Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-09 / 204. szám

1913 #*epf amtier 19« ELLENZÉK 3 [ {Io ms Uri tad )bt 3xa Hß Í02 323 2Î 23 3g ßd c n iol xb da Xß YÍ hl Magyar tudós válasza a bukaresti Timpul rágalmaira Pontos adatok a lőtéri ásatásokról, amelyek leleplezik a bukaresti lao valótlan állításait — Megcáfolhatatlan tényeket bizcnyitanak az ásatások eredményei KOLOZSVÁR, szeptember io. Az ásatások olyan idők történelmét szólaltatják meg, amelyekről az írott források vagy teljességgel hallgatnak, vagy csupán hiányos feljegyzések­kel emlékeznek meg. A föld híven őrzi a mult idők emberének életét és műveltségét s ha szakszerűen nyúlnak hozzá, sokmindent el is árul titkaiból. A hebehurgya kincskutatás sokkal több kárt okoz, mintsem hinnék, mert csak a szép dolgok láza fűti és a többire nem is néz, pedig az élet egykor sem csupa fény és pompa volt, hanem a hétköznapok szüksé­gességét és nehéz munkáját is éppen úgy át­hatották a történelmi erők, mint akár ma­napság is. A visszatérés óta Erdélyben is nagy lendülettel folyik a régészeti kutatómunka s az Erdélyi Tudományos Intézet is részt kért ebből a kutató tevékenységből. Napjainkban az egyik ásatás éppen Kolozsvár főterén fo­lyik. Az ásatásokkal kapcsolatban kérdést in­téztünk az intézet egyik tanárához. t A régészeti kutatómunka erdélyi eredményei — Milyen régészeti kutatómunkát kezde­ményezett az ÉTI a visszatérés óta s melyek a tnunka eredményei? , — Az ÉTI elsősorban a magyarságtudo­mánnyal szoros kapcsolatban álló népvándor­lás-, honfoglalás- és a magyar középkori ásatásokat kezdeményez — mondotta a pro­fesszor. —■ Különösen az utóbbi téren szé­gyenletesen kevés történt eddig, nemcsak Er­délyben, de a többi magyar területeken is, mig az őskori, vagy rómaikori kutatás nagy lendülete őszinte megbecsülést vívott ki a ma­gyar tudománynak Európaszerte, addig saját dolgainkkal jóformán semmit sem törődtünk. Természetesen az ÉTI örömmel támogatja i Erdély múltjának e korra vonatkozó törek- j véseit is, de elsőrangú kötelessége mégiscsak j. saját dolgaink könyörtelen őszinteségü tisz- I tázása. Kolozsváron eddig két ásatást kezdettünk. Az egyik a Zápolya-utcai honfoglaláskori temető feltárásának folytatása volt. A nagy­érdemű kezdeményezést és a temető egyr'é- szének mintaszerű feltárását Erdély lánglel- kü nagy régészének, Kovács Istvánnak kö­szönhetjük. Az ő munkája folytatásaként ta­valy és tavalyelőtt további sírokat tártunk fel és ezek közül egy lóvásárt földestől együtt kiemeüve, a Bástya-utcai múzeumba szállítottuk be. Kolozsvár területének honfoglaláskori ma­gyar megszállását bizonyította be végérvé- . nyesen ez az ásatás s igy régészeti jelentő-* ségén kívül igen nagy településtörténeti ér­téke is volt. Az idén ősszel folytatjuk az ásatást, mind ezt, mind pedig a főtéri ásatásunkat Kolozs­vár városa jelentős anyagi és erkölcsi támo­gatással segítette. Időrendben ezután az eresztevényi (Há- romszékmegye) honfoglaláskori lelet hitelesí­tése lett volna soron. Bár itt ásatásra csak az idén kerül sör, annyi máris bizonyos, hogy ott sir, esetleg temető volt s Kézdivásárhe- lyen is honfoglaláskori