Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-10 / 153. szám

19 4 3 j u 11 u s 10,

ELLENZÉK

Mégis aranyat éra székelyföldi „Sugó“-barlangl

Rózsaszínű má talállak a Sagó-barlángban a legendák kincsei helyeit

Szövetkezetei létesít a közbirtokosság a márvány értékesítésére

Gyergyótekerapatak, julius hó. A Gyergyc- srentmiklóstól 3 kilométer távolságra fekvő község főutcáján haladunk. A fejlődést, a lehetőségeket kutatja szemünk. Sok mindent lehet látni az ut közepéről is s a látottakkal kapcsolatosan következtetni. A székely élet értelme és jövője felett töprengünk, amikor György János, a község egyik legtekinr, ,ye- scbb vezető embere megszólít s a lakásába hiv. Rövidesen kiderül, hogy bizony közbirtokossá gi téren most is vannak nehézségek. Nem ■könnyű dolog becsületesen, haszonnal és kitartással vezetni ezeket a vagyonokat,

Pedig ezeket a vagyonokat mindenképpen komoly közgazdasági tényezőkké kell fejleszteni. Teljesen és végérvényesen szakítani kell a múlttal, amikor az idegen tőke, szellem és ember meggazdagodási eszköznek tekinthette a székely erdőségeket. Meg kell venni az idegen kézben és tulajdonban lévő fűrészeket, melyeken a jövőben saját fáját tér melheti a székely .. .

Az erdőgazdálkodáson túl azonban más irányú lehetőségekre is ki kell terjeszteni a figyelmet. Ezeket a lehetőségeket vázolja György János.

Kincskufatás a „Súgó- barlang“-bcn ...

Évszázadok óta szájról-szájra jár a monda,

hogy a szomszédos Gyergyóvasláb községtől 3 —-4 kilométer távolságra fekvő, a közbirtokosság tulajdonát képező „Sugóbarlang“ felmérhetetlen kincseket rejt. Nyáron erdei tüzek nu llett, télen a fonókban szállott szájról-szá j- n a legenda, hogy hatalmas nagyurak évszázadokkal ezelőtt a „Sugó“-n rejtették el felmérhetetlen vagyonukat. A mondakör idővel tágult. Szellemekkel hozták összefüggésbe a kincseket. Még a közelmúltban is igen sok ember akadt, akit kincskereső szenvedélye a ,,.$ugó‘‘-ra hajtott... Mindenki üres kézzel tért vissza.

A kincskereső munka során kiderült,. hogy

cseppkőbarlang, sőt valóságos barlangrendszer van a „Sugó“-n. Ezt tartotta szemelőtt a vagyonközösség vezetősége, amikor évekkel ezelőtt Bányai János székelyudvarhelyi geológust, a Székelyföldet kitünően Ismerő tudóst meghívta.

Bányai alaposan átvizsgálta a barlanginyila- sokat és környé1,,í,\ M^eállapitotta, hogy a mondavilágban élő, minden képzeletet felülmúló aranybányáról szó sincs, A „Súgó“ és környéke nem rejt aranyai. A barlang azonban nagyon érdekesnek mutatkozik. Fel kell tárni.

Bányaitól szerzett helyszíni tudósítások alapján a közbirtokosság elvégezte a munkát. Kitágította, szabaddá tette a barlangrendszer egyik bejáratát. Az úgynevezett ,,!ajtorjás“ részig be lehet hatolni a barlangba.

Előszobához hasonló cseppkőbariang ez a rész. Hosszú létrák vannak a cseppkőképződmények közötti nyilasokban. Évszázadok óta hordták, halmozták ide a létrákat. Ezeken hatoltak be a sűrűn elágazó mélységekbe s keresték a természet, vagy gazdag urak által iderejtett kincseket.

Aranyat persze nem kaptak, de a szűk nyílásokon emberfeletti erővel idecipelt ,,lajtorjákéból valóságos tárházat csináltak. Mennyi rózsás reménység, kétségbeesett elkeseredés tanún lehettek az itt-ott még használható állapotban lévő létrák és az örök némaságban ridegen bámuló sziklafalak?. .,

Arany he'yeit márvány

A barlang eddig feltárt része is nagy értéket jelent földtani és idegenforgalmi szempontból. Ha nem is rejt aranyat, mégis aranyat ér ez a barlang.

A további munkálatokat beszüntette a közbirtokosság vezetősége még annakidején. Újabb szakértői vizsgálat után, békés körülmények között akarják megkezdeni a munkát csak, melynek során bizonyára nagy természeti kinccsel gyarapodik Csikvármegye hason állománya. . . .

— Közben más — a jelek szerint — nagy értéket fedeztünk fel a barlangr.yilástól alig néhányszáz lépés távolságra — hangoztatja György János. — Annakidején a barlang feltárási munkálatait mentem ellenőrizni, amikor az egyik munkás a patak partján heverő szikladarabra hívta fel a figyeimemet. Csákányütéssel egy kis darabot letört a kőből. A szürke felszín gyönyörű rózsaszínt takart. Rózsaszínű márvány!. . . — villant át agyunkon a gondolat, amit sehogy sem akartunk elhinni, noha nem valószínűtlen a doloj. mert az egész hegvesoportozat márványkövület. Rengeteg apró bánya van.

— A szikladarabot azonnal szekérre tetettük és szakemberhez küldtük. Közben meggyőződtem arról, hogy a közhír tokos hágunk tulajdonát képező terület nagymennyiségűén tartalmazza a szakértőhöz küldött színű cs minőségű követ. . . Fokozott érdeklődéssel vártuk a mester válaszát.

— Aztán három hamutartóval állított be

hozzám az emberünk. Ilyen hamutartókkal ni!... és gyönyörű rózsaszín hamutartót helyez elembe György János, Kifogástalan anyagból, igen szépen készült munka.

— Birálat céljából több helyre küldtünk a kőből. *Jobbnál-jobb véleményeket kaptunk. Köbméterenkint y—600, sőt több pengőt is ér a kő — hangoztatták. Most már a mennyiséggel és a bányászás lehetőségeivel kell tisztába jönnünk, amiért újból komoly, tudós szakemberekhez kell fordulnunk.

Mihelyt megfelelő lesz az idő és a helyzet, újból átvizsgálják a területeket. Az eudi- gi eredmények és jelek szerint nagy reményekkel néznek a ,.Sugó“ felé. A barlang hátha mégis aranyat ér majd, . ..

Bucsuzás előtt még azt a tájékoztatást kapjuk, hogyha az utolsó szakvélemények is kedvezőek lesznek s nem hézagos leletről van szó C'uoáu — kitermelő és értékesítő szövetkezetét alakítanak a vagyonközö'ség tagjaiból s úgy .c g jak hasznossá tenni a kétségtelenül nagv fitéket képviselő rózsaszínű márványt...

Ki tudja, milyen kincseket és lehetőségeket rejtegetni k a vadregényes székely he-gyek és bcrcekc> Ki kutat rendszeresen utánuk? A lehetőségekben gazdag hegyek a’att kemény munkája elelnére silány körülmények között élő nép elé a véletlen sodor egy-egy ,.rózsaszín-márványt“, ha sodor. . . Ritkán sodor .. Mi mindent lehetne elérni, nrr.iiyi értéket lehetne felszinre hozni szakszerű kutatással.

FERENCZ GYÁRFÁS.-tornán

Visszaadják a kínaiaknak az ide* gén városrészeket Sanghaiban. Tok ióbó 1 jel öntik : Az Asah i cina 1 i ja<pá n lap jelentése szerint a japán diplomáciai és katonai kiküldöttek között teljes megegyezés jött létre a Sanghaiban megszüntetett külföldi városrészeknek a kínaiak számára való visszaadása tekintetében Ezál bal valamennyi angol és amerikai befolyást radikálisan meg lehet szüntetni, Sanghai városát Ke lehet kapcsolni az uj kelet ázsiai nagytérbe és a várost nemcsak a .Tarigcse folyam legnagyobb kikötőjévé, hanem Ki na legnagyobb iparvárosává is ki lehet, fejleszteni. (B. É.)

•á ►

Nem lehet gumit termelni Észak- Irakban. Rómából jelentik: A Ştefani jelentése szerint az a kisérlet, amit az angolok próbáltak Észak-Irak ban gumiültetvények létesítésével, nem vezetett a várt eredményhez, miután az elültetett gumifák nem tudtak megélni az iraki talajon. A kudarc arra indította az angolokat, hogy a gumitermelést későbbi időpontban kiiséreljék meg újra, feltéve bogy a rendkívül drága öntözőmüveket előzetesen megépítik. (B. É-)

<>

Svájcban kötelezővé tették a vas

beszállítását. Zürichből jelentik: Svájc egész területén kötelezővé tették a vas és vashulladékoknak a háborús ipari és munkahivatalhoz való beszállítását,. Julius 1-től kezdődően valamennyi vas- és ócska vasfeldbil- gozó gyár, valamint a szabadkézen lévő üzemek négy edévenk int az üzem lendületének megfelelő vas- és ócska vas-részmenny iséget kell beszól gólt at niok. Ez alól a kötelezettség alól kivételes esetekben kész- pénzfizetéssel lehet szabadulni. (BÉ.)

fát. Magyaráz az újoncoknak, Barátira rá sem néz, mintha nem is venné észre, pedig látja jól, hogy ott ül a vezető mellett. Tud mindent meglátszik rajta.

— Egy kis bokarepedés nem a világ — magyarázza fennhéjázón a kis ember a szájtátva hallgató újoncoknak. Az én időmben az ilyent fel sem vették. Az őrnagy urnák is tizenkétszer tört el a lába és mégis itt van. Csakhát ezek a mai fiatalok ... — legyint és ebben a legyintésben benne van, hogy ezekkel a m.ai fiatalokkal nincs mit kezdeni, kár m.ég szót is vesztegetni rájuk. Ha szétmázolja őket az ernyő a röptéren, akkor nyivá- kolnak, mint a hétnapos macskakölyök. De fogadom, ha addig egy szót is szól akármelyikőtök is — és itt "fenyegető lesz a hangja — hát azt én kitömetem és elküldetem a Tutánkámen múzeumba vaujának, vagy hoov is hívják a papirosba csavart holtakat azok az ángilusok.

És kiköpött.

Barátiban felülkerekedett a dac. Nem elég, hogy szerencsétlenül járt, még gúnyolják is?! . . . Ő pedig nem lesz gúny tárgya senkinek, mégha Csordás Károlyinak hívják is az illetőt és még ha ezerszer szakaszvezető is.

Hirtelen elhatározással kivágja a kocsi ajtaját és kezében ló bálim a fél bakancsot, nagymerészen leugrik a lépcsőről. Jobb lábra persze, de a balt is utána kell tenni, úgy elviszi a lendület. Egy roppanás és azt hiszi, hegy leszakad a menny- bolt, elfeketedik előtte mindén és ha Csordás el nem kapja, menten elvágódik.

— Azt a haszontalan, élhetetlen, levegőben lógó szakrnm.entumát az ejtőernyős jelölt jenek! Mayának kell önkioldós ugrás, mi? Cucli való az ilyennek és anyámasszony szoknpjája, nem önkioldó. Az ilyennek külön utasítást kéne nyomtatni a hasernyönyitásból, vedig a hasernyőt arra teremtette az Úristen és a főmérnök űr, hogy csak akkor nyissák, ha baj van. Minek kellett hasernyőt nyitni, mi?

Baráti csak hebeg. Nem■ tud vigyázzba állni., mert a ballába élettelenül lóg a le- 7mnőbeu, jobb hónaljával pedig Csordás vállára támaszkodik.

— Kellett mert a lábamra tekerődött a nagyernyő?

— Fázott a lába, mi? .— vágja rá rögtön Csordás.

A~ uAvv^olc közül néhány an elröhögik magukat. De Csordásnak ez már sok.

