Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-25 / 191. szám

a si j(és né iri ÍÖVl7 •fißa 929á 1 39 ,1st 2£ÍÍ2 üyn ttob 1Ö2Í9 rtiu« itßd ■voq; tßqs roEßl § BlU íííoi 4ßyi tföbi ) SB Tßtu A\Sl rm ms; ;gév Ui [îi ÍT3X don aJoq tßqi inst ros? 3§e-t slßi DÎB7 s5! 3in: )29b 9Í9Í fei? ÍÍ9Í VÍ '097 ßVg né[ [9S3 7 ß S9?l 9SÄ 79§ óm 39S ttßi OS0 Ißjl Iß-St doa Sctr ÎÎI ß srri >ön tot ißi «fl Í39 Í9Í za cöi Bit 95Î Utf DQ Sitt Í9Í )Î9 íitt ISß 9S ;A 3JÍ 9V S£ 3b 53 S3 bl K.V Ú 1043 augusztus 2 5, ELLENZÉK Demeter Ferenc érdekes nyi­latkozata a tanonckérdésről KOLOZSVÁR, augusztsu 25. (Az Ellen­zék munkatársától.) Az iparostanonc- hiányról szóló cikkünkben leszögezett té­nyek az érem egyik oldalát jelentik csu­dán. Az Ellenzék munkatársa a legilleté­kesebbet, Demeter Ferencet, a Kolozsvár és Vidéke Ipartestület elnökét kereste íel, hogy hivatalos helyről is felvilágo­sításokat kapjon a tanonckérdésben. — A tanoncutánpótlás kérdéséről ma nyilatkozni, igen nagy feladat — mon­dotta Demeter Ferenc. — A hiány okát elsősorban abban látom, hogy mig a ro­mán-megszállás alatt a kisebbségi sors­ban egyetlen független életlehetőség az ipari pálya, volt, tömegesen igyekeztek ipari pályákon elhelyezkedni. Az Ange- lescu-féle emlékezetes iskolapolitika a magyar középosztály .gyermekeit kiszorí­totta az iskolákból, igy azok az ipari pá­lyák felé tolódtak el. Ha a kisebbségi időkben az ipari pályák megrohanása volt az eredmény, úgy a boldog hazatérés után éppen az ellenkezőjét tapasztalhat­tuk. Az iparosutánpótlás -veszélye már 1941-ben jelentkezett. Az én megfigyelé­sem szerint is három-négy középiskolát végzett, egyébként jó ipari pályán lévő ifjúság otthagyta az ipari pályát és telje­sen indokolatlanul a sokkal kilátástala­nabb altiszti, szolgai és más állami szol­gálatba lépett át. Igen sok azoknak az iparosoknak a száma, akik továbbképző fanfolyamot végeztek és> tanitók lettek. Szomorú tünet, de igaz — folytatta fej­tegetéseit az Ipartestület elnöke —, ál­talános felfogás ma az, hogy iskolába já­ratom a fiamat és nem adom iparosnak. Ez pedig nehány év múlva kitermeli az •'ntellektuális proletáriátust. — Tettek valamit a tanonchiány leküz­dése érdekében? — Vezetőségünk volt az első, aki az il­letékesek figyelmét felhívta a veszélyre. Statisztikai adatokkal igazoltuk a hihe­tetlen visszaesést. Mosk azt kérdeztem meg Demeter Fe- renctől: Mi az élete egy íanoncnak, ho- gvan él és hogyan élt a céhrendszer ide­jén? — Ha «összehasonlitjuk a régi céhrend­szer tanoncai és a mi tanoncéveinkkel és a mai állapotokkal, akkor a mostani ta­nomé élete jónak mondható. A magyar kézmüvesipar a megszállás éveiben terv­szerű leromboláo folytán nagyon lesze­gényedett. A kézmüvesiparosnak nem áll módjában tanulójának lakást és élelme­zést adni, ezért a. mostani iparosinasok tanoncotthonokban laknak, ahol szigorú szabályok, szerint élnek és jó nevelést kapnak. ( — Mi a munkaköre a tanoncnak? — Mindinkább közelebb jutunk azok­nak a szociális elveknek a