Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-10 / 153. szám
na*, nt SZOMBAT, 1943 jullus lf. *0? ARA 20 F1LLÍZR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. em. felef.; 11—09. Nyomda: Egye- tem-u. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 fi LfiPiTO TTA: BflRTHfl MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLAI AT* Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 3.20 P., negyedévre 9.20, félévre 18.40, egy évre 36.80 P. NEMZETISÉGPOLITIKA Irta s ZÂTHURECZKY GYUI.A Az Erdélyi Párt marosvásárheíy! tanácskozása során foglalkozott egyik legégetőbb problémánkkal, a nemzetiségi kérdéssel. Mint a kiadott hivatalos tudósítás mondja, a párt a kérdést a nemzeti erő' és az emberi igazság jegyében kívánja megoldani. Érdemes gondolkodni a kát meghatározó jelige fölött. Ma, amikor a szavak oly sokat vészit e- nek eredeti értelmükből és jelentőségükből, amikor ügyek aktákká, emberek numerusokká és eszmék frázisokká lesznek, szükséges a világos szó és közérthető beszéd, Erő és Igazság! Alappillére minden emberi és nemzeti létnek. Énéi- kiil nincsen jelen és nincsen jövendő. Állandó vezérlője kell hogy legyen ez a két fogalom minden politikának és minden magatartásnak. De erő alatt itt éppúgy nem szabad csupán a szuronyokra gondolni, mint ahogy nem szabad az igazság szó kiejtésénél olyan igazságokra sem gondolni, mint amilyenek a múlt század szentimentalizmusától átfütve tönkretettek és háttérbe szorítottak bennünket. És ha a párt az erő és igazság szavait említette, és azokat a nemzetre és az emberségre vonatkoztatta, úgy általuk és vezérletük mellett nemcsak a nemzetiségi, hanem valamennyi magyar kérdést kívánja megoldani. De erő alatt a nemzet egyetemes erejét, tehát minden állami,, társadalmi, szellemi és jellembeli tulajdonságát és javát érti, emberi igazság alatt pedig azt az igazságot, amely a kereszténység hitéből fakad. Az erő és igazság kívánalmába így foglalődik bele az egész nemzeti élet és annak csupán része a nemzetiségi kérdés, mintegy függvénye a nagy magyar probléma megoldásának, m Uyy véljük, ideje, hogy magával a nemzetiségi kérdéssel is foglalkozzunk a tisztázás szempontjából. Mint csaknem valamennyi kérdésben, úgy ebben is a legelléntétesebb vélemények és hiedelmek alakultak ki a közvéleményben, amelyek károsan befolyásolják a kormányzat politikájának sikerét. Hiszen, ha végigtekintünk nemzetiségi politikánkon, úgy az ellenünk felhozott vádak, ha egyáltalán alappal bírtak, onnan eredtek, hogy az alantas hatóságok nem a kormányzat szellemében hajtották végre cselekedeteiket. Magától értetődik, hogy az ilyesmi elkerülhetetlen, de végeredményében nemcsak kormányzati, hanem nemzeti kötelesség, hogy számukat a lehető legkisebbre csökkentsük. Eyy-eyy alantas közeg balfogását rosszindulattal a világ színe előtt kormányzati ténykedéssé lehet felfújni és ina, amikor különös szükségünk van arra, hegy a világ színe előtt állami és nemzeti presztízsünket emeljük, nyílt megsértése a nemzet jövőjének p, még oly kicsiny jelentőségű önkényes „politizálás^. * m Az Árpád-kori tiszia nemzeti államból a kérlelhetetlen végzet nemttiségi államot csinált» A nemzetiségek térhódítása az országban olyan időben történt, amikor abban a leg- hivebb magyar sem láthatott a kor felfogása és körülményei következtében veszedelmet; majd olyan idők következtek be, amikor a magyarság nem volt ur a saját hazájában. De ha akár az Árpád-házi királyok magatartását és törvényeit tanulmányoz zuk az idegenekkel szemben, akár az erdélyi fejedelmek uralkodási módszereit, akár pedig a reformkor nagyjainak: Széchenyinek, Kossuthnak, Deáknak, Eötvösnek és Wesselényinek nemzetiségi politikáját vesszük figyelembe, úgy meg kell állapítanunk, hogy a magyar nemzetiségi politika ázsiai hagyományokon nyugvó európai és keresztény politika volt mindvégig. Az erőn és igazságon nyugodott és talán ezzel kapcsolatban méltán idézhetjük Szekíü Gyula szavait, hogy: „ha van nép, amelyről meg lehetne faragni az elnyomó ellentétének szobrát, úgy az a magyar“. De végeredményében felesleges a mult fölött töprengeni és vitatloKjmi rég megtörtént és megváltoztathatatlan tényeken. Az adott helyzet az, hogy a megnagyobbodott Magyarországon ismét jelentős számban élnek nemzetiségek és ez a megnagyobbodott Magyarország az uj európai közösségbe illeszkedik bele. KJ Itt talán helyes, ha egy pillanatra megállunk. Gondolom, súlyosan téved az, aki azt hiszi, hogy az az uj Európa máról-holnapra kialakul. A küzdelem okai sokkal mélyebbek és maga az érette folyó küzdelem sokkal nagyobb, mintsem hogy a háború befejeztével az uj Európa megvalósulásával számolhatnánk. Husszu esztendők, sőt talán évtizedek fognak elmúlni, amíg a most végzett munka gyümölcsei megérnek. Amíg valamennyi európai nép a lelke legmélyén is átérzi az európai közösségei, amíg az oly valósággá lesz, mint a római birodalom, amelynek minden egyes tagja büszkén mondotta: „Cívis romamis sum“ Vagy olyan magas rendű valósággá lesz, mint a kereszténység, amelynek jele alatt Európa népei hadjáratot indítottak a Szentföldre és amelynek hatalma magasabb volt és erősebb minden földi hatalomnál. Amíg tehát a most megálmodott uj Európa ilyen erős lelki tényezővé nem válik, addig legfeljebb a formái valósulnak meg, de a lényege Szükségképpen lassan érlelődik. A kereszténység, a nemzeti eszme és a szocializmus jegyében kívánjuk ezt az uj Európát és minden bizonnyal azok parancsai szerint fog kialakulni. De hogy kialakulhasson, ahhoz minden nemzet tisztult nemzet, minden keresztény igazi keresztény kell hogy legyen és a szorűáliz- mus a népet kell hogy jelentse, melynek niagasabbrangu összessége a nemzet. Hogy a tárgynál maradjunk, minden nemzetnek meg kell őriemé és fel kell fokoznia a maga méltóságát, belső erejét, mert csak igv képes tisztelni más nemzetek méltóságát és megbecsülni más népek erejét. Csak egy ilyen felsőbbrendii nemzeti öntudat teszi képessé a nemzeteket, hogy nemzetiségeket vezessenek és nemzetiségeket, hogy idegen államok szuverénitása alatt éljenek. A magyar állameszme, amelyet gyakran azonosítunk mostanában a szentistváni gondolattal, kétségkívül alkalmas arra, hogy különböző népek fiait fogja egybe azonos célok és azonos érdekek szolgálatában. Rugalmas alkotmányunk, amely a múltban mindig alkalmazkodni tudott a kor követelményeihez és a legkülönbözőbb formákat valósította meg anélkül, hogy lényegéből bármit veszített volna, bizonyára hasonulni fog és képes lesz hasonulni a jövő, ma még sejtett, de ismeretlen körülményeihez. A lényeg a jószándék annak végrehajtására, ami magyar részről kétségkívül fennforog. Megvan az akarat és a jószándék annak végrehajtására, amit, mint a múltban, most is felismerünk: a nemzetiségekkel úgy kell bánni, hogy azok Magyarországban necsnk államot, hanem hazát lássanak. Éppen olyan hiba lenne ma generális megoldásokra áhítozni, mint amilyen hiba (és a hiba a politikában több a bűnnél), ha nem igyekszünk máris minden megoldható részletkérdést megoldani és ha nem igyekszünk nehéz kérdésekhez is bátran hotzányulni. Nem szabad ugyanis felednünk, hogy ahány nemzetiség, annyiféle nemzetiségi kérdés van. Mig az egyikkel talán már ma, vagy holnap meg tudjuk teremft:ni a tökéletes együttélést, addig, hogy ugyanezt megteremthessük a másikkal is, még mindkettőnknek hosszú utat kell bejárnunk és be kell várnunk változásokat körülöttünk és bennünk, amelyek azután megadják az együttélés feltételeit. Az időkre várni ölhetett kézzel semmiképpen sem szabad, ha mindjárt tisztában fs vagyunk azzal, hogy bizonyos kérdésekre csak az idő hozhat megoldást. « Itt, Erdélyben mi különösen érezzük a nemzetiségi kérdés súlyát és érezzük a felelősségei is, amely ezzel kapcsolatban reánk hárul. Ami a Duna- és Tisza-közi magyar számára távolesö probléma, amiről inkább csak fehérasztal mellett érdemes diskurálni, az a mi számunkra égő és eleven valóság. Itt tudjuk saját tapasztalatból, hogy mit jeleut nemzetiségnek lenni és tudjuk azokat a feltételeket is, amelyek mellett elviselhető a nemzetiségi sors és itt hiszünk abban az erőben és igazságban, amely országunkat alkalmassá tudja tenni arra, hogy benne minden egyes polgára hazát lásson és érezzen. A felelősség érzése pedig arra indít, hogy legelső sorban mi munkáljuk a nemzetiségi kérdést. Tisztán látjuk a körülményeket és tudjuk, hogy a mai megbolygatott állapotban végleges rendezésről nem lehet szó. ’De tudjuk azt Is, hogy már ma minden vonatkozásban úgy kell viselkednünk, hogy viselkedésünk meggyorsítsa és közelebb hozza a végső rendezés lehetőségét. E téren talán már cselekedtünk is egy keveset, amikor a mi közöttünk élő németséggel a legszorosabb gazdasági kapcsolatokat vettük lel és társadalmi, valamint közügyi téren sikerült barátságos, őszinte és jószándéku együttműködésre lépni velük. Talán lényege ennek az egész kozelebbjutásnak az erdélyi gondolat, amelynek ^lapján sikerült azt végrehajtani. Lényege, mert általa minden más külső vonatkozástól eltekintve sikerül egymás kezét megfognunk ama egyszerű tétel alapján, hogy századokon át itt éltünk együtt és még századokig itt akarunk együtt élni. Jel ez, amely azt mutatja, hogy nemzetiségi politikát Magyarországon csak magyarul lehet folytatni. Ezért van szükség az időre, amely kikapcsol külső iényezökel és lecsökkent befolyásokat. A hazánkban élő nemzetiségekben ugyanolyan erővel kell hogy éljen a közös hazánk iránti szeretet, mint bennünk. Az eljövendő Magyarország népei és polgárai csak igy lehelnek erősek és boldogok. Csak ekkor gyakorolható mindenkivel szemben a legmagasabb igazság, mert csak ekkor nem él visz- sza vele. 8 Erő és Igazság! Első feladatunk a múltunkhoz méltó igazságos magatartás a Magyarországon élő nemzetiségekkel. De annál nagyobb feladatunk a magyar nemzeti erő kiteljesítése. Az, hogy ma minden áldozatot meghozzunk honvédségünkért és mindent megcselekedjünk, hogy a nemzet anyagi és szellemi erejét növeljük. Hogy magyar iskolákat magyarok számára építsünk, hogy a földet magyar kezekbe juttassuk, hogy a gazdasági érteiben magyarokat engedjünk boldogulni, hogy a szellem csatamezein az igazi tiszta magyarságért küzdjünk, hogy tudósainkat, íróinkat, művészeinket, akik hordozói a nemzetnek, megbecsüljük és méltó helyre emeljük, hogy megteremtsük a nagyobb szociális igazságot, kenyeret adjunk mindenki kezébe a becsülettel végzett munka arányában, hogy valóban kereszténnyé legyük a kereszténységet, mindezek által pedig magyarrá a magyart. Ma is megnyugodhatunk nemzetiségi politikánk helyességében, de bizonyos, hogy egy felfokozott és teljes magyarság idején, amikor a sovinizmustól mentes magyar nemzeti öntudat méltósága fog vezetni minden egyes legkisebb magyart is műiden cselekedetében, akkor következik el az idő, aminek elkövetkeztében hiszünk, hogy maradéktalanul meg tudjuk oldani magunk részéről a nemzetiségi kérdést. A nemzetiségektől addig ugyanilyen akaratot és hitei várunk el. Higyjenek önmagukban és higyjenek abban, hogy ez az ország valóban a hazájuk, valóban szerelő édesanyjuk, ha ők is szerető fiai akarnak lenni.
