Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-23 / 215. szám
19 4 5 szeptember 2 3. ELLENZÉK k A FALU SZEMÉVEL Gazdag szegények: Irta: Kassay Géza Falun úgy van ez ember, hogy vannak napok, amikor egy fiatalember sem lépi át a ház küszöbét. Ez rendesen, olyankor szokott történni, amikor pedig lenne ráérő idő beszélgetni. Mint a lenditőkeréknél a holtpont, úgy szokott előállni falun a nemtudommit- csináljak nap is. Szénát kellene forgatni, de hát éjjel esett az eső és a puffadthasu felhőkből Ítélve, még legalább három napot fog esni. Vagy például hozzá kellene fogni az aratáshoz, A búzatáblák olyan szépek, hogy az ember ott állva a hullámzó vetés szélén, szinte érzi a frissensiilt kenyér illatát. Holnap aratunk! — adja ki magának a párán- csőt, de a gondosság kimorzsoltat egy pár buzaszemet és ekkor kiderül, hogy még igen mézgás: csak két nap múlva lehet aratni. Munka van ezerféle, de ilyenkor a gazda nem fog hozzá semmi egyébhez. Az aratás olyan nagy, olyan szent dolog, hogy nemcsak testi- erőt kell gyűjteni. Lelkileg ps elő kell készülni arra, hogy megfelelő alázattal és megható- dottsággal tudjunk találkozni a mindennapi kenyérrel. Ezek azok a napok a gazda életében, amikor nemcsak ráér, de egyenesen jól esik, ha egy vendég bekopog. Nem unalmát akarja elűzni, mert a falusi ember soha nem unatkozik. Beszélni szeretne. Közölni valakivel mindazt, amit neki mondtak munka közbeni a barna barázdák, a bársonyos vetés és a rétek csodálkozószemü virágai, A gazda nem tudja magábafojiani azt a halkan, csobogó vagy viharosan dübörgő prédikációt, amit a sziklák és mohák között szökellő patakok és a komor szakállas fenyők mondanak az élet nagy titkáról. Ezt kell elmondani valakinek, különben, szétfeszül a mell és megreped a sziv. Igen ám, de nincs kinek. Senki le nem nyomja a kilincset, át nem lépi a küszöböt, így az ember hordozza az ért gerezdeket, amig a hamvas bogyó szétpattan a hétközna- , pok szürke falán és a szőlő drága nedve elpárolog anélkül, hogy nektárriá- válhatott volna egy szomjuhozó embertárs lélekpoha- rában. Bezzeg egy csapásra megváltozik a helyzet, mihelyt nincs akadály a munka előtt. Minél inkább ég a föld az ember talpa alatt a tennivalóról, annál inkább növekszik a láto- - gatók száma is. —- Tisztán csinálmány —- mondja a feleségem. — Ez aztán valóban igen — bólogatok, mert ahhoz már nincs időm, hogy szóljak; kopog a küszöb és nyikordul a kilincs. Az adjonjstent pedig egymás szájából veszik ki a jóbarátok, a kérdezősködők és csakugybe- nézők serege. — A szomszédfaluban jártam és gondoltam, beugróm hozzád — mondja a jóbarát. Egy heti szabadságot kaptam, így elhatároztam, itt ütöm agyon az időt — kezdi unokabátyám távoli rokonának mégtavo- labbi rokona és választ sem várva, birtokba veszi a fogást, a szekrényt, a heverőt. Irgalmatlanul nagy bőröndjeit azonban célzatosan lábalatt felejti, nem nehéz kitalálni, hogy azokat megtöltve szándékszik hazavinni. A képviselőjelöltgyakornok is ilyenkor jön. Hosszasan fejtegeti azt, hogy politikai felfogasának eszenciája miben kulminál és mikor látja türelmetlenségemet, szánakozó arccal megkérdi, mióta vagyok beteg. Megmondom, ' hogy ^ csak nemrég lettem rosszul, de nem veszi észre magát. Óva . int az orvosoktól. Hosszan értekezik arról, hogy az orvosi tudomány szemfényvesztés, egyedül a természet gyógyít. Ha meg akarok gyógyulni, fogadjam meg a tanácsát ,és igyam minden reggel éhom- ra egy pohár vizet. Természetesen az ügynökök is ilyenkor vonulnak fel. Számuk légió. Az egyik bajusz- festő csodaszert ajánl, pedig nincs is bajuszom) Egy másik szakácskönyvet akar megvetetni, kollegája pedig fűzőt. Kemény legények. Kijőnek a mezőre is és olyan is akad, amelyik hazahivat azzal, hogy fontos hívata- los ügyben keres. Persze lóhalálában rohanok haza, mikor aztán megtudom miről van szó, a guta környékez a méregtől. Csak azért nem ölöm meg, mert nem hordok magamnál bicskát. A felsoroltak azonban kedves látogatóimnak csak kicsiny részét képezik. Vannak olyanok, akik azért kopogtatnak be, mert szeretnék tudni, hogy jól hallották-e, amit a rádióban fogtak. Mikor megkérdem miről van szó, azt felelik elfelejtették. De eljőnek holnap, akkor eszükbe jut. Egy századik látogatómért azért kell a munkát abbahagynom^, mert magas véleményemre kiváncsi fiát illetőleg. — Tudod kérlek — büszkélkedik a papa •— most tette le a pótérettségit, kiváncsi vagyok, milyen pályát ajánlsz? Egy uj magyar törekvés elindulásáról van szó, ez más. Megjuhászodom és megkérdem, mihez van haljama a fiúnak. — Semmihez, kérlekalássan — feleli látogatóm indignálódva és látom az arcán, hogy lesajnál azért a régi felfogásért, amiért tunuláshoz és szorgalomhoz kötöm a fiatalok előmenetelét. Ezen felbosszankodom és azt válaszolom, hogy ha fiának semmihez nincs hajlama, akkor tegye be abba a pozícióba, amiben papája van. Igen, ezeken nevetni is .lehetne, ha nem lenne más dolog. De amikor száz kéz ;s kevés lenne a munkához. A szénát behozták, le kell rakni. Az eke előállott, szántani kell menni. A fele-s eljött, hogy menjek dézmálni. Örökli kell a malacoknak, mert vacsorára már nincs amit egyenek .. . és igy tovább. De a kedves vendég ül nyugodtan. Eíátraveti magát a széken. Lógatja a lábát és azt fejteget», hogy mégis csak a falusi élet a legkényelmesebb, mert itt semmi dolga nincs az embernek, Hogy ilyenkor mit gondolok, azt már nem irom le. Pár nappal ezelőtt is kiadta teleségem a jelszót: paszulyszedés! Fő, hogy van mit — örvendeztem, mert- szeretem a paszulyt, de mert vágytam egy kis csöndre, amit a sár- gáraérett kukoricatáblák zizegő levele olyan hozzáértő újakkal sző a szeptemberi nap aranyszálaiból a mezőn szorgoskodó köré. Feleségem előrement a gyerekekkel szekéren. Én még valamivel motoztam, majd utolérem. Mikor elkészültem, hátamra vertem az egyik itthonfelejtett zsákot, ekkor kopogtak. • Szervusz, pajtás, megismersz? —• borult nyakamba a látogató. Alig ismertem meg, úgy meghízott. Osztálytársak voltunk. Ő vitte a legtöbbre. Harmincán érettségiztünk. Ö egyedül annyit keres, mint ,ui a többi huszonkilenc együtt. Szánakpzólag nézte a gerendás szobát és a szakadozott padozatot. A paszţilyszcdesnek vége, azt láttam, de szívesen fogadtam. Régi osztálytársak rég', kedves emlékeket elevenítenek meg: jó a boldog napok fiatal aranyában megfürödm. De azért is örvendtem, mert egy befutott, gazdag ember boldogságot áraszt magakörül. Tévedtem. Csupa elégedetlenség, panasz, békétlenség és a viszonyok birálgatisa minden szava. —■ Miért élsz falun, nyomorúságban és szegénységben? — szegezte nekem a kérdést. A kérd és megdöbbentett. Megdöbbentett, mert sok keserű éjszakán motoszkált bennem is ez a kérdés. De nem tették fel mások és nem kellett felelnem. Most felelnem kellett. Mit mondjak? Nagy, sötét szárnyak csapkodtak gondolataim felett. Már azt akartam mondani, nem is tudom, amikor szerény, félénk kopogás hallatszott. Megkönnyelbbülten nyitottam ajtót. Tóth István, szerénykedett be feleségével. Vagy két hónappal ezelőtt egy útépítéshez ajánlottam be tenyeres napszámra és most azért jöttek, hogy megköszönjék. Mint rendesen máskor, most is bevezettem és leültettem. Eszembe sem jutott, hogy mit fog 9zólni barátom a csizmás látogatók ilyenfajta megtiszteléséhez. ^ — Hát, hogy megy a sora Tóth gazda? — tettem fel a kérdést. De felesleges is volt a kérdés, -mert látszott rajtuk, hogy boldogok és megelégedettek. A gyerekeket felöltöztették, vettek egy malackát és gyűjtik a pénzt egy tehénkére. — Mennyit keres? — kérdezte barátom, éppen hogy mondjon valamit, — Hatvanat, heti hatvan pengőt — ra« ragyogott Tóth gazda. — Igaz, a munka nehéz, de hát csak ropogjon a csont, a kereket megéri. »Ebből nem kök el egy fillére som. Az asszony elmegy hozzá minden hctcii) és egy nagy átalvetŐbeu elviszi, a heti clel- met. Egy egész kenyeret, ugorkát, paradicsomot és egy nagy fazék burgonyalevest. — Úgy élek, mint egy király — dicsekszik az én „protezsáltam ' és arca piroSságán látszik, hogy igazat mond. De látják, hogy vendég van és igy nem akarnak zavárkodni. Felállnak és mégegyszer megköszönik az érettük tett fáradságot, amellyel kenyérbe juttattam. Kiki-séreni. Az asszony előre engedi Tőrjét, ez a falusi tisztességadás módja. Elnézem őket. Az anyaság fehér sugárzása veszi körül az asszonyt. Csipője széles és kemény, de dereka olyan karcsú, mint a nád. Pedig már három élet szakadt belőle. És még legalább három gyerek kell, azt mondta. Hetente kétszer negyven kilométert gyalogol, hogy férjének elvigye a szárazkenyér, a hagyma és ugorka mellé a meleg krumpli levest, — Látod, ezért élek itt gerendás házbán, szakadozott padlós szobában. Értük. Mert bizom bennünk, mert tudom, hogy ők jövendőnk alapjai. Majd eljön az idő, amikor minden jóeszü szegény gyermek tanulhat és odaállhat a kormánykerék mellé, hogy 6 vezesse az övéit. Sokat beszéltem. A hitvallástétel boldogságával és fjelszabaduítságával. Elmondtam, ami szivemen feküdt a szegények gazdagságáról a szegény gazdagnak. Remélem, nem haragudott meg régi osztálytársam. Mindenesetre én most az egyszer nem haragudtam, amiért megzavartak munkámban. Herezeg Ferencet ünnepelte Kolozsvár A polgármester kapott felhatalmazást orvenynmosaga az uj városháza hellének KOLOZSVÁR, szeptember 23. Kolozsvár város törvényhatósági bizottsága tegnap délután tartotta meg szeptemberi közgyűlését dr. InczédyMoksman Ödön főispán elnöklete alatt. Ä közgyűlésre kitűzött ügyek fontosságára tekintettel a bizottság tagjai a közgyűlésen majdnem teljes számmal jelen voltak. A közgyűlés a magyar Hiszekegy elmondásával kezdődött meg, ezután a főispán üdvözölte a törvényhatósági bizottság tagjait. Közölte, hogv dr. Csekey István egyetemi tanár napirend előtti felszólalásra kért engedélyt, amit a főispán megadott. Csekey István ünnepi beszéde Csekey István professzor beszéde bevezető részében ráihutatott arra, hogy a magyar törvényhatóságok évszázados jogát gyakorolja ezúttal Kolozsvár törvényhatósága, amikor közgyűlésén az országos dolgokba beleszólva, egy olyan férfiút ünnepek, akinek neve jóllehet évtizedeken át országgyűlési képviselő volt, ma pedig a felsöháznak törvényhozó tagja, nem szerepelt a napi politika küzdelmeinek porondján, de a nemzet közvéleményének irányitó Írásaival, gondolataival, költői és társadalmi tevékenységével a legmagasabbrendü politikai működést fejtette ki. ^ Csekey professzor ezután ragyogó ékesszólással méltatta a nyolcvanéves Her- czeg Ferenc munkáját és jelentőségét, majd javasolta, hogy Kolozsvár törvény- hatóságu jogú szabad királyi város üdvözölje nyolcvanadik születésnapján Her- czeg Ferencet és érdemeit jegyzőkönyvileg örökitse meg. Az üdvözlő irat szövegéül Csekey professzor a következet javasolta: Kolozsvár szabad királyi város törvényhatósága hazafias szeretettel köszönti a nemzet nagy fiát nyolcvanadik születésnapja alkalmából. A szabad nemzetek százados együttélése földjének, Erdélynek szellemi fővárosa a szentistváni eszme legkiválóbb szimbólumát tekinti Nagyméltóságodban. Németajkú szülőktől származva, bár gyermekkorában kettős nemzettudatot viselt lelkében, önként lett Excellenciád a magyar nemzetnek, ennek a szellemkulturális közösségnek egyik leglelkesebb tagjává és Istenáldotta tehetségénél fogva a magyar szépirodalom koronázatlan királyává. De jelkép Nagyméltóságod a csak nemrég hazatért erdélyi országrész szemében azért is, mert a Szent Korona testéhez még mindig vissza nem térhetett végvidék szülötteként két évtized óta szóval és tettel Nagy- Magyarország helyreállításának elévülhetetlen érdemű szellemi harcosa. Kolozsvár város közönsége Isten\ bőséges áldását kéri Excellenciád további életére és munkájára. Csekey beszédét a közgyűlés tagjai lelkes tapssal fogadták s elhangzása után a törvényhatósági bizottság nevében a főispán az inditványért köszönetét fejezte ki. Közölte ezután a főispán, hogy Bartha Ignác dr. törvényhatósági bizottsági tag a szemétkihordási dij megállapítása ügyében javaslatot akar a közgyűlés elé terjeszteni. Bár a szabályok szerint erre csak a tárgysorozat végén kerülhet sor, hozzájárult ahhoz, hogy javaslatát napirend előtt előterjessze. Vita a szem&tklhordásl dijakról Bartha Ignác előadta, hogy a kolozsvári háztulajdonosok az elmúlt napokban az adóhivataltól fizetési meghagyásokat kaptak, amelyekben a hivatal felszólítja a háztulajdonosokat, hogy az 1941—1942. és ezévi szeméthordási dijakat egyösszeg- ben fizessék be. Annak előrebocsátása után, hogy véleménye szerint a hivatal ezt a felhívást minden j-ogalap és jogszabály nélkül adta ki, előadta, hogy a kolozsvári háztulajdonosok, akik amugyis nagy közterheket fizetnek, nincsenek abban a helyzetben, hogy ezeket a dijakat egyszerre kifizessék. Hangsúlyozta,, hogy visszamenő adókivetésről van szó, ezt pedig a törvény nem ismeri. Kérte, hogy ha ezeket a szeméthordási dijakat nem törlik, legalább azt engedjék meg, hogy több évi részletekben fizethessék ki. Dr. Suba Károly pénzügyi tanácsos a felszólalásra válaszolva, elmondotta, hogy az illetékek kivetése és megállapítása jogos, az a folyó évi költségvetésbe már be van véve, a fizetési meghagyások kibocsátása után a háztulajdonosok már 67 ezer pengőt befizettek. Eddig egyetlen fellebbezés sem érkezett. Különben is a polgármester már intézkedett, hogy a kivetett illetékeket a polgárok teherbírásának arányában részletekben is fogadják el. A szeméthordási dij kivetése körül ezFélévszázados külföldi összeköttetéseim lehetővé teszik, ho?y finom solingeni acélárukban és szemüvegekben még mindig a legjobbat és viszonylag olcsón tudom nagyrabecsült vevőimnek nyújtani. A világhírű J. A. Henkels solingeni iker-jegyű zsebkések, o lók, borotvád, kertieszközök, valamint öuborotv£!ó-pengék gyári Ierakata: KUN MÁTYÁS FIA KOLOZSVÁR, KOSSUTH LAJOS-U, 1. után hosszabb vita indult meg. Felszólalták Erszényes Samu dr., Botos János, Barát Béla dr., Óváry Elemér dr., Török Bálint, Kalith András dr. és Botár István törvényhatósági bizottsági tagok, akik közül többen annak tisztázását kérték, vájjon a szeméthordási és tűzoltói illeték átháritható-e a bérlőkre is. A polgármester kijelentette, hogy jogszabály van már arra, hogy a háztulajdonosok ezt az illetéket a bérlőkre átháríthassák s kijelentette még, hogy az 1941. és 1942. évekre a szeméthordási illeték 2 százalék, a folyó évre azonban 3 százalék és megerősítette a pénzügyi tanácsosnak a közlését. Kijelentette: már intézkedett' aziránt, hogy a városi illetékeket az adózóktól részletekben is fogadják el. A napirendi felszólalások után a polgármesteri bejelentések következtek, majd rákerült a sor az uj városháza helyének kijelölésére. Azul városház ügye Dr. Kovács Gyula műszaki tanácsos teijesztette elő ezután a polgármesternek az uj városház helyének kijelölésére' vonatkozó javaslatát, amely a szakbizottság cs a kisgyülés javaslatával ellentétben kéri, hogy az alkalmas helyet már mosc .jelöljék ki s döntsön a közgyűlés, afölött is, hogy a városház épületét a Széchényi- térer., vagy a jelenlegi helyén akarja-e felépíteni. Hajdú Gyula erdőigazgató, Botár István és dr. Mikó Imre valamennyien azt hangoztatták, hogy a városház felépítésére a Széchenyi-tér a legalkalmasabb. Dr. Somody András hosszabb beszédben az érvek ügyes csoportositásával azt hangoztatta, hogy a jelenlegi hely ugv gazdasági, mint esztétikai és városfejlesztési Szempontból a legalkalmasabb. A hosszú ideig tartó vitának a polgármester közvetítő indítvánnyal vetett véget. Azt javasolta, mondja ki a közgyűlés, hogy időszerű és sürgős a városház építési helyének kijelölése. Erre a célra ügy a Széche- nvi-teret, mint a jelenlegi helyet alkalmasnak tartja s bízza a polgármesterre, hogy a szükséges tanulmányok alapján hozzon döntést. Hasonló értelemben szólalt fel Brutsi László műszaki tanácsos is. A közgyűlés a polgármester javaslata alapján hozta meg döntését. Ezután a napirendre tűzött többi ügy tárgyalására került sor. NYOMTALANUL ELTŰNT EGY 22 ÉVES KOLOZSVÁRI FIÚ. Dancsó István, Kajántó-ut 19 szám alatti lakos bejelentette tegnap a rendőrkapitányságon, hogy Dezső nevű 22 éves ''kereskedelmi tanonö fia több mint 10 nappal ezelőtt eltávozott hazulról és azóta nem adott élet- jelt magáról. A bejelentésre a rendőrség megindította a nyomozást az eltűnt ta- noncfiu felkutatására. Aki tud valamit róla, jelentse a rendőrkapitányságon, vagy pedig a Kajántó-ut 19. szám alatt lakó szülőknek.