— Ti csak ne örüljetek és ne viháncol- jatok. Majd meglátom, ti mit csináltok, ha szőrit a kapca. A bokarepedés semmi, de hasernyőt nyitni, cérnán igen. Maga pedig üljön le oda a fűbe és ne mocorogjon nekem, mert még a gyengélkedő előtt lecsukatom — mordul rá Barátira de azért olyan gyengéden teszi le a fűbe a féllábén már alig álló fiút, mint anya a csecsemőjét.

A második század harmadik szakasza most sorakozik fel a kifutónál. Szerelvényugráshoz készülnek. Az ernyőkön kívül mindegyikken rajta van a géppisztoly, lőszer, kézigránátok, élelem, szóval minden, ami a harcbavetett ejtőernyős felszereléséhez tartozik.

—- Ezeket nézzék meg! — hívta fel a figyelmet rájuk Csordás, amikor a hatalmas szállítógép lomhán nekiindul a széles mezőnek. — Ezek olyan legények, hogyha az ernyőjük elszakad, a zsebkendőjükkel kifoltozzák a levegőben, úgyis lejönnek . . .

Az újoncoknak tágra nyílik a szemük és vágyakozva nézik a gépmadarat, amely a repülőtér közepén éppen most emelkedik fel a földről. Száz méter után már fordul és mire visszatér a hangár fölé, már jó magasan jár. Két kört ir le a gép a repülőtér fölött, aztán egyszerre elcsendesül a motorzaj és a pilóta kiereszti a fékszárnyakat.

! — Most kezdik! — rántja meg Nagy Lóránd Barátinak a karját.

Nézik az ismerős képet. Potyognak egymás után a gépből az ernyősök, mintha m/ikkal szórnák be a világoskék eget. Lehetnek négy-ötszáz méteren. Nem sokat. zuhannak. Ötven-hatvan métert és máris loba.n az ernyőjük. Szinte egyidő- ben, mintha egyetlen kéz nyitotta volna ki őket, pedig lehetnek husz-harminc méternyire egymástól.

Nyűik mindegyik ernyő. A szemek kiválasztanak egy-egy pontot, amint elhagyja a gépet és úgy figyelik, mikor villan fölötte a fehérség. Ä legutolsó is kijön már a gépből, amely már messze szállt. Több pont már nem is látszik.

De ... a legutolsó, mintha túlságosan sokat zuhanna. Csak nő a pont, nő, vészes gyorsasággal zuhan, már száz, már százötven métert, de az ernyőnek semmi nyoma.

Ideges remegés fut végig a sorokon. .4 fink összesít ónak. összebvgnak. Ujjúvá] mutogat mindegyik. Az utolsó pont egyre növekszik és még mindig nem nyílik az ernyő. Fele sem tréfa. Már kétszáz méter, sőt, talán háromszáz is lehet. Pillanatokon múlik most minden, ha két másodpercet késik most, menten vége...

, Blsápadnak az arcok. Az elszörnyül- ködés moraja zug végig az ujoncszaka- szon, pupilájuk kitágul és belefájul a szemük, úgy nézik az egyre növekvő gyorsasággá! zuhanó alakot.

— Szent Isten! — kiáltja egyikük. — Vége van . . .

Valóban, úgy látszik nincs mentség. A zuhanó alak már szinte öszefolyik a látóhatár szélével . . . egy pillanatig még.., aztán eltűnik a repülőteret szegélyező bozótban.

Megszólal a vészkürt, mentőautó szirénája hallatszik és már rohan is elő a m,entőkocsi. Mint felzaklatott hangyaboly, olyan a repülőtér.

Izgatott katonák futkároznak ide-oda, rövid, erélyes parancsszavak hallatszanak. Terelik a legénységet. Sorakozó, minden századnál a kijelölt helyen.

Öt nerc telik el mérhetetlen izgalomban. Mindenki találgatja, ki lehet. A többiekért teherautó megy ki és az hozza. be őket. A teherautó hamarabb érkezik. a mentőkocsi csak párszáz méterrel utána jön. Az iroda ajtajában előtűnik az őrnaav szálas alakja is. Csatolja a kardját éppen. A tehergépkocsi már itt van, a harmadik szakasz emberei most ugrálnak le róla. Piros az arcuk, csillog a szemük. Úgy látszik, ők még nem tudnak semmit.

Sorakoznak a századok és négyszögben állnak fel a hangárok előtt. Baróti ott marad a füvön, Csordás engedélyével Nagi/ Lóránddal együtt. Jelentésbeadás. Az őrnagy pihenteti a legénységet és ekkor megérkezik a mentőautó. Mindenki azt várja, hogy most valami gyászünne- pé.ly-féle következik és nem érti senki- sem, miért nem tiszteleg az őrnagy ur a hordágyon fekvő, ponyvával letakart alaknak, akit két sebesültvivő most emel le a gépkocsiról. Az őrnagy most odalép a hordágyhoz, vigyázba kapja magát és feszeseit tiszteleg, de hozzá sem nyúl a. ponyvához. Aztán sarkon fordul és odalép az újoncokhoz. Azok borzadva nézik a letakart, alakot. Szemükben iszonyat tátong. Az őrnagy hangjában nincs semmi melegség. Acélosan kemény a hangja, metsző, mint az északi szél.

— Újoncok! — harsog az őrnagy —- hozzátok szólok, mert nekünk ez már

megszokott látvány. Itt vállalni kell mindent. Életet és halált egyaránt. Mindenki egyért, egy mindenkiért és mindenki a hazáért. Ez a sajnálatos eset, amely most történt bajtársunkkal, mindenkivel megeshetik. Ma velem, holnap egy másikkal. Számunkra măr nincs visszaút. A mi mellünkön már ott díszeleg a büszke halálfej, de ti még visszaléphettek. Az, aki úgy érzi, hogy nem képes a legnagyobb áldozatra, lépjen ki. Nincs harag és nem esik semmi bántódása. Attól még nem gyáva senki, attól még lehet jó tüzér vagy gyalogos. Na, kilépni, egy-kettő! Nincs sok időm.

Szemét szigorúan jártatja végig a sorokon. Az újoncok mozgolódnak. Egy-két arc sápadtabb a szokottnál. Ezekre külön rá szól az őrnagy. Csakúgy csattan a hangja, mint a puskalövés:

— Amit. mondtam, rátok is vonatkozik. Most még lehet gondolkozni. De később, ha ti is itt feküsztök a hordágyon, ponyvával letakarva, már nagyon késő lesz.

Nem mozdul senki. Áll 0 szakasz, mint a cövek.

Kemények az arcok, merevek a vonások.

Csak azért sem!

• Csak azért is!

Az őrnagy hanoiéban most eavszerre melegség vegyül. Szinte nem is hinné az ember, milyen meleg tud lenni néha ez a hang, amely csak szigorúan tud szólni, amely csak parancsot tud adni.

— Köszönöm fiuk! Ezt vártam! — azzal int és a két sebesültvivo leveszi 0 ponyvát a hordágyról.

Összerepedezett. hatalmas, emberala- ku fabáb fekszik a hordágy hevederjein.

Viharzó nevetésrokán robban ki a sorokból. A régiek nevetnek. Csak az újoncok állanak kissé feszélyezve, félszegen, mint aki nem érti. mi nevetni való van ezen. Nem is tudják, miről van szó, csal; amikor jobban odanéznek, látják, hoav nem ember fekszik a hordágyon, hanem bábu. Matild. Az ejtőernyős osztály kedvence, ..akinek“ több „ugrása“ van, mint tíz öreg esernyősnek együttvéve.

Akkor már együtt nevetnek ők is a többivel. Az őrnaay pedig ismét odalév a hordágyhoz, tisztelet és stentori hangon elkiáltja magát■

— Matild! Osztályunk első és többszörös hősi halottja, ismét, megtetted kötelességedet, aminthogy megtetted eddig is. Adja az Úristen, hnoy soha más hősi halottunk rajiad kívül ne is leaver,.