Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-07 / 202. szám

1

1943 szeptember 7«

ELLENZÉK

iwgar

H „legendák népe“

E hangzatos, sokatigérő cim mögött — áruljuk el nyomban — a székely nép hu- zóddik meg, egy ifjú falukutató felfedezésében, aki nem sajnálva a mai utazási lehetőségek gyötrelmes fáradságait, hirtelen elhatározással kiruccant messze keletre, a székelység közé, ott egy-kettőre összekapkodta érdekesebbnél érdekesebb benyomásait, amelyeket azután szépen kiteregetett a nagy nyilvánosság elé.

, Ö is beállott azok közé, kik ez érdekes nép ,,múltján, sorsát megható igyekezettel próbálják csodálatossá tenni“, ami aztán sikerült is neki oly mértékben, hogy a ;nagy csodálatosságban, egyik ámulatból a másikba esünk- •

így tudjuk meg* rni székelyek, Kovács Imrének a Magyar Nemzetben nemrég megjelent cikkeiből, hogv tulajdonképpen kik és mik vagyunk? Megtanulhatjuk, hogy a Székelyföldön valójában két nép él. ' Az egyik „a küzdelmes sorsú parasztság“, amelyet lenyűgözve tart „a mult terhe és a természet uralma“, a másik pedig az, amely mint vezető réteg, a primőrök és lófők maradványaiban, a „romantika“ és legendás világ képzelgéseiben kéjeleg.

Az istenadta „parasztság“, amely valaha szabad nép volt, annyira szegény és nyomorult, hogy még a származásának a tudata is „elszintelenedett“ nála. Mindazonáltal a földműves nép is székelynek „mondja“ magát — állapítja meg Kovács Imre csodálatos logikával — de emlékei csupán a küzdelmeket őrzik, igy hát — mit tehetne egyebet — sorsának tragikumát a székely kapukon stilizálja. Azok a díszítő naotivumok, amelyek any- ;iyi művészi érzékről tanúskodnak a székely faragványokpn, nem egyebek a cikkiró szerint, „mint az elhagyott székely nép önmagába ro.skadá tragikumának a szivyboíizálásg“, ama hires „gó- béság“ pedig, az ismert székely néphumor, szintén nem egyéb mint „menekülés“, ami által a nép, a „valóság és álmai, a vágyai közötti irtózatos szakadékot kívánja áthidalni“.

Amíg ezeken a csodabogarakon csak mosolyogni tudunk, annál inkább kell bosszankodnunk azokon az elmélkedéseken, amelyekben cikkiró a székelység szociális problémáival foglalkozik.

Miért van az, hogy némely érdemes falukutatónk megfigyeléseiben nem azt látja meg, ami valójában van, hanem azt, amit látni szeretne? Felrak magának egy páoaszemet és azt világért sem venné le az orráról, akárhogy fordít és torzit is az. Vitorláit rendszerint bizonyos szempontok duzzasztják s mondanivalóit azután törik-szakad azokkal béleli, hogy a szempontjai mentői inkább kidomborodjanak. Hogy a valóság ilyenformán többé kevésbé elsikkad, az rendszerint nem fontos. ./ -y.v„ v ;

Egy igen divatos szempont pl., amely a baloldali sajtónak különös kedvenc csemegéje, az a sokat emlegetett szakadék, amely az intelligenciát a néptől elválasztja. Dehogy is mulasztaná el a szenvedélyes falukutató ezt a népszerű témát ide-oda ráncigálni, csakhogy valahogy reáillessze a felfedezéseire.

Ilyenkor nem irtózik egy kis történe- lemhamisitástól sem ... •

Mit is mond érdemes cikkírónk? „A múltban a primőrök és a lófők voltak a székelyek, ahogy a Natio Hungarica is csak a nemesekből állott.“ Vájjon csakugyan ne tudná Kovács Imre a senki által nem vitatott ama tényt, avagy csak szándékosan elhallgatja, hogy a múltban minden székely, társadalmi tagozódásán belül egyformán nemes volt, vagyis nemesi jogokkal volt felruházva, amennyiben nem adózott, hanem ehelyett saját költségén katonáskodott? Vájjon csakugyan ne ismerné a székelységnek, az u. n. siculitasnak közjogi fogalmát, amely egyformán ^tett kiváltságossá minden született székely akkor is, ha máshol, akár az Alföldön telepedett le?

Innen .van az, hogy a közszékely ma sern paraszt, azaz nem vállalja eme elnevezést, bár nemesi kiváltságai régen elenyésztek. . ■

Hálásaknak kell lelnünk cikkírónak, hogy annyit mégis megenged, miszerint „a székely intelligencia és a székely nép között kisebbnek látszik a szakadék s a meglevőt derék igyekezettel próbálja betemetni“. Jótékonyan hatott e törekvésre a kisebbségi sors. „A megszállás éveiben — úgymond — közelebb kerültek egymáshoz“ vezetők és nép, igy hát mégis csak kikelt a székelységen is ,,az uj népi- ség“ iránya, amelyre erősen hatott az anyaországi falukutatás is (?).

Kár, hogy néhány sorral tovább' — megint nem tudom honnan szerzett logikával —: azt ir.ja Kovács Imre, hogy az általa felfedezett „két nép ritkán találkozik egymássylí inkább csak szimbolikusan“.

Pedig vezető az van bőven. „A Székelyföldön minden varosban van egy kollégium — jelenti a cikkírónk — s a növendékek nagyobbik fele paraszt származású.'.. Ezek a fiatalok, tanáraik jóvoltából — elmélkecfik tovább Kovács Imre — ismerik a népi írókat s ha elvégzik a középiskolát és egyetemre iratkoznak, már tudatosan vallják a népi programmot s buzgón készülnek népük vezetésére. A népről csak jót tudnak, nagy általánosságban ismerik problémáit és annak ellenében, hogy foglalkoznak vele, megkövetelik: fogadják el egyedül idvezitönek az ő nézeteiket. S a szegény nép mit tehet? Elfogadja. Magában ugyan mást gondol, mást yall, ezért van annyi ellentmondás ababn, ami a falvakban tapasztalható és az intelligenciától hallható.“

Lám, lámhA szegény népnek még azon vezetőiben sincs öröme, akik a saját soraiból kerültek ki. Hiába minden jó igyekezet ... Fogva tartja a szép szándékot a romantika. „A székely intelligencia buzgó népiségének akkor volna értelme — vonja le következtetéseit a mi falukutatónk —, ha a valóságban élő nép szándékait és törekvéseit tenné tudatossá s igy vallaná a közeledés, a felemelés programját. Ehhez az' első lépés: -szakítani a romantikával“ — vagyis, megtagadni a hagyományokat, a múltak tanulságos himporát.

íme a „legendák népének“ keresztmetszete, ugyahogy azt Kovács Imre előadja. Ez bizony meglehetősen zavaros és csupán egy világos benne — a szándékos elhajlás a valóságtól.

És hogy jobban megértsük a jelent, a múltak rajzából is ad egy kis ízelítőt cikkírónk. Mindenből egy keveset. Van benne őstörténet, Csaba királyfi, „szikii“ eredet, települési sorrend, említés tétetik a „nemek és ágakról“, az ökörsütésről, a társadalmi megoszlásról, siculicidiumról, amikor a kivándorlás „pánikszerű meneküléssé“ fokozódott, felkelésekről, örökre (?) megfosztott szabadságokról, „föl- dönlakókról“, slb., amikben a nyájas ol3

vasó gyönyörködhetik ugyan, de a komoly, alapos történész, csupán egy bosz- szus kézlegyintéssel veheti tudomásul a felületességnek ezt a halmazát.

De ezen tulmenőleg, igenis nem hallgathatjuk cl, hogy nekünk rosşzul esik népünk helyzetének, viszonyainak és egyéni tulajdonságainak ilyenszerü feltálalása. Itt Erdélyben, ahol különösen az utolsó két évtized alatt a nép és vezetők közötti testvéri egyetértés és bizalom immár hagyományos patinát öltött magára, ahol nincs más törekvés és akarat, mint a legszorosabb összekapcsolása népünk minden rétegének, ahol történelmünknek mentői tökéletesebb ismerete és az abból való okulás vágya szinte életszükségletünkké vált, igenis fáj az, ha trianoni testvéreink, kik egy fél emberöltőn keresztül esik hírből ismertek bennünket, a valóságtól messze eltérő, torzító tükörbőí csodálkoznak reánk.

Ezért nem tehetünk egyebet, legalább» óva inţiink mindenkit, de különösen az anyaországi olvasókat, hogy csak fenntartással fogadják az idézett Kovács Imre-féle és az ehhez hasonló tendenciózus ismertetéseket népünkről. K. Ld

Megtartotta első ülését a Székely kongresszus

előkészítő bizottsága

‘MAROSVÁSÁRHELY, szeptember A marosvásárhelyi városháza kistermében a székely kongresszus előkészítő! bizottsága alakuló értekezletet tartott. Az értekezleten megjelentek a tm. kir. honvédség, az egyházak, a székelyföldi törvényhatóságok és käz- hatóságjellegü intézmények vezetői, Veress Lajos altábornagy,, i " 1 ■r"j,u Sándor Imre róm. kát. püspöki ţtelynQk, Józan Miklós unitárius püspök, gróf Teleki ArcUir ref. egykázkerületi főgopdnok, gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt és az EA1GE elnöke, dr. Sebesi Ákos Ul- varhe'lymegye főispánja, dr. Szónáivá nyi Gábor Háromszék várimegye főispánja, dr. Szentkirályi Kálmán Udvarhely vármegye, dr. Marton Zsigmond Ma rost or da vármegye, dr. Ábrahám József Csik vármegye alispánja, dr. Papp Károly Marosvásárhely helyettes polgármestere, gróf Béld'i Kálmán az Érdiéi yrészi Gazdasági Tanács és az EMKE elnöke, dr.

Szathmáry Lajos az EMKE ügyvezető alelnöke, dr. Biró József a Maros- vásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára, dr. Bodor György Hargita váralja jelképes székely község kiküldötte, dr. Mikó Imre és dr. Váró György országgyűlési képviselők, valamint dr. Venczel József intézeti tanár, előadók.

Az értek ezjeţet gróf Teleki Béla hívta össze és nyitotta meg, ismertetve a Székely Kongresszus célkitűzéseit, utána pedig dr. Vean/zel József terjesztette elő a kongresszus mupkateivét. Az értekezlet, többek hozzászólása után magáévá tette az előterjesztéseket és elhatározta, hogy az 1902. évi csíktusnádi székely kongresszus mintájára alkalmas helyen és_időben az uj székely kongresszust megrendezi. A kongresszus anyagának előkészítését, vagyis a Székelyföld valamennyi gazdasági, társadalmi, közművelődési kérdésének és az e téren mutatkozó feladatoknak kidolgozását, az előkészítő bizottság azonnal megkezdi. E cédból bevonja és a kongresszuson való részvételre felkéri .a székelyföldi kérdésekkel foglalkozó összes közhatóságokat, társadalmi intézményeket és szakembereket. Az egyes kérdéseket az egyes székely törvényhatóságok illetékes tényezőivel és szakembereivel vármegyénként letárgyalja és az igy elő készített anyagot a kongresszus elé terjeszti.

Az értekezlet megállapitja, hogy a visszatérés óta eltelt három év alatt a magyar kormány nagy áldozatokat hozott a megszállás idején fejlődése lehetőségeitől megfosztott Székelyföld megsegítése érdekében és számos kezdeményezés megvalósítása van ma is folyamatban. A székely kongresszus előkészítésénél az értekezletet az a szempont vezeti, hogy a ■Székelyföldnek az ország egyeteme érdekében való átfogó nemzetpoliti- kai tervezet dolgoztassák ki. |

Boris király kriptafelirata:

„III. Boris, a bolgárok cárja 1894 január 30 - 1943 augusztus 28‘6

Szófiából jelenti az MTI: A szófiai hivatalos gyászünnepség befejeztével az elhunyt III. Boris király földi maradványait a fővárosból különvonat vitte Ko- cserinovoba. A többqra hosszat tartó ut közben a király hamvait minden állomáson, ahol a vonat megállt, megindító hódolattal fogadta a bolgár nép. Nagy távolságról összesereglgttek mindenütt a földművesek családtagjaikkal, hogy utoljára nyilváníthassák a király iránt érzett tiszteletüket. Este fél 8 órakor érkezett meg a vonat Kocserinovoba, ahol a koporsót átvitték egy gyászkocsiban a rilai kolostorba. A temetésre meghívott vendégek kis köre, a királyi családhoz leginkább közelállókból kocsin hajtatott a kolostorba, Bulgária nemzeti szentélyébe. A bolgár nemzeti egyház főpapjai teljes számban ott voltak a gyászszertartáson. A kolostor szerezetestagjai a kapunál fogadták a király hamvait. A koporsó után a királyné ment legközelebbi hozzátartozóival, a kormány néhány tagjával s a főpapokkal együtt a kolostor templomába. Ott a kolostor valamennyi szerzetes tagjának jelenlétében ünnepélyes gyászistentisztelet kezdődött és a Szent János oltár lábánál lévő kriptába elhelyezték a cár koporsóját. A márványlapon ez olvasható: „Ili. Boris, a bolgárok cárja 1894 január 30—1943 augusztus 28.“ Amikor a koporsót elhelyezték, felhangzott a szerzetesek zsolozsmája és megszólaltak a harangok és valamennyi bolgár helyőrségben eldördültek az ágyuk.

14 ÁLLAM KIKÜLDÖTTJE

A TEMETÉSEIM

Szófiából jelenti a Bolgár TI: Boris bolgár király temetésén a következő külföldi államok különküldöttségei vettek részt: Németország, Olaszország, Japán, Magyarország, Franciaország, Törökország, Románia, Svájc, Svédország, Spanyolország, Horvátország, Szlovákia, Argentina és Finnország.

Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter nem járt Szófiában. A londoni rádiónak erre vonatkozó hire tehát téves.

BÉCSI GYÁSZÜNNEPÉLY

Ugyanabban az órában, amikor a bolgár fővárosban ünnepélyesen temették Boris bolgár királyt, a Rosina bécsi bolgár egyesületben és a Német-Bolgár Egyesületbe és a Német-Bolgár Társaságba“’ tömörült bolgár kolónia gyászünnepségre ült össze a Zenepalotában. A gyászünnepségen Baldur von Schirach birodalmi vezetővel az élükön résztvet- tek a párt, az állam és a yéderő vezető személyiségei, úgyszintén a szövetséges és baráti nemzetek képviselői is. A gyászbeszédet Hegyev főkonzul mondotta. Balschke SS főcsoportvezető, a németbolgár társaság elnöke juttatta azután kifejezésre a gyászt, amelyet a király halála a német népben keltett. Az ünnepség után a bolgár kolónia tag m az orosa görögkeleti templomban gyászistentiszte- létén vettek részt.

A M 4 GYÁR KÜLDÖTTSÉG VISSZAÉRKEZETT BUDAPESTRE

SZÖFIA, szeptember 8. (MTI.) A Boris király temetésén résztvett magyar küldöttség Csatay Lajos honvédelmi miniszterrel az élén, hétfőn repülőgéppel visz- szaindult Budapestre. A magyar küldöttség búcsúztatására a repülőtéren megjelent Jungerth-Arnóthy Mihály követ, gróf Bethlen Gábor l^övetségi első titkár, vitéz Bartha László törzskapitány, ösz- szekötőtiszt, bolgár részről pedig Kocsev tábornok, Porenov udvari miniszter, Je- csev tábornok, szárnysegéd és Szaev kó- vetségi tanácsos. A magyar küldöttséggel együtt utazott Ketz Ottó alezredes, katonai attasé.

Saldos visszaélés miatt eljárás indalt Zsiflmond István ngdrádszeredai maiomtalajdoaos eiien

MAROSVÁSÁRHELY, szeptember 7. A marosvásárhelyi ügyészséghez feljelentés érkezett Zsigmond István nyárádszeredai dúsgazdag maforntulajdonos ellen. Zsigmondnak két malma van: az. egyik Nyárádszeredán, a másik Nyárádgálfalván. A nyomozás megállapította, hogy

20.000 kg. vámőrleményt elvont a közfogyasztás elöl és saját céljaira használta fel. A vizsgálatot dr. Zakariás Kristóf, a marosvásárhelyi ügyészség alelnöke folytatta le Nyárádszeredán és megállapította, hogy Zsigmond gazdaságában állandóan 25—30 sertést és ugyanannyi tenyészbikát hizlalt.

Ezeknek az állatoknak a táplálására fordította azt a gabonát, amelyet tulajdonképpen a Euturanak, illetve a Elombár-nak kellett volna beszolgáltatnia.

A törvényes rendelkezések értelmében ugyanis

minden száz kilogrammnyi őrleményből 8 kg« ot kell beszolgáltatni a kormány áltál az. ác-t vételre felhatalmazott szerveknek. A malötn- tulajdonosoknak az őrleményekről rendszeres könyvet kell vezetniük, Zsigmond azonban nem irta be a malmaiba szállitott gabona teljes mennyiségét a könyvbe. így halmozhatott fel azután tekintélyes gabonamennyiséget. A malomtulajdonos napszámosait — mint megállapították — gabonával fizette, gabonaáruval vásárolt fát és a csereüzletek egész soráp bonyolította le.

Az ügyészség a honvédelem érdekében üldözendő bűntett címen emelt ellene vádat és letartóztatta. Védö/e 50.000 pengö^óva,-* dékut ajánlott fel szabaalábrabelyezése ír- dekebui. Az uzsorainroráe c nngyösszCgü óvadék elleneben szabadiadra helyezte Zsig■» jnondoti

mm