Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-14 / 156. szám
1 9 4 3 (alias 14, ELLENZÉK A hús regénye Miért nem kapnak elég* húst a magánháztartások? — „Kényszervágások“ Honnan szerzik he a vendéglők a szükséges husmennyiséget ? Biztosították Kolozsvár téli húsellátását KOLOZSVÁR, julius 14. (Az Ellenzék munkatársától.) Háborús időket élünk, még hozzá a totális háború idejét, amikor minden polgár, rangra, korra és nemre való tekintet nélkül katonája a honvédelemnek. Százszor, ezerszer is elmondották már előttünk mások is, hogy a harcban álló arcvonalakon kivül, az arcvonalak háta mögött van egy belső front, amelynek fontosságát mi sem jellemzi jobban, hogy éppen ezen a belső fronton áll, vagy bukik a külső front, a harcban álló hadsereg. Aminthogy pedig egy hadsereg ütőképességét csak akkor őrizheti meg teljes mértékben, ha minden egyes katona mindennap megkapja a maga ételadagját, éppen úgy a belső front katonájának élelmiszerellátása is a legfontosabb tényezők egyike. Háborúban a javak, légióként pedig a létfontosságú közszükségleti cikkek különös változásokon mennek át. EL-eltünnek, hogy újra előkerüljenek, de csaknem mindig lényegesen magasabb áron. Ez a furcsa természeti tünemény olyan országokban is előfordul, amelyek különben dúskálnak minden földi jóban, mint például Amerika, amely nemrégiben is még a világ gumitermelésének 70 százalékát szállította, ma pedig gumihiány- nyal küzd. Mindezt a fokozott hadiigénybevétel és egyéb részokok eredményezik. Mennyivel fokozottabb mértékben érvényesül ez a tétel egy csonka országban, amelyet húsz éven át mesterségesen elszegényítettek és amely rajta kivül álló okokból nem tudott megerősödni. Jött ráadásul a három sovány esztendő, három éves árviz, rossz időjárás és mindez csak betetőzte a bajokat. Hogy szükebbre vonjuk a kört, Kolozsváron még ezenfelül is érvényesülnek káros hatások, amelyek szinte lehe- tetetlenné teszik a közellátás zavartalan •lebonyolítását. Honnan fedezik Kolozsvár éleimlszerszükségletét? Kolozsvár, amely a békeidőben környéke révén a gazdaság csaknem minden ágában önellátó volt, a bécsi döntés következtében gazdag környékének tekintélyes részét elveszítette és igy ma csaknem mindent 'az ország más részéből kénytelen megszerezni. Hogy ne mondjunk egyebet: a vidék a közben megnövekedett lakosságú város tojás-, tejtermék- és baromfiszükségletét csupán tizenöt százalékban tudja fedezni, zöldségben pedig, amelyben Kolozsvár mindig önellátó volt, alig a szükséglet felét. A megye egynegyedrésze: Felek, György- falva, Pata, Ajtón, Szelicse, Szilvás, Bá- nyabükk, Torda az egész Aranyosvidék, ahonnan burgonya, gyümölcs, zöldség és állat özönlött a városba, a bécsi határon túl maradt. így ma például a város ellátására szükséges sertéshusrnennyiséget a Bácskából, a vágómarhát Erdély többi részéből szállítják, Az Alföldről baromfit, tojást, zöldséget, babot és gyümölcsöt, a Dunántúlról babot, a Felvidékről borsót, a Székelyföldről lencsét és Baranyából burgonyát hoznak be. Természetes, hogy sok helyen nem veszik szívesen ezeket a szállításokat, de a beszerzési helyek nagy többsége éppen Kolozsvárhoz fűződő rokonszenve révén szívesen szállít az elszegényedett és u. n. közellátási körzet nélkül maradt egykori kincses varosnak. A közellátás ma az országos kérdések egyik legnagyobb dzsungeljévé nőtte ki magát, amelynek szerteágazó, összevissza fonódó tekervényei és indái között csak a legnagyobb szakértelemmel és tájékozottsággal lehet eligazodni. Éppen a közellátás kérdéseinek és ezer felé ágazó következményeinek fontosságára való tekintettel, riportsorozat keretében számolunk be olvasóinknak az: egyes közellátási tényezőkről. A húsellátás A város, közeli áfásának, mint az ország területén csaknem mindenütt, ma egyik legfontosabb ága a húsellátás. Erről szól és ezt akarja a tárgyilagosság- hangján megvitatni cikksorozatunk első közleménye. Nem akarunk bírálni senkit. Már eleve hangsúlyozzuk, csupán az a szándékunk, hogy ahol visszásságot látunk, vagy azt vesszük észre, hogy* a szervezésben javítani lehetne, segítsünk. Ugyanakkor pedig a köz érdekét szolgáljuk, mert tájékoztatjuk a lakosságot, amely néha igazságtalanul Ítél egyes kérdésekben, éppen azért, mert nincs tisztában azzal, hogy a háttérben milyen okok késztetik néha a felelős tényezőket ilyen, vagy amolyan intézkedésre, A kolozsvári huskiosztás Kétségtelen, hogy az utóbbi hónapokban néha súlyos zökkenők voltak a hus- kiosztás körül. A közellátási hivatal a napilapok utján közzétette, hogy ma itt, meg itt, ilyen és ilyen számú mészárszékben mérnek marhahúst, vagy disznó- húst. A háziasszony délelőtt szatyorral a kezében rohant a megszokott mészárosához, ahol már abban az időben meglehetős nagy tömeg állt. Besorakozott ő is a többiek közé és várt sorjára. Mondanunk sem kell, többször előfordult, hogy az illető mészáros nem tudta kiadni a rendes husfejadagot. Természetes, hogy a „hopponmarad- tak“ zúgolódtak, szidták a mészárost, szidták a közellátást, szidtak mindenkit és mindent, akit és amit csak lehet. De nézzük csak, mi lehet az oka annak, hogy a mészáros nem tudja kiosztani a husjejadagot? Többféle ok lehetséges. Az első és leg- ■észszerübb, hogy ő sem kapta meg azt a mennyiséget, amennyire szüksége van, az * alábbiak miatt: Mondjuk a város közellátási hivatalát értesítik, hogy ekkor, meg ekkor 200 vágómarhát szállítanak, ilyen, meg ilyen súlyban. A marhákat lemázsálják elindításkor és megérkezéskor is. A természetszerű sulyapadást mindig tekintetbe veszik. Gyakran előfordul azonban, hogy egy-egy vágómarha a szokásosnál is többet vészit a súlyából, esetleg még a szállítás előtt, vagy a szállítás alatt. Esetleg már az elindításkor is rosszul becsülték a súlyát, vagy éppen hibásan mérték. Kétszáz vágómarhánál igy — három és fél, négymázsás állatokat véve alapul — könnyen létrejöhet egy 1500—2000 kilo- gramos súly különb özet, ami már nagyon megérzik a város húsellátásában a mai alacsony husfejadagok mellett. Egy állat 8—9 kilót nagyon könnyen apad egy-két nap alatt. Azt nem is számítjuk, hogy — bár tilos volna — az eladók, hogy növeljék az eladási árat, a levágás előtt 10— 12 órával jól megetetik, megitatják az állatokat és igy, ilyen állapotban mérik le aztán őket. Természetes, hogy ilyen óriási sulykülonbözetekkel előre nem számolhat a közellátási hivatal. Vegyük a másik lehetőséget és vizsgáljuk meg azt a vádat, amelyet egyes husiparosok ellen hangoztatnak ma, hogy t. i. a magánfogyasztásra szánt húst vendéglőknek adják el a hatósági árnál magasabb áron, vagy pedig csak néhány kedvezményezettnek juttatják a húst és igy a magánháztartások nem kapják meg a kiutalt fejadagot. A venaegioKKei az a helyzet, nogy a város engedélyt adott számukra: az ellátásukra szükséges husmennyiséget vidékről is beszerezhetik, lehetőleg onnan, ahol még nem vezették be a husjegyet és nem zárolták a húskészleteket. így pusztán a vendéglős élelmességén és üz- 'deti szellemén múlik, milyen minőségű és mennyiségű hússal tudja ellátni üzletét. Ami pedig a mészárosokat illeti, való és tény, bármilyen sajnálatos is, hogy akadtak olyan husiparosok, akik nem. értették meg az idők szellemét és kihasználták a háboruadta lehetőségeket. Egy-kettő már rá is fizetett, mégpedig csúnyán a feketekereskedelemre, de úgy látszik, ezeken nem okult még néhány szaktársuk. Ma is tudunk szórványos esetekről, amikor a mészáros 6 pengő ß pengő 50 fillérért árulja a marhahús kilóját és arra hivatkozik, hogy kényszervágáson vette, de azért levágja a vásárló húslegyét. A jegyet beszolgáltatja a közellátási hivatalnak és onnan a jegy mennyiségének megfelelő mennyiségű újabb hús kiutalást kap. Ezt aztánújból tovább árusítja, mint — kényszer- vágást. Ez a lehető legsúlyosabb szabotá- lása a fennálló törvényes rendelkezéseknek és a legszigorúbban, könyörtelrihüi, kérlelhetetlenül meg kell torolni. A közellátási hivatal ellenőrei mindent elkövetnek, bogy gátat szabjanak ezeknek az üzelmeknek, de mit sem ér a hatósági ellenőrzés a közönség támogatása nélkül. Minden egyes mészárost fel kell jelenteni, ha egyetlen fillérrel is drágábban adja a húst a hatósági árnál. Mi a helyzet a vendéglőkben ? A másik panasz, amelyet gyakran hallhatunk: miért van hús bőviben is néha a kolozsvári ziendéglőkben, míg ugyanakkor a magánháztartások egyetlen dekát sem kaptak a mészárosnál. Ezt a tényt sokan azzal igyekeznek magyarázni, hogy a mészárosok feketén, a vendéglőknek adják tovább a magán- háztartásoknak szánt husmennyiséget. Mindenesetre ezt a lehetőséget nem lehet pontosan ellenőrizni. Tény viszont az, hogy a mészárosok vidéken sok esetben kényszervágáson vágnak állatot, ezeket a hatósági árnál magasabb áron fizetik meg, mert a termelő nem hajlandó olcsóbban odaadni. Ezekből az állatokból kapnak aztán húst a vendéglők. Hogy milyen áron, az megint a vendéglősök dolga: a számitásu1 kát, úgy látszik, így is megtalálják. A fogyasztó meg örül, ha elébe teszik a pa- roigó székelygulyást, vagy akár serpe- nyős rostélyost. , Nem árt, ha egy kis összehasonlítási teszünk az 1917-es és a mostani átlapolok között, hiszen már akkor is a világháború harmadik esztendejében voltunk, míg ma már bőven benne vagyunk a negyedikben. Régi kolozsváriakat kérdeztem meg: volt-e akkor hús Kolozsváron? Sokan azt felelték, hogy volt, persze, hogy volt, még hozzá rengeteg, valóságos hushegyek tornyosultak a mészárszékekben. Ezt mondták egyesek, de voltak olyanok is, aki emlékeztek rá, hogy 1917-ben már mindössze csak két hatósági mészárszék működött a városban: egyik a Széchenyi-téren, a másik pedig a posta mellett, ott, ahol most a gyógyszertár áli. Ezeknek volt igazuk. 1917-ig valóban volt hús, el is gazdálkodták rendesen, nem törődve a holnappal, úgyhogy mi- kör beköszöntött a harmadik világháborús esztendő, az élőállatállomány annyira megcsappant, hogy még a mainál ;3 kisebb fejadagokban mérték a húst. Emlékezzenek csak vissza a régi kolozsváriak arra az időre, amikor már reggel 5 órakor hónuk alá vették a kis- széket és beültek a sorba a mészárszék elé és délire pont az orruk előtt akasztották ki a táblát: „Minden hús elfogyott!“ De voltak olyan siralmas hetek is. amikor már este elkezdődött a sorbaállás és a családtagok egymást váltogatták egész éjszaka a sorban, csakhogy reggel az elsők között jáiulhassanak a pult elé. Ma ez a helyzet, hála Istennek, ismeretlen és nem is valószinü, hogy megismétlődik Napról-napra javul a helyzet A mai irányított gazdálkodás mellett,, különösen, ha a Jurcsek-féle tervet megvalósítják, csak javulhat a közellátás minden téren. Hivatalos helyről hallottam a véleményt: — A mélyponton már szerencsésen túl vagyunk. Most azt is elárulhatom, hogy a mélypont áprilisban és május első felében volt, amikor még a zöldségfélék sem kerültek piacra, míg ma, ha nem is teljesen zökkenőmentes a húsellátás, zöldségfélékkel, főzelékekkel egyrészt még mindig pótolni lehet. Rendkívül fontos viszont, hogy az utóbbi időben a gazdák is szívesen adják át felvásárlásra vágómarháikat és igy meglehetősen nagy a felhajtás. Kolozsvár városa mult hónapban és ennek a hónapnak az első felére 350 vágómarhát kapott. Másrészről a város Békéscsabán 6000 sertést hizlaltatott saját rezsiben. Ebből már körülbelül a fele leszállítódon, a másik fele még rendelkezésre áli, úgyhogy a város téli húsellátása nagyrészt biztosítva van. Ezzel a megállapítással zárjuk a hús regényének első fejezetét. ÖVARI-OSS JÓZSEF. Elszámolásra hívta fel az árvaszék az elhagyott kolozsvári Ingatlanok gondnokait KOLOSZVÁR, julius 14. Kolozsváron a törvényhatósági bizottság legutóbbi közigazgatási ülésén dr. Szent-lványi Árpád elnökhelyettes beszámolt az árvaszék multévi működéséről s ezzel kapcsolatban az elhagyott kolozsvári ingatlanok helyzetéről is. Jelentésében közölte, hogy Kolozsvárott jelenleg 2800 gazdátlan ingatlant tartanak nyilván, amelyek felügyeletére a hatóságok gondnokokat rendeltek ki. Az árvaszék most felszólította a gondnokokat, hogy az 1941. és 1942. évekre visszamenőleg a távollevők tulajdonát képező ingatlanok kezelésére vonatkozó elszámolásokat az árvaszékhez 15 nap alatt terjesszék be. mert azokat, akik elszámolási kötelezettségüknek nem tesznek eleget, gondnoki tisztségük alól felmentik s a törvényes eljárást is megindítják ellenük. Jelentette továbbá, hogy az elhagyott ingatlanok nyilvántartása nem tökéletes, mert részben az utcák nevének megváltozása és a házszámok kicserélése következtében egy-egy ingatlan két helyen is szerepel. Egyházi szertartással újból eltemették a bolsevisták 10.000 vinicai áldozatát „Népünk itt nyugvó hü fiainak imádság nélkül kellett befejezni életüket“ Rovnóból jelenti a DNB: A tömegsírok mellett, ahová a bolsevikiek 1938. és 1939-ben Vinica közelében 10.000 ukránt temettek, most három hosszú sirhant helyezkedik el. Sokszsáz holttest nyugszik alatta, akiket a mult héten hántolták ki és ünnepélyes egyházi szertartással helyeztek örök nyugalomra. A temetéseken minden alkalommal óriási tömeg jelenik meg. Már órákkal előbb összegyülekeznek az ukránok, főleg a meggyilkoltak rokonai, akiknek sikerült megállapita- niok az áldozat kilétét. Nemcsak Vini- cáról é» a közeli környékről érkeznek férfiak, nők, hanem távolabbról, egy napi járóföldről is eljönnek a gyilkosság színhelyére, hogy megadják a halottnak a végtiszteletet. Grigorij püspök, a zsitomiri főkerület ortodox egyházának feje, a gyászszertartáson többek között ezt mondotta: ,.Népünk itt nyugvó hü fiainak imádság nélkül kellett befejezniök életüket. Julius 2. az évfordulója annak, hogy Vinica városát a németek megváltották a bolsevista igától, megváltották a vértől és könnytől, megváltották a gályarabságtól. E napon különösképp juttassuk kifejezésre hálánkat megváltásunkért." Beszéde után megáldotta a sirt. A vini- cai polgármester ismertette ezután, hogyan fedezték fel a sirokat és hogyan hántolták ki a holttesteket. Köszöntötte az ukrán kormányzatnak azt az elhatározását, hogy a tömegsír helyén emlék? müvet állítanak a meggy,:Ikolt tízezer ukránnak. A gyászünnepség egyházi énekkel fejeződött be. * MhGHIVÓ. Orion Fémmüvek Rt., Kolozsvár, ezennel tisztelettel meghívja részvényeseit az 1943 julius 23-án délelőtt ti órakor a vállalat. Szeszgyár-utca S. szám alatti irodahelyiségében tartandó rendkívüli közgyűlésre. A napirend tárgya: A 70 000 pengős alaptőke felemelése 200.000 P.-rc. Szavazati joguk gyakorlása céljából a részvényesek kötelesek részvényeiket legalább 3 nappal a közgyűlés megtartása előtt a Nagyszebeni Általános Takarékpénztár Rt, kolozsvári fiókjánál elismeivénv ellenében letétbe helyezni. — Az. igazgatóság. ' 20 iS a Azok a bizonyos „kényszervágások4*