temetőről adnak hirt a leletek. Ha ehhez a két lelőhelyhez hozzá­számítjuk a székelyderzsi (Udvarhelymegye) honfoglaláskori sirt, akkor ez a három lelet a Székelyföll déli részének honfoglaláskori megszállását sejteti és igy a székely kérdést bizonyos fokú; uj lehetőségekkel gazdagítja. A Székely földön az ÉTI és a Székely Nemzeti Muzeum felkérésére a mult évben vitéz Terenczy Sándor két nagyjelentőségű ásatást végzett. Kovásznán egy dák fejedel­mi várat tárt fel részben, másrészt pedig megkezdette a legendáshírű Bálványosvári rendszeres ásatását. Ugyancsak a Székelfföl- dön vonuló római limest is alapos vizsgálat­nak vetette alá az intézet felkérésére Pau- lovits István, aki Székely Zoltánnal együtt bejárta a keleti limest. Munkája közelebbről jelenik meg. Az ÉTI borsavölgyi kutatásai során a ré­gészeti munkákat Méry István vezeti. Azzal kezdte, hogy dombról-dombra, völgyről- völgyre bejárta a területeket, bámulatos ér­zékkel megfigyelt felszini nyomok, leletek alapján 21 telep, és temető helyét állapivocta meg. Ezek közül tavaly a lúdei temetőt tár­ta fql. Ide a Xli. századtól kezdtek temet­kezni, s még a múlt század elején is használ­ták a temetőt. így nemcsak régészileg és te- lepüléstörténetileg, de embertan,ílag ii igen jelentős eredménnyel zárult ez az ásatás. Az idén Párducz Mihály és Székely Zoltán köz­reműködésével folytatja munkáját. Mit bizonyítanak a kötözz- vári ásatások i A főtéri ásatásokról már részletesen beszá­moltak a kolozsvári lapok. Eredménye rö­viden a következő; teljes keresztmetszetét kap­tuk Kolozsvár településinek az őskortól egé­szen a XIV. szájadig. Kiderült,, hogy ez a terület nem volt mindig lakott. így például a római Napoca feladása után legfeljebb igen rövid ideig gótok tarthatták megszállva a romvárost, azután egészen a magyarság megjelenéséig semmi nyoma az életnek. Szó sem lehet tehát arról, hogy a városi élet fo­lyamatosan virágzott volna a népvándorlás viharaiban. E negatívumnál sokkal inkább érdekel minket az a XI—XII. századi ma­gyar temető, amelynek 12 sírját sikerült fel­tárni. Az embertani vizsgálat fogja eldönteni, hogy ezek vájjon a Zápolya-utcai honfogla­lók leszármazottjai-e, . vagy újabb magyar település keletkezett a kőépitkezés korában a romváros területén. A bukaresti Timpul cikkíróiénak rágalmai — Ismeri-e a bukaresti Timpul cikkét a fő­téri ásatásokról? (Érdemesnek tartjuk részle­tesen ismertetni a Timpul cikkét.) „Csontvázak a történelem megszsntség- telenitésének szolgálatában“ címmel a Tim­pul cimü román lap bizonyos Ccrneliu Albu tollából cikket közölt, amelyben a többi között a következő ízléstelenségek ol­vashatók; „Egy nagy történelmi múltú ro­mán (!) városban — Albu ur Kolozsvárra céloz — a város uj, urai a legaljasabb misz­tifikációkra is képesek, hogy bebizonyítsák, mintha ott őelőttük nem lakott volna más, tehát a város jog és történelem szerint őket illeti meg, Mi, románok kiépítettük a vá­rost és á piactérre egy csinos újságárus bó­dét építettünk. A város uj urai úgy talál­ták, hogy a bódé nincs jó helyen, más hely­re kell költöztetni. Mig mi, románok an- nalidején hat métert ástunk le a bódé alat­ti nyilvános nlemh Jv céljára, most ők, hogy- minálunk különbek legyenek, hat és félméterig vitték le az ásatásokat. Ekkor történt a csoda, ami abban áll, hogy fél- méterrel a nyilvános illemhely alapja alatt, ahol egyébként az egész város szükségletei­nek eredménye gyűlt össze, a IX—XI századból származó csontvázakat találtak, amelyek nem dákok, rómaiak gótok, ku­nok, avarok, gepidák, hunok, hanem a leg­utóbbi barbár népfaj csontvázai. Ez ősze- rintük azért biztos, mert egy állítólag ki­váló vezetőtulajdonságu nép már annak­idején került oda, amikor románok még nem éltek ott. Érdekes, hogy az átható sa­létromszag eUjeinióre'tpiandóan ássák a földöt és szedik ki belőle a hullákat, mintha ez egy második Katyn volna. Különbség mégis van. Katynnál az ásatásokat idegen orvostudósok ellenőrzése alg,tt vezették, mig ebben a nekünk, románoknak oly kedves, városban az ásatások csak éjszaka folytak, mikor az őrség odaengedi azokat, akiknek külön engedélyük van erre. Az Anconescu-« kormány hivatalos szócsöve ezután az ása­tásokat végző tudósokat gúnyolja ki, akik „csodálatos természetfeletti tulajdonságok­kal rendelkeznek, mert napra és órára előre bemondják, hol mit fognak találni. A csodálatos jóslások hatása azonban már csökken, mert mégis ráeszméltek arra, hogy az ő nemzeti muzeumuk salétromszagu le­letekből keletkezett, viszont más bizonyíté­kok is vannak arra, hogy kik uralkodtak itt a második évezredben. Ezek tények, ír­ja a Timpul. S mert a csontvázak nem tud­nak elpirulni, hát a történelem lapjai pi­rulnak el azoktól, amiket ezek a tudósok elkövetnek, akiknek elvük, hogy cél szen­tesit! az eszközt...“). Méltó válási a koholmányokra —Kérem, az egész annyira rosszindulatú koholmány és első sorától az utolsóig szemér­metlen kitalálás, hogy kedvem lenne szó nél­kül hagyni ezt a gyalázkodást. Nyilván poli­tika sugallotta és politikával én sohasem fog­lalkoztam és nem is foglalkozom. Az egyet­len ok, amiért sorra veszem az állításokat, az, hogy benne a munka becsületét és hitelét támadták meg. Lássuk sorra az állításokat. 1. Nem az illemhely alatt félméterrel ta­láltuk a leleteket, hanem az illemhely és a templom közötti terület egyrészét ástuk meg. Következőleg az ásatáson sehol sem éreztünk átható salétromszagot. , 2. A Katyn-ra vonatkozó Ízléstelen cél­zással is szerencsétlenül ]árt a cikkíró, mert itt sem csak magyar szakemberek ástak, ha­nem az ásatások minden mozzanatát ellen­őrizhette a végig itt lévő Ibrahim Kafesoglu (Ankara) kiváló török régész. 3. Az ásatások reggel 7 órától délután 6 óráig tartottak, tehát éjjel soha senki nem ásott. A rendőrőrszem tényleg nem engedte meg senkinek, hogy a kerítésre felmásszon, de benézni bárki benézhetett, sőt ha az ille­met ismerve, bekopogtatott, mindenkinek készséggel engedtük meg, hogy megnézze az Ásatásokat. , 4. Ha a hozzánk eljutott lapközlemény hí­ven közli az ásatásokat, ugy~ nem kell mást tenni, mint utolsó mondatát azzal a változta­tással idézni, hogy „Tudósok“ helyett újság­írót írjunk és az egész gyönyörűen fogalma­zott mondatot mint „címzett ismeretlen“ visz- szaküldjük az írónak. .. , » Végezetül egy őszinte kérdés, mire való ilyen dolgokat inni? Hiszen mindenki, aki Kolozsváron él, rögtön ellenőrizheti a valót­lanságok halmazát. A magam részéről ezt a nekem adreszált gorombaságot csak egy Ígé­rettel tudom viszonozni: ha valaha is abban a szerencsében lesz részem, hogy egy közép­kori, vagy akár ujabbkori román temetőt tár­hatok fel, ugyanazon gondossággal1 és tudo­mányos lelkiismeretességgel fogom munkámat végezni, mint ahogy akkor végeztem, amikor őseink sírját tárhattam fel. Amint nagy öröm nekem, hogy ásatásaimmal a magyarságtudo- máníy néhány kérdésére fény derül, én igazi őszinteséggel örvendenék annak, ha a román tudományt is gazdagíthatnám ásatásokkal. Re­mélem, hogy ez meg is fog történni. Ehhez a magasrendü együttműködéshez azonban nem a Timpul-féJe szellemi „megnyilvánuláson“ keresztül vezet az ut A pápa telefonbeszélgetése Roosevelttel Rómából jelenti a Stefáni: A Vatikán- város képviselője, GaJ,eazzi mérnök a Po- polo di Roma szerint nemcsak arra kapott ,megbízatást, hogy a .pápa személyes üze­netét tolmácsolja Roo.seveltnek, hanem magával vitte az Egyesült Államokba öt bőröndben elhelyezett okiratokon kivül a Vatikánnak mindazokat az értékeit is, amelyeket a harctértől minél távolabb akartak a pusztulást# biztonságba he­lyezni. A lap hirüladja továbbá, hogy a pápa szeptember 4-én 50 percig távbe­szélőn érintkezett közvetlen Roosevelt­tel. E beszélgetés tisztázta azokat a fél­reértéseket, amelyek az utóbbi napok­ban a pápa ás az angolszász hatalmak között felmerültek a pápa legutóbbi szó­zata nyomán. Jelenti végül a lap, hogy a pápa Roosevelttel folytatott beszélge­tése és Maglione államtitkárnak pénte­ken és szombaton a Szentszéknél akre- ditált nagykövetekkel és követekkel folytatott tanácskozása után összehívta a bíborosok ülését. Cöbbels cikke a Das Reich-ban BERLIN, szeptember 10. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: Gubbelö dr. birodalmi niszter kifejti, hogy itt, keleten ezúttal me_ is hangsúlyozza Németország európai külde­tését a keleti hullám leküzdésében.. A mi­niszter kifejti, hogy ,,itt keleten ezúttal me­gint népünknek, eőt földrészünknek 6orsa és jövője nyugszik) a történelmi döntés mérle­gén". A világ egyetlen más népe 6em vo’na abban a helyzetben, hogy ezt a harcot meg­vívja- Minket jelölt ki tehát minden körül­mények közölt a sors a legnagyobbra, de ne­künk ezt a legsúlyosabb és legkeményebb ál­dozatokkal kel kiérdemelnünk. Jutalmul ebben a háborúban megszerezzük azt a dicsőséget, hogy a íöldkerekség legvitézebb népe va­gyunk. Egyszer majd a végső csata megvívá­sára kerül 6or. Szerencsések azok a népek, akik akkor a nyertes oldalán állnak. Egyet­len pillanatig sem kételkedhetünk abban, hogy az elsők leszünk közöttük. ÜZLETI könyvöket és köayvcäfeft papírokat Legolcsóbban az «EUaa» zék“ könyvesboltban vásárolhat. Se* tazsvár, Mátyás kiraly-étis t, TaLatmi 11—fik Számtalan emberen spgít a Pyramidon tabletta. On sem kivételi l fABlEIlAK Bodnár Sándor és Szabó dános képviselők beszá­molója Bibardiószegen NAGYVÁRAD, szeptember 10. Kedden délelőtt Bihardiószegen. az Erdélyi Párt já­rási értekezletet tartott, amelyen nagy szám­ban vettek részt a járás községeinek párttag­jai és több képviselő is megjelent. A nagy vá­lasztmányi értekezleten dr. Südy Tibor kirá­lyi közjegyző, járási elnök megnyitó beszé­dében megemlékezett a felszabadulás évfor­dulójáról. Bodnár Sándor képviselő beszámolójában az egység fontosságát hangoztatta. Ismertette azután az érmelléki gazdákat közvetlenül érdeklő kérdéseket,, főleg a direkttermő sző­lők ügyét, amelynek kedvező'elintézését csak a1’ kormány megértő támogatásától lehet re­mélni. Szabó János képviselő hangoztatta, hogy az Erdélyi Párt megalakulásától kezdve szi­gorúan ragaszkodik programjához. Ezután Bartsch Sándor kereskedelmi iskolai igazgató, valamint az EMGE és az Országos Szőlészeti és Borászati Tanács tagjai adtak megnyugtató felvilágosításokat és közölték, hogy a direkttermő szőlőkre vonatkozó ren­delet hatályát 1944. december 31-ig meghos?- szabbitották. ígérték, hogy a kívánságoknak illetékes helyen hangot adnak. Ezután Daróczi-Kiss Lajos vármegyei fő­titkár felolvasta a Kállay Miklós miniszterel­nöknek és Teleki Béla országos elnöknek kül­dött üdvözlő táviratok szövegét. Rendőrségi biinügyi krónika KOLOZSVÁR, szeptember 10. A rend­őrség bűnügyi naplójában az utóbbi 24 óra eseményei között az alábbi adatokat találjuk: s Farkas Ferencné, Bartha Miklós-utca 21. szám alatt lakó uriasszony különös ügyben tett feljelentést a bűnügyi osztá­lyon. Feljelentésében elmondotta, hogy ismeretlen tettesek tegnap távollétében késsel összevagdalták a nyitott folyosóján levő két fotőjét. Az anyagi kára több mint 2500 pengő. A nem mindennapi ügyben a rendőrség bűnügyi osztálya nyomozást inditott a tettesek kézrekeritésére. Pungucz Mária Malom-utca 12. szám alatti lakos feljelentést tett egy 35—36 év körüli ismeretlen cigányasszony ellen, aki a kajántói vámháznál az egyik tejes­szekéren hagyott kézitáskáját 450 pengő készpénzzel és fontos iratokkal együtt el­lopta. — A rendőrség tegnap elfogta és átadta az ügyészségnek Nemes Chifor Mária mezőszopori illetőségű cselédet, aki gazdájától, dr. Szövényházi Ferenc, Ra- dák-utca 3. szám alatti lakostól mintegy 680—700 pengő értékű pénzt és egyéb holíhit ellopott és egyben munkaadója sérelmére csalást is követett el. — Ugyan­csak elfogta a rendőrség Ivan Arkadi ko- lozsi illetőségű 40 é^es napszámost, aki özV. Anderka Demeter né Olt-utea 65. sz. alatti lakos lakásából közel 300 pengő ér­tékű asztalneműt és ágyneműt lopott. Az elfogott napszámost a rendőrségi kihall­gatás után átadták az ügyészségnek. — Elfogta továbbá a rendőrség tegnap Both Katalin Mikó-utca 2. szám alatt lakó 20 éves cselédleányt, aki Felszegi Ödön Csa- ba-utca 21. szám alatti .lakostól nagyobb' értékű ruhanemüeket lopott. A rendőrsé­gi kihallgatás során az is kiderült, hogy Both Katalin ugyancsak ruhanemű lopást követett el a Honvéd-utca 43. szám alatti házban is, ahol Cseh Mártonnétól vitt el több értékes holmit. Azt is megállapítot­ta a rendőrség, hogy a cselédlányt lopás miatt egyizben már megbüntette a bíró­ság. A megtévedt cselédlányt a rendőr­ség átadta az ügyészségnek. /

Next

/
Thumbnails
Contents