Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-21 / 188. szám
A íehérmliáLS diplomácia (A? alábbiakban kivonatosan közöljük Bellér Bélának az Uj Élet cünü lapban megjelent nagyérdekességü cikkét.)  világ egyik legrégibb és minden bi- toronnyal legtiszteletreméltóbb diplomá- éicciája jelenik meg az előtt, aki a „fehér- kmihás diplomatának“, a pápának nyu- 'ogodt,. szilárd útját vizsgálja a történelem jurhullámzásában. Akiknek meg is csonkult néferzékük a történeti nagyság és erkölcsi >s<i)ecsület iránt és nem tudják egészen srrmegérteni, hogy egy kétezeréves diplo- srrmácia mennyi láthatatlan erőforrást hal- íírmozott fel egyéni .zsenialitás és szerveze- iti kiválóság révén: azokat elbűvölik a ibiények. A pápai dinasztia 261 tagjával a üwilág legrégibb dinasztiája, melynek első S82 tagja vértanú, első 55 tagja szent. A écpápai dinasztia volt az első, amely meg-' rsszületésétől kezdve tervszerűen az egész hwilágra kiterjesztette működését, tehát : íjkifejezetten világpolitikát folytatott. Ha scpedig a történeti — statisztikával is mér- erhető — jelent vesszük, úgy a pápai diplo- mmácia a világ legerősebb erkölcsi hatal- .irmát képviseli, mert működési körébe tar- oltozik Európának 43, Északamerikának 8133, Délamerikának, a legkatolikusabb jjkontinensnek 97, az egész világnak pe- iMig 19 százaléka, „ A „RespisMica Christiania“ és a „Propaganda Fide“ A keresztény diplomácia működésének iselső korszakát a pogány római állammal ;waló viszony szabja meg. A római és az ieegész ókori világ az állam egyoldalú ha- íítalmi helyzetén épült fel, mig a keresz- arténység éppen az államtól és minden isányagi-hatalmi tényezőtől független val- süás s az emberi életnek uj történeti moz- ggatójaként jelentkezett. A pápai diplomáciai eredmények vizsgálatánál megállapíthatjuk, hogy először kis beágyazta az államok történetébe „a“ v vallás történetét, s a középkorban vál- iflalta a társadalomszervezés egész mun- íícáját. Ebben az időben ő a „Respublica ?,Christiániáiuik“ igazi összetartó kötele, sakár belpolitikai válságok, akár külső er- áfcölcsi hibák renditették meg azt. Határozottan diplomáciai jellegű már a 4 pápáknak az a tevékenysége, melyet az j Európai kultúra és kereszténység védel5 Iné, valamint kiterjesztése érdekében ki- ! fejlesztettek. (Keresztes háborúk, török f veszedelem.) A pápáknak az európai kul- f turterület -határain végzett munkája köz- : ismert. A megujhódott katolicizmus a , XVI—XVII-ik században átcsapott ide- ; gén kontinensekre és nemsokára megalakult a „Propaganda Fide“, mély a világhódító katolicizmusnak legnagyobb harci szervezete. Ebből a futólagos áttekintésből is lát- íiató, hogy mik voltak az egyházi diplomáciának mindenkori keretei s milyen irányt vett az korszakok és oroblémák torlaszain át. A nuaciaturák H 19S3' amfí >IßV )IÜ5Í ;viíf qéá usá ÍÍ9b K ilsi £ s jtéi om I?és f£ÍD álé’ rr.&í rrrr S''r *3 )XS riíí éq ref orí rol A jD fb Hosszú múltra tekinthet vissza ez a Szervezet — az egyházi diplomácia —, amely azoknak a szabályoknak foglalatja, amik szerint az egyház az állammal való ügyéit intézi. A pápák ősidők óta küldtek ki követeket zsinatokra, fejedelmekhez: a IV. századtól, egy-egy vidék kiválóbb püspökét bizzák meg állandó- képviseletükkel, de ezek az apostoli vikáriusok diplomáciai jelleggel nem rendelkeznék. Állandó jellegű diplomáciai megbízottak. pápai követek vagy nunciusok cSak a XV. században tűnnek fel. A nunciatu- rák megszervezésével tulajdonképpen a modern pápai diplomáciának megszervezése indul meg és XIII. Gergely a nun- ciaturák számát már 13-ra emelte. ^ A foiboros-államtitkár szerepe A pápa diplomáciai személyzetének élén. a bíboros államtitkár, modern állami fogalmak szerint: a pápa pap-állam- mínisztere áll. A legfelsőbb politikai vezetés természetesen a mindenkori Szentatyáé, ennek gyakorlati kivitelét azonban az államtitkár végzi. Minthogy hivatala szigorúan bizalmi jellegű s a pápa halálával rnégszünik, a bíboros államtitkár utolsó hivatalos ténykedése, hogy közli a Vatikánhoz akkreditált, diplomáciai képviselőkkel a pápa halálhírét. A legujabkorj nagy államtitkárok sorát Consalvin bíboros vezeti be. mig a huszadik század oápai diplomáciáját olyan ragyogó nevek jelzik, mint Merry de Val. Ranípolla, Gasparri, Pacelli, a jelenlegi XII. Plus páca. A pápa világi politikai kormányzata tehát, az államtitkárságra és az aláiá- rendelt diplomáciai karra támaszkodik, ami a bíboros államtitkár vezetése alatt hármas ügykört ölel fel. Első a rendkívüli egyházi ügyek kongregációja, melyhez az állammal érintkező ügyek, tehát eűvhájzmenzvék szervezése, ikonkor dátum ok megkötése, stb. tartoznak s mindenkori prefektusa a bíboros államtitkár. A második a szorosan vett diplomáciai ügyeket intézi, a harmadik az egyszerűbb formájú pápai leveleket, a breveket továbbítja. Az államtitkárság személyzete a beosztott főpapokon kivül a minutánsok- ból (fogalmazók), Írnokokból és levéltárosokból áll. A Szentszék diplomáciai szervezete három tagozatra: légátusokra,- nunciusokra és delegátusokra oszlik.’ A Vatikán harmadik fajta képviseletét az apostoli delegátusok adják, akiknek már nincsen nemzetközi jellegük, csak belső egyházi ügykörük. A Szentszéknek állandó . jellegű megbízottjai ők olyan országokban, melyekben a Szentszéknek nincsen normális diplomáciai kapcsolata. Mindezek a követség] megbízatások a pápai trón megüresedése esetén is tovább tartanak, mert a követek nem kizárólag a pápának, hanem egyben a Szentszéknek, az .egyház legfőbb kormányzószervének megbízottai. Hivataluk Gsak megbízatásuk teljesítésével, visszahívásukkal, vagy lemondásuk elfogadása által szűnik meg. A pápai diplomácia szervezete Érdeklődésre tarthat számot az a kérdés: hónán menti utánpótlását az a diplomácia, mely tárgyismeret és lelkiismeretesség dolgában egyszerűen páratlan? A pápai diplomata kérdést a pápai diplomáciai iskola végzi, amelyet XI. Kelemen alapított 1701-ben és XHI. Leó reformált meg 1879-ben „Pontif icia Acca- demia dei nobili Ecclesiastici“ (pápai nemes akadémia) név alatt. Az iskola elvégzése azonban nem jár eo ipso diplomáciai megbízatással, a fiatal pápai diplomatáknak éppen úgy végig kell jármok a szolgálati előmenetel kanyargós ösvényeit, mint világi kollégáiknak. Másik óldala a Vatikán diplomáciai jelentőségének az itt akkreditált diplomáciai kar száma és súlya, mely a két világháború alatt a pápa nemzetkö-zi jelentőségével egyenes arányban hatalmasan megnőtt. Az első világháború kitörésétől 1921-ig â Vatikán külképviseleteinek száma 14-röl 24-re szökött. A háború után elismerte Lengyelország és Észtország szuverénitását, viszont mindmáig megtagadta a Szovjet elismerését. A most folyó háborúban a vatikáni nagykövetek száma 12-ről máris 15-re emelkedett. A Vatikánban képvisélt államok száma az 1942-és pápai évkönyv szerint 40, a diplomaták száma 99. A pápai diplomácia történetében nagyon sok érdekes és fontos momentum kínálkozna megtárgyalásra, mindezek helyett azonban a pápáknak azt a tevékenységét világítjuk meg, mely apostoli tisztjük és nemzetközi tekintélyük csúcsát mutatja be, a „-fehérruhás diplomata“ alakját: a két világháborús pápának, XV. Benedeknek és XII. Piusnak a világbékére irányuló erőfeszítéseit A két világháborús pápa békemiiBkája XV. Benedek, aki a világháború égzengésében foglalja el Szent Péter székét, első feladatának érezte a háború lehető elszigetelését és gyors befejezését. Első béketapogatózásai már 1914 októberében megkezdődtek, majd Olaszország beavatkozását s ezzel a háború továbbterjedését akarta mindenáron megakadályozni még területi engedmények árán is. Óriási lendületet vesz ez a munka a mostani pápa, az akkori államtitkárnak müncheni nunciussá való kinevezésével (1917 április 21.), aki immár az összes felelős tényezőket bevonta tárgyalásaiba. Müncheni tartózkodása alatt az ő sugalmazá- sára jött létre 1917 julius 17-én a birodalmi gyűlés határozata, mely az annekszió és hadikárpótlás nélküli béke álláspontjára helyezkedett és igy kedvezó tárgyalási alapot kínált az elkövetkezendő béketárgyalásoknak XV. Benedek békcjavaslatai így köszöntött be a pápa 1917 julius 24-i első békejavaslata, amely 7 pontot ölelt fel: l. A tengerek szabadsága. 2. Fegyverkezési korlátozás. 3. Nemzetközi döntőbíróság, 4. Belgium. 5. Gazdasági ellentétek szabályozása. 6. Határkérdések Ausztria-Olaszország és Francia-Német- ország között. 7. Lengyelország, Szerbia stb. kérdése. Ami a 4. pontot illeti, a jegyzék nem kívánta volna Belgiumnak azonnali kiürítését, csak világos és félreérthetetlen nyilatkozatot Belgiumnak a háborút követő sértetlen visszaállítására, mélyet az ellenfél a maga részéről is garantált volna. Cserébe Németország visszakapná összes gyarmatait. Ezt az ajánlatot a német kormány habozása miatt csakhamar túlszárnyalták az események. Ez azonban pillanatnyilag nem jelentett semmit, mert augusztus 1. keltezéssel már útban volt a pápának második, egészen nagyarányú békejegyzéke, mely a kiegyezés alapjául kb. ugyanazokat a tételeket jelölte meg, mint az első, azzal a különbséggel, hogy a nyugati hatalmak feltételeinek zöme most már egész határozottan a németeknek a megszállt területekről, jelesen Belgiumról való definitiv lemondására helyeződött. Úgy látszott, hogy ez a kívánság nem is talál legyőzhetetlen akadályokra. A szeptember 11-es koronatanács, benne a nagyvezérkar, elfogadta. Itt lépett azonban közbe az uj kancellár, Michaelis dr., aki a válasz jegyzékben vizenyős általánosságba fullasztotta a Belgiumról várt világos és egyértelmű nyilatkozatot. így a Belgiumot övező bizonytalanságon, vagy inkább a nagyon is világos nagynémet szándékokon megfeneklett az egész béketárgy aids, mely — mint bebizonyosodott — az utolsó lehetőség volt a kiegyezéses békére. XÍI. Písis békemunkája A békeszerződések nem a pápa széllé- ' lében fogantak s ő nyilatkozataiban nem is hagyott kétséget a békék igazságtalansága és tarthatatlansága felől. A második világháború azokból a problémákból támadt, melyeket a békeszerződések csak elposványositottak, de nem ol~ doţtak meg. A pápák látták a katasztrófa felé tartó borzalmas menetet, de nem bírták féltartóztatni. XII. Pius áz összeütközések előestéjén, 1939 augusztus 24-én este 7 órakor a vatikáni rádión keresztül mégegyszer békeüzenetet küldött valamennyi néphez és kormányhoz, hogy ,,a vádakat, fenyegetéseket, a kölcsönös bizalmatlanság okait félretéve, az arra egyedül alkalmas eszközzel, a közös és becsületes megegyezésekkel próbálják megoldani az eltéréseket“, a népek pedig „békésen és derűsen, féktelen izgatások nélkül bátorítsák uralkodójuk békéltető kísérleteit“. A figyelmeztetés, éppúgy, mint Horthy kormányzó nagyszem ajánlata a vitás kérdéseknek a pápa itélőszé- ke elé terjesztéséről, süket fülekre talált. Ha a pápának a második világháborúban elfoglalt nemzetközi helyzetét vizsgáljuk, úgy az erősebb, mint bármikor s I az események végzetszerüáégévól csak nő tekintélye. A jogosság némi látszatával léhet tehát felvetni a kérdést: miért nem használja ki a pápa páratlan nemzetközi befolyását egy konkrét béketerv elindítására? A kérdés mindamellett nem feltétlenül helytálló. Legalább egy év óta feltűntek olyan momentumok, melyek konkrét béketerv létezésére engednek következtetni. Csak utalunk itt Spellman newyorki érsek missziójára, akinek a békeakciójáról az Observatore Romano özén márciusában jelentette, hogy meghiúsultnak tekinthető. A Szentatya — feltevésünk szerint — alighanem a. légibombázások mérsékléséhez kötötte volna részvételét a békeakcióban s éppen ezen a ponton nem tudott megegyezni az angolszász légi diktátorokkal. Egy nagyobb- arányu, eredményes békeközvetitéshez azonban ezidoszerint még aligha vannak meg azok a kölcsönös lélektani diszpozíciók, amelyek 1917 júniusát olyan alkalmassá tették erre. A jelenre is vonatkoztatható tehát a Szentatya tavaly májusi panasza a béke nehézségeiről, mert — úgymond — „miközben az egyik fél a már elért eredményekre hivatkozik, a másik reménységét a most következő csatába veti Az uj világrend alapjai A konkrét béketárgyalások helyett tehát most azon fáradozik a pápa. hogy lefektesse az uj világrendnek azokat n jogi és erkölcsi alapjait, amelyeknek érvény- rejutása befejezné s egyben hosszú időre megszüntetné a háborút s megteremtené a népek és társadalmak harmónlkns életét. Ebből a szempontból különösen a. három karácsonyi beszéd - (1939, 1940, 1941) jelentős, melyek vázolják a pápa békeelgondolásait. 1. A Szentatya első követelménye, hogy az uj állami és társadalmi rend alapja a megingathatatlan erkölcsi törvény legyen „Annak az uj rendnek, melyet minden , nép áhítozva vár e háború megpróbáltatásai és pusztításai után, a.z erkölcsi, törvény megingathatatlan, és megváltozhatatlan sziklásán kell felépülnie“. 2. A megrendült közbizalom, a szerző- déshüség helyreállítását a Szentatya egy nemzetközi jogi intézménytől várja, mely. egyrészt általános tekintéllyel, másrészt a szükséges hatalommal is rendelkezik, tehát amely ,,egyrészt garantálja az egyezmények őszinte végrehajtását, másrészt a jog és méltányosság elvei szerint előseoiti azok megfelelő revízióját“ 3. Harmadik követelményként a pápa szervezete nemzetközi eay ü t tnx ü k ödést kíván a nemzetek szabadsága és függetlensége alarim. „Az erkölcsi, elvekre .épített uj rendben nincs helye a szabadság, vagy ráás nemzetek nemzeti integritása és biztonsága megsértésének, bármekkora legyen is a területi kiterjedésük, vagy védelmi, képességük“. A kis nemzetek jogai és szenvedései különösen mély visszhangot, vernek a pápa lelkében. Már első karácsonyi üzenetében is jog- és emberellenes ténynek minősítette „az előre megfontolt támadást egy kicsiny, dolgos és békés nép ellen a nem létező, nem. akart és vem is lehetséges fenyegetés megtorlásának ürügyével“. A legmélyebb részvét hangján ezév június 2-i beszédében nyilatkozott meg: ..Gondolatunk és szeretetünk a " kis nemzetekhez száll, amelyek földrajzi és geopolitikai helyzetük következtében az erkölcsi és nemzetközi jogi szabályok jelenlegi semmibevevése folytán teljesen ki vannak téve annak, hogy beleránt jak őket. a nagyhatalmak viszályaiba és igy pusztító harmk színterévé változott földjükön., még ha nem is harcosok, kimondhatatlan borzalmakat és ifjúságuk és müveit rétegeik szine-virágának elpusztítását kénytele-' nek elszenvedni“. 4. A pápa okvetlenül szükségesnek mondta az 1933-ban kezdődött őrült fegyverkezési versenv felszámolását és minden lehetséges alkalommal elítélte az ártatlanok ellen viselt háborút, a polgári lakosság bombázását és a foglyokkal való embertelen bánásmódot. „Az erkölcsi elvekre épített uj rendben nincs helye — ha egyszer a fegyveres konfliktus legveszélyesebb gyupontjai ki vannak küszöbölve — sem a totális háborúnak, sem a féktelen fegyverkezésnek“. 5. A Szentatya az uj rend megalapozása érdekében kivánja a nemzetek egyoldalú utilitarizmusának visszafejlesztését. „Nincs helye azoknak az önző számításoknak, amelyek csak arra törekednek, hogy megkaparintsák a gazdasági forrásokat és a közhasználatra szolgáló nyersanyagokat olyan módon, hogy a természettől kevesebb előnyben részesített nemzetek kizárva maradjanak abból“. 6. A szociális kérdés tekintetében a pápa nem egyes elszigetelt reformokat, hanem egész társadalmi ujjárendezést • vár. természetesen nem forradalmi, hanem evolúciós utón. A jelenlegi nehéz helyzet mellett egyrészt fegyelemre és nyugalomra inti a munkásságot: ..Ma nemcsak a munkások és munkás- nők szociális helyzete szorul javításra és kíván reformokat, hanem a társadalom egész bonyolult szerkezetének szüksége van a tökéletesítésre és javításra, tekintve, hogy egész állagában mélyen megrendült“. 7—8. Nem kevésbé nyomatékos kívánsága a pápának a nemzetiségi és vallási szabadság biztosítása. „Nincs helye a nemzeti kisebbségek <?T- nyomásának, sem a kulturális, vagy nyelvi sajátságaik nyílt, vagy csalárd elnyomásának, sem gazdasági tehetségük megakadályozásának, és megszorításának, sem pedig természetes szaporodásuk korlátozásának, vagy megszüntetésének. Nincs helye a vallásüldözéa- nek és az egyházüldözésnek. Megmagyarázhatatlannak tartjuk, hogy egyes vidékeken megalázó rendelkezések zárják el az útját a keresztény kit meghirdetésének, mialatt tág és szabad. utat engednek annak a. propagandának. mely az egyház ellen küzd, kivonják az ifjúságot- a keresztény családok áldásos befolyása alól és Krisztus elleni szellemben nevelik fel”. Ezeket az eíveket. egyrészt meg lehet, másrészt meg kell valósi tani! Ha a meg= értés aranyhidait verjük az emberi gvi5= lölet és rosszakarat szándékai fölé. goiF dőljünk az arany pápai tiara alatt elhangzott szózatra: „Velünk van ennek az öreg EurópánjoJt lelke, mely a hit és a keresztény szelíd% müve volt. Velünk az egész emberiséj, mely igazságot, kenyeret, és szabadságai vár. nem pedig fegyvert, mely öl és rom- bor.