megvalósítá­sához, hogy a tanoncot csakis szakmájá­val összefüggő munkára használjuk fel. Itt szeretnék párhuzamot vonni a régi és a mostani tanonc élete között. A régi inasok a mesternél laktak és igv. külö­nösen a ..maistramné“ mellett bőven ju­tott alkalom az iparon kívüli foglalkoz­tatásra. Ám, ha ki is használták a ta­nonc munkaerejét kora reggeltől késő estigj igy is elég idő jutott az ipar töké­letes elsajátítására. Ma az a helvzet, hogy az ipar tör vény pontosan meghatározza a tanonc tanulóéveit, ugyanakkor p^dig a napi nyolc órai munkaidő mellett heten­ként három félnapot az iskola, levente- kiképzés. sokszor pedin a légoltalmi szol­gálat vesz igénybe. Ez a.z oka annak, miért olyan lesújtó sokszor egy-equ kö- tolezö ' segédvizsgálat. A felszabadulás előtt álló inasok sokszor még a legele­mibb ismereteket sem sajátították el a szakmai kérdésekből. A gyáripari kikép­zés helyzete még ennél szomorúbb Az ottani, teljesen azonos, egyoldalú ki­képzés folvtáp a tanonc öröv időkre e1- veszett a kézműves ioar számára. — Nem járult hozzá a r~gi rendszer az inán pálya iránt való’ eikedvetlene- déshez? Nem. mert mi akkor is sziveden vé­geztük szakmai munkánk m“Vett a nem szorosan hozzatart^ teendőket is. Csa­ládtagnak ereztük manvr>knt és a mester is családtagnak tekintett, bennünket. Jó iparosokat neveltek belőlünk és az ipar fejlődése igy biztosított — Miiven az élelrnpzé^ük? — Erre nem +uddk kielégítően vála­szolni. CC ak fi ■f/rnnvír­otthonokban kieléoit-d az étkezés. Sokkal giiengebben etkernek a^ok a tanoncok akik önmagukat élelmezik 0ya an_ nak, hogy az uj iparnsvem.zedék köpött igen-igen nagy a tüdővészre való hajla­mosság. Nem meriti-e ki túlságosan a tanon- rókát a kora reggeltől késő estig való foglalkoztatás és nem ez az oka-e az ipa­ri pályáktól való idegenkedésnek? — Ilyen panaszok ritkán fordulnak elő, hiszen a lelkiispjeretes mester csak a törvényben előirt nyolc órán át fog­lalkoztatja inasát. Ha akadnak is1 szór­ványosan ezzel ellenkező esetek, az Ipar­testület az ilyen mestert rendre szoktat­ja, ha pedig a figyelmeztetés nem hasz­nál, megvonta tanonctartó jogát. — Mi a véleménye a tanonciskolái ta­nárok és a tanonc közötti viszonyról? — A viszony igen szívélyes? Ezt az utóbbi vizsgáztatáson is tapasztaltuk. — Milyen társadalmi rétegből számaz- nak a tanoncok? — Már kifejtettem, hogy ma az ipari pálya lenézett, mert mindenki magasabb iskolát akar végezni. Ez igen helyes tö­rekvés. Szerintem is csak a középfokú iskolák elvégzése után szabadna ipari pá­lyára lépni, annál fejlettebb lenne az iparunk. Csak az; a sajnálatos körülmény, hogy négy középiskolai végzettséggel a vasút, a posta és má.s hivatalok is fel­vesznek alkalmazottakat, 150—180 pengő fizetéssel, azonkívül nyugdijat is adnak, így ezek az elhelyezkedési lehetőségek egy nagy réteget elvonnak az ipari pá­lyáktól. Ennélfogva ipari pályára ma jó­formán csak a falusi ember adja gyer­mekét. Főleg a Székelyföldről kerültek föl igen értelmes fiatalok. A Székely Társaság egyetlen fő programja, a Szé­kelyföld gyermekeinek ipari pályákon való elhelyezése. Deák Ferenc volt aszta­losmester, a Székely- Társaság jelenlegi főintézője, rendkívül hasznos mun­kát fejt ki ezen a téren. Ő azonban csak egy ember. Ajánlatos volna, ha az Alle- tékes szervek a hóna. alá nyúlnának és segítenék nemzetgazdasági szempontból nagy fontosságú munkájában. A falusi ta­nítókat és lelkészeket kellene a tanonc­utánpótlás propagandájának szolgálatába állítani. Sajnos; amig a jelenlegi hely­zetben gyökeres változás nem történik, mmd gyakrabban és gyakrabban hang­zik a régi rosszhanP’i'isu jelszó: ,,Ha nem tanulsz, inasnak adlak!“ , — Van-e különbség kereskedő és ipa- rostanonc között? — Sajnos, van. M’f a kereskedőtanonc négy középiskolával kezdheti csak el pá­lyáiét., addig az ipari pályán a legjobb esetben ma is két-három elemivel he­lyezkednek el a tanoncok. Bár ezt az ipartörvénv szigorúan tiltja, mégis igen gyakran kész tények elé állítják az Ipar- testület vezetőségét. A gyermeknek leg­többször sem apja, sem anyja, ha meg­fosztjuk attól a lehetőséatől, hogy kita­nuljon egy szakmát, elzüllik. Ezért pedig ki vállalia a felelősséget? Az Ipartestület elnökének megvan a joga hozzá, hogy ki­vételt tehessen hasonló esetekben. Igv t°hát, sainos, gyakran vagyok kénytelen élni ezzel a jogommal. — Van-e különbség gyáripari tanonc és kisipari tanonc között? — Lényegesen nagyobb a különbség. Csakis a kézműves iparos tud jó iparost nevelüi. A kézműves iparban nagyobb alkalma nyílik az inasnak az ipar min­den ágát megtanulni, a gyáripar csak egyoldalú nevelést ad. Gyakran előfor­dul, hogy az inas még a munkaszerszd- mot sem ismeri. Viszont a gyárak maguk felé vonzzák az iparostanoncokat, mert mindjárt fizetést is adnak. Beszélgettünk gyáripari tanonccal és kisipari tanonccal. Az elsőről már mesz- sziről leri, hogy "gyárban dolgozik. Más az arckifejezése, öntudatosabb és többes­számban beszél. Nem mondja, hogy „én“, hanem azt mondja, hogy: „mi“... — Miért ment gyárba? — Mert ott fizetést adnak. — Mennyit keres havonta? — Nyolcvan-száz pengőt, de külön munkákat is végzek és igy kijön a 120— 130 pengőm is. — Hol lakik? — Tánoncotthonban. — Meg van elégedve a sorsával? — Most nehezen megy, de a háború ^után^majd csak megváltozik. A kosztom? Külön pótkenyeret kapok és a gyárban, a kantinban olcsó leyest. Kétszer eszem napjában meleget, egyszer hideget. Min­den pénzem kosztra megy el. Szórakozá­som? Mozi. — Mit olvas? Lesüti a szemét és halkan felel, szinte bűntudatosan. v — Detektivregényeket? — Igen. És néha hazafias történeteket, amelyeket nem tudom, milyen egyesület küld el hozzánk. — Mi a vágya az élettől? — Kis ház és egy motorbicikli. A másik szerényebb, halkabb és ke­vésbé öntudatos. Öbelé még nem verték belé a jelszót, hogy „proletár“. Romlat­lan, falusi életszemlélettel nézi ma is a világot, meglepő, hogy Tamási Áront ol­vas, ismeri Nyirő Józsefnek a nevét, de még nem olvasott tőle, színházban több­ször volt már, a tizedesétől kapott je­gyet, a mozit nagyon szereti, szabad ide­jében szívesen sportol, este, ha végez a munkával, úszik az anyagátnál, három elemije van, odahaza még nyolc gyermek maradt, apja, anyja .él, de kevés a 12 hold nekik, ő a negyedik gyerek, 14 éves, már kicsi korától dolgozik. Előbb libapásztor volt, majd teheneket őrzött. Eleven az észjárása és minden iránt érdeklődik. Azt is megkérdi, kikerül-e a neve az új­ságba? Tanoncotthonban lakik ő is és abból él, amit borravalókból kap. Szűkös ke­nyér, de még abból is hazaküld havonta 15—20 pengőt. 60—70 pengőt keres egy hónapban. Szabóinas különben és maga is vállal munkát. Jó iparos lesz belőle. A mestere szereti és 5 is úgy beszél róla, mint második édesapjáról. ő az a fajta, akiből minél többet kéne behozni faluról, mert az ő ügves kezükbe van letéve a magyar iparostársadalom jövője. ÖVÁRI-ÓSS JÓZSEF. „Vers-virágok“ Bukarestből jelentik: A Curentulban a nyilt városok kérdésével foglalkozik Seicaru. A mindinkább borzalmassá váló légiháboru következményeit ecseteli. A háborúnak ezt a pusztító munkáját bár­milyen módon is, de korlátozni kell, hogy a nvilt városok, fogalmát és nyilt várossá kijelentését ismerje el valamennyi hadvi­selő fél. Ha a hadianyaggyártó központo­kat nem is lehet nyilt városnak tekinte­ni, mi más állana útjában annak, hogy az olyan városokat, amelyekben sem ha­diüzem. sem más katonai célpont nincs, nyilt várocnak tekintsék? Az ellenőrzést semleges bizonyságok látnák el. A háború elhúzódásának lehetősége mindenkit ide­gesít. Mindegyik fél a lehető leggyorsabb döntésre törekszik. Még sohasem volt időszerűbb a ..Jaj a legyőzöttnek!“ elv, m;nt ma. A háború elhúzódásával mind- mkább a telies légi megfélemlités felé ha­lad. Számolni lehet azzal,.hogv a közel- iövőben válaszolnak a német és az olasz városok bombázására. Hiszi-e valaki, hogv a választám^dásók a várt hatást m/aUoroDák az angolokra? Hát akkor mí°r+ van szükség ezekre a megfélemlítő rpoiAmpnvpVve. amelvek megfélemlítést úgysem érnek el9 A nyilt városok eüs- — -.„TT <?o;nqru — léoés a béke felé. A lélek kifáradt a gvülölet sulva a att a szeretet üdi+ő forrásait keresi. Ha a opnek megszabadulnak a gvülölet démonától, ioguk lesz arra. hogy" szakít­sanak azokkal az eszmékkel,' amelyek gyűlöletet szítanak. Az Ordinea cimü bukaresti lap azokat az indító okokat taglalja, amelyek Romá­niát hadba léptették. A mi országunk — Kja — senkinek sem akart rosszat és senkit sem fenyegetett. Harcba csak ak­kor léotünk, amikor atyáink földiére erős ellenség lépett és nemcsak Romániát sér­tette meg, hanem Európa leigázá­sát tűzte ki célul. Azért lénett hadba, hogy népi és nemzeti önállóságát és ha­tárait megvédelmezze. Ha ezt nem teszi, akkor örökre idegen uralom alá kerül. Románia nem akart háborút és nem is volt abban a helyzet­ben, hogy kihívjon maga elírni. Ez a tör- téne-mi igazság és a történelem itélőszé- ke előtt ez a tény nagy súllyal esik majd latba VÁJT A FERENC DEBRECENI ELŐ­ADÁSÁNAK KÜLFÖLDI VISSZHANG­JA. A. Benes-féle maavar ellenes termek­ről és Károhti M^hálv emigrációjáról Vr.jta Ferenc két előadást tartott a deb- rrrcui Nyári Egyetemen. Annakidején a fővárosi sajtó is beszámolt erről a két üőadásról s beszámolója nyomán részle­tesen ismertette az európai saitó Vaita Ferenc előadását. A német és francia la­pok '-rovptö heh.ien számoltak be az elő­adó által közölt adatokról de megemlé­kezett Vajta Ferenc előadásától a sem­leges sajtó, többek között a svéd és a svájci lapok is. Hirdessen Erdély legelterjedtebb nanilantában. az Ellenzékben. Régebben, ha kéziratban, vagy könyv, alakban verseket hozott a szerkesztőség» posta, bizony nem haragudtunk, illő tisz­teié.tel iogadtuk az ismertetésre felajánlott példányt. A szerző mellékelt levele sze. rint nem is duglak feneketlen fiók mélyére, hanem bágyadt félóráinkban úgy délután öt ói a tájban vagy munka után éjfélkor elő­vettük a rendesen nagyon_nagyon szépre sikerült borítólappal ellátott kötetet és csendes, később1 viharos légkörű olvasókör­ré alakulva, rendre felolvastunk a halhatat­lanságnak szánt versekből. Mondom, csen- ctes, nyugodt polgári pihenésül szántuk eze­ket a felolvasásokat és nem is csalódtunk. Hála a derék versszerzőknek, nagyokat mu­lattunk, harsányakat kacagtunk és egészen íelüdültünk. Mert — ez nagy emberi gyen­geség — valljuk be, nemcsak Horatius vagy Ady élvezetes, de vannak pillanatok, ami­kor az ellenkezője, a nagy és teljesértékii negatív pólus legalább annyira megnyitja a mindenség távlatait gyarló szemünk előtt, mint a klasszikus auktor és költő. Nem ép­pen magas élvezet, de kirándulás az ellen­kező partokra, van benne valami gyerekes játékosság: összezavarni a dolgokat, végte­lenül banális mondatok szavait összerázni, mint sr-rsjegyszámokat egy kalapban s az­tán önfeledten nevetni rajtuk. De van ben­ne valami a szellemi „nostalgie de la boue"_ból is... Elég e«z hozzá, az abrakadabra legtöbbször igen érdekes, a halandzsában sok bájosan komikus elem rejtőzik s a galimatias oly­kor venzó is lehet. Mert ezek a verses- müvek kivétel nélkül ékeskednek erajkke! az erényekkel. Mikor azonban észrevettük és élveztük is ezeket a dolgokat, akkor még olyan idők járlak, hogy megengedhet­tük magunknak ezt a fényűzést, a jelek szerint azonban, ma aligha. Külső és belső okok gátolják ezirányu „műélvezetre" való készségünket. Ezt úgy fedeztük fel, hogy vi­szonylag hosszas hallgatás után — már azt hittük, hogy a titkos költők szektája ki­pusztult a földön s az emberek halálosan megkomolyodtak — ismét verskötettel le­pett meg a posta. Jó vaskos kötet, négy­száz oldalon fölül, valami íratlan, de örök törvény, il'etve az Ízlés egy neme szerint, kiteremtettézett címlappal ellátva, a versek garmadáját tárta elénk. A mai viszonyok között rendkívül finom papíron, a régebb­re1 is ismert döleláns versek tárulkoznak e’énk. Mintha valamennyi eddig olvasott hasonló kete-et a manók összerázták s minden elrendezés nélkül kipergették volna a szavakat az üres papírlapra. Nézzünk egy nehány Ízelítőt? Az ,,ön- Portrai" (sic!) cimü vers ajánlása: „— H... Magdához: legbá'csabb Szerelmemhez! Édes Magdácska! — "lányban — szűz... allregóm: most előtted levetkőzöm,., egészen — lel­kileg". Az utána következő verset idézni nem vagyunk eléggé bátrak. Az egyiknek ez a cime: „Az ég kék testét vágyom"... Az­tán: , Az ég felháborodott, hogv lelkem me­rész hozzá kalandozott, hogy megleste ég- testét, bosszús haragra ezért gördült, ezért! dúlt, fűlt, s borult, szelíd csillagszemeit durcás daccal ezért zárta be"... stb., stb, De minek is idézzünk, jönnek itt, sőt gör­dülnek a versek derüre.borura. Van ben­nük schizofrenia. anatómia s egyéb mii- szavak, különbnél-különb „költői" bárgyú, ság^k, s mindezek a zárjelekock. annyimin- íe' nrk, aláhúzott soroknak s a köznonto- zásaak annyiféle huncutságával megspé. kelvu hogy a szelíd olva'ó méltán megspé- dübedik s felkiált: ez már sok! Ez már sok, mert valahogyan ma már nem nevetünk a „költőn". Nem program­ból nem nevetünk rajta. önkén'elenül. Nem tehetjük. Tudatunkban mégis csak ott kapi«kál a mai világ szörnyű sok és nagy gondja amit nem tudunk kirázni belőle. Nem feledhetjük ptldénak okáért azt, hogy nincsen papir. Nem feledhetjük, mert na­ponta találkozunk ezzel a könyörtelen tény­nyel. A lapo’.-at, folyóiratokat korlátozták, je’entős tudományos munkák mm jeienhei- nek meg. Takarékoskodni kell a Daoirral, ami nincs. A nagy könyvkiadók nem tud­ják megvalósi'ani e'cir* proorr'mö’'-=>t vagy csak sokkal hosszabb idő a’att. Uj kutatá­sok feUárása marad kiadatlan. Nagy Íróink, állami rüaluk — hányszor nan»szóltuk már el —• !er-el°záse vagv ha^valéka kiadatlan. A rég: mazvar irodalom nagv müvei ma már nopv-bb részt* hozzá* «e,e,1‘mek. só* e sorok szerény írója a fővá’•orban hóna pok - la ' eg-et’e-eov Krudv-t-ötetef volt Képes reak , »"elhajtani" és a »öbbi és a többi S akk-r egvszer-e csak beáll}» a mosta a „Vers-virápok" cimü négvszázo’dalon fe­lüli kötőitől Ebben az évben nyomták, kö­tötték és kü dték széiiel A költőn" régeb­ben nevelünk s a komolvatbja a sutor ne supra crepid=>m_of (emlegette. De ma jogo­san bosszankodunk öreg urak, avagy hosz_ szu hajú ifiak ilyfajta korszerűtlenségén (vagy sületlenségénl s azon gondolkozunk, hogy vajjen e’éo volna-e a helyzet orvot- lásdra. ha a kötetet elkiildenők. minden kü­lön értes'tés hel) ett az illetékes papirkiut«- ló hatóságnak?... (ón.) VÁLTOZÁSOK A KOLOZSVÁRI IPAR­TESTÜLET ELÖLJÁRÓSÁGÁBAN. A ko­lozsvári ipartestület elöljáróságából az utóbbi időben két érdemes embert ragadott el a ha­lál. Meghalt Török Ferenc, a testület érde­mes pénztárosa és Horváth Pál lakatosmes- ter, számvizsgálóbizotsági tag. Az ipartestület elöljárósága Török Ferenc helyét Lakatos Ká­roly szobafestő és mázoló mesterrel, Horváth Pál helyet pedig ferján Péter malomtulajdo­nossal töltötte be, , , „Románia senkinek ném akart Äz rdlstea és a Curentul háborús csikkel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents