Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-21 / 188. szám
t 9 { 3 augusztus 21. ELLENZEK 7 Bulgária ősi kultúrájának ősi for- rása, szokásai és néphagyományai Irta s Slavi Vawilev mérnök (Szófia-Budapest) naH KOZ S ißatßi 3 rißn »dszöi dddol us3 lißaei 3S39d s nsl ba I aab bsbiz »Ißnai rí ast :ismß > *red 9 Ibi ÖÍ3Í03 iéáóí cresa 9Í9m íievé íodsa iM Ü9S íqén tfiasa név ^Saf liésa usxid ioa sa*ro limes lOÄ lí 29 áö wéj( I BV W lltiv >ÍJ9Í ítílfi KV9 isié 9YH h i cf ?ísq Imi ?ßa Nem rózsákból, hanem babérból fonják a hagyományos barátság koszorúját, mert a rózsa csak tavasszal virágzik, ám a barátság koszorúja örökéletü kell hogy legyen. Éppen ezért nekünk magyaroknak és bolgároknak együttesen arra kell törekednünk, hogy egymást minél közelebbről megismerjük. Ezúttal Bulgária kultúrájának ősi forrásairól és az ország szokásairól fogok beszélni, gondolva, hogy mindez ismeretlen és uj a magyarok előtt. Bulgária egész területe fölött, a csendes Dunától az Égei-tengerig és az Och- rida-tótól a Fekete-tengerig egy uj, istenáldotta hősiesség: a nemzeti ujászüle- tés hősiessége sugárzik. A bolgár nép, amely ismét szabaddá lett, 1941 november elsején ünnepelte elsőizben irigyei- től és ellenségeitől, valamint szorongásoktól nem zavarva, nagy hőseinek emlékét, akikről az évszázadokon keresztül sem feledkezett meg, lelkének tüzében melengette őket, megőrizvén a szolgaság éveiben is nemzeti öntudatát és büszkeségét, egységét, amely kulturális haladásához és felemelkedéséhez vezetett. Hősök és szentek Mi lett volna népünkből a mult nemzeti hősei, sorsunk e prófétái nélkül? A néptömegből, országunk különböző részeiből származtak ők, mintegy jelképezvén a közös bolgár lelket történelmünk legkezdete óta, amikor az ős-bolgár erő szétmorzsolta a Duna torkolatánál álló bizánci tömegeket és uj arcot és uj sorsot adott a Balkán-félszigetnek. De az ország igazi fejlődése akkor kezdődött, amikor a nép kereszténnyé vált és amikor a Szalonikiből származó Szent Cyrill és Method lefektették a bolgár ABC-t. Ök voltak azok, akik Szent Boris cárral egyetemben a bolgár^ népet beavatták a keresztény tan igazságaiba, fegyvert adva ezzel kezébe a felvilágosultsághoz és uj fejezetet nyitva történelmében. Müvük nyitotta meg a népi erők kimerithe- tet.len forrását és lobogtatta fel a bolgár alkotó géniuszt, amely nem egészen egy évszázad alatt az állami és kulturális élet minden területén hatalmas eredményeket ért el, felülmúlva a sokkal régebbi történelemmel rendelkező európai népek fejlődését. Megalapozták a bolgár kultúrát, amelynek sajátosságai a mai napig is élnek zam Ä. tio<J Job ron i&á éoi űöi H é* •-%* (Öt yt mar egészen ősz. Mozdulatot tett. Szerette volna megsimogatni a görnyedő asszonyt vállat, szeretett volna jó szavakat mondani, vigasztalni. Elmagyarázni, hogy van valami, ami erősebb náluk és az a sors. Hogy tulajdonképpen nem gyűlölik egymást. Eszébe jutott Julis, ahogy félénken jött a kórházba hozzá és hozta kendőbe takarva az almabefőttcs csuprot és ahogy simogatta a kezét és azt monaia, ha egyszei hazasegiti az Isten, minden másképp lesz, sohasem veszekszik, sohasem tesz szemrehányást, sohasem emlegeti Patkósékat , . . Aztán hazajött és minden olyan volt mint régen, már az első este összevesztek valami csekélységen. Marták egymást szavakkal, valahányszor együtt voltak. Miért, miért Istenem? jajdult fel benne a nagy fájdalmas kérés. Ha már ilyen szegények s nyomorultak, miért bántják egymást örökkéf Az asszony után nyúlt, szerette volna békítőn vállára tenni nehéz, clkinzott kezét. De az asszony megrándult, megérezte a felé közeledő kezet ... — Ne lássalak — mondta —, bár sose láttalak volna ... Még a gyerekeket is gyűlölöm néha, mert a te gyerekeid . . . István megrettent, és simogatásra indult keze lecsapott az asszony vézna karjára. Erősen megszorította, úgy, hogy Julis felsikoftott. Feje zúgott és szerette volna, ha békithet és vigasztalhat^ Nem tehet róla — mondotta magában — fáradt, nyomorult, idő előtt öregedett, talan ő sem akar bántani, s nem is gyűlöl s a gyermekeket sem gyűlöli, nem igaz . . . De ösztöne erősebb volt józanságánál, haragja elöntötte, mar az dsak fájdalmat akart okozni, a gyöngének, a tehetetlennek, mert neki is annyi fájdalmat okozott az élet, t— Mar versz is — zokogta az asszony —, bontsál csak bántsál, törd el azt a nyomorult karomat . .. István nagy lélegzettel elengedte. Felállt, hátára terítette zekéjét és kiment. Az asszony haragosnak és kegyetlennek látta, pedig nem volt benne más, csak halálos fáradtság és szomorúság. De keze nem engedelmeskedett, s hangosan bevágta az ajtót maga mögött.. Odakünn megállt a hideg csillagok Matt. Nekitámaszkodott a falnak cs kiszakadt belőle A n&gy, nehéz férfisirás. . „ v A szaloniki szent fivérek nyomába számos más próféta lépett, igy Szent Clement, a bolgár kultúra megteremtője, aki Ochrid városkában született és aki egyetlen egyetemünknek, a szófiainak védőszentje. Szent Clement, Cyrillel és Methoddal egyetemben már kora ifjúságától kezdve a népkulturának szentelte magát. Szalonikiből elvándorolt Morvaországba és Pannóniába, ahol körülbelül húsz évig oktatta a népet. Amikor Szent Method halála után, 885-ben a szláv papokat üldözni kezdték, visszatért Bulgáriába, ahol a bölcs és müveit I. Boris ki- rál nagy örömmel fogadta. Preslavban, Bulgária akkori fővárosában való rövid tartózkodás után Szent Clement a macedóniai tartományban fekvő szép és romantikus Ochrid városkát választotta letelepedésre. Az Ochrida-tó partján, miként Krisztus a tanítványait, kezdte Szent Clement oktatni az ottani lakosokat. A IX. század vége felé itt olvasták először bolgár nyelven a Szent írást. Ebben a Szent Clement által alapított iskolában mintegy 3500 tanítvány verődött össze Macedóniából és Délnyugat-Bulgá- riából. Példátlan szorgalommal, nagy hittel és végtelen szeretettel tanította a népet, mert Szent Clpment nemcsak próféta, de remek szónok, tanító es író is volt. Egyik tanítványa, aki szerénységből nem nevezte meg magát, írja róla: ,,Sohasem láttuk munka nélkül, tanította a gyermekeket, az egyiknek megmutatta, hogyan kell vetni a betűket, a másiknak megmagyarázta a szavak értelmét, egy harmadiknak a kezét vezette irás közben“. Ochrid, az első kuíurkörpont így lett Ochrid városka az első bolgár kulturközpont. Itt működtek az első bolgár néptanítók. És ne felejtsük el, hogy az Ochrida-tó egyike nemcsupán a Balkán-félsziget, hanem talán egész Európa legszebb tavainak. Az Ochrida völgykatlan déli részén terül el elipszis alakban, körülvéve szakadozott, meredek sziklaóriásokkal és csak észak felé hagyva kis kitekintést az Ochrida és Struma termékeny lapályaira. Ochrid valamikor erődítmény volt, két kerek, magas torony védte. Nemcsak ez a két torony és a kapuboltiv maradt meg a régi várból, a falak is látszanak még. Az ochridi erődítmény a Balkán-félsziget legmonumen- tálisabb ókori romja. Az utazó sohasem felejtheti el azt a látványt, amely Ochrid városka megpillantásakor szeme elé tárul. A Közel felé vezető ut végén hatalmas, ősrégi gesztenyefa terebélyesedik .és ha az utas pihenőt tart romjai alatt és a távolba pillant, úgy a nagy messzeségben halványkék foltot lát: az Ochrida-tót. Halkan játszik a tó vize az ut mentén, mossa a köveket, halászok csónakjai jönnek-mennek rajta, kirázzák pisztrángokkal telt hatalmas hálóikat és olcsón áruba bocsátják a halakat. Valamivel távolabb kis keleti kávé- ház asztalai állanak egy ötszázéves platán alatt, amelynek órittei törzséből egy csövön keresztül forrásvíz bugyog. A városka fölé kőszárnyait fesziti Sámuel király régi palotája, repkény fonja körűi, a kövek repedéseiben vadvirágok nyilnak, A R zsák Völgyért' kfars art; ja A Pvózsák Völgye, amely Karlovo és Kalofer, Vaszil Levszky és Kriszto Botev, a bolgár nemzeti újjászületés harcosainak szülőhelye között fekszik, a külföld előtt elsősorban csodálatos rózsáiról Ismeretes. Ám nemcsak a rózsái miatt érdemli meg a figyelmet ez a csodás vidék. A farsang hideg és fagyos téli napjaiban ugyanis ezen a vidéken a böjti éjszaka előtti héten színpadi előadásoknak lehetünk tanúi, amelyek visszavezetnek bennünket a színházi életünk legkezdeté- hez. Amiként Dionyzosz a maga pajzán csapatával pompás vígjátékokban tombolt'és megvetette a színjátszás alapjait, itt is az ő> utódjait találjuk, sejtetve az ősi színjátszás magját. Már a kora reggeli órákban a Karlovo melletti Dsbéne falu utcáin is megjelennek a jókedvű fiatalemberek, álarcosán,' testükre akasztott 30—40 kolomppal, kezükben nagy botokkal. Ide-oda ugrálnak, futkároznak, a botok összecsapásának és a kolompoknak hangjai mellett. A játékhoz tartozik, hogy a férfiak közt verekedés támadjon és vér folyjon. Azt tartják ugyanis, hogy ezáltal abban az évben sok bor fog folyni a hordókból. Egész nap ide-oda szökellnek ezek az álarcos ifjak a faluban, hirdetve az egészséget és a termékenységet. Egymagában ez a játék azonban nem elégíti ki az őket néző falusiakat. Eljátszanak tehát komoly jeleneteket is, amelyek aztán már mozgásba hozzák a figyelőket. Egész csapátok álcázzák el magukat a legkülönbözőbb figuráknak, megnevettetve a közönséget. A piactér közepén vándor- cirkusz táboroz, sátorlappal fedett szekereken. A szekereket egy dobos őrzi, aki dobszóval hirdeti az előadást. Az egyik sátorlap alatt egy fiatalember látható, amint különböző nagyságú, megölt kígyókat húz elő, átnyújtva azokat egy kifestett arcú ifjúnak, aki a karja és a nyaka köré csavarja a hüllőket, vagy hátába csúsztatja azokat. Körülbelül tizenöt kígyót fogott ez a két parasztlegény a falu közelében és a hat legnagyobbat mutogatják. A cirkusz körbejárja velük a falut. Egy másik helységben bábszínházát játszanak egy emelvényen, amelyen a parasztok által készített 8—9 művészies báb áll, illetve mozog egy saját készítette mechanizmus segítségével. A bábok az emberi élet furcsaságait ä„játsszák meg“. A sz bedság ünnepe Dabéne községben a bolgár szabadság- harcból mutatnak be jeleneteket, igy többek között nagy költőnk és forradal- . márunk, Christo Botev átkelését a Dunán és harcát a törökökkel. A kis falusi patak jelképezi a Dunát, ezen úszik a ,,Radezky“ hajó, egy egyszerű kis szekér alakjában, motorként egy kis cséplőgéppel. A hajó kiköt, Botev partraszáll és őt követik, festői öltözékben csapatának tagjai zászlókkal. Nagyon eredeti I látványosság Csernicseni és Vévszky falu lakosságának táncprodukciója. Ez a két falu tiz kilométernyire fekszik egymástól. Levszkyben az előadók borzalmas külsőt öltenek magukra, sajátos álarcokat, kapucnit és kecskeszakállt. Lábukat is kecskebőr fedi, miként Dionyzosz* ide- j jében a táncosok lábait, testükön ezek is öt-hat nagy kolompot lóbálnak. Olyan nagyok ezek a kolomook, hogy a jószágok el sem bírnák azokat. Csernicseni községben kétfajta táncot is táncolnak. A táncosok közül egyesek Levszkv szabadsághősnek maszkírozzák magukat, csak finomabb álarcokkal, mint más községekben, más táncosok pedig sem kapucnit, sem kecskebőrt nem viselnek, hanem fehér ruhában táncolnak, kecskecsengőkkel. Minden kelléket ők maguk készítenek el, kitűnő érzékük van a kosztümökhöz. Játékstílusuk a következő: a levegőben szökdelnek, mint verhetetlen királyok, miközben a hideg téli napon ünnepélyesen csengenek csengőik, emelkedett hangulatot keltve. Mások kis bádogdobozokat dobnak fel a levegőbe, amelyekben parázs és paprika piroslik. Erős szagot áraszt tartalma, elűzve a rossz szellemeket, amelyek igy nem zavarhatják a tavasz kezdődő termékenységét. Az önfeledt játék után a .szereplők nagy lakomára és tereferére gyűlnek össze, a pompás karlovói borral öntözve torkukat és elaltatva fáradtságukat. Egy másik ünnepélyes alkalom a mutatványokra Szent Atanaziusz napja, a határnap tél és tavasz között. A tél hiköröskörül tövis és romok. De a romokból is valami kimondhatatlan kedvesség árad, a haza nyelvén szól hozzánk és mélyen megindítja a bolgárok szivét. Csak egy sétát kell tenni a királyi romok között .és a halott feltámad: lelke ujra-éled, a falak és a vasveretü kapuk mozdulni látszanak, mint örök, amelyek védik a tornyokat. Ott volt valahol Sámuel király trónterme, itt határozta el a háborút a bojárok nagytanácsa és egy reggelen korán kitárták a kapukat: maga a király, a hadvezérekkel körülvéve, fényes páncélzatban indult a meredeken lefelé, hogy diadalmas seregét Szaloniki ellen vezesse. A magas tornyok ablakaiból asszonyi szemek pillantottak az egyre távolodó, csillogó sisakok után. ősrégi templomok, könnyek és imák színhelyei, szentképek, szobrok, régi nagyságok hirdetői beszélnek a figyelésre kész lelkekhez. Ezelőtt az oltár előtt térdelt valaha fehér kövön Sámuel, mielőtt a bolgárpusztitó görög király, Va- szilijosz ellen indult és itt, a Megváltó tekintetében kereste jövendő sorsának jó vagy rossz előjelét. Mindeme régiségek örökké szép emlékei maradnak a bolgár népnek. Abból a korból igaz, már csak kastélyok, tornyok, templomok, emlékoszlopok romjai állanak fenn, de él a sok ősi szokás és amaz idők néphagyományai, igy bizonvára nem lesz érdektelen, ha a Rózsák Völgyének farsangját elmesélem, mert ezek a régi szokások ott tovább virágzanak dege ekkor hagy alább és messziről már érezni a tavaszi meleg szél leheletét. Mielőtt még a föld felébred, a paraszt már eszmél, tekintetét körbenjáratja erdőkön és völgyeken és készül a szántóföldek, szőlők, kertek, mezők hatalmas újjáéledésének ünnepére. Már nem kuporog vastag subájában, amelyet a bolgárok kosuknak neveznek, a napra függesztett szemmel kiegyenesedik, érezve a halhatatlan teremtés erejét. A hó elolvadt, a jég is eltűnt, nincsenek viharok többé és az ég már nem szürke. A természetnek ez az ébredése költőien tükröződik vissza azon a nemzeti ünnepen, amelyet ilyenkor tartanak és amely számos népszokásnak és népdalnak volt a szülője. Ezek a szokások és dalok a legszorosabban összefonódnak a bolgár . parasztok életmódjával. Szent Lázár napja, a Tavasz ünnepe A tavasz egyik legjellegzetesebb ünnepe Szent Lázár napja. Nem számit, süt-e a nap, vagy köd van, az ünnepség program szerint folyik le. Mert a paraszt már érzi, hogy a zölaelő mezők, a rügyező fák kiteljesednek és a fiatal bárányok bégetése is visszavonhatatlanul tudatosítja a tavaszt. Kezdődnek az előkészületek a fekete barázdák között, a friss földeken eltöltendő szabad életre. A kakuk is hamarosan jelentkezni fog, hangjában vibrál a friss levegő hullámzása, a nap szinkáprázata, az ifjúság öröme. Egyesek szántani mennek, mások kapálni, de valamennyien egyek a munkában és a sz»- retetben. Nemsokára kivirágzik a pipacs és akad majd hamarosan egy lány is, aki leszedi, hogy díszítse magát vele. Bégetni fog egy kis bárány és a leány tekintete a fekete pásztort keresi. A lány dalba kezd és mint valami meleg fuvallat, felel rá a pásztor furulyája. Távolabb felbukkan egy szántóvető és ő is vig dallamot fütyörész maga elé. Madarak szökellnek ágról-ágra, mintegy jelezve a közeledő tavaszt. A patakok csobogni kezdenek, a fák kérgében már gyűl a méz. Az emberek egészen közel érzik magukhoz a földet és Szent Lázárt. Mindez az ősi szépség megteliti a parasztok szivét és dalban fejezik ki boldogságukat. És a dal azontúl elválaszthatatlan része lesz életüknek. Amikor aztán eljön Szent Lázár napja, fiatal leányok járják kéresztül-kasul a falut, bemennek az udvarokra, vígan énekelve és táncolva. ,,Lazarki“-nak hívják ezeket a festőién öltözött, virágkoszorus leányokat. Kezükben színes kendőt lengetnek, enye-; legve és mosolyogva kukkantanak be a házakba. Könyü lábakkal ellejtik a ra- csenica nevű nemzeti táncot, az emberek kijönnek a házakból, üdvözlik a tavasz kedves hírnökeit, megajándékozzák őket és mint egy madárkiséret, szegődnek nyomukba házról-házra. Dalaikban a munka és a szerelem, a termékenység és a szépség és az egész világgal való együtt- örvendezés fonódik össze. Tánclépteikben az ifjúság legyőzhetetlen varázsa lendül. Virágvasárnap Szent Lázár napja után következik Virágvasárnap. Noha a két ünnep egymásután esik, megünneplésük mégis különböző. Amíg ugyanis Szent Lázár napján megnyílik a parasztok lelke, befogadva a teremtés csodáit és kifejezve a tavasz felett érzett örömüket, addig Virágvasárnap a parasztok magukba szállnak, Istenhez fohászkodnak, aki egy egész hétig készült mártir-halálára, hogy megváltsa vele az emberiség számára a feltámadás magasztos ünnepét. Elhalkul hát a vig táncdallam és következnek a vallásos játékok. Virágvasárnap játsszák el ezeket, aztán teljes csend & csak Krisztus szava hallatszik. Virágvasárnapot a maga sajátos, régi hagyományainak megfelelően ünnepük: kora hajnalban megszólal a templom harangja és már a parasztok is ébren vannak. Megetették a jószágot, a fiatal leányok és asszonyok pedig ezalatt rendbehozták a házat és az udvart. Ezután valamennyien ünnepi ruhába öltöznek és elindulnak a templomba, hogy megkapják a szentelt barkákat és az Úrvacsorában részesüljenek. Az istentisztelet végeztével összegyűlnek a piactéren, ahol egy évszázados szilfán egy hinta himbálódzik. A fiatalok megfogják egymás kezét és énekelni kezdenek. Megkezdődik a körtánc, lassan járják, majd három kör után megállnak, jelezve, hogy ez husvétnak csak előünnepe. A jelképes tánc után a hintához szaladnak és mig egyesek a magasba lenditik, a többiek mindenféle vidám mókákba fognak. Késő estig játszanak ilyenformán, akkor hazamennek, megetetik és megitatják a jószágot, majd nyugalomra hajtják fejüket. Minden elcsendesül a faluban, csupán néhány elkésett leány és asszony siet a kúthoz és itt-ott néhány szerelmes pár suttog. Az éj leszáll, a falu is álomba merül és készül a husvétra, a legszebb és legvidámabb bolgár’ ünnepre.
