Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-13 / 182. szám
A történeti igazság nyomában (Két uj könyv Erdély történetéről *) Nem szorul bővebb fejtegetésre az a kérdés, bogy miért van szükségünk Erdély történetesek az oknyomozó történettudomány módsze- ieivel való minél teljesebb és minél pontosabb. s a legjelentéktélenebbnek látszó részletre its kiterjedő feldolgozásira. Semmiesetre sem azért, hogy előre kiagyalt, eredetileg talán tudományos szorgoskodásból fakadt, utóbb azonban más kívánalmak szolgálatába szegődött, de a tudományos buvárlattól és módszertől mindenesetre Idegen szempon tokhoz hoz záigazitsuk tőrténetkütatásunk eredményeit. Az elfogulatlan és a tudományoson kivül semmiféle más szemponthoz nem alkalmazkodó magyar és nemzetközt tudományosság mái- úgyis tisztázta Erdély történetének nagy és alapvető kedéseit. Éppen a bizonyos vonatkozásainál fogva „kényes“ kérdésekben helyezkedtek nemzetközi tudományos fórumok is a magyar történészek álláspontjára nem egyszer. Erről az oldalról tehát semmiféle gyanakvásnak nem lehet helye. Mindössze arról lehet szó, hogy ha már amugyis birtokon belül vagyunk, miért ne aknázzuk ki ezt a helyzetet. illetve miért ne kutassuk fel és tegyük a magyarság minden egyes egyede és a kérdés iránt érdeklődő külföld számára elemi ismereti anyaggá annak a történeti fejlődésnek folyamatát — a jelen esetben az erdélyiét —, amely a kezdet kezdetétől már amugyis mellettünk szól. Ilyen gondolatoktól eltelve lapozunk Hor-, vátb Jenőnek, a kiváló történésznek és diplomáciai történésznek a Danv.bia kiadásában megjelent uj németnyelvű erdélyi történet- könyvében. Teljes és- kimerítő ismertetéséra azonban aligha vállalkoznatank egyetlen cikkben, ezért kizárólag csak két kérdést- — mint amelyeknek kiemelésére az eddig: szerzőktől eltérően Horváth különös súlyt helyei — kívánunk kiragadni. Az egyik a románság, a másik Erdély állam jogi helyzetének kérdése, Mindkettő, de főként az utóbbi különben is a szerző feldolgozási módjainál fogva üjszerücn vonul végig a könyvön. Az is tény, hogy az ellenkező oldalon is e két kérdésben akarnak cgyetmást elvitatni, s igy az ezekre vonatkozó tudományos megállapítások és értékelések döntő fontosságúak. Erdélynek a magyar honfoglalás előtti állapotáról szólva a szerző megállapítja, hogy némely történetkutató a székelyeket és a románokat tartja Erdély őslakóinak. A székelyek azonban magyarok, s mint olyanok, csakis a magyarokkal jöhettek be. A honfoglaláskor a magyarság bolgárokat talált Erdély földién, amelyen a románságnak nyoma sem volt, a bár a római telepes és dák leszármazás tana éppen ezt akarta bizonyítani, mint tudjuk, sikertelenül. Pedig a birtoklási Igényt is ezen az alapon tartják fenn. E tételt folytatva, azonban azt is megemlíti a szerző, hogy na már a román történészek közül is többen feladták ezt a nézetet. így Jorga Miklós utolsó dolgoztainak némely helyén nem tekinti valóságnak az eddigi meséket, s a magyar állam fontosságát a kérdés kapcsán előtérbe helyezi. Giurescu pedig megírja, hogy az erdélyi dák-rómaiak, s a Balkán-félszigetről be-, vándorolt románok között nincsen hid. Bevándorlásuk a 13. században kezdődött meg, de a szazad vegén már oly kevesen voltak, hogy III. Endre 1293-ban arra adott parancsot, hogy valamennyiüket egyik királyi birtokára kell letelepíteni. Erdélynek sohasem volt meg az áll am jogi különállása, hangsúlyozza a szerző, megszakítás nélkül a magyar koronához tartozott s ákik ezzel szemben az erdélyi országgyűlésekkel érvelnek, azoknak 1 elhívja figyelmét arra. hogy ezek sohasem voltak külön országgyűlések, nem volt külön csak erdélyi jellegük. Ilyen volt az az országgyűlés is, amelyet a. fennebb említett időpont után két évvel hivott egybe III. Endre, s amelyen a „három nemzet“ kiküldöttei vettek részt. A románságot ekkor még egészen elenyésző száma miatt sem hívhatta meg. de társadalmi szervezetlensége miatt sem. A „nemzet“ szó alatt ugyanis akkor szervezett társadalmat értettek és nem mast. Többek között tehát ezért is helytelen az az állítás, hogy az „unió trium mationum" a románság ellen irányult volna. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a románság bevándorlását annakidején miért nem akadályozták meg. erre a történész azt feleli: Elorvátország, Szevoia, Moldva s a Havasalföld államjogi kapcsolatban volt Magyarországgal, s igy semmi e>k nem volt arra, hogy a saját „életteréből* menekülők előtt elzárja az utat. Az^ önálló Erdély sem voit áüamjogilag önálló. A török hatalom éket verhetett a Habsburgok és a Szapoiyaiak közé, de nem vert eket Magyarország és Erdély közé. Sokan esnek abba n tevedesbe. hogy a speyerf szerződésben először említett erdélyi fejedelemséget Magyarországtól külön váltnak tekintik, ^ Eugen Horváth: Die Geechichte Siebenbürgens. — Danubia—Budapest—(Leipzig) -vlilano. j : László Gáldi: Siebenbürgen im Aufbau der ngari-schec Kultur. — Danubia Verlag. Budapest—Leipzig—Milano. holott a szerződés legfontosabb pontja kimondja, hogy a fejedelem a magyar király felségjoga alá helyezi magát. Így maradt meg es maradt fenn változatlanul minden időben a magyar állam szuverénitásáwak oszthatatlansága. Erre szolgál klasszikus bizonyítékul még egy másik eset. Amikor a magyar király 1645-ben az erdélyi fejedelemmel szerződésre lép, az utóbbinak le kell mondani külföldi szövetségeseiről. Ez is a magyar király szuverenitásának teljes elismerését jelenti az erdél-yi fejedelem részéről. így 1691-ben is nem a magyar államhoz, hanem a magyar királyhoz tért vissza Erdély. Az előbbitől ugyanis sohasem volt elválasztva. A transz'ilvánizmus sem jelentett ezért soha különválást — mint ahogyan azt általában elkönyvelték — s nem volt más, mint a keleti országrész magyarságának erőkifejtése az egész magyar nemzet érdekében. Mihály vajda hódítását is úgy tekintik bizonyos oldalon, mint Erdély „elcsatolását“. Az igazság ezzel szemben az, hogy Mihály Rudolfnak vette el Erdélyt, az általa összehívott országgyűlésen, a nemeseket nem a maga, hanem a Rudolf nevére eskette fel, s végül ] igy is nevezte magát: Havasalföld vajdája és a „német császár“ erdélyi kormányzója. Bizonyság erre az is, hogy amikor az udvar már nem akarta többé Mihály kényuri cselekedeteiért a felelősséget vállalni, Bastaval megszáliatta Erdélyt. A magyar király tehát ekkor is Erdélyt a magyar állam egy részének és Mihályt helytartójának tekintette. Még egy kiragadott bizonyíték e tétel igazolására: az erdélyi „államot“ a külföldi kormányzati kancelláriákban is, mint a magyar állam részét tartották nyilván. A bécsi kormányzat mindenkor gondoskodott is arról, hogy a magyar király szuverénitása alatt álló területen kialakult fejdelemeséget a külföldi hatalmik ne L ismerjék el külön, önálló államnak. Horváth Jenő uj szempontok szerint készült, számos ismeretlen adalékot tartalmazó, de legfőképpen! ujjáértékeléseinél fogva kiváló könyve, napjaink Erdélyről szóló történetírásának kiváló és időszerű eredménye. , + Gálái László uj könyve az európai nyilvánosság számára foglalja össze Erdély szerepét és: jelentőségét az egyetemes magyar kultúra felépítésében. Szempontjait és feldolgozásának módszerét tehát a szükségképpen Kevésbé tájékozódni nem magyar olvasóközönséghez iga- j zitja. Célja, hogy felhívja a figyelmet azokra i a tényekre és tényezőkre, amelyek az áltudo- j mánvos propaganda látszat-igazságaival szem- | ben kézzelfoghatóan bizonyítják a magyar j anyaország és Erdély történetének és müve- ; lődésének elszakíthatatlan, szerves összefüggő- ! seiből adódó egvségét. Ebben a gondol'atrendben az ismert alap- j tétel és kiindulási pont igy hangzik: Erdély j önmagában is zárt egysége ellenére integrális | része a Kárpátok félkörivétől bezárt Magyar- i országnak, amelytől sem történetileg, sem mü- j velődésileg, sem geopolitikailag, de semmilyen más elv alapján elválasztani: nem lehet. A szerző a román stílus és gótika, a re naissance és reformáció, végül a barokk es a felvilágosodás prizmáin keresztül iejti ki tárgyát, amelyet Erdély a magyar kultúra egységében» c. utolsó fejezetében összegez. Könyvének legfőbb érdeme, hogy az európai kultúrkörhöz tartozandóságnak egyben- ismérvéül is tekintett nagy és alapvető áramlatok és jegyek köré úgy csoportosítja Erdély történeti és művelődési fejlődését, hogy a nem magyar olvasó valósággal szemléltető oktatásban részesül a tárgyból. Az ismerős fonál révén a fejtegetésekben foglaltak könnyen válnak ismeretének elemeivé. A törtenetileg nem vitás, de ezvéb szempontból kényesnek tartott problémák — mint például a dákoromani/mus eredete és „pályafutása“ — tárgyalásában pedig felhasználja a legújabb kutatások eredményeit is, s igv nem egyszer a kérdés alaposabb ismerőjének is sikerül újat mondania. Erdélynek az európai román stílusban és gótikában való szellemtörténetileg kidolgozott részvételét a gyulafehérvári székesegyház, illetve a kolozsvári Szent Mihály-templom, mint alapvető jegy és szimbólum köré csoportosítja, külön tekintettel azokra a sajátosságokra. amelyekkel Erdély e világérzésben es művészetben megnyilvánuló áramlatokat módosította. Az összefüggések — európai-ma- gyár-erdélyi — rendjét világosan domborítja ki Gáldi. Így ismeri fel, hogy az erdélyi fejedelemség olasz művelődés felé táéjkozódása mögött az anyaország mély latinsága buzdított. A protestáns korszak messze kiható mü- veltséglerjesztése és viszonylagos hitelvi türel- messége pedig egyedül ebben a sajátos es művelődési összefüggést rendben termelődhetett ki. A feldolgozásnak ezzel a módszerével a szerző plasztikusan állirja elénk és teszi érthetővé, hogy az erdélyi renaissance, az önálló Erdély nemzeti fejedelmeinek kora nemcsak a politikában» emelkedhetett' európai tényezővé, hanem létrehozta a kultúrának azt a szintézisét, amelyben a katolicizmus és protestantizmus humanizmus és népi nyelvű irodalom, gótika és renaissance, jellegzetesen erdélyi jegyekkel elkeverődött egységgé vált. A barokk és a felvilágosodás korában különösen kiteljesedett Erdély kulturális- missziója. Egy kezdődő kultúra — a román — éb- lesztője és támogatója lett, s hatása döntő volt és marad a Kárpátokon tuli térségre nézve is Erdély legnemesebb hagyományai szellemében ezt a szerepét a mult század folyamán is betöltötte. Ma pedig ..azzal a tudattal, hogy történeti küldetését jól töltötte be, uj útra lépett az erdélyi magyarság: békésen kivan együttélni a szászokkal és a románokkal, minden nyelven és minden téren biztosítja a szabad szellemi fejlődést, s gondja van arra is, hogy Frdély örökre megmaradjon annak, ami volt; Magyarország keleti bástyája, s az európai civilizáció nagy délkeleti fellegvára". Gáldi László összefoglalása kiváló mintája az idegen nyelven irt magyarságismereti mm veknek. SZABÓ ISTVÁN. Ma kezdődik Kolozsváron a leventék üveg gyűjtése Fogadjuk szívesen a hazafias kötelességet teljesítő leventéket KOLOZSVÁR, augusztus 13. Jelentettük már, hogy augusztus 14—18-a között üveggyüjtő leventék járják végig a várost, hogy a lakásokban található különböző üvegek összeszedésével enyhítsenek az üveghiányon, ami honvédelmi érdekeket is érint, mert sokszor a katonaságnak szánt fontos gyógyszereket sem tudják idejében rendeltetési helyükre juttatni megfelelő üvegek hiányában. De nemcsak ezen a téren, hanem az ipar sok területén érzik az üvegek hiányát s ezért határozták el; hogy a papir, ócskavas és gu.migyüjtés mintájára, országos üveg- gyüjtésU rendeznek. Ha a padlásokon,' kamrákban felhasználatlanul porosodó sokszázezer, vagy millió üveg előkerül és visszajut a gazdasági körforgásba, egy csapásra megoldódik az országos üvegmizéria. A gyűjtés lebonyolításával a Leventék Gazdasági Szövetkezetét bízták meg. Kolozsváron szombaton indulnak el a leventék s minden utcát, minden házat felkeresnek. Bármilyen üveget elfogadnak, a legapróbbaktól a nagyobbakig, bármilyen célt is szolgált az annakidején. A közönségnek semmit sem kell tennie az üvegekkel, nem kell kimosnia, a leventék úgy, ahogy vannak, veszik át azokat. Nincs olyan háztartás, ahol ne lennének félredobott üvegek. Mindenkinek tudnia kell, hogy fontos közérdeknek tesz eleget, amikor ezeket átadja a leventéknek. Kolozsváron már az előbbi leventegyüj- tések alkalmával is nagyon szép eredmények voltak, valószínű, hogy az üveg- gyüjtésből is derekasan kiveszi részét a város lakossága. A gyűjtés szombaton reggel kezdődik s szerdán fejeződik be. Fogadja mindenki szívesen a leventéket s adja át nekik a számára amugyis használhatatlan üvegeket. fi Földbiro’irendezés Pénzügyi Letnnyolitására fiiakul! Szövetkezet szerepe az érd? yi romín házhely rendezés revízióit ban KOLOZSVÁR, augusztus 13. A vissza- 1 csatolt .'keletmagyarországi és erdélyi ré- j székén a román megszállás idején végrehajtott földbirtokpolitikai rendelkezések felülvizsgálata során a földművelésügyi kormányzat fontos lépést tett, amennyiben legutóbb kiadta a románok által házhelyek céljaira annakidején igénybevett és kiosztott, de a folyó évi julius hó 3-ig be nem épített és rendeltetésszerűen fel S — nem használt ingatlanok szerzésének hatálytalanítására, visszajuttatására, illetve továbbjuttatására vonatkozó alapvető rendeleteket. A minisztérium a szövetkezetnek a visszacsatolt területen végzett birtok poli-» tikai munkáját méltányolta azzal, hogy ennek a nagyarányú akciónak a lebonyolítását fontos részeiben a szövetkezetre bízta. Ennek következtében a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet fogja nemcsak a juttatottakat birtokba vezetni s az ezzel kapcsolatos összes munkálatokat elvégezni, hanem ő intézni fogja a rendeletek alapján fizetésre kötelezettek tartozásainalz kiszámítását, nyilvántartásált és beszedését, illetve behajtását is. Ugysrántén a szövetkezet fogja kifizetni a birtokvesztŐk, illetve- a kisajátítást szenvedettek részére esetleg megállapítandó ellenértéket. Az említett újabb feladatokat a szövetkezetnek dr. Szuchy László igazgató-főügyész és dr. Barna György igazgatóhelyettes vezetése alatt álló földbirtpkren- dezési főosztálya irányítja. A munkálatokat pedig a helyes decentralizáció elvének megfelelően, — a szövetkezetnek erdélyi kirendeltsége fogja végezni, amely a Kolozsvárt. Unió-utca 13. szám alatti s az utóbbi hónapokban célszerűen átépített és berendezett uj helyiségében működve, támogatja a földművelésügyi minisztérium erdélyi földbirtokpolitikai főosztályának. dr. vitéz Nyiredy Géza miniszteri tanácsos vezetésével folytatott kormányzati munkáját. A szövetkezet erdélyi kirendeltségét jelenleg Nagy Károly cégiegyző-osztályvezető és dr. Rákóczit Béla cégjegyző-főügyészhelyettes vezetik. Ülést tartott a 38 tagú bizottság BUDAPEST, augusztus 13. (MTI.) A 36 tagú országos honvédelmi bizottság augusztus 12-én délelőtt 11 órakor vitéz Jánky Kocsárd elnöklete alatt ülést tartott. Vitéz Csicseri-Rónav István előadó ismertette a városi anvakönyvvezeíőhe- lyettesek képesítési kellékeiről szóló rendeletet. A rendeletet vitéz Makray Lajos képviselő felszólalása, valamint a belügyminiszternek erre adott válasza után a bizottság egyhangúlag tudomásul vette. Utána az előadó ismertette a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló törvény hatálya alá eső ingatlanhoz- tartozó állatállomány és holt felszerelés forgalmának korlátozása tárgyában kiadott rendeletet. A rendeletekhez vitéz Imrédy Béla, vitéz Jaross Andor, vitéz Makray Lajos bizottsági tagok szóltak hozzá. A felszólaló bizottsági tagoknak a földművelésügyi miniszter részletesen válaszolt, majd a miniszter válasza után ezt a rendeletet is tudomásul vették. Augusztusban nyílik meg az ország első munkás szállója BUDAPEST, augusztus 13. A lakásínség leküzdése komoly problémát jelentett Csepelen és hónapokig folytak tárgyalások, hogy miként lehetne segíteni. A tárgyalások során vetődött fel, hogy a községben működő gyárak siessenek a hatóságok segítségére s részben családi munkásházak, részben pedig egy nagy befogadóképességű munkásszálló létesítésével enyhítsenek a lakásínségen. A csepeli Weisz Manfréd-gyár rövidesen hozzákezdett egy ötszáz személyt befogadó munkásszálló építéséhez. A szálló építkezése az elmúlt napokban befejezést nyert. A feltételek szerint a Weisz Manfréd-gyár minden régi szak-, gép-, vagy segédmunkása kérheti a szállóban való felvételét, ha nőtlen, vagy családja 10 kilométeren kivül lakik. A szállodában a heti lakbér 8.40 pengő. A földszinten az egyik teremben elektromosan hűtött vasszekrényeket helyeztek el. amelyekbe a lakók az ennivalóikat eltehetik. A másik teremben elektromos tűzhelyeken főzhetik a munkások ebédieiket. vacsorájukat 5 egy ajtóval tovább hideg-meleg vízzel ellátott moso- gatóhelviség áll a munkások rendelkezésére. Külön tekepálya, ebédlőszobák napközben adiák meg a szórakozás lehetőségét, de emellett borbélvmühelv. kis kórház, ápolóbzemélvzettel egvütt. továbbá üveggel fedett napozók szolgállak a munkásszálló lakóinak a kényelmét. Mindenkinek fontos a most megjelent legújabb nyári vasúti menetrend (Yasuii Útmutató Menetrendkönjrv kiadóhivatalának kiadás.) Kaph ató az Ára 2 pengő. „Ellenzék“ könyvesboltban
