Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-28 / 194. szám
6 Másít, amikor az egész világ, de különösen Európa érzi az angolszász profitéhség kielégítése érdekében vállalt hadműveletek, szövetségek, összeesküvések súlyát, Disraeli alakjának felidézése .talán a magyar olvasó számára is különleges tanulságokat tartogathat. 1874—1881-ig volt angol miniszterelnök. Az Earl of Beit eons fi eld, Benjamin Disraeli a következő megjegyzés kíséretében szerepel az „Encyclopaedia .FudaiGa“-ban: „Disraeíi volt a brit. Empire egyik megteremtője. Tört éli élőm szemlélete a következő alaptételen, nyugszik: „All is race!“ (Miniden a faj!)“ Apja, a Londonban megtelepedett iró, fiát 13 éves korában ki kereszt elítélte. Életrajzírója, Goodman, azonban igy ir róla: „Egész élete mélységes ragaszkodás volt a. zsidósághoz. Meggyőződését nem is titkolta, többször kijelentete: „A világ egyik fele egy zsidót imád, a- másik fele pedig egy zsidónőt.“ Másik életrajzírója, Georg Brandes igen nagyra tartja Írói munkásságát és azt állítja róla, hogy meggyőződése ellenére vált politikussá. Disraeli könyveiben a töke uralmára talál! dicsérő szavakat. Első könyvének (Vivian Grey) nagy sikere volt, megjelenése után Disraeli utazásokat tett keleten. Visszaérkezése után a londoni előkelő körökben tűnik fel. karrierje is itt kezdődik. hasonlatosan Maupassant Bei Ami-jéhez ... Hogy egy évvel ezelőtt a képviselőválasztásokon mint szélsőbaloldali munkásjelölt vett részt, arra most már senki sem emlékszik. A szalonokban a konzervatívok társaságát kereste, hozzájuk alkalmazkodott, gyengéiket hamar kiismerte, sőt regényeiben gúny tárgyává is tette. „Az ifjú herceg“ című könyvében ezeket írja: „Hogy Wigh vagyok-e, vagy Tory? — ennek nincs semmi ■fontossága, el is felejtem olykor... Úgy dolgozom, akár a színész, egyszer tragédiában, máskor vígjátékban játszom. Egyik este Wigh vagyok, másik este Tory...“ Mikor a konzerva.tivek (Toryk) hatalomra kerültek, DisraeJit ott találjuk közöttük. Az eredmény meg is van. 1837-ben Lewis képviselő, illetve a képviselő feleségének ajánláséira ő is képviselő lesz. Lewis meghal, Disraeli elveszi feleségül a nálánál tiz évvel idősebb, de rendkívül gazdag özvegyet. A magas „társaság“ most már mindenütt kegyeibe fogadja. A konzervat ivek pártjában harcok dúlnak, a pártelnök távozik. Disraeli lesz a pártelnök. Rövid idő •alatt miniszter, majd Viktória királynő kegyeltje és miniszterelnök. Disraeli az angol impériurn hatalmát és befolyását szélesítette ki. Az Encyclopaedia Judaioa azonban mintha különvéleményen lenne, igy ir: Disraeli politikáját a zsidóság érdekébe állította. A cári Oroszország balkáni befolyása ellen dolgozott, csupán azért,mert Oroszország üldözte a zsidóságot. Az 1874-i berlini kongresszuson a zsidóság védelmére kelt. Tulajdonképpen ő a cionizmus előfutárja, a zsidók Palesztinába való visszatérését akarta megvalósítani minden áron. Kettősség van ennek az embernek az életében, minden politikai és írói rnegnyi 1 vá nul érsá ban. A ,,Con ig sby‘‘ c. regényének hőse, Medina, a spanyol-zsidó pénzmágnás (a regényben iSidonia néven szerepel). Disraeli igy ir: „Európának pénzre volt szükség! és SLdonia szívesen kölcsönzött Európának. Franciaország, Ausztria, Poroszország, Oroszország — mindegyik ebes a köl-csönre. Sicloniának van pénze.“ „A zsidóknak az elkövetkező nemzedékekben még hatalmasabbnak kell lenniük irjia Disraeli. A hatalmas forradalom, mely ma Németországban tombol, a zsidóság müve. A világig egészen más erők mozgatják, mint azok az urak, akik az képzelik magukról, hogy számottevők. A faji kérdésit, nagy figyelemmel kell kisémi. Ez a kuácsa a történelemnek. ellenzék 1943 aanasztns 2 8. DISK A EL I Ezért olyan zavaros a történelemtudomány. mert olyan emberek Írják, akik nem ismerik a faji kérdés eket. A nyelv és vallás semmit sem számit, a vér, a faj a fontos.“ „Sidonia független lélek volt, gond, kotelsségérzés nélkül, hit, erkölcs, jellem nélkül... Szenvedélyek nem zaklatták. A nő játékszer volt a számára, az ember gép. Hit. haza, becsület ismeretlen fogalmak előtte." Egy politikai beszédében a következőim) mondotta Disraeli: „A mai idők államférfia nem csupán kormányokkal, császárokkal, miniszl ebekkel tárgyal, hanem titkos társaságokba), egyesületekkel is, melyeknek be kell mindenről számolni. Minden tervünket megsemmisíthetik, ha úgy akarják. Mindenütt vannak ügynökeik.akik nem riadnak vissza egy kis gyilkosságtól, ha az célhoz vezető.“ ,,Alroy“ című regényében az angol és zsidó világuralmi törekvéseket egy nevezőre akarta hozni... Más népek elnyomásáról úgy beszélt, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. A „Tanerőd“ cimti könvvhon pedig az angol felsőbb osztályok és a zsidóság egybeolvadását ajánlja, az angolokat Európa „legértékesebb népének“ nevezi, de egyben megállapítja, hogy a zsidók nélkül nagy tettekre nem képesek. A zsidóságnak kell szeri lile az angol vért felfrissítenie. (Kel is frissítői te.) A regény egy zsidóim és ogy angol főnr happyendjével végző- j diú. (Magyar földön ilyen húrokat pengetett Alexander Permit is, aki [ azonban a magyarságot akarta a zsi* j dósággal „felfrissíteni“.) Disraeli adott lendületet a keleti angol terjeszkedésnek, mint ismeretes, a zsidó érdekeket azonban mindenkor szem előtt tartotta. A világpiacok Anglia és a zsidó pénzvilág által va- ló ellenőrzése és kihasználási, ez Disraeli „ideal ambition“-ja s ez az elv vált az angol impériurn, de most már az északamerikai imperializmus alapvető tételevé is. Kortársai közül kiemeljük a nagy Thomas Gariy le jellemzését Disraeli röl : „Más halandóval össze sem hasonlítható zsidó spekuláns tartja kezében Angliát, megszedhette a lordokat, az összes partokat, úgy vezet mindenkit az orránál fogva, ahogy éppen akarja, mindnyájan, akár az álomkórosok, engedelmeskednek. De megérdemeljük ezt és megérdemeljük azt, hogy Anglia történelme ha fájdalmas tragédiába nem is, de bohózatba és nevetségességbe fulladjon.“ M. J. KITEKINTÉS A VILÁGBA írja: HE5ZKE BÉLA !HORA\P „KIS SZÍNHAZA«* Paul Morand, akinek több müvét magyar fordításban is ismeri az olvasó, olyan mai francia szerzők közé tartozik, akik országuk és népük tragikus helyzete ellenére éppen úgy folytatják szépirói munkásságukat, mintha mi sem történt volna Nyugaton. Az ilyen francia iróti- pusnak is, mint Morand, halkabb lett ugyan a hangja és témaválasztásában is bizonyos1 „átállítás“ észlelhető, de a lényeg mégis csak az, hogy a tollat nem ütötte ki kezéből a Compiégne-ben támadt politikai vihar. Morand az összeomlást követő időben eddig három könyvet jelentetett meg és most érkezett hozzánk a negyedik kötete (Petit Théátre). melyben négy sikerült egyfelvonásos játékát közölte ez a finom iró-diplomata. aki valamikor éppen any- nyira otthonos volt Bangkokban, mint Genfben. vagy mondhatok egy kis francia városkát is, például Melun-t, Páris mellett. Morand nevét abban az időben kezdték emlegetni, amikor az emberek még le sem törölték bakancsukról a lövészárok sarát, a huszas évek elején. A fiatal Morand akkor követségi titkár volt Madridban és magafeledten azt hitte, hogy neki mindent szabad. Költészettel is foglalkozott tehát. „Az üzleti élet, a börze költészetét művelem“ — mondogatta. És milliomosok, újgazdagok és nyegle irodalmi sznobok olvasgatták verseit. A polgár pedig nem értette ezt a költészetet. Hogy is értette volna? Tört lélekkel, elkinzott testtel kallódott Európában. Morand versei azonban tetszettek egy bizonyos társadalmi rétegnek. A sznoboknak, akiknek társasága Versailles után egész társadalmi réteggé duzzadt. Aztán Morand a prózára adta a fejét* A földi szerelem frakkos apostolának játszotta ki magát. Amolyan „szerelmi Baedecker“-félét irt „Tendres Stocks“ című könyvében. Akkor „avant-gardistá- nak“ nyilvánították, pedig az utolsó „avant-gardiista“ költő, a szegény lékelt- fejü Apollinaire már halott volt. Megölték a fronton. Morandnak ez nem fájt. A halál, mint állapot, különben sem érdekelte. Világjáró diplomata volt. Hivatalos okmányokat tartalmazó elegáns bőröndjében jegyzeteket is hordozott orosz kocsisokról, katalán felkelőkről, a skandináv nők érzékiségéről és végül nem kis számban szerelmi kalandjairól. Megfordult Bécsben is a kommünt követő hetekben. Ott született meg egy egészen hamis ,,magyar“ éjszaka emlékét elmesélő müve, az „Ouvert la nuit“. (1922). Ez is olyan könyv, melynek sok párját leljük széles Európában. Rólunk is van benne szó, úgy, ahggy a felületes látogató minket elképzel. Az a „báráck“-os, ,,gulásch“-os, félig muzsik, félig csikós lelkületű magyar. akinek külföldön elterjedt irodalmi képét nyugodtan nemzeti szégyeneink közé sorolhatjuk. ,.T Sok utaüós közben születeti meg Mór rand „nagy könyve“: a „Gáláns Európa!1, Bókay János forditotta magyarra. Párisban 113 kiadást ért meg ez a könyv. Sikere volt, mert Morand eltalálta a háborút követő évek újgazdag polgárának ízlését. Jól tudta, hogy bírálnia nem szabad. Az olvasó fejét sem szabad megerőltetnie «ok problémával. Röviden kell írni. Szaggatott mondatokban. Szerelemről, könnyüvérüségröl, sikamlósán fűszerezve az írást a kozmopolita világ kiszólásaival és Európa szájára veszi az iró nevét. így is történt. így irt Morand és Európa megtanulta a nevét. Ki ezért, ki azért, de lám még most is tudunk róla. Mert Morand tehetséges ember. Tehetségesen romlott. A dekadencia apostola. H^táskeresésben öntudatos, stílusában bőkezű. Eredetieskedése nem bántó. Hiszen francia! Európai sikerei felett azonban eljárt az idő. Ma már csak jelenség ő i«, mint annyi társa. Mert az első kötetek kapuzata óta több mint hús/, év telt el. És ezalatt még a gazdag, európai polgár kezéből i' kiütötte az idő az ezüstnyelű sétabotot és helyébe' tengeri zárlat-jelentéseket adott. A változott idők helyénvalóvá teszik. Morand irodalmi átértékelését is. Mert ő már a múlté — bár most is él és dolgozik. De ma már nem avatnák európai sikerré egy repülőtársaság érdekében propaganda-célból irt regényét, mint ahogv azt a „Fleche d‘Orient“ cimü könyvével tették. Ma mindenütt sötét van. Buddha fiait Is harcba hívta az Empire. („Boudha vivant“). Vájjon merre szállt a Fleche d'Orient? Mi lett a Cidna-val? Hol van Morand sikere? Már emlék. Elmosta az idő. Néhány év kellett és ma már látjuk, hogy mi marad meg Morand müvéből. Az utazó európai ember gondolatai. Mert ez a szellemes és müveit francia valóban csak két állomás között tudott nagyot alkotni. Ma 57 éves. Nagy élet áll mögötte. Jobb hijján kiadta most kisebb színmüveit, melyek annakidején nagy sikert ftrattak. Kezdődő öregségére lesz miről emlékeznie. Az évek és az élmények bizonyára bölccsé tették. Ö is eljutott minden élet kikerülhetetlen fázisához: múltján keresztül kezdi kémlelni jövendőjét. Ebből szüiethetik a nagy „morandi“ mű: a szellemes reflexió. párisi színházi tervek A Candide augusztus 11-i száma rövid beszámolót ad a közeli párisi sziniévad terveiről. Olvassuk, hogy a Comédie Francaise Clandel-bemutatóra készül. A magyar fordításban is ismerős ,,Soulier de Satin“ (Selyemcipő) előadásának tervével foglalkoznak. Már a mult évadban elő akarták adni ezt a. költői szépségű darabot, de nagyon hosszú volt, mint minden Claudel-darab. Lucien Barault, Claudel barátja, „meghúzta“ a darabot s igy minden bizonnyal Páris látni fogja a legnagyobb élő katolikus költő és iró színpadi müvét, melynek előadása a ,,meghúzott“ szöveggel is este fél 7-től 11-ig fog tartani. A Bouffes-Parisiens-ben Roger Ferdinand egy darabja, „Szerelem kisasszony“ (Mademoiselle Amour) címmel kerül bemutatóra. Ettől a szerzőtől fog bemutatni elsőizben Magyarországon egy játékot a kolozsvári Nemzeti Színház is ebben az évadban. A magyar olvasótól is jólismert Giono- nak nem ez lesz az első színpadi müve- Évekkel ezelőtt már irt darabokat. (A magvető, Az ut vége.) Bemutatásra kerülő darabjának tervezett címe: „A csuklyás utas“. Montherlant darabját „Senkifia“ címmel fogják bemutatni. WASS ALBERT Egyhangú őszi eső szemetel. A széles orosz város szinte elsüllyed benne. Földhöz lapulnak az alacsony szürke faházak, mint valami kis szurtos manók. A raktárak, parancsnokságok, fogházak és laktanyák rendszertelenül szétszórt otromba kőkockái itt-ott feltartott fejjel megbontják az alacsony felhők rendjeit. Vörösen vagy szürkén ütköznek elő a szélesen elterpeszkedő sötét faházak tömegéből. A végtelennek látszó pályaudvar kőszénszagot ont. nyugtalan mozdonyok pöfögnek, tuszkolnék, újabb és újabb szerelvények zakatolnak Egyéb zaj semmi nem hallatszik a roppant külvárosnak látszó városon végig. A rosszul kövezett utcákon egv- egy német katona csizmája csattog s itt-ott. egy-egy rongyos, lapuló oro.sz asszony suttog a házfalak memt'én. Olyan a város, mintha halott volna. Odébb lomhán hömpölyög a nagy folyó, párát, pipál és szürke hátán liszt alja az álmos időt. Egy faház előtt honvéd áll az csőben, puskával a vállán. Néha lép néhányat lefelé a ház men!én, aszfán vissza. Vizsgáló szemekkel kémleli az utcát, de az utca csöndes.. 'Csak az eső csorog egyhangúan A faház nyitott ablakán belátni: legénységi szoba. Hosszú asztalnál honvédek ülnek. Legtöbbje levelet irr, haza. Van, aki csak kibámul az ablakon* az esős, szürke, idegen utcát nézi: hazagondol az is. Az arcok puhák, szinte gyermekesen szelídek. Otthonvalókkal társalognak ezek az arcok, kétezer kilométeres távolságon át, a szeretet erejével. A szomszédos tiszti szobában kát zászlós ül az asztalnál. Előttük sakktábla. Az ablak mellett halkan zümmög a rádió. Az asztalon iratok, néhány családi kép: feleség, gyermekek képe s csorba sörös üvegben néhány szál sárga orosz virág. Rö- vidszáru pipákból fújják a füstöt s játszanak. A szürkület már a szobában van, árnyékot vet az asztal mögé, a polcokra, a falon függő géppisztolyokra. * ' Hirtelen berregni kezd a telefon.'' Az egyik zászlós fölveszi a hallgatót* bemondja a nevét. Arca figyelővé merevedik. — Igen — mondja — értettem, vége* Visszaakasztja a hallgatót. — Rajtam a sor — mondja és m, szeme csillog. — Hid? — Űrállomás. Már rajta van a sátorlap. fejében » sapka. Leakasztja ágya mellől * géppisztolyt, a fiókból töltönyt vesz elő s már megy k. Az ajtóból még visszaszól: — Én lépek, ne fel eddi. Felzúg néhány mo.or, nehéz gépkocsik búgva iramodnak neki a sáros utcának, az őr a íaház kapujánál tiszteleg: aztán a tovatűnő gépi