Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-29 / 169. szám

19*3 îullng 29. ELLENZÉS Az Árpádok lobogói alatt Irta Széli Sándor dr. Az Erdélyi Párt Szent László király emlék­napján tartott nagyválasztmányi ülésén Ma­rosvásárhelyt, az elnöki megnyitóban megem­lékezés történt a legnagyobb magyar hadve­zérről1 és a legnépszerűbb magyar királyról, mert a mostani nagy európai háborúban külö­nösen fontos rámutatni arra, hogy Erdély patronusa, Szcn/t. László király, a lovagok lo­vagja annakidején Európa keresztes vezére volt. Ennek az emlékezésnek igen dicséretre méltó stilusérzékkel külsőleg is kifejezést adott az Erdélyi Párt elnöksége, akkor, ami­kor a marosvásárhelyi Kultur Palota épületét a nagygyűlés tartamára az Árpádok korából eredő lobogókkal éspedig a fehér kettőske­resztes magyar birodalmi lobogóval és a hétsá­vos régi magyar nemzeti lobogóval díszít— tette. A mai nemzedék már nem is igen ismeri ezeknek a régi lobogóknak eredetét és össze­állításuknak magyarázatát, amiért is úgy gon­doltuk, helyesen cselekszünk, ha az alanti so­rokban errevonatkozóan útmutatással szolgá­lunk. Nemzeteknek és államoknak eleinte nem voltak jelvényei. Eíeraldikai jelvényekkel (cí­mer, zászló, lobogó) kezdetben csakis szemé­lyek, családok rendelkeztek. A középkori nyugati jogfelfogás szerint a rex és regnum fogalma meg egybeolvadt, amennyiben a ki­rály személye jelentette az államot is, a ki­rály hatalma egy volt az állam hatalmával. Ugyanígy a király személyi jelvénye (címere, zászlaja) volt az állam jelvénye is. A zászló és lobogó elvileg mindig megegyezik a ci- merpajzs rajzával, beosztásával és színeivel. Magyarországon is, ahol a heraldikai jelvé­nyek használata a XIII. század elejétől kezd­ve mutatható ki, királyok éspedig az Árpád- ház jelvénye vált nemzeti, állami jelvé­nyünkké. A legelső Árpádházi jelvény a III. Béla királyunk által használatba vett magyar ket­tős kereszt, amely azután a magyar nagyha­talmi alias jelvényévé vált és mint ilyent .használtak ^ azt Nagy Lajos és Mátyás király is. Ez a jelvény vörös alapon lebegő ezüst kettőskereszt. Á régi magyar birodalmi lo­bogó ennek alapján vörös színű, rajta lebegő fehér, kettőskereszt. ^A másik Árpádházi jelvény vörös és rehér savókból all és először Endre király 1202. é/í bullájának címerpecsétjén fordul elő. A sávok szama eleinte váltakozó, mivel egyéni (kirá­lyi) címer volt, a királyok egyénileg állapítot­tak, illetve változtatták a sávok számát. Ál­talánosságban azonban a hét sáv az uralkodó, amely hét savban a régi nemzeti hagyomány, a piet honfoglaló törzs jelképezését látta és ezért tartotta ezt a jelvényt eleinte a honfog­laló magyarság, majd pedig az abbói kialakult magyar nemzet ősi jelvényének. Az Átpadhazi uralkodók idejében a sávok oroszlánokkal voltak megrakva. Ezeknek az oroszlánoknak a száma is váltakozó volt Itt is azonban a hét szám alakult ki, amely hét oroszlánban a nemzeti hagyomány a hét hon­foglaló vezér ábrázolását vélte látni F/ért írja Arany János még a XIX. században is egyik Matvas király ünnepségéről szóló balla- dajaban: Ott a barom ezüst esik vérvörös mezőben, Látszikhogy piros vét megöntözte bőven, De i1 hét oroszlány nincsen immár közte (Hét magyar vezérünk) mint egykor időben. Az Árpádok zászlai, amelyek alatt a ma­gyar seregek oly sok dicsőséget láttak, tehát kétsávosak voltak; négy vörös sáv között futó három fehér sáv. Az Anjou házból való királyaink az Árpádok hétsávos jelvényét egy fehér sávval és egy három sárga liliom­mal megrakott kék taggal bővítettek. Ez az akkori Európa egyik legszebb és legklassziku­sabb heraldikai jelvénye volt. Három tenger mosta a birodalomnak határait, amelynek vár­ormain ezek a gyönyörű lobogók lengtek. , Az Anjouk után Zsigmond császár-király es a Hunyadiak korában lendült fel ismét a lovagkor és ekkor ehe ismét fénykorát a he­raldikai jelvények használata. Hunyadi Má­tyás pénzéin és érmein szereplő sávos címerei kivétel, nélkül hétsávosak. Ugyancsak hét vörös es feher sávot mutat a Hunyadiak ko­rabei: magyar nemzeti lobobó is. Ez érthető is, mert a fejlett esztétikai érzékkel biró hu­manistáknak,, akik Mátyás udvarának efajta alkotásait irányították, a vörös sávval kez­dődő es vörös savval végződő és igy. nüvészi egységet alkoto nemzeti lobogó a leginkább megfelelhetett. A mult szazadban tért hódított az a népies cimermagyarázat, amely a fehér sávokban (ezüst pólyákban) _ az alföld folvóit látta, a zöld hármashalomba szúrt kettőskeresztes cí­mert pedig a felvidék (Tátra, Mátra, Fátra) ábrázolásaként fogta fel, mintha a címer tér­kép vagy fénykép lenne. A heraldika tudomá­nya teljesen értéktelen is marad az ilyen né­pies cimermagyalázatokkal szemben. Egyéb­ként is a irányzat ábrázolása szerint — amely irányzat fogékonyabb az ilyen ma­gyarázatokkal szemben — az ezüst folyóknak zöld vagy legalább kék alapon kellene foly­nia és nem vörös airpon, mint az az Árpádok cimerpajzsán látható. Mindazonáltal ennek a népies cimermagyarázatnak a hatása alatt a mult században a vörös alapon négy ezüst pó­lyát (négy fehér sávot) látunk ábrázolva. A téves magyar cimermagyarázatot a tótok és cse­hek is átveszik tőlünk és a hármas-halmom álló kettőskeresztet a Felvidék jelvényének mond­ják és azt az 1920-ban újonnan alakult Cseh- sz.lovákia címerében látható cseh oroszlán mellére helyezik. A csehek később rájönnek heraldikai tévedésükre és szeretnék a mozaik állam címeréből elhagyni a magyar nagyha­talmi állásnak ezt az ősi jelvényét, de tehetet­lenek a szlovákokkal szemben, akik az ő „régi nemzeti“ jelvényüket kétségbeesetten védelme­zik. A szlovákok a hármashalom zöld szinét (amely a régi magyar címereken szürke szinü volt) kék szlniüre változtatják, hogy igy a pánszláv vörös-fehér-kék sziveket megkap­hassak. A magyar állam címerét legutóbb 1897-ben és 1916-ban rendezték, amely alkalommal ne­mi változtatással ezeket az ősi jelvényeket, állapították meg az állam címerében. Az újabb kutatások eredményei azt mutatják, hogy helyesebb lett volna1 a kettőskeresztes cimert a főbb, 'vagyis a heraldikai jobb ol­dalra helyezni éspedig lebegő helyzetben, ahogyan) az III. Béla, IV. Béla, Nagy Lajos és Zsigmond érmein látható, a heraldikai baloldalon levő vágásos cimerpajzs osztásainak számát hétben megállapítani és visszaállítani a hét oroszlán ábrázolását is. Zászlóként és lobogóként 1897-ben és 1916- ban nem állították vissza az ezen címereknek megfelelő heraldikaiá zászlókat, mert időköz­ben a háromszinü zászló vált állami jel­vényünkké, de a régi kétsávos magvar nemzeti lobogót még II. Rákóczi Ferenc használta,' amely utoljára a nagymajthényi síkon hanyat­lott le a magyar szabadság szent ügyével együtt. Ünnepélyes alkalmakkor és nevezetes tör­ténelmi évfordulók alkalmával való haszná­latuk emléklobogóként a régi magyar kincsek­nek fokozottabb megbecsülését és nemzeti ha­gyományainknak ápolását jelenti, amiért is az Erdélyi Párt ez alkalommal külön is köszö­netét érdemel. Mert ,,a lelkes eljár ősei sir- lakához és gyújt a régi fénynél uj szövét- neket“. A németek kedden is maradéktalanul elérték hadicéljukat a keleti arcvonalon BERLIN, Julius 29. (MTI.)’ A nemzetközi tájékoztató iroda jelenti & keleti harctéri helyzetről: A keleti arc vonal sulyio>s harcaiban a német csapatok kedvben minden fő fronton nagy elhárító sikereket ér­tek el. A bolsevisták sem Őreinél, sem Leningrad tói keletre nem tudták át­törni a német állásokat, bár a védők­kel szemben emberben és nehéz- fegyverben sokszoros túlerőben vol­tak. A német hadvezetőségnek az a szándéka, hogy lehetőleg kímélje sa­ját erőit, a Szovjetnek pedig minél nagyobb ember- és anyagveszfeséget okozzon, ezt a célit a németek kedden is elérték. Kedden a keleti arc vona­lon isimet 164- páncélost veszteit a Szovjet, amelyek közül tizenötöt a légierő, 149-et pedig a hadsereg el­bán tó fegyverei pusztitoltak el. En­nek megfelelően hatalmas a bolse­visták vesztesége más fegyverekben is. Egy német hadosztály, amely Őreitől délre harcol, 2-8 löveget sem­misített meg. Ugyanilyen sikeresen állt helyt a német elhárítás Lenin­grad térségében is. Itt egész naip tar­tó kemény harcokban, részben kö­zelharcokban visszaverték az ellen­séget ki in donié állásaiba. Sok fogoly került német kézre. Hogy a német légierőnek milyen nagy sikere van az elhárító harcokban, az kitűnik egy, a miuszi arc vonalon elfogott szovjet tiszt nyilatkozatából. Ezre­dét ju 1 ins 25-én a német zuhanóbom­bázók nagy kötelékei meglepetéssze­rűen megtámadták és teljesen szét- ugrasztották. Az ezred torzak arának! és a vezetőségnek nagyrésze bomba- találatok következtében életét vesz­tette. A csapatokon rettenetes vak- rémület lett úrrá, úgyhogy a megma­radt tisztek már nem tudták újra összeállítani. Az Azovi-tenger és a bjelgorodi térség között kedden nem voltak nagyjelentőségű harcok. Ez­zel szemben a bolsevisták a kubánr hídfőnél újra támadtak. Ezek a tá­madások azonban részben súlyos kö­zelharcban az ellenség súlyos vesz­teségei mellett, összeomlottak. „Nem es a háború utolsó 44 — írja a Völkischer Beobachter Berlinből jelenti a DNB: Egyre köze­ledik annak a napnak negyedik évfordu­lója, amelyen az emberiség történelmé­nek legnagyobb háborúja kezdődött — irja a Völkischer Beobachter —, amely megállapítja, hogy közben elhalványul­tak azok a kérdések, amelyek miatt az uj világháború kirobbant. Csaknem tel­jesen elfelejtették Danzigot és a lengyel folyósót — irja —, amelyért az angolok saját állításuk szerint háborúba léptek. Félreismerhetetlenül bebizonyosodott az a megsemmisítő szándék, amellyel a zsi­dó jellegű világszövetség a nemzeti szo­cialista Németország ellen megkezdte a háborút és azóta is folytatja. A Führer- nek az a cselekedete, amellyel a danzigi kérdést az ellenség igazi szándékainak, próbakövévé tette, világtörténelmi szem­pontból helyesnek bizonyult. Sohasem lett volna belőle európai, vagy pedig vi­lágháború, ha az ellenségben nem lett volna már szilárd a háborús elhatáro­zottság. A cikkíró ezután áttekinti a háború egyes szakaszait, majd igy ir: A háború­nak ez a szakasza, amelyben az erők nagytömegű (mérkőzéséről, a helytállás­ról, vagy lanyhulásról, a belső harci erő próbájáról van szó, mégsem lesz ennek a háborúnak az utolsó ssakasza. Az ellen­ség akkor, amikor majd e nagy háború utolsó szakasza megkezdődik, Németor­szágot jól előkészített állapotban találja. Véresen törnek meg as állandóan megismét­lődő angolszász támadások Szicíliában BERLIN, julius 29. (MTI.) A Nemzet­közi Tájékoztató Iroda jelenti a szicíliai harcokról: A szicíliai harctér minden szakaszán a helyzet a legutóbbi napokban az ameri­kai csapatok átcsoportosítása és Mont­gomery csapatainak erősítése ellenére sem változott. Visszavertük mindazokat a sú­lyos támadásokat, amelyeket az ellenség a parti útvonal mentén keleti irányban, valamint a Gangi-Agira-Leon Forte tér­ségből kiindulva intézett, bár ezeket a támadásokat nagyobb páncélos és légi­.erők támogatták. Az ellenség érzékeny veszteségeket szenvedett. Az északi sza­kaszon mindkét részről élénkül a tüzér­ségi tevékenység. Patton tábornok köte­lékei újból megkísérelték, hogy nagy erőkkel tért nyerjenek a parti útvonal mentén. Ezek a qsapatok a német—olasz kötelékek erős ellenállásba ütköztek, úgyhogy érzékeny veszteségeik következ­tében jel kellett hagyniok támadásaikkal. Miután az amerikai csapatok a középső arcvonalon Gangitól keletre véres vesz­teségeket szenvedtek, kedden újra támad­tak Gangi térségében, valamint Agirá- nál erős páncélos és repülő támogatással széles arcvonalon. Minden előretörésük meghiúsult az ügyes védelmen. Az esti órákban az amerikaiak 23 páncélos eU vesztése után felhagytak a támadásokkal, hogy szerdán reggel erős tüzérségi elő­készítés után Gangi térségében újra tá­madjanak. A cataniai síkságon Gerbini- tői északnyugatra véres veszteséggel visz- szaverték a brit előretörést. Különben nyugalom volt ezen az arcvonalszaka­szon egészen le a partvidékig. Brit vallo­más szerint ez a térség valóságos páncé­lostemetővé lett. Fokozódik a szicíliai harcok hevessége Bernből jelenti a Bud. Tud.: A svájci la­pok jelentik Eisenhower tábornok főhadiszál­lásáról, hogy a szicíliai front északi szakaszára lényegesebben megerősödött a tengelycsapatok ellenállása. A szövetségesek légi és tengeri blo­kádja ellenére vasárnap és hétfőn újabb német exősitések érkeztek a szigetre. A cataniai sik_ I ságon a helyzet változatlan, noha a harci te­vékenység lényegesen fokozódott. Londonban általában úgy vélik, hogy a szi­cíliai harcok ellanyhulása csak rövid ideig tart. Alexander tábornak átcsoportosítja had­erejét, hogy elkészüljön a döntő összecsapásra a szigeten harcoló hat olasz és német hadosz­tállyal. Az uj olasz kormány letette az esküt Rómából jelenti a DNB: A/ uj olasz kor­mány tagjai a király és császár kezébe letet­ték a hivatali esküt. Utána 47 uralkodó szí­vélyesen elbeszélgetett a kormány tagjaival. A Rómából Berlinbe érkezett jelentés alap­ján hangoztatják, hogy semmi ok nincs arra, hogy Badoglio és Viktor Emânuel kijelentéseit magyarázgassák. Kétségtelen, hogy a német— olasz szövetségi viszonyban az eddigi esemé­nyek következtében nincs semmiféle válto­zás. Suardo gróf, az olasz felsőház elnöke be­nyújtotta lemondását. Az uralkodó Badoglio tábornagy, kormányfő előterjesztésére Tnaon di Revei herceg, tengeroagvot nevezte ki a felsőház elnökévé TÖLTŐTOLLAKAT, tintakulikal ez „Ellenzék“ könyvesboltban vasé* roljurt- Kolozsvár, Mátvás király-tét

Next

/
Thumbnails
Contents