Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-19 / 187. szám

KtiíS angnsztnsH. ELLENZÉK Óvári-Oss József riportja : Hódolat a hős emlékének... Vitéz Horthy István halálának évfordulóján a hősi halált halt Kormányzóhelyettesre emlékezik az egész magyar nemzet könnyes szemű katonák a karjukon, mintha halott csecsemőt vinnének, Magyarország nagy reménysége volt...! Rettenetesen nehéz lett a szivünk, torkunk összeszűkült, mintha jeges kéz markolta volna meg, mintha előre éreztük volna a bekövetkező tél dermesztő fagyát. Szólni sem tudtunk Csak néztünk egymásra, és a szemünkben han­gos, volt, ordított, szinte üvöltött a kérdés; „Hát még nem volt elég1! Meddig ver bennün­ket a sorsi"" KOLOZSVÁR, augusztus hó. Egy éve már . . . Ködbe vész a mült és eltűnik a messzi orosz •steppék vérgőzös távlatában. Csak éjszakán- kint derengenek fel a dolgok, éjjel, ha nehéz motorok dübörögve járnak az utcán és eszembe juttatják az éjszakákat, amelyeknek sötétjében hörgő, dühödt, rekedt morgásu ellen­séges bombázok szelték át fölöttünk keresztüi- kasul a levegőt, keresve a repülőteret, ahoi Ö is várta a másnapi bevetést. Augusztust irtunk akkor. Ides-tova három hónapja volt már, hogyha vadászok húztak el a fejünk fölött üvöltő sivitással és a szárnyu­kon megpillantottuk fekete mezőben a fehér keresztet, mindem magyar katona szive meg­dobbant a gondolatra: ,.Hátha Ö ül benne?“ Hátha Ö indul újból az ellenségnek azzal az acélosan kemény elszántsággal, amely a sa­játja volt? ... Kurszkban járt híre legelőször, hogy a Fő­hadnagy Ur, mint a szolnoki vadászrepülők tegyik rajának parancsnoka, megérkezett. Ami­A Kormányzóhelyettes szemléje a repülő- ; bajtársak között. kor itt látták, ott látták kemény, markáns arcélét, mindenkinek egyszerre megmelegedett a szive körül. s Csak mondogatták: „Hiszen az apja fia.“ De még több volt az, amit mellé gondol­tak. Hogy íme, a Legelső Magyar Ember a fiát is elküldte velünk. Attól kezdve fénye­sebbek voltak a szemek és derűsebb a lélek. Juníus 28-án aztán meglódult a front és a vadászrepülők egymásután váltogatták a re­pülőtereket. így következett el Kurszk után Sztarijoszkoí, majd Ilowszkoje, Akkoriban ezeket a neveket így irtuk: „Va­lahol Oroszországban“ . . . K IloTvszkojét azóta rég felperzselte a téli visszavonulás, lényegében nem is volt mit fel- perzsehni, hiszen a falu két-három kilométer­nyire volt az erdőszegélytől, amely repülőté­rül szolgált. Maga az erdő volt a repülőtábor. Sztarijoszkoil nagy része már a Donhoz való ierohamás közben elpusz.uk, a téli visszavo- mdáskor pedig itt vívta a magyar honvédség egyik nagy védelmi csatáját az orosz túlerő- j(Wí8 szemben: hétszeres gyűrűn törtek át a Inagyar csapatok. Főhadnagy Ur iVrindezt már nem érte ineg. Ö még csak a dicsőséges áttörést látta, íéiüiről, motorja fülébe harsogta a magasság Szimfóniáját és gépe köré valóságos vattaerdőt lövöldözött az Orosz légvédelmi tüzérség. & Óh hányszor láttuk, amint raja előtt állva, kiadta utolsó utasításait és mögötte már szinte pyögtek a zugó motorok alatt a szárnyalni Ebben a kis egyszerű bódéban lakott a Legelső Magyar fia. akaró gépmadarak. Nevetett, mint akkor, amikor világraszóló bombayi útjáról visszatér­ve, kiszállt a gépből és átölelte édesanyját, csak nevetett, meghúzta mégegyszer az ejtő­ernyő hevederjét, szemére illesztette a szem­üveget, intett a szerelőnek, hogy kihúzhatja már a keréktámaszokat, behúzta a tetőt, be­nyomta a gázkatt, ajöeóri hajrái... Neki a .levegőnek, ' neki a magasságoknak, neki a Donnak, a halálkanyarnak, a „rothadt sarok­nak“, amely fölött szinte állandóan ellenséges bombázók tanyáztak. # Biztosítani, verekedni, örökös harcban állani — ez volt a Főhadnagy Ur igazi életeleme. •í£* Pedig szépséges, szerető feleség és mosolygó szemű fiúcska, a nemzet Apjának bálványa várt rá odahaza, ­* Nem kimélte önmagát és nem várta, hogy kíméljék. Megszégyenitettnek érezte volna magát, ha kímélték volna. A" Egyszerűen élt, mint a többi bajtárs. A 1 megkülönböztetés legcsekélyebb jele nélkül. Aki nem ismerte, nem mondhatta volna rá, hogy ő Magyarország Főméitóságu Kormány­zóhelyettese. Egyszerű volt a szállása is. Egyszerű desz­kabódé, kátrány papírral befedve, hogy ne cso­rogjon be az eső. Tehát távolról sem bomba­biztos fedezék. Benne ágakból és gerendákból durván1 ácsok asztal, harom-négy hasonló szék, tábori ágy, benne szalmazsák és egy vesszőfonatu szék, amelyen mosdótál állott. Egy polc, rajta néhány komoly, közgazdasági könyv, mert a tanulást a fronton sem hagyta abba. Itt ék, innom indult el ellenséges terület fölé és ide tért vissza a harcból pihentetni megfáradt idegeit. Idejártak a század tiszt­jei, akiket ő is szívesen meglátogatott. Augusztus elején már volt egy igazolt légi győzelme. Nehéz légiharcban szerezte, egy legújabb tipusu szovjet vadászgép felett, amely fegyverzetben is, gyorsaságban is felette állt az ő gépének. Felii Ikerekeciését kizárólag re­pülőtámadásának, lélekjelenlétének és jobb ide­geinek köszönhette. Volt egy másik is, de ezt az Ö kívánságára nem igazolták. Kisérő pilótájával együtt akadt össze több ellenséges repülőgéppel. Azok közül az egyik elszakadt társaitól és felvette a harcot. Közben egy másik is visszafordult és most már kettő­kettő volt az arány. Ók mind a ketten bukó­fordulóztak, közben felhőkbe kerültek és el­szonnégyszer volt ellenség felett. A legfelsőbb hadvezetőség a Kormányzó Ur kabinetirodájá­val egyetértésben ekkor ki akarta küldeni az egyes alakulatokhoz szemlére. Nem akarták tovább engedni, mintha előre megérezték volna a tragikus jövőt. Hiába kérte, hogy tovább maradhasson, nem lehetett. Még egy utolsó fel­szállást engedélyeztek ellenség fölé. Hogy meglegyen a száz felszállás és a huszonöt be­vetés. Aztán következnek a csapatszemlék. Úgy volt, hogy már 20-án1, a bevetésről való visszatérés után Jablotschnojeban, a 6. hadosz­tály székhelyén résztvesz a hadosztály hősi ha­lottainak emlékére emelt kettős kereszt és hár­mas halom felavatásán. A végzet máskép határozott. * Tizenkilencedikén este kapta meg az el­igazítást. Baráti társaság volt nála. Beszélget­tek, kártyáztak. Egy üveg bora volt, de men­tegetőzve mondta bajtársainak, nem bontja fel, mert reggel ötkor bevetésre indul. Tizenegy órakor a társaság szedelőzködött és ki-ki haza­ment szállására. Ö egyedül maradt hűséges inasával, aki a frontra is elkísérte, gyorsan le­vetkőzött és lefeküdt. Inasa mondja, hogy nyomban el is aludt. Reggel négy órakor kelt, megmosakodott, gyorsan felöltözött. Háromnegyed öt órakoi kapta a jelentést, hogy a gépié készen áll. Mégegyszer átnézte az írásos parancsot, amely arról szólt, hogy közelfelderitő gépet kell biztosítania ellenséges vonalak felett, va­dásztámadás ell^i. Ragyogó augusztusi reggel volt. Hazai idő­számítás’ szerint öt óra, de csaknem kétezer kilométerrel Keletebbre, moszkvai időszámítás szerint tehát már hét óra. A nap valósággal ontotta sugarait a tiszta, felhőmentes azúrkék égbolton. Pontosan öt óra volt, amikor beült a mát zugó motorral járó gépbe. Nekifutott a gép a széles mezőnek, aztán fordult az erdő fölött, le délkeletnek, Koltunowka felé. Koltunowka és Ilovskoje között van egy kicsi tisztás, egy kicsi völgy. A vadászok, felderitők és bombá­És jött vitéz ]ány Gusztáv vezérezredes, hadserc^parancsnok. Szálas, tölgy alakja meg­tört. Mögötte a tábornoki kar. De most nem lehetett gyászolni, nem lehetett siiánkozni, egy irtózatos harcban álló hadsereg jelene és jövője, lelkisége forgott kockán. Intézkedni kellett. Hadparancsról, temetésről. És főleg jelenteni kellett. Haza . . , Ez lehetett a legnehezebb A 2. magyar honvéd hadsereg tagjai aznap este megrendült lélekkel, könnyes szemmel hallgatták végig a napiparancsot. * Másnap este pedig ott álltunk ismét az ilovszkojei erdő bejáratánál, az azóta hősi ha­lált halt Csukás vk. őrnagyról elnevezett szál­Ezzel az emléktáblával örökítették meg Horthy István emlékét. I iás bejárata e ’ , 'uk a koporsót. Estébe hajlott az id megérkezett. Ott volt. az egész repi ha az oroszok is tud­ták volna, mi nap nem háborgattak. A polgári lal >lőbe öltözött és babo­nás ájtatossáj i szájról-szájra-. ,,Meg­halt a magyr Sötét este zaka. Két katona állt diszőrséget mellett, amely mögött sejtelmesen, -den fehérlett ki a ma­gyar címer : folyója. Fekete erdő mélyen, eile in, távol a hazától, né­mán álltuk ivatalt és mindannyian hazagondol gattuk a pap szavait, amelyek, n ys föld, nehezedtek lel­künkre: „i i a történelmi Magyar­ország, a k •égé, aki itt harcol a bé­kéért az á >árság ellené’' És ebbe n áldozta életét a jobb jövendőért ;ménysége, akire mindig hódolattal a magyar nemzet. Vitéz zky László állam* titkár zteígetl a minisz­tere tisztviselői kara BUDA. gusztus 19. (MTI.) A miniszterelnökség tisztikara szerdán dél­előtt tisztelgett vitéz Thuránszky László politikai államtitkár előtt. A tisztviselői kar élén Bárczy István államtitkár kö­szöntötte vitéz Thuránszky Lászlót, aki meghatottan mondott köszönetét az üd­vözlésért. vesztették egymást szem elől. Egyik ellenséges gép vezetője ugylátszik halálos találatot ka­pott, mert a gép égnek fordult, átesett és köz­vetlenül a magyar vonalak előtt, a senki föld­jén lezuhant. A Főhadnagy Ur későbben tért haza, mint kísérője és bolcCogan billegtette szárnyát a re­pülőtér fölött. A billegtetés pilótanyelven azt jeleníti: légigyőzelem. Lent a földön hallotta meg aztán, hogy kí­sérője is ugyanazt a gépet lőtte, amelyiket ő. Lovagiasan azonnal visszalépett és szabadko­zott. ,,Nem, szó sem róla, nem ő lőtte le a gépet.“ Ilyen ember volt és ilyem bajtárs. Nem csoda, ha tűzbe ment érte mindenki. * Augusztus közepe táján szolgálati utón há­rom nap szabadságot kért parancsnokától és a szabadságot meg is kapta. Feleségét látogatta meg, aki akkor, mint önkéntes ápolónő egyik hadikórházban teljesített szolgálatot. Nehány boldog nap következett. Felesége kérlelte, ma­radjon még, de Ö hajthatatlan maradt. „Vár­nak a baj társaitok4 — mondta és már ült is fel a gépbe. Indult vissza a harcmezőrc, közvetle­nül az első vonal mögé, ahonnan naponta fel- szál'lhatott dacolni a Keletről fenyegető uj bar­bárság ellen. így érkezett el augusztus, 19. Kilencvenkilenc zók itt mindig orral nekifordultak a fN.dnek és géppuskájukkal belespricceítek a völgybe. Próbából, hogy müködik-c. A völgy fölött szállt a gép, amikor hirtelen megbillent, már nem tudta visszanyerni magasságát és orrával nekiütközött a hegyoldalnak. * Orosz parasztasszonyok dolgoztak a mezőn, ők szaladtak az első katonához kétségbeesetten mutogatva, hogy baj történt. Ekkor robbant fel a motor és a következő pillanatban égnek törő lángnyelv csapott az égnek. Oltásról szó sem lehetett. A kiömlő benzin sistergett, robbant, lángolt. Mi, akik félóra múlva odaértünk, már csak füstölgő romokat és Magyarország kormányzóhelyettesének holt­testét találtuk meg a repülőgép roncsai között. Mintegy szélütötten álltunk a keskeny völgyben, néztük az égnek szálló vékony füst- csikot, körös-körül a kiégett fűszálakat, a szárny fémrészeinek egy-egy még forró darab­ját, visszanéztünk a múltba, de elménk, ame­lyet megbénított a döbbenet, bénult szárnya­lással igyekezett kifürkészni a jövőt Mi lesz most? Mi lesz az édesapával? Hogy tudja ezt meg? Ki meri tudtára adni? És hogyan? És hogy vi­seli el? És mi lesz Magyarországgal? A.Hiszen, akinek Az 1500 méteres síkfutás ujj világ­rekordja: 3 perc 45 másodperc! Stockholmból jelentik: Arne Andereeon ked­den 3:45 perces időeredménnyel győzött az 1500 méteres síkfutásban. Andersson ezzel az eredménnyel nyolcfized másodperccel ja­vította meg honfitársának Gunter Haeggnsk világrekordját. Figyelemreméltó jelenség, hogy a svéd atléták három év óta minden évben uj világrekordot állítottak, fel ezen a távon. 1941 és 42_ben Haegg javította meg az 1500 méteres világrekordot 3:47.6, illetve 3:45.8 percre, mig most Arne Ander66on tart­ja a világrekordot 3:45 perccel. FELGYÚJTOTTA A CSÉPLŐGÉPET, — MÁSFÉLÉVI BÖRTÖNRE ÍTÉLTÉK. Marosvásárhelyről jelentik: A rögtön- ítélő bíráskodás elrendelése idején Czápa Albert Tancs községbeli cigányt állítot­ták elsőnek a statáriális bíróság elé. Gyújtogatással vádolták, de a rögtön- itélő bíróság az ügyet annakidején a ren­des bírósághoz tette át. A törvényszék előtt beigazolódott a vád, hogy ez a Czá­pa, aki foltozó susztere volt a községnek, úgy akart bőrt szerezni, hogy kiment - falu határában lévő cséplőgéphez, levág­ta a szíjakat és hogy tettének nyomait el­tüntesse, felgyújtotta a gépet. Egyévi börtönre Ítélték, fellebbezés utján került az ügy az ítélőtábla elé, amely , most Czá- pát másfélévi börtönbüntetéssel sújtotta. Kereszt és hármashalom hirdeti az ilowskojei erdő szélért, hogy ,.ISTENNEL A HA2A- LRT' halt hősi halait Magyarország Kormányzóhelyettese a vörös rém elleni harcban.

Next

/
Thumbnails
Contents