Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-17 / 210. szám
1043 irtpttBiVtz 17, ELLENZEB. S Kemény szavakkal megbélyegezne Anlal Isiván miniszter az ugynevezeii „békepád“ aksiamankájái Áz egyetlen helyes politika : ha rendíthetetlen bizalommal támogatjuk az ország vezetőit és (okozott köteiességtelfesitéssei végezzük munkánkat! -r Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter az áremelkedés ás a háborús pénzügyi politika problémáit ismertette BUDAPEST, September 17. (MTI.) A gazdasági tájékoztató szolgálat szerdán délután 5 órakor a kereskedelmi és iparkamara közgyűlési termében Antal litván dr. nemzetvédelmi propagandaminiszter elnöklésével tartotta meg szeptemberi értekezletét. Az értekezleten megjelenít. Reményi-Scbneller Lajos pénzügyminiszter is. Az értekezletet feszült figyelem közepette Antal István dr. nemzet- védelmi propagandamiiruszter nyitotta meg. Beszédét a miniszter a legutóbbi világesemények változásával kezdte, majd igy folytatta: „Itt a döntő órája annak, hogy még fokozottabb mértékben teljesitsük kötelességünket!“ — Ezeknek az eseményeknek a mi életünkre és magatartásunkra való kihatása egy kötelességet ir elő számítóikra, még erősebb összefogást, még fokozottabb józanságot, még hidegebb hidegvért, még határozottabb munkát, még szigorúbb nemzeti fegyelmet és még sok- siorozottabb megnövelését az ország erkölcsi és anyagi, főként pedig hatalmi erőinek. A partikuláris érdekek teljes háttérbe szorítását és a „közjó, közérdek“ gondolatának vezető nemzeti paranccsá emelését. Az ország mai nehéz és bonyolult helyzetében — folytatta beszédét a miniszter — igazán nincs itt az ideje az üres és meddő politizálásnak, a hangos és agresszív agitációnak, de a meglapuló, gyáva hunyászkodásnak és sunyi, ravaszkodó sodródásokra sem. Elleniben itt van a döntő órája annak, hogy az ország minden ép és egészséges alkotó ereje egységesen, fegyelmezetten és önzetlenül felsorakozva a nemzetvezetés mögé, még ' fokozottabb mértékben teljesítse kötelességét. Minderre . annál inkább szükség van, mért az az idegháboru, amely a mostani totális hadviselésnek egyik legveszedelmesebb stratégiai eszköze, elérkezettnek látta az időt a legerőteljesebb tromfok kijátszására. Moszkvai, londoni! és egyéb ellenséges irányításból a nyílt és a titkos aknamunka egész dandárét vezetik és sugározzák az ország ellen a magyarság lelkének megfélemlítésére, a kishitűség terjesztésére, a belső rend felbomlasztására, a bizalmatlanság felkelté- 1 sére, a vezetőkbe vetett bit megrenditésére, a társadalmi béke feliordítására, az őrködő és j kitartó lelkek leterrorizálására és ilyenképpen 1 az ország belső ellenállásának, erőinek szét- [ bomlasztására. Ez az idegen és idegpropaganda azonban nem a maga valódi arculatában jelentkezik az országban, < de hamis és hazug kaloz- lobogóval akadja megtéveszteni a tájékozatlan közvéleményt. Demokratikus jelszavakat hangoztat. Függetlenségi törekvéseket hirdet, Kossuth Lajos nevét veszi az ajkára, a magyar nép jövőjéért aggódik, a „szábadság és emberiségé nevével tetszeleg és a „magyar nép felszabadításáért“ száll síkra, holott mindezen tiszta és nemes fedő- gondolatok mögött a legalattomosabb szándék, a legdurvább erőszak, a legkegyetlenebb alávetettség és a legborzalmasabb zsarnokság készül rohamra a magyarság belső frontjának áttörésére. Legutóbbi manővere az úgynevezett békepárt köpenyegében jelentkezett és ügyes ravaszsággal spekulálva a közvélemény békevágyára — mert ez a békevágy természetesein nálunk is megvan, mint minden más országában a világnak —. nem kevesebbre akarja rábirni a magyarságot, minthogy tehetetlen és szánalmas játékbábkénit szolgáltassa ki magát ellenségei propagandaminiszter hivatala gazdasági osztályának vezetője oLvasta fel jelentését. A jelentés megállapítja az országban tapasztalható figyelemreméltó gazdasági jelenségeket, majd hangsúlyozza, hogy a levelezői rendszer módot ad arra, hogy teljesen áttekinthető képet lehessen kapni az ország gazdasági helyzetéről. A jelentés elhangzása után a felszólalások során vitéz Gyulay Tibor a kereskedelmi és iparkamara miniszteri biztosa javasolta, hogy a többettermelő gazdákat meg kell jutalmazni. Knob Sándor, a GyOSz vezérigazgatója, fejtegetése során hangoztatta, hogy az érdekképviseletek vezetői érezzék személyszerint is felelősnek magukat, mert minden közérdekű tettük súlyosan esik ma latba. Kovács János, az OK.H helyettes vezérigazgatója a hitelélet problémáit vázolta. Halfa Aurél a kereskedők nevében az árkérdéssel kapcsolatban fejtette ki álláspontját. Somssich Ggyula grój többek között a mezőgazdák között tapasztalható vasáruhiányról beszélt. Darányi Béla, a Futura elnöke, a gazdasági élet széles területéről vett példákkal mutatott rá az orvoslás lehetőségeire. Halács Ágoston a kisgazdák becsületes és fáradságot nem ismerő munkájára mutatott rá, hangoztatva, hogy a kisgazda a legnehezebb időben is tudja kötelességét. Kovalóczy Rezső dr., az iparosok neveden beszélt és rámutatott arra, hogy az anyagelosztás a iehető legjobb hatást váltotta ki és ha lehet, ennek megszervezését még fokozni kell. kényének-kedvenek. „fagyon (évednek azok, akik azt hiszik* hogy a béke ügyéi nemzed önérzetünk megtagadásával lehet szolgálniI“ „Tévednek azok, akik ma inflációról beszélnek** Ezután Reményi-Schneller Lajos pénzügy- miniszter válaszolt a felszólalásokra. A pénzügyminiszter a pengő értéke és stabilitása iránit! bizalom hangoztatásával kezdte beszédét és tüzetesen kimutatta azt, hogy tévednek azok, akik ma inflációról, beszélnek. Ma inflációról nem lehet szó, legfeljebb bankjegyszaporulatról, amelynek azonban fennforognak össze reális indokai. Erős kézzel irányítjuk az ország összes gazdasági életfánkMi az oka az áremelkedésnek ? Ezután a pénzügyminiszter az árak problémájáról beszélt és tüzetesen ismertette azokat az okokat, amelyek az árakban a háború kitörésétől a mai napig jelentős eltolódásokat idéztek elő. Négy pontban jelölte meg azokat az okokat, amelyek az áremelkedést maguk után vonták. Először abban, hogy 1939 szeptember . i-én, amikor stabilizálták az árakat, azok különösen mezőgazdasági, téren még igen alacsonyak voltak és az ország gazdasági vezetői már akkor tudták, hogy ezek az alacsony árak különösen a háború elhúzódása esetén nem lesznek tarthatók és azokat lassan és fokozatosan emelni kell. A második ok, amely az árakra emelőleg hatott, a mostani világháború előtt hozott szociális intézkedések voltak, amelyeknek pénzügyi hatása természetesen nem azonnal, hanem a háború alatt fokozatosam jelentkezett. Ezek a szociális tulkicióit. Az infláció bekövetkezésétől nem kell tartanunk és igy azt el- fogjuk kerülni, mert ismételten hangsúlyozom, a bankjegyszaporulat még nem infláció, viszont bankjegyszaporulat nélkül a háborút egyetlen ország sem tudja finanszírozni. A bankjegyszaporulatnak semmi káros következménye nincs a gazdasági életre akkor, ha a termelői munka zavartalanaul folyik, az ország erőteljesen dolgozik, alkot, termel, épít és fenntartja mind a társadalmi, mind a gazdasági élet rendjét és fegyelmét. adások azután megnyilvánultak az árak kialakulásánál. A harmadik ok én voltam — jelenteste ki mosolyogva a pénzügyminiszter —, mert bizony a háború terhei következtében fokoznom kellett az adóprés működését. A negyedik ok a külföldi nyersanvagbehozatJ} nehézségeiben rejlik, illetve abban a körülményben, hogy az elkerülhetetlenül szükséges külföldi nyersanyagok áraiban,' külföldön is igen lényeges emelkedés történt. Ami pedig a bank- jegyszaporulatot illeti, arra mutatott rá a pénzügyminiszter, hogy ennek egyik legfőbb oka az ország területi megnövekedése volt. A háború növekvő kiadásainak finanszírozása, valamint most nem kis mértékben az a körülmény, hogy a termésforgalom lebonyolítása — figyelembe véve az árak emelését is — természetesen nagyobb bankjegyszükségletet idézett elő. — Ki nem akar békét ezen a világon? Van-e olyan élőlény a föld valamelyik zugában, az óceánon innen és túl, amely ne vágyna a béke és a nyugalom után és aki nem akarná a békét ebben az országban, mely országnak semmi, de semmi része nem volt a mai világkatasztrófa előidézésében és amely ennek sem kiterjedésében, sem elvaditásában, sem közvetve, sem közvetlenül nem '•ett részt. Azonban a béke és béke között nagy, sőt életrehalálra menő különbségek vannak. Van olyan béke, amely a sirnak a békéje, amely egyértelmű a halállal, van olyan béke, mint 1918-ban volt, amely egyértelmű a nemzet feldarabolásával, van olyan béke, amely a gyávaság békéje és egyértelmű a hűtlenséggel és a becstelenséggel, de van olyan béke, amely biztosítja a nemzet fennmaradását, szabadságát, ősi jogait s a nemzeti becsület minden! követelményét. Az előbbiekből nem kérünk, sőt megvetéssel utasítjuk el magunktól még a gondolatát is. Az utóbbiért azonban erőink végső megfeszítésével síkra szádunk. Nagyon, de nagyon csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy a béke ügyét nyavalygással, fcjlóga- tassal, csodavárással, erőtlenséggel, felajánlkozásokkal és nemzeti önérzetünk megtagadásával lehet szolgálni. Ilyen eszközökkel csak a megvetést érjük el még ellenségeink részéről is. Azok, akik az ország sorsát ma irányítják, tisztában vannak a való helyzettel és azokkal a konzekvenciákkal, amelyek alól a magyar sors sem tudja emancipálni magát. Bízzunk maradéktalanul vezetőinkben — Mindenkinél jobban vannak informálva ebben az országban és mindenkinél jobban tudják erőink és lehetőségeink birtokállományát., Vannak olyan becsületes, magyar emberek. mint bárki ebben, az országban és az ország vezetéséhez is értenek annyira, mint azok, akik ma őket innen is, onnan noszogatják, sürgetik és kritizálják. Ne igyekezzék tehát tudatlanul és tájékozatlanul senkise belekontárkodni az ő munkájukba és ne próbálkozzék senkise felelőtlenül és gondatlanul birálgatni gyakran olyan dolgok felől, amelyek valódi állásáról még csak sejtelemmel sem rendelkezik. Változatlan szilárdsággal halad előre ez a nemzetnevelés a belső vonalon a konzervatív alkotó keresztény nemzeti politika utján és változatlanul szolgálja kifelé a magyar öncé- luság gondolatát, a tradicionális magyar hűség és az ősi magyar becsület tisztaságával és rendithetetlenségével. Nem taktikából, nem politikából, nem szemfényvesztésből és nem hatalmi célból, de abból a szilárd és reális •meggyőződésből, hogy minden más eltérő politika ma a nemzet belső erőinek mérhetetlen szétporlását idézné elő és tehetetlen játékszerévé tenne bennünket nálunknál messze hatalmasabb világerők kényének-kedvenek. A legfontosabb kötelesség a munka — A gazdasági élet folyamatossága, a termelés hatóerejének növelése és általában a belső gazdasági munka zavartalan fenntartása és fokozása ma a legelső nemzeti érdek és higyjék el nekem, hogy a gazda, aki egy ujjnyival melyebbre vágja az ekét az anyaföldbe, az az iparos, aki egy dekával több nyersanyagot megtakarít, az a kereskedő, aki egy árnyalattal jobban szolgálja ki vevőit és az a tisztviselő, aki egy aktával többet intéz el ezekben a nehéz időkben, sokkal többet tesz a hazáért, a magyarságért, mint az összes hon. mentők, agitátorok, műkedvelő politikusok és kávéházi hirterjesztők együttvéve, mégha a legbecsületesebb törekvés és a legjobb szándék is vezetné őket. %Ma minden magyarnak hinnie kel! a magyar küldetés sorsszerűségében! Az értekezlet résztvevői lelkes tapsai közepette a miniszter azzal fejezte be beszédét, hogy ma minden magyarnak hinnie kell a magyar küldetés sorszerüségében, d> magyar vezetés ,elhivatottságában és szilárdságában és a magyar jövő rendithetetlenségében. Ha megőrizzük lelkünk épségét, munkánk zavartalanságát, a magyarság egészséges ösztönét cs töretlen erőit, nemzetünket semmi, de semmi baj nem érheti. Vita a gazdasági kérdésekről A miniszter nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Bende István dr., a nemzetvédelmi „4 feketepiaccal fel kell venni a legerősebb küzdelmet“ Ezután a miniszter a feketepiac kérdéseit fejtegette igán hosszasan és arra mutatott rá, hogy bár a feketepiac minden országban ugyancsak természetes velejárója a háborúnak, de ki kell jelentenie, hogy feketepiac, ha a gazdasági életben korlátozások bármilyen okból is vannak,' még háború nélkül is lehetséges. Ezután a pengő problémáját fejtegetve arra mutatott rá a pénzügyminiszter, mennyire oktalanul járnak el azok, akik a készpénzt teza- urálják és nem helyezik el takarékpénztárakban vagy bankokban. Dőreség attól félni, hogy a takarékbetéteket zárolom, mert a betét szaporodása a pénzintézetek likvidálását mozdítja elő, ami a jelenlegi háborús finanszírozás mellett egyenesen kizárja a betétek elleni intézkedést. Ezután a miniszter részletesen ismertette a háborús pénzügyi politikát, amelynek bár igen sok nehézséget kell leküzdenie, mégis nyugodt önérzettel megállapítja, hogy ez a háborús pénzügyi politika sikeres volt. Ez a politika nemcsak hogy fenn tudta tartani, a legnehezebb körülmények között a gazdasági élet rendjét, de egy hatalmas hadsereget fejlesztett ki, nehéz szociális kérdéseket oldott meg, visszacsatolt területeket rendezett be és emellett csak éppen a legszükségesebb és legelkerülhetetlenebb korlátozásokat vezette be. A magyar pénzügyi politika legnagyobb háborús teljesítményének azt tartja, hogy mig Természetes dolog, hogy a feketepiaccal fel kell venni a legerősebb küzdelmet és ebből a küzdelemből nem szabad hiányozni sem a termelőnek, sem a fogyasztónak, de nem szabad hiányozni az államhatalom erőteljes beavatkozásának sem. Ez utóbbiban nem lesz hiány. az 1914—18-as háborúban, a kiadásoknak csak 5 százalékát fedezték adóból és 95 százalékát kölcsönből, mi a háború költségeit 70 százalékban adókból teremtettük elő és csupán 30 százalékát kölcsönből. Ez olyan eredmény, amelynek jelentőségét még a legelfogukabb külföldi szakértők is elismerik. Ezután a miniszter az egyes termelési ágak problémáját fejtegette és a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban azt adta elő, hogy az eladósodott mezőgazdáknak igen fontos érdeke tartozásaiknak a mai viszonyok között való rendezése. Helyes az, hogyha a mezőgazdaság a háború végén tehermentes lesz, mert akkor a várható nehezebb időket jobban tudja átvészelni és a termeléshez szükséges hiteleket könnyebben tudja megszerezni. Különböző résZítletproblémákra tért ki ezután a miniszter. Antal István dr. nemzetvédelmi propagandaminiszter meleg szavakkal mondott köszönetét Reményi-Schneller pénzügyminiszternek értékes, szakszerű fejtegetéséért és ezzel a értekezlet végétért. Légitámadás esetére Városban minden lakásnál, faluban minden háznál gondoskodjunk oltóvízről BUDAPEST, szeptember 17. (MTI.) Az illetékes magyar légoltalmi hatóság már többi zben felhívta a közönség figyelmét arra, hogy városban minden lakásban, falun minden háznál tartsanak készenlétben oltóvizet. Hogy milyen fontos az oltóvíz készenlétben tartása, végzetes bizonyítékát adta a közelmúltban egy francia falu esete. A falu légitáma öás érte és bár a faluhoz közel volt a folyó, a község lakossága annyit sem tett meg, hogy a folyóhoz megfelelő lejárót, létesítsen és igy csak körülményes utón tudtak hozzájutni a vízhez és mikor a falu a gyújt alapoktól kigyulladt, nem voll viz az oltáshoz és az egész falu leégett. Beszámoló a háborús pénzügyi politikáról
