Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-10 / 205. szám
szép tem Her 1ÎT ELLENZÉK Ünneprontás ? Iria: ZA1HCJRECZKY GYULA Kolozsvár legboldogabb napjának ré évfordulóján szabad-e egyeket tenni, mint harmadéve ünnepelni s mámorosán boldognak lenni? Szabad-e egyebet tenni, mint felidézni annak ;c az esős koracszi napnak minden ra0 gyogását? Lehet-e mást tenni, mint & csokorba kötni minden apró emléket s lélekben átélni mégegyszer ugyan- fi azt? Úgy gondolom, szabad s lehet! Mostan maradjon ez az ünnep a szi- v vünk ünnepe. Ezen a napon vessünk számot s gyónjunk önmagunknak: méltóak vagyunk-e az Úristennek e végtelen kegyelmére? Hűségesek maradtunk-e önmagunkhoz s mindahhoz, aminek hűséget fogadtunk? Huszonkét e>sz- t tendon keresztül elég hűség és elég méltóság volt magyarnak maradni, toe három éven át tudtunk-e úgy magyarok lenni, hogy mibennünk és körülöttünk minden és örükkévaló1 an magyar legyen? Mert három éve nemcsak Erdély várta a magyarokat, hapem ők is Erdélyt! Erdély csak szabadságot várt az országtól, de az ország magyarságot Erdélytől. Egy nemzedék küzdelmeiben megtisztult, népünk mélyéből feltörő, erős magyarságot! Megadtuk-ei ezt az ország^ nak? Vagy hagytuk és türtük, hogy minket is elborítson ismét a századok idegen történelmi hordaléka, mely csalókává és üressé tetté a formákat, eltorzította sajátos orcánkat és csak a mélyben engedte élni a magyart? Tudtunk-e küzdeni legalább önmagunk felé eredménnyel elmek és rangok, protekció és bürokrácia, egyéni önzés és közösségi önzés, apró pecsenyesütögetések és idegenből fakadt politikai divatok áradata ellen? Mindaz ellen, mi nem belőlünk fakadt, ami nem hasonlít hozzánk s amit mások tettek meg magyar bűnnek, vagy erénynek. Segítségére voltunk-e kellőképpen és rettenthetetle- nül azoknak a magyaroknak, akik egy magyarabb magyarságért küzdve, mitőlünk várták a segítséget. A körülöttünk meglódult világban felkészültünk-e minden küzdelemre s minden áldozatra? ólmosan nehéz kérdések. S almosán nehéz reájuk a felelet. Oh, nem a helyzet „érdekes“ mostan. A feladatot kell tudni, melyet igy, vagy amúgy, de mindenképpen be kell töltenünk. S azt, hogy alkalmasak vagyunk-e betöltésére? Mert ám vessünk számot! Kisebbségi közösségünk belehullt a nagyobbá: a nemzetébe. Megszűnt a nyomás és meglazultak a keretek. Az egyén ujjongva indult meg a boldogulás utján, mely az állam felé vezetett. Lehetett-e ennek gátat vetni? Egy sorscsinálta, botcsinálta közösségbe lehet-e visszakényszaríiteni bárkit, ha kegyessé vált a sors s eltörött a bot? Próbálták, próbáltuk... snem sikertelenül! De ami összefogott bennünket s összefog, az: Erdély! Az ő nevében s általa vagyunk egyek s maradunk azok. De az ő nevében elég-e egynek s magyarnak lenni? Nem, nem! Nem a „régió sajátosságait“, nem a „transzilvánizmust“ őriztük híven, hanem lelkiségünket s társadalmunkat, mely kristályosán magyarrá lett két évtized szörnyű nyomása alatt! A monarchia kriptájának árnyai minálunk nem kísértettek tovább a nagy tragédia után s a külpolitika és országvezetés minden jogától megfosztott népünk figyelme Önmaga felé fordult. A világ nagy áramlatai s viharai elsuhantak mifelettünk, mibe sem vett kisebbségi kicsiny nép felett s ezért tudtunk kényszerűen csak magyarok lenni. Ezt az önmagába néző, de mesz- sze tekintő magyarságot értjük az alatt, ha azt mondjuk: Erdély! Régi hőseink háttérbe szorultak. Elhallgattak a múzsák. Remén,yik Sándor igy sikoltott fel egyik legutolsó levelében: „Nem tudok többségi költővé lenni!“ De lám, hosszú évek minden vergődésének összességében adnak utolsó intelmet és útmutatást az „Időszerűtlen versek“. S megújuló erőt s bizonyosságot ajándékoz számunkra a „Virrasztás“. Úgy mondják, a költők helyéit a politikusok vették át, a papokét s tanítókét pedig az állam hivatalnokai, ügy vélem, költője, papja s tanítója válogatja! S ha a politikusok kerültek az élre, vájjon mit cselekedtek? Cselekedtek vajúdó kínnal, hogy magasra tartsák és megőrizzék azt a szellemet, melyet költőink tettek nagy- gyá s n~agyarrá. S igyekeztek félő szeretettel megtartani azt a közösséget, mely annyira magyarrá lett Erdélyben. S megtartották az egyenes utat. Nem hajoltak a jobb és baloldal felé, nem szajkóztak „egyedül idvezitő“ tételeket, melyeknek oly kevés közük van a magyarsághoz. Igyekeztek segíteni ott, ahol lehetett s úgy iktatni bele Erdély magyarságát a nemzet életközösségébe, hogy kovásza maradhasson a jövendőnek, amelyre ma csak készülődni lehet. A keretet, melyben működnek, soha nem tekintették csak a magukénak, hanem az egész erdélyi magyarság munkakeretének. S messze tekintve, magatartásukat nem mérték külső változásokhoz, nem vártak ajándékot innen vagy amonnan, hanem népünk nevében követelték a jogot s az igazság beteljesülését. Népünk hűséges maradt önmagához. A nép mindig hü. Túrja, a földjét, forgatja a munkaszerszámot s néha igen messze tekint. Senkinek sem sikerült megbontani egységét. BUDAPEST, szeptember n. A Budapesti Értesitő jelenti: A Magyar Élet Pártjában csütörtökön volt az első őszi értekezlet s azon Kállay Miklós miniszterelnök és a kormány tagjai is megjelentek. Az értekezleten Kállay Miklós minisztcrellnök felszólalásában hangsúlyozta, bogy nem kivan külpolitikai kérdésekkel részletesen foglalkozni, csupán annyit tart szükségesnek megállapítani, hogy Olaszország fegyverletétele nem veit váratlan esemény, mert a fasizmus összeomlása Után általában számoltak azzal, ho%y az események ilyen irányban fognak elkövetkezni. Hangsúlyozta ezzel kapcsolatban, hogy Magyarország Olaszországra és Mussolinire Senkinek sem sikerült el szédíteni jelszavakkal, ösztönösen érzi a helyes Vitai s érzi a veszélyt, mely fenyegeti. De vár. Évszázadiok várakozása tar'iodott fel benne. Türelmesen és bölcsen, áldozatra és munkára készen, de ... vár! Várja a maga igazának, a maga kívánságának, a maga boldogságának beteljesedését. S ennek szolgálata ma a feladat! Ezért kell ma a régi őrhelyekre ál- lani s kijavítani a. berontott sáncokat. Ezért kell ma mindenek fölötti egységbe fogni Erdély magyarságát. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, csak a holnaputánok felől lehetünk bizonyosak, ha egyek vagyunk s egyet akarunk, Ezért kell ma megfeszíteni minden izmot s minden idegszálat. Minden magyarnak egyaránt. S> ha szükek vagy alkalmatlanok a keretek, újat kell teremteni. Lángbalso- rult világ hamuesője hulldogál ránk s lehet, üszköt is vetnek közénk. Ezért nem lehet ma senki ur, vagy szolga, munkás vagy főhivatalnok, szellem embere vagy földturó írástudatlan ... csak magyar! Három esztendővel azután, hogy Kolozsvárra a mindenek feletti boldogságot hozva magukkal bevonultak a honvédek s azóta őrt állanak nyugtalan éjszakáink felett, gondolom, ilyenformán kell ünnepelnünk. Szorosabban kell egymás mellé államink, használhatóvá kell tennünk minden szerszámot s ki kell élezzünk minden fegyvert, szembe kell néznünk minden kérdéssel s ha kell, vállalni kell minden áldozatot. S hinnünk kell abban, hogy mint az ország beteljesitette a mi vágyainkat, mi is beteljesíthetjük az ő várakozását s együtt mindazokét, akik még várakoznak. mindig csak bálával és köszönettel tekinthet vissza, mert Olatszország volt az — nemcsak Mussolini és a rezsim, hanem az olasz nép is —, amely az elmúlt húsz esztendőben mindig hűséggel állt Magyarország mellett. — A pártnak — mondotta a továbbiakban a miniszterelnök —- nem is feladata az, hogy külpolitikánk egyes részletkérdéseivel foglalkozzék, hiszen a külpolitikában az események kaleidoszkópszerüen követik egymást és az, aki az eseményekről nincs mindén pillanatban tájékoztatva, nem is követheti azokat. De nagy feladatot végez a párt a külpolitika szolgálatában akkor, amikor továbbra is erőteljesen megőrzi egységét, mert ezen keresztül az ország egységét is szolgálja. Országunknak nincs más ereje, mint önmaga és a magyar egység az egyedüli, amely átvezethet bennünket a mai nehéz időkön. — Barátnál és ellenségnél egyaránt az a döntő, ha látják, hogy az ország egységes, erős és fegyelmezetten hisz hivatásában, hisz abba«, hogy bármi történjék is ezen a világon, ennek az országnak fenn kell maradnia. Kérte a párt tagjait, hogy utasítsanak el maguktól minden jelszópolitikát, a gyávaságot éppúgy, mint a kalandorságot. és mindent, ami nem teljesen és egészében tiszta, igaz „magyar poiit.ka'h — Igen sok erőre van szükségünk. A magyar célokból egy jottányit sem forgácsolhatunk el. Minden erőnket a magunk létének biztosítására kell fenntartanunk. Éppen ezért kérte a pártot, legyen a magyar egység gondolatának továbbra is a leglelkesebb hordozója és zászlóvivője az egész országban. — A magyar utón kell továbbra is haladnunk és arra kell törekednünk, hogy át nem gondolt impulzusokból fakadó kockázatok elkerülésével, de a magunk érdekében a legnagyobb hősi elszántsággal a magyar megmaradást, a magyar feltámadást, a magyar jövőt szolgálják, A miniszterelnök szavalt a párt tagjai lelkes éljenzéssel fogadták. Vitéz Lukács Béla miniszter, országos elnök a párt nevében köszönetét mondott a miniszterelnök beszédéért, amely nemcsak megnyugtatta a párt tagjait, hanem umutatást is jelent abban a munkában, amelyre a miniszterelnök, a párt vezére ismét felhívta a párt tagjait. Kérte minden képviselőtársát, hogy a leglelkesebben végezi ze ezt a munkát. Ezután áttértek a kérések meghallgatására. Először Tors Tibor, a képviselőház alel- nöke azt az indítványt terjesztette elő é» kérte, hogy a kormány vásárolja meg a bolgár Sumán községben azt a házat, ahol Kossuth Lajos száműzetésének kezdetén menedéket talált. A miniszterelnök válaszában bejelentette, hogy ebben az irányban a szükséges lépéseket már korábban megtette. Bánffy Dániel báró földművelésügyi miniszter válaszában azt felelte, hogy mig a háború előtt az ország tüzifaszükséglete 8.5 ' millió köbméter volt, ma az ország igénye ic.8 millióra emelkedett. Jelentős tétellel gyarapította a tüzifaszükségletet a honvédség, valamint az ipari üzemek fejlődése. Kötelezővé tette az erdők összes évi vágásának kitermelését, sőt rendkívüli vágásról is gondoskodott. így sikerült elérni, hogy eddig már 11 millió köbméter tűzifát termeltek ki. Az eddigi intézkedéssel sikerült a szükséges tűzifát kitermelni. Meggyőződése szerint sikerül a nehézségek ellenére is a kitermelt fát. rendeltetési helyére szállítani. . A miniszter válaszát egyhangúlag tudomásul vették. Vitéz Zerinváry Szilárd, Békés vármegye mezőgazdasági munkásainak lábbelivel és ruhával való ellátása érdekében intézett kérdést Szász Lajos kö7Íellátásügyi miniszterhez, akinek megnyugtató válaszát egyhangúan tudomásul vették. Ezután az értekezlet véget ért. Utána vacsora volt. Kossuth Pál Tburánszky Lászlót köszöntötte államtitkárrá történt kinevezése alkalmából. Vitéz Tburánszky László államtitkár megköszönte az üdvözlést. Hangoztatta, hogy óriási felelősség terhel mindnyájunkat, de nemcsak a kormányt és a pártot, hanem minden vezető társadalmi réteget, az egész ma* gyár életet egyaránt. — Arra vigyázzatok —» fejezte be —. hogy a felelősséget úgy vállaljuk, á munkát úgy végezzük, hogy a jövő nemzedék előtt tisztán és becsületesen állhat^ sunk. fiz erdélyi törvényhozók ma délutáni értekezletével kezdődnek az Erdélyi Párt nagyfentosságu kolozsvári gyűlései Gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt országos elnöke, a vasárnapi összvá" lasztmányi ülésen nagy beszédet mond a magyar sorskérdésekről KOLOZSVÁR, szeptember 11. Szombaton délután 4 órakor kezdődnek az Erdélyi Párt nagyfontosságu kolozsvári tanácskozásai. A párt kolozsvári tagozatának Farkas-utcai üléstermében délután 4 órakor . az Erdélyi Párt törvényhozói tartanak értekezletet gróf Teleki Béla országos elnök elnökletével. A törvényhozói értekezleten az Erdélyi Párt felsőházi tagjai és oi’szággyülési képviselői majdnem teljes számban részt vesznek. A vidéki tö rvónyhozók szombaton délben érkeznek Kolozsvárra. Vasárnap reggel 8 órai kezdettel ugyancsak a kolozsvári tagozat Farkas-utca .7. szám alatti helyiségében a kolozsmegy ei tagozat' összválasztmányi gyűlést tart. A megyei tagozat összválasztmányi gyűl ését Gallus Viktor felsőházi tag, a tagozat elnöke nyitja meg. Beszámolót mondanak dr. Albrecht Dezső és Vita Sándor a ko- lozsmegyei kerület képviselői. A kolozsm egyei tagozat összválasztmányi ülése .iránt a párttagok részéről nagy érdeklődés nyilvánul meg és a megye minden részéből számos küldöttség jelentette be érkezését. A megyei tagozat gyűlése után az Erdélyi Párt törvényhozói és tagjai ünnepi istentiszteleteken vesznek részt. A főtéri Szent Mihály-templomban dr. Bálint József szentszéki tanácsos, országgyűlési képviselő mond ünnepi beszédet, a Farkasutcai református templomban László Dezső esperes, országgyűlési képviselő prédikál, az unitárius templomban Ürmössy Károly tb. esperes beszél. Délelőtt 11 órai kezdettel a Mátyás Király Diákház nagytermében a párt kolozsvári és kolozsmegyei tagozata egyesi tett nagyválasztmányi gyűlést tart. A nagyválasztmányi gyűlés keretében gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt országos elnöke nagy beszédet mond, amelynek keretében az összes magyar sorskérdésekkel kapcsolatosan ismertetni fogja a párt álláspontját. Gróf Teleki Béla beszédét általános érdeklődés elqzi meg, mert a mai történelmi jelentőségű időkben mindenkit elsősorban azok a célkitűzések érdekelnek, rnebyek a magyar jövendőt kialakítják. A kormány képviseletében dr. Sziny ei-Merse Jenő vallás- és köizoktatásügyi miniszter vesz részt az összválasztmányi ülésen. A kultuszminiszter a gyűlés keretében beszédet, mond. A miniszter besz édét, amely a jelenlegi világesemények alkalmával különösen jelentőségteljes, Erdély magyarsága szeretetteljes érdeklődéssel várja. Záróbeszédet mond Nyirő József országgyűlési képviselő, a kolozsvári tagozat elnöke. Kállay Ifik Jós miniszierefnök: „Országunknak nincs más ereje, mini önmaga“
