Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-27 / 218. szám

1943 szeptember 2 7. ELLENZfiS­........-.....................................-............................................................. ............. 5 Az erdélyi „parasztkérdés“, a kalászos gazdaszakosztály megalakítása, Muhi, Mohács és Világos tanulsága, a „székely divat“, a szék ely kongresszus s a gazdaif jak városba özönlésének kérdése szerepelt a gyergyószentmiklósi gazdanapokon GYERGYÓSZENTMIKLÓS, szeptember 27. Tíz északerdelyi és keletmagyaror­szági vármegye arany-, ezüst- és EMGE- kalászos gazdái és hatvankét székely falu népe adott magának találkozót szomba­ton és vasárnap a gyergyószentmiklósi gazdanapokon. Szombaton d. u. 4 órakor az ipartestü­let székházának nagytermébeü megala­kult az EMGE Kalászos Garadaszakosz- tálya. Gróf Teleki Béla, az Erdélyi Ma­gyar Gazdasági Egyesület elnöke megnyi­tó szavaiban hangsúlyozta, hogy a tanult kalászos gazdák, akiknek száma Erdély­ben majdnem 10.000-re tehető, tudásuk­kal első vonalban kell szolgálják a falu üpvét. Ebben az üj munkakeretben azon­ban megfelelő helyet kell biztosítani a fiatalságnak. Ebben a munkakeretben a tagok szerepét nem a bajusz és a birtok, hanem csak egyes egyedül a teljesítmény fogja meghatározni. Ezután Demeter Béla, az Erdélyi Gaz­da főszerkesztője, ismertette az alakuló gyűlés előzményeit és a mozgalom célját. — Ez a szervezkedés nem uj szervez­kedés, csak a régi, kipróbált, évszázados keret betöltése. A mozgalom igen helye­sen és egészségesen, alulról indult és azt nem felülről sugalmazták. A szakiskolák tanult és tanfolyamot hallgatott kalászos gazdái, nemcsak azért tanultak, hogy egvéni boldogulásuknak alapjait vessék meg, hanem azért is, hogy ki-ki a maga munkahelyén népének, gazdatársainak példamutató vezetője legyen. Az a tudás, amit elsajátított, közkincs. — Az EMGE az erdélyi falu teljes új­jáépítését tűzte ki céljául. — folytatta Demeter Béla. — Szorosan együtt is dol­gozik minden hasonló törekvésű szerve­zettel. Ennek bizonysága az a munkakö- 'zöség, amit a három erdélyi népi gazda­sági szervezet alakított memrégiben. A többi gazdasági egyesületektől viszont különbözik. Különbözik abban, hogy nem­csak a szorosan vett mezőgazdasággal foglalkozik, hanem figyelme kiterjed a falu majdnem valamennyi problémáira. mert a nép nagy életkérdései elválasztha­tatlanul és szervesen kapcsolódnak egybe. A mezőgazdasági népneveléssel az általános életszinvonalat emeli, ez pedig alakitó hatással van a művelődési és szociális té­nyezőkre. — A falu ügyének, a „paraszt-kérdés­nek“, ahogy azt más tájakon nevezik, két szolgálati módszerét ismeri a társada­lom. Az egyik felkutatja, megkeresi a társadalomban azokat az elemeket, ame­lyek komoly nehézségekkel viaskodnak és politikai erőt kovácsol belőlük. Sok tragikus példa beszél az olyan esetekről, amikor a magyar falu népének ügyéből időnként nagyszerű politikai ugródeszkát faragtak s amikor a jóhiszemű, de megté­vesztett falu kiszolgált egy-egy irányza­tot, egyszerűen cserbenhagyták s a nép gazdagabb lett egy csalódással. így szüle­tet meg az a bizalmatlanság a „nadrágo- sok“ ellen, amit még Erdélyben is oly nehezen lehetett megszüntetni. — A faluszolgálat másik útja az, hogy egybevetik az elszórt apró erőket s az egész kérdést olyan állandó nemzetpoli­tikai programmá teszik, mely megvédi minden változó és hullámzó politikai szél­járástól. Mert például ahhoz, hogy a falu orvost tudjon eltartani, a magyar mű­veltségnek forrása és terjesztője legyen, a maradi gazdálkodást korszerűvé tegye, a munkásnak emberi életszinvonalat nyújt­son és a nincsteleneket földhöz kösse, hogy a falu biztosíthassa magának azt a befolyást, amit sorsának egészségesebb gon dosása igényel, joggal képessé is kell tenni rá a népet. Ezt viszont csak öntudatositás- ßal és szervezkedéssel érheti el. A falu meg kell lássa, hogy nagy problémáit elsősor­ban saját erejéből kell megoldja. Töre­kedjék minőségi munkára, mert ezzel kü- j lönb értékeket termel. A nagyobb érté­kekből viszont arányosan részesülhetnek mindazok, akik ebből a munkából kive­szik a részüket. De a földnélküliek kér­dését egyszerűen oldhatja meg, hiszen hatalmasak azok a területek, amelyeken kipusztult vagy megritkult a magyarság s amelyeket magyar életérdek benépesíteni. Mindezeket a feladatokat azonban csak úgy válthatja valóra, ha a gondoskodás középpontjában álló embert és a kérdést nem emeli ki a meglévő megoldási kere­téből és lehetőségéből, hanem minden te­lepülési helyen számbaveszi a helyi erő­ket s igénybe veszi a magyar társadalom minden e célra alkalmas képességét és lehetőségét. Erdélyben ezért született meg a falu magyar társadalmi egysége s ezért dolgozik testvéri közösségben kis­gazda, birtokos, munkás, tanító, vagy pap. Hiszen egyformán tudják, hogy az amúgy is megfogyatkozott magyar erő mennyi­re éljelentéktelenedne, ha nem együtt, hanem külön utakon keresnék boldogu­lásukat. „Ami Erdélyben bevált, a** nemcsak egy ország­rész értéke !** 1 — AZ EMGE tehát régen és bizo­nyíthatóan teljesiti azt, amit más tájakon sajnos, — ha kezdetleges formában is — de csak most szorgalmaznak. Ott is nagy szükség van rá s az erdélyi falu küldetést teljesít, amikor az ő munkája országos példa lehet. — Mert ami Erdélyben bevált, az nem­csak egy országrész, hanem az egész ma­gyarság értéke Ez a közösségi munka te­hát előbb, vagy utóbb tárt kapukat kell találjon a lobbi magyar tájakon is. „Erdélyben a falumunka túljutott az Ideológiai vitákon“ — Ezt a te\ ékenységet azonban nem is­merik, sajnos, mindenütt a maga valósá­gában s néha olyan mozgalmak kívánnak Erdélyben gyökeret ereszteni, amelyek iit egészségesebb és tisztultabb formában már kibontakoztak. Ehelyett mennyivel jobb lenne, ha Erdélytől tanulnának s egymásra találva, egymást kölcsönösen megbecsülve dolgoznának 'az azonos cé­lokért Mert Erdélyben a falumunka túl­jutott az ideológiai vitákon. Egyébként az is nagy hiba, hogy néha olyan tano­kat hirdetnek Erdélyben, amelyeknek itt nincs meg a társadalmi és szociális felté­méreteket akarnak alkalmazni, amelyek­nek itt nincs meg az aránya. — Ma az egész világ legnagyobb gond­ja a háború utáni újjáépítés. Lázasan vizsgálják, hogy milyen is lesz ennek szelleme és munkakerete. Erdélyben ez nem gond, mert a közösségi szellem s a szociális munkakeret nemcsak adva van­nak, hanem dolgoznak is. S hozzá még a falu teljes erkölcsi hitelével. — A kalászos szakosztály első dolga te­hát legyen a szétszórt m,agyar kalász ösz- szegyüjtése, legyen az erdélyi magyarság kévekötője — fejezte be beszédét Deme­tele. Egyszerű formalizmus, hogy olyan ‘ tér Béla. Mit vár a falu a tanult gazdától? Ezután Antal Dániel, az EMGE köz­ponti felügyelője ismertette a mozgalom gyakorlati munkarendjét. A kalászos szakosztály legfőbb célja oltalmazni az erdélyi magyar gazda egységét és szembe­szállni minden olyan törekvéssel, mely ezt bár honnan és bármilyen formában meg akarná bontani. A falu szociális kér­désének megismerése, tanulmányozása és a szociális kérdések megoldásának elő­mozdítása. Figyelme különösen ki kell terjedjék a mezőgazdasági munkások, ' a mezőgazdasági alkalmazottak és a falu nincstelenéinek kérdéseire. A még szer­vezetlen gazdákat beszervezi az EMGE- be s mindenben segítségére lesz a gazda­köri vezetőségnek. Végül Antal Dániel arról beszél, hogy ezt a szakosztályi te­vékenységet, milyen gyakorlati módszer­rel fogják véghezvinni. A Kalászos Gazdaszakosztály tagja példaadó kell legyen gazdálkodásában, ae példát kell mutasson magánéletében is, mert a gazdáktól a falu igen sokat vár. Virág László kisgazda, csikszentimrei gazdaköri vezető lendületes beszédében a székely himnuszt idézte: „Maroknyi szé­kely poriik mint a szikla“. A mai gyűlés is a széthullást, a poriadást kívánja meg­akadályozni, hogy szervezett erőben oda álljunk' fajtánk mellé s tanítsuk. Ne en­gedjük magunkat soha semmiféle jelszo­llal megtéveszteni, vagy judáspénzeken megfizetni. Ne hagyjuk itt a földet** Deutsches Wissenschaftliches Institut Lektorat cüer Deutschen Akademie Kolozsvár, Jókai-utca 2. II. emelet. Telefon: 27—48. ingyenes német nyelvtanfolyamok Beiratkozások szeptember 15-től. I Beiratkozási dij 9 pengő. Délutáni f és esti tanfolyamok. — Ne hagyjuk itt a földet — mondotta j a továbbiakban — mint ahogyan oly gyakran látjuk. A város veszedelmesen vonzza a falu népét. Pedig eljön az idő, ■ amikor ezt megbánják. Aki pedig nem ; szereti a magyar földet, az ne is egyék 1 magyar, kenyeret. Ma minden szellemi és fizikai erőt a falura kell fordítani, mert ezen fordul meg a magyarság jövője. Biró Péter somkereki gazdaköri elnök a nap jelentőségét métlatta. Az erdélyi haladó gazda most ujult és megsokszoro­zott erővel lát hozzá gondjainak enyhíté­séhez. Ezért ez a nap örök időkre emlé­kezetes marad számunkra — mondotta. Maurer Dániel gyergyószentmiklósi kisgazda a tanulás fontosságát emelte ki. Illés György dési kisgazda szomorúan állapitja meg, hogy a dési gazdaifjak jó része otthagyta a gazdálkodást és más pá­lyákon helyezkedik el. Meg kell akadá­lyozni ezt a folyamatot, mert maholnap ott tartanak, hogy nem lesz aki az apai örökségen tovább gazdálkodjék. Szakács János étfalvazoltáni birtokos a kalászos gazdák feladatait ismertette. Nagy bizalommal tekint a szakosztály munkája elé s javasolta, hogy az EMGE mezőgazdasági gépeket elsősorban a ta­nult kalászos gazdáknak adjon, mert ők tudják, hogyan kell ' velük bánni. A SZAKOSZTÁLY ELSŐ TISZTIKARA A felszólalások után a gyűlés egyhangn lelkesedéssel mondta ki az E. M. G. E. Kalászos Gazdaszakosztályának megalakí­tását, melybe beszervezik az összes erdé­lyi kalászos gazdákat. Ezután Kedves Fe­renc csikszentdomokosi kisgazda elnökle­tével jelölőbizottság tette meg a tisztikar megválasztására a javaslatot. Egy évre egyhangúan az alábbi tisztikart válasz­Bihar: Szűcs Gábor Hegyközkovácsi, Csíki Török Tamás Gyergyószentmiklós, Há­romszék: Szakács János Étfalvazoltán, Maros-Torda: Szász Károly Mezőbánd, Kolozs: Simon András Méra, Szatmári Kánya György Patóháza, Szilágy: Sárközi István Zsibó, Szolnok-Doboka: Vajnár Já­nos Várkudu, Udvarhely: Péter Domokos Felsőboldogfalva. Ezenkívül minden járásnak lesz egy külön kalászos gazdavezetője, akit azon­ban a szakosztály tisztikara jelöl majd ki. A tisztikar össztagjai viszont a szakosz­tály választmányát képezik. „EZ EGY IJJABB BIZTATÓ JEL. Kedves Ferenc talpraesett beszédben üdvözölte a szakosztály megválasztott tisztikarát. Ez egy újabb jele annak — mondotta, — hogy a falu harisnyás ma­gyar gazdái tovább haladnak a maguk ut­ján. A célt akkor érjük majd el, ha a ve­zető helyeken minél több olyan faluból származó férfiúval találkozunk majd, akik magas posztjainkon megőrzik azt a lelki­séget, amit magukkal vittek s ott egészen a népért dolgoznak. V. Balázs Sándor, a vendéglátó gyergyó­szentmiklósi Gazdasági Egyesület elnöke és ifj. Török Tamás gazdasági elöljáró, titkár, a gazdanapok lelkes rendezői, üd­vözölték ezután az Erdély minden vidé­kéről összegyűlt gazdákat. Cs. Károly István, a szakosztály elnöke, megkö'zönte az uj feladatot: Köszönöm, hogy ismét munkát juttattak nekem — mondotta. Feltámad a mi hazánk, ha be­csülettel dolgozunk. Ez a szakosztály pe- dia a becsületes munka jegyében indul. Ezzel az alakuló közgyűlés véget ért. A VASÁRIVAPI ÜNNEPEK Vasárnap a korareggeli órákban a gyer- gyói medencéből rengeteg gazda érkezett. De eljött a csíki gazdaköri vezetők, a pap­ság, tanítóság és Maros-Torda, Háromszék és Udvarhely gazdaküldöttsége is. A Le­vente Zenekar zenés ébresztője után a kö­zönség a főtéren gyülekezett, ahol László Ignác főesperesplébános, tábori misét, mondott. Ugyanakkor a ref. templomban is Isten-tisztelet volt. Innen a gazdák a katolikus iskola udvarára vonultak, ahol Bitay Endre, az EMGE esik! kirendeltség vezetője megnyitotta 62 gazdakör ter­mény- és állatkiállitását. A kiállítás után vette kezdetét a disz- gyülés, amelyen ott volt Kovács Károly dr. főispán. Ábrahám József dr. alispán, László Ignác főesperes és Kolumbán Jó­zsef. dr. felsőházi tag. Csipák Lajos dr. és Gaál Alajos dr. országgyűlési képvise­lők, Köpeczi Boócz Elek dr. m. kir. gazda­sági kerületi főfelügyelő. Bán Dezső g. felügyelő a minisztériumból, Domby Já­nos és Bosin Imre dr. városi főjegyző ve­zetésével a csiki m. kir. felügyelői kar és még sokan mások. A diszgyülést a Himnusz vezette be, majd v. Balázs Sándor az ülést megnyi­totta. Domby János dr. a város nevében üdvözölte gróf Teleki Bélát és a vendége­ket. „Ma egyetlen parancs van: a hőst helytállás!“ A székely gazdák zugó éljenzése közepette emelkedett szólásra gróf Teleki Béla az EMGE elnöke. — Ma egyetlen parancs van: a hősi helyt­állás —• kezdte beszédét. A székely népnek ebben nem kell jó tanácsokat adni, hiszen ebben a pillanatban is kegyeletes üpnepség zajlik le a város temetőjében, ahol öt hős szé­kely fiúra emlékeznek. Önként jelentkeztek harctéri szolgálatra s most ott pihennek vala­hol a csendes Don mentén, jól tudjuk tehát, hogy a székely mindig meg fogja tenni a maga kötelességét. A háborús helyzetet és háborús gyakorlati tennivalókat azonban ismerni kell, hiszen enélkiil nem is tudnánk, hogy az élet különböző területein milyen teljesítményeket vár tőlünk a Haza. A továbbiakban részletesen foglalkozott a háborús gazdálkodás kérdéseivel, termeléssel, áruelosztással és az értékesítés módjaival. Ez­zel kapcsolatosain rá kell mutatnom valamire — mondotta. Azokon a vidékeken, mint pél­dául a Székelyföldón is, ahol a nép hü marad ősi hagyományaihoz és népviseletéhez — a háború nem okoz nagyobb gondot. Kendert, lent és juhászatával gyapjút termelt megvan az a ős, meleg jó ruhája. Ott azon on. , ahol mindezt feladták s tisztán a gyári ruhacikke­ket vásárolták, ma panaszkodnak, hogy jó anyagot nem lehet kapni, de a gyenge rongy is olyan drága, hogy nem tudják megfizetni. — ügy érzem, hogy ezen a helyen szóvá kell tennem azt a komolytalan gondolkozást is, mely a székely kérdésből az utóbbi időben látszólag tetszetős, de valójában silány divatot csinál. Kóros tünet, hogy ma mindenki a szé­kelyt menti, mindenki „ért hozzá“, kezdve attól, hogy azt a székely gyermeket, aki a jövő értelmiségének az utánpótlására hivatott, 7 ikkancsnak viszik fel Pestre, vagy tovább viszik őket cselédeknek. A székely nép fejlő­désének nem e’z az iránya, mert nem az a cél, hogy ezrével ontsák a cselédeket — bármeny­nyire is nélkülözhetetlen és tisztességes munka­hely — hanem az, hogy földhöz kötve önálló kény árkeresők legyenek, vagy a kereskedelem, ipar- és értelmiség kiapadhatatlan forrása legyen. — Két évvel ezelőtt Scpsiszentgyörgyön azt mondottam, hogy aki a székely kérdést meg­oldotta, az megoldotta az erdelvi kérdést is. Ennek viszont feltétele, hogy a székelv kér­désből, az erdélyi kérdésből egyrtema olyan nemzeti programmal csináljunk amit minden magyar kormány egyformán magáénak vall. Ezt akarjuk elérni az uj Székelv Kongresszus sál, melynek előkészítése folyamatban is van. Reméljük, hogy az. ország legkiválóbb szellemi és erkölcsi tényezői a kérdés alapos ismerőivel megtalálják hozzá a szükséges anyagi- alapokat i tották: elnök cs. Károly István ezüstka­lászos kisgazda, ombodi gazdaköri elnök. Ügyvezető alelnöki Bíró Péter somkereki ezüstkalászos kisgazda, gazdaköri elnök, főtitkár Virág László aranykalászos kis­gazda, csikszentimrei gazdaköri vezető. Megyéi kalászos gazdatitkárok: Beszteree- Naszód vm.: v. Szabó András Nagysajó,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents