Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-29 / 220. szám

41 év előtt - 4i év mán II Székelyföld gazdasági, kereskedelmi és kulturális megerősítését szolgálja a székely kongresszus !í!!«~^.niW-ta9*a. a Csik-Tusnádon 1902-ben tarfott első székely kongresszusnak - Az első kongresszus határozatai megrázó erővel figyelmez­tettek a magyar közvéleményt a székely kivándorlás végzetes veszedelmére Hogyan láttáit a székely problémákat a csik-tusnádi kongresszuson? 1943 szeptember 2 9. s Deutsches Wissenseitattlíches Institut Lektorat der Deutschen Akademie Kolozsvár, Jókai-utca 2. II, emelet. Telefon: 27-48. Ingyenes német nyelvtanfolyamok Beiratkozások szeptember 15-től. Beiratkozási dij 9 pengő. Délutáni és esti tanfolyamok. KOLOZSVÁR, szeptember 29. Székely kongresszus előkészítésén munkálkodnak Erdély politikai, egyházi és gazdasági ve­zetői. Mit jelent a székely kongresszus és miért van szükség egybehivására? Szá­molnunk kell azzal, hogy lesznek olyanok, akik felvetik ezt a kérdést és tudni kí­vánják azokat az okokat, amelyek a szé­kely kongresszus egybehivását parancsoló szükségességgé tették. Időszerű, hogy vá­laszt adjunk ezekre a kérdésekre és meg­indokoljuk a mult tapasztalataival, hogy miért kell a Székelyföld problémáit kü­lön. kongresszus keretében megvitatni. A székely kongresszusnak az a célja, hogy megtárgyalja mindazokat a kérdéseket, amelyeknek megoldása a Székelyföld kul­turális, gazdasági és kereskedelmi fel­emeléséhez vezet. Erdélyi vezetőinket ko­moly felelősségérzet hatotta át, amikor a székely kongresszus összehívását elha­tározták. Az a tudat, hogy a székelység a — Első közlemény — magyar nemzet összesége számára olyan erőt képvisel, amelyet egy pillanatig sem szabad szem elől téveszteni és gondos­kodni kell arról, hogy a székelyek ne kényszerüljenek otthonuk elhagyására, hanem szülőföldjükön jussanak tisztessé­ges megélhetéshez és a természeti adott­ságok gazdaságos felhasználásával anya­gilag is megerősödhessenek. Nem akarjuk feleleveníteni a mult végzetes tévedéseit. A ferencjózsefi kor­szaknak egyik jóvátehetetlen hibája, hogy elhanyagolta a székely kérdést és nem gátolta meg a székelyek tömeges ki­vándorlását. Azt a veszélyt, amit a ma­gyar tömegek kivándorlása jelentett, a múltban is felismerték. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a magyar sorsot aggó­dó figyelemmel kisérő vezetőink, már 1902-ben, tehát 41 esztendővel ezelőtt szükségesnek tartották, hogy behatóan foglalkozzanak a székely kérdésekkel. A csik-lusnádi első székely kongresszus 'A Székely kongresszus gondolata tehát "nem újkeletű. Csik-Tusnádon 1902 au­gusztus 28-án, 29-én és 30-án az Orszá­gos Magyar Gazdasági Egyesület kezde­ményezésére tartották meg az első szé­kely kongresszust, amelynek nagy fontos­ságú határozatai alkalmasak lettek volna arra, hogy a székely nép anyagi megerő­södését megvalósítsák. Sajnos, nem a kongresszus résztvevőin múlott, hogy ezekből a határozatokból vajmi keveset lehetett megvalósítani. A történelmi idők viharában már-már feledésbe mentek az első székely kongresszus vitái, figyelmez­tetései és az egész magyar nemzetet érin­tő döntései. Érdemes visszakalandozni a múltba és behatóan foglalkozni a Csik- Tusnádon tartott első székely kongresz- szus anyagával. 41 év élőt! - 41 év után Székely Társaság elnöke, Tauszik B. Hu­gó, a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke és gróf Zsélénski Ró­bert, az OMGE alelnöke voltak. A kon­gresszus titkári tisztjét Buday Barna, az OMGE titkára töltötte be. Áttanulmá­nyoztuk a kongresszus résztvevőinek névsorát, ott szerepel közöttük a 40 év előtti magyar közélet számos, tekintélyes vezetője Az erdélyi magyarság vezetői politikai pártállásra való tekintet nélkül csak­nem valamennyien résztvettek a kon­gresszus tanácskozásain. Annakidején háromszázötvenegyen gyűltek egybe, hogy megvitassák a székely sors kér­déseit. Ideiktatjuk azoknak névsorát, akik a kongresszus tagjai közül jelenleg is élet­ben vannak. Barabás Endre ny. főigazgató, a Népies Irodalmi Társaság budapesti vezetője, dr. gróf Bánffy Miklós ny. külügyminiszter, Becsek Aladár székelyudvarhelyi bank- igazgató, dr. Benke Ferenc dési ügyvéd, Betegh Miklós v. b. t. ti, arányosgyéresi földbirtokos, a Katolikus Népszövetség elnöke, gr. Bethlen István ny. miniszter- elnök, Boér Elek, a közigazgatási bíróság tanácselnöke, dr. Borbély Sámuel tordai főorvos, dr. Eber Antal, a budapesti Ke­reskedelmi és Iparkamara ny. főtitkára, dr. Fáy István kultuszállamtitkár, dr. Fá­bián László, a Magyar Párt volt szenáto­ra, jelenleg baróti közjegyző és az Erdé­lyi Párt ottani tagozatának elnöke, dr. Ferenczy Géza aranydiplomás ügyvéd, nagyajtai földbirtokos, volt országgyűlési képviselő, az Unitárius Egyház t. b. fő- gondnoka, Geőcze Sarolta budapesti igaz­gatónő, Kispál László nyug. megyei fő­mérnök (Kolozsvár), Kovács Mihály ny. esperes-plébános (Csikszépviz), gróf Mi­kes Mihály zabolai földbirtokos, dr. Nagy Jenő csikszentmártoni körjegyző, Pálffy András ny. csiksomlyói jegyző, Sándor József, az EMKE ny. főtitkára, Sándor Pál ny. árvaszéki elnök (Kolozsvár), dr. Sebess Dénes titkos tanácsos, ny. államr titkár, a Népies Irodalmi Társaság elnö­ke, dr Sebess Jenő marosvásárhelyi ügy­véd, aki a román impérium éveiben a Magyar Párt marosvásárhelyi tagozatá­nak elnöke volt. Sz. Szakáts Péter, a ma­rosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkama­ra ny. főtitkára, dr. Széli József ny. bel­ügyminiszter, dr. Török Andor ország­gyűlési képviselő és Zathureczky Kálmáii baróti földbirtokos, ny. főszolgabíró. Le­het, hogy a névsor nem teljes és az egy­kori 351 résztvevő közül többen is élet­ben vannak, legjobb tudomásunk szerint azonban a kongresszus többi tagjai idő­közben elhaláloztak. Harc a kivándorlás ellen Annakidején az Országos Magyar Gaz­dasági Egyesület a földművelésügyi mi­nisztérium támogatásával 700 oldalas könyvben kiadta a székely kongresszus tárgyalásait és határozatait. Ennek a könyvnek olvasása közben meghatottan állapíthatjuk meg, hogy c székely kérdésekkel a magyar köz­élet már 41 esztendővel ezelőtt is tisz­tában volt. Javarészt ugyanazoknak a kérdéseknek megoldását sürgették, amelyeknek meg­valósítása érdekében a mai erdélyi veze­tők harcolnak. 41 év előtt — 41 év után kísértetiesen azonos problémákkal talál­kozunk. A múlttal szemben az az elő­nyünk, hogy a jelenlegi magyar kor­mányzat teljes jóakarattal és áldozatkész­séggel igyekszik a Székelyföld kérdései­nek megoldására. A felszabadulás óta el­telt három esztendő alatt a nagyvonalú megvalósítások tömege bizonyítja, hogy nem esünk mégegyszer a mult bűneibe és a kormányzat a háborús nehézségek ellenére is mindent megtett a székelyek megsegítésére. A második székely kon­gresszus előkészitőbizottságának tehát könnyebb feladata van, mert nem talál­kozik közönnyel és meg nem értéssel. A kormányzat szempontjait nem befolyá­solja a kicsinyes, napi politika, hanem a főbenjáró nemzeti érdek. A megoldandó problémákat részleteikben már eddig is beható tanulmányozás alá vették és igye­keztek mindazt megvalósítani, ami a há­borús nehézségek között lehetséges volt. Teljes támogatást helyeztek kilátásba te­hát a második székely kongresszus szá­mára, amelynek előkészítő munkálatai ilyenformán a legkedvezőbb auspiciumok jegyében indultak meg. Huszonhaton vannak életben a csik-tusnádi kongresszus résztvevői közül De most nem akarunk a jelennel fog­lalkozni, hanem a mult emlékeit idézzük, amelyek mindenki számára tanulságosak, aki a székely nép sorsát szivén viseli. Ezért tartjuk érdemesnek, hogy riport- sorozat keretében foglalkoznunk a csik- tusnádi székely kongresszus tárgyalásai­val. Háromszázötven résztvevője volt az 1902-ben megtartott székely kongresz- szusnak, amelynek diszelnökei: gr. Des- sewffy Aurél v. b. t. t., az Országos Ma­gyar Gazdasági Egyesület elnöke és báró Kemény Kálmán v. b. t. t., a főrendiház alelnöke voltak. A kongresszus elnökei: dr. Bedö Albert, a Székely Egyesület el­nöke, gróf Béldi Ákos, az EMKE elnöke, dr. Kömöcsy József, a Marosvásárhelyi ÁLLAMI OSZTÁLYSORSJÁTÉK Î Uj játék kezdődik október 16-án ! Szerencsés sorsjegyet» „Ellenzék“ könyvesboltban, Mátyás király-tér 9. vehet! Sorsjegyárak: Egész — — — 40 pengő. Fél---------------20 pengő. Negyed — ■— — 10 pengő. Nyolcad — ■------5 pengő, mellyel szerencsés esetben 1,000.000 pengőt nyerhet!! Mi tette szükségessé 41 esztendővel ez­előtt a székely kongresszus, egybehivását? Bedő Albertnek, a rendezőbizottsátg el­nökének bevezető beszéde részletesen megadja erre a választ A beszéd a legnyíltabb magyar önval­lomás. Bevezetőjében megállapítja, hogy az OMGE felismerte, hogy a magyar haza egyre több polgára hagyja el szülőföldjét és idegen országba való vándorlás által kívánja sorsát javítani. Életbevágó kérdés, hogy a kivándorlás okait és a megszüntetésre alkalmas in­tézkedéseket az ország felelős vezetői megtárgyalják. Az első székely kongresszust tehát a ki­vándorlás fenyegető méretei hívták élet­re. Az országos érdeklődés előterében a kivándorlás kérdése állott és mivel a Székelyföldön volt legnagyobb a kiván­dorlás veszedelme, ezért tartották Csik- Tusnádon a tanácskozásokat. A cél az volt, hogy a kongresszus működési köre a székely nép közgazdasági helyzetét fi­gyelembe véve, mindazokkal a földműve­lési, ipari, kereskedelmi és közművelődé­si kérdésekkel foglalkozzék, amelyeknek törvényhozási, kormányzati, vagy társa­dalmi utón való megoldása alkalmas le­het a székely nép szenvedő helyzetének javítására és kivándorlásának csökkenté­sére. Ideiktatjuk az elnöki megnyitó befeje­ző részét, amely megdöbbentő erővel fi­gyelmeztette a magyar társadalmat a szé­kely kérdésre: — Nem lehet kétség abban, hogy az a virágzó polgári jólét, melyre a székely népnek úgy hivatásánál és értelmiségé­nél fogva, mint földjének természeti mi­nősége alapján jogosultsága van, s amely­nek elérhetéséért dolgozni most idejöt­tünk, elérhetővé is válik — mondotta Be­dő Albert —, s ez a nép, melynek most a megélhetés eszközeinek megnyerheté- séért súlyos küzdelmeket és nélkülözése­ket kell viselnie, megmentve lesz önma­gának a magyar nemzetnek, s az emberi kultúra szolgálatának. — A kongresszus dolgozni jött, annak a népnek mentésére, melyet az isteni gondviselés azért állított e helyre, a szé­kelyek földjére, hogy benne és a kebelé­ből másfélezer év óta fel-feltörő ősi erő-< ben itt, a régi Etelköz legközelebbi ma­gyar szomszédságában, kiajoadhatatlan forrást alkosson annak a magyar nemzet­nek örökkévaló éltetésére, felfrissítésére és erősítésére, amelyet a népfajok életé­nek és elmúlásának sorsát, természetszerű következetességgel intéző örök törvények, a Duna általa elfoglalt keleti vidékének gazdasági művelésére és uralmára, s a keleteurópai népek kulturális fejlődésé­nek is védelmére és segítségére rendeltek. Ezek a szavak vezették be a székely kongresszus tanácskozásait és úgy érez­zük, hogy ugyanezeket a gondolatokat most is meg lehetne szólaltatni. A továb­biakban nagy vonalakban ismertetni fog­juk a székely kongresszus anyagát és ha­tározatait, amelyeknek tükrében újra és újra megállapíthatjuk, hogy a székely kérdés 41 esztendővel ezelőtt is élő való­sán volt, amely ébren tartotta a magyar lelkiismeretet és talán sokminden más­képpen történt volna, ha a Csik-Tusná­don elhangzott figyelmeztetéseket az, egész ország megszívleli. VEGH József: Felmentették a hamis vád miatt bíróság elé állított pályafelvigyázót NAGYVÁRAD, szeptember 29. Érdekes ügyet tárgyalt kedden a nagyváradi ítélő­tábla. 1941-ben a máramarosszigeti ügyész­ség hamis vád büntette miatt vádat emelt MtiTer Antall bocskói pályafelvigyázó ellen. Ennek alapján az ottani törvényszék egyévi fogházbüntetésre Ítélte Müllert- A nagyvá­radi fyábla azonban megsemmisítette ezt az (téletet és a vádlottat felmentette. A felmen­tő ité'et indokolása szerint a román megszál­lás idejéh, 1940 januárjában a nagybocskói román csendőnség letartóztatta Müllert, akit azzal vádolt, hogy átjár Magyarországra és onnan titkos iratokat hoz a plébános és má­sok részére. Azt is állította a vádirat, hogy robbantás céljaira bombákat csempészett át a határon. Müllert fenyitő eszközökkel arra kényszeritették, hogy jegyzőkönyvet írjon alá, amelynek tartalmát nem ismerte. Ebben a jegyzőkönyvben többek közötti azt is „el­ismerte" — természetesen tudtán fcivül —, hogy .3 plébánoson kívül több községbe!! egyén is résztvett az irredenta összeesküvő^ ben- Ezeket, napokon át vallatták, letartóz­tatták őket, majd Temesvárra szállították, ahonnan csak 1940 októberében szabadulhat, lak ki. Kiszabadulásuk utfáih hamis vád cimén fel­jelentették Müllert. Viszont a nyomozás meg­állapította, hogy Müller nem, is tudta, hogy ezek a személyek szerepeltek a román csend­őrök jegyzőkönyvében. Az ügyészség a fel­mentő Ítéletet megfelfebbezte, mire a Kúria uj ítélethozatalra adott utasítást, minhogy au törvényszék és a tábla indokolásában ellehi mondást állja,pitott meg. Az ügyet most ujrta, tárgyalta a táb'a és 5 vádlottat a tanuk vallomása, valamint a vé­dő beszéde után fe'mentette, mert megálla­pította, hogy Müller csupán kényszerítő kö„ rülmények hatása alatt tett vallomást- A főügyész semmiségi panaszt jelentett be és az ügy ismét a Kúriához kerül. /

Next

/
Thumbnails
Contents