Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-28 / 194. szám

19Í3 aognsztns

ELLEWZ**

9

Jsiiî -'® ttos fieaoşfij

r aßyfo ’^xnÍBj '.Ynérn 'Lgnsg :sseX§s Mosol ® JIIov

lűsdtij

*1 as>4 lBV -ed n HA,,

£ lahí S£

» nim éinoYa

teH,,

.Í)3ygg

füsaad

t i

'Yuosa

jsgsb!

óseod

*&V s

‘ Mob bagaj Jbirlfi "BSScJ féif g

>baiaj

»dód,,

éY§„

rtgajE

sídög£m EClIfig xnoű iaoH J Dí f ííok? fSÖíd SB3fí ihsJ oatfti il e A

létfiV

YgJi

msj

üsá

gU'3

I23j

rXI3Í

ÜJ&Í

■igq

fej

ggü- I síé

ÍI9f?

9Cf*

tt&i , r 6 , BV

un

od

ds

oJ

5JÍ

yn

5V

:^í

és

§1

3S

>V

Éjjel-nappal pattogó szikrák tüzében dalgo* zott műhelyében egyes_egyedül, még a vi* tágosság is alig jutott be a szűk ajtórésen, olyan, volt, mint a ketrecbe zárt oroszlán, hatalmas, vaskos öklii,. széi-esvállu, karján kemény izmok dagadásával: egy óriás. Kard- pengéket készített ő ebben a sötét odúban, egyszerű, közönséges vasból, ami acéllá változott a keze alatt, de az ő pengéinek hire vollt messze földön, egész Anatóliában, Rumé- liában, a, határvidékeken is. Még Isztanbul- pan is fel csillogott a szeme a janicsároknak, ha valamelyik tőrön, kardon, vagy késen aiz ,Ali mester gyártmánya" pecsétet látták. Jól kiét ahhoz, hogyan kell „kettős vízzel edzeni" az acélt. Hosszú kard vagy rövid kés egyformán széttörhetetlen és erős lett az ő munkája, nyomán.

„Kettős vizzeí edzeni", titok volt ez, amit egyedül ő ismert. Segéd nélkül dolgozott, aí.ig beszélt valakivel, műhelyét sem hagyta el Zsakl nagy ritkán, egyre csak dolgozott. Asz-1 szonya nem volt, hozzátartozója, rokona sem. Idegen ezen a vidéken, alig ismert va’akit, beszé'ni sem tudott másról, mint kardokról, a vasról, acélról, a tűz erejéről. Nem alkudott senkivel sem, amennyit éppen adtak, elfogadta szónélkül. Csak háborús időkben aludt ki a tűz a műhelyében. A mühelyajtót bezárta ilyenkor s eltűnt nyom nélkül. Csak a habom Után került ismét elő. A városban mindenfélét beszéltek . ró'a. Egyik mondta: „hóhér kézből szabadult meg", másik így; „gyáva ember, visszavonul az élettől, mert meghalt azr akit szeretett".

Nagy fekete szemének büszke tekintetéből, magabizó, határozott fellépéséből, e'őkelő nyugalmából, tartózkodó modorából látszott, hogy nem mindennapi ember. De hogy ki volt? Honnan származott? Melyik vidékről, jött ide? Ki tudta volna, ezt megmondani. Az emberek szerették. Mindnyájan büszkék voltak arra, hogy i’yen hires mester lakik a városban. így beszéltek róla: „A <mi Alink!" „Ami nagy mentenünk!" „Az egész világon nincsen hozzá hasonló!" „Még a Zulfikár-kardnak is tudja s titkát!"

A hosszú Ali művész és' bűvész volt. A legvastagabb vasat is, akárcsak egy papírlapot, úgy hajlította kettőbe, megpubitotta 6 ezt nem tanu'ta senkitől sem. Ö maga jött rá, hogyan kell. Mikor tizenkét esztendő« volt, apját, a szigora, előkelő városi hivatalnokot fővesztésre ítélték. Ali árva maradt. Nagybátyja a fényűzően élő vezir vette magához és taníttatni akarta. Úgy gondolta valamelyik hivatali pályára adja, magas állásba kerüljön. Hálával kell tartoznia valakinek, ez a gondolat mély aggodalmat, sőt komoly fájdalmat okozott az érzékeny Alii lelkének. Nem akarok tartozni •senkinek sem — ismételgette. Egy éjszk'a megszökött tehát nagybátyja házából és igy lett névtelen csavargó belőle e. hegyekben és a* völgyek! körül. Városokban, falvakban csavargóit, azt sem tudta sokszor, hol jár. Erze. -Pumbáii végül is beállt egy fegyverkovácshoz. Egész Anatóliáfo-atn egy város sem akadt, ahol meg nem fordult volna. De nem hajolt meg senki akarata előtt sem. Hálával sem tartozott senkinek. Kemény, megfeszített munkával,- arcának verejtékével kereste meg a kenyeret. Sokat dolgozott, ügyeskezü emberré j vált, kevéssel beérte, igénytelen volt a végtelenségig, Mind minden feltaláló, úgy ő is a 'Beliem szent tüzével a lelkében, nem pénzért, hanem a művészetért magáért dolgozott, így tanulta meg az acélt „kettős, vízzel edzeni". Abban az időben, amikor önként hadba,- vonult, csodálatos- benső lelki megnyugvást és nemes büszkeségét érzett, amikor a janicsároknál, a spahiknál vagy az- önkéntes csapatok körében „Ali mester" munkáját hallotta dicsérni. Dolgoznia, küzdenie, alkotnia kell, úgy erezte, élete utolsó pillanatáig, hogy sok.ezer hős számára széttörhetetlen pajzso- ' •& acél tőröket készitsen, melyek a legel- tenál'óbb sisakot összetörik, nehéz, suÍyo6 kardokat, melyek átütik a páncélinget. A munkára gondolt s mosolygott közben, örömérzés lett úrrá a szivén és lelkén, mikor kalapács- ütései nyomán millió szikra pattant szét az •illőn.

Táík! Tak! lak! Tak;

Ma is igy volt, a reggeli ima óta fiz órán keresztüi dolgozott. A görbe pengét, amin dolgozott, gyakran mártogatta az üllő melletti j vizes dézsába, a tüzet élesztgette, ki ne aludjék, azt-án eltette -a kalapácsot, megtörölte forró, izzadt hom'okáf. A mecsetben esti imához hívtak. A háztetőn a fészekben buzgón kelepelf a gólya. Megmosta kezét, megtörül- közotf, ingujját leeresztette, felvette a ka. bálját é6 kilépett az utcára. Az ajtót gondosan becsukta, maga mögött. Nem zárta be, ezt eddig sem tette soha. A széles téren átsétált a mecsetig. Szegény emberek jöttek ide, a külvárosi templomba. Egyetlen kis ablaka volt csak a minaretnek az utca felé. Ott nézett ki a müezzin, hogy imára hívja a népet,

Ali belépett a mecsetbe, ott már egymás hegy én-hátán nyüzsögtek az emberek- Más napokon alig három, ma azonban az összes gyertyák égtek. Még nem fejlődtek szabályos sorokba- az imádkozok. Az ajtó mellé térdelt, anélkül, hogy fikarta volna, jól hatotta, amit -a mellette térdelők beszelnek. Megértette, hogy az esti ima előtt a mesnevi-t éneklik.

Az esti ima utam sokan kimentek a templomból, Ali nem mozdu't még. Tompa álmosságot érzett a tagjaiban. „A mesnevtre kéjt hogy figyeljek, ismét jobban érzem magam"

— gondolta. Nagy odaadással temetkezett a csodálatos daliamba, mely a lelkét átmé'egi- tetfe Rajongott mindenért, ami szép, lelke. ®ed-n: tudott a nemes örömökért, a szépségért.

A köJ4 muzsika' csodálatos <ü^je "'leit

úrrá gondolatain. Mintha tu-lvilági zene *zó't volna hozzá érthetetlen nyelven, vériét fölforrósította, mozgásba* hoztíi, mint a víz mélyéről felfelé tóduló örvény Tagjai reszkettek és remegtek és úgy volt, mintha hatalmas sóhaj törne elő a torkápó', amit nem lehet elnyomni1, visszaszorítani. Esti imáját befejezte & kiment a templomból, de nem volt, képes hazamenni még, tovább ballagott, aludni nem tudott volna úgy sem. Meleg, holdaf, csillagos nyári éjszaka volt. A Tejut egy végtelen fe’höhöz hasonlóan vonult ae ég egyik oldaláról, a másikig, aranyporral szórta tele az útját. Tovább haladt céltalanul. A tahidon mely a várost összekötötte a karámhoz vezető úttal, megállt, megtámaszkodott a korlátban. A folyó széles, medrében visszatükröződő csillagok, mint vakító tűzkövek, olyanok voltlak. A viz csobogva rohant tova. A parton, a széles végtelen mezőn pacsirták éneke', tek, Beletemetkezett a gondolataiba. Órák- hosszat állt igy, mozdulatlan. Leikéből i6méí elő-eiő tört az is-teni muzsika, -amit a templomban hallott. De hallja egyszer, valaki szól.

„Ki van ott?"

Felébredt a csodálatos álombók melybe eltemetkezett. Megfordult. A hid túlsó részén két-három árny közeledett felé. Gondolkozás nélkül válaszolt.

„Nem vagyok idegen!"

„Hát ki vagy?" ‘

„Ali..."

„Miféle Ali?"

Az árnyak közeledtek. Ahogy hoiZÉértek, megismertébi a külsejéről.

,,A hosszú Ali... Az Ali.,,"

„Te vagy az Ali mester?"

„Én lennék."

„No de mit keresel ilyen későn errefe iV „Semmit."

„Hogy érted azt, hogy' semmit?" talán a kalapácsodat a vízbe ejtetted, avagy?..."

A rendőrség eberei voltak, $kik szolgálati kőrútjukat végezték. Ali gondolkozott, mit is mondjon. Tisztességes ember inkább félhetett ezektől az emberektől, akik akár a csavargók, úgy éltek, éjszakáikat ópiumszivás- sa‘ töltötték, mint valami hazátlan, apátién járókelőtől. Valakit megtaláltak - éjszaka, nehány bottitést nem sajnáltak tőle. De Alit nem bántották. A rendőrfelügyélő igy' szólt: „Ali mester, te bizonyára megbolondultál." „Hogyhogy?"

,,Hát már öreg éjszaka van. Talán néni tudod, hogy parancsnokunk nem tűri, hogy az esti ima után kószé’jon valaki, még hozzá itt a város szélén?"

„Ezt tudom."

„Hát akkor mit keresel itt?"

„Semmit."

„Ezt nem értem/’

A hosszú Ali nem tudott elfogadhatólíb választ ,adni. A rendőrök becsületes embernek ismerték, békében hagyták, csak any- nyit kiáltottak uitána:

„Kotródj innen, ne tekeregj itt tovább!" Hazafelé indu't, azon az utón, amelyen jött. Lelkében ismét megkondultak a templomban hallott éneik hangjai. A pacsirták jókedvű vigsággal énekeltek. A távolban a karám kutyái csaholtak. Az utca néptelen volt, lé'ek sem járt seholsem A műhely előtt megállt ir_ mét. A gólya a templom tetején állt fé’lábon, mint fehér lepedőbe öltözött szellem. A mü- he'yajtó tárvanyitva állott. Ali jól em’éke.. zett, a távozásnál becsukta maga után. „Érdekes, talán a szél ereje nyitotta volna ki az ajtót?" — gondolta. Az üllőn ée kalapácson kivii’ alig volt értékes holmi a műhelyében. Ezeket talán csak nem lopta el senki, kinek lenne rájuk szüksége...

Belülről zárta be az ajtót. A rendőrök durvasága lehangolta őt. Arra gondolt, nem is igazi szabadság az, ahogy ő itt, ebben a varosban él. De a hegeykbe menjen, vagy átköltöző: n valame'yik faluba, de ott kinek dolgozzon? Hirtelen súlyos fáradtságot érzett Lámpát sem gyújtott, csak kezével tapogatózva lépett oda alacsony, medvebőrrel betakart fekvőhelyéhez, a tűzhely mellett, ki_ nyújtózkodott.

Felriadt, fe'ült. Dörömböltek ae ajtaján. Féüálmosan szólt:

„Ki az?”

„Nyisd ikd gyorsan!”

Reggelfelé járt az idő, az ajtó résein fény- csíkok világítottak be a piühelybe. Pillanatok alatt az álmosság elpárolgott a szeméből. Felugrott fekvőhe’yéről. Cipóit meg sem kereste, a zárt elhúzta 6 az egész műhelyt betöltő fényben a széles bajszu, magassipkás rpnd- őrfeJtigyelőt látta meg. Mel’ette magas janicsár kaid pb an, tőrökkel félfegyverzett fiatal rendőrök ál'tüto. Értelmetlenül nézett Ali a szokat an látogatókra, mintha csak kérdezné: „Mi történt?"

A felügyelő szólt: „Ali mester! át kell hogy kutassuk a mübe’Yedet".

„Ugyan miért?" — kérdezte meglepődve Ali.

„Ma éjszaka Budák bey karámjában rablás történt.".

„Mi közöm lenne hozzá?’

„Éppen ezért, akarjuk átkutatni a műhelyt. ’ „De mi köröm van nekem a rabláshoz?" „Ezt a pénztárcát is « te műhelyed előtt t,a. láttuk. És... Nézz csak ide, a küszöbe. Ezekre a vérfoltokra,"

A hosszú Ali meglepődve bámult a kű_ szóbbre Valóban enyérnyi piros vérfolt ter_ jeßzkedet ott.

E’gondolkozva nézte a vérfoltot, de már szólt is a niagybajuszu rendőr.

„An éjszaka pedig a hídon láttalak. Ott mit kexeifcé1 ?”

Irta:

Ötner Scyfeddin

Ne* tudott válaszolni, nem talált szarvakat. Maga elé bámult a földre.

„Mit is kerestem?” — ismételgette tanácstalanul. A felügyelő és a két segédje a műhelybe léptek. Alig értek az üllőig, már kiáltott is a felügyelő:

„Itt v$n nő” — mondotta.

Ali iß önkéntelenü’ odanézett a helyre, amit megjelölt a felügyelő Frissen nyúzott állati bőrt látott. A rendőrök 6zétteregették a bőrt, az még nedves volt, véres. Egymásra néztek a rendöröjí, aztán Alira. A felügyelő dühösen szőtt:

„A lopott pénzt hova rejtetted el?’ „Semmilyen lopott pénzről nem tudok.”

„Ne tagadj, anyit mondokl Itt van a báránybőr, már előkerült, van még egy szavad? „Nem én tettem ide a bőrt.”

„Hát akkor kicsoda, nem mondanád meg?" „Nem tudom.”

Ali $ajáttnaga védelmére nem sok mindent tudott felhozni. A rendőrpana<ncsnok elé vezették, de ott sem tudott felvilágosítást adni apró’, mit is keresett késő éjszaka a< hídon, a karám mellett. Az összes bizonyítékok, melyekkel a rendőrök előálltak, mind ellene szóltak. Budák bey ötszáz birkát adott el aznap, ennek az árát is ellopták. Két erős ember fogta vo't le és kötözte meg a pásztort. A következő napokon a pásztor azt vallotta a bíró előtt, a betörők egyike hasonlított a hosszú Alihqz. Hogy késő éjszakáig nem tért vissza a műhelyébe, hogy a bőrt a műhelyben, a pénztárcát az ajtó előtt találták meg a vér- nyom mellett, elegendő vo't, hogy Alit vádolják. Az nyakiasan tagadott, a betörésről pem tudott felvilágosítást adni. A hatóságok még azt sem tudták pontosan megállapítani, hónnap származott Ali, honnan jött. Az ítélet szerint a balkezét kellett levágni büntetésül Mikor az ítéletet hallotta, először történt meg a hosszú Ali életében, hogy elsápadt. Ajkába harapott. Más megoldás nincs, alá kell vetnie magát az Ítéletnek. Támolyogva állt fel és szólt a biróhz:

„Hagyjátok meg a kezemet, vágjátok le a fejemet!"

Ez volt az első kérése az éleiben. De az öreg biró igazságos volt.

„Nem úgy, fiam. Embert nem gyilkoltál. Ha a pásztort megölted volna, elvesztenéd a fejedet A büntetés megfelel a bűnödnek. Te csak loptál, azért kell levágni a kezedet, hogy többé ne tedd. így kívánja ezt az igazság. A szent igazság akaratának alá kell vetnünk magunkat.

A hosszú Ali keze azonban értékes volt, értékesebb talán a fejénél is. Az acélt „kettős vízzel edzeni", ezt csak ép kézzel lehetett, öokezer hősnek készített fegyvert ő, azoknak, akik most a határokon küzdenek, könv- nyü pajzsot, acélsisakokat és nehéz páncélokat egyformán, mintha, csak toliból tennének, úgy szelték ketté az ő fegyverei és mindezt a munka iránt érzett rajongásból tette, a mii iránt érzett szerei étből és megbecsülésből, nem a pénzért.

A rendőrparancsnok hivatala mellett zárták be egy szobába. Ott várta az ítélet végrehajtásának a napját. Egy szót sem szólt senkinek sem. Ha arra gondolt, hogy nyomorék kézzel nem lesz már képes a kalápáccsal az üllőre ütni, hatalmas szomorúságot érzett a a le'kére nehezedni. Tiz párát kellett volna váltságdíjul e kezéért fizetni. Akkor megmenekült volna. De pénze nem volt. Nem pénzért dolgozott,

A város lakói mélységesen sajnálták, hogv ilyen értékes embernek és nagyhírű mesternek, mint a hosszú Ali, ’evágják a kezét. Még a tegridegebb emberek előtt is borzalmasnak tetszett, hogy a rokonszenves, szorgalma®, mindenkivel szemben odaadó, erős, jószivü Ali haláláig nyomorékká váljék Mindenki szerette őt.

Ezt. az embert meg kell menteni, mondták a spáhik is egymás közt. Hiszen különleges, éles kardokat készített nekik. Hadzsi Mohamedhez fordultak, a város leggazdagabb emberéhez. Gaydag volt ez a Had'si Mohamed, de egyben fukar is. A városi piactéren volt üzlete, ancszánezéke. Gondolkozott a dologról, savanyú arcot vágott, rázta a fejét És merlhdt a 6páhik voltak a legjobb vevői, igy szólt: „mert ti így akarjátok, odaadom a kezéért a váltságdíjat, de egy feltétellel...” „Milyen feltétellel?” — kérdezték őt. % „Menjetek el hozzá és beszéljetek vele. Ha beleegyezik abba, hogy egész élele végéig ingyen nállam dolgozik...”

„Nagyon jó, nagyon' jó!"

A spáhik a. rendőrpiarancsnokhoz siettek =s elmondták a hosszú Alinak a mészáros ajánlatát Ali azt válaszolta először, hogy nem ért a mészárosmesterséghez. Nem akarta elfogadni az. ajánlatot, A spáhik biztatták:

„Csak egész ember maradsz Nem olyan nagy munka az egész. Voltál e'eget a háborúban, .a kardforgatáshoz jobban értsz, mint akárki. Megkötözött bárányt leölni, igazán gyerekjáték.”

Másnak a szolgája lenni ebben a földi életben, ma® parancsának engedelmeskedni, a tegszörnyübb szenvedés. Amikor Alj meg fiatal volt. még nagybátyjának a> jótetteit sem volt képes elv'selni. Senkinek sem akart hálával tartozni.' Elmenekült a háztól. Idegen városokban kere.ste a boldogulást Oh, bolond sors, most pedig rabszolga legyen! A spáhik mondták: A Hadzsi e’mult már hetven éves. Amikor meghal, te 6zabadda léssz. És akkor ismét kardokat csinálsz. Gondold meg, határozz!"

Azon ia napon, amikor a mészáros Hadzsi a váltságdíjat Ali kezéért a bírónak lefizette, megláncóita Alit- Úgy vitte az üzietébe. Ve_ *zeJws-íí. srmutrwa embej. volt

ez a ITadzsi. Megállás nélkül beszélt. Fukmságból nem tartott eddig segédet, vagy tan.n, lót sem Most már, hogy Ali fölött uralkodhatott, az üzlet egyik sarkába széket hozatott, még párnát is tétetett rá. Arra ül. Ali dolgozott ezuán mindent, de mindent. Reggel öt órától, a reggeli imától kezdve dolgozott A kétórányira fekvő karámba is 5 ment >* bárányokért, amelyeket aznap ki kellett mérni. Ali nyuzte ’e, darabolta fel őket, el is adta. Az esti imáig egymást érték a parancsok Ennivalót aLig kapott, kis hig levest Mint a kutyának, úgy dobta elé az ételmaradékot, ami1 nerú kellett már senkinek Éjszaka felmosta és felsurolta a műhelyt. A'ig pihent valamit, a következő reggel ismét a karámba loholt a bárányokért, még fát is vágatott vele az erdőben, vizet is hozatott vele Hadzai Még a pecegödröt a ház kentjében is Ali titotta ki.

És évekig kel'ett volna igy dolgoznia •:« küzdenie a sovány leves mellett. De cgyţy> dűl csak azt nem tudta elviselni, amikor a mészáros azt ia jót, amit ővele tett, újólag előhány la, állandóan azt hajtogatta csak: „A i, ne felejtsd el, hogy én fizettem meg a váltságdíjat kezedért, nélkülem nyomorék féreg lennél!"

Egy_két-három napon keresztül össze6Zori- tott foggal dolgozott Ali tovább. Éjszaka nem aludt, nappal futkosott ide-oda. Ura és parancsolja előtt csak újabb utasítások miatt állt meg És ismét csak egyre azt ismételgette Hadzsi, a mészáros, megnyugvássá! a hangjában:

„Én fizettem k‘i a váltságdíjat a kezedért." „Nyomorék lenné’, ha nem fizettem volna..," „Én védtem meg a> kezedet."

Ali teljesítette az összes parancsokat, oly. kor megnézte mélyenülő, komoly szemével pa- rancsolóját tetőtől-talpig, miközben az durva- szakállu, csúf arcát, vizenyős szemét savanyúan e’torzitotta, ée úgy mondta: „gond^j csak arra, hogy rabszolgám vagy!”

A hosszú Ali ha'lgaott, csak azt érezte, hogy a szive kettészakad, a tüdeje zihál, a melle forró és egyre forróbb lesz. összeszcu, ritotta. a fogait, a halántéka megdagadt. Éjszaka sem aludt cseppet sem. És nappal munkája közben, mikor a karámhoz ment, mikor a műhelyben megnyuzta a bárányokat, mikor kimérte a húst a vevőknek, arra gondolt, mindig C6ak arra gondo't: „mit tegyek?" Nem volt képes semmit sem határozni. A Mindenhatóhoz imádkozott, mekkora szerencsétlenség szakadt raj mikor büszkén és boldog megelégedéssel is élhetett volna, mint az ezelőtti időkben.

A becsületessége sem engedte azt meg, bogy elmeneküljön. Nem'tudta volna le'kiis- meretfurdalását elviselni. De elviselni azt. hogy valaki a jótéteményét, amit vele szemben tett, ismételten és; ál'andóan a szeme- közé vágja, az keserűbb és borzalmasabb volt a halálnál is az ő szemében.

Egy hoszu hete voit már, hogy Ali a Haá^ zsi Mészáros házába került. Péntek. Reggel a karámba a bárányokért, lebágta, lenyúzta őket, fe'akasztotta a húst az üzletben a karapókra, aztán az' asztalon kezdte fenni á Vastag, zsíros, fekete fenőkövön -a késeket. És egyre ismételte: „Mit tegyek?” „Mit tegyek?" Az ur nem jött még. A nagy kiseket is megfente. Mélyen beletemetkezett a gondolataiba, észre sem vette a mészáros megérintését. Hirtelenüí és váratlanul rontott rá az durv^ rekedt, barátságtalan hangjával ,,Mit csinálsz, hé!"

Ali megfordult. Az ur a sarokban ült, ott szívta a pipáját.

„Fenem a késeket."

„Te lusta fafuskó, ugyan mit csináltál seggel óta, nem mondanád meg?"

Ali nem vá’aszoit, kérdően nézett és hősi- szasan a kicsi, ravasz, kutató. hamis »remekbe A mészáros csak dühösebb lett a te, kintet súlya alatt, úgy kérdezte:”

„Ugyan mit bámulsz rám?”

Nem szólt, csak álható nézéssé’ szegez-Le szemét az emberre, aki megalázta őt, aki lustának nevezte őt, pedig ezalatt a hét aV.tí éjt nappallá téve dolgozott becsülettel. Érez* te szive dpbogó lüktetését, homlokában kattogott a vére. ajkai megremegtek és összeszorultak. Egy piTanatig tailotf ez a megrázkódtatás. Aztán a hosszú Ali kinyitotta a mét. És csodálkozott Azon, hogv kibírta egy hétig a szolgaságot. Hadzsi mészáros félrea tette a pipáját, úgy ismétette:

„Talán elfelejtetted, hogy váltságdijat fizettem a kezedért?”

„Ha nem lennék, ha nem fizettem volna, nyomorék ’ennél, mi?”

Nem vá'aszolt a hosszú Ali, csak mosoly' gott keserűen s elpirult aztán elsáppadt, n'yai! lett mint a viasz. Megragadta a legnagyobb kést, amit most fent meg éppen, kezét ré-, tette az asztalra, aztap felemelte a kést magasan, egészen magasan é3 lesújtott.

A levágott kézfejet megfogta, odadobta # mészáros elé s ezeket mondotta:

„Itt van, ezért adtad a váltságdíjat!”

A'tan a kabátja ujjáva! erősen megkötött* a karját. E’ment. ,

Hogy hova, nem tudta senki a városban, Nem tudta senki a károsban, hogv honnan jött. hogy hova ment.

MIHÁLYIT JENŐ fordítási,

UJ BÉLYEG ÜZLET ff Világvárosi választék. Szolid árak. Albumok, bélyegkellékek raktáron. HERCZEG ER- NÓNÉ bélyegkereske» dí,Dávid Feret?>u-12.

Vétel! Eladás! Cs«l ItisíöB 1G—-63.