Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-02 / 172. szám

5 f’Kühijenek ®^an szakembereket közénk, akik a székely jövendő kérdését tanulmányozzák!“ Látogatás a fürészgyári sz ékely munkások között ellenzér HfiflHOHIi: ff üopái&!iÉ kert woriete .gusztus havi bőmTamilsora. Az idény leglátványosabb számai: Décsy eddig még nem látott akrobatikus szárnak ______ Pintér Duó Kolozsvár kedvencM, harmadszor prolongálva. Fehér Erzsébet, a budapesti Arizona Páldor Stefi karakter táncosnő. ______ Suzy és Nick, a ragyogó fiatal táncospár. Ezenkívül a kellemes „Japán“ gorlök. rag ogó sztárja. A tánczenét a híres és hangulatos Lammert—Balogh négyes szol Altatja. MgrWK1. .wraWBWKlHi A kert varieté helyisége egész nap nyiíva. Műsor kezdete 9 órakor. Asztalrendelés. Te'efon : 27—87. kely kisgazda-munkás —, megragadjuk az al­kalmat és megkérjük: irja meg, hogy külv.e- nek közénk olyan embereket, akik ezt a kér­dést teljes felelősséggel tanulmányozzák. Min­den székely faluban sok hozzám hasonló ember akadna, aki házát és szüleitől örökök földjét szívesen-'eladná s a befolyt vételárból máshol, megfelelő segítséggel, földet vásárolná. Itthon levegőhöz jutnának a falvak s céltudatos se­gítséggel, amit évente becsületesen torleszte- nénk, mi is jobb körülmények közé kerülnénk Végső fokon nagy nemzeti’ célokat szolgál­nánk. Itt is feltűnik a gyárvezető alakja. A be­szélgetés abbamarad. Magasra lendülnek a fa- huzó csákányok. Rendeltetési helyére gördül a rönk... A rönköt fuvarozó kocsi tolása köz­ben kedvesen búcsút intenek székely atyámf’.ai. A fürészcsarnok felé megyünk. A gépek fülsiketítő robajjal dolgoznak. A munkások hajszátpontossággal mozognak. Minden helyte­len mozdulat szerencsétlenséget idézhet elő. Jól tudják ezt az emberek Seholsem vigyáznak jobban egymásra, mint itt. Itt, ahol rönkfel­dolgozás közben nagy nemzetgazdasági kérdé­seket boncolnak az agyak s keresik, hogy le­hetne jobban megélni egyesek s az egész nem­zetnek . . Gondolkoznak azon, hogy lehetne elindítani minden magyarok szempontjából annyira fon­tos futószőnyeget, a nagy, szétválaszthatatlan, örök időkre szóló találkozó felé? FERENCZ GYÁRFÁS. Tilos káuéhésakbmn és cukrászdákban temskávéi kiszolgálni Kolozsvár polgármestere az alábbi rendeletet adta ki: A julius—augusztus hó­napokban előforduló legelőkiszáradás az idén is apadást idézett elő a tejtermelés­ben, amelynek következtében az Anya- és Csecsemővédő Intézetnél és a Zöldke­resztes Tejakciónál a tejellátásban zavarok keletkeztek. Az ebből eredő felmérhe­tetlen közegészségügyi veszélyek megelőzése céljából elrendelem, hogy minden kávéház és cukrászda 1943 augusztus hó 1-től további intézkedésig köteles egész­napi tejellátmányát az Anya- és Csecsemővédő Intézetnek (Honvéd-utca 31.) át­adni. Ettől az időponttól kezdődőleg tilos a kávéházakban és cukrászdákban tejes­kávét kiszolgáltatni, vagy tejet feldolgozni. Aki a fenti rendelkezést nem tartja be, vagy kijátssza, az 1941. évi X. te.-be ütköző közellátást veszélyeztető cselekményt követ el. Döntött a kúria a kolozsvári közellátási hivatal megtévedt tisztviselőjének bűn­perében CSÍKSZEREDA, augusztus 2. Reggel 6 óra. A füréizgyári gépész meghúzza a gőzsip szele­pét. Messze rikolt a hang. A 1 ürcsz.sárnak előtt „füstölő“ munkások ^szempulantas alatt elfoglalják helyüket. A gatteres, !tóa-ireszes, tönkölő, rönkkocsis, deszkahordó, gyalulok, elosztók, válogatók mind a helyükön vannak. I ürészport, „mosztot“ hordó 14—tó éves gyerekek vállukon gurtnikkal hatalmas ládá­kat cipelnek. A gépész benyomja a gőzgép indító karját, sisteregve, hatalmas gőzfelhő csap ki a gép­ből, pöfög, szuszog, aztán egyenletes sziszegést hallat a gép. Teljes erővel indul a munka. Egyszerre lendülnek a karok, mozdul a fahu­7.0 csákány, igazodik célirányos nyomásra a rönk. A bütülőtől a kész deszkarakás tetején dolgozó munkásig mindenki egységesen, pon­tos beosztással dolgozik. Itt szempillantásra sem lehet lemaradni, munkát elhalasztani. Gépek parancsolnak az embernek. Tolvaj módjára lessük az alkalmat, mikor, kit csíphetnénk el egy pillanatra. A pincele­járathoz húzódunk. „Mosztos"-gycreket vo­nunk félre: — Mióta dolgozol a gyárba? — Idestova másfél esztendeje — hangzik a válasz. S hogy miért ilyen: fiatalon?! Heten vagyunk testvérek. Segítenünk kell édesapánk­nak. Én a mosztosládát akasztottam a nya­kamba, kisebbik bátyám cándrát hord. a na­gyobbik mar rönköl. Valamit csinálni kell, amikor az egész világ dolgozik, harcol küzd, verekszik a megálhetőségért. „MESTEREMBER AKAROK LENNI!“ — Mindég moszthordásból akarsz meg­élni? — érdeklődünk. — Azt mán nem! — feleli s. okos szemei elpuszicathatatlan élniakará.stól csillognak. — Mesterember akarok lenni. Látja, mennyi deszka van itt? A fűrész folvton-foly- vást menyen. Egyre többet beszálnek a na­gyok arról, hogy kár ezt a sok deszkát csak úgy elengedni innen. Fel kellene dolgozni. Ládát, butöi t, ablakot, ajtót, faszerszámot kellene csinálni belőle. Én még most mosztot hordok, de aztán asztalos leszek ... A társam már „keményebb“ mesterséget választott. Ko­vács, vaj lakatos akar lenni. Megpróbáljuk maiképpen az életet, met nezzen sze' fel az ódáiba! Erőst vékon pántikába szagatták a fődet. Sokan vagyunk testvérek. Mü mán azt a kicsit, amin édesapámék kénlódnak, nem tuggyuk hova szaggatni. így osztán az egyik a gyalut, másik a kalapácsot, harmadik egye­bet vaiaszt. Egyik társunk eppen tennap sze­gődött bé vaj négy esztendőre abba a ma­lomba. Mónár lesz belőle . .. — Osztán többet ne kérdezősködjék az ur, mert megveret. Ott van az üzemvezető ur s még levon a bérünkből ... Feleletet sem várva, nagy ládát cipelve, el- viharzanak a legénykék. A RÖNKÖK BIRODALMÁBAN... Rönkök között ballagunk. Fűrészek, erdők, deszka, bútorgyár jár az eszünkbe. Igazat kell adnunk a moszthordó gyermeknek. Fel­dolgozva, összehasonlíthatatlanul nagyobb gaz­dasági eredménye lehetne elérni a fával. Sok­kal több embert magasabb életszinen tudna eltartani a roncsaiban is hatalmas értéket képviselő erdő . . . Éles, figyelmeztető hang terít magunkhoz. Rönktéri munkások szemre­hányóan néznek rám. — Gondolkozni jobb helyet is találhatott volna az ur — hangzik az udvariasnak éppen nem mondható figyelmeztetés. — Itt ki kell nyitni a szemet, met könnyen megüti a fa s osztán mehet, ha. tud . . . —- Nem kell azért olyan komolyan venni a dolgot — legyintek. Ugylátszik, sok dolguk ■van. — Azt éppen nem mondhatjuk — elegye­dik szóba egyik nyilttekintetü fiatal székely. Az erdőik nagyrészét el gazdálkodtak annak­idején a románok. Ami még van, azzal bi­zony túlságosan sokra nem megyünk. Napról- napra világosabbá válik előttünk, hogy leg­biztosabb és legállandobb kenyérkeseret a föle.I. Ebből kéne megélni, ha lehetne. De hogy? ^ — Meg kell művelni jobban — vetjük közbe. — Ebbe osztán tökéletesen igaza van-. Meg kell művelni a földet, akinek "van. Mi azon­ban, akik itt kenlódunk a gyárba, sokan ta­KOLOZSVÁR, augusztus 2. Hosszas tárgyalás után a Kúria 3 évi fegyházban állapította meg Lázok Ferencnek, a ko­lozsvári közellátási hivatal megtévedt tisztviselőjének büntetését. Bűntársát, Rozenberg Jenőt 2 és félévi fegyházra ítélte. Lázok Ferenc nagyarányú közélel­mezési visszaélést követett el még a mult év májusában Rozenberg Jenő segítségé­vel, aki egyik helybeli péküzlet kihordója volt, a kolozsvári vendéglőkben és füszer- kareskedőknél helyezte el a feketén szer­zett kenyeret, aki viszont Lázoktól kapta a kenyér- és lisztutalványokat. A mult év októberében a kolozsvári törvényszék hármas büntetőtanácsa felelősségre vonta a megtévedt tisztviselőt és közokirathami- sitás miatt 3 évi fegyházra és 8 esztendei jogvesztésre, Rozenberg Jenőt pedig 2 és félévi fegyházbüntetésre ítélte. Fellebbe­zés folytán került az ügy az Ítélőtábla elé. Az ítélőtábla Lázok Ferenc büntetését hatévi fegyházra és tízévi jogvesztésre, a Rozenberg Jenőét pedig négyesztendei fegyházra és ugyancsak tízévi jogvesztés­re emelte. Erre való tekintettel Lázokot akkor le is tartóztatták. A többiekre ki­szabott törvényszéki ítélet jogerőssé vált. Az elitéltek védői a bűnösség megálla­pítása, a íúiriősités és a büntetés enyhíté­se miatt a másodfokú Ítélet ellen is fel­lebbeztek. Legfelsőbb fokon a Kúria nem­régiben döntött a már második éve húzó­dó bünperben s annak Ítéletét Szenczei József törvényszéki elnökhelyettes elnök­lésével a kolozsvári törvényszéki szüneti tanácsa hirdette ki. A kihirdetett ítélet szerint a Kúria köz­szükségleti cikk jogellenes felhasználásá­nak, bűntetteként bírálta el Lázok Ferenc és társa büncselekrríényét. Lázok Ferenc büntetését ezért háromévi fegyházban és tízévi jogvesztésben, a Rozenberg Jenőét pedig — szintén a törvényszéki ítélethez hasonlóan — két és félévi fegyházban és tízévi jogvesztésben állapította meg. PÁRTÉRTEKE ?LETET TARTOTT KOLOZSBORSÁN, BÁDOGON ÉS KIDÉ KÖZSÉGÉÉ.N AZ ERDÉLYI P RT KOLOZSVÁR, augusztus 2. Vita Sándor országgyűlési képviselő Gallus Viktor felsőházi tag, az Erdélyi Párt kolozsme- gyei tagozatának elnöke és Orbay Ferenc párttitkár vasárnap a párt kolozsborsai tagozatát látogatták meg, ahol pártérte­kezletet tartottak. Az értekezleten a ko- lozsgyalui és csomafái magyarság vezetői is megjelentek. A termelés időszerű kér­désein kivül főleg egy kulturház építésé­nek kérdését és az arra rászoruló nincste­len magyar családok megsegítésének le­hetőségét beszélték meg. A kevés föld nem nyújt megfelelő megélhetési lehető­séget ezen a vidéken a magyarságnak és igy ez jelentős részben városokba vándo­rol, hogy itt keressen elhelyezkedést. A kolozsborsai értekezlet után Bádog és Kidé községeket látogatták meg, ahol pártértekezlet keretében a legelőkérdés és állattartás kérdései mellett ugyancsak az elvándorlás kérdése került megvitatásra. Éssakerdélyi napló DÉSEN a vármegyei Népjóléti Szövetkezet tejcsarnokot nyitott, ahol tej, aludttej, sajt kapható és ahol a nagyközönség falatozhat. A tejszövetkezet ugy’anakkor központi gyűjtőhe­lye a tej és tejtermék beszolgáltató kisgazdák­nak. BESZTERCE-NASZÓD VÁRMEGYE 213 kis magyar gyermekét nyaraltatja az Országos Magyar Gyermeknyaraltatási mozgalom leg­szebb helyein. A GYÜMÖLCS TÜLMAGAS ÁRA egész Északerdély lakosságát foglalkoztatja, mert Désen, Szamosujváron, Besztercén úgy a ba­rack, mint a dinnye és alma olyan magasáru, amit a közpolgár képtelen megfizetni. Kolozs­váron feleakkora az ára a gyümölcsnek, mint Désen, vagy Besztercén. A gyümölcs ma ki­mondottan néptáplálék és a kormány felhívá­sokban ismerteti a lakossággal a gyümölcs nagy tápértékét. Éppen ezért a közellátási hatóságok kellene közbelépjenek, mert Észak- erdélyben az idén gyönyörű a gyümölcster­més és ezért a magas ár indokolatlan. AZ ÉSZAKERDÉLYI VAROSOKAT utób­bi hónapokban egymásután keresik fel bizo­nyos képügynökök, akik „kiállításokat“ ren­deznek a magukkal hozott képekből, amik vagy egyszerű hamisítványok, másolatok, vagy pedig tehetségtelen tucatmunkák. A képeket díszes csillogó keretbe foglalják és a hozzá nem értő polgárságot kedvező részletfizetéssel ugrasszák be a vásárba s igy >oo—600 pen­gőket kapnak értéktelen vászondarabokért. Különösen Dóst szerencséltetik az igen kitű­nően iizletező ügynökök. Kolozsvár város polgármestere nemrégiben éppen azért hívta össze az erdélyi festőket, hogy tömörítse a- hivatásos művészeket és az ilyen visszaélők ellen fel tudjanak lépni. Ad­dig is arra volna szükség, hogy a helyi ható­ságok ne engedélyezzék az ilyen „tárlatokat“, amik egyrészt a tényleges festőművészek tehet­ségének ártanak, másrészt pedig a magyar pikturáról keltenek hamis fosaimat. RÖVIDESEN MEGJELENIK BORBÉLY ANDOR t CIMU KÖNYVE. ÁRA S PENGŐ M EG RE N D EL HE TÖ A Z „E S T 1 L A P“ KIADÓHIVATALÁBAN Nyelvűnk véd MINDENKIT MEGTANÍT A HELYES MAGYAR FOGALMAZÁSRA láttunk születni s a családi birtokból az ősz-> tczkodásnál kicsi jutott. Kicsi jódból sok embernek kevés jut. Ezen már semmiféle tu­domány nem segít. Nézzen csak körül a ba­tárba. Kicsikék és soványak a földek. Nehe­zen lehet ezekből megélni. Pedig mi megmű­veljük a földet. Még kapás rozsot is vetet­tünk. KÜZDELEM A MEGÉLHETÉSÉRT — Hogy milyen a kapás rozs? Sorba, gyé­ren vettük s osztán megkapásuk a rozsot. Sokkal jobb minőségű és összehasonlithatat- lanabbul több termést hozott a föld. Tarlót törünk, rendszeresen foragtjuk, trágyázzuk a földet, de akármit csinálunk, a szabályon nem tudunk változtatni: kicsi földön kevés ga­bona terem. Olyan valóság ez, amin a föld jelenlegi tudományos állása nem segk. — Mit gondol, mit kéne csinálni? — kér­dezzük. — Évek óta gondolkozunk ezen — hang­zik a válasz. — Arra az álláspontra jutot­tunk, hogy terméketlennek minősített terüle­teinket is ki kellene használni. Szakemberekre volna szükségünk, kik megfelelő kísérletezés után megállapítanák: használható-e a föld es mire? Gyümölcsösök létesítésére, méhészetek meghonosítására volna szükségünk. — Lehető leggyorsabb intézkedések várnak reánk állattenyésztés terén: — folytatja a ke­vés föld miatt fürészgyárba kényszeritett szé­kely munkás. — Valamiből meg kell élnünk. Céltudatos legelőtiszti tás és kasz.Tó javítással ezen a téren még mindig igen. jelentős ered­ményeket érhetünk el. Az állatfajták nemesíté­sét, rendszeres tejgazdaságnak, esetleg húsfel­dolgozó üzemnek kellene követnie. — Jól elgondolt célok megvalósítása megol­dana mindent? — Szó sincs róla. Jól látjuk és tudjuk ezt is —* hangzik a felelet. — A mult sokmin­denre megtanított. Ez az embertelen sors gon­dolkozásra késztetett. Tudjuk, hogy fizikai és szellemi teljesítőképességünk végső határáig kell elmennünk, ha emberhez illő életmódot aka­runk biztosítani magunknak és jövőt építeni gyermekeinknek. Öntudatosan vállaljuk ezt a munkát. Megvalósításához azonban, hogy kor­szerű kifejezéssel éljek, „élettérre'- van szük­ségünk. Földre, ahol élhetünk. — Ha már itt van — folytatja a meglepő értelmességgel és tájékozottsággal beszélő szé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents