Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-21 / 213. szám

18 4 3 szeptember 21. ELLENZEK wmmmmmumm S ... Hol épüljön fel az uj városháza? Irta Deák Ernő okleveles építészmérnök, városi főmérnök Rég vajúdó kérdés. Sokféle vélemény hangzott el már a megszállási előtti idő­ben és felszabadulásunk óta is állandóan foglalkoztatja városunk vezetőségét és közönségét egyaránt. Háborúban élünk. De az életnek nem szabad megállnia, dol­goznunk kell, jobban, mint máskor, meg kell tennünk az előkészületeket arra, hogy annakidején alkothassunk. Háború­ban kell felkészülni a békére. A posta épiteni akar. Ez még idősze­rűbbé tette a kérdést. Ha a posta a je­lenlegi postaépület mögötti telkén épit, oda már nem kerülhet a városháza. Ha a városháza épülne ott, úgy a posta részé­re kell sürgősen mási helyet kijelölni. A mérnökegylei; állásfoglalása A Magyar Mérnök és Épitész Egylet Kolozsvári Osztálya 85 tagot számlál. Ko­lozsvár 85 mérnöke hosszú vitasorozatban tárgyalta a kérdést, részletesen boncol­gatva a számításba jövő helyek előnyeit és hátrányait. És Kolozsvár 85 mérnöke számtalan hozzászólás után nyilt ülésen egyhangúlag állapította meg, hogy a je­lenlegi hely nem alkalmas városház épí­tésére. A viták következtében tisztázódott az is, hogy kizárólag a Széchenyi-tér, vagy a Malom-utca jöhet számításba. A vitasorozat lezárult, a döntést a választ­mányi ülés hozta meg. A választmány többségének határozata alapján a MMÉE a polgármesterhez benyújtott javaslatá­ban az uj városháza minden tekintetben legmegfelelőbb helyéül a Széchenyi-teret jelölte meg. A történethüség kedvéért megjegyzem, hogy a vitákon felszólalt összes építészmérnökök o Malom-utca mellett foglaltak állást. A mérnöki hivatal javaslata hozzászólásokra, majd szavazásra kerül a sor. Es a városháza arra a helyre épül, amelyik hely több szavazatot kap. Olyan egyszerűen hangzik. És ettől függ az, hogy mi adjuk-e az első hatal­mas lökést a város fejlődésének. Vagy gyávák vagyunk és rábízzuk az utókorra, vállalva egyúttal a felelősséget ia, hogy egy ilyen nagyszerű alkalmat elmulasz­tottunk! Ettől függ az, hogy az évek óta készülő rendezési terv alkotóinak elkép­zelése és a közgyűlés által elfogadott, vagy ezután elfogadandó uj terek létesí­tése a közeljövőben megvalósulhat-e? Kolozsvár mérnöktársadalma részletesen foglalkozott a kérdéssel. Sokan már a megszállás alatti időben is állást foglal­tunk az ügyben. Vájjon tisztán közérde­kű, önzetlen munkánk teljesen hiábavaló lesz? Nem akarjuk hinni. Még' remélünk. Igaz, a szakbizottság döntésében már csalódtunk. De biztatóbb a kép, ha arra gondolunk, hogy a 24 szavazó közül ösz- szesen 3 volt mérnökszakember, 21 az egyesitett bizottság többi, nem mérnök tagjaiból adódott. És a nem mérnök bi­zottsági tagok közül is 6 a jelenlegi hely ellen adta le szavazatát. Vannak tehát, akik világosan látják a helyes megoldást. Hiszen, ha vászonra tudnók vetíteni azt az uj teret, amelyet — akár a Széchenyi- téren, akár a Malom-utcában — a város­ház odahelyezésével és a tér rendezésé­vel ott alkothatunk, nem lenne kétséges a közgyűlés egyhangú határozata. Ha ve­títeni tudnók azt a nyüzsgő, eleven, meg­változott életet az uj Városház-téren, háttérben uj középületekkel, bérházak- kal, abban előkelő üzletekkel, a téren nö­vényzettel, szökőkuttal, esetleg a Horthy lovasszoborral, ami a mai rendezetlen, egészségtelen, por- és piszokfészek helye­ken a városháza odaépitésével és a kör­nyék rendezésével ott természetszerűleg kialakulna, nem kellene hatástalan és hi­deg szavakhoz fordulnunk meggyőződé­sünk helyességének igazolására! Ha a tör­vényhatósági bizottság tagjait odaállít­hatnék az uj városháza valamelyik abla­kába és azon kinézve látnák a felduzzasz­tott, teljes medrét kitöltő, szabályozott Szamost, mindkét oldalán parti sétány­nyal, ha ránézhetnének a városház abla­kaiból és az előtte kialakuló térről és parti fásitott útról a szemben lévő rende­zett, sétautakkal, pihenő bástyákkal ki­épített Fellegvárunkra, úgy, mint ahogy mi látjuk azt, életet öntve a fehér papi­rosra lefektetett fekete vonalakba, nem gondolna többé egyikük sem a mai he­lyen való felépítésre! A mai helyén építsük fel? A Mátyás király-téren, amely egyedül szép, régi hangulatú, műemlékekkel teli terünk? Rontsuk el az összhatást egy oda nem illő nagyszabású, korszerű épülettel? Üssük agvon a teret egy minden figyelmet ma­gára vonó hatalmas, esetleg nagytornyu épülettel? Vagy építsünk egy olyan vá­rosházát, amely beillik a környezetbe, te­hát hazug, a kor szellemét ki nem feje­ző épületet emeljünk? A MMÉE vitasorozatán a különböző megoldások pénzügyi oldalát vizsgálva, pontos összehasonlító értékelések, számí­tások alapján megállapítást nyert, hogy a mai helyen való felépítés a legdrágább megoldás. A városházi telkek Király-ut­cai részén az egyetem bővítése is lehető­vé válnék. A közgazdaságtudományi kar is abban a negyedben nyerhetne elhelye­zést, amelyben máris számos tanintézet van s amelyet egyetemi várossá lehetne fejleszteni, megőrizve ezáltal a Farkas- utca és környékének ódon hangulatát. Miért tehát? Mi szól amellett, hogy ott építsünk városházát? A hagyomány? A hagyományt tisztelnünk kell addig, míg az életet fejlődésében nem akadályoz­za. A mai egyemeletes épület úgy Sem maradhatna, hiszen akkor az egész teret körül kellene épiteni, hogy elegendő nagyságú épületet emelhessünk. A hom­lokzat változni fog. A hely tehát, amely­hez a hagyomány köt? Nagyobb tisz­teletlenség a hagyománnyal szemben a mai egységes tér hangulatának, mint a városháza helyének megváltoztatása. A posta épiteni akar, a postának vá­laszt kell adni. Nem szabad megakadá­lyozni ezt az építkezést, amely annyi ko­lozsvári iparosnak és munkásnak ad ke­nyeret. De nem akadályozzuk meg azt, hogy tavasszal építsen akkor sem, ha a városház elhelyezésének kérdését a ma­gunk megnyugtatására, de főképpen a jobb megoldás biztosítására a kisgyülés határozatának megfelelően pályázat ered­ményétől tesszük függővé. December 1-re gondos előkészítéssel pályázatot kell ki­írni a Széchenyi-tér és Malom-utca kör­nyékének rendezésére, továbbá a jelenle­gi városháztömbök beépítésére, teljes sza­badkezet adva a pályázóknak, hogy hova helyezzék a városházát és a postát, de különböző megszorításokkal földre kény­szerítve őket annyira, hogy. a pályázat eredményes, keresztülvihető és ne csak légvár legyen! Ez a pályázat kiirásától függ, ami a mérnöki hivatal feladata. A téli 3 hónap pedig elegendő lesz a postá­nak arra, hogy terveit a legjobb megol­dásban kijelölt helyre elkészíttesse és ta­vasszal az építkezést meg lehet kezdeni. És akkor nem kell félnünk az utókor vádjaitól, mert legjobb tudásunk, lelkiis­meretünk szerint, körültekintő alaposság­gal határoztunk! fl sportot nálunk elsősorban mecénások kedvtelése és nem a sportolók áldozat- készsége tartja fenn Hárommillió pengő egy év sportjának költségvetése — Egy fővárosi sport- kedvelő 4 pengőt, egy kolozsvári lakos 90 fillért költ sportcélokra évente A mérnöki hivatal már két év óta dol­gozik Kolozsvár rendezési tervén. A ren­dezési terv hosszú évtizedekre irányt szab a város fejlődésének. A rendezési terv van hivatva a város külső képének kialakítására, a belső szervezet, a gazda­sági, kulturális, kereskedelem és iparfej­lesztési, továbbá egészségügyi szempon­tok és nem utolsó sorban a gazdaságos­ság szigorú szem előtt tartása mellett. Kijelöli az ipartestületeket, a lakóterüle­teket, ezeken belül különböző övezeteket, a jó közlekedést biztositó uj forgalmi út­hálózatot, uj lakóutakat. tereket, zöldte­rületeket síb. Uj terek önmagukban mit sem érnek. Tartalmat uj, nagyobbszabásu építmények adnak, odahelyezett uj, fon­tos közérdekű létesítmények indokolják. Ilyen a városháza, melynek uralkodnia kell a környezeten s amelynek megfelelő keretet kell adni. Ezért foglalkozott a városi mérnöki hi­vatal olyan behatóan a városháza helyé­nek megállapításával. Sok előtanulmány és a részletek tisztázása után számos ter­vet készített, aminek alapján megállapí­totta, hogy a városháza építését városfej­lesztési célok szolgálatába kell állítani, a mai helyén tehát semmiképpen nem sza­bad felépíteni. Ebben a kérdésben egy­ségesen áll hivatalvezetője mögött a mér­nöki hivatal összes mérnöke. A Széche­nyi-tér és Malom-utcai megoldások kö­rül viták keletkeztek, de a hivatal veze­tője a különböző tervek gondos áttanul­mányozása és minden mérnök véleményé­nek meghallgatása után a Széchenyi-teret javasolta, mint legmegfelelőbbet. A polgármester javaslata A polgármester nem foglalt mereven állást a kérdésben. Annak eldöntését, hogy a Széchenyi-téren, vagy a mai he­lyén épüljön, a közgyűlés tagjaira bízta. A szakbizottság döntése A közgyűlést a kisgyülés, ezt pedig a szakbizottság ülése előzi meg, amelyet a mult hét csütörtökére tűzték ki. A t>ol- gármester javaslatának meghallgatása és a hozzászólások elhangzása után szava­zásra került a sor. A mai helyen való fel­építés mellett 15-ön, a Széchenyi-téren való felépítés mellett 9-en szavaztak. A szakbizottság tehát a mai hely mellett döntött. A kisgyülés döntése Egy nappal a szakbizottság ülése után, pénteken összeült a kisgyülés. A kisgyü­lés — egyik tagjának javaslata alapján — egyhangúlag amellett határozott, hogy tervpályázatot kell hirdetni a javasolt helyekre és annak eredményétől kell *üggővé tenni a döntést. Végérvényesen a közgyűlés dönt Folyó hó 22-én, szerdán lesz közgyűlés. Az ügy előadója felolvassa a polgármes­ter javaslatát és ismerteti a szakbizott­ság, meg a kisgyülés határozatát. Ezután BUDAPEST, szeptember 21. A magyar Statisztikai Hivatal válttozatos kimutatásai közt szerepel a sport költségvetésének k.mu­tatása is, sőt a szerkesztő, vitéz Mike Gyulá­nak, a kiváló statisztikusnak éppen a sport legkedvencebb érdeklődési területe. Ö szer­vezte meg a hazai sportstatisztikát és ő ve­zeti a feldolgozási munkálatokat is. Kutatá­sainak eredménye, hogy bepillanthatunk a hazai sportéletbe, amelynek eddig teljesen hí­jával voltunk. Ez azonban ne tévesszen sen­kit sem meg, mert sportstatisztikaja csak a legnagyobb kulturnemzeteknek van, sőt azok­nak sem mindnek. — Magyarországon 1941-ben a .sportegye­sületek összesen 8.3 millió pengőt vettek be — mondja a statisztikus —, ami nem is olyan kicsiny összeg. Végre is ebből minden la­kosra mintegy 50 fillér esik az esztendő alatt: ami a sokféle apró, de nagyjelentőségű kul- turkiladások között számottevő összeg. — Az anyagiak mértékével is, a legélén­kebb sportélet a fővárosban van. Ez természe­Versenyfutás — Ha már sportbevétel, azt kellene hin­nünk, hogy ez az összeg tagdijakból vagy egyéb versenyek bevételeiből gyűl össze. De­kát ez nem egészen így van! Az országos 8.3 millió pengőből csak 2.3 millió folyt be tag­díjakból és 1.1 millió versenyek rendezéséből. Ez együttesen 3.4 millió — vagyis az egész költségvetési keretinek még a fele sem sport­szerű bevétel. Ha csak sportnak nem nevez­zük azt a sok utánjárást, kilincselést tárgya­lást, meggyőződést és erőfeszítést, amig a sportegyesülecek lelkes vezető elő tudják te­remteni a még hiányzó, majdnem 5 millió pengőt. — A többi jövedelmek között legközelebb van magához a sporthoz a különböző mulat­ságok — amint a statisztikus mondja: vigal­mak! rendezése. Ezek egy év alatt 302 ezer pengő bevételt hoztak, a költségvetésből, azaz a kiadási tételekből nem tűnik ki, hogy ezek mibe kerültek, de aztán már az adomá­nyok szerepelnek bevetek forrásként. Társa­dalmi és egyéb adományokból sportegyesüle­teink pénztáraiba 1941-ben máfélmillió folyt be, az OTT 270 ezer P.-t juttatott nekik s az állam ezenfelül még majdnem 400 ezer pengőt. Vagyis a sport államsegélye maga megköze­lít 700 ezer pengőt egy év alatt. Az önkor­mányzatok is meglehetősen áldozatkészek azonban sportegyesületeikkel szemben, amit egy év alatt 380 ezer pengőnyi segéllyel mu­tatnak ki, kézzel is fogható formában. Az állam, a köziiletck és a társadalom te­hát egyeütt nem sport, hanem a sportra irá­tesen senkit meg nem lephet. Az országos 8.3 millióból a főváros sportegyesületeire 4.2 millió, tehát majdnem pontosan a fele esik. Vegyük még azt is figyelembe, hogy a fővá­ros lakossága még egytizedrésze sincs az or­szág egész népességének. Budapesten tehát egy leiekre nem 70 fil­lér, hanem mintegy 4 pengő jut egy év alatt a sportra szánt és költőit összegből. A többi törvényhatósági jogú városokban a hasonló egyesületek egy és negyedmillió pen­gőt vesznek be a sportból és a sport céljaira, a megyei városokban másfélmillió folyik be ilyen cimeken és a kis- é® nagyközésgekben 1.4 millió. Fejátlag szerint a törvényhatósági jogú városokban évente 90 fillér a sportki­adások átlaga, a megyei városokban csaknem ugyanannyi, a falavkban pedig — amelyek­ben 10.4 millió lélek együtt egy év alatt 1.4 milliót költ sportra egy év alatt — az átlag nem több, mint íj fillér. Sportszenvedélynek aligha lehet ezt mon­dani!» ötmillió után I nyúló tevékenység megbei sülőse elmén össze­sen mintegy 2.4 millió pengőnyi segítségben részesíti a hazai sportéletet. Ez a nyers bevé­teleknek majdnem 30 százaléka, vagyis a sportegyesületek minden tiz pengőnyi bevéte­léből három pengő. Olyan nagy összeg tehát, hogy enékiil bizony nem fejlődhetnék és nem is állhatna fenn a magyar sportszervezetek összessége. — A többi bevétel aztán; bérjövedelem, ami majdnem 400 ezer pengőt hoz; kölcsön amiből 320 ezer pengő folyt be és még más­féle, nem részletezett jövedelmek, amelyek­nek összege együtt majdnem . háromnegyed­millió pengőre rug. A 8.3 millió pengőben ott szerepel 705 ezer pengő pénztári marad­vány is, amit az előző évről hoztak át, je­léül annak, hogy a sportegyesületek újév kö­rül meglepő módon eléggé el vannak látva készpénzzel, pedig hiszen, ebben az időtáj­ban már csak nagyon kevés sport élt tevé­keny életet. A vidék inkább a maga erejére van utalva — Van-e különbség a főváros és a többi városok, meg a vidék sportbevételei között a források tekintetében? — A fővárosban körülbelül egyre;'/edrészt szolgáltatnak a bevételekből a tagok hozzá­járulásai, s ugyanilyen az arány a többi thj. városokban, a megyei városokban csak egy­* ötötdrész az arány, a vidéken ellenben egy­harmadrésszel is több. Úgy látszik, a vidék nagyobb mértékben van a maga erejére utal­va, mint a városok: a falvakon kevesebb a jómódú és kevesebb a sportra is áldozni kész jómódú elem, mint a városokon. A fővárosban az államsegélyek — OTT és egyéb — együtt a bevételednek csak 3.; szá­zalékát szolgáltatják, a faivakon 3.5 száza­lékát. Ez meglepő; hogy lehet az, hogy az állam messzebb van a falvaktól mint a fővá­rostól? Az önkormányzatok a fővárosban 6.8 szá­zalékkal járulnak hozzá a helyi sportegyesü­letek költségvetéséhez, a falvakon í.3 száza­lék az arány: úgy látszik, hozzájuk nemcsak az állam, de saját önkormányzatuk is nagyon távol esik. A fővárosban a versenyek rendezése össze­sen 6.0 százalékot hoz a ,konyhára-1, a fal­vakon 14.«» százalékot, a megyei városokban azonban majdnem egynegyed) észét és a thj. városokan is eléri ezek atánva az egyötödöt. Ezt vájjon hogy lehet megéltem? A főváros valamennyi sportegyesülete egy év alatt egy negyedmillió vctseovbevé'el* mutat ki, ami egészen hihetetlen szám. Ezt legfeljebb úgy lehet elfogadni, ha ez a versenyek tiszta be­vétele. ami azonban égiszén helytelen eljárás v<_ina, mert hiszen igy éppen azt nem tudjuk meg a statisztikából, amire kiváncsiak va­gyunk. A versenyeit nyers bevételeinek köz­lése valószínűen módosítaná azt a képet, amit a számokból a sportéietrő1 kapunk. Az azon­ban bizonyosnak lát; tik, hogy a sport nálunk ma még abban a te lödén szakaszában var,, amelyben azt elsősorban mecénások kedvte­lése és nem a sportolók áldozatkészsége tartja fenn, ^Stud.) PARITTYÁVAL SEBEZTÉK HALÁL­RA. Budapestről jelentik: Az elmúlt va­sárnap a gellérthegyi kápolnánál kődarab vágódott Varga Erzsébet tisztviselőnő fe­jéhez és megölte. A rendőri vizsgálat so­rán megállapították, hogy a kérdéses idő­ben egy 17—18 évesnek látszó suhanó tartózkodott azon a környéken és parity- tyával lövöldözött. Az ismeretlen fiatal­ember kézrekeritésére megtették az intéz­kedést. A KOLOZSVÁRI MUNKAPIAC HELY-; ZETE. A kolozsvári Állami Munkaközvetítő Hivatal szeptember 15-iki jelentése szerint helyben állástkaphat: 2 cipész, 1 csonteszter- gáiyos, 3 gépkezelő, 1 fcrfisZabó, j szállodai szakmunkás, x villanyezerelő, 150 erdőmun- kás, i kocsis, 2 kifutó 3 bejárónő, 11 házá- cselcd. Állást keres: 1 bádogos, 1 szerelő, t borbély, 3 géplakatos, 3 gyári munkás, 1 kár­pitos. 2 magántisztviselő, 1 üzleti alkalmazott, S gazdasági alkalmazott, 1 gazdatiszt és s ki- fiutófiu. Cipésaseífédeket állandó nm- és férfimunkára felveszek.Útiköltséget fizetem. Varga cinéste Szeged, Dugonics-lér 2. sz. 1 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents