Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-02 / 172. szám

»Mi csak a magunkttozta és a mi külön törvényeink szerint élhetünk!“ — mondotta a debreceni szabadegyetem megnyitásán Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter —l>r. Pataky Tibor miniszter- elnökségi államtitkár a nemzetiségi politika irányelveiről mondott beszédet DEBRECEN, augusztus 2. (MTI.) A nyári egyetemet vasárnap dél­előtt nyitották meg ünnepélyesen. A kormány részéről résztvett a meg­nyitáson Antal István dr. nemzetvé­delmi propaga nd amini sz bér is. Ilaendel Vilmos rektor megnyiitoja. után Fáy István kultuszminisz.tériu- mi államtitkár szólalt fel. Beszédé­ben rámutatott arra, hogy bár Európa nyugati keresztény kultúrájáért századokon át vé­rünkkel áldoztunk, ezek a viharos századok nem rendíthették meg elszánt helytállásunkat. A ma­gyarság elpusztíthatatlan életerő­vel, felemelt fejjel hordozta sorsát és a nagy tragédiák után mindig újjászületett, mert erényei, kultúrája állandó fel­emelkedésre késztették. Ezután Antal István dr. nemzetvé­delmi pi opaganda.miniszt.er szólalt feil: Rámutatott beszédében arrai, bogy a magyarság mind földrajzi elhe­lyezkedésével, mind népi közössé­gével összekötő és kiegyenlítő sze­redet töltött be kelet és nyugat kö­zött. A magyar kultúra ennélfogva nem jelenti sem keletet, sem nyugatot, hanem a kettőt együtt. A jövőben is az lesz a küldetése, hogy kiegyenlítő és egyensúlyozó szerep legyen a ke­letről nyugatra és a nyugatról ke­letre áramló eszmeáramlal-ok között. — Soha nagyobb szükség nem volt mélyebb, öntudatosabb és igazabb magyarságra, mint ezekben a válsá­gos napokban, amikor nemzeti tör­ténelmünk talán legsúlyosabb meg­próbáltatásait éljük — mondotta a miniszter. — Ezek felett úrrá kell lennünk mindenáron, mert ettől függ jelenünk és jövőnk is egyaránt. Európa és a világ számára csak ad­dig jelentünk értéket, mig az euró­pai népek lelki kincseinek a magunk részéről biftosltott állományát saját­ságos magyar értékekkel gazdagon megőrizzük, mégpedig úgy egyéni, mint közösségi vonatkozásban. — Elismerjük minden más nép cagyéni és közösségi életberendezke­dését, értékét és magasrendűségét, de mi csak a magunkhozta és a mi külön törvényeink szerint élhetünk és csak addig élhetünk, amíg igy élünk. . A miniszter a továbbiakban hang­sai lyozta, hogy a nemzetvédelmi programnak különös jelentősége van napjainkban. A BELSŐ FRONTON MÉG CSAK FEL SEM SZ4BAP MERÜLNI A NEHÉZSÉ­GEKNEK — Számunkra életkérdés — mon- doirta —, hogy a belső magyar front minden körülmények között szilár­dan és épségben álljon és soha egyetlen pillanatra meg ne lazuljon. Erős és törhetetlen meggyőződésem, — hangsúlyozta a miniszter —, hogy a külső íront is le fogja győzni az át­meneti nehézségeket, amelyek min­den háború természetes velejárói, de a belső fronton még csak fel sem szabad merülni nehézségeknek. Sú­lyos példa áll előttünk: 1918 példája. 1918-ban egy világ omlott össze kö­rülöttünk, De ha megtartottuk volna lélekjelenlétünket, és erőinknek csu­pán egy morzsáját a jelentéktelen és alacsony rendű erőkkel szemben, nem lett volnii Trianon és elmaradt volna mindaz, ami Trianon után kö­vetkezett. A jövőben nem lesz igy, mindez másodszor nem ismétlődhe­tik meg. És, hogy valóban meg ne ismétlődjék, azon dolgozik ma min­őién számo.tt.evő tényezője az ország­nak. Azon dolgozunk, hogy minél jobban megy előre a háború, annál több és jobb magyar erő álljon rém del k ezesre. PATAKY TIBOR ÁLLAMTITKÁR: MEGÉRTŐ NEMZETISÉGI POLI­TIKÁT FOLYTATUNK A miniszter nagy tetszéssel foga­dott beszéd-e után Pataky Tibor dr. miniszterelnökségi államtitkár szer latit fel. Hangsúlyozta, hogy a magunk fajtájához való tHrh®- tetlen hűség, a kemény, guineas magyarságunk mellett megértő nemzetiségi pehűikát folytatunk. Ennek elengedhetetlen feltétele azonban, hogy a magyar haza másajku fiai megértést tanúsítsanak és kifejezzék az államhoz való ra- gaszkodásukat és hűségüket. A mi S KOLOZSVÁR, augusztus 2. A tü- [ zelőanyagbeszerzési nehézségekre ! való tekintettel polgármesteri rende­let értelmében 1943 julius hó 15-től kezdődőleg a kolozsvári tüzelő­anyagnagykereskedők címére érke­ző tüzelőanyagnak 50 százalékát át kell adják a Közellátási Hivatal, el­ZILAH, augusztus 2. Az Erdélyi Párt zilahi tagozatának intézőbizottsága beszá­molót tartott. A megbeszélést Köblös Endre zilahi pártelnök nyitotta meg s fel­kérte az intézőbizottság tagjait, hogy leg­alább havonként egy-egy ülést tartsanak, majd dr. Bölöni Zoltán képviselő ismer­tette az Erdélyi Párt eddigi tevékenysé­gét. A társadalmi kérdések fejtegetésével kapcsolatban dr. Bölöni Zoltán képviselő kijelentette, hogy azok a kormány intéz­kedései folytán biztosítva lesznek. Ezért felkér minden magyar embert, hogjt tel­jes odaadással támogassa a kormányt, mert a mai küzdelmes időkben nem birá­különleges viszonyaink közepette nemzetiségi politikánk alapja az erős magyarság és az erős, függet­len magyar állam. Ennek a célnak munkáíásában ki kell, hogy ve­gyék részüket a nem magyarajku honfitársaink is, mert az erős, füg­getlen magyar állam az ő boldogu­lásuknak éppúgy feltétele n.dnt minekünk. ITa mi elnyomtuk voílna az ezer éven át ide beköltözött, idegeneket, mint ahogyan ezt iánk fogják, akkor ma még hírmondója sem lenne a nem­zetiségeknek. Az államtitkár beszéde után .Tules Brevié, Franciaország' magyarorszá­gi követe szólalt fel. osztója által a ^kiskereskedőknek. A Közellátási Hivatal a rendelet kijátszásának megakadályozása vé­gett figyelmezteti a tüzifanagykeres- kedőket a rendelet szigorú betartá­sára, mert ellenkező esetben a vé­tőkkel szemben a legszigorúbban fog eljárni. latra, hanem az idők parancsainak végre­hajtására van szükség. Sok társadalmi kérdés van még megoldatlan, mely az if­jú nemzedékre vár. Az ifjú nemzedéket kellő nevelésben kell részesíteni. Az Erdélyi Párt tagjai — mondotta dr. Bölöni Zoltán képviselő — kötelességük­nek érzik teljes erejükkel támogatni a magvar kormányt, amely hivatva van le­rakni az uj szociális Magyarország alap­köveit. ' A beszámolót Szász ’Árpád Wesselényi- kollégiumi igazgató és Erdélyi Sándor ke­reskedő felszólalásai követték. Végül Köblös Endre, a zilahi tagozat elnöke mondott záróbeszédet. AZ ELERHETETLENJAPAN [Ausztráliában és az Egyesült Államokban egyre szaporodnak azok a figyelmeztető hangok, amelyek Ja­pán egyre növekvő ha­talmi súlyára utalnak. Amerikai statisztiku­sok kiszámították, hogy a japánok a birtokuk­ban lévő természeti kincsek kiaknázásával gazdasági és hábo­rús teljesítőképességü­ket annyira fokozhat­ják, hogy az az angol, amerikai és szovjet­orosz háborús poten­ciált együttvéve is fe­lülmúlja. Japán rész­ről már rámutattak ar­ra, hogy szükség ese­tén Japán száz évig is tudna háborút viselni. A délcsendesóceáni szigeteknél vívott szí­vós állóharcok minden­esetre bebizonyították, hogy a jelenlegi mód­szerekkel lehetetlenség a japánoknak komoly veszteségeket oko2ni. A szövetségesek ezért azon törik újab­ban a fejüket, hogy miképpen támadhat nák meg a japán anyaországot. Egyetlen alkalommal sikerült egy amerikai bomba zó köteléknek a csekianoi (kínai) repülő­terekről kiindulva a japán fővárosra és környékére néhány bombát dobni. Japán ellenrendszabályai hamarosan véget vetettek annak a lehetőségnek, hogy ezt a tá­madást az amerikaiak megismételjék. A tenger felől nem lehet Japánt észrevétle­nül megközelíteni. Az ellenséges repülőgé gang aha jóknak többezer mérföldes utat kell megtenniük olyan vizeken, amelyek Japán ellenőrzés alatt állnak. A szövetsé­gesek ezért a Szovjetunióra gondoltak, melynek távolkeleti repülőtereiről, különö- sen Wladiwosztokból, könyen el lehetne érni a japán szigeteket. A szőrijét itteni repülőtereinek az angolszászok részére való átengedése azonban japán—orosz há­borút vonna maga után, de a szovjetnek semmi kedve sincs a távolkeleten második frontot létesíteni. Ilyen körülmények között kénytelenek az angolszászok beérni azzal a hm reménységgel, hogy egyszer csak eljön az ideje annak, hogy minden erőt osszpontositva támadják meg Japánt. De azok a népek, amelyek napról-napra nehezebb pénzügyi es gazdasági terheket viselnek, türelmetlenül kérdezik hoqv mikor jón el ez az idő. A Kolozsvárra érkező famennyiség 50 százalékát kiskereskedőknek osztják szét Az Erdélyi Párt zilahi tagozatának: beszámolója Tl&sti tnwuUlc Meg hazai szemmel nézve és mérve is min­den oiyan szűk Pesten, hogy jó ha felt kíván­kozol he tudja fogadni. Áll ez mindenekelőtt a partfürdőkre, a különféle látványosságokra, de az ét termekre is, nem beszelve a közlekedés alkalmatosságairól. Kezdjük mindjárt a part- fürdőknél, amelyek a tömegek. szükséglétét volnának hivatva kielégítem. Nos, tekintélyes tömegek férnek be, de sokkal nagyobb a száma, azoknak, akik ebben a tikkasztó, fojtó kániku­lában sem juthatnak néhány órára üdüléshez. Még ádáz közelharc árán sem. Pedig hihe­tetlenül elkeseredet közelharc folyik a strand- pénztárak előtt különösen a kara reggeli és a déli órákban. Öklöző férfiak fogvicsontása és sikoltozó nők szolgáltatják a kísérőzenét ezek­hez a nap-nap után ismétlődő jelenetekhez, amelyek bizony kissé megingatják a „Buda­pest fürdőváros‘‘ jelmondatba vetett bizalmun­kat. Ah az oka ennek a helyzetnek- A hirte­len s csak a közelmutban is az országnagyob­bodással megnövekedőt4 főváros valamennyi fürdőjét és part fürdőjét a reális szükségletűéi jóval kisebbre méretezték. Egy előrelátó vá­rospolitika a maga idejében nem nagy áldo­zattal megelőzhette volna ennek az állapotnak bekövetkeztét. Ezt a helyzetet súlyosbítja még egy antiszociális intézkedés; vasárnap és ün­nepnapokon jelentős összeggel drágábbak a fürdőjegyek, s a kisembert még ez is gátolja a korszerű testedzés, az egészséges nyári örö­mök élvezetében. C<f.k azt nem tudjuk, miért beszélünk annyit szociális politikáról, a jogos tömegigények korszerű kielégítésének utján tett, elő haladásunkról?, m A kávéházak — minden ellenkező értesülés­sel szemben — valójában elnéptelenedtek a pa­razita razziák után. Nem dúlnak ádáz bridzs- és kártyacsaták. A szigeti Casinoban bánatosan mutat a pincér a kártyázok számára fenntar­tott térségre. Üres, még a székeket is elhord­ták. A fogyasztóközönség is lassan ritkul, vágy rendeléseiben igénytelenebbé válik a szá- moiólap bevezetése óta. ■ Állítólag a háborús állapottal van összefügg gésben a színházak, mozik s mmdennmü lát­ványossági helyek állandó tulzsuf oltsága. En­nek a nagy látványossági konjunktívának ter­mészetesen a színvonal adja meg az árát. El a minden körülmény közt minden „cikk'c Akel, minek törjük magunkat azért a fránya ,,mű­vészetért/“ Azért a tucatnyi kelekótya és sznob kritikusért? A közönség iiél — igy gondolkoz­nak a derek direktorok, s bizony a jó közön­ség valósággal falja estéről-estére a színházak­nak csak felerészben értékes, a moziknak meg teljességgel ludbőröztetően silány előadásait. Annak" ellenére, hogy a magyar filmgyártás kérdése, vagy még inkább csődje tengeri ki-, gyóvá dagadt már a fővárosi sajtóban is. Mindkét oldalon álló sajtóban nap-nap után hasábos cikkek menny dörögnek, fenyegetőz­nek és követelnek, ankétokat sürgetnek, „nem­zeti szégyenről“ beszélnek, de minden hiába. Az üzletes szellemű gyártókat sokkal kemé­nyebb fából faragták, mintsem meg lehetne hajlítani őket. A tömegek esküsznek a magyar, filmnek elkeresztelt csinálmányokra, mert egy­szerűen nincs más. Háborús pszihózts volna?) Szó sincs róla. Semmi sem indokolja, hogy» háborúban mért nem lehetne művészetért lel­kesedni? m A pesti utóidénynek mindössze két művészi eseménye volt, Pirandello Elat szerep keres egy szerzőt című darabjának a Vigszm-házban és Ibsen Rosmersholm-jának a Madách Színház­ban való előadása. A Margitszigeti szabadtéri színpadon Leisár időt állóan szép operettjét játsszák nagy közönségsikerrel. Sajnos, a balet­tet nem számítva, sokkal hatásosabb és érté­kesebb volt a tavalyi, a Bécsi keringő előadása. Szólaltunk kell még a Fővárosi Operettszin- házban szinrekerült Egy boldog pesti nyárról. Milyen volt? Az utolsó felvonást menekülés- szerűen kellett otthagyni. A zaj miatt. A zene­kar rikoítozott, a rezesbanda bömbölt, a társu­lat énekelt és mókázott egyszerre, a vadító szí­nekben pompázó színpad pedig forgott. Szó sincs róla, hasonlított a milleniumi időkhöz. Boldogságot azonban nem volt. Legfeljebb pesti, , i i .* a U r V ÜAj.’i  \ I k 3 Á & ti 'tr\ zái L V 1 1 ír i f A » A M T ,/v ,1 Jr yl a te t. cl-í .« v a y f r 4 .; B aar « £i jjh a JA»» Á£ L\ tr\ ü a A * ’ ^ '* I 1 j Ál ki % 'P . f » i A, h \ r ţ / « it* 1A ’ t ,/•*,'/ tr a jg f *. * tkf ,»jr t i'bnr’. A ß , * Alr / T m ke jri > ’iíf ? » or ß fi t? Jg- a 1 at it p 1 A ' iV' a / <ű t? 1 f < A < 1 * 'ij J » or Ár p t a* 'iof* a n u y V w, v l ő ül *0' 3 V*, s te /. .iü HTV J /'á r- n P^’ f s a » I w' . é cí tat 19/ <s í, j? te/ or p k’ aí í *n éj 11 ■ *JY i 1 ’ i ' iü v. vi,*, a-? bibi1 <•11 Sa ot » n » Iv w ít ^ ,v jy y ’ •’* f ' ITl J í k' * * 'ől A ». v »apAuí jM 'J í * 1 V.. . .r v Lu* IV .VA 1 1 r

Next

/
Thumbnails
Contents