Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-30 / 195. szám

í 0 I 3 augusztus 3 0. ELLENZÉK Erdélyi kötelesség Harmadszor kezdenek hullani a falevelek. Egy boldog és andalító ősz emlékezése szakad fel hálával, hű­séggel és hódolottal a szivünkben, melynek egyik fele mégis és mind­addig odaát marad. A második bécsi döntés évfordulóját ünnepeljük ma, felszabadulásunk boldog emlékün­nepét, amelyre csak a határtalan öröm és a határtalan szeretet érzé­sével emlékezhetünk. 'De úgy véljük ina, a harmadik évfordulón, mégis egyébről kell beszélnünk, mint az Örömről. Arról kell beszélnünk, hogy váj­jon méltóaknak bizonyuitunk-e mindahhoz a reménységhez, amit hozzánk fűztek? Vájjon elég erősek, tiszták, becsületesek voltunk-e, úgy, ahogy azt tőlünk elvárták s ahogy azt tőlünk joggál várták el. Vájjon adtunk-e annyit, amennyit kaptunk s adtunk-e sokkal többet annál, mert igy kellett volna hogy legyen! Egy nép figyelt reánk és megváltást várt tőlünk. Egy kicsiny, háttérbe szorí­tott, az Alföld némaságába gyűrött reménytelen nép, minden reménysé­ge mi voltunk, erdélyiek. Tőlünk, az erdélyi kisebbségi magyaroktól vár­ták a világtörténelem kisebbségébe szorult magyarok a felszabadulást azáltal, hogy bennünket felszabadí­tottak. Mert mindenütt kisebbségben éltek a magyarok! Az erőtadó, Krisz­tusban hívővé tevő, keresztet büsz­kén hordozni tudó, megtartó és meg­erősítő kisebbségben! S mi, akik egyek voltunk itt huszonkét megtip- ró, de megtartó esztendőn keresztül, zálogai voltunk minden magyar sze­mében az igazi és teljes felszabadu­lásnak. Annak a felszabadulásnak, amely jóváfeszi apáink bűneit és he- tedizigleni büntetés helyett meghoz csátást hirdet hetediziglen. Az uj, szakad, ismét magyar, s a magyar­nál magyarabb élet letéteményesei és hordozói voltunk mi erdélyiek minden magyarok szemében, akiktől az igazi megváltást, az igazi megúju­lást, az igazi magyar életet várták. Súlyosan és felelősséggel mered reánk a kérdés: eleget tettünk-e mindannak, amit a sors reánk sza­bott és feladatul tűzött mielénk?! A bécsi döntés harmadik évfordu­lóján, úgy gondolom, nem sallangos magyarkodással kell ünnepelnünk azt, amit a sors ökléből számunkra kicsikartak a trianoni magyarok. Ne borítsa zászlóerdő a visszatért Fél- erdélyt, és ne üvöltözzenek semmit­mondó szavakat a mindig tapsra kész tömeg közepette az alkalmi szó­nokok. A magunk felé fordulás, az elmélyülés, a számvetés napja kell hogy legyen ez. Nap, amelyen aláza­tos és hivő lélekkel tesszük rovásra azt, hogy mit cselekedtünk meg a cselekednivalókból és mit nem cse­lekedtünk mindabból, amit végre kellett volna hajtanunk. Ezen a na­pon meg kell hogy szűnjön közöt­tünk ismét az „alul és felül“, meg kell hogy szűnjön a „jobb és bal“, meg kell hogy szűnjön mindaz, ami a felszabadulás mámorában mint öl­döklő méreg jutott mibelénk és fel­élesztette a rég kihunyt és elham­vadt bűnöket. Ezen a napon csak magyarok szabad hogy legyünk! Minden különbség nélkül. Ezen a na­pon ájtatosan boruljunk térdre kato­likusok és protestánsok egyaránt az Ur színe előtt, hálát adva azért, hogy vagyunk és magyarok lehetünk. Égő lélekkel és szeretetünk soha el n^Sn múló izzásával gondoljunk azokra a magyarokra, anyánkra, apádra, testvérünkre, táíiájb av/tr'/ L[j <t'< ‘míVuluí intíriy* ivjfuW műt re szesülheitek a mi örömünkkjen.. És gondoljunk arra, hogy milyen ki- csinyhitüek, gonoszok, hálátlanok voltunk, amikor a na^y mámorból történt kijózanodás után szemünk elé raktuk a kritika pápaszemét, azon át figyeltük ayi országot, amely az Isten mérhetetlen kegyelméből is­mét a mienk left. Szégyenkezzünk ezen a napon Szavaink miatt, ame­lyeket mondtunk és gondolataink miatt, amelyeket gondoltunk. háljunk tiszta és világos szemmel lát­ni nemcsak a nagyvilágban, hanem a magunk kicsiny világában is, ami, tudom, sokkal nehezebb. És vegyük észre, hogy mennyit segített rajtunk három esztendő alatt az ország és lássuk be, hogy ha egyeseken nem is segíthetett úgy, ahogy az vágyódó álmokban előiratott, segitett az égé* szen! Magyarok vagyunk ma, biztos és szép haza fiai, ragyogó múlttal a hátunk megett s fénylő jövendővel mielőttünk! Miért csüggedjünk, mi­ért kifogásoljunk tehát? A pillanat keserűsége, a meg nem értett vagy félreértett vágyak tora fájdalmakat okoz, tudomI De hinni kell önma­gunkban, a jövendőnkben, az eg*sz magyarság erejében s abban, hogy nem vagyunk ezen a földön hiába- valóak! Huszonkét esztendő kisebb­ségi szenvedését a háború szenvedé­sei váltották fel. De amig huszonkét esztendő alatt szenvedtünk azért, hogy mélységesen igaz'magyarokká lehessünk, most azért szenvedünk, hogy Magyarország Magyarországgá lehessen! S van-e ezért vájjon elkép­zelhetően elég szenvedés? Ezen a na­pon, a boldog visszatérés harmadik év­fordulóján, gondolom és akarom, hogy minden magyar ilyenformán elmél­kedjék. Emelje fel az Isten előtti alá­zatosság az emberi méltóság legtete­jére, és alázatosan, önmaga hibái előtt emelkedjék fel a nemzet és az ország nagyságáért. Úgy gondolom, a mai napnak számunkra, erdélyi magyarok számára ez az üzenet. Boris bolgár király négy napig tartó fáj­dalomteli betegség után 1943 augusztus 28-án délután a szófiai királyi palotában elhunyt. A könyörtelen halál akkor ragadta el az uralkodót, amikor Bulgária történelmé­nek sorsdöntő napjait éli. A bolgár népre sza­kadt tragikus szerencsétlenség ellenség és ba­rát figyelmét Szófia felé fordítja s a világ egy pillanatra felülemelkedik az ádáz har­cokon s mélységes együttérzését fejezi ki a megpróbált királyi család és a bolgár nép iránt. Bulgária elsősorban a nagy államférfit és a nagy katonát gyászolja az elhunytban. Gyászolja azt az államférfit, aki egy szét- züllött, meggyalázott örökséget vett át, a neuillyi békeszerződés gyászos hagyatékát, aki összefogta minden bolgár erejét és tev kétségét az igazságtalanságok jóvátételére s akinek következetes és céltudatos munkája Bulgária reintegrálódását eredményezte. Gyá­szolja a bolgár nép Déldobrudzsa felszabadí­tóját, Macedónia és Trácia visszahóditóját és a bolgár állam újjáépítőjét. Siratja a nagy­vonalú diplomatát, aki a balkáni diplomácia zűrzavarában megtalálta azt az utat, amely a bolgár nemzeti törekvések betetőzéséhez ve­zetett. Siratja a férfit és az egész embert. A királyi palota körül néma megindulással szo­rongó tömeg emlékezik a fenségesen egyszerű emberre, a szegények támogatójára, az eleset­tek pártfogójára, a munka megbecsülőjére és a lovagiasság példaképére. Fekete lobogókkal vonták be a középületeket, fekete zászlók lengenek minden kis bolgár faluban s az ál­tala oly játékos kedvvel szeretett bolgár mozdonyok orrán is fekete zászlócskát len­get a szél. Felidézi a nép a régi történeteket, amelyek egyenkint mutatják Boris király fe­jedelmien emberi jellemét. A Szent Sándor székesegyház nagyharangja szombat délután óta megszakítás nélkül gyászt kongat és c gyász szavát hirdeti a temetés órájáig. Bulgáriával együtt egész Európa gyászol. Gyászol a magyar nép is, amely az elhunyt­ban igaz, őszinte barátját veszítette el. Olyan őszinte barátot, aki a magyarságot meg arra is méltónak találta, hogy nyelvét megtanulja. Ezekben a?, tragikus napokban a magyar nép együttérzése sé részvétele a bol­gár nemzeti fájdalomban olyan spontán, mint amennyire őszinte a bolgár—magyar hagyo­mányos barátság. II. Simeon az uj bolgár cár Szófiából jelenti az MTI: Filov minisz­terelnök szombaton este 8 órakor rádión a bolgár néphez intézett proklamációban bejelentette, hogy Boris király szombaton délután 4 óra 22 perckor rövid betegség után visszaadta lelkét teremtőjének. Filov miniszterelnök rádiószózatában bejelentette, (hogy az elhunyt uralkodó fiát — aki 1937 január 16-án született — II. Simeon néven Bulgária cárjává kiál­tották ki. Kiskorúsága idején régensta- nács vezeti az ügyeket. A Boris király elhunytát bejelentő proklamáció után a következő kiáltványt közölték a bolgár néppel: Bolgárok! Ma, 1943 augusztus 28-án a trónörökös Simeon, Tirnovo hercege királyi őfensé­ge, Bulgária szemefénye és reménysége, az alkotmány 34. szakasza értelmében II. Simeon névvel a bolgár trónra lépett. Az alkotmány 151. szakasza alapján a régen- si és rendelkezéséig a minisztertanács ve­szi át Bulgária vezetését. E pillanatban valamennyi bolgárt felszólítunk, hogy még szorosabban tömörüljön a királyi trón körül, hogy Bulgária boldog jövőjé­be vetett hittel és Istenbe vetett biza­lommal tovább haladjunk a megkezdett utón. A kiáltvány végül méltatja II. Simeon bolgár királyt és a bolgár népet. Boris cár élete Az elhunyt bolgár Uralkodó Szófiában 1894 január 30-án Férdinánd bolgár cár és Mária Lujza Bourbon-pármai herceg­nő házasságából 'született. A világhábo­rúban a bolgár seregek főparancsnoka volt és amikor a déli front felbomlása után az összeomlás, valamint atyjának az 6 javára történő lemondása bekövetke­zett, elfoghatta a bolgár trónt. Uralkodá­sának elpFó éveiben a lázas bolgár belpo­litikai élet hangulata több ellene irányult terrcurtiselekményben mutatkozott meg, anarchista merénylők törtek életére, de valamennyi merényletből szerencsésen ipegmenekült. 1930 október 24-én vette nőül Giovanma hercegnőt, az olasz királyi pár leányát. Az esküvő Assisiben folyt le a Szent Ferenc kolostorban. A csurgó eső ellenére ember­ezrek várakoztak a felséges házaspárra. Esküvő után Boris király és hitvesének első útja Assisi Szent Ferenc sírjához ve­zetett. Amikor hazatért Bulgária, Manolas ál­lomás közelében ismeretlen tettesek me­rényletet követtek el az udvari vonat el­len. Rálőttek a vonatra, egy testőr súlyo­son meg is sebesült, de a királyi pár sér­tetlen maradt. A sajnálatos eset nagy óvatosságra intette a karhatalmat. Végig őrszemek ügyelték a pályatestet s nagy gonddal zajlott le a szófiai bevonulás. A székesegyház élőt hatalmas bolgár stílusú diszkapu állott, amelyen a követ­kező felírás volt olvasható: „Üdv a királyi párnak, boldogságtok ”rO- , alattvalóitoknak öröme lesz.“ 1931-ben Európaszerte nagy feltűnést keltett az a nemes elhatározása, hogy kétharmadára szállította le a királyi cl- villistát, amely az akkori pénzértékelés szerint 80 ezen pengőre rúgott s a világ legkisebb udvari költségvetése volt. Az­óta is az uralkodói kiadások csak az álta­lános árviszonyokhoz képest emelkedtek. A cárról köztudomású, hogy mint mű­szakilag képzett férfiú többször vezette az udvari vonatot. Szakemberek megál- lapitása szerint a felséges- műkedvelő mozdonyvezető kitűnő szakavatottságról tét bizonyságot. Atyjától örökölt magyarszeretete ab­ban is megnyilvánult, hogy elsajátította a magyar nyelvét. De személyes rokon- szenvén túl hiven ügyelt arra, hogy kor­mányai mindenkor buzgón ápolják a ha­gyományos magyar-bolgár barátságot. Ez éppen az év elején több gazdasági és kul­turális ténykedésben jutott kifejezésre. Emlékezhetünk arra, hogy nemrégiben magyar irócsoport járta be Bulgáriát, amelyről minden beszámoló, mint a józan államvezetés országáról emlékezett meg. S ezt a bölcsességet Boris király ural­kodása jelentette. Nehéz bánat tölti el a bolgár népet Szófiából jelenti az MTI: A Nemzet­közi Tájékoztató Iroda jelenti: Nehéz szavakat találni a bolgár nép ér­zelmeinek ecsetelésére, amióta Filov mi­niszterelnök a rádión keresztül közölte a cár halálát. A hír egész Bulgáriát meg­rázta. Szerte az országban nehéz bánat tölti cl a bolgár falvakat és városok la­kóinak szivét. A bolgár nép ebben az órá­ban különösen megemlékezik arról, bogy, elhunyt királya bölcs politikájával a lojg^ n élyebb ájulásból ismét tekintélyes nép­pé tette. Minden bolgár arra gondol most, hogy, a cár olyan időben vette át a kormány­zást, amikor az ország egy vesztett há­ború után a földön hevert és meg volt fosztva minden politikai és népi remény­től. III. Boris cár személyi arca mély gyö­keret eresztett a bolgár városok és falvak lakóinak leikébe. Ritkán tudott uralkodó olyan szabadon mozogni népének köré­ben, mint éppen az elhunyt Boris cár*. A bolgár régenstanács bárom tagját a Szob- ranje választja meg Szófiából jelenti a DNR: A bolgár sajtó vasárnap közölte a bolgár al­kotmány ama cikkelyeit, amelyek a cár halála esetén, a trón-öröklést. és ot kormányzótanácsot szabályozzák. A 25. cikkely: Ha a király nagykő-* rusága előtt lép trónra, nagykorúsá­gának betöltéséig kormányzótaná­csot és gyámokat kell kijelölni. 27. cikkely: A kormányzótanács három kormányzóból áll, akiket a nagy szobranje választ meg. 29. cikkely: A kormányzótanács tagjai lehetnek a miniszterelnök és a legfelsőbb törvényszék tagjai, vagy olyan személyek, akik ezeket a tiszt­ségeket már betöltötték korábban és ha nem követtek el semmi törvény-* ellenességet. 32. cikkely: A kiskorú cár nevelé­sét és javainak igazgatását az özvegy királynéra és a gyámokra bizzák. Az utóbbiakat a minisztertanács nevezi ki a királynéval való egyetértésben, 33. cikkely: A kormányzótanács tagjai nem lehetnek egyszersmind a kiskorú cár gyámjai is. Az olasz nép részvéte Rómából jelentik: A Stefani-inofia; Boris bolgár cár elhunyta alkalmá­ból a többi között ezeket Írja: Boris cárnak a mostani nemzetközi ellen­tétek közepette sikerült minden ne­hézséget legyőznie és országában, olyan politikát folytatnia, amely né­pe érdekeinek megfelelt. Boris cár halála Olaszországban mély részvé­tet keltett. Az olasz nép, amely a bolgár néppel ura lkod óh a zi és szorosi bará.ti kapcsolatokkal fűződik egybe, testvéri részt vesz a súlyos veszte­ségből, amely most Bulgáriát érte. Hitler részvéttávirata Á «Führer Filov bolgár miniszter­elnökhöz a következő táviratot in­tézte: „Kegyelmes Uram! Boris király Őfelsége elhunyta alkalmából a saját, magam és a német nép szívből jöVö részvétét küldöm. Tudom, hogy ural­kodójának az ő történelmi küldetésé­ben, amelyet végzett, hü tanácsadója; volt és önnel együtt átérzem azt a súlyos veszteséget, ami Bulgáriát ér­te. Kérem, fejezze ki részvétem a bol­gár királyi minisztertanácsnak is.“ Az olasz király és császár rendele­tére az olasz udvar háromhavi gvászt tart III. Boris bolgár király­ért. Boris bolgár cár elhunyta alkalmá­ból a Führer a cár özvegyéhez rész* véttáviratot intézett. A pápa együttérzése Mint a Vatikánból jelentik, . XIL Plus pápa részvétét nyilvánitortá a bolgár kormánynak a bolgár király halála alkalmából. Göring birodalmi tábornagy és Rib- bentrop birodalmi külügyminiszter Boris király elhunyta a ka Imából táviratban fejezte ki részvétét az öz­vegy királynénak, Cirill hercegnek és Filov miniszterelnöknek. Göring* a (Szobrain jenak is rész vét táv iratot küldött.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents