Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-15 / 208. szám

1943 fiziptimbif 1 5. CL 1/12*2 BK Az egész magyar sajtó nagy cikkekben foglal­kozik az Erdélyi Párt ünnepi gyűlésével Országszerte felfigyelt a közvélemény gróf Teleki Béla nagyszabású beszédére KOLOZSVÁR, szeptember //. Az Erdélyi Párt ünnepi gyűlése országszerte széleskörű visszhangot keltett. Ugy a fővárosi, mint a vidéki lapok hasábos cikkekben foglalkoznak a kolozsvári gyűléssel, részletesen ismertetik a felszólalásokat és 'publicisztikai megjegyzé­seikben egyöntetűen megállapítják, hogy az Erdélyből elhangzott intő szózatokra a ma­gyar nemzet összességének kell felfigyelni. A sajtóvélemények megegyznek abban,^ hogy az Erdélyi Párt példáját az egész magyar politikai életben követni kell. A kolozsvári gyűlé­sen egyetlen egy szempont volt irányadó: hogyan lehet a nemzeti egyseget szolgálni es hogyan kell minden munkaerőnket a nemzet szolgálatába állítani. Régóta óhajtott hangot ütött meg az Erdélyi Párt, amely eddigi politikai szereplése során is bizonyságot tett arról, hogy sohasem vezetik kicsnyes érdekek, hanem az egyetemes magyar sorskérdések^ megol­dását tartja legfontosabb tel adatának. A mai válságos időkben ilyen megnyilatkozásra van szükség. Bátor, férfias szókimondásra, amely üres szóvirágok helyett rámutat a tenniva­lókra. Érdemesnek tartjuk, hogy megismertess ük olvasóinkkal az érdekesebb sajtóközlemé­nyeket, amelyek egytől.egyig azt bizonyítják, hogy a kolozsvári gyűlés nemcsak a helyi, hanem az erdélyi kereteken is túlnőtt és minden igaz magyar embert gondolkodásra késztet, mert a jobb magyar jövendőt csak úgy tudjuk kiérdemelni, ha együttes^ erővel igyekszünk kiküszöbölni a magyar élet hibáit és teljes áldozatkészséggel es felelősségválla­lással rcsztveszünk az epitőmunkában. Két rendkívül figyelemreméltó beszéd Az Uj Magyarság külön cikk keretében is foglalkozik az Erdélyi Párt ünnepi gyűlésével és a következőket Írja: Két rendkívül figyelemreméltó beszéd is elhangzott vasárnap Kolozsváron, az Erdélyi Párt ottani tagozatának választ­mányi ülésén. Az egyiket a kultuszmi­niszter mondotta, a másikat pedig Teleki Béla gróf s míg egyikből megtudta az or­szág: mily nagy erőfeszítéseket tettünk a visszatért erdélyi részek kulturális életé­nek helyreállítására, mily hatalmas össze­geket áldozott a háború küszöbén álló, majd a roppant világküzdelembe cselek­vőén is belépő magyarság az idegen ura- lon mostoha magatartása miatt lezüllött tudományos és nevelő intézmények re­generálására, h másik beszédből az a ke­mény, mindig realitások alapján álló szemlélet csendül ki, amely oly igen jel­lemző az erdélyi életre. A kultuszminisz­ter meleg elismerése az erdélyi egyházak felé az egész nemzet hálájának kifejezése volt, mert valóban ama ritka önfeláldozó magatartás nélkül, amelyet a katolikus és protestáns egyházak lelkészei és vezetői tanúsítottak az idegen impérium szoron- gattatásának igája alatt szenvedő ma­gyarság lelki épségének megvédelmezé- sében, sokkal súlyosabb következményei lehettek volna e két évtizednek, mint amilyeneket a felszabaduláskor Erdély földjén találtunk. Ha anyagi birtokállo­mányából ki is forgatták ott véreinket, a lelki ellenállás, a rendíthetetlen bizalom és a szabadulásba vetett makacs hit pil­lanatra sem ernyedt el s a lelkeknek e szilárdsága nagyrészt az egyházak misz- sziós feladatteljesitményének eredménye volt. Megérdemli ez a föld, hogy az egész nemzet különös szeretetével forduljon fe­léje s azzal kárpótolja népét' az elviselt szenvedésekért, amivel igyekszik is a kor­mányzat: minden téren segítségére sietni, a jövőre felvértezni s tulajdonába juttat­ni mindama szellemi és anyagi erőforrá­soknak, amelyek a sors bármily fordulata közben ellenállását eredményessé tehetik. Igazán nem voltunk szűkmarkúak, hiszen Szinyei-Merse Jenő közlésé szerint csu­pán a kolozsvári egyetemre kilencmillió pengőt költött a magyar kormányzat az elmúlt három esztendő alatt, nem is szól­va a többi erdélyi tudományos és nevelő intézményekről, iskolákról, múzeumokról, könyvtárakról, színházakról, a nagyhírű erdélyi kézművesség megerősítését és fej­lődését szolgáló tanoncotthonokról, ame­lyek szintén milliós dotációban részesül­tek, E cselekedetek beszédesen szólnak arról, amit a kultuszminiszter különösen is hangsúlyozott, hogy tudniillik a ma­gyarság mélységesen hisz jövőjében s erős meggyőződéssel vallja: a világégés­ből töretlenül és győztesen kerülünk ki s a béke alkotómunkájára már most csak­nem erőnket meghaladó módon ezért ho­zunk előleges áldozatokat. sabbrendü koncepciót is ki kel] alakíta­nia, amelybe a nemzetiségek zavartalanul illeszkedhetnek bele, együtt végezve ve­lünk a közös haza érdekében folyó épitö munkát. A nemzeti társadalom kívánatos egysé­ge csak igy valósulhat meg — az osztá­lyokat elválasztó ellentétek kiküszöbölé­sével, a társadalmi válaszfalak lebontásá­val, a feltörekvő rétegek utjának egyen- getésével és megkönnyitésével. Beszéde további során megemlékezett aztán gróf. Teleki Béla a munkásság, a földművelő-réteg és az értelmiség összefo­gására irányuló akcióról. Kiemelte, hogy Erdélyben ez a gondolat nem uj. Nagy múltra tekinthet vissza és helyes irányí­tás mellett sok jót igér. Csupán arra kell vigyázni, hogy ez a hármas összefogás megfelelő gondolat jegyében történjék, a magyarságtól idegen szellem szolgálatába semmiképp se legyen állítható. A mun­kásság. ne az osztályharc ideológiáját -élessze fel, de legyen megalapítója egy kiegyensúlyozottabb társadalmi rendnek. A földmüvesosztály felemelkedése ne po­litikai jelszavakhoz legyen kötve, de gaz­dasági helyzetének, műveltségének és ön­tudatának megerősödéséhez. S ugyanez áll az értelmiségre is. Bizonyos, hogy a háború után a magyar állam és társada­lom életében nagy változások következ­nek be. Ezeknek azonban magyar módra kell bekövetkezniök, magyar adottságok­ba kell énülniök és magyar szükségleteket "kell kielégiteniök. Ebből kifolyólag az Erdélyi Párt hármas célia: a társadalmi, gazdasági és kulturális egység megterem­tése: Erdély újjáépítése és szerves bekap­csolása az egész ország életébe; végül Magyarország belső átalakulásának erdé­lyi szellemben való szolgálata. Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter hasonló szellemben fogant, . nagyszabású válaszbeszéde stílusos kiegészítője volt ennek a részletes pártbeszámolónak. A nemzeti egység követelményének megva­lósítását s a megvalósulás sorsdöntő fon­tosságát hangsúlyozta a kultuszminiszter is, aki — mint maga is felvidéki ember — saját tapasztalatából ismeri a megszál­lott területek nemzetiségi viszonyait. \ három év előtti hazatéréskor -- mondot­ta többek között — örömmel állapítottuk meg, hogy a magyarság a kétévtizedes uralmat: töretlenül viselte el, amit főképp az iskoláknak és templomoknak köszön­hetünk. Ép azért teljes elismeréssel kell tisztelegnünk az egyházak vezetői és az iskolák fáradhatatlan, derék, hazafias, ta­nítói, tanárai előtt. A mostani nehéz idők­ben sokszoros szükség van minden ma­gyar erő egyesítésére. Mert csak úgy re­mélhetünk szebb és jobb magyar jöven­dőt, ha — amint azt Kállay Miklós mi­niszterelnök legutóbb is hangoztatta — mi, magyarok mind összefogunk. Ha leg­alább az alapvető kérdésekben nincsenek közöttünk mélyreható ellentétek, ha bí­zunk a magunk ősi erejében és a nemzet hivatott vezetőiben, ha mindnyájan váll­vetve haladunk azon az utón, amelyet a viszonyok ismeretében és a felelősség vál­lalásában a kormány kijelöl számunkra. Ne kezdjen hát itt senki a maga ..bölcs*4 belátása szerint egyéni elgondolásu ,,kül­politikát“ hirdetni. Az ilyen felelőtlen el­járás csak katasztrófához, második 1918- hoz vezethet. Maradjunk józanok és ne feledjük el, hogy van felettünk őrködő is­teni Gondviselés. De vannak olyan hiva­tott vezetőférfiak is. akik — élükön a Fő- méltóságu Kormányzó Úrral — nem egy­szer tettekkel bizonyították már be. hofv méltók a nemzet beléiük vetett bizal­mára. Beszédének második felében Szinyei- Merse Jenő tömören összegezte mindazt a gazdasági és kulturális erőfeszítést, me­lyet a kormány három év alatt Erdélyért tett s ma is áldozatosan teljesít. Szavait pedig azzal végezte, hogy szent, meggyő­ződése: a magyarság szerencsésen kerül ki a mostani szirnyü világégésből, ha to­vábbra is megőrzi edőinek egységét. Ha kéz a kézben, magyar kitartással, magyar összefogással haladunk mindannyian to­vább — a jövő uj, szebb, jobb és boldo­gabb Magyarországának kiépítése felé. Magyar egységről tettek hitvallást az Erdélyi Párt kolozsvári gyűlésén Erdély szólt A „Függetlenség“ első oldalán külön címben tünteti fel, hogy a lap részletesen foglalkozik az Erdélyi Párt kolozsvári nagygydlésével. „Erdély szólt“ címmel az alábbi publicisztikai cikket közli: A felszabadulás negyedik évének kü-> szöbén nagy választmányi ülést tartott az Erdélyi Párt kolozsvári tagozata s ez al­kalommal elhangzott egy olyan beszéd, amelyre fel kell figyelnie az egész, egy­séges magyar társadalomnak. Teleki Béla gróf, az Erdélyi Párt elnöke vázolta azt a programot, amelyet Erdély magyarjai maguk elé tűztek s amellyel az egész ma­gyarság örök ügyét akarják szolgálni. Egy pillantás erre a programra és nem­csak Erdély, hanem Magyarország min­den fia érzi, hogy éppúgy, mint a lélek­ben és vérben, azo-nos ezekben a célkitű­zésekben is. Amikor azt hirdeti az erdé­lyiek első pontja, hogy meg kell tartani az erdélyi magyarság politikai, társadal­mi és gazdasági, kulturális egységét, ak­kor ebben az óhajtásban egy az erdé­lyiekkel minden „anyaországbeli“ magyar is. Mi tudjuk legjobban, hogy az idegen uralom huszonkét esztendeiében milyen értéket, milyen roppant ellenállási ener­giát jelentett az az erdélyi magyar egy­ség, amely „sub pondere“ kialakult. En­nek megőrzése nemcsak lokális erdélyi érdek, hanem egyetemes magyar prog­ram is. Még jelentősebb a második pont, amely azt hangoztatja, hogy a kormánnyal együttműködve, be kell kapcsolni Er­délyt az ország egységes vérkeringésébe. Ehhez a munkához szívesen ajánlja fel segítő kezét az Erdélyen kívül élő, itteni magyarság is. Hiszen aki járt Erdélyben, napról-napra, lépésről-lépésre látja, hogy ezt a kincses, drága földet milyen ször­nyű módon elhanyagolta a liberális kor­szak és milyen mértéktelenül tönkretette egy ellenséges megszállás. Erdély kincsei­nek feltárásával, az uj utak, vasutak épí­tésével, főként az iparosítással nemcsak a székelység lesz boldogabb. Erősebbé vá­lik általa az egész magyarság. Örömmel és megnyugvással lehet meg­állapítani, hogy ugyanilyen lelkesen ajánlják fel közreműködésüket az egyete­mes magyar célok érdekében erdély ma­gyarjai is, amikor harmadik postulatum- ként azt mondják: erdélyi szellemmel szolgálni Magyarország belső átalakulá­sát és erősödését. Ez a szellemin friss, erős, egészséges és népi. A magyar szoli­daritásnak, testvéri egységnek és felold­hatatlan sorsközösségnek szelleme. Előt­te boldogan nyit utat a megujhódó Ma­gyarország, hogy közös munkával, lélek­kel még szorosabbra fűzze Erdély és Ma­gyarország örök unióját. A magyar egység jegyében A Reggeli Magyarország „A fnagyar egység jegyében“ címen szintén külön cikket közöl a gyűlésről. Az érdekes cik­ket itt adjuk: Az Erdélyi Párt parlamenti csoportjá­nak nagyválasztmányi ülésén két neveze­tes beszéd hangzott el vasárnap Kolozs­várott, Az egyiket gróf Teleki Béla párt­elnök tartotta, a másikat Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter, aki a kormány képviseletében jelent meg a magyar hon­védség kolozsvári bevonulásának harma- C-lik évfordulóját ünneplő ülésen. Mindkét beszéd jelentősége túlnőtt a szokásos ün­nepi megemlékezések keretein s olyan levenbe vágó, mai sorskérdéseket érin­tett. amelyek az egész nemzet szempont­úból .rendkívül fontosak, épp azért meg­különböztetett figyelemre és komoly megszivlelésre méltók. Gróf Teleki Béla mindjárt beszéde ele­jén nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ä háború befejezését követő tárgyalásokon nemzetünk sorsát elsősorban az dönti majd el: milyen egységet jelentünk, mi­lyen fegyveres és lelki erőt képvisel az ország. Erdély magyarságának politikai egységét már csak erre való tekintettel sem engedi megbontani az Erdélyi Párt. Erdélyben — mondotta — úgysem a poli­tizálás fontos, hanem az építés, a magyar­ság összetartása, egybefogása és megerő­sítése. A magyar államnak Erdélyben éppúgy,- mint az egész országban minde­nütt a magyarság örök célkitűzéseit kell szolgálnia, Egyúttal azonban olyan maga­Ugyancsak a „Függetlenség“ részletes beszámolót közöl a gyűlésről. „Magyar egységről tettek hitvallást az Erdélyi Párt kolozsvári gyűlésén“ címmel a tudósítás bevezetőjében az alábbiakat írja: Erdélyi politikai és társadalmi körök­ben a legnagyobb érdeklődéssel és meg­elégedéssel fogadják az Erdélyi Párt ko­lozsvári nagygyűlésén elhangzott beszé­deket és azoknak a pártkeretet és a párt­szempontokat messze túlhaladó jelentősé­get tulajdonítanak. Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter beszédében újabb bizo­nyítékát látják annak, hogy a kormány és a miniszter különösen személy szerint mennyire szivén viseli Erdély ügyeit és milyen mértékben igyekszik az erdélyi magyarság segítségére olyan program alapján, mely alkalmas a nagy magyar egység maradéktalan megteremtésére. Az Erdélyi Párt elnökének beszéde ál­talános kívánalmat elégített ki. A méltó­ságteljesen öntudatos és határozott hang, amelyet megütött, a problémák reális fel­tárása és az ingadozásnélküli iránymuta­tás, mely világnézetek és politikai párt­harcokra való tekintet nélkül mutatta meg az ősi hagyományokon nyugvó ma­gyar reformpolitika útját, melynek első \ célja a nemzet megerősítése és az uj ma­gyar embertípus kinevelése, rendkívüli hatást gyakorolt. Jólinformált erdélyi politikai körökben úgy tjudják, hogy az Erdélyi Párt kolozs­vári nagygvülése és Teleki Béla gróf el­nöki beszéde, mintegy megnyitója a to­vábbi eseményeknek, szorosan kapcsolód­va Erdély három nagy gazdasági intéz­ménye között létrejött együttműködéshez, valamint a készülő ..Székely kongresszus­hoz“. Erdély magyarsága, a legteljesebb összhangban vezetőivel a legteljesebb mértékben tisztában van a szerves együttműködés rendkívüli fontosságával és a kérdések reális megítélésével, amit Teleki Béla gróf beszédében egv örökér­vényű Bocskai-idézettel világitott meg: „a dolgot ő magát nézzük, csak a mi nemze­tünk javát és annak megmaradását, azon­kívül szók és rábeszélések minálunk sem­mit sem fognak“. Az Uj Aemzedék „Erdélyben nem a politi­zálás a fontos, hanem az építés" című cikké­ben ismerteti az Erdélyi Párt g'vülését és rész­letesen beszámol gróf Teleki Béla és Szinyei- Merse Jeno kultuszminiszter beszédéről. Az Esti Magyarország két és félhasábos cik­kében ugyancsak Teleki Béla gróf és a kul­tuszminiszter'beszédét ismertei meleg hangon. De nagyszabású cikkekben foglalkoznak az Erdélyi Párt gyűlésével a többi budapesti la­pok is, amelyek egytől-egyig kihangsúlyozzák, hogy Erdélyből olyan példamutatás hangzott ei a vasárnapi beszédek keretében, amely irányadó kell legyen egész politikai életünkre. A Pester Lloyd kéthasábas nagy cikkben emlékezik meg az Erdélyi Párt kolozsvári nagygyűlésem!. A cikk részletesen ismerteti mindazokat az okokat, amelyek miatt a párt vezetősége a nagygyűlést összehívta. Megemlé­kezik Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter és gróf Teleki Béla országos elnök beszédeiről. A Pester Lloyd beszámolója az országos elnök beszédéből a következő pontokat emeli ki. A háború az olasz fegyverletétel folytán Magyarországhoz közelebb ért. A béketárgya­láson játszandó szerepünk attól függ, hogy milyen mértékben tanúsítunk egységet és mek­kora fegyveres és lelkierővel íendelkezik az ország. A zsidókérdés — mondotta Teleki Béla gróf — harmadrangú kérdés. Ez belpolitikai, szociális és gazdasági probléma, amely nem a külpolitikai viszonyok alakulásához igazo­dik és azt az emberségesség és az igazságosság jegyében kell megoldani a nemzet érdekének szem előtt tartásával. A munkásságnak, a parasztságnak és az ér­telmiségieknek összefogása Erdélyben, nem u] gondolat. Mindössze arra kell figs elemmel lenni, hogy ez a ténykedés ne legyen idegen érdekek szolgálatába állítható. A következőkben a lap ismerteti Teleki Béla pártprogrammját: i. Az erdélyi ma­gyarság politikai, szociális gazdasági és kul­turális egységének megőrzése, z. Erdély újjá­építése a kormányzat segítségével, valamint Erdély bekapcsolása az ország vérkeringésébe. 3 Az erdélyi .szellem érvényre juttatása Ma­gyarország belső megerősítésének szolgálatá­ban és érdekében. A Deutsche Zeitung is nagy cikkben foglal­kozik az Erdélyi Párt gyűlésével. „A háború közelebb jött Magyarországhoz“ című cikké­ben részletesen ismerteti a nagygyűlés esemé­nyeit és bő kivonatban közli Teieki Béla gróf beszédét és ismerteti az Erdélyi Párt jövendő célkitűzéseit. Érdekes az északerdélyi románság sajtóor­gánumának, a Tribuna Ar de aluluinak cikke, amely „Az Erdélyi Párt paria menti csoport­jának tanácskozása“ főcím alatt számol be a nagy fontosságú gyűlésekről. A román lap cik­kének alcíme a következő: „Gróf leleki Béla expozéja: Magyarorszag a hehe érdekében há­zon áldozatot, amtkoi elfogadta a bécsi dön­tést:' A Tribuna Teleki Béla grói beszédéből kiemeli azt a részt, amelyben az Érdélvi Párt országos elnöke nég) pontban összegezte a magyar nemzet nagy céljait. Szósz érint közli a román lap Telek; Béla gróf beszédének azu

Next

/
Thumbnails
Contents