Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-24 / 190. szám
1913 augusztus 2í. ELLENZÉK 5ÍHVI Mikecs László: Magyar nevek A ,,Hitel" cimü folyóirat legújabb számából vettük át aiz alábbi rendkívül tanulságos cikket Uton-utfélen találkozunk velük. Pólyás korúinkban ünnepélyesen összekötnek kö- s zülük eggyel s ettől a halál sem választ 5 el: őrzi a fejfánk, s ha megérdemeltük, a hírünk is. Nap, mint nap az ajkunkra vesszük őket: ha bemutatkozunk, ha 1 gyermekünket szólítjuk, ha dicsérünk, r vagy pokolba kívánunk valakit. Néme- f lyik hallatára megdobban a szivünk: a 2 szülőfalut, vagy a szerelmest emlegették, í Sok jóeséssel önti el a lelkünk: a jóba- i rátra fordult a beszéd, vagy a nagy em- : bérré, mintaképünkre, a hősre, vagy Íróra. Egyike-másika lebiggyeszti az ajkunk: egy friss asszimiláns választotta í háromszinünek, hivalkodónak. Tájékozottságunk róluk már koránt sem mondható olyan nagynak, mint a mindennapos szerepük, fontosságuk. A tudomány ugyan hosszú évtizedek óta foglalkozik velük, de csak az utóbbi évtizedben haladt nagy lépéssel szisztematikus feltárásuk előre. Egy uj tudományágnak, a településtörténetnek lett ugyanis egyik legfontosabb kutató eszköze a névgyüjtés és névmagyaráz^t. Ennek segítségével állapítjuk meg a magyar népi iszállásterület kiterjedését s az idegen feltűnését, térhódítását a magyar szállásterületekben. A gyűjtés közben csak itt- ott merült fel még a szándék a nevekben a törvényszerűséget, a jellemzőt megtalálni. A tudománynak ezzel a hátramaradásával magyarázható közvéleményünk, s főleg közigazgatásunk tájékozatlansága, vagy ami még rosszabb, sokszor téves, elferdült gondolkodása a magyar nevekről. A magyar névadó szellem szociális, kollektiv társadalomtól. Névideáljában legalábbis mindenképp, mert még manapság is úgy értékeli a neveket, mint egykor a nemesi társadalom s a hozzá nagy igyekezettel hasonulni akarók. Ajánlatos volna pedig tudniok az y-os, az y-t megkaparintott, vagy az y-ra vágyó magyaroknak, hogy az y-nal, helyesebben — mint ezt már fentebb érintettük — az i hanggal végződő neveink csak kis részét alkotják a magyar névanyagnak* formailag s jelentésük szerint a legszimplább, koruk szerint a legfrissebb neveink közé tartoznak. A régi, primitiv társadalomnak ugyanis sokáig nem volt szüksége származást jelző í-s nevekre, mert ha még nem telepedett le, akkor együtt vándorolt, mozgott, ha pedig letelepedett, akkor mozdulatlanul együttmargdt. Minden tagja, egy helyről, egy tőből fakadt, máshonnan jött, más helyről származó nem igen tűnt fel benne, senkin nem volt tehát szükség jelölni a számlázást, a hovávalóságot i végű névvel, s igy másfajta neveket alkotott. Az i végű neveket csak később, a primitiv társadalomnak anyagilag és szellemileg tehetősebbjei (a későbbi kiváltságosak ősei) közül kapták azok, akik a maguk kis közösségén, nemzetségén, telephelyén túl láttak, s hozzájuk hasonlókkal, rendszerint valami rendkívüli egyéniség parancsai alapján, egy nagyobb terület, egy ország politikai és katonai szervezetét kezdték építeni. S mivel ezek szervezeti ügyekben, különösen, ha harcolniok kellett, sokmindenfQlől jöttek össze, egykönnyen kínálkozott, hogy aszerint nevezzék el őket; melyik helyről valók, honnan származnak. így születtek a Kolozsvári, Tordai, Hunyadi-féle nevek. Hasonló neveket azonban, különösen később, amikor általánosabbá vált j mozgás, az egyik helyről a másikra való költözés, korántsem csak kiváltságosok, nemesek kapták, hanem a nagy tömegek egyszerű, mozgó, költözködő tagjai l.s. Igaz. hogv nem annyira központibb, kiemelkedőbb helyek után, ha közelről jöttek, mint pl. Fenesi, Bácsi, Gödöri, Dombi. Erdei. He,nyi, Pataki, — vagy megyék, sőt országrészek nevei után, ha távolról jöttek, mint: Erdélyi, Tolnai, Baranyai, stb. Mindebből kiviláglik, hogy az i-végü nevek nemcsak egyszerű jelentésüek és későiek, hanem nem is mindig nemest fednek. így van ez a nevek harmadik csoportjával is, a Ferenci üdusu nevekkel. melyekben az i, eredetileg éppúgy birtokos rag, mint a többi i végű névben, keresztnevekhez járul s azt jelenti, hogy pl. ,,a Ferencé, a Ferenc fia“. Nemeseket. és nem nemeseket egyaránt neveztek el az idők folyamán e módon. Vezetékneveink eredete Ahogy az ember hite, fantáziája, esze tisztulni kezdett a prelogikus, mitikus elképzelésektől, gondolatoktól, egyszerű, reális jeleket keresett társai megjelölésére — névként. Mik lehettek ezek a jelek a régi, egyszerű felépítésű társadalomban az egyenlő sorsú, jobbára egyenlő anyagi és szellemi helyzetű emberek között? Alig mások, mint amelyek a testükről, a gazdagabb, vagy valami ok folytán feltűnő egyéniségeknek a lelkűkről szembeötlőitek, képzeteket ébresztettek. vagy amelyek az egymáshoz való viszony, rokonság, függés, szeretet, gúny, gyűlölet kifejezésére szolgáltak. így a tiimai neVL gsm rrob lobi bíoa im ti s ÍÍ9Í tsm [idií SS iisa íirr VS[ íév lovasa síoa [9V SS [sn srí 9V im ov un im fel sí SS sv 5V Í9 e r 0Î 32 H se b )í 'T rr ■l 9 L £ A keresztyénség hatása A felsorolt nevek kpzül már nem egyet találunk olyat, mely ma is igen elterjedt, gyakori. Minden eddig felhozott név egymagában szolgált egy személy megjelölésére. A régi kor, amely őket megalkotta, nem volt túlzsúfolva emberekkel, egy név is megkülönböztette egyik embert a másiktól. A szaporodás azonban folyamatosan tartott, s amint egy-egy közösségben mind többen merültek fel ugyanazzal a névvel, mind égetőbbé vált a szükség, hogy valami újabb, második jeggyel különböztessenek meg az emberek egymástól. A fejlődésnek ebben a stádiumában segitségü jött, legalább is a keresztény világban a kereszténységnek az a szokása, hogy minden megkeresztelt tagjának egy szentje, vagy más kimagasló alakja nevét adja. A kereszténységnek eme felfogása következtében történt, hogy lassanként nemcsak az egyháziak, hanem a világiak megje- ic1 ősében is a keresztnév lesz a fontos, az elsőrangú. A megjelölés alapja, kiindulópontja tehát az elsőrendű fontossáIlyen téves, elferdült vélekedés példáu i mindjárt az, hogy a, „magyar“ vezeték- t nevek y-ra végződnek. Y-ra végződő ne- r veink, igaz, eléggé gyakoriak, de hogy a; , „igazi“, a „tipikus“ magyar nevekké tud- t tak volna válni, ezt nem valami neveinl ’ vizsgálatából eredő, tehát tárgyhü szem- I pont tette lehetővé, hanem tőle teljeser i idegen, társadalmi szempont. Mint álta- 1 lánosan ismeretes, y-os neveink eredeti- i leg jobbára nemesi eredetű magyaroka' 1 takarnak. így tudták ezt ezelőtt 100 évvel is, amikor többen magyar nemesei i r-vel cserélték fel nevük végén az y-1 hogy ezzel is kifejezzék, nagy elterjedt- ; ségre sajnos szert ngm tett modern gondolkodásukat: nem akarnak különbségei látni nemes és nem nemes eredetű magyar között. Ezért lett Jókay-ból Jókai s valószínűleg ezért, nem irta Petőfi sem y-nal a nevét. Ma már, hogy történeti távlatban is láthatjuk neveinket, tudjuk, hogy a lényeg tulajdonképp nem az,.y-on van, hanem hangértékén, az i-n. Csak véletlen, hogy a magyar helyesírás régi, ingadozó korszakaiban az i hangot y betűvel is jelölték. Éppen ezért a merő véletlen szabta meg azt is, hogy régi nemeseink közül ki tett a neve végére i-t s ki y-1, nem is szólva arról, hogy sokan egyszer i-vel, egyszer meg y-nal írták nevüket. Mindenki meggyőződhetik erről, ha pl. a Szilágyi-féle milléniumi 10 kötetes történetet forgatja, mely igen gyakran mutatja be fakszimilében a történelem szereplőinek aláírását. Az y csak a XVII. és XVIII, században került túlsúlyba, a barokkban és rokokóban. Bizonyára azért, mert e kornak — mint ismeretes — kedve telt a cikornyában. Nemcsak az oltárok oszlopait csavarta meg s nemcsak az emberek parókáit fo- doritotta meg, hanem az aláírásokat is kicifrázta. S erre az v a nevek végén sokkal alkalmasabb volt, mint az i. Akármi is azonban az y győzelmének az oka, a mult században már egyedüli kifejezője lett a nevekben a közvélemény előtt a mégyar nemesnek, s ennek kizárólagos joga, szerepe miatt a magyar nemzet politikai és szellemi életében — egyúttal az igazi magyar embernek. Asszimilán- sainknak, akik tulajdonképp először kerültek szembe a magyar név problémájával (ezért lett az ő vélekedésük a közvéleményünké is), minden vágyuk az volt, hogy egy y-os magyar névhez jussanak. Mikor ezt később elzárták előlük, sokan ravaszul gyi, lyi, nyi, tyi végű neveket választottak, hogy elmondhassák: az y-os kettőshangzó miatt nem írhatnak y-t a nevük végén.. Rendben volna, ha ez a multszázadi magyar tünet, neveink társadalmi, nemesi szempontú méltánylása a mult századdal kimúlt volna. De csak egy listán kell végigfutnunk, amelyen rajta vannak a mai kor megmagyarositott nevei. Az i-hez, s ha lehet, az y-hoz térnek vissza állandóan, tanúsítva, hogy a multszázadi felfogás az y-os magyar nevekről még ma sem i változott meg. Sőt, az asszimilánsok ré- I vén az eredeti magyar nevüek között is elterjedt: nem- egy szégyenkezve sütné i le közülük a szemét, ha a sors valamilyen | fordulata megfosztaná az y-tói, magyar- j sága legbüszkébbnek tartott jegyétől. A ! jelenség nemcsak a nevek életét kutató számára különös, hanem s főleg a társadalomvizsgáló számára meggondolkozta- tó. Azt mutatja ugyanis (mint még számtalan más, apró, de biztos következtetés- re jogot adó jelenség), hocm- társadalmunk a multszázadi állapotában s formájában ragadt meg, s hiába a sok beszéd, elszórt akarat s tehetetlen vágy, gyakorlatilag még messze áll a mindenkit előítélettől mentesen, egyenlően értékelő, Keresz’yín és „csmagyar“ keresztneveink Nem lehet érdektelen röviden kitérnünk keresztneveinkre sem, melyek eredetileg — mint már érintettük — a fontsabb neveink volnának, de a modern társadalomban, mely vezeieknéven tartja ízámon tagjait, jelentősége csökkent, Félévszázados külföldi összeköttetéseim lehetővé teszik, ^ ho Ty finom solingeni acélárukban és szemüvegedben méq mindig a leg* ||| jobbít és vüz mylag olcsón tudom nagyrabecsült vevőimnek nyújtani. ^ A vi’ághirü J. A. Henke’s solingeni iker-jegyű zsebkések, o lók, borot- vá •, keJieszközök, valamint öntoorotváEó-pengék gyári lerakata • gg| KUN MÁTYÁS FIA KOLOZSVÁR, KOSSUTH LAJOS-U. í. B zenkettedik század végéig első Írásos emlékeinkben rengeteg magyar ur és szolga neve a testéről szembetűnő tulajdonságát, jellemzőségét. jelöli: Kicsid, Nagyod, Erősd, Gyenge, Asszu, Sovány, Hitványd, Venes, stb. Némelyek egyes testrészük nevét kapták személynévül: Főd, Füles, Kétszem, Kormos, stb. Másoknak a haja, vagy a bőre színe volt feltűnőbb: Fekete, Veres, Szőke, Kese, stb. Testi fogyatékosságból: Bal, Balog, Sánta, Görbe, Csipa, Kancsal, stb. Vagy lelki tulajdonságok jelölése: Haragos, Örömdi, Hamard, Csaló, Szerelmes, stb. gu keresztnév lett, mondjuk: Gergely. Ehhez járult második tagnak megkülönböztető jelzőül a kezdetleges nevek közül valamelyik, például Balogh. Ez a második tag, mint a keresztnév jelzője, a magyarban a keresztnév elé került: Balog Gergely. Hogy az ősi, egyszerű társadalom bonyolultabbá fejlődött, rengeteg uj mozzanat kínálkozott' az eddigiek mellé az emberek megjelölésére. (Ipar és kereskedelem.) Amint ezek az uj nevek is bevonultak a magyar névanyagba, nagyjából le is zárult a magvar vezetéknevek alkotásának ideje. A 18-ik századtól az egyházi hatóságok, a mult század végétől a világiak is rendszeresen anyakönyvezik az embereket. Ez magával hozta a vezetéknevek megállapodását. A nevek roegiógződését hamar megszokták az emberek. jórészt azt hitték, hogy régesrégi századokból erednek, pedig sokszor ez a szemléleti mód sem régebbi 4—5 századnál, mely a neveket megalkotta. aminez az is hozzájárult, hogy legtöbbször nem örököljük őket, a keresztségben frissen, újonnan kapjuk. Mindegyikük a kereszténység egy-egy kimagasló, tisztelt személyének, szentjének a neve. Azaz az angya1 oknak, a biblia fontosabb szerepLUSZTIG TIBOR közismert pékmester, 22-én délután 4 órakor 48 éves korában hirtelen elhunyt. Temetése 24-én, kedden délután fél 6 órakor a református egyház szertartása szerint a temetői nagykápolnából fog meg örténni. lőinek, a régi egyház vértanúinak, hit- vallóinak, az újabb egyház rendalapitói- nak, egy-egy életeszménye megtestesítőinek a neve. Az egyház, középkorunk elején, a XII. és XIII. század folyamán, előterjesztette őket, teljes kizárólagossággal, úgyhogy ettől az időtől kezdve csakis keresztény nevet találunk magyar keresztnévül. Csupán a XVIII, század végétől, a romantikus nacionalizmus hatására jött divatba szórványosan, hogy u. n. ,,pogány“ magyar neveket adjanak az újszülötteknek, különösen a fejedelmi családéit: Árpádot, Zoltánt, Gézát, Gyulát, stb., akik állandó szereplői voltak a kor romantikus nemzeti époszainak. Az egyház ebbe csak úgy ment bele, ha a pogány nevet valamilyen keresztény névvel azonosították vagy párosították: Gyula -j- Julius, Árpád -j- István. Ma, hogy a társadalmunk egy része neoromantikus felbuzdulásában zsinóros ünneplőt öltött magára, a pogány magyar nevek választásában is hajlamos 100 év előtti nemesi osztályunkat utánozni. Ezért kereszteli gyermekeit Attila, Botond, Csaba, Csongor, Szabolcs, Ildikó, Gyöngyvér, Tünde-féle nevekre, nem tudva, hogy ezek nagyobbrészt korántsem ősmagvar, hanem csak százéves név Vörösmarty, Pázmándi, Horváth és más költőink találták ki époszaik számára A mozgalomnak — ha lehet igy nevezni — a turanisták a főpropagálói, akik számtalan kiadványukban közük a keresztelésre ajánlott magyar nevek jegyzékét. benne tudatlanul nem egy germán, szláv, zsidó, török nevet is. Ezért, ha ép az érzékünk a nevek természete iránt, lehetetlen nem észrevennünk, mily árvák a Csaba-féle nevek az élettől dagadó István. András, Pál-félék mellett, melyekről jól tudjuk, hogy a múltban és jelenben magyar közösségünk milliói hallgattak és hallgatnak rájuk. Ajánlatos elsősorban a család, a szülőfalu, a lakóhely jellegzetes keresztneveihez, vagy ma kevésbé használatos, de régen elterjedtebb nevekhez fordulnunk. Balázs, Bálint, Benedek, Bertalan, Dániel, Domokos, Gergely. Fülöp. Imre, Márton, Simon, Tamás és Ágota, Ágnes, Dorottya, Krisztina, Orsolya, Zsófia és még rengeteg társuk igen kedvelt keresztnevei voltak a XVI. és XVII. századi magyaroknak. Olyan sok van-e ma belőlük, hogy unalmas, vagy izetlen volna, ha fiainkat, leányainkat rájuk is keresztelnék? SÍK SÁNDOR MAROSVÁSÁRHELYEN MAROSVÁSÁRHELY, augu-satus 24. Vasír. nap este 8 órakon tartotta meg a Kemény Zsigmond Társaság Sik Sándor tiszteletére rendezett rendkívüli felolvasóülését. A kollé. gium nagytermében a nagy meleg ellenére is óriási közönség gyűlt össze. Az ülést Molter Káro'y bevezetője nyitotta meg. A beveziető előadás éles képet rajzolt Sik Sándor pap-tainán költészetéről és ezuán a költő személyesen mutatkozott be. Az őszülő piarsta pap-tanár köszönetét mondott a fo_ gadtatásért é-t arrai emlékeztetett, bogy a megszállás éveiben az államhatalom megakadá- lyoztai erdélyi felolvasó körútját. Ezután három székelyföldi nyarának emlékeiből adott Ízelítőt Sik Sándor. Több verset adott elő, amelyek! nagy tetszést a>rattak. A versek után Kozma Géza zenekionzervştoriumi tanár gordonkaszámokat adott elő. Utána Sik Sándor, az egyetemi tanár mutatkozott be „Miért olvassunk verseket?" cimii értekezcsévek Ezután vitéz Bükkösy Gyuláné Kodály és Bartók két- két népdalfeldolgozását mutatta be. Sik Sándor vendégszereplése jó bevezetője volt a Kemény Zsigmond Társaság közeli! évalnyi. fásának. A.rendezés munkájáért Sényi László főtitkárt illeti elismerés. A KARTELLCEMENT UJ FELÁRA. Az Árhivatal a kartellben tömörült cementgyárak közönséges cementje részére az eddigi 55 fillér helyett 3 pengős felárat engedélyezett, amely zsákkal együ.'t értendő. Az uj felárban tehát a zsák árnövekedése is benne van, az eredetileg kalkulált 100, kgr-kénti 40 filléres zsákárral szemben. Az S 54 cement ára még nincs megállapítva és nincs tisztázva a fehér cement, továbbá a selypi trasz ára sem, ami rövidesen megtörténik.