Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-17 / 210. szám

1 9 í 3 szeptember 17. v ELLENZÉK Ax egység ős szabadság legyében Szin-jei-Merse Jenő ku’Suszminítzter,megnyi­totta a Székelyföldi Művészeti tuel „ Erdélyből többé nem kelnek útra vándorbofok és nem lesznek többé elnémult harangok“ BUDAPEST, szeptember 17. (MTI.) Szeptember 16-án kezdődött meg Maros- vásárhelyen a nagyszabású székelyföldi művészeti év, melynek gazdag munkater­vét és műsorát Ízlésesen kiállított kötet­ben bocsátották közre. A Székelyföldi Művészeti Év gazdag programját négy városban, Marosvásárhelyen, Székelyud­varhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csík­szeredán mutatják be. Az egész évre ter­vezett rendezés kiállításokkal, hangverse­nyekkel, művészi és tudományos előadá­sokkal hívja tel magára az érdeklődést. Ennek a művészeti évnek külön nemzeti hivatása az, hogy a magyar föld legtávo­labbi tájainak írói, művészei és előadói kezetfogjanak a magyar végvár népével és igy egyesitett munkával erősítsék a magyar szellemet. Az egész évre terjedő országos kulturális megmozdulást dr. Szi- vyei-Merse Jenő vallás- és közoktatás- ügyi miniszter személyesen nyitotta meg Marosvásárhelyen. Már a kora délelőtti órákban többezer főnyi közönség helyezkedett el a városház előtti téren és várta a minisztert, aki 12 óra tájban érkezett meg dr. Mikó László főispán, dr. Májay Ferenc polgármester és Asztalos Miklós miniszteri osztálytaná­csos kíséretében a vasútállomásról. A tö­meg lelkes ünnepléssel fogadta a minisz­tert Szinyei-Merse Jenő vallás- és köz- oktatásügyi miniszter babérkoszorút he­lyezett el az országzá'zló talapzatára és egy percig némán tisztelgett az ország­zászló előtt, majd a marosvásárhelyi egye­sült dalárdák elénekelték a Hiszekegyet és utána Mikó László dr. főispán üdvözöl­te a minisztert a Székelyföld egész lakos­sága nevében. Ezrután Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter lépett az ország­zászló talapzatára és a következőket mon­dotta: — Magyar Testvéreim! Lelkem meleg szeretetével köszöntőm Marosvásárhely és a Székelyföld közön­ségét, amikor először lépek székely terü­letre. A magyar történettudomány, az ősi hagyományok, az első feljegyzésektől az árpádkori krónikairóinktól egészen a legújabb kutatásokig egyöntetűen vallják és meggyőző erővel bizonyítják, hogy a székelység hazánk legrégibb lakói közé tartozik. Erdélyben a székelységnek a honfoglalás előtti időbe visszanyúló kon­tinuitása kétségtelen. A honfoglalás ide­jén a mai szász vidékekre is letelepedtek. A mai szász helynevekben megtaláljuk a székelyek ősi nemzetségneveit: Szász- kézd, Szászsebes és sok más város és köz­ség, valamint folyónév mutatja, hogy a szászok betelepedése előtt ezeken a terü­leteken székelyek éltek és ők látták el Erdélynek nemcsak keleti, de déli határ­védelmét is. Később IV. Béla, az Anjouk és a Hu­nyadiak idejében megindult a székelység letelepedése a Kárpátok külső ' lejtőin is. Ez a letelepedés politikai, gazdasági, tá - sadalmi és különösen a Hunyadiak korá­ban művelődési és vallási téren is jelen­tősen éreztette hatását a határokon túl is. Joggal nevezték az európai államfér­fiak hazánkat a nyugat és a kere^“ ' v- ség védőbástyájának. Ennek a véd s- tyának legkeletibb erőssége és őrtornya éppen a Székelyföld volt. A Székely föld és a székely nép azonban nemcsak katonai és politikai értelem­ben, hanem vallás és művelődési téren is a nyugat legkeletibb állomása. Ami a Székelyföldtől nyugatra, főként Moldvában elsősorban a XIV. és a XV. században történt művelődési és vallási téren, az nagyrészben az ott élő magyar, székely és szász papoknak, a moldvai és havasalföldi fejedelmek magyar udvart embereinek volt köszönhető. A magyar művészetnek a mult század második felé­ben bekövetkezett újjászületéséből a szé­kelység is kivette a maga tetemes részét. Olyan kiváló egyéniségekkel gyarapítot­ta a nagy magyar festők galériáját, mint Székely Bertalan és Gyárfás Jenő. Az idegen uralom két szomorú évtizede sem tudta megtörni, de mégcsak elhalványíta­ni sem az erdélyi és benne a székely lel­kiséget és szellemiséget. Vezetők és vezetettek, i«ók és tudósok, költők és művészek, gazdagok és szegé­nyek abban a szilárd egységben fogtak össze és álltak egymás mellett, amelyben évszázadokon keresztül áll ezen a földön maga a székelv nép. Az összetartásnak és a szabadságszere­tetnek dicső példáit mutatja fel ez a nép. A példaadásban mindig elöljártak az erdélyi magyar egyházak, amelyek évszázadok óta a legmélyebb testvéri összefogásban élnek egymás mellett. A kisebb-nagyobb erődtemplomok nem­csak a közösség biztonsága és a székely nép szabadsága felett őrködtek, de védve őrizték a múltban és őrzik a jelenben a nyugati kultúrát is. Egység és szabadság, e kettő nélkül sem a székelység, sem az egyetemes ma­gyarság nem áll meg. Ez a föld ma­gyar volt és magyar is marad örökké. Erdélyből nem kelnek többé útra ván­dorbotok és nem lesznek többé elné­mult harangok. A székelyföldi Művészeti Év is élénk bi­zonyítéka az erdélyi és az egész magyar­ság megbonthatatlan egységének. Ezek- I nek a gondolatoknak, az összetartozás és I az egység tudatának, valamint a szabad­ságnak és függetlenségnek a jegyében az egész székely népet igaz magyar lélekkel és szívvel köszönve nyitom meg a Szé­kelyföldi Művészeti Évet. A közönség lelkes tapssal és megújuló éljenzéssel fogadta a miniszter beszédét. Ezután Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter kíséretével együtt a Közművelődési Házban elhelye­zett képtárba ment át. A legteljesebb megelégedését nyilvánította a kiállítás felett. Délben egy órakor a Közművelő­dési Ház tükörtermében dr. Rózsa József tankerületi királyi lőigazgató bemutatta a miniszternek a székely földi közoktatás vezetőit és a marosvásárhelyi iskolák igazgatóit. Ezután a miniszter a Teleki- thékában megnyitotta az erdélyi könyv- kötészet kiállítását. Végignézte az erdélyi és a magyar könyvkötészet művészi al­kotásait, majd pedig mint a város ven­dége, a mai időknek megfelelő szerény ebéden vett részt. A délután folyamán Csánky Dénes a Szépművészeti Muzeum főigazgatója vetitettképes előadást tar­tott ,,A XIX. század magyar festészete“ címmel. Este 7 órakor a közművelődés házának nagytermében a budapesti fil­harmonikusok zenekara adott hangver­senyt Dohnányi Ernő vezényletével. „Nem tud juh, mit tervez a sors az olasz néppel66 — írja Cobbels Berlinből je'enti az MTI: Göbbels dr. bi­rodalmi miniszter — mint a Német Távirati Iroda jelenti — a Das Reich című hetilap legutóbbi számában behatóan foglalkozik az olasz kérdéssé’ és végül arra a következte­tésre jut: Ma még senkii sem mondhatja meg, mit tervez végezetül a 6or6 az olasz néppel Talán kemény é6 fájdalmas tisztulási folyama­ton megy ma keresztül, amelyből uj életet merit. Errő' önmagának kell döntenie. Mi 1918 után világosan választottunk- választá­si Das Reichban ! sunk harc, áldozat, odaedás és munka volt. Valamennyien szilárd elszántsággal indul­tunk útnak mindig a Führer mögött, aki néha csaknem nyomasztó hallgatásban is megadta az irányt. Ma még inkább, mint bár­mikor érezzük az ő nagy szemé’yiségének ál­dását,a mely őrködik a nemzet életén és jö- vőjén. Nemcsak nemzeti kötelességünk, ha­nem büszke jogunk is, hogy egész bizalmun­kat ajándékozzuk neki. Szövetséges h a jó veszteségek a palermói öbölben Berlinből jelenti az Interinf.: A szövet­ségesek hajóveszteségei a palermói-öböl- ben akkorák, hogy érzékenyen meggyen­gítették az angol—amerikai partraszál­lási hajóhadat. Szeptember 8-tól 15-ig 5 cirkáló, 4 romboló, néhány kisebb ha­ditengerészeti jármű, valamint 17 keres­kedelmi és szállitóhajó pusztult el, össze­sen 94.000 tonnatartalommal, azonkívül 16 partraszállási bárkát, amelyek na­gyobbrészt katonaságot szállítottak, szin­tén elsüllyesztettek, gombatalálatoktól többé-kevésbé nagy rongálás ért még 7 cirkálót. 2 rombolót, egy őrhajót és na- gyobbszabásu partraszállási bárkát. Ezen­kívül 470.000 tonnatartalmat képviselő, 92 szállító, teher és tartályhajót szintén súlyosan eltaláltak, úgyhogy azok hosz- szabb ideig tartó javításra szorulnak. A hajóelsüllyesztések é? megrongálások ré­vén az angol—amerikai partraszálló csa­patok már a tengeren nagy veszteségeiket szenvedtek. izgalmas újabb részletek Mussolini kiszabadításáról Berlinből jelenti a DNB: Egy hadi- tuidiósitó ismerteti Skorzeny főro- hamvezetővel, a Duce ldszabadiltója­vai folytatott beszélgetését. Már a Duce letartóztatásának napjaiban, amikor a későbbi árulás jelei mutat­kozni kezdtek, Skorzeny főrohamve- zető egy kisebb csoporttal Kómába utazott és fáradságos, leplezett mun­kával megszervezte az alapokat ké­sőbbi, akkor még nem ismert vállal­kozásának. E felderítő munkában különösen kitüntette magát egy ola­szul beszélő rohamvezető. Ál-öltözet­ben Oilasz tengerészekkel mulatozva, a fegyverletétel előtt mintegy 24 órá­val, tudomást szerzett arról, hogy a Duce egy kis szigeten lévő, villában tartózkodik. A fegyverletétel napján, amikor a feladat már nem az volt, hogy hirt szerezzenek a fogoly hol­létéről, hanem politikai szükséges­séggé vált, hogy kiszabadítsák, Síkor - zeny gyorsnaszádon a szigetre ment, hogy a kiszabadítást előkészítse. A házat azonban üresen találta. Onnan szürkületkor a Dúcét vizir epülőgépen más helyre vitték. A kutatást most egymást rohamosan követő esemé­nyek nyomása alattt elölről kellett kezdeni. Gyenge támpontok vezettek egy hegyi szálló felé, a Grand Sassó­ra. Újabb hírszerző csoportokat küld­tek ki, mépgedig olyan embereket, akinek nem volt tudomásuk igazi feladatukról. Azzal a jelentéssel -tér­tek vissza, hogy a hegyivasut alsó állomása, amely a Duce vélt tartóz­kodási helyére vezet, el van zárva és nagyobb carabinieri csoport őrizete alatt áll. Skorzeny erre igen nagy magasságban elrepült e terület fe­lett. A felderítő gépről készült felvé­telekből kitűnt, hogy életveszélyes lemne leszállni a szálló melletti terü­leten. Később megkockáztatták ezt a vállalkozást és a körültekintő, vak­merő repülőgépvezető sikerrel végez­te feladatát. Az elindulás és a hazatérés közti időben lejátszódott események nagy vonásokban már ismeretesek — foly­tatja a közlemény, Tisztázandó lenne még az a kérdés, hogy a túlerőben lévő őrség miért nem lőtt és miért engedelmeskedett a német parancs­noknak. A döntő nyilván a meglepe­tés mozzanata volt. A repülőgépek a felhőtakarőn át zuhanó repüléssel csaptak le. Nagy hatása volt továb­bá a merész fellépésnek s igy történ­hetett, hogy amikor a Duce már sza­bad volt és a parancsnokság vissza­vonult., az őrszemélyzet parancsnoka egy pohár vörösborral kezében Skor- zenv előtt feszesen megállt és e sza­vakkal nyújtotta feléje a poharat: „A győztesnek V' fl HÁ30RU RÖVID HÍREI A Df-.LKEl.IiTRE v<-/’./-nyelt 18 .o'a/./. ha<l:.<- r,‘K egységeit mint a Német Távirati ho­lla érte»(il, oiman lefegyverezték- I; hud'-a-rey valamennyi támaszpont | át & némijt o-apatok vették át. Ezeknek az olasz egységeknek körében i« napjóinapra riő azoknak a száma, 'akik jelimrtki/i'Nkj a német csapatoknál ,hogy a német csapatodé oldalán íolylafi.sak a harcot. AMERIKAI ropü őorődök csütörtökön tá. mad ást intéztek a franciaországi Nantes ten­geri berendezései e’len. A KÍNAI főparancsnokság jelenti, hogy az amerikai nehéz bombázók bomba tárnád ást intéztwkj Hongkong kikötője ellen. A DODEKUNEZESRŐL 200 olasz katonával 8 olasz hajó, köztük egy ágyunaszád érke. zett a ciprusi kikötőbe. Nf-.MET repülők szeptember 14-re virradó éjjel megtámadtak Kurszktól nyugatra egy fontos vasúti állomást- A távolfe’deritő gr. pek 15 órával a támadás után a bombázott helyen tüziet és nagy tüzfelhőt észleltek. A vasúti vonalaikon nagyon sok szerelvény torlódott össze. Csak a ke'et felé vezető vo­nalon 14 megrakott szerelvény állott. A bőm. bá râs következtében a vasúti vonal bosszú időne használatlanná vált. NEMET bombázók a csütörtökre virradó éj­szaka nagy robbanóerejii bombákat dobtak két angliai városra. LONDONBAN szerdán este légiriadó vöt- A légvédelmi ágyúik megszólaltak. ZÜRICHBE je'entés érkezett, hogy nehéz amerikai bombázók légitámadást intéztek a honkongi kikötő ellen. A PORTUGÁLIAI rádió közlése szerint az Atűmtis nevű kórházhajó több mint 500 o'aez hadifogollyal a fedélzetén kedden elhagy'a a tengeri kíkiötiöt és útnak indu't Észak.Afrika felé. A sebesült olasz foglyokat kicseié’ik brit állampolgárokkal. A NEMET CSAPATOK a keleti arcvonal harcaiban szeptember 15-én összesen 206 eá. ’enséges páncé'kocsit pusztítottak el. A JAPÄN HADSEREG kedden megszállta Tiencsinben az olasz engedményes területet a kínai nemzeti kormány nevében- Az olasz tengeri erőt lefegyverezték. Felhívás Kolozsvári magyar cserkészek és diá­kok! A háborús körülmények arra kész­tették felsőbb hatóságainkat, hogy nyári szünidőtöket két hónappal meghosszab­bítsák. Nem volna azonban méltó a mai komoly időkben a magyar diák és a ma­gyar cserkész elnevezésére az a magyar fiú, aki ezt a két hónaoot semmittevéssel, üres .szórakozással akarná eltölteni. A bennünket körülvevő államokban már a a nyári szünidőben is munkatáborokba kellett mennie a középiskolás korú ifjú­ságnak és ezzel kellett hozzájárulni a nemzeti élet építéséhez. Ilyen körülmé­nyek között mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy a bőséges nyári szü­netre következő újabb két hónapot mun­ka nélkül töltsük el. Belátták ezt igen sokan a kolozsvári magyar fiuk közül és az ő kívánságuknak is teszünk eleget akkor, amikor a lombi Cserkészparkban, főleg középiskolás diá­kok és cserkészek részére önkéntes mun­katábort szervezünk. A munkatáborban résztvehet minden 14 évet betöltött cser­kész, gimnázista, egyetemi hallgató, vagy más olyan fiú, aki szabadidővel rendel­kezik. A tábor kezdete 1943 szeptember 21. A résztvevők élelmezéséről a tábor­parancsnokság díjtalanul gondoskodik, tehát a résztvevőknek tábordijat nem kell fizetniök. A tábor helye a lombi Cserkésztáborban lesz, amely a vasútál­lomástól kb. egy órai járásnyira fekszik. A munkatábor alatt tábortökéletesitési munkák lesznek (lőtérépités, telkesítés, akadályversenypálya, stb.). A munkaidőn kívül természetesen arról is gondosko­dik a parancsnokság, hogy a magyar fiuk igényeit kielégítő szórakozásban, tábor­tüzekben, stb. legyen részük a résztve­vőknek. A résztvevőknek tehát, megfelelő ruhán, valamint, étkező-, mosdó- és tisz- titófelszereléseken kívül más felszerelést hozniok nşm kell. Az önkéntes munkatábor elvégzéséről minden résztvevő megfelelő Igazolványt fog kapni. A tábor tartama az időjárás körülményeitől függ. További részleteket jelentkezéskor le­het megtudni. Jelentkezés minden dél­után 6—8 óra között, az Unió-u. 6. sz. I. em. alatti cserkészházban. Diákok! Cserkészek: Kolozsvári ma­gvar fiuk! Várjuk jelentkezéseteket a lombi önkéntes munkatáborba! Kolozsvár, 1943 szeptember 16. Az Erdélyi Cserkészkerület Parancsnoksága. Vállalatok figyelmébe! Iratrendezője érkeztek eredeti Soenecken- és Adria-gépekkel! Kaphatók az „Ellenzék“ könyvesbolt

Next

/
Thumbnails
Contents