondta; — Hírlapíró vagyok, a londoni Times munkatársa . . . — Hogy kérem, londoni? Bocsánat, azon­nal szólok az elnök urnák. Két perc múlva maga, az elnök jött ki a folyosóra és kedves mosollyal, tört németes- séggcl invitálta: — Oh, parancsoljon, parancsoljon, nagyon örvendünk ... — Köszönöm szépen, de tessék csak egész nyugodtan magyarul beszélni. — Hát magyarul is tudí igazán kedves, nagyon kedves... Öt perc múlva mindenki tudta a tárgyaló- toemben a „szenzációt“. A vád és védelem képviselői előzékenyen bemutatkoztak. A helyi heti hirharsona minden zsirral-hájja! és lőporral megkent szerkesztője előbb fölényes­kedni próbáit, de mikor megtudta ,,kivel“ hozta össze szerencséje, szinte odalett a, nagy udvariasságtól. Széket szerzett, zsebkendőjével letörölte az ülötámlat és a legjobb helyre ül- *~*fe fj2 el°bcló vendeget. A zsúfolt teremben szajról-szájra járt a hír. A fogházörök hátra­tekergették a nyakukat, még a vádlottak is hatra-hatra kacsingattak, hogy el ne szalasszák a nagy pillanatot. A tárgylás vontatottan indult meg. A zsi- bongas alig akart elülni a teremben. A hátsó serokban Jelágaskodtak az emberek, hogy jobban láthassák az „angolt“. Senki sem fi­gyelt a vádlottak vallomására. Hangos meg­jegyzések hangzottak el, de az elnök a vem degre való tekintettel nem akarta a közönsé­get leintem. Inkább szünetet rendelt el amíg a közönség kigyönyörködi magát és lecsende­sedik. A fiatalember már nem esett ki szerepéből Faarccal nézett végig az egybegyűlteken. Akkor sem mosolyodon el, amikor egy éle­mé dettebb sovány kisasszony alig egy méter­ről súgta felé: — Istenem! Egy igazi angol gentleman Milyen ed es pofái, pont' olyan, mint Gary Cooper... Még el sem mosoly odót t, pedig minden szót tisztán hallott. Pipával az agyarai közt unott arccal ment ki. . .^cigarettázni, mert a pipa nagyon csípte a száját. helyet sem gyártulajdonos, sem er­dőtulajdonos. A szaktanács feladatai: Megállapítja a kitermelésre kerülő famennyiség eladási árát, a munká­éig fuvarbéreket, megjelöli azt a fű­részüzemet, amelyik a kitermelésre kerültő mennyiséget megvásárolja, beosztia az egyes fűrészüzemekhez a szakképzésre kerülő embereket, fi­zetésüket megállapítja és szakképzé­süket ellenőrzi. Ugyanez a szerv ál­lapítja meg: melyik üzemre van szükség és melyek feleslegesek, rög­zíti p fű részelt áru eladási árát és gondoskodik az áru elhelyezéséről, megállapítja azt az összeget, melyet ■az ipari tőke tartalékolására, a szak­emberek kiképzésére, közművelődési célokra és a szaktanács tagjainak tiiszteletdijára kell fordítani. A szak­tanács rögzíti a foglalkoztatott gyá- rak beruházási értékét, az évi amor­tizációk összegét és az üzemköltsége­ket, ellenőrzi a munkabéreket abból a szempontból, hogy a gyárois való­ban kifizette-e a jóvá hagy olt szám­adásokba beállított munkabérekét, a termelés és értékesítés szempontjá­ból szám összehasonlítási adatokat gyűjt, helyet kér az országos szakmai központban. Ennek a szervnek a kö­telessége belföldi! viszonylatban meg­szervezni a detaibeladást és így ki­kapcsolni a közvetítő kereskedel­met, ezzel párhuzamoson külkerei*- ke dal mi szempontból illetékeseknek javaslatot tesz. A fenti két szerv'együttműködésé­nek alapfeltétele, hogy az. ERE elis­merje a szaktanácsot, mint irányító szervét és határozatát a megjelölt körben magára nézve kötelezőnek is­merje el. EGY GYAKORLATI PÉLDA Gyakorlati példa keretében igy szemléltették az eljárást: Az erdőfelügyelőség üzemi érv sze­rint a közbirtokosságnak vágterüle- tet jelöl ki. Az illető közbirtokosság a szaktanácshoz fordul, hogy állapít­sa mee: az eladási árat. A szaktanács megállapítja, hogy a szóbamforgó fa­mennyiség melyik gyártelepen dol­gozható fel a jővedlelmeizés és társa­dalmi kérdések figyelembevételével. Tisztázza, hogy az erdőből milyen mennyiségű és minőségű kéiszáru kerülhet ki. E megállapításnál részt- vesznek: az erdőtulajdonos és a fel­dolgozást vállaló iparié lep megbí­zottjai is. A minőség és mennyiség összevetéséből megállapítják az erdő­ből kikerülő fűrészeli anyag köbmé- terenk.inti árát. Ebből az árból leszá­mítják: az erdőtermelé'sUé’s fuvarbé­reket; az adókai és illetékeket; az ipartelepi munkabéreket; az iparte­lepi költségeket, az üzemköltséget és az amortizációt, a gyárt ulajdonos munkájának és tőkéjének hozama*; az ipari tőke fejlesztéséhez, a szak­emberek kiképzéséhez, a közművelő­dési alaphoz a hozzájárulás összeget. A fennmaradó összeg tőár óimén az erdőbirtokosokat illeti. Az erdővételárak ilyen megállapí­tása lehetővé tenné azt, hogy az er­dőmön k ás és fuvaros megkapja a tisztességes megélhetéséhez szüksé­ges munkabért, mert a megállapított munkabéreket a szaktanács ellenőr­zése mellett a vásárló üzemtuiajdo- nosmak kötelessége kifizetni. A tőke hasznia nem lehet több mint aimeny- nyit a szaktanács méltányosnak tart. A gyárosnak nem származhat ik haszna abból, hogy a fa minősége, vagy a kitermelési lehetőségek ked­vezőbbek. A lehetőségek céltudatos kihasználásának kizárólag az ipari tőke fejlesztését kell szolgálnia. Az ipari tőke pedig közbirtokosság!, végsőfokon egyéni székely tulajdon. Ezzel az eljárással biztosítani le­het az erdőárak legmagasabb színvo­nalát, az ipari tőke fejlesztésié és az annyira szükségszerű szakképzés le­hetőségét. Az eladásoknál nem lehet visszaéléseket elkövetni és nem ga- rázdálkodhatik a tőke. SZAKEMBEREKET ! Aé erdőipari szakképzéssel kap­csolatosan a szaktanács megfelelő hírverést fejtene ki a székely ifjúság körében. Számbavenné, hogy a szak­ma melyik ágában van a legnagyobb hiány és aszerint osztaná be a jelent­kezőket. A gyári üzemeket kötelezné I arra, hogy az általuk kijelölt mun­kakörben foglalkoztassák és minden i lehetőséget adjanak meg a szaktu- i das tökéletes elsajátítására. Ezek a I gyakornokok egyúttal a szaktanács j elenőrző szerv7ei is volnának. Java- , dalmazásukat â szaktanács állapita- 1 ná mee és a»z ecélra tartalékolt alap . bizíositaná, hogy a gyártulajdono- , sokkal semmiféle függő viszonyba I ne kerülhessenek. A szakma elsiajá- ! tiíása után az EBE már megalakí­tott üzemeiben nyernének elhelye­zést, vagy a még mindig fennálló olyan magánvállalatoknál, amelyek az EBE-től kapnak fát. Leszögezi a tervezet, hogy a fü- vészeltáruk értékesítése felett a szaktanács rendelkezik. Az üzemtu- lajdono'Sok az erdővélel alkalmával megállapított fűrészel tanyagárbani készletüket kötelesek a szaktanács rendelkezésére bocsátani, ha ilyenirá­nyú kívánság merül fel. így a szak­tanács bármikor kezébe veheti az egész fakereskedelmet, irányíthatja a nagybani eladást és detail-raktá- rokat is nyithat, ahol a szakmában jártas székely embereket elhelyez­heti. * Ez volt a röviden ismertetett ter­vezet, melynek keretében 1940 őszén meg akarták oldani a fakitermelést és értékesítést a székely fiatalok. A leszögezett elvek, irányvonalak és gyakorlati célkitűzések most is tel­jes egészükben helytállnak. Az azóta tett és kilátásba helyezett intézkedé­sek bizonyítják legjobban; hol tarta­na a székely fakitermelés és értéke­sítés, ha annakidején ezekkel az el­képzelésekkel és keretekkel indult volna el? A székely fakitermelésben az idegen tőkének óriási hasznot hajtó „feketézés“ sohasem kezdőd­hetett volna el. De ami késik, nem múlik elve alapján, jóakarattal és gyors cselekvéssel mindent pótolni lehet. VILAGH IRÜ zongorák és pia ni nők erdélvrészi egyedárusitója: Dávid hnn<rszerliáx k. k. t, Kolozsvár. Unió-utca 12. Kérjen árjegyzéket 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents